Eugéniusz: Testamentum
Boldog(talan) élet/halál – II.
Nagy Életminőség Jenciklopédia
Csodás táltosparipa/egy állatorvosi ló
Bölcs aranykor vagy balga vaskor/pokol
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Két kicsi kecske
Két kicsi kecske baktat a hegyre,
Friss hegyi gyepre fel.
Az egyik jobbról jön, a másik balról jön.
Két kicsi kecske, táncos a kedve,
S így mekeg egyre: meeeeee,
De jó lesz majd a reggeli zöld mezőn!
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár!]
Két kicsi kecske friss patakocska partjait éri el,
A víz oly gyorsan fut, a habja csakúgy zúg,
Széles a medre, két kicsi kecske, ugrani egy sem mer,
De ott egy palló, ott vezet át az út.
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]
Két kicsi kecske szembe sietve máris a pallón jár,
De csak középig ér, mert sajnos szűk a tér,
S két kicsi kecske, nagy fenekedve állanak szemben már,
Itt egymás mellett két gida el nem fér.
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]
Egy kicsi kecske vissza, ha menne baj sose lenne ám,
De egyikben sincs ész, csak farkas szemet néz.
Két kicsi kecske szarvait szegve ölre is megy most lám,
Míg mind a kettő vízbe potyog és kész.
[Hej-hó,(hej-hó,)hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
A két kis kecske tudja már,
Hogyha nincs aki enged, végül bajjal jár.]
Meeeeeeeeeeee.
https://songbook.hu/lyrics/20804/ket-kicsi-kecske
*
Benedek Elek
Kecske a városban
Egyszer egy kecske
Betévedt Pestre,
Ment, mendegélt,
Szépen eregélt;
Nézett erre is,
Nézett arra is.
Mi mindent látott,
Szemet, szájat tátott!
De ím egyszerre csak,
Az útból félrecsap
S az esztelen
Nagy hirtelen
Se szó, se beszéd
Egy ablak üvegét
Betöri. Mivel?
Tán a kezivel?
Nem, a szarvával.
Na meg a lábával!
Minden ami jó,
Megenni való,
Van előtte, de mit ér?
Csurog szájából a vér.
S míg vére csepeg,
Jajgatva mekeg
És futva-fut,
Míg ki nem jut
A mezőre, ki,
Ott jó őneki!
p Túlélő
p Minden nap reggelén
p próbálsz felkapni egy gondolatod,
p amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot
p
p
p Nagylábon
p Tovább nyújtózkodsz takaródnál,
p és önként dugod fejed a hurokba,
p ugrasz fejest az adósságcsapdába
p
p
p Ora et labora
p Vagy imádkozás
p helyett is dolgozol,
p vagy munkálkodás idején
p meg imádkozással pazarolod időd
p
p
p Prokrusztész ágy
p Te addig csonkítod a valót,
p míg ide bele nem gyötörhető -
p ami nem illik bele koncepciódba:
p azt fel se fogod, meg nem is látod
p
p
p Eloldalgó
p Nem vesz szépen búcsút,
p csak úgy kimarad, angolosan távozik –
p nem rak/hagy maga után tiszta rendet
p
p
p Ágyvető és arató
p Haraggal szívedben „nyugszol le” –
p nyugtalanul alszol, rosszul ébredsz…
p Ki, mint veti ágyát, úgy alussza álmát…!
p
p
p Kármentő
p Hadd lássuk Uramisten, mire megyünk ketten…
p Ha a „Jóisten” jégesője elverte a termése javát,
p akkor ő dühében ásóval-kapával még „besegít”
p
p
p Maximalizáló
p Sarokba szorítod a cicust,
p most éppen az anyamacskát -
p sikeresen kihozva belőle a neked
p legrosszabbat, a vérengző vadállatot
p
p
p Árnyéklét
p Önmagad árnyéka vagy,
p csak hálni jár beléd a lélek
p Nem a dolgot magát, csak
p annak halovány árnyékát látod
p
p
p Tudományos táplálkozó…
p Mindennapi ételed-italod
p mintha az orvosság/diéta
p legyűrendő keserű pohara lenne –
p úgy is méred ki patikamérlegen…
p
p
p Alkudozó
p A nagy szerelmét imádó,
p Istent csak feltételesen szerető
p Ha pl. jól teljesíti „imába foglalt”
p kívánságlistáját, sőt követeléseit
p
p
p Antipaternalista
p Abban a téves hiszemben élsz,
p hogy mindig te tudod, mi szolgálja javadat –
p Így gondolta ezt ugye anno Midasz király is…
p
p
p Áladakozó
p Ő egy hálát váró nagylelkű,
p pedig a kalácskérőt tanáccsal rázta le –
p akinek meg netán egy-két halat adott,
p azt nem tanította meg halászni…
p
p
p Naiv idealista
p Ember a fronton, a lövészárokban:
p Kérem! Ne lőjenek, itt emberek vannak!
