Eugéniusz:

Testamentum/

Az írástudók és

az ún. elit árulásai – I.



Alkalmatlan, megalkuvó,

hitvány, gyáva, tétlen, kártevő,

a pályával járó pokoljárásokat

ön-kíméletesen elkerülő stb. stb.,

vagyis a hatalmát jó helyett semmire,

de bűnös tudatlansággal/szánt szándékkal

inkább rosszra használó ún. segítő, szellemi,

kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai elit



A legszebb isteni-emberi hivatások

helyett leghitványabb ördögi mesterségek

A fejétől bűzlő hal: aranykor helyett vaskori poklok

Egymondatos, a lényegre törő jellemzések jegyzéke



p Arany János

p Rendületlenül

p

p Hallottad a szót: „rendületlenül -”

p Midőn fölzengi myriád ajak

p S a millió szív egy dalon hevül,

p Egy lángviharban összecsapzanak?...

p Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

p Merő szokássá szent imád ne váljon!

p

p Sokban hívságos elme kérkedik,

p Irányt még jóra, szépre is az ád;

p Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

p De jobban a tapsot, mint a hazát...

p Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

p Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

p

p Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

p Kinek világát csak divat teszi:

p Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

p S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

p Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

p Külcsillogássá szent imád ne váljon!

p

p Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

p Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

p Ki innen! e hely az Úr temploma:

p Rátok az ostor pattogása vár!...

p Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

p Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

p

p Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

p Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

p Gyarló erényünk öntagadni kész,

p Mint Péter a rettentő éjtszakán.

p Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

p De kishitűvé szent imád ne váljon!

p

p Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

p Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

p És - kebleden be-vérző honfiseb -

p Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

p Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

p Káromkodássá szent imád ne váljon!

p

p Hallottad a szót: „rendületlenül?”

p Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

p Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

p Vész és gyalázat el ne rántsanak.

p Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

p - Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

p

p (1860.)

p

p x

p

p A talentum elásó,

p befagyasztó, sorvadni hagyó,

p vagy azt kiárusító, vagy aprópénzre váltó

p

p

p Ő

p nem

p töri - be - a fejét,

p ilyen áron már nem mond igazat

p (így épen maradt testében torzul a lélek)

p

p

p Kapa-

p kaszakerülő:

p akinek büdös a munka,

p ezért az úr ír, firkál stb.,

p miközben bohéméletet él…

p

p

p Vészmadár:

p ijesztő rémhírekkel

p behavaz, sőt szőnyeg-bombáz,

p pánikot kelt, félelem „járványt” okoz…

p

p

p Ha

p a plebsz,

p a csőcselék cirkusza

p az állathecc/viadal betiltva,

p akkor is marad még szabad préda,

p pl. vészkorszakokban az ún. zsidóhecc

p

p

p Platóni

p „idealista”:

p a gyerekeket ne

p az „anarchista” szülő,

p de az állami intézet nevelje

p

p

p Csinálja is

p és tanítja is

p a sajt-kiéneklés minden

p útját-módját, csínját-bínját…

p

p

p Bárki után

p bármilyen úton

p bármilyen eszközzel nyomoz,

p ha ezért jól és kápéban megfizetik

p

p

p Csak

p úgy nyomozgat,

p csak a látszat kedvéért,

p hogy ki ne derüljön a teljes igazság

p

p

p Teljesítményét

p utcahosszal kenterbe veri

p a folyamatosan táplált, hizlalt hiúsága

p

p

p A

p meggyőzés

p nagymestere ő,

p aki nem válogat az eszközeiben:

p a Célja eléréséért szinte bármire kész…

p

p

p „Csodás

p metamorfózison” megy át:

p az egykori néptribunból pártkatona

p

p

p Istenképet

p hitelesnek tűnő

p helyről, pozícióból

p hihetően torzító, hamisító

p

p

p Ő

p Szolgálni akar,

p de mindenáron,

p elszegődik ezért akár

p egy idegen titkos Szolgálathoz is

p

p

p Aki csinál

p valami őrültséged,

p hogy így, immár ismerten

p vegyék 12 egy tucat könyvét

p

p

p Aki

p csak úgy tud

p figyelmet kelteni,

p ha infantilisen bohóckodik,

p és csak magát teszi nevetségessé…

p

p

p Aki

p csak ugatja

p a magas tudományt –

p így tartja magától jó távol…

p

p

p Az

p unikum

p szellemi kincsed

p leértékelő, szarért-

p húgyért kótyavetyéltető

p

p

p A hiszékeny balekot

p kipécéző és átverő piti,

p vagy inkább nagystílű szélhámos

p

p

p A szellem

p szabadon szolgálna,

p de ő csak egy magát

p oly szabadnak tartó rab,

p vagy netán szabados…

p

p

p Érti

p a módját:

p mesterséges

p társadalmi amnézia

p előidéző és tartósító

p

p

p A

p társadalom

p nem éber, de alvó-

p elaltatott vagy altató lelkiismerete

p

p

p Akár még

p tengerfenékre,

p a pöcegödörbe is

p ugratna veled fejest

p a nem igaz, de hamisgyöngyért

p

p

p Visszaél

p helyzeti stb.

