Eugéniusz: Testamentum/

Az írástudók és az ún. elitek árulásai – III.



Alkalmatlan, megalkuvó,

hitvány, gyáva, tétlen, kártevő,

a pályával járó pokoljárásokat

ön-kíméletesen elkerülő stb. stb.,

vagyis a hatalmát jó helyett semmire,

de bűnös tudatlansággal/szánt szándékkal

inkább rosszra használó ún. segítő, szellemi,

kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai elit



A legszebb isteni-emberi hivatások

helyett leghitványabb ördögi mesterségek

A fejétől bűzlő hal: aranykor helyett vaskori poklok

Egymondatos, a lényegre törő jellemzések jegyzéke



p Arany János

p János pap országa

p

p Büszke, harcos, kalandor nép

p Volt a magyar nemzet,

p Kétélű kard, mely ha moccant,

p Jobbra-balra sebzett;

p S jobbra-balra, merre fordult,

p A fegyvernek éle,

p Puszta lett a népes ország

p És üvöltött rajta végig

p Farkasok zenéje.

p

p Kin a német, minthogy őrá

p Járt a rud legjobban,

p Megfélemlék, megbusúla,

p Cselt szövött titokban:

p Nem birván az oroszlánnal,

p Annak vermet ása,

p Takarónak a veremre,

p Mint egyéb gazságra, jó lesz

p Krisztus szent vallása.

p

p "Ázsiának sáska-féle

p Kóborló pogánya,

p Isten a te lelkedet bár

p Mind pokolra hányja!

p Ne legyen az idvességben

p Soha semmi részed:

p Lelked üdvösségeért nem;

p De saját bőrünk javáért

p Megtéritünk téged."

p

p Így beszélt a német papság

p És a pénzbe markolt,

p (A papok nagytorku zsákja

p Már akkor is megvolt);

p Bor, tulok lett a dulásig,

p A pénzt nem kimélte,

p Tudta, nem vész kárba semmi,

p Húzni fogja firól-fira

p Az uzsorát érte.

p

p Lett is aztán dinom-dánom,

p Keresztyén tivornya.

p Hirdeté az istenígét

p Papok bora, bornya.

p Kocsma lett az istenháza,

p Melyben ittak-ettek, -

p S egy-két szentnek a nevét ha

p Elgagyogták részeg fővel,

p Mindent megfizettek.

p

p Kiváltképen egy pap, neve

p Iván, azaz János,

p Többi közt legjobban értett

p Ehhez a munkához.

p Udvarán örökké tombolt

p A lakzi, kaláka,

p Hét mérföldre érzett a szag

p S úgy hítták ezt a vidéket:

p János pap országa.

p

p Kedves ország volt ez a táj

p Minden naplopónak,

p Kasza-kapa-kerülőnek,

p Éhen kóborlónak;

p Kujtorgó ebek lakoztak

p A jó sült szagával,

p Kujtorgó magyar nép dőzsölt

p - Ha tudott keresztet hányni -

p Jánossal magával.

p

p Sült ökör hevert szanaszét

p János udvarában,

p Két szarván boros csobányok,

p Kés az oldalában.

p Akinek tetszett, odament,

p Az ökörből vágott,

p S jót ivott rá a csobányból,

p Nem is könnyen hagyta aztán

p Ezt a jó országot.

p

p Alig futott ennek híre

p A népség között el,

p Aki nem jött a szagára,

p A hirére jött el,

p Nem, hogy jól lakjék, hanem csak

p Hogy valamit lásson, -

p S addig nézte, addig nézte,

p Hogy maga is megkivánta,

p Kívül a palánkon.

p

p S aki egyszer megkivánta,

p Azt be is bocsáták,

p Pogány fővel el nem hagyta

p Többé a kalákát:

p Megtaníták kulacs-szónál

p A Krisztus hitére...

p Vagy nem is a hitre, hanem

p A vallást elundokító

p Sok mindenfélére.