p
p
p Szolgalélek
p Aki nem bír segg-nyalás nélkül élni:
p rosszul érzi magát, ha ma még nem
p hunyászkodott meg egy élő ember előtt…
p
p
p Rövidlátó
p Elvakít a hozomány és a fényes esküvő
p de hamar elmegy a hozomány és megmarad a nő…
p
p
p Szépérzéketlen
p Csak az érinti meg igazán,
p amihez közvetlen érdeke fűződik -
p így ő szinte teljesen vak és süket
p marad a Szépség dimenzióra…!?
p
p
p Bolhából elefánt
p Ha megcsíp egy szúnyog,
p már elönt a világfájdalom,
p és arra gondolsz: tán mégsem
p a Jóisten teremtette a világot…
p
p
p Pimasz
p Ne tiszteld őseidet,
p hogy rövid életű legyél a földön…
p Aki előtted élt, az bizonnyal mind hülye lehetett…
p
p
p Fixálódás
p A kamaszos dackorszak
p nála nem múlik el. nem növi ki,
p ő csak azértis továbbra is ellentmond
p az idősebbnek, ha törik, ha szakad…
p
p
p (F)osztogató
p Előbb kifoszt a rabló,
p majd a zsákmányából
p nagykegyesen alamizsnát oszt
p és ki is oktat, mire ne használd,
p és ráadásul te még hálás vagy…
p
p
p Heroikus pótcselekvés
p A háta mögött volt a Jóisten,
p és mégis megkerülte érte a Földet?
p Mire visszatért, már távolabb került:
p mert közben sok jótettet mulasztott…
p
p
p Kontár bűvészinas
p Abban a téves hiszemben
p engedi ki a szellemet a palackból, hogy
p a hatalmában áll azt oda bármikor visszatuszkolni…
p
p
p Hárítás
p Tanácsot kérhetsz - és én adhatok.
p De a döntésedért vállalt felelősség súlyát
p csak te viseled, ne magadat ments ki velem…
p
p
p Fejfa-rovás
p Élt 80 évet, de igazán
p csak pár napig volt boldog
p Élt majdnem 100 évet, ami
p kb. 10 percben jól elmesélhető
p
p
p Élet a halál előtt
p Meghalt mielőtt játékos, szerelmes,
p bölcs, alkotó, hivatásgyakorló Valaki lett volna…
p Nem épített egy házat, nem teremtett otthont, családot…
p
p
p A gonosz manó
p Éjszaka bepisilteti –
p majd, ha pszichiátere tanácsára
p a paciens ellentmond, akkor bekakiltat:
p erre a verzióra ő már nem készült fel…
p
p
p Más helyett
p Ne éld mások életét
p a csak neked rendelt helyett -
p mert ott legjobb esetben is csak
p a legjobb imitátor, epigon lehetsz
p
p
p Helyetted
p Tehelyetted ne éljen,
p értsen, érezzen, egyen,
p szeressen, alkosson, álmodjon más!
p Hiszen te nem vagy kómás tetszhalott!?
p
p
p Neked mindegy
p Amnéziát vagy amnesztiát kapsz,
p egy lányt lecsinálsz vagy felcsinálsz,
p ítéleted felfüggesztés vagy felakasztás…
p
p
p Csak jottányi különbség
p Homousion vagy homoiusion vallásháború
p Igaz embernek tartanak/legazembereznek…
p
p
p Bolond Mihók
p Jókat mondani, csak rossz helyzetben
p (Jobban járt volna, ha inkább meg se szólal)
p
p
p „Farkas!” vaklárma
p Aki csak játékból riogat, lármázik,
p annak pont akkor már nem jön a segítség,
p amikor a helyzete tényleg veszélyesre fordul…
p
p
p Emberkísérlet
p Egy jónak tartott barátod
p kiókumlált műpróbával tesztelni:
p mennyire tud/akar titkot tartani?
