Eugéniusz:

Testamentum/

Életminőség ABC – II.

Létjavítások és rontások

A boldog(talan) élet-halál a tét

pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

A táltos paripák vagy állatorvosi lovak

A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol

Emberélet-minőség vizsgálódás magyarán

pppppppppppppppp

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

ppppppppppppppppppp

p Babits Mihály:

p Miatyánk

p

p Miatyánk ki vagy a mennyekben,

p harcokban, bűnökben, szennyekben,

p rád tekint árva világod:

p a te neved megszenteltessék,

p a te legszebb neved: Békesség!

p Jöjjön el a te országod.

p Véres a földünk, háboru van,

p kezed sujtását sejtjük, uram,

p s mondjuk, de nyögve, szomoruan,

p – add, hogy mondhassuk könnyebben –:

p Legyen meg a te akaratod!

p – mint angyalok mondják mennyekben.

p Előtted uram, a hon java,

p s hulljon a lomb, csak éljen a fa:

p de vajjon a legkisebb lombot

p nem őrzi-e atyai gondod?

p nem leng-e az utolsó fürtön is,

p áldva miképpen mennyekben,

p azonképpen itt a földön is?

p Megráztál, nem lehet szörnyebben,

p már most ami fánkon megmaradt

p őrizd meg őszig a bús galyat:

p mindennapi kenyerünket add

p meg nekünk ma, és gyermekeinket

p növeld békére: ha bűn, hogy lábunk

p ma vérbe csuszik meg: értük az!

p Bocsásd meg a mi bűneinket,

p miképpen mi is megbocsátunk

p ellenünk vétetteknek: a gaz

p tied, büntetni: mienk csak az,

p hogy védelmezzük a mieinket!

p És ne vigy a kísértetbe minket,

p hogy ártatlanságunk tudatát,

p mint drága páncélos inget

p őrizzük meg bár véresen,

p hogy át ne hasadjon sohasem.

p Jaj, aki ellenünk mozdul:

p megvívunk, készen, bármi csatát,

p de szabadíts meg a gonosztul,

p mert tiéd az ország,

p kezedbe tette le sorsát,

p s te vagy a legnagyobb erősség:

p ki neveden buzdul,

p bármennyit küzd és vérez,

p előbb vagy utóbb övé lesz

p a hatalom és a dicsőség!

p

p

p x

p

p

p Mások

p bűne szem előtt,

p a magunké a hátunkon –

p mások szemében a szálkát,

p a magunkéban a gerendát

p sem látjuk, ha nincs tükrünk

p (szó szerint/átvitt értelemben:

p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)

p

p

p Ami

p ingyen van,

p azt nem becsülöd:

p isteni életajándék, kegyelem…

p A dolgok értéke arányos az árukkal!?

p Luxus bordélyban vásárol szerelem…

p

p

p Nem

p olvastál végig

p egy önismereti tükröt,

p egy nem ponyvaregényt,

p így nem is ismerheted fel

p vak és rossz szokásaidat,

p kísérthető gyenge oldalad stb.

p

p

p Tornából

p örökre felmentve –

p anyukája elintézte,

p még egy szobalétrára

p se merészkedik fel…

p

p

p Arca

p örökre

p olyan marad,

p mint a pókerezőé:

p teljesen kifejezéstelen,

p nem a lelke test-beszéde…

p

p

p Széna-

p kazalban a tűjét,

p sőt a szarva közt

p keresi hiába a tőgyét

p Gyakorlati-elvi nehézség,

p sőt lehetetlenség…

p

p

p Még

p fitogtatja is,

p mekkora műszaki

p antitalentum: villanykörtecsere

p se megy szakember segítsége nélkül….