p

p Első ága volt a hitnek

p (Elmondom a nagyját):

p Hogy minden termék tizedét

p A papoknak adják,

p Bort és búzát és baromfit,

p Földeket is mellé

p S faluszámra jobbágy-népet,

p Aki a kövér pusztákat

p Ingyen megmívelné.

p

p Másik ága volt a hitnek,

p Hogy: ne kapj a kincsen,

p Mennyországban a gazdagnak

p Semmi helye nincsen.

p Ne rabold el a némettől,

p Ami neki termett,

p Sőt ha ingedet lehúzza,

p Azt se bánd, mert Isten úgy ad

p Lelkednek kegyelmet.

p

p Harmadik volt: országodat

p Pap kezére bízzad,

p Ő ráér tanácsot adni,

p Míg más ember izzad.

p Ő mindent végez helyetted,

p Kell-e több jó annál?

p Bízd rá, ami gondba jőne;

p Csak a pásztor legyen ébren,

p Hadd aludjék a nyáj.

p

p Negyedik hitágazatja:

p Házasodjál össze,

p Gyenge a magyar, ha minden

p Nemzet nincsen közte;

p Hozz lakót, minél többfélét,

p Ültesd a nyakadra,

p S béketüréssel fogadjad,

p Ha tulajdon eszterhéjad

p Alól kizaklatna.

p

p Ötödik... mit én tudom mi?

p Az is ilyenféle

p Rágalom s káromkodás a

p Megváltó nevére,

p Melyeken a jó magyarság

p Gyönyörűen épült:

p Idegen kalandoroktól

p Ki hagyá magát pusztítni

p Csaknem mindenéből.

p

p Legott a királyi székre

p Német ember hágott,

p Aki fogta, másnak adta

p Titkon az országot.

p S amiatt, hogy másnak adta

p S a magyart megrontá,

p Iszonyú belháborúban

p Magyar a magyarnak vérét

p Esztendőkig ontá.

p

p Attól kezdve többször is volt

p János pap országa.

p Sült galamb, borral folyó ér

p És ingyen-kaláka;

p Melyekért a jó magyar nép

p Mindenét od'adta,

p S tett olyat részeg fejével

p Hogy, mikor kijózanodott,

p Százszor megsiratta.

p

p Most is vannak, akik ilyen

p Hizlalóba vágynak:

p Lomhán a gyomornak élni

p És élni az ágynak;

p Kik előtt, a hashoz mérve,

p A haza sem drága,

p S midőn ez küzdésre készti,

p Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el

p János pap országa.

p

p (1848)

p

p

p x

p

p Szellemi

p hatalmával visszaélő,

p erősítés címén lelki immun-

p rendszer-gyengítéssel, puhítással

p védtelenné teszi a tanulóifjúságot

p idegen, szervetlen, ordas eszmékre…

p

p

p Ő tüntet

p a homoszexuálisok

p üldözése, hátrányos

p megkülönböztetése ellen,

p de otthon veri a leszbikus feleségét

p

p

p Ő még

p indokolni

p is tudja, hogy

p miért is nem

p szabad hazudni,

p de mégis hazudik…

p

p

p Idegen tőle

p a mellérendelő

p magyar észjárás:

p ő csak alá-vagy fölé

p rendelő logikát ismer (el)

p

p

p A koldus/

p szegény ember

p gyerekében nem is keres,

p és így nem is gondoz talentumot

p

p

p A

p szemét-

p dombi gebében,

p és így tebenned,

p nem látja, illetve

p nem láttatja meg

p a táltoslovat

p

p

p A

p felbérelt/

p tehetségtelen

p perverz, közszemérem-

p sértő, provokáló „művész”

p

p

p Ha

p nem megy neki

p a tekintély alapon,

p nyers parancsolgatással,

p akkor lovak közé dobja a gyeplőt,

p akkor majd mindent megenged

p a rá bízott kiskorú gyereknek….

