Eugéniusz:

Testamentum 

Az ön-sorsrontó lény – I.

Ön/ember-ismeret és szeretethiány

Életminőség tesztelő magyar példatár

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Szellemi-lelki segítő szabad ötlet jegyzék

pppppppppppppppp

Bajok/tünetek - diagnózisok - terápiák

Jó-rossz szándékok és következmények

Tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Egy közvetlen/közvetve magának is ártó lény

ppppppppppppppppp

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány!

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik!

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik.

Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat.

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut.

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet.

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik.

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár.

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

p A szellemi rövidlátó

p az aranytojást tojó tyúkját levágó,

p egy nap dínom-dánom, sok hó szánom-bánom

p

p

p Jótündér-szerencse

p A három kívánságát balgán elszórakozó

p A lehetséges jobból egy rosszabb helyzetbe kerülő

p

p

p Önismeretlen

p Az igazmondó tükör ripityára törő -

p és ki mást, pont a hízelgőket barátnak tekintő

p

p

p Borúlátó

p A fekete szemüveges ős-pesszimista

p Most ugyan süt a Nap, de majd be fog borulni…

p

p

p Erkölcsben alkudozó

p Az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

p de az nem krampuszka: elkapja és bedarálja

p

p

p A csalétekre ráharapó,

p beetetett és rászoktatott horogra akadó

p (jó eset, ha elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)

p

p

p A disznók elé

p kevés-drága gyöngyét szóró

p Hamisgyöngyért a pöcegödörbe fejest ugrató

p

p

p A fogaival

p a saját sírját ásó önmérgező

p A bélpoklos falánk – akinek a hasa az istene

p

p

p Lankadatlanul

p A tengerbe vödörrel vizet hordó

p Fölöslegesen-károsan hangyaszorgalmas

p

p

p Mindenkiben,

p főképp előszeretteiben ellenséget látó

p és árnyékbokszolással még ellenséggyártó

p

p

p Elhallgató,

p kussoló, szarként lapuló

p A cinkos bűnpártoló, vagyis bűnrészes

p

p

p Az önkéntes,

p önerőből lett ideiglenes őrült:

p a lerészegedő ön- és közveszélyes

p

p

p A heroikus pótcselekvő

p Például a háta mögött álló Istenért

p jobb ügyek szolgálatát mulasztva Föld-kerülő

p

p

p Az utánzó majom

p Aki nem tud/mer újat teremteni

p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti

p

p

p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó

p A nem az ő isteni hivatását gyakorló,

p mint egy széklábfaragó kisiparos Michelangelo

p

p

p A felnőttként is önismeretlen

p súlyos-módszeres pályatévesztő,

p mint a fél lábbal Tarzen szerepre jelentkező

p

p

p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró,

p a bárkire, és mindig a legutolsóra hallgató:

p Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje

p

p

p Makacs

p A csak magára hallgató konok, önfejű,

p aki süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre

p

p

p Dackorszakos

p A csak azért is ellentmondó:

p lesz, ami lesz - ha török, ha szakad

p

p

p Önimádó/öngyűlölő

p A magába szerelmes, sőt önistenítő, majd

p a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó

p

p

p Hamisított,

p és/vagy idegen istenképet követő

p Magát örök adósrabszolgaságra ítélő

p

p

p „Önellátó”

p Az öndicsérettől messzire bűzlő

p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető

p

p

p Az ökör következetes,

p vagy a teljesen következetlen nevelő

p (pl. kiszámíthatatlanul dicsérő és szidó)

p

p

p Rapszodikus személy

p Hangulati szélsőségek között ingadozó,

p kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan

p

p

p Valódi önérdekét

p fel nem ismerő, sőt önellenség:

p A maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

p

p

p Duzzogó

p Sértődöttségében magába zárkózva,

p csendesen morgolódik, lázong, elégedetlenkedik.