p Rámehet egy pótolhatatlan kapcsolat…
p
p
p Önkritikátlan
p A házad előtt seperj előbb –
p Pont az kiabál, akinek a háza ég?
p Más szemében a szálkát is látod,
p a sajátodban még a gerendát se?
p
p
p A vég nélküli kérdezősködő
p kisgyerek az őrületbe kerget –
p néhány év iskola után viszont
p már semmi sem érdekli, kiölték
p belőle a „beteges kíváncsiságot”?
p
p
p Kiölt kíváncsiság
p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek
p egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
p attól fogva öncenzúrázod, vagy elfojtod kérdéseidet,
p és csakis akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
p és azt válaszolod, amit vár, amit már tőle hallottál...
p
p
p Ne légy kíváncsi,
p mert hamar megöregszel,
p ha mindenbe beleütöd orrod,
p ha felesleges, káros, sőt veszélyes
p ismeretek után kajtatsz, hajtasz…
p
p
p Exhibicionista
p A sebeit mutogató koldus/színész
p A szereplési viszketegségben szenvedő
p A nudizmus stb. örve alatt pucérkodó?
p A magamutogató pedofil cukros bácsi?
p
p
p Post humusz
p „Az élőket mi kutyába vesszük,
p Az alkotókba belerúgunk.
p De ha meghalt, sírja fölé
p Meaculpázva odahullunk.” - Alföldi Géza
p
p
p Vaksötét
p Besötétíted ablakod/otthonod –
p bekötöd vagy kiszúrod a szemeidet
p Vagy önbüntetésből, vagy önkínzásból
p sötétzárkába zárod magad ítéletnapig…
p
p
p Fekete ország
p Minden feketére festenek,
p mindenkin fekete szemüveg van,
p és sokan vannak a feketelistán,
p és a feketén munkát vállalók…
p
p
p Etikett
p Annyi illemszabály
p vonatkozik az evésre, ivásra, hogy
p abban már semmi örömöd nincs, de nem is lehet
p Csak folyton azon görcsölsz, hogy mit ne rontsál el…
p
p
p Illemtudó – comme il faut
p A zsebtolvaj, vagy a markecoló, az orgyilkos
p az etikett szerinti viseletben illően viselkedik az estélyen…
p
p
p Gondolatolvasók
p Kitalálom a titkos vágyad…
p Amúgy meg senkinek sem lehet
p tartósan titka, mert benne a chip, és
p a gondolatrendőrség folyamatosan üzemel
p
p
p Perspektíva
p Ami messziről kicsinek látszik,
p azt pont annyira kicsinek is veszi,
p pedig most épp egy elefántcsorda dübörög felé…
p
p
p Komornyik szemlélet
p Aki csak annyit lát a nagy emberből,
p de ezt felnagyítva, hogy olyakor éjszaka
p ruhástól fekszik le, piszkálja az orrát stb.,
p
p
p Áthelyező központ
p Ha már megismerték
p és megszerették a papot, orvost:
p akkor őt katonásan gyorsan jó messzire
p áthelyezik egy új szolgálati állomáshelyre
p
p
p Az „öntörvényű” ember –
p Aki fittyet hány a gravitációra is,
p és ha ezt még ép bőrrel megússza,
p akkor a szellemi-társadalmi rendre is:
p neki a nyelv/erkölcs szabályai sem mérvadóak
p
p
p Betanított életvezető
p Akik csak a kályhától
p elindulva tudnak táncolni…
p Csak mankóval és távirányítással
p tud az élet rögöt útjain közlekedni…
p
p
p Érzelmi fogyatékos
p Nem képes mélyen érezni, átérezni,
p beleérezni, kiérezni, megérezni, együtt-
p érezni, őszintén érezni, érzéseit kifejezni stb.
p
p
p Maga-mentő
p Nem ülteti el a magot,
p így hetvenszeres termés helyett
p még az az egyetlen is elpusztul…
p aki mentené életét, elveszíti azt!