p

p

p Henceg vele:

p ő matek analfabéta

p (vesztére a kamatos

p kamatszámítást se érti -

p nem is lesz hol kamatyolnia,

p mert elárverezik a hajlékát is…)

p

p

p Ha ló nincs,

p akkor szamár is jó –

p a holtáig házassági megalkuvó:

p ő nem is a legeslegjobbat keresi,

p de olyat, ami még éppen megfelelő…

p

p

p Ha már egyszer

p kór-házban született,

p akkor ott is akar meghalni,

p hátha ott van halál elleni orvosság…

p

p

p Ha épp

p nem tudja elérni,

p amire pedig vágyik,

p akkor hamar vigasztalódik:

p savanyú még ez a szőlő…

p

p

p Hagyomány-

p őrző viselet/viselkedés

p helyett divat/idegenmajmolás

p (aki előttünk élt, az hülye lehetett…)

p

p

p „Jó-

p barátként”

p hülyeségre biztat,

p vagy „csak” rám hagyja, vagy

p istenkísértésbe visz/hajszol bele

p

p

p Igaz

p jó barát

p helyén/helyett

p jobb esetben semmi,

p rosszabban: lelki hadviselő,

p a legrosszabban: rejtett álbarát…

p

p

p Ő

p idegen

p istenképet,

p pl. zsidó Jehovát

p rád erőltetve tesz

p holtig szellemi rabjává,

p majd dönt testi-lelki nyomorba…

p

p

p Jó egészség

p helyett - krónikus – betegségek

p és fölös szenvedések nyomorítják,

p soha sincs testi-lelki ereje teljében…

p

p

p Nincs

p lelki ereje, mersze

p „rákja” lelki okait keresni,

p a diagnózis sokk csak új „áttétet” indít,

p aláveti magát az ártalmas protokollnak…

p

p

p Jó

p időérzékű

p és időfelfogású

p és gazdálkodású helyett

p időérzéketlen, időtékozló,

p időrabló (védtelen áldozata) …

p

p

p Hiszi, hogy

p akinek egyszer

p már szerencséje volt,

p onnantól bérletes lesz!?

p Nála nem forog a szerencsekerék…

p

p

p Sors bona,

p nihil aliut

p Ez a hadvezér

p Zrínyi jelmondata,

p aki tisztában van

p a hadiszerencse forgandóságával

p

p

p Ki-ki

p a saját

p szerencséjének kovácsa!?

p De: akinek több a szerencséje,

p mint az esze és a szorgalma?

p A hülyének van szerencséje?

p

p

p Aki

p mer,

p az nyer…!?

p A bátraknak

p van szerencséje!?

p

p

p A jó-

p szerencse elvakítja,

p a bal meg leveri lábáról…

p (elbukik a jellem próbáján)

p

p

p Roppant

p szerencséje

p volt a szerelemben…

p és kevés szerencséje a kártyában

p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

p

p

p Jó

p szerencsét!

p A bányászok köszöntése,

p akik tudják, hogy a föld alatt

p mennyire kiszolgáltatottak…

p

p

p Egy

p focikapus is

p érzi-tudja, hogy

p mennyire nem csak

p őrajta múlik a siker,

p ezért lesz sokszor babonás, hogy

p így próbálja előre biztosítani ezt…

p

p

p A

p védekezés

p helyett támadó:

p az is baj, ha van,

p az is, ha nincs a fejeden sapka,

p csakhogy ne állj elő jogos követeléssel…

p

p

p Kiszekíroz a világból,

p az eleven fába is beleköt:

p a kákán is csomót kereső

p lelki békétlen boldogtalan…

p

p

p Kölcsönösen

p hasznos állatbarátság

p helyett se kutya-macska,

p vagy a másik véglet: állatbolond

p

p

p Álnok

p macskaként

p hízeleg-törleszkedik,

p de közben stikában meglop

p

p

p Negatív

p állati jellemző:

p szélkakas, csúszó-mászó, gerinctelen.

p ravasz róka, csahos eb, kétszínű kaméleon,

p vérszívó parazita, szemtelen légy, hiéna stb.

p

p

p Legyen igazság,

p ha bele is pusztul

p akár az egész a világ,

p de a családja biztosan

p (Kohlhaas Mihály története)

p

p

p Rajta van

p a papíron, térképen stb.

p az egy helyes irány-vektor is,

p de mellette még száz téves is…

p

p

p Egy

p bolond

p százat csinál

p Nem a vírus „fertőző”,

p de a hülyeség, a páni félelem,

p ami „betegséget” katalizálhat,

p ami után „persze” úgy tűnik,

p mintha tényleg a vírus…

p

p

p A

p „Mester”

p magának belőled,

p aktív-passzív részvételeddel,

p gyenge imitátort/rajongót nevel

p

p

p Aki

p nem dolgozik,

p az semmit nem ront el,

p ezért még jutalmat is érdemel…

p

p

p Egy

p híres ember

p született/képzett

p hasonmása és így: dublőrje

p

p

p Ön-

p uralom-hiányos,

p de ő a szemétdombi

p parancsolgató „nagyúr”

p

p

p Aki

p csak úgy tud

p figyelmet kelteni,

p ha infantilisen bohóckodik,

p és csak magát teszi nevetségessé…

p

p

p Egy

p illemtudó

p rabló, sőt családirtó –

p szépen köszön, és nem

p beszél csúnyán, nem köpköd…

p

p

p Sírig

p tartsd a pofád:

p nincs vádalku-árulkodás

p (Omerta - betyárbecsület?)