p

p

p A szélhámosok balekja

p A hiszékeny ideális áldozat,

p aki vevő Napóleon drága gyerek-koponyája

p

p

p Pancser

p A rábízott munkához se tehetsége, se tudása –

p a feladatot elpuskázó ügyetlen, kétbalkezes…

p

p

p Nagyotmondó

p Hic Rhodus, hic salta

p A megszégyenülő blöffölő, szájhős

p

p

p A csaló

p A más tollaival ékes/éktelenkedő

p A csatában bujkáló, utána a mellét verő…

p

p

p Hencegő, a nagyzoló

p úgy beszél, viselkedik, hogy kiválóbbnak,

p előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen

p

p

p Elvakult szolgalélek

p A gazdától ezer szálon függő lekötelezett

p A meztelen királyt már szép ruhában „látó”

p

p

p A rózsa

p szépségében-illatában gyönyörködő,

p de a tövisét már háborogva kifogásoló

p

p

p Aki nem csak az orvosnál,

p vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”

p A két lábon járó napi Élet-panaszkönyv-író

p

p

p Szemérmetlen koldus

p A sebeit feltépő és mutogató

p Az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó

p

p

p Az isteni kegyelemre váró,

p a magán semmit nem segítő,

p a puskaporát szárazon nem tartó

p

p

p Aki Istenkáromló lesz,

p ha nem Ő jön el személyesen,

p és „csak” mentőcsónakot küldözget…

p

p

p Az alváson, pihenésen spóroló

p az éjt nappallá tevő módszeres életrövidítő -

p az ő életgyertyáját mind a két végéről égető

p

p

p Naplopó

p Az életét átalvó, hétalvó,

p ellustálkodó, elpazarló lébecoló tolvaj

p

p

p Légy résen!

p A tündér-tünékeny szerencsét,

p az egyszeri jó alkalmat örökre mulasztó

p

p

p Nem alkalmazkodó -

p a kompromisszumra képtelen, aki

p okosan nem enged, szamárként szenved

p

p

p Az elvi engedményeket tevő

p A megalkuvását elmismásoló, átnevező

p Neje kedvért hivatást feladó, barátleépítő

p

p

p A házi béke időzített bombája

p A papucsférj és a házisárkány párosa

p Mikor mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

p

p

p Otthontalanság-ok

p Az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja

p Amikor bármilyen élettevékenység rendbontó

p

p

p Minden eladó

p A pénz mindenhatóságában hívő

p A „szerelmet” pénzért vevő nagy csalódása

p

p

p Végletes ön-félreértékelő

p A magát semmibe nem vevő

p A magát mindenkinél különbnek tartó

p

p

p Önlealázó

p A pitiző kutyába lemenő kéregető

p A kidobott csontért/koncért marakodó

p

p

p Finnyás válogató

p Akinek semmi/senki nem elég jó,

p majd csak a maradék jut/hoppon marad

p

p

p Dupla vagy semmi

p Egy fenékkel két lovon ülő

p A két szék közt pad alá eső…

p

p

p A két úr szolgája

p Előbb a császárnak mindent megadó,

p majd a maradékból Istennek is valamit juttató

p

p

p Semmilyen

p Se hideg, se meleg

p Az Úr által kiköpött langyos

p

p

p Végkiárusító

p Minden értékét kis pénzzé tevő

p Még a lelkiismeretét is bérbe adó

p

p

p Önkritikátlan

p A véges szellemi-lelki erőit

p a fölös-káros önigazolásra fecsérlő

p

p

p Külcsín-centrikus

p a belbecse rovására - csak

p a kirakatát rendezgető, szépítő, gazdagító

p

p

p Hiábavalóság

p Fölösleges, értéktelen holmi, csecsebecse.