p
p
p Bűnbak
p Nincs bátorság az önvizsgálatra,
p helyette lázasan bűnbakot keresnek,
p akire minden bűnt rá lehet olvasni/kenni -
p majd mehet minden tovább a régi rossz vágányon…
p
p
p Falurombolás
p Szisztematikusan ellehetetlenítik a falut,
p a nem nagyüzemi, de „bio” gazdálkodókat,
p gyarapítják a városi lumpenproletáriátust,
p aki pénzért bármilyen lélekölő munkát vállal,
p akit szellemileg a lakótelepi létforma is leépít,
p és akinek a szavazatát olcsón meg lehet venni
px
Móricz Zsigmond:
Kecskéék és a farkas
Domboldalon kicsi ház,
ott lakik a kecske,
felesége otthon várja,
vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
hol a farkas tekereg!…
– Jaj de kár – szól Kecske néni –,
énnekem is el kell menni,
vigyázzatok, jó fiaim,
ha nem leszek itthon,
erre jár a gonosz Farkas,
be ne jöjjön titkon.
A két gida megígéri,
s így folytatja Kecske néni:
– Az ajtót jól bezárjátok,
senkinek ki ne nyissátok.
Nézd csak, fehér az én lábam,
majd én ezt bedugom,
hogyha megint hazajövök,
nektek a kulcslyukon.
Megérti a két kisgida
s így folytatja Kecske mama:
– Ha valaki dörömbözne,
kiáltsatok, hogy: Nem jössz be!
De ha édesanyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!
Ha bedugom, kinyitjátok,
nem jut be farkas hozzátok!
A gidák ígérik roppant,
Kecske anyó vígan toppant.
De most jön a farkas, s fülel
a kulcslyukon hosszú füllel!
– Megismertek, ha szólok is,
édes nektek a hangom is!
Ezt mondom én majd odakinn:
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!
Megöleli két gidáját,
megcsókolja szemét, száját,
Farkas koma elsompolyog,
és a bokorban mosolyog!
Kecske néni eltávozik,
és egy cseppet sem aggódik!
Jön mindjárt a Farkas koma,
vastag hangon ezt mormogja:
– Anyátok vagyok idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!
A két gida csodálkozik,
ezt a hangot nem ismerik!
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!…
Juj, fekete, farkas vagy!
Nem a mi jó anyánk vagy!
Hű! A farkas ámul-bámul,
az ajtóról rögtön tágul.
Most már ugyan mihez fogjon,
hogy a gidákon kifogjon?
Elsiet a szemétdombra,
ráakad egy fehér rongyra.
Abba csavarja a lábát,
hogy rászedje a két gidácskát!
Újra zörget a kis házba,
és rákezd a mondókára:
– Itt van anyátok idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!
Farkas koma be is dugja,
a két gida megbámulja,
mit tegyenek, hiszen fehér,
az ő eszük nem messze ér!
Kinyitják neki az ajtót,
benn a farkas gonosz fattya,
Mind a kettőt hamm, bekapja!
És azt mondja: Ej de jó vót!
Magára zárja a házat,
úgy vackol magának ágyat.
És kényelmesen elhasal,
a kémény alatt nagy hassal!
Jön a kecskeanyó végre,
zörget az ajtón így kérve:
– Anyuskátok van idekinn,
tele van a tőgyem tejjel,
tele van a szarvam vajjal,
eresszetek be, fiaim!
Hát morog-dörmög az ordas,
csalogat a gonosz farkas:
– Ha a mi jó anyánk vagy,
dugd bé a fehér lábad!
Kecske néni megijed,
hát odabent mi lehet!
Meglátja a kulcslyukon,
farkas fekszik a suton.
Friss eszével egyet gondol:
– No, farkas, te csak dorombolj!
Jó helyen vagy kémény alatt!
Evvel a tetőre szaladt,
s két gidától dagadt hasra,
le is ugrott a farkasra.
Az ordasnak megesett,
hogy a kecske ráesett.
Abb’ a percbe kipukkant,
két kisgida kipottyant.
A kis bohók kigurultak,
azt se tudták, hogy hol voltak.
