Eugéniusz: Testamentum 

Boldog(talan) élet/halál - I.

Csodás táltosparipa/egy állatorvosi ló

Bölcs aranykor vagy balga vaskor/pokol



Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



ÉLETSOR

Futó gyönyörben, hosszu gyászban

Éltem az emberpusztaságban,

Nem tudva mibe kezdeni.

Világ zugában elfeledve,

Csupán magamnak énekelve, -

De fönnen tudtam érzeni!

Bár megtiport az élet átka;

S kietlenűl, az út sarába,

Hosszú homályban éltem én:

A végzet éles, zord csapásit,

Bár egyre sújt még, egyre kábit,

Rovásra sohasem szedém.

Szivembe nyúlt a szomorúság,

Huzattam is, de csak a búsát,

Vigadtam sírva, bús magyar.

Hadat üzentem óriásnak,

S a törpék síri gödröt ásnak, -

Csak vissza még, ne oly hamar!

Fölöttem elrohant a kába,

Gyémántot, országút porába

Nem látott engem senki sem;

Vad télvizek árjai mostak,

A nyegle hősök rám tapostak,

Csillogva fönt a semmiben.

Teremtő szó után epedtem,

De visszahullt a szárnyi szellem,

Közhelybe fúlt a gondolat.

Ha róla szép mezét letéptem,

Mindjárt a puszta űrbe léptem,

Vázat fedett a foglalat.

Képzeltem eszmét tetterősnek,

Költőt világjavítva hősnek,

Költőnek képzelém a hőst.

És láttam az eszmék királyát

Szegényen, trónuson a gyávát,

Koldulni láttam az erőst.

Embert kerestem. Földi társat,

Kinek a szíve szívbe áthat,

Lelkében él az ideál.

S láttam sok emberarcu szörnyet,

Zsarnok előtt sok szolga görnyed,

Minden tekintetük halál.

Embert kerestem. Fönnen érzőt,

A költő álmait megértőt:

De nyomban éles gúny fogad;

Kacagnak rajtam emberárnyak,

És meggyülöltem mindahányat,

Nem leltem én, csak korcsokat.

Istent kerestem. Szolga-arcok

Sápadtak, hogyha neve hangzott

S betölte minden csarnokot.

De én haragtól megremegve

Kiálték fel a fellegekbe:

Nem tűr a szívem zsarnokot!

Istent kerestem. S mutogatták

Pőrén nekem az istenadták;

Az áhitat undorba fúlt.

Utáltam őket istenükkel,

Sosem nyilik az ő szemük fel, -

S kezem most önszivembe nyúlt.

S egyszerre mindent megtaláltam,

És ragyogó szinekre váltan

Levetlek, hosszu, méla gyász!

Örök gyönyörben, gyors viharban

Kizengem mélyid én a dalban,

Lelkem, te istenlakta ház!

Komjáthy Jenő

p Olcsó vigasz

p Ha te nem éred el,

p az a szőlő savanyú még

p

p

p Álszent

p Legalább képmutató:

p az erénynek hódoló bűnös

p

p

p Büszke meleg

p Hipokrita? Rosszabb:

p a bűnnel erényként tüntet!

p

p

p Jó rossz pap

p Ő tényleg holtig – csak - tanul:

p ő egy nem dolgozó-alkotó vén diák marad

p

p

p Mizantróp

p Az egy-két emberben végleg csalódó,

p majd ezért minden embert megvető/kerülő

p

p

p Előszeretetlen

p Ő oly, ily igazságos egalitárius:

p minden ember egyformán szerető (preferencia-hiányos)

p

p

p „Maximalista”

p Ha őt nem mindenki szereti,

p akkor inkább senkit se szeret

p

p

p Délibábos

p A szemének hisz, ész-kontroll nélkül,

p így könnyen érzéki csalódásának áldozata lesz

p

p

p Hűbele Balázs

p Előbb hebehurgyán végzetest cselekszik,

p majd utána, már későn meg józanul mérlegel

p

p

p Jószívű „keresztény”