p

p

p x

p

p

p József Attila

p A bűn

p

p Zord bűnös vagyok, azt hiszem,

p de jól érzem magam.

p Csak az zavar e semmiben,

p mért nincs bűnöm, ha van.

p

p Hogy bűnös vagyok, nem vitás.

p De bármit gondolok,

p az én bűnöm valami más.

p Tán együgyű dolog.

p

p Mint fösvény eltünt aranyát,

p e bűnt keresem én;

p elhagytam érte egy anyát,

p bár szivem nem kemény.

p

p És meg is lelem egy napon

p az erény hősein;

p s hogy gyónjak, kávézni hivom

p meg ismerőseim.

p

p Elmondom: Öltem. Nem tudom

p kit, talán az apám -

p elnéztem, amint vére folyt

p egy alvadt éjszakán.

p

p Késsel szúrtam. Nem szinezem,

p hisz emberek vagyunk

p s mint megdöföttek, hirtelen

p majd mi is lerogyunk.

p

p Elmondom. S várom (várni kell),

p ki fut, hogy dolga van;

p megnézem, ki tünődik el;

p ki retteg boldogan.

p

p És észreveszek valakit,

p ki szemmel, melegen

p jelez, csak ennyit: Vannak itt

p s te nem vagy idegen...

p

p Ám lehet, bűnöm gyermekes

p és együgyű nagyon.

p Akkor a világ kicsi lesz

p s én játszani hagyom.

p

p Én istent nem hiszek s ha van,

p ne fáradjon velem;

p majd én föloldozom magam;

p ki él, segít nekem.

p

p (1935. aug.)

p

p

p

p

p

p József Attila

p ÉN NEM TUDTAM

p

p Én úgy hallgattam mindig, mint mesét

p a bűnről szóló tanitást. Utána

p nevettem is - mily ostoba beszéd!

p Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

p

p Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség

p barlangja szivem. Azt hittem, mamája

p ringatja úgy elalvó gyermekét,

p ahogy dobogva álmait kinálja.

p

p Most már tudom. E rebbentő igazság

p nagy fényében az eredendő gazság

p szivemben, mint ravatal, feketül.

p

p S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:

p bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,

p hogy ne maradjak egész egyedül.

p

p 1935. augusztus 7.

p

p

p x

p

p

p „Vád.

p alkus”:

p magát mentendő

p csinál pont énbelőlem

p értelmi szerzőt/tettest, bűnbakot

p

p

p Az egyik

p még más bűnét

p is magára vállalja,

p a másik még a magáét

p is tagadja/másokra keni…

p

p

p Aki

p pont

p csak azt

p az egy arcot látja,

p aki épp nem figyel,

p aki nem nevet a viccén…

p

p

p Életmentő

p érdemrendre ácsingózó:

p a mély vízbe lök, hogy majd

p a sekélyből kimentsen,

p ha kievickéltél…

p

p

p Úgy

p elbájol,

p elbűvöl:

p hipnotizál,

p hogy bábuként dróton

p manipulálva rángathasson…

p

p

p Manipulált

p ember vagy,

p aki „önként” éppen

p önérdeke ellen cselekszik,

p és szinte csak te nem fogod fel…

p

p

p Ő orzott,

p meglopott

p titkaiddal zsarolhat,

p hogy sokáig-örökre rabja legyél,

p ha te megúsznád a bűnvallás

p fájdalmas, de rövid kínjait…

p

p

p Megtanulta

p arcvonásait

p ön-fegyelmezni,

p póker arcot is vágni,

p de, vesztére végleg így maradt

p

p

p Aki

p megveszi,

p megvesztegeti

p vagy megzsarolja

p az erre kapható ügyészt, a bírót stb.