p A szobája tele van mindenféle hiábavalóságokkal

p

p

p Hiábavaló az az istentisztelet is,

p amely bálványok imádásával történik, mivel

p e bálványok segítségre képtelen emberi alkotások

p

p

p Álbölcs

p Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember

p csak beprogramozott hangya, hiába hősködő lény

p

p

p Társfüggő – szexrab

p Az orránál/hiúságánál fogva vezetett,

p bármikor bárhova/vesztébe vezethető ember

p

p

p Vak vezérimádó

p A könnyen-sokáig jól manipulálható,

p aki erőn felül áldoz, sőt ellenségének használ

p

p

p Álomfeladó alkoholista

p A talentumát elásó, nem kamatoztató,

p aki borba fojtja bánatát, így vigasztalódik

p

p

p Áldásból átok

p A tehetségét nem hagyja parlagon,

p de szinte csak, vagy főleg rosszra használja

p

p

p Eb gondolat

p A (sok) mindent, de már túl későn bánó

p Lépcsőházi gondolat – eső után köpönyeg

p

p

p Alkalom szülte tolvaj

p A kísértésnek nem ellenálló, majd vérszemet

p kapó: a kísértést nem kerülő, de inkább kereső

p

p

p Fegyelmezetlen

p Az önkontroll/önuralom-hiányos

p Aki pl. nem tudja gátolni, elfojtani dühkitörését

p

p

p Ösztönlény

p Az ösztöneinek vakon engedelmes

p Ha megkíván egy nő(stény)t, megerőszakolja

p

p

p Önmegerőszakoló

p Az ösztöneit mind jól elfojtó –

p majd később/részegen/külföldön robbanó

p

p

p Rondító

p A saját fészkébe piszkító

p A családi szennyest kiteregető

p

p

p Ádáz pereskedő

p A tyúkért perlő, majd disznót vesztő

p Magát szegényítő-betegítő, ügyvéd gazdagító

p

p

p Bagatellből dráma

p A lejtő elején meg nem álló

p Kis füllentésből hazugságlavinát eszkaláló

p

p

p Hiteltelenné váló

p A hazugságai miatt megszégyenülő

p Akinek már azt sem hiszik, ha igazat mond

p

p

p Igazságfájdalom-fóbiás

p Élethazugságát nem felismerő/pátyolgató

p Az elé igaz tükröt tartókat ellenségnek tartó

p

p

p A soha nem „hazudó”

p A kegyes csalást nem ismerő

p Még az ellenségének is igazat mondó

p

p

p Az abszolút őszinte

p A szalonképes (?) szadista lélek

p A nyers szókimondó, tapintatlan igazmondó

p

p x

{Talán eltűnök hirtelen}

Talán eltűnök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön száritottam.

Bánat szedi szét eszemet,

ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha

értelmét az anyai szónak.

Majd árva lettem, mostoha

s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

József Attila - 1937. november

p Mazochista

p Az önkínzásában élvezkedő, vagy (nemileg)

p azt élvezi, ha megalázzák/fájdalmat okoznak neki

p

p

p Szadista - beteges hajlamú ember,

p aki a kegyetlenkedésben, mások kínzásában,

p a szenvedés-gyötrelem szemlélésében élvezkedő

p

p

p Furcsa pár

p Egy rendmániás és egy trehány együttlakása

p Egy szadista és egy mazochista szerelmespár

p

p

p Aszkéta - az önsanyargatástól

p lelki épülést váró, a szellemi javakért

p önmagát megtagadó, böjtölő, önmegtartóztató

p

p

p Toprongyos koszfészek

p A tisztálkodást végleg elhanyagoló

p A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó

p

p

p A ködösítő

p A (saját) tisztánlátás(á)t korlátozó

p Zavart kelt és a zavarosban halászgató

p

p

p Megtévesztett

p A két egyforma/hamis alternatíva közül választó

p A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó

p

p

p Kohlhaas Mihály

p Legyen igazság, ha belepusztul is a világ

p Az ő sértett igazáért még előszeretteit is feláldozó

p

p

p Irgalmatlan

p Az igazsággal a jóbarátait is (magától) elverő

p Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…

p

p

p Hidakat felégető

p Ex szerelmével hidegháborús válóperes

p A párbeszéd folytatását a gyerek rovására nehezítő

p

p

p Vak tyúk

p Tű a szénakazalban…

p A próba-szerencse alapon kereső

p

p

p Hebehurgya

p Az előbb vágó és csak azután mérő

p A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó

p

p

p Megélhetési bárcás koldus

p A testi öncsonkító, az ön-rokkantosító,

p vagy aki addig játszik ilyet, míg végül úgy marad…

p

p

p Az önfeladó/megalkuvó gyáva,

p vagy a nagy áldozathozó mártírkodó…

p A lelki öncsonkító: az isteni vágyairól lemondó

p

p

p Hipochonder –

p az élősködő képzelt „nagybeteg”,

p aki egy életen át terrorizálja az „előszeretteit”

p

p

p Átvitt értelem

p és a képletes jelentés…!?