p Ha utolsó ingét kérik,

p odaadja még a nadrágját is - pumpolható

p

p

p Erőszakmentes

p Ha ütik, odatartja másik arcát is,

p előtte megerőszakolhatják a lányát is…

p

p

p A hülyék adója

p Tuti szerencse receptje van:

p ha minden (!) lottószámot megjátszik…

p

p

p Szükséglet teremtő

p Előbb az ablaktörő vandál,

p majd a tüstént bekopogó üveges (Chaplin film)

p

p

p Önellátó

p Garantált a siker!

p Ő maga tapsol és éljenez a produkciójának

p

p

p Önkielégítő

p Nem bajlódik társkereséssel:

p kukkoló, pornóra, fantáziaképre maszturbáló

p

p

p „Időmilliomos”

p Idő van temérdek?

p Akár a legolcsóbb tej után is lejárja lábát

p

p

p Moslék-zaba

p Sajnálja az időt az evés-szertartásra,

p úgyis egy helyre megy (vagy pasztilla)

p

p

p Pótvallás

p Az étkezésből rítust csinál,

p egy bélpoklos, akinek a hasa az istene

p

p

p Verhetetlen

p Az önsajnáltatásban világbajnok:

p újabb és újabb rekordokat döntene

p

p

p Eufemizmus

p Gyerekes csínnyé szépítget égbekiáltó bűnöket

p Vagy abortusznak mondja a magzatgyilkosságot

p

p

p „Bátor” vak ló

p Szer/a hipnózis hatása alatt

p nullára redukált a veszélyérzete

p

p

p Step by step

p Nem ugrik, csak kicsiket lépeget,

p még a mélységes mély szakadéknál is

p

p

p Tükröm, tükröm…

p Összetöri az igazmondó tükrét –

p esetleg egy hízelgőt vesz helyette...

p

p

p Alább adó

p A csodát ő maga nem műveli,

p legfeljebb csak a másét magyarázgatja

p

p

p Előre menekülő?

p Teherbe esik, hogy elvegyék,

p és akkor így kötelezően nagykorúsítsák

p

p

p Érdekházas

p Szerelmet képzel vagy színlel:

p a családi tűzfészekből így menekül

p

p

p A félárva

p Nem egy hozzá illő élettársat,

p de jól szituált pótapát keres (csonka család)

p

p

p Extrém sportoló

p Szisztematikusan keresi a bajt,

p vagyis folyamatosan, kitartóan kísérti Istent

p

p

p Öncsonkító

p Éppen a potenciális szövetségeseit

p irgalmatlan igazmondásával magától elvadító

p

p

p Minden eladó

p Szennylapokban, bulvárműsorban

p bosszúból kiteregeti a családi szennyesét

p

p

p Önismeretlen

p A fél/műlábbal, vagy mázsa felett

p egy Tarzan szerepválogatóra jelentkező

p

p

p Nem akaró

p Őt nem repíti a magasba,

p de a sárban vonszolja maga után a sors

p

p

p Voluntarista

p Mindent lehet, csak akarni kell!?

p Született fiú, de lány és szépségkirálynő lenne…

p

p

p Lemaradó

p Mindig elkéső, magát utol nem érő,

p mindig csak az események után kullogó

p

p

p Mártírkodó

p Ő mindenre csak áldoz,

p de semmire nem szentel időt

p

p

p Pályatévesztő

p Lángész feltaláló helyett

p csak egy rímfaragó fűzfapoéta lett belőle…

p

p

p Önámító

p Nyugi, csak semmi pánik:

p a süllyedő luxushajó tánczenekara még játszik

p

p

p Részletkérdés

p Amúgy mindenem rendben van,

p éppen csak a torkom véres, nem érdekes...