p (mint Arany János: Fülemile meséjében)

p

p

p Ő csak

p a másik rovására

p szeret/akar nyerni,

p győzni, „diadalt aratni”

p

p

p Mint két

p süketnéma „pár-

p beszéde” a vaksötét

p éjszakában: sötétben

p tapogatózó, tébláboló…

p

p

p Mintha

p időkorlát nélkül

p szigorú házi őrizetben,

p kijárási tilalomban stb. „élne”

p

p

p Mögötte

p állt az Isten:

p de ő Földet kerülő

p „heroikus” pótcselekvő

p

p

p Nagy

p kíméletlen

p igazságával

p agyonveri, vagy

p „csak” elüldözi, elvadítja

p még a közeli jóbarátait is…

p

p

p Aki

p „nagylelkűen”

p trójai falovat ad/

p küld/hagy neked ajándékba

p

p

p Nem

p úgy él:

p pedig minden,

p pl. a mai napja is

p lehet-lehetne a legutolsó

p

p

p Ő

p olyan

p könnyelmű,

p mintha csak

p egyetlen egy

p nap lenne a világ

p

p

p Ő

p álnokul

p szembe dicsér,

p hogy az önkárodra

p túlontúl elbízzad magad

p

p

p Csak

p „javadat akarva”

p tukmál rád drága

p szert, szirszart/mérget

p

p

p Semmiségből

p presztízskérdés:

p egyikük sem enged,

p mind szamárként szenved

p

p

p Rafinált

p (ön)áltató:

p trükkösen kikerüli

p az igazi megmérettetést

p

p

p Sok

p hűhó semmiért:

p nagy hegyek vajúdnak,

p de csak kisegérke születik

p

p

p Sors-

p közösség,

p avagy az irigy vigasza:

p dögöljön a szomszéd tehene is

p

p

p Ő

p még

p a fülemile

p hangjáért is

p ádázul pereskedik

p a kertszomszédjával

p (egy közeli jóból, aki

p állandó segítő lehetne,

p egy rossz barátot csinál…!)

p

p

p Az

p aluszékony,

p álomkóros, mintha

p álompor lenne napi italában

p

p

p A

p könnyű

p rászokás,

p és a kínzó,

p kínkeserves leszokás:

p élet-pótszerek, kábítószerek stb.

p

p

p Ő

p ilyen

p alma mater:

p csak kisebb-

p rendűségi érzést

p táplálna tebeléd…

p

p

p A

p hiú „dalnok”

p holló szájából

p a ravasz hízelgő róka

p könnyen kiénekli a sajtot

p

p

p Ingyen

p szórja a rádió

p a zenei kulturális kincseket –

p de ha neki nincs vájt füle,

p nincs „vevőkészüléke”?

p

p

p Addig jár

p a korsó a kútra,

p míg el nem törik –

p egyszer rálép egy banánhéjra…

p

p

p Ha ló nincs,

p akkor szamár is jó!? –

p a holtáig pályaválasztási

p munkahelyi vagy házassági megalkuvó

p

p

p A rest,

p aki még csak

p nem is restelkedik, sőt,

p de majd legalább kétszer fárad

p

p

p Azt

p tudja és teszi:

p mennyit árthat önmagának –

p azt nem: mennyit használhatna

p

p

p Mintha

p hasonmás-versenyre

p vagy dublőr-szerepre

p készülnél az egész életedben

p

p

p Csak

p simogatni

p akarta a riadt nyuszit,

p de ha „buta”, s ellenkezik,

p akkor akár még agyon is veri

p

p

p Így is,

p úgy is megeszi

p a farkas a bárányt,

p de ma már meg is „okolja! ezt…

p

p

p Verembe esve

p nem próbál kimászni,

p vagy segítségért kiáltani:

p ehelyett „otthonossá” teszi

p

p

p Először

p facsarja orrát

p a penetráns bűz,

p majd lassan megszokja,

p sőt már illatnak is nevezi

p

p

p Ha

p nem

p tehet meg mindent,

p v. valamit tökéletesen,

p inkább nem tesz semmit

p

p

p Az

p önkritikátlan

p termékeny dilettáns,

p aki elég tehetség és ihlet

p nélkül is nagyüzemben „alkot”