p A mindent csak szó szerint értő szemkiszúró együgyű

p

p

p Az elvakított „paraszt”

p A szemfényvesztő szélhámos áldozata

p Akinek a hátán kokárdával szántani is lehet…

p

p

p Rossz végletes

p Aki soha nincs középen, nem bátor -

p hol gyáva nyúl, hol meg vakmerő vak ló

p

p

p Az istenkísértő

p extrém sportoló, rekord/hírnévhajszoló -

p és Salto mortale, halálugrás védőhálótlanul

p

p

p A hazárdjátékos

p Mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

p egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

p

p

p A játék-

p szenvedély-beteg

p Aki a vesztőhelyre jár hamar sokat nyerni

p

p

p A rossz matekos

p Akinek holtbiztos a szisztémája:

p minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő

p

p

p A büszke munkaalkoholista,

p akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

p a – bánatára meg nem értett - szeretetnyelve

p

p

p A mamahotel

p védett házas inkubátor-lakója

p A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”

p

p

p Páni félelem

p Az ifjú pályanyitási

p és a szépkorú kapuzárási pánikos

p

p

p Antiklerikális/ateista

p A szutykos mosdóvízzel az istengyermeket is kiöntő

p Egy pályatévesztett pap miatt magát az Istent tagadó

p

p

p Falánk, homo mohó

p A telhetetlen jóból besokalló

p (még a jóból is megárt a sok: sokk)