p

p

p Dühkitörő

p Önuralom-hiányos vandál, garázda:

p pusztul minden és mindenki az útjában

p

p

p Flegma

p Egykedvű nemtörődöm, közönyös –

p pl. egy apatikus patikus, aki nem izgatja magát…

p

p

p Blazírt

p Az túlzott érzéki gyönyöröktől,

p élvezetektől csömört kapó, kiégett ürömivó

p

p

p Önmérgező

p Méregbe gurul és mérgelődik -

p más hibái, vétkei miatt bünteti önmagát…

p

p

p Elfojtó-robbanó

p A társadalmi gátlások miatt

p elnyomott ösztön/vágy eléri a kritikus tömeget

p

p

p Divatmajom

p Efemer divathullám hátán

p méregdrágán lovagló madárijesztő

p

p

p Vita-averziós

p Ha lenne is ellenvéleménye,

p azt mindig megtartja magának (abból nincs baj)

p

p

p Fintor-grimasz

p Soha nem pofákat,

p de mindenhez csakis jó képet vág

p

p

p „Menedékjogos”

p Itthon köztörvényes bűnöző lenne,

p ott meg előadja, hogy ő a „politikai üldözött”

p

p

p Szarevő

p Az utánzó majomember,

p aki megeszi, amit kinyom: kakit

p

p

p Győzve vesztő

p Megnyeri ugyan az egész világot,

p de a lelkében helyrehozhatatlan kárt vall...

p

p

p Hibás-hibbant

p Fogyatékos: féleszű –

p aki gyártja/keresi a bajt: ön- és közveszélyes

p

p

p Önigazoló hamisító

p A saját gyávaságát védendő

p a bátrakat vakmerőnek, hazardőrnek mondja

p

p

p Összekuszált

p Hogy ő maga?

p Még a Jóisten se tudna rajta kiigazodni...

p

p

p Önsanyargató

p Puritán fegyelmezett önkorlátozó,

p aki soha nem lát okot egy lakomás ünnepre

p

p

p Rövidlátó

p Egy-két rövid nap dínom-dánom,

p majd hosszú hónapokig szánom-bánom

p

p

p Hivatástalan

p Sose tudja meg míg él,

p hogy az Isten őt mire is teremtette

p

p

p „Szimuláns”

p Szégyelli és rejti a baját,

p és inkább egészségesnek tetteti magát

p

p

p Szimuláns

p Addig-addig játszik a tűzzel,

p amíg végül tényleg beteg/homokos marad…

p

p

p Önjelölt

p Bármely társadalmi tisztségre

p ő a legelső és szerinte a legalkalmasabb jelentkező

p

p

p Be-súgó

p Ha spiclit keresnek,

p ő az első önként jelentkező, zsarolni sem kell

p

p

p Mesterkélt

p Mindig úgy „viselkedik”,

p mintha épp fotóznák/filmeznék

p

p

p Beállított/pozőr

p Ha pénzbedobásra nem mozogna be,

p akkor szobornak akár még szép is lehetne

p

p

p Felolvasó-gép

p Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,

p akkor oda minden tudománya, mondandója

p

p

p Őstehetség

p Pár próba után úgy hazudik, mint a vízfolyás,

p hála az ördögnek: igen jó az emlékezőtehetsége

p

p

p Színészkedő

p Szerelmes levele/bókja hazug:

p könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.

p

p

p Nem spontán

p Szólása előtt fejben agyoncsiszolja

p egy új mondatát, vagy már készet vesz elő

p

p

p Önvakító

p Olyannyira látni vágyó, hogy

p közvetlenül csupasz szemmel belenéz a Napba

p

p

p Nem nevető lény

p Könyvet már írt a humorról,

p de nem érti, s főleg nem érzi a tréfát

p

p

p Testbeszédes

p Táncában annyi az erotika,

p mintha a nagymamival „ropná” az öregotthonban

p

p

p Élettékozló

p Unatkozna már délután folyamán,

p ha a masszív halálfóbiája nem izgatná fel

p

p

p Istenkáromló

p Nem tud mit kezdeni egyszeri életével,

p de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?