Azt hitték, hogy most ébredtek,
ásítoztak és szepegtek:
– Anyukám még ne kőts fel,
úgy aludtam, mint a tej.
De bezzeg anyjok örül,
S jár két fia körül!
Hogy volt, mi volt, nincs-e baj?
Egy karcolás sincs, sebaj!
Apjuk is jön, Kecske bátya,
a kipukkant farkast látja.
Elmondják, hogy-mint ese.
Kacajnak nincs vége se,
így végződik a mese.
Romhányi József:
Kecskére káposztát
Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
elmondom kecskéül!
Mekk!
Egyelek meg, de remek kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.
Egyet lenyelek! Nem! Rendesen legelek…
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek, meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet, egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek, rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetes vederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem e fejben lelt leveleket.
Le veletek! Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek, de megmentettelek!
Mekk!
Kosztolányi Dezső:
KÉT KECSKERÍM
Volt rajta egy rémes zergekabát
és evett egy krémes kergezabát.
*
Bármennyi embert ölök rakásra,
nem teszek szert egy öröklakásra.
1931
p Underground
p Már csak a föld alatt
p lehet építkezni és közlekedni
p Csak a föld alatt lehet ellenzéki mozgalmat,
p ellenkultúrát szervezni és tartósan működtetni…
p
p
p Lúzer-sorsközösség
p Azzal vigasztalod magad,
p hogy az emberek túlnyomó többsége
p rossz helyre, rossz időben születik, él/hal:
p Titkolva-bevallva: de életfogytig vesztesnek
p (így eleve felmented magad: életed javíthatatlan)
p
p
p Megboldogultak
p Élő embert soha nem mondhatunk boldognak?
p hiszen bárkit bármikor bármilyen tragédia érhet?
p A katolikus Egyház is csak halál után avat boldoggá…
p
p
p Skatulya
p Életed abban a fekete dobozban „éled”,
p ahova gyerekként szüleid-tanáraid beskatulyáztak!?
p Engedelmes, jó fiúként elfogadod, nem törsz ki belőle…
p
p
p Balga bivaly
p Azon az órán te éppen hiányoztál,
p ahol a többieknek jól elmagyarázták:
p ember vagy! sokkal többet ésszel, mint erővel…
p
p
p Erősködő
p Megszakadsz az erőfeszítéstől,
p pedig csak az eszedet kellene használni,
p s egy csigával, emelővel, kerékkel könnyen menne
p
p
p Túlzó fokon
p A kevés étel, a sok méreg
p Vagy sótlan, vagy elsózott
p a mindennapi ételed/életed –
p nem ismered a helyes mértéket
p
p
p Öngyengítő
p Veled nem lehet barátkozni,
p szövetségeseket nem keresel,
p de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd
p (de még azokra sem hallgatsz, pedig ők
p legalább olykor még igazat mondanak rólad)
p
p
p Vissza-fejlődő
p Nem mered elengedni anyukád kezét,
p s nem nősz fel, hanem infantilizálódsz
p Ő meg tele jószándékkal mama-hotelba zár,
p így kövezve ki a te utadat és az övét a pokolba…
p
p
p Pályatévesztő
p Nem találod meg életműfajodat…
p Csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra
p örök vesztésre, kudarcra ítéled önmagadat…
p
p
p Elő-hátramenetel
p A kutyák között király lehettél volna,
p de te inkább a király kutyája lettél…!?
p Vagy ahol te voltál az igazgató-főorvos,
p ott elvállalod a portási szolgálatot…
p
p
p Komikus
p Tragikusnak érzed,
p hogy te is csak halandó lény vagy,
p de már délutánod dögunalomban telik
p Úgy tékozlod időd, mintha örökké élnél…
p
p
p Extrém életsport
p Annyira letompítod a veszélyérzéked,
p hogy állandóan istenkísértésben élsz:
p mint aki direkt maga keresi a veszélyt…
p
p
p Hazardőr/életgyáva
p Életeszméd lehet az "Élj veszélyesen!" -
p Vagy még az utcára se mersz kimenni,
p Hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?