p

p

p A

p Noét

p lehülyéző,

p és az, aki abba is hagyja

p a bárkaépítést, hisz úgyse lesz özönvíz

p

p

p A

p hatalomtól

p torz lelke elé

p fizetett kegyenc

p hízelgő tart hamis tükröt

p

p

p Az

p eugenika,

p a fajnemesítés/

p embertenyésztés

p teoretikusa, apostola

p ill. amerikai pionírja…

p

p

p A

p sorozatos

p emberölést,

p gyilkosságot

p lelkileg megkönnyítő

p torz ellenségképet festő

p

p

p A

p népet-

p nemzetet

p lakossággá, sőt

p tömeggé minősítő,

p süllyesztő/züllesztő

p

p

p Lapuló,

p és kussoló -

p ő csak akkor üvölt,

p ha pont az ő tyúkszemére lépnek

p

p

p x

p

p Arany János:

p GONDOLATOK

p a béke-kongresszus felől

p

p A mult időnek bölcsei

p Századokon keresztül

p Örök-mozgót követeltek

p A véges emberésztül:

p Az új kor bölcsesége, mely

p Amazokat neveti,

p Az örök béke, nyugalom -

p Vessző-lovát kergeti.

p

p Nagy gondolat! képzelni is

p Dicső, fenséges eszme!

p Az embernem, mint egy család,

p Szeretettől övezve,

p Testvériségben, mint talán

p Kain előtt élhetett;

p - Az Irás, hol jegyezni kezd,

p Jegyez csak gyűlöletet.

p

p Mikép egy isten-atyja van

p Az égben e családnak,

p Kit (a művelteken kivűl)

p Minden népek imádnak:

p Úgy lenne földön józan ész

p Az egy közös hatalom,

p Törvény, igazság... akitől

p Jő büntetés, jutalom.

p

p Hogy vér a vért ne ontaná

p Hiú bálványi végett;

p Boszulni sértett áljogát,

p Vagy nemzet-büszkeséget;

p Hogy fajra fajt ne költene

p Az ápolt népgyülölség

p S nemzet ne kísérné tapssal

p Más nemzet sírbadöltét.

p

p Hogy a virág és a gyümölcs,

p Mit a jó föld hoz ingyen,

p Soha ne lenne had miatt

p Feldúlva téreinken:

p S a vérvonalt, hol lengtenek

p Hazug hir-név zászlói,

p Ne kisérnék az éhhalál

p Sötét szárnyú hollói.

p

p Hogy ne siratná az anya

p Élő fiát halottúl:

p Ne retteghetne a jegyes

p A mátkai napoktúl;

p Ne venné fel a kora gyászt

p Kicsiny árvákkal, árván,

p A nő, ki nem virraszta még

p Férje halálos ágyán.

p

p Hogy az utódok sírjait

p Ne számlálná meg a vén,

p Hazája vagy idegen föld

p Vidékeit nevezvén;

p S ne nézne könnyező szemmel

p A kéklő messzeségbe,

p Keresve, kérdve hasztalan:

p Ki fogja már szemét be?

p

p Hogy a késő Emlékezet,

p Mikép gyermek-korára,

p Álom gyanánt eszmélne csak

p A rég eltűnt csatákra;

p És lenne béke, oly örök,

p Mint isten szellemében;

p Megkezdve itt, - állandóul

p Folytatva majd az égben.

p

p Hiú szándék! vesztett erő

p Ily küzdelemre szállni,

p Megáradott nemes lelkek

p Sziklába vert hullámi!

p A megkövült gonoszságból

p Melynek tövén kihaltok,

p Nem érdemes, ha mit talán

p Századokig lenyaltok.

p

p Mióta és míg a világ,

p Nem volt-e, nem leend-e

p Erős, ki nyomni mindig kész,

p S ki elnyomassék, gyenge?

p Amazt mikép mérséklitek

p Hogy enyhe légyen lánca?

p Mikép ezt, hogy nagyon sulyos

p Békóit meg ne rázza?

p

p Avagy ki fékezendi meg

p Az ember szenvedélyét,

p Midőn iszappal hányja fel

p Háborgó lelke mélyét?