p

p

p Egyszerű gép-romboló

p Ő sokkal többet emberi izomerővel,

p mintsem józan paraszti ésszel végezne el

p

p

p Szellemi kiskorú

p Őt egy cseppet sem zavarja,

p ha nélküle hoznak róla fajsúlyos döntést

p

p x

Komjáthy Jenő

BARÁTAIMHOZ

- Szenic, 1890. nov. 20. -

Elhagytál, hűtlen lepkehad,

Hogy gazdag kelyhemet kiszívtad:

Sebaj! Szabad vagyok, szabad!

És vissza téged sose hívlak.

Korlátlanul, fönnen csapongva

Magán, de úr vagyok honomba.

Ha itt siváran veszni hagynál,

Nem nyögne zokszót ajakam:

Minél magányosabbnak, annál

Nagyobbnak érzem önmagam.

Légy üdvözölve, dús magány!

Nem siratom a völgy szerelmét.

Legyek, mint kövi sas magán,

Magasból tartva büszke szemlét!

Bajtársaim a villám és a felhő,

Nap csókját én érezzem első!

Lelkem! Ha egyszer elragadtál,

Adj innom üdvöt, széditőt!

Minél magányosabb vagy, annál

Hatalmasabb, annál dicsőbb.

S ha jő a vész, a játszi-zord,

Dicső haragját fönnen érzem;

Nem hint az én szemembe port,

Szilaj szerelme lesz a részem.

És a lakatlan sziklaháton

Megalkotom szellemvilágom;

Belátom innen az egészet,

S rideg lakom benépesül,

És ott alant minél sötétebb,

Annál világosb itt felül.

Magamba nézek mélyen én,

S teremtek új, pazar világot;

Szivem termékeny rejtekén

Fogannak örök ideálok.

S egyetlenségtől ittasodva

Fürdöm a metsző sugarakba. -

Csak hagyjatok, ha nem szerettek!

Lelkem magától felhevül;

Künn zúg a tél, s ő még se reszket,

Csak annál melegebb belül.

Nincs többé számotokra hely,

Ti hűtelen érdekbarátok!

Nincs lakma, gyöngyöző kehely,

Mi mosolyogna, várna rátok.

De, ha van szív, olyan magányos,

Oly büszke és olyan talányos,

Oly gazdag, oly boldogtalan nagy

És olyan forró mint enyém,

Kit istenálmok elragadnak:

Jöjjön, szívemre zárom én!

*

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

p Rangon aluli

p A család nemtője, vészhelyzetben honvédő,

p de hogy pl. ő krumplit pucoljon? Ez derogál…

p

p

p Vakbuzgó rajongó

p A Mesterét mindenben feltétlen követi –

p ha Ő éppen a mély kútba ugrik, hát akkor ő is...

p

p

p Mechanikus utánzó

p Mindenben a jó édes szüleit utánozza –

p vagy semmiben...s épp minden ellenkezőleg tesz.

p

p

p Felhatalmazó

p Munkahelyi Főnöke vétójogos a magánéletében is -

p házasságkötés, gyermekvállalás: az ő engedélyével

p

p

p Vasárnapi hívő

p Ő rendszeres templomba-járó:

p így eleget is tesz Istennek, a többi a császáré…

p

p

p „Etatista”

p Hiszi, hogy az állam apja helyett apja,

p és ezért csak a javát akarja (és el is veszi)

p

p

p Antipaternalista

p Ő még részegen is legjobban tudja,

p mi szolgálja a saját javát – az árokban fagy meg…

p

p

p Új analfabéta

p Amit még olvas, de inkább felolvastat:

p a kötelező olvasmányok pároldalas kivonata…

p

p

p Naplopó henye

p Ön- és közveszélyes munkakerülő, lebzselő,

p előszerettei rovására élősködő meg nem értett zseni

p

p

p Korán aggastyán

p Egy nagyon messzire „előrelátó” ifjú:

p már most a nyugdíja aggasztja: koravén is lesz…

p

p

p Szegény gazdag

p A zsugoriskodás annyira a véré vált, hogy

p már magához fösvény – fiai majd tékozolnak…

p

p

p Önleértékelő

p Kitelepítése vagy kirúgása megélése:

p ő egy társadalmi selejt (bel fog betegedni)

p

p

p Sok hűhó semmiért...