p

p

p Az önkínzó

p esztelen fogyókúrázó,

p aki a kudarca után habzsol, dőzsöl…

p

p

p Az önleértékelő,

p aki elégedetlen az alakjával…

p Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

p

p

p Nem szobatiszta

p Az önbezáró, magányos inkontinenciás

p Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik…

p

p

p Halálfóbiás

p A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

p aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…

p

p

p A hibaismétlő

p és halmozó-fokozó lény

p A saját kárán se okuló oktondi, ostoba

p

p

p Javíthatatlan

p Aki mindig mást akar megmenteni

p Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot

p

p

p Ész nélkül menekülő

p Kis veszély elől nagyon nagyba futó

p Egy atyai pofon elől a villamos elé kerülő…

p

p

p Öngyilkos

p A szemetet szőnyeg alá seprő nyaktörő

p A restanciák halmozásával magát eltemető

p

p

p Struccpolitikus

p A bajban fejét homokba dugó –

p így vészelné át, amíg magától elmúlik a veszély…

p

p

p Kirakatpolitikus

p Patyomkin falu építő/lakó

p Fenn az ernyő, nincsen kas

p

p

p A mániás és depressziós

p Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

p hol összeroskadt, roncs, mosott rongy

p

p

p Felelőtlen

p és komolytalan infantilis/szenilis lény

p Az egész életet csak egy nagy játéknak vevő

p

p

p Komor,

p munkamániás robot

p A játék, illetve játékosság nélkül élő/üzemelő

p

p

p Könnyelmű

p Gondatlanságával mást is bajba sodró

p Mint aki nem tudja, mily törékeny az emberélet

p

p

p Léha, frivol élethabzsoló aranyifjú

p Egy köteleségmulasztó életművész,

p akinek élete, napjai megkomponálása a fő célja

p

p

p Aki apró ügyeskedésekkel

p és embertársainak a megkárosításával is

p biztosítani tudja a saját előnyeit - életművész

p

p

p Mindenkihez ősbizalmas

p A kulcsot a lábtörlő alá tevő,

p és ezt a gyengébbek kedvéért még ki is író…

p

p

p Bizalmatlan

p Betegesen gyanakvó, rosszhiszemű –

p ha egyszer becsapták, már a barátjában sem bízik

p

p

p Az átok-

p bumeráng dobó

p Az Égre és így végül magát is szembeköpő

p

p

p A vizet könnyen felkapó

p A könnyen dühbe guruló, begőzölő

p A bosszankodó, fortyogó önmérgező

p

p

p Haragtartó

p A könnyen haragvó, nehezen békülő

p A más vétke miatt önmagát büntető

p

p

p Az örök háborgó

p örök lelki békétlenségben élő,

p vagy a már semmin fel nem háborodó lény

p

p

p Örök vívódó

p Magával belső lelki-háborúzó

p A lelki békét nem kereső, és így nem lelő

p

p

p Érzelmi-észbeli fogyatékos

p A csupaszívű naiv oktondi, vagy

p a még magához is szívtelen észlény

p

p

p Rossz helyre célzó

p A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,

p de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő

p

p

p Rézbányai Győző

p A táplált kisebbrendűségi érzése miatt

p oly könnyen sértődős mimóza lelkületű

p

p

p A kritikára,

p az építő bírálatra immunis vagy allergiás

p Az önkritikát nem ismerő/szerető/gyakorló

p

p

p Önmagát, ill. döntéseit

p a maga kárára akár dühödten is védő

p A bűnvallást a gyengeség beismerésének tartó

p

p

p Szerepcsapdás

p A bezzeg gyerek szerepet,

p a növekvő közutálat ellenére még élvező

p

p

p Szereptévesztő

p A lányának szükséges anya

p helyett a neki imponáló barátnőként tetszelgő

p

p

p Idő/helytévesztő

p Az előadás után is Napóleont játszó,

p és így egykönnyen a bolondokházában végző

p

p

p A gyászában

p tüntetve ön-eltemető, belebetegedő

p A halottjait útjukra elengedni nem tudó

p

p

p Önkívület

p A mindig magán kívül levő

p Az extázist nem értő/el nem érő

p

p

p Jelen

p nem levő - hiányzó

p A lélekben mindig máshol/máskor levő

p

p

p Szexmunkás

p A teljesítmény-kényszeres lény

p Mindig és mindenhol túl-teljesíteni akaró

p

p

p Ön-fogyatékosító sznob

p Az általa „előkelőnek” vélten rezignált,

p spleen-es, világfájdalmas, melankóliás

p

p

p Önöregítő

p Egyre több „életjátékról” végleg lemondó

p Felnőttnek már nem kell mese, játék, tréfa-móka stb.

p

p

p Akit a sznobsága kötelez

p Ízlésficamos elit divathullám könnyűlovasa

p Az ízlésvezérei döntik el, milyen művet értékel-élvez….

p

p

p A rang- és címkóros

p A szamárlétrán külső elismerésekért törtető hiú

p Aki pénzzel, árulással, behódolással szerez plecsniket

p

p

p Jelentéktelenségét

p szereplési viszketegséggel kompenzáló pojáca

p Társaságban éretlen bolondozó nevetséges figura

p

p

p A szenvedést kereső

p Az önmagát a keresztre feszítő

p Ha valamit élvez, akkor már bűntudata van

p

p

p Élvhajhász

p A kéjsóvár lelkiismeretlen szoknyabolond,

p aki sportból, fogadásból stb. lesz szívrabló, szívtipró

p

p

p Álöröm-valódi üröm

p A megcsömörlött élvhajhász, „hedonista”

p Az ördög sokat ígér, keveset ad, és az is keserű

p

p

p A kevesebb gyakran több

p És van, ahol-amikor az egy a legtöbb

p Egy elmélyült párkapcsolat helyett sok felszínes

p

p

p Az önmaga elől menekülő

p Önvizsgálat, tanulság és változás helyett

p gyorsan elváló és egy új ideális lénnyel összeálló

p

p x

Szabó Lőrinc:

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Életminőség Jenciklopédia

Az emberi unikum: a még önmagának is ártó élőlény,

aki nagyon boldog lehetne, de nagyon boldogtalan lesz…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…