Eugéniusz: Testamentum 

Boldog(talan) élet/halál – IV.

Nagy Életminőség Jenciklopédia

Csodás táltosparipa/egy állatorvosi ló

Bölcs aranykor vagy balga vaskor/pokol



Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



Vörösmarty Mihály:

SZÉP ILONKA

1

A vadász ül hosszu méla lesben,

Vár felajzott nyílra gyors vadat,

S mind fölebb és mindig fényesebben

A serény nap dél felé mutat.

Hasztalan vár; Vértes belsejében

Nyugszik a vad hűs forrás tövében.

A vadász még lesben ül sokáig,

Alkonyattól vár szerencsejelt:

Vár feszülten a nap áldoztáig,

S ím a várt szerencse megjelent:

Ah de nem vad, könnyü kis pillangó

S szép sugár lány, röpteként csapongó.

"Tarka lepke, szép arany pillangó!

Lepj meg engem, szállj rám, kis madár;

Vagy vezess el, merre vagy szállandó,

Ahol a nap nyúgodóba jár."

Szól s iramlik, s mint az őz futása,

Könnyü s játszi a lány illanása.

"Istenemre!" szóla felszökelve

A vadász: "ez már királyi vad! "

És legottan, minden mást feledve,

Hévvel a lány nyomdokán halad.

Ő a lányért, lány a pillangóért,

Verseneznek tündér kedvtelésért.

"Megvagy!" így szól a leány örömmel,

Elfogván a szállongó lepét;

"Megvagy!" így szól a vadász, gyönyörrel

A leányra nyújtva jobb kezét;

S rezzent kézből kis pillangó elszáll;

A leány rab szép szem sugaránál.

2

Áll-e még az ősz Peterdi háza?

Él-e még a régi harc fia?

Áll a ház még, bár fogy gazdasága

S telt pohárnál űl az ősz maga.

A sugár lány körben és a vendég;

Lángszemében csábító varázs ég.

S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,

A kupák már felvillantanak,

Ősz vezére s a hon nagy nevéért

A vén bajnok könyei hulltanak;

Most könyűi, vére hajdanában

Bőven omlott Nándor ostromában.

"Húnyt vezérem ifju szép sugára"

Szól az ősz most "éljen a király!"

A vadásznak vér tolúl arcára

S még kupája illetetlen áll.

"Illetetlen mért hagyod kupádat?

Fogd fel, gyermek, és kövesd apádat."

"Mert apád én kétszer is lehetnék

És ha ittam, az nincs cenkekért;

Talpig ember, akit én említék,

Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"

S illetődve s méltóság szemében,

Kél az ifju, tölt pohár kezében:

"Éljen hát a hős vezér magzatja,

Addig éljen, míg a honnak él!

De szakadjon élte pillanatja,

Melyben attól elpártolni kél;

Egy király se inkább, mint hitetlen:

Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."

S mind zajosban, mindig hevesebben

Víg beszéd közt a gyors óra ment.

A leányka híven és hivebben

Bámulá a lelkes idegent.

"Vajh ki ő, és merre van hazája? "

Gondolá, de nem mondotta szája.

"Téged is, te erdők szép virága,

Üdvözölve tisztel e pohár!

Hozzon isten egykor fel Budába;

Ősz apáddal a vadász elvár;

Fenn lakozva a magas Budában

Leltek engem Mátyás udvarában."

Szól s bucsúzik a vadász, rivalva

Inti őt a kürthang: menni kell.

Semmi szóra, semmi biztatásra

Nem maradhat vendéglőivel.

"Emlekezzél visszatérni hozzánk,

Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."

Mond szerényen szép Ilonka, állván

A kis csarnok végső lépcsején,

S homlokán az ifju megcsókolván,

Útnak indúl a hold éjjelén.

S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:

Fölveré azt szerelem hatalma.

3

Föl Peterdi s bájos unokája

Látogatni mentenek Budát;

Minden lépten nő az agg csodája;

Mert sok újat meglepetve lát. . .

A leányka titkon édes óra

Jövetén vár szép találkozóra.

S van tolongás s új öröm Budában:

Győzelemből várják a királyt,

Aki Bécset vívó haragában

Vérboszút a rosz szomszédon állt.

Vágyva néz sok hű szem ellenébe:

Nem vidúl még szép Ilonka képe.

"Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?

Mily szerencse fordúlt életén?

Honn-e, vagy tán messze költözötten

Jár az őzek hűvös rejtekén?"

Kérdi titkon aggó gondolattal,

S arca majd ég, majd szinében elhal.

S felrobognak hadvész-ülte képpel

Újlaki s a megbékült Garák.

S a király jő, fölség érzetével

Környékezvén őt a hős apák.

Ősz Peterdi ösmer vendégére,

A király az: "Áldás életére!"

"Fény nevére, áldás életére!"

Fenn kiáltja minden hű ajak;

Százszorozva visszazeng nevére

A hegy és völgy és a zárt falak.

Haloványan hófehér szobornál

Szép Ilonka némán és merőn áll.

"A vadászhoz Mátyás udvarában

Szép leánykám, elmenjünk-e hát?

Jobb nekünk a Vértes vadonában

Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."

Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,

S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.

És ha láttál szépen nőtt virágot

Elhajolni belső baj miatt,

Úgy hajolt el, félvén a világot,

Szép Ilonka titkos bú alatt.

Társasága lángzó érzemények,

Kínos emlék, és kihalt remények.

A rövid, de gyötrő élet elfolyt,

Szép Ilonka hervadt sír felé;

Hervadása líliomhullás volt:

Ártatlanság képe s bánaté.

A király jön s áll a puszta házban:

Ők nyugosznak örökös hazában.

1833 októbere előtt

p Vaklármázó

p Aki így tud ideig-óráig

p a figyelem középpontjába kerülni,

p még ha a sok ismétlődés után

p nagyon nagy árat kell fizetnie:

p elveszíti a szavahihetőségét –

p mint a pásztor-fiú, akinek már

p senki nem hitt, mikor tényleg

p jött a farkas…

p

p

p Bajlavina

p Nem elég, hogy kicsit

p ittasan vagy álmosan

p elnéztél egy jobbkezes utcát,

p és olyan szerencsétlen balesetet szenvedtél,

p ami végzetes kimenetelű volt: családod odaveszett,

p de ráadásul még sittre is vágnak, tönkre is tesznek…

p

p

p Hígítás

p Te mindenkit a barátodnak nevezel,

p aki nem viselkedik - nyíltan - ellenségesen veled

p Az is, aki ismerősként visszajelöl egy közösségi oldalon

p Ha bajban vagy, akkor bankhoz/pszichiáterhez fordulsz

p

p

p Higítás

p Keresztények

p Jézus magas mércéjét

p egyre alacsonyabbra teszik,

p mert a létszám mindenek felett –

p könnyű a követelménynek megfelelni,

p és nagyon nehéz onnan kibukni, kizáródni

p

p

p Álkeresztény

p A legkisebb sündisznó,

p aki jót akar a tesóknak,

p s azt kéri a tündértől, hogy

p - bár már otthon melegszenek -,

p ők is itt legyenek, ázzanak-fázzanak vele

p

p

p Megszokás

p Gúzsba köt a szigorú házirended,

p de elfelejted, hogy ezt egykor te hoztad létre,

p s fel sem merül a lehetősége, hogy változtass rajta

p (vagy ha igen: akkor egyszerre akarsz mindent,

p mint aki a nyílt vízen akarja a hajót átépíteni…)

p

p

p Kapituláció

p Feltett kézzel megy ki a mérkőzésre

p Aki előre borítékolja a saját vereségét

p (esetleg még maga ellen is fogad, s így nyer…)

p

p

p Hiányzó láncszem

p A szád várja, de a kezed nem fogja meg…

p Egy tag, aki nem adja tovább a stafétabotot…

p Egy feledékeny, akinél megszakad a hírlánc…

p Egy megírt könyv, ami nem jut el az olvasóhoz…

p

p

p Mérték

p Kismértékben orvosság,

p de nagyobb adagban már méreg…

p Az orvosságnak nem a mennyisége gyógyít

p Ugyanaz, ami meggyógyíthatna, meg is ölhet…!

p

p

p Kétélű kés

p A túl éles kés a tartó kezed is megvághatja

p Pláne akkor, ha nem tudsz róla: egy eszköz,

p aminek nincs lelke – neked kell ügyelned rá…

p Aki fegyvert ragad, fegyver által is veszhet el…

p

p

p A balek és a lefölöző

p Másnak bőven termő bamba diófa

p Másnak kaparod ki a forró gesztenyét

p Te vetsz, gondozol, aratsz: másé a haszon

p Ő a te verejtékedből dúskál, te meg koplalsz…

p

p

p Nyugi

p Ne aggódj,

p hisz csak a szomszéd ház ég…

p Nyugodtan dőlj hátra és ringatózz a hintaszéken…

p Majd kijönnek a tűzoltók, ha időben elindulnak stb.

p

p

p Háta közepe

p A saját hátadat csak más szeme látja,

p te csak akkor, ha kitekerik a nyakadat…

p de te mégis csak tekered a nyakad, forgolódsz…

p (v.ö.: „Akkor lássalak, amikor a hátam közepét…!”)

p

p

p

p Félszívvel

p Mész a templomba és a színházba,

p s csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,

p semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,

p semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,

p ünnepi purgatórium és mennybeszállás...

p

p

p Sebezhetőség

p Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy

p milyen könnyű kioltani egy ember életét!

p A magadét éppen úgy, mint bárki másét…

p Amikor meg már kész a baj, akkor már késő…

p

p

p Sebek

p Nincs külsérelmi nyom,

p „csak” belső, lelki vérzés,

p ami egy gondatlanul, vagy

p szándékosan elejtett szavad okozott,

p és ami többnyire nyolc napon túl gyógyul…

p

p

p Bemagoló

p Sablon szövegek szajkózásával

p próbálnál udvarolni, szépet tenni,

p pláne, ha ez egyszer véletlenül bejött

p (pl. maga úgy hasonlít az én édesanyámra…)

p

p

p Tudni

p Nem tudják,

p hogy nem tudnak,

p vagy, ami talán még rosszabb,

p rosszul tudnak valami létfontost,

p ezért nem is kételkednek/kérdeznek…

p

p

p Tapintatlan

p Azt érted igazmondáson,

p hogy mindenkinek mindent

p szemtől szembe meg kell mondani,

p egyenesen a szemébe kell vágni:

p ha bandzsa, dadog, csúnya stb.