p Nagy hegyek vajúdnak,

p de csak egy kis egérke születik

p

p

p Ön-kizsákmányoló

p Boldog, ha este/hétvégén a háztájiban,

p vagy mellékállásban, fusiban robotolhat

p

p

p „Csintalan”

p Ő úgy szép, ahogy van – semmi frizura, szép ruha,

p fölösleges minden dísz, ékítés, ápolás, csinosítgatás...

p

p

p Pénzcsőlátó

p Csak a csere/használati érték számít,

p a szépség vagy az emlékjelleg semmit nem

p

p

p Jó üzletkötő?

p A kurva úgy adhatja el szépségét,

p hogy a teste megmarad neki!? És a lelke…!?

p

p

p Ürügyes

p Álszent ügy buzgalma/örve alatt

p ő csak egy simlis korhely, szélhámos ügyeskedő

p

p

p Balek hívő

p „Keresztény” igékkel nagyon könnyen

p kiénekelhetik a szájából még a kis sajtot is…

p

p

p Ősbizalmas

p A lakáskulcsot a lábtörlő alá teszi,

p és a gyengébbek kedvéért még ki is írja, hol van…

p

p

p Altruista udvarias

p A sorban mindenkit mindig

p maga elé enged, ő meg végleg lemarad

p

p

p A munka hőse

p Akinek a létminimumért is

p maximális teljesítményt kell nyújtani

p

p

p Hasznos idióta

p Könnyen manipulálható

p másnak bőven termő bamba diófájává

p

p

p Orosz rulett

p A kórházban mindent aláír,

p de hanyagságból mégis élve kerül ki…

p

p

p Elhallgató

p Amit mond, az igaz ugyan,

p de sosem a teljes – ő így hazudik

p

p

p Paternalista

p Az orvos mindig jobban tudja,

p mi és mennyire fáj és így mi jó nekem…

p

p

p „Szülőtisztelő”

p A szülei csak a javát akarják:

p válasszanak hát ők pályát/társat

p

p

p Halotti anyakönyv-

p be vagy a gyászjelentésbe/nekrológba

p akár ezt is írhatnák: belehalt a félelmeibe

p

p

p Három kívánság

p Az egyszeri, rendkívüli alkalmat,

p a szerencséjét lazán elszórakozó (jótündér)

p

p

p Jóból bal

p Mint Midasz király: bármit kívánhatott,

p és az teljesült is: kezében minden arannyá vált…

p

p

p Aranyhal

p A telhetetlen feleség miatt a jobb sors helyett

p visszacsúsznak a régibe, ami így már nem ugyanaz…

p

p

p Lekötelezve

p Szabadnak gondolod magad bárkitől bármilyen

p ajándékot elfogadni, pedig mindez szabadságod kurtítja

p

p

p Egyenlő esélyek

p Tudod, hogy teknős vagy, mégis futásra hívod a nyulat!?

p Helyből kellene akkorát ugrani, mint másnak nekifutásból

p

p

p Légvár-lakbér

p A partra vetett hal még hálás is

p a lelkigondozó simogatásáért, bár vissza nem dobja…

p

p

p Hitetlen

p Addig nem hiszed el, hogy te is halandó vagy,

p amíg neked is nem üt az utolsó órád – késő bánat…

p

p

p Pató Pál

p Ej, ráérünk arra még – majd holnap(után)

p Csak a tűzoltómunkát végzi, ha rá nem dől a ház

p

p

p Patthelyzet

p Nem tudja rangsorolni az elvégzendőket,

p mindent azonnal és egyszerre végezne: nem tud lépni

p

p

p Ördögi körös

p Aki azért iszik, mert bánatos,

p és ő miért is bánatos: hát azért, mert iszik

p

p

p Alkoholmámoros

p Neked nincs ronda nő, csak kevés ital!?