p És nem mersz csókolni, hátha nem kapod vissza…
p
p
p Önállótlan
p Más emberektől, szakértőktől várod:
p találják ki a feladatod, célod, szereped,
p másként oly feleslegesnek érzed magad,
p mint egy ötödik, otthon hagyott pótkerék…
p
p
p Menekülő
p Az isteni szabadság terhei alól
p bevonulsz valamilyen katonás rendbe,
p egyházba, fegyházba, rendőri szolgálatba,
p hogy te csak mások döntését hajtsad végre…
p
p
p Nyaló-taposó
p Az élet rendjének találod,
p hogy felfelé buzgón nyalsz,
p lefelé taposol - rád is taposnak…
p És egy idő után már neked is nyalnak…
p
p
p Ezermester
p Nem él a munkamegosztás előnyeivel
p senkiben nem bízó, mindenhez érteni vélő
p Sok időt elpazarolva gyenge hatásfokkal működő
p (Ki minek nem mestere, az a hóhérja annak… Mekk!)
p
p
p Feladó
p Ha elsőre nem sikerül
p a bringán egyensúlyoznod és eltaknyolsz,
p akkor soha életedben nem két-kerekezel
p (és ezt ezután így csinálod minden mással is)
p
p
p Öndicsérő
p Önellátó – önkiszolgáló…
p Ha senki se szól egy jó szót hozzád,
p magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
p (ezért van oly penetráns bűz a környezetedben)
p
p
p Hálakövetelő
p Felborítja lelki egyensúlyod,
p ha szívességed nem hálálják meg
p vagy nem azonnal/rögtön viszonozzák
p (máskülönben több szívességet nem is teszel)
p
p
p Tisztaságmánia
p Egész nap azon dolgozol,
p hogy patikatisztaság legyen a lakásban,
p ha netán kész vagy, nincs szíved használni
p (lásd még: a családját terrorizáló pedáns asszony)
p
p
p Aszimmetrikus (v)iszony
p Nem lehetnek titkaid, rólad mindent tudhatnak,
p el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve
p mint egy színpadon a reflektorfényben,
p ahol sötét a nézőtér…
p
p
p Szenvedő fél
p Személyazonosság lopás,
p amiben ő vétlen/tehetetlen.
p Visszaélnek nevével, súlyos
p vagyoni/erkölcsi kárt okoznak
p és ő nem tehet ellene semmit…!?
p
p
p Rossz barát
p A más farkával veri a csalánt
p Aki a más nevében tesz ígéretet,
p A másik nevében művel gazságokat
p A másikat küldi maga helyett a börtönbe
p
p
p Nehézség fokozó
p Aki kedveli az emberpróbáló kihívásokat…
p Pl. kényszerzubbonyban szerelmeskednél,
p gúzsba kötve, vagy egy lábon állva táncolnál?
p Így esetleg eléred: percekig rád is figyeljenek…
p
p
p Babonás
p Ha nem jó lábbal kelsz fel,
p akkor visszafekszel az ágyban,
p és ott is maradsz akár napestig,
p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit
p (A babona a balgák, lusták és gyávák vallása)
p
p
p Önfeladó talentumelásó
p Aprópénzre váltod a tehetséged:
p cirkuszi fejszámoló-művészként keresed kenyered
p vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett
p órabérben széklábakat faragsz...
p
p
p Önsorsrontó bajnok
p A szart aranynak nevezed,
p de az aranyból szart csinálsz,
p vagy az aranyad meg észre sem veszed,
p vagy elkótyavetyéled, lomtalanítod stb. stb.
p
p
p „Carpe diem”
p Mintha csak egy nap lenne a világ,
p úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -
p rabló-gazdálkodunk - utánunk a vízözön?
p
p
p Megváltó halál
p Nincs kegyelemdöfés…
p Végeláthatatlan a kínszenvedés, kiszenvedés…
p Vagy egyszerűen csak túlélsz minden kortársat,
p szellemileg és testileg-lelkileg is nagyon leépülve,
p ember alatti szinten vegetálva, mint egy biomassza
p
p
p A tűzoltó
p Akit zavar, hogy sokszor-sokáig tétlen,
p ezért tüzeket csinál, gyújtogat, mint egy piromániás,
p hogy neki is legyen munkája, ne érezze lógósnak magát
p
p
p Struccpolitika
p A homokba dugod a fejed,
p avagy a szőnyeg alá söpröd a problémákat,
p mint egy kisgyerek: amit nem lát, az nincs!?