p

p

p Kicsúfolva

p Azért, amiről azután

p tényleg a legkevésbé tehetsz:

p testi hibáért, beszéd-hibáért,

p szüleid szegénységéért stb.,

p és te ezért a föld alá bújsz

p fölös-káros szégyenedben…

p

p

p Licitverseny

p Ki nyeri el „A világ

p legsajnálatraméltóbbja” díját?

p És te jó eséllyel indulsz, mert

p oly vastag a panaszkönyved…

p

p

p Önbüntetés

p Arra kárhoztatod magad,

p Hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,

p majd tehetetlenül végig nézd gurulását vissza a völgybe

p (bűntudatodtól szabadulnál e magadra rótt vezekléssel…?)

p

p

p Mártírkodó

p Mintha keresnéd a szenvedést,

p sőt még akár a hősi halált, a vértanúságot is…

p Te csak így tudsz fajsúlyt adni létezésednek….!?

p De így csak hiú tragikomikussá váló figura leszel.

p

p

p Szerencsebérlet

p Nem számolsz a szerencsének a

p természetéből fakadó forgandóságával,

p és ha egyszer valami nagy szerencse ér,

p attól fogva, vesztedre bizton számítasz erre…

p

p

p Minden eladó

p Pénzzel sajnos túl

p ma már sok mindent el lehet érni.

p De Te mindent azzal akarsz megvásárolni:

p minden olyat, ami csak ajándékként kapható…

p (jól tudja ezt például Milne János királya is)

p

p

p Halhatatlan

p Öröklétre kárhoztatva…

p Addig imádkozol örök életért,

p míg a végén tényleg megkapod,

p s azután már hiába könyörögsz

p a kegyelemdöfésért…

p

p

p Elszámoltató

p Minden perccel,

p és minden fillérrel

p elszámoltatod élettársad,

p már a házassági szerződésetek is több száz oldal –

p mintha nem az együttélésre, de a válásra készülnél…

p

p

p Róbert bácsi

p Akinek a neve fogalom lett.

p A népbarát ingyen-konyhás,

p vagy a nagystílű körözött szélhámos zsidó…

p (Szabadkőművesség: hasonló taktika rajzolódik ki,

p egy kis nagydobra vert jótékonykodás és sötét üzelmek.)

p

p

p Ákombákom ember

p Mint akinek más-más alkotó

p rajzolta a fejét, a törzsét, a lábait,

p s ők nem ismerték, amit a másik tett…

p (mindez vonatkozik az öltözködésére is)

p

p

p Pózna

p Olyannyira

p beállítottak egy pózba,

p hogy szinte szoborrá merevedtél,

p s alig mersz moccanni, mint azok

p a híres őrálló katonák, akiknek

p a bajuszuk se rezdül…

p

p

p A rest

p kétszer fárad

p A rosszul gombolt mellényt

p nem kezded elölről gombolni…

p És így sokszor több időt töltesz,

p vesztegetsz, mégsem mész semmire

p

p

p Kivételes pech

p Azt hiszed, hogy

p éppen pont teneked

p a legrosszabb a világon,

p mindenki másnak gazdagok a szülei és a rokonai,

p mindenki más teljesen ép, egészséges, szépséghibátlan

p Így jobb sors helyett irigykedés és önsajnáltatás a részed.

p

p

p

p Példaképeink

p Az ifjúság megrontása

p ótestamentumi történetekkel

p a keresztény hittankönyvekben

p Pl. Ráháb, a jerikói prostituált nő,

p aki elárulja a népét, ami így pusztul…

p

p

p Érdemtelen

p Az elődjeire büszke

p Arra büszke, amit örökölt

p Azzal dicsekszik, amit mástól kapott

p Ami még rosszabb: idegen tollakkal ékeskedik

p

p

p Hála és hálátlanság

p Aki csak akkor tesz jót,

p ha rögtön plakáton kap hálát.

p Másfelől: aki hálátlan a jótevőjével –

p esetleg a jóért még rosszal is fizet…!

p Így többi segítségre rászoruló

p embertársával is rosszat tesz,

p mert ez jó eséllyel csökkenti

p az illetőben az adakozási kedvet…

p

p

p Hálátlanság-ok

p Megharagszol pont arra,

p aki rendszeresen támogat,

p mert annyira egyoldalú,

p aszimmetrikus ez a kapcsolat.

p S a másik nem ad lehetőséget,

p hogy ezt te valamivel viszonozhasd

p (neked meg hálálkodni kell/kellene

p az uraságtól levetett cuccokért)

p

p

p Logikus

p Valakit megbántottál,

p de nem kérted bocsánatát,

p Így most még neheztelsz is rá,

p mert a bűnösségedre emlékeztet.

p

p

p Depresszió

p Nincs kedvem semmihez.