p De elmúlik az ital és megmarad a várandós nő…

p

p

p Rossz választék

p Az egyik pedáns asszony, tisztaságmániás házisárkány.

p A másik önmagát és a lakást is elhanyagolja: piszok és bűz

p

p

p A kevesebb több

p Jó, ha van barátod, de jobb, ha nincs, ha ez csak álbarát,

p és csak kárt okoz, és te ezt nem látod, és nem is keresel

p

p

p Arcjátékos

p Mindig fancsali képet vágó,

p örökké grimaszoló, és végül úgy is maradó

p

p

p Kakukkfióka

p A saját vagy a gyereke szájától

p megvont falattal a parazitát, az ellenségét hizlaló

p

p

p Ki nevet a végén

p Nem ő nevet utoljára, pedig az nevetne igazán...!

p Nagy nevetésének sokkal inkább sírás lesz a vége…

p

p

p Idegenimádó

p Ide exportált, ránk oktrojált, szervetlen

p „szovjet”, ill.” USA” rendszer és kultúra majom rajongója

p

p

p Zsarolható

p Kifürkészik hálószobatitkaid, vagy te fecseged ki

p a szesztestvéreknek, és aztán azzal revolvereznek...

p

p

p Széptevő

p A bókot már szexuális zaklatásnak veszik és

p rögtön bemószerolnak, könnyen állásodba kerülhet...

p

p

p Okos enged

p Nem elvi, de presztízskérdés: egyik házasfél

p sem enged – így mindkettő szamárként szenved

p

p

p „Kompromisszum”

p Az egyik jéghidegen, a másik forrón szereti.

p ezt átlagolják, és életfogytiglan langyosan isszák...

p

p

p Guminő

p Feleséged neked próbababa: ha nem alkalmazkodik

p hozzád mindenben, akkor reklamálsz, s újra cseréled…

p

p

p Zaci

p Vásárlási p mánia miatt elzálogosít pótolhatatlan

p családi emlék-értéktárgyakat, de kiváltani nem tudja

p

p

p Kacsa-befaló

p Ész nélkül rohan kósza álhírek alapján a szerencse után:

p csak ott derül ki, nem osztogatnak, de fosztogatnak: őt is…

p

p

p Az ún. jó beteg

p Együttműködő, nem „akadékoskodó”: kérdés nélkül

p bevesz mindent, és aláveti magát minden tortúrának…

p

p

p Hálás beteg

p Nem akkor és azért fizeti orvosát, ha egészséges

p de ha beteg - és még az orvos javára is végrendelkezik…

p

p

p Bezárkózott lélek

p A fekete dobozába nem fújhat be a Szent Szellem -

p ott sötétség, áporodott levegő és tetszhalott dolog van

p

p

p Szájhős

p Addig mond egyre nagyobbakat, amíg a szaván fogják:

p itten és mostan bizonyíthatsz: Hic Rhodus, hic salta…!

p

p

p Csapdában

p Hiperaktívan rángatózol, így szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esve nem tudsz élni: szabadulási alkalom

p

p

p Olajat önteni a tűzre

p A megesett bajt még pánik-reakcióval tetézni is –

p Őrizd meg nyugalmadat a szerencsétlenségben is

p

p

p A nyomor imára tanít

p betegen az ördög is szerzetes kíván lenni –

p szükségben közeli a segítség: illő alázattal viseld sorsod…

p

p

p Méltatlankodó

p Ki a haszonban részesült, az viselje a károkat is –

p gyönyörködsz a rózsában, de téged ne szúrjon meg tövise?