p

p

p Csak

p egyszer

p volt holt részeg,

p de emiatt az élete

p végéig műlábbal jár-kel…

p

p

p Dafke

p mindent

p pont fordítva csináló,

p dackorszakába ragadó örök ellenkező

p

p

p A

p gyűlölet-vak

p zsarnokkal dacoló,

p testvérét eltemető

p „polgári engedetlen” nő

p

p

p A

p zsarnok

p stréber alattvalója,

p aki még akár anyjára

p is vall, sőt parancsra lő is

p

p

p Az

p állatkirály

p ön-kényéből egeret öl:

p nem lesz, aki kirágja majd

p őt a halálos hálócsapdából

p

p

p Betegesen spórol,

p de közben dohog, morog:

p miért vízízű a zaccból főtt kávé!?

p

p

p

p Dicsérve szid,

p rafinált iróniával, hogy

p az így neked még jobban fájjon

p

p

p Ha

p nem értik

p egyetlen nyelvét,

p akkor szótagolva-

p hangosabban beszél,

p mindent ismételget,

p majd még le is írja…

p

p

p A bolond

p még vagy pont

p azzal is kérkedik, dicsekszik,

p amit pedig szégyellnie kellene

p

p

p A

p szegénysége

p neki hol szégyen,

p hol meg dicsőség –

p pedig nincs rá különös oka…

p

p

p Ha

p van valamid,

p akkor loptad –

p ha semmid sincs,

p akkor te egy korhely vagy?

p Mondja neked a gaz gazdag…

p

p

p Kollektív

p balgaságok:

p kölcsönös önáltatás,

p a sorok összezárása,

p igazságra süket fülek

p a mundér „becsülete” védelmében

p

p

p Kollektív

p bölcsesség:

p Sok rész és egy egész:

p egymást kiegészíteni-helyesbíteni,

p mert több és más szem többet és mást lát

p (pl. a sötétben letapogatott elefánt esete…)

p

p

p Az

p elbizakodott

p nyulat pont abban,

p amiben ő a legjobb,

p pont a versenyfutásban

p legyőző cammogó teknősbéka…

p

p

p Az

p esélytelenség

p nyugalmával játszó,

p és ezért a papír-formát felborító,

p meglepetés győzelmet arató kiscsapat

p

p

p Amikor

p a jó csapatszellem

p pótolja a hiányokat, gyengeséget,

p például ahogy az igaz ügy szolgálata

p megtáltosította az egri várvédőket…)

p

p

p Azért van

p annyi bolond,

p mert kiki olyan

p fenemód okosnak hiszi magát

p

p

p Némber:

p lenézett, „kivetkőzött”,

p magát kihívóan kellető

p nőszemély (pejortív: perszóna)

p

p

p x

p

p József Attila

p Tudod, hogy nincs bocsánat

p

p Tudod, hogy nincs bocsánat,

p hiába hát a bánat.

p Légy, ami lennél: férfi.

p A fű kinő utánad.

p

p A bűn az nem lesz könnyebb,

p hiába hull a könnyed.

p Hogy bizonyság vagy erre,

p legalább azt köszönjed.

p

p Ne vádolj, ne fogadkozz,

p ne légy komisz magadhoz,

p ne hódolj és ne hódits,

p ne csatlakozz a hadhoz.

p

p Maradj fölöslegesnek,

p a titkokat ne lesd meg.

p S ezt az emberiséget,

p hisz ember vagy, ne vesd meg.

p

p Emlékezz, hogy hörögtél

p s hiába könyörögtél.

p Hamis tanúvá lettél

p saját igaz pörödnél.

p

p Atyát hivtál elesten,

p embert, ha nincsen isten.

p S romlott kölkökre leltél

p pszichoanalizisben.

p

p Hittél a könnyü szóknak,

p fizetett pártfogóknak

p s lásd, soha, soha senki

p nem mondta, hogy te jó vagy.

p

p Megcsaltak, úgy szerettek,

p csaltál s igy nem szerethetsz.

p Most hát a töltött fegyvert

p szoritsd üres szivedhez.

p

p Vagy vess el minden elvet

p s még remélj hű szerelmet,

p hisz mint a kutya hinnél

p abban, ki bízna benned.

p

p 1937. július-augusztus

p

p

p x

ppppppppppppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Mind egy, de nagyon nem mindegy!

Első-utolsó életünk-halálunk minősége,

itteni és mostani boldog(talan)ságunk a tét…

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.