p Midőn az Ész, a Bölcseség,

p Megbántva, meggyalázva,

p Mint a hajdan profétái,

p Vonul remeteházba?

p

p Nem lophat-é megint egy új

p Prometheusz égi lángot,

p Kinek fénylő szövétneke

p Felgyujtsa e világot...?

p Nem lehet-é ismét egy új

p Népáradás e földön?

p Nézzétek a történetet!

p S mondjátok, képzelődöm.

p

p Óh, a világ története

p Szomoru egy tanulmány!

p Mint buborék tünik fel ott

p Nép, nép után kimulván;

p Jaj annak, mely már tündökölt!

p Annak közelg halála,

p Elsímul a víz tükre és

p Új hab tolul reája.

p

p Isten egészbe' működik

p Egészre fordít gondot;

p Midőn egy nép - mint a kovász -

p Megérett és... megromlott,

p Midőn satnyulva testben és

p Lélekben túlmüvelve,

p Békét ohajt a gyáva test,

p Az elcsigázott elme;

p

p Midőn a renyhe társaság

p Büzhödt állóvizében

p Új bűnök milliárdjai

p Vannak keletkezőben;

p Midőn a munka és vagyon

p Egymástól messzi esnek,

p És a tökélyre vitt csalást

p Mondhatni rendszeresnek;

p

p Midőn eltűnve a szerény

p Családiság zamatja,

p A nő erényét... s ami több,

p A férj nejét eladja;

p Midőn apát öl a fiú,

p Rokont öl a rokonság,

p S mérsékli bűne tudatát

p A kétes vér-azonság;

p

p Midőn a gazdag megkövül

p És a szegény elfásul...

p Egyszóval a polgárodás

p Fordul reánk csapásul:

p Akkor elétör egy vad nép

p Szilaj vére s erénye

p És elborit, mint a tenger

p Hullámi, vagy fövénye. -

p

p Hagyjátok a meddő vitát!

p Bölcs Isten az, ki rendel;

p Az ember tiszte, hogy legyen

p Békében, harcban ember.

p Méltó képmása istennek,

p S polgára a hazának,

p Válassza ott, válassza itt

p A jobbik részt magának.

p

p (1850 szept.)

p

p

p x

p

p

p Nem

p lebontja,

p de ő építi

p az emberek közötti

p mesterséges akadályokat

p

p

p Száműzetésbe

p üldözött/menekült

p írótársa lopott tollával

p ékeskedő/éktelenkedő,

p vele magának kereső…

p

p

p Benőtt

p már a feje lágya:

p meg is kíméli fejét

p az igazmondásért betöréstől

p

p

p Óvja

p az egészségét:

p ha nem szól az ő szája,

p akkor nem is fáj az ő feje

p

p

p Ördög-

p cimbora:

p lepaktál vele,

p de nem teremt,

p csak másol, plagizál stb.

p

p

p A

p rendszer

p kritikusát

p az „örök ellenzéki”

p skatulyával tenné súlytalanná,

p vagy ha lehet, nevetségessé is…

p

p

p A

p klikkjét

p ajnározó,

p szédelgőn feldicsérő,

p a riválist ledorongoló kritikus

p

p

p Tudom

p nagyon jól, hogy

p kiről és miről, és

p hogyan - nem - lehet

p nyilvánosság előtt viccelni

p

p

p Bármi

p tét nélküli,

p apró színes,

p mínuszos témája lehet:

p amivel kitölti a műsoridőt

p

p

p Ő

p az örök

p üldözött „zsidó”,

p aki ezért is csakis

p a saját „fajával” szolidáris,

p a többivel közönyös/ellenséges…

p

p

p Amíg

p ő szabadon(?) szólhat,

p addig cseppet sem zavarja,

p ha másokat elnémítanak,

p de jure vagy de facto

p szilenciumra ítélnek…

p

p

p Az

p én

p merész

p karikatúrám, ill. paródiám

p felér egy heves talp-nyalással

p

p

p Igyekszik

p megkedveltetni,

p a plebsznek „eladni”

p a népnyúzó Nagy Főnököt

p

p

p Az

p épp

p politikai

p fogoly kolléga

p művét kifigurázó,

p lesújtó stb. kritikus

p

p

p Aki

p a sportszerűtlenségei

p miatt lett világhírhedt –

p aki egy unfair play díjas

p

p

p Magát

p nemigen,

p de mást szellemi-

p társadalmi-lelki stb.