p

p

p Repülő idő

p Az örvendezőnek gyorsan múlnak a tartalmas órák,

p de ez nem elveszett idő, sőt minimum duplán számít

p

p

p Vánszorgó idő

p Búslakodva, betegen, unottan csigalassan telnek a percek,

p de visszatekintve úgy érzed, mintha kiesett volna ez az idő…

p

p

p Sikkes

p Felerősíted lappangó, családból „örökölt” hajlamod

p a melankóliára, mert ez köreidben ma sikk, ez előkelő

p

p

p Alibi élet

p ő sosem volt a Tettek színhelyén, másutt bámészkodott,

p és neki erről több szemtanúja, vagy orvosi igazolása van…

p

p

p Nivellálás/a középszer terrorja

p Legyen teljes az egyenlőség: mindenki csak annyit/olyant

p teljesíthet, amire a leggyengébb is bármikor/bárhol képes…

p

p

p Uniformis

p Nem a ruhát szabják a katonához, de fordítva.

p De ő is önként öltözik egyenruhába, fertőző divatőrület

p

p

p Teher alatt nő a pálma

p Ha te nem veszed fel a neked rendelt terhet,

p súlytalanul sodródsz: a lét elviselhetetlen könnyűsége

p

p

p Agyonterhelt

p Leroskadsz, görnyedsz, mert fölöslegesen

p és károsan mások keresztjét cipelve szenvedsz

p

p

p Cinkos néma

p Csak soká veszi észre, hogy ha belemegy kis stiklikbe,

p akkor a nagy bűnök láttán is cinkos hallgatásra kényszerülhet

p

p x

Komjáthy Jenő

A MÚLTBÓL

Mosolygott rám sok szép leányajk,

Szeretkezém sok szép leánnyal,

Élvet kinált a lomb, a rózsa,

Sok titkos-édes pásztoróra.

Pazar fényt szórt reám az égbolt,

A mindenség ködfátyolkép volt,

Ezüst folyam, arany virágok,

Lábom mesés kincsekre hágott.

Ittam a kéjek poharából,

Ittas valék az ifjuságtól:

De ím a serleg inog, lendül,

Reszketve ejtém el kezembül.

Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

Mely maga ellen törve támad;

S én élvunottan, kéjgyötörten

A habzó kelyhet összetörtem.

Majd új gyönyör ragadt el engem,

S az életet kockára tettem.

Perdült a köb, baljós a száma,

Búkedv köszönte vak nyomába.

Ó, én botor, osztályi részem

Eladtam csengő álompénzen!

Árnyképeimnek csábölébe:

Dobáltam mindent lázban égve!

De vége, vége! Már nem vágyom

Pihenni púha rózsaágyon;

A rózsaláncot is letéptem,

Nem sorvadok már szolga-kéjben.

Már csak az vonz, mi lehetetlen,

Ragyognak kéjnapok felettem:

De én keresek titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

Magából szőjön új világot!

Mindegyre szítom benn a lángot.

Mélység, magasság szava lettem,

Istennek lett visszhangja lelkem.

S visszhangja lett a fergetegnek,

Mitől a gyöngék úgy remegnek.

Fejem a Vész keblére hajtván,

Vad viharének vitte sajkám.

Lángviharok zúgtak felettem,

Az örök fény visszfénye lettem,

Visszfénye új, dicsőbb napoknak -

A régiek már haldokolnak...

Napszínen kába tündököljön,

Pillangószárnyat hernyó öltsön:

Keresem én a titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

És köd előttem, köd utánam,

Megközelítlen, szűz magányban:

Szövöm a csodás, égi regét,

Mélyeid járom, isteni lét!

S hol a szent liget árnya béfed,

Új, csodaszép életet élek,

Tündérsziget ölébe fogad,

Álmodom boldog, mély álmokat.

ppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: hasznukat veheted!

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…