p előnyével, előjogával,

p nála/miatta más nem rúg labdába…

p

p

p Köz-

p szerepelési,

p vagyis feltűnési

p viszketegségben

p „szenvedő” exhibicionista

p

p

p Öncélú

p botrányhős –

p egy polgárpukkasztó

p aranyifjú álfenegyerek

p

p

p A

p rá bízott

p (szellemi) kiskorút

p kihasználó és megrontó gyám(ügyes)

p

p

p Vaklármával

p a köz veszélyérzetét,

p éberségét „direkt” tompító, rontó

p

p

p Szellemi

p tápláléknak látszó

p szellemi/lélekméreg

p készítő-tukmáló-adó

p

p

p Gumi-

p csontokon rágódó:

p ő tét nélkül jól elvan,

p sőt még kínál is belőle

p

p

p Ál-

p problémákat gyárt

p épp a jó tanulói idejének,

p szellemi erőinek, és lelki

p teherbírásának a lefoglalására

p

p

p Zárt körben,

p részegen kocsmában

p egy habzó szájú hőzöngő,

p amúgy nyíltan kussoló, hunyó…

p

p

p Gyilkos

p gúnya nyilával

p mindig csak a gyenge,

p az épp védtelen vadra célzó

p

p

p Bebörtönzött,

p emigrált írótárs művét

p nyíltan, kifigurázva ledorongoló

p (vagy azt elhappoló, plagizáló stb.)

p

p

p A

p más hitű

p politikai üldözöttekkel

p semmilyen szolidaritást nem vállaló

p

p

p A

p szabad prédát

p nagy „bátran” felhajtó-

p és levadászó, megnyúzó…

p

p

p Ő

p és iskolája

p soha nem előzi meg korát –

p sőt inkább messze utána kullog

p

p

p Iskola-

p rendszere-módszere

p nem jobb jövőt anticipál,

p hanem egy rosszat konzervál

p

p

p Személyes

p hiúság, sértődés

p vagy kényelem miatt

p a közéletből végleg kivonuló

p

p x

p

p

p Arany János

p Előhang

p

p Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,

p Régi elhúnyt idők homályos titkába;

p S amint belenéztem, hosszasan, merevűl:

p A ködök országa im megelevenűl

p És előttem járnak a hajdani képek,

p Mint egykor, oly élők, mint egykor, oly épek:

p Szög húnfiak, amint súgár lovaikon

p Íjat pödörintve futtatnak a sikon;

p Vagy kanca tejétől, bornak ha megerjed,

p Vídám lakomájok szilaj tüze gerjed,

p Felhangzik az ének, a szív ere pezsdül,

p S előterem a mult, bústól, örömestül.

p Vagy vadra csatázva, s népekre vadászva,

p Zendül az öreg kürt zúgó riadása,

p A harcbika bömböl, az óriás tülök,

p

p Nyerítnek a lovak hegyezve kis fülök' -

p S elvágtat a falka, szélnél sebesebben,

p Utána fehér köd, a föld pora, lebben. -

p Ott láttam a hősök ifjabb ivadékát,

p S feltünni borongó Etele árnyékát,

p Nagy messze vetődni a hún temetőre,

p Hogy már deli napjok hajlott lemenőre;

p Ott barna Csabát, a szőkébb Aladárral,

p Etel nagy örökjét kísérteni vállal, -

p Míg harc riad, imé! Kelem átkos földén,

p Holdfogyton is áll még, mely támada töltén -

p S a nemzeti vészből egy marad fen: Csaba,

p Csaba, e nagy éjnek bujdosó csillaga.

p

p Merjem-é futtani gyönge fáradt tollam?

p Lesz-e erőm írni, ahogy elgondoltam?

p Az élet hegyének már tetején állok:

p Emelkedtem eddig, ezután csak szállok.

p Belátom az ösvényt, melyen ide jöttem,

p Derült is, borult is a lejtő mögöttem:

p De ami elül van, azt borítja felleg:

p Ki tudja veszélyit a lemenetelnek!

p Ki tudja, ha lábam mélységre botolván,

p Nem jutok-e aljra mielőtt gondolnám,

p S nem lesz-e világi pályám köre csonka:

p Bevégzetlen élet! bevégzetlen munka!...

p Kétséges az útad: ha fogsz lenni, célnál?

p Szegény ember, addig hogy el ne alélnál?

p Mi emel? mi tart fön? mi sugall? mi biztat?...

p Kebelem egy hangja. Követem is aztat.

p Egy hang, mely csilingel az égi madárban,

p Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban;

p Mely a pók fonalát százszor megfonatja,

p Noha füstbe százszor menjen áldozatja;

p S mely, hatalmasb szóval, a költőben riad:

p "Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!"

p

p CSABA KIRÁLYFI