p erővel „védő-ol(tat)tó”

p

p

p Az

p állásféltő

p oltakozó tanár,

p aki nem áll ki az emiatt

p kirúgott kollegája mellett

p (csak fizetésemelésért tüntet)

p

p

p Pandémia

p pánikot kelt, hogy

p lebénítsa a riválisait,

p és így közben ő érvényesüljön

p

p

p A

p csodaszere

p receptje titkos –

p orvosság vagy oltás:

p felelősséget nem vállaló

p

p

p Még

p a lelkiismeretes

p oltásszkeptikusokat is

p elhallgattató protokoll-főorvos

p

p

p Kriminalizálja,

p vagy bolonddá nyilváníttatja

p a nem materialista orvostudóst,

p pedig tudja: ez az új paradigma a jó!

p

p

p Úgy

p „kúrálja”

p a sántaságodat,

p hogy még egy örök

p púpot is tesz a hátadra

p

p

p Az

p ördögi

p hatalomnak

p gondolatolvasó/

p lélekprogramozó gépet

p tervező, szerkesztő, konstruáló

p

p

p A

p Jézus,

p Jézus-t! kiáltó,

p de istenigazából

p a Talmud az ő „szent” Bibliája...

p

p

p Szimulánsként,

p kenőpénzzel, protekcióval stb.

p nem honvédő „dezertőr” katona(tiszt)

p

p

p Port hint

p a szemembe,

p elvakít, hogy én

p magam alatt, és

p neki vágjam a fát

p (szemfényvesztő)

p

p

p Ő az,

p ki puszta

p kénye végett

p megvonja a menekülőtől

p a legeslegutolsó menedéket

p

p

p A

p nem

p buta ember:

p nagyon is jól tudja, hogy

p kit mivel/hogy érdemes rágalmazni

p

p

p Másokat

p mindörökre

p zongoracipelőnek tesz/

p tenne, hogy ő brillírozhasson…

p

p

p A

p rövidtávú

p előnyöket felnagyítva,

p elvakítva és szakmailag

p riogatva rábeszél az „abortuszra”

p

p

p Igazságtalan

p ledorongoló kritikájával

p egyszer és mindenkorra,

p örökre elveszi a kedved a versírástól

p (lásd pl. Kölcsey Berzsenyi-kritikáját)

p

p

p A

p hangszórókba

p nem a mindenkori Tiborcok,

p de privát piti panaszát mondó

p

p

p Elrontja

p mások örömét,

p ha netán nem ő kapja

p meg az első díjat, kitüntetést

p

p

p Áskálódó,

p furkálódó és

p klikkező, megosztó:

p a csapat egységét jól bomlasztó

p

p

p Csak

p rémhíreket

p keres, gyárt, terjeszt,

p és azokat még alaposan ki is színezi

p

p

p Úgy

p írja ki

p a pályázatokat,

p hogy a csókosok nyerjenek,

p az alkalmasok/rászorulók meg alig

p

p

p A

p közpénz

p herdálását lefedezi

p egy álságos verseny

p kiírásával – így ő is jól jár

p

p

p Magának

p szavaz meg

p magas fizetést,

p cserébe ő egy szorgos nép-

p szegényítő gazdaságpolitikus

p

p

p Lebetegítve,

p elszegényítve,

p lezüllesztve és

p bűnre kényszerítve

p hoz és tart meg sokakat

p kiszolgáltatva, örök függésben

p

p

p Ő

p az

p a király

p aki téged

p a csatába-

p a harctérre,

p a vágóhídra küld,

p hogy megkörnyékezze a feleséged

p

p

p Úgy

p alkotna

p halhatatlan remekművet,

p hogy egyszerre tízen fogják a kezét

p (hallhatatlan/hallgathatatlan is lesz)