p Pedig nem mindegyikük oldódik meg magától
p
p
p Sportfogadó
p Nagy pénzben fogadsz,
p és ezért is halálra izgulod magad,
p pedig csak egy bundameccs folyik előtted
p
p
p A nevető harmadik
p Hagyod magad társaddal összeugrasztani,
p vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni
p (Így szerezi meg „rossz eszközzel” jó céljára
p Csongor az ördögöktől a varázseszközöket)
p
p
p Egy/sok
p Amiből az egy is sok…
p Egy csepp méreg elég a kútvízbe
p Egy rossz szó agyonvágja a többi jót
p Egy szál égő gyufa felgyújthatja az erdőt
p Egy rossz gesztus elronthatja a szeretkezést
p Egy félrelépésre rámehet az amúgy jó házasság
p
p
p Tömegnyomor
p A lakóhely légköbmétere…
p Amikor még a patkányok is egymásnak esnek…
p Élettérhiány – magánkuckó hiány, mint feszültségkeltő
p Amikor minden egymás előtt, szeme láttára, füle hallatára
p
p
p Titkos jó-szolgálatok
p Saját drágalátos édesanyád
p felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat,
p lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód,
p magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is -
p Persze csakis a te érdekedben, mert még oly gyerek vagy…
p
p
p Fekete szemüveg
p Mindent szürkének vagy feketének látsz,
p de csak azért, mert a szemed előtt van egy szűrő,
p ami csak neked nem engedi meg - „letiltja”, hogy
p meglásd a millió színárnyalatot és színkombinációt
p
p
p A rendetlen „büntetése”
p Soha semmi nincs a megszokott helyén,
p mindig mindent keresni kell, két kézzel szórva a drága időt.
p Szerencse, ha előbb, mint utóbb akadsz rá saját kuplerájodban…
p
p
p Stockholm szindróma
p Először kézzel-lábbal tiltakozol,
p amikor terroristák túsznak elrabolnak,
p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.
p Majd beletörődve azonosulsz emberrablóid eszméivel,
p és már önként vállalod e szerepet, vagy beállsz közibük
p
p
p Prokrusztész ágyak
p Nem a ruhát szabják a katonához,
p de megfordítva: a katonát az uniformishoz
p Minden élőt és így sokfélét és változót meg-
p és beerőszakolnak a rögeszmébe, regulába…
p
p
p Megfelelhetetlen
p Elvárás és megfelelés:
p Ha épp van a fején sapka,
p az a baj - ha nincs, akkor meg az…
p A lényeg, hogy bármikor le lehet szúrni…
p
p
p Érzési csalódás
p Az elöljáró mindent jobban tud:
p a katona nem fázik, csak úgy érzi
p (S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,
p Átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni)
p
p
p Katonadolog
p Nem jártál gyerekként fiúcsapattal bandázni
p Nem jártál el a korcsoportodban pl. grund-focizni
p Ahol bírni kell a gyűrődést, ütközést, sérülést, zrikát
p Kicikiznek-kinevetnek, ha kis horzsolás miatt nyafogsz:
p Nebántsvirág, mimóza, anyámasszony katonája maradtál
p
p
p Farkasnevetés
p 1. Az éhes farkas dühös vicsorítása.
p 2. (átvitt értelemben) Kelletlen, kényszeredett,
p erőltetett nevetés haragot, bosszúságot akarja leplezni.
p Az arca … merev farkasnevetésre torzul el. (Móricz Zs.)
p
p
p A rágalmazás magasiskolája
p Úgy kell valakire valami dehonesztálót ráfogni,
p hogy az elég hihető és nehezen cáfolható legyen.
p Például: mondjuk egy katolikus papra, hogy bujálkodik.
p Hogyan bizonyítja be ennek az ellenkezőjét, ártatlanságát?
p
p
p Végzetes ősmagány
p Nincs barátod, nincs testvéred, nincsen apád és anyád
p Nincs együttérző felebarátod, nincs jóakaród, jó vezetőd
p Nincs se szerető hitvesed, gyermeked, se honfitársad stb.
p De legfőképpen nincs istened, védőszented, őrangyalod stb.