p De még ez a szerencse, mert

p ha lenne, menten felkötném magam….

p

p

p Először

p -utoljára

p Fogalmam sincs,

p hogy az én koromban

p hogyan illene viselkedni,

p hiszen még sosem voltam

p pont ennyi idős, mint most.

p

p

p Igaz/hamis illúzió

p A boldogság csak a gyerekkor

p és az udvarlás néhány múló pillanata,

p az élet többi része súlyos keresztek cipelése,

p Kálvária járás… Az előbbi egy része is csak

p hiú ábránd, hamis illúzió, önáltatás?

p

p

p Cseber-veder

p A kisebb baj elől

p menekülve a nagyobb elé rohan

p Egy apai pofont megúszni akarva

p beleszalad az útonállókba, rablókba)

p

p

p Szellemi népirtás

p Egy egész népbe minden médián

p ami a csövön kifér: kisebbségi érzést táplálni:

p utolsó csatlós, fasiszta, munkakerülő, kirekesztő, bunkó stb.

p (Múltját is letagadva, meghamisítva, nevetségessé téve stb.)

p

p

p Itt és most

p Minden valaha volt

p és minden elképzelhető világban

p ezerszer szívesebben élnél, mint most -

p és ott boldog is lennél, de tényleg, isten bizony…

p

p

p Kizárásos alapon

p Adott körből kell választanom,

p ki lehet ebből a legjobb, az igazi

p ki az, aki még a legkevésbé rossz,

p ki az, aki még úgy-ahogy megfelel…

p (és ha csak ketten vagyunk a szigeten…)

p

p

p Túlzó fok

p Szerelmi fokmérő

p Ha nem lehetsz az enyém,

p akkor viszont másé se legyél -

p inkább megöllek, én meg utánad halok…

p (ez a gyűlöletnél is rosszabb „szeretet”)

p

p

p Bűz

p Először

p még mellbe vág

p a büdös, facsarja orrod…

p De akkor rögtön nem szólsz,

p hisz még itt olyan új fiú vagy.

p Azután meg már te is megszokod,

p az újakat meg majd beszoktatod…

p

p x

Petőfi Sándor:

CSOKONAI

Egy kálomista pap s Csokonai

Egymásnak voltak jóbarátai.

Kilódul egyszer Debrecenből

S a jóbarát előtt megáll,

S: ihatnám, pajtás! így kiált föl

Csokonai Vitéz Mihály.

"No, ha ihatnál, hát majd ihatol,

Akad még bor számodra valahol,

Ha máshol nem, tehát pincémben;

Ottan nem egy hordó bor áll."

Szólott a pap, s leballag véle

Csokonai Vitéz Mihály.

"Ihol ni, uccu!" fölkiált a pap,

Amint egy hordóból dugaszt kikap;

"Szaladj csapért! ott fönn felejtém;

Szaladj öcsém, de meg ne állj!"

És fölrohan lóhalálában

Csokonai Vitéz Mihály.

A likra tette tenyerét a pap;

Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap.

S a csap nem jött, és a pap morgott:

"De mi az ördögöt csinál,

Hol a pokolba' marad az a

Csokonai Vitéz Mihály?"

Tovább nem győzte várni a csapot,

Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt),

Fölmén a pincéből a házba,

De ott fönn senkit nem talál.

Csak késő este érkezett meg

Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész:

Kereste ott fönn a csapot Vitéz,

Zeget-zugot kikutat érte,

De csak nem jön rá, hogy hol áll?

És így csapért szomszédba mégyen

Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt,

Elébe hoztak ételt és italt;

És ím az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot, mindent felejtett

Csokonai Vitéz Mihály.

Pest, 1844. november

https://www.youtube.com/watch?v=cIrUr41ZqvY

Tompa Mihály

EGY HÁZASSÁG.

Beállott a farsang, csak ugy reng az utca,

A legénység táncol, a cigány meg huzza,

A sikamlós szánon kurjongat a népség;

Menyasszonyért, vagy csak háztűznézni mén még.

Kancsó mellett űlnek az öreg emberek,

Az öregasszonyok szólnak, kerítenek;

Lótfut az a legény, kinek nincs még párja...

- Szóval, egész falu a bolondját járja.

Csak Pali nem vígad. A kemence-pánkon

Elnyulva tünődik: vajon mit csináljon?

Hányja a hab: vajon melyikhez kén állni...?

Melyik lenne már jobb, Julcsa-e vagy Sári?

Julcsa szép is, jó is, az igaz, - de szegény!

Sári meg vagyonos, aztán derék személy!

Julcsával bizonyos, hogy boldogul élnek;

De tán Sárával is összetörődnének...?!

S most felkerekedik Pali és szerszámoz,

Jó vérü négy csikót vezet a szánhoz;

Táncol a ló, a sík a havat csakugy vágja!

Mintha tudná: hová megyen a gazdája

Ne ugrálj ugy, fakó, ne táncolj ugy, deres,

Gazdátok csak vagyont, nem hűséget keres!

Nem Julcsát veszi el, pedig azt igérte...

Hanem hisz az Isten meg is veri érte!

Harmadik faluban volt a Sári házok...

De hiszen sokáig minek tétovázok...?

Elég az hozzá, hogy Palit harmadnapra,

A gazdag Sárival a pap összeadta.

Csapot olyan lakzit a Pali ipája,

Hogy azon a völgyön nem igen volt párja;

Már az hamvába holt, kinek nem volt kedve.

- Mind a két fél nagyon meg volt elégedve.

Pali boldogságát nem zavarja semmi.

De minden hosszunak véginek kell lenni:

Megszakadt a nóta, mennek a cigányok,

A lakzi is aztán elkullog utánok.

Észrevevén pedig, hogy Pali is készűl:

Kezdődik nagy sírás-rívás mindkét részrűl;

A keserűségnek mégis az a vége:

Hogy megy a menyecske, amerre a férje.

Midőn már kifogytak a nagy bucsuzásbul,

Fel is ült az uj pár: Pali csak elbámul...

Egy zsák pénz van téve ülésnek a szánba,

S azt mondja az öreg: hogy ezt nekik szánta!

És mennek a csikók, mint a veszett állat,

Hiába a »hó! hó!«, mindjárt csak felvágnak.

Pali feleségét meg-megnézegeti,

S a menyecske mindig jobban tetszik neki.

No lám! hisz Julcsának sincs ennél szebb szeme,

Fehér a két karja, a haja fekete:

Piros az orcája, mosolygós a szája...

Feleségemnek nincs darab földön párja!

Haladnak... a kocsis suhogója pattog;

De mintha szállana az ülés alattok...!

Ugy tetszik: középen ketté hajlott a zsák,

Végtérre megállnak, hogy megigazgassák.

Különös! hisz otthon ugy tele volt verve;

S most csak szaladozik, lötyög a pénz benne...

Kióldózott? Nem, csak megtágult. No semmi!

Majd megnézzük otthon, most csak menni... menni!

Rákiáltott Pali az ostorhegyesre,

Mert lassan haladtak, s a falu még messze;

De meg ugy is tetszett, hogy az ut most hosszabb,

S alattok az ülés egyre rosszabb, rosszabb!

S amint mennek, mindig csendesűl a fogat,

Pedig biz a kocsis jól oda tapogat;

Végezetre kiáll egészen a lova...

Nem vesz rajta senki, se ide, se tova!

És a dolgon Pali boszúsan felpattan,

S akkor veszi észre sokkal boszusabban,

Hogy még összébb esett tartalma a zsáknak,

S egész a szekérkas fenekére szálltak.

És kérdőleg tekint a feleségére...

De nagy a fiúnak a megütközése:

Hisz a képe szeplős, a haja meg veres...

- Hja Pali, ugy jár az, aki vagyont keres!

Azután a zsákot fogják, nézegetik,

Bizony megapadt az, ugy tele volt pedig!

Hová lett? Kinél van? Mi Isten csudája...?

Nincs hasadás rajta, - rendin van a szája...!

Mivelhogy a pénznek az a természeti,

Hogy egyik garas a másikat követi,

S szép csendesen elfogy, van vagy nincs látatja;

Az ember hiába keresi, zaklatja.

Mert, ha ürűl a zsák és könnyűl az erszény:

A családi szekér mind nehezebben mén;

És mentűl inkább fogy a nő hozománya:

Szeplőit a képe mindinkább kihányja.

Már ez boszorkányság! mond mérgesen Pali,

S alig mer az asszony felé pillantani:

Hiszen foga sincsen, meg pup van a hátán,

S rikító hangjával tultenne a páván!

Sirva fakad Sári: ezt már nem szenvedem...!

S szóra szó jövén ki, kész a veszedelem;

A felek egymással daccal szembeszállnak...

S tán szomoru vége lenne a tréfának:

Mikor... 'édes fiam!' - mond a Pali anyja,

És az alvó fejét gyengén megingatja,

- Mert az egész eset nem egyéb mint álom,

Elaludván Pali a kemence-pánkon -

'Kivel volt álmodban ily tusakodásod?

Emlegetvén Sárit... szeplőt... pénzes zsákot;

Űlj fel! mit álmodtál? beszéld el gyermekem...!'

»Biz azt édes anyám, hogy Julcsát elveszem!«

p Belátható

p következmény

p A trehány munka drága ára

p Csak a patkószeg esett ki először,

p csak a ló botlott meg és bukott fel utána,

p csak a katona lett harcképtelenné emiatt,

p csak a csata, s majd a háború is elveszett így,

p ami miatt odalett, a hódítóké lett az egész ország

p

p

p Különb-öző

p Ha magadat másoknál különbnek tekinted

p az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,

p hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,

p (így aligha lesz barátod, élettársad, csak rajongód stb.)

p

p

p

p Cassandra

p Látnoki képességgel

p megáldva és megverve…

p Mindent, ami lényeges, látsz előre,

p Ráadásul még nem is hisz neked senki

p

p

p Pokoljáró dudás

p Amiért elismerést,

p jutalmat, kitüntetést érdemelnél,

p azért meghurcolnak, üldöznek, és

p közellenségként pellengérre állítanak,

p és nemcsak a te karriered törik ketté,

p de még a családodat is sújtják

p (Henrik Ibsen: A nép ellensége)

p

p

p

p Vegetáriánus

p Csak egy elved van,

p amiből az Istennek sem engedsz…

p Pótvallásként szigorúan vegetáriánus vagy,

p így nemcsak anyád/vendéglátód főzhet duplán,

p de alaposan csökken a pártalálási esélyed is

p

p

p Balga nép

p Nem a pártok

p képviselik ember-

p csoportok/rétegek, körzetek érdekeit,

p de mi képviseljük őket a családban és a baráti körben,

p egyre inkább mély szakadékká tágítva a közénk vert éket…

p

p

p

p Nemi élettelenül

p Vagy a potencia hiányzik,

p vagy a vágy már nincs meg,

p vagy nem egyszerre van meg,

p vagy a lehetőség, a partner várat magára,

p Így nem jöhet létre a beteljesedés, az aktus

p (vagy fizetett, megerőszakolt nő: szex nyomor)

p

p

p Önhitt

p Belőlem kéne

p még ezer példány – önklónozó

p Vagy: senki se merjen utánozni,

p én egy levédett szabadalom vagyok

p

p

p Az ostoba

p Csak a saját szemének hisz,

p és csak azt hiszi el, amit lát

p (de azt meg nem hinni kell)

p És bedől az érzéki csalódásnak…

p

p

p Tudás-fundamentum

p Ha valamiről azt állítom,

p hogy ezt én most így tudom,

p akkor mindig rá lehet kérdezni,

p hogy ezt meg honnan tudod?

p A végtelenségig – vagy mégse?

p Hisz az már nem értelmes kérdés,

p hogy „honnan tudod, hogy hideg a sör?”

p Azt nem tudom, azt érzem…

p

p

p Verbális

p Amit nem tudsz

p szavakkal kifejezni,

p az tulajdonképpen nincs is,

p az nem is történet meg veled,

p az nem hatott rád…!? Ez a korlát

p csak az írásbeli érintkezésre áll,

p ha a személytelen nyomtatott betűk

p próbálnak minél többet visszaadni életedből…

p Semmi hang, kép, arcjáték, testbeszéd, illat stb.

p

p

p Önbíráskodó

p A saját ügyedben

p akarsz jó bíró lenni?

p A vétkes mondja meg,

p hogy bűnös-e vagy ártatlan,

p És ő maga szabná ki a végre-

p hajtandó/felfüggesztett ítéletet

p

p

p A megszólás

p amitől a legjobban tartasz

p a közvélemény „zsarnokságától”,

p pedig lelkiismereted kínpadja vár rád,

p ha nem is derül-borul ki vétked, bűnös szándékod…

p

p

p Alibis

p Soha nem vagy ott a Tetthelyen,

p Te mindig valami jó alibit gyártasz!

p Így blicceled el az egész életedet…

p

p

p Mindegy!?

p Akárhogy is élsz itt ezen a Földön,

p jóra-gonoszra egyformán süt a Nap, és

p a végén úgyis jónak-rossznak halálbüntetés jár?

p

p

p Mód-szertelen

p Soha semmire nincs

p jó, kipróbált módszered,

p Mindig próba-szerencse,

p vak tyúk is talál szemet alapon…

p

p

p Kiválasztási elv

p Az ország vezetőit a legjobb

p pókerjátékosok közül választják,

p akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...

p

p

p Rémálom

p Nincs otthonom,

p mert mire hazajövök

p már semmi nincs a helyén,

p ismeretlen emberekbe ütközöm,

p akik meg megütköznek énrajtam,

p és hívatlan vendégként bánnak velem...

p

p

p Pályaív

p Előbb, nem érdemeidért

p jó magasra felemelnek,

p kicsit belekóstolsz a jóba,

p majd ok nélkül elejtenek,

p s még mélyebbre zuhansz,

p mint az eredeti helyzeted...

p

p

p Árvácska

p Te ugrottál volna

p egy jó szóra nyomban,

p de a legjobb eset az volt,

p amikor nem szidtak vagy vertek össze,

p és éppen nem gúnyneveden szólítottak...

p És mégis lehet a Hamupipőkékből királyné,

p a mostoha elkényeztetett lányai meg elzüllenek …

p

p

p Időzített bomba

p Ketyeg alattad, vagy

p horribile dictu benned,

p mint egy rosszindulatúnak

p mondott daganat, burjánzás…

p Elkezdődik a végső visszaszámlálás?

p Ráadásul, mint kontár tűzszerészek

p a sokkoló diagnózist közlő, és ezzel

p még „áttéteteket” is elindító orvosok

p még bele is piszkálnak (sugár, kemo)

p

p

p Metamorfózis

p Csodagyerekből hülye-gyerek…

p Csodás átváltoztatás az iskolákban

p Egy mindenre kíváncsi csillogó szemű

p kisgyerekből lesz egy életunt nyegle…

p

p

p Tudathasítás

p Kettős nevelés

p és kettős oktatás

p Egy otthon és egy másik

p a „második otthonban”: az iskolában…

p Ha érvényesülni akarsz, tagadd meg apád, anyád…

p

p

p Kollektív büntetés

p Az állami terror - kriminalizálás

p Nemcsak az szenved el súlyos hátrányokat,

p akit ártatlanul szabadságvesztésre ítélnek el,

p de az egyelőre szabadlábon maradó családja is,

p aki elesik a fenntartótól, a feleség a férjtől,

p a gyerek az apjától stb. stb.

p

p

p Huncut csapda

p "Ócsó mán a pásztor, nincsen becsületi,

p A nagy gazdák előtt mind huncut a nevi.

p Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta,

p Ha semmije sincsen: hogy elkorhelykodta..."

p

p

p Bizonyítási kényszer

p Egyeseknek legalább

p kétszer jobbnak kell lenniük,

p hogy legalább fele annyi esélyük legyen,

p mint ugyanarra az állásra pályázó protezsáltnak!?

p Mert pl. jól láthatóan cigány származású/habitusú…

p (vagy csak ezzel mentegeti saját gyenge teljesítményét)

p

p

p Bizonyítási kényszer

p Ha én állítok valamit,

p nekem kell azt bizonyítani.

p De az ártatlanságomat már

p nem nekem kell, ez vélelmezett,

p ilyenkor a bizonyítás terhe máson van –

p kivéve az ördögi-zsarnoki rendszereket…

p

p

p Bizonyítási kényszer

p Amikor egy általad képzelt

p ideális szülő szeretnél lenni,

p egy rögeszmének görcsösen megfelelni,

p de csak egy bűntudatos kiégett szülő leszel,

p aki kompenzálásként a legrosszabbat teszi:

p engedékenyen, kényeztetve rontja gyerekét…

p

p

p Számkivetés

p Akik szóvá teszik,

p hogy a király meztelen,

p azokat örökre száműzik a hazájuktól,

p elvágják az éltető táptalajtól/gyökereiktől.

p Mások meg maguk önként emigrálnak,

p mintha magukat akarnák büntetni…!?

p

p

p Sztereotípia

p A hibás előítéletek táptalaja

p a személyes ismeretség hiánya

p Hisz az emberek már gyerekkortól

p egyre egyneműbb csoportokban élnek:

p kik – nem - laknak a szomszédságba,

p kik – nem - járnak a lakópark játszóterére,

p kikkel- nem - jársz óvodába és általánosba,

p kikkel jársz külön-foglakozásokra, sportolni?

p Elkerüli sokszor így egymást szegény-gazdag,

p ép-fogyatékos, magyar-cigány, keresztény-zsidó…

p

p

p Lélekvándorlás

p Úgy bánnak teveled

p mint a kivert kóbor kutyával,

p kővel dobálnak, elhajtanak,

p üldöznek és ütnek-vernek,

p vagy befognak kísérleti alanynak -

p legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

p Ez netán vezeklés az előző életed bűneiért!?

p

p

p Preparált vadászat

p Szabad préda vagy, lettél,

p akire hajtóvadászatot rendeznek,

p s akinek az életével nem kell elszámolni,

p s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,

p hisz a fizető vendégvadászok

p biztosra akarnak menni...

p

p

p Kis és nagydolog

p A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt

p azonnal megbírságol az állam éber rendőre,

p de abban már így senki nem gátolhat meg,

p hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,

p s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

p

p

p Mérték

p Képzeld el,

p hogy megtudják, nem is titok,

p mi a kedvenc zenéd és ételed -

p és életed attól fogva azzal keserítik,

p hogy mást se hallhatsz,

p mást se kaphatsz: így ebből

p a jóból tényleg megárt a sok…

p Egy életre meg is utálod,

p meg is undorodsz…

p

p

p K.O.

p Kiütve

p és rád számolva…

p Akit legjobb barátodnak hittél,

p akit minden titkos tervedbe beavattál,

p aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,

p arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,

p és azóta se híre, se hamva, és még csak

p picurka megbánást sem tanúsít...

p De ez nem a te bajod, ez az ő baja!

p Neked ebből az a tanulság, hogy

p ezután jobban válogasd meg

p a bizalmas barátaidat…

p

p

p Dologházi robot

p Embertelenítő munka

p Olyan a jelenlegi munkád,

p ami pár év alatt leamortizál,

p testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,

p s ha elhasználódsz, akkor eldobnak,

p mint egy kicsavart citromot…

p

p

p Vendég

p -barátságtalan

p Vendégségbe hívnak,

p de úgy bánnak veled

p mintha ingyen-konyhára jöttél volna,

p és/vagy potyalesőnek vesznek, és még

p ahhoz is feltételt szabnak, hogy oda-

p lökjék neked a kegyelem-kenyeret.

p Például: előbb az ő szájuk íze szerint

p el kell hangosan mondani egy imát…

p

p

p Tantaluszi kín

p Úgy, oly rafináltan kínoznak,

p hogy a terített asztal mellé ültetnek,

p ahol mindenki jóízűen falatozik,

p s neked semmit sem adnak,

p sőt gúnyolódnak rajtad,

p vagy még meg is aláznak:

p pitiztetnek, el is húzzák a mézes

p madzagot, de csak majdnem adnak

p

p

p x

Arany János:

PÁZMÁN LOVAG

Víg ballada

I

Vára öblös teremében

Jár alá s fel bajnok Pázmán,

Lépteit majd csillapitja,

Majd megindul szaporázván;

Lába, szíve, egyre tombol,

Visszadöng a tölgyfa padló:

Udvaron áll, kész nyeregben,

Nyihog, prüszköl, fú a vad ló.

"Hova férjem? édes férjem?

Ily korán? ily éhgyomorral?

Panni! Gunda! hol maradtok?

Egy, kettő, a mézes borral!

Menten itt lesz, (boldog Isten!

Még hajamba' nem volt fésű) -

Ha egy percig vár kegyelmed,

Lesz kalácsom, új sütésű."

Hallja Pázmán, elfordúlva,

Háza zengő fülmiléjét;

Csak pirosló füle látszik,

Az mutatja szenvedélyét;

Feje búbján holdvilág van,

Melyet érc-sisakkal föd be;

Nem felel, csak egyszer-kétszer

Kiköhent az őszi ködbe.

"Rossz idő van, édes apjok!

Nem tanácslom... hűs a reggel."

Mond az urhölgy, és befordul

S visszatér nagy köpönyeggel;

Várva, félve, tűrve, kérve

Áll mögötte, hogy feladja:

De bosszúsan tiltja hátrább

Könyökének mozdulatja.

"Mire véljem, drága férjem?

Honnan e rossz kedve márma?

Nem aludt jól? rosszul ébredt?

Kénye ellen volt a párna?

Én vetem fel, két kezemmel,

Én puhítom minden este -"

Szól, s mint harmat gyenge fűvön,

Remeg a szép asszony teste.

Indul Pázmán, meg se állván

Könnyes szemnek, rezgő szónak;

De nem mindjárt leli nyitját

(Sarka felől) az ajtónak.

Néz utána egy-két percig

Szegény ifju asszony, Éva:

Úgy nevetne! s úgy meg-sír, hogy!...

Soha, soha ilyen tréfa.

Mikor aztán a küszöbnél

Azt se mondja: Isten áldjon,

Vas kezére omlik a nő,

Csókkal hinti, hogy megálljon.

De az, fogja, visszadobja,

Egyet mordul: "Vissza, kígyó!"

Ráfordítja a nagy kulcsot

S öve mellé szúrja: "Így jó!"

II.

Visegrádon a király van heverő sorral,

Nem komoly tanácsot űl, nem hadi cselt forral,

Nincsenek is ma körötte nagyszakállu vének:

De van öröm, hejjehuja, tánc, muzsika, ének.

Odamene jó lovag, bús-haragos Pázmány,

Lépte alatt nyög a föld, csikorog a márvány.

"Ki dörömböl? ki csörömpöl?" - "Ismeri fölsége:

Kinek az a jó bora volt, s nyalka felesége."

"Nosza hamar, a bolond! ülj le ide, Rikkancs!

- Gondolom én, mi a baj, hol töri a bakkancs -

Légy te király, én pedig egyszerü kiséret:

Mit te kiadsz, itt a szavam, álljon az itélet!"

Összeszedi a bolond sete-suta képét,

Úgy üli meg a király aranyos karszékét. -

Odakünn az öreg, ha ki útját állja,

Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja.

Megkövetem a király fölséges személyét:

Nagy harag és nagy panasz nyomja szivem mélyét;

Nem vagyok én boros ember - bor nekem a bánat!

Megkövetem, ha szabadabb szóra nyitom számat!

Jöttek, uram, udvarodtól ifiú legények - -

"Mi dolog ez? s idehaza maradtak a vének?"

Nem az a baj, uram király, más nekem a gondom:

Odajöttek vadászni, fiatalok, mondom - -

"Vadasodat megrohanák? tilalomba törtek?"

Dehogy uram! annyi van ott, vigye el az ördög,

Annyi a vad erdeimen, se szeri, se száma -

De, ha szóhoz nem jutok, nem lesz vége márma.

Este magyar lakomán szívet melegíténk,

A királyért, hazáért, poharat üríténk -

"Teleitták magukat? összeverekedtek?"

Dehogy itták, dehogy itták! szépen lefeküdtek.

Reggel, uram, indulnak, köszönik a szállást -

"S nem fizetik, ugy-e bizony, a vacsorát, hálást?"

Beste kura fi...zetésért látni a vendéget!

Magyar ember nem teszi azt, tudja-e fölséged!

Reggel, uram, valamennyi útnak ered szépen,

De az egyik visszaoson - ez a bajom épen -

Azt az egyet, uram király, a radnai Szűzre!

Megölöm, - ha ma jutok is a gyehenna-tűzre.

"Nagyon illő a panasz, jó lovagom, Pázmán;

Ilyen eset még nem esett magyar ember házán:

Útnak ered a vendég, visszaoson egyik;

Azt az egyet megölöd: nagyon helyes eddig."

Átkozom is!... Nem vagyok én se bolond, se részeg:

Hogy valaki jő-megy, azért gyilkosa nem lészek;

De mikor a küszöbön állt feleségem, Éva...

Ezer átok! megölöm, megölöm azt, még ma!