p

p

p A

p világi

p hívságok ellen

p úgy tiltakozó, hogy

p a nyomorig ingerszegény életű,

p vagy évekig oszlopon álló aszkéta,

p aki e különcködésével is riasztó példa lehet

p

p

p Miközben

p ő Téged szinte

p teljesen átvilágít,

p mindenről kifaggat,

p mint egy pszichiáter,

p vagy gyóntat, mint pap,

p mint a rendőr, „kihallgat”,

p ő maga inkognitóban marad

p

p

p A

p bizalmunkba

p beférkőző kémet

p időben le nem buktató,

p és el nem hárító/távolító…

p

p

p Aki

p szinte

p úgy elzsibbaszt, lebénít,

p megdermeszt, mint egy Gorgó fő,

p hogy ne hozhasd az időzített formád

p

p

p A

p félrevezető

p általad fizetett

p ún. idegenvezető:

p bevisz a sűrű erdőbe,

p majd ott a sorsodra hagy

p

p

p Az

p idegenvezető,

p aki keveset tud,

p azt is rosszul tudja,

p félretájékoztat idegent,

p és még jó, hogy a gyenge

p „nyelvtudása” miatt nem is értik…

p

p

p Aki

p bűnösen

p fecsérli, eltékozolja

p az alkotásra nyíló idő-

p ablakot, az ún. kegyelmi időt

p

p

p A

p háborúban

p és a háborúval

p élesztgeti és felerősíti

p a lappangó idegengyűlöletet,

p kiirtaná a felebaráti irgalom írmagját is

p

p

p Ő

p a „szabad

p szerelem” és

p a nyitott házasság híveként

p idejétmúltként a katedráról gúnyol

p konzervatív, „ósdi” nemi erkölcsöket…

p

p

p Ő

p csak

p egy felbujtó

p és tippadó az anyagi, testi

p és lelki, és szellemi kifosztásodhoz

p

p

p Mást

p a perifériára,

p a margóra szorít,

p „marginalizál”, hogy

p ő mindig centrumban maradjon

p

p x

p

p

p Arany János

p A RÉGI PANASZ

p

p „Eh! mi gondod a jövőre?

p Eh! a múlttal mi közöd?

p Könnyel a múlt sirja dombját

p S a reménynek száraz lombját

p Hasztalan mit öntözöd?

p Századoknak bűne, átka

p Mind csak téged terhel-e?

p Nem talán még sokkal érzőbb,

p Nem talán még sokkal vérzőbb

p Honfitársid kebele?...”

p

p Oh, tudom; de bánatomban

p Meg nem enyhit társaság;

p Mint szülétlen több gyerekre

p Osztatlan száll s mindegyikre

p Az egész nagy árvaság.

p Sőt azáltal súlyosb részem,

p Hogy míg a tett melege

p Más sebét enyhőbbé tészi:

p Ő, szegény, csak kínját érzi -

p A lant méla gyermeke.

p

p Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

p És magunkban mekkorát!...

p Hisz csak egy pontot kerestünk:

p Megtalálva, onnan estünk;

p Így bukásunk lelki vád.

p Mennyi seprő a pezsgésben,

p S mily kevés bor!... Volt elég,

p Kit nagy honszerelme vonzott

p Megragadni minden koncot,

p Nehogy más elkapja még.

p

p Mennyi szájhős! mennyi lárma!

p S egyre sűlyedt a naszád;

p Nem elég csak emlegetni:

p Tudni is kell jól szeretni,

p Tudni bölcsen, a hazát.

p Vagy nekünk már így is, úgy is

p Minden módon veszni kell?

p Egy világ hogy ránk omoljon?

p Kül-erőszak elsodorjon?...

p Vagy itt-benn rohadni el?

p

p (1877. július 26.)

p

p

p x



Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy épp a rosszat csinálja jól…

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagembernél jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb. stb.,

hogy segítsenek vagy ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki közvetlenül érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