p
p
p Hiánygazdaság
p Hiába álltál oda már este,
p Mire hajnalban nyitnak és elfogy a sor,
p Már nincs áru, nincs élelmiszer a boltban,
p Pedig otthon sok éhes gyerekszáj vár rád…
p (hadikommunizmus, szükségállapot stb. stb.)
p
p
p Szófosó
p Sok beszédnek sok az alja
p Sok beszéddel fedni el az igazságot
p Aki a kelleténél hosszabban beszél,
p az más - nagyobb - gazságokra is képes
p
p
p Hallgatni arany?
p Nem mindig bölcs dolog hallgatni,
p hisz van, amikor ez hallgatólagos beleegyezést jelent
p a kihasználásodba, becsapásodba, megrövidítésedbe…
p Vagy éppen cinkos bűnpártolása nagy gazságoknak…
p
p x
Kányádi Sándor:
Kecske
Nem jött az este haza a kecske.
Hiába várta hiába leste
szegény gazdája, nem jött a restje.
Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve
kósza kecskéjét keresni kezdte.
Ide belesve, oda belesve,
itt is kereste ott is kereste,
de csak nem találta.
Kiment a határba.
Fekete volt az este,
fekete volt a kecske.
Mindent, de mindent feketére feste a csillagtalan este.
Ha ott lett volna se találja.
Ború szállott a gazdára.
Bizonyára kóbor, ordas, éhes farkas lehetett a veszte.
S drága kecskéjét sajnálni kezdte:
drága kecske, jó kis kecske, volt tejecske, nincs tejecske.
Mennyit adott reggel, este, s gazdáját is hogy szerette!
Így kesergett hazáig a kecske nélkül maradt gazda.
De egyszerre furcsa neszre lett figyelmes,
közelebb lépett a kerthez
S hát a halvány, akkor kelő Hold világán látta
Hogy a drága kecske fényes teste ágaskodik az ágakig.
Egész este a gazda oltványait nyeste.
Megállj kecske!- így a gazda.
Egyik szarvát megragadta, s a vesszővel melyet nyesett,
kecskéjének nekiesett, s nyeste, nyeste
és a kecske sírt, mekegett egész este.
Kányádi Sándor
Kilenc kecske
Kilenc kecske jön
me-ke-ke,
talárjuk talpig
fekete.
Állukon hegyes
kis szakáll,
szemük meg ide-
oda jár.
Jönnek méltóság-
teljesen,
koppan a körmük
csendesen.
Legelöl lépdel
Ághegyi,
aki a többit
vezeti.
Mögötte mindjárt
Nyájesze,
aki vigyáz a
többire.
Harmadiknak jő
Háncsoló,
negyediknek meg
Rügyfaló,
majd káposztaföldek
rettegett
Káposztási-ja
lépeget.
Hatodik: Bokrász,
s hetedik:
Tilosi, róla
mekegik,
hogy nincsen az a
kerítés,
melyen átal ne
szökne, és
nincs az a védett
csemete,
mely ne lenne neki
csemege.
Utána Kajtár
ódalog,
az a hír járja
róla, hogy
farkas-kézben is
mekegett
s félfüle akkor
ottveszett,
félfüle árán
szabadult,
de az intésből
nem tanult,
és amikor csak
teheti,
a kecske-törvényt
követi.
Bokrász-szal, vagy csak
egyedül
sokszor órákra
odaül,
becserkészi a
félhatárt,
csinálva egyre
kárra kárt.
Még most sem fér a
bőriben,
nemhogy menne a
többivel
ó is méltóság-
teljesen,
szeme ott jár az
ághegyen,
kilép a sorból
untalan
kétlábra áll és
boldogan
el-elkap egy-egy
levelet,
rügyet, hajtást vagy
ághegyet,
mígnem az öreg
Bakk-apó,
az utolsónak
baktató
jól oldalba nem
tiszteli
s gorombán azt nem
mekegi:
vissza a sorba
szemtelen.
És ez hazáig
így megyen.
Otthon aztán a
nyolc sutát
megfejik. Csöndes
jóccakát
mekegnek,
s illedelmesen
kérődznek mind a
fekhelyen.
ppppppppppppp
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Nagy Életminőség Jenciklopédia
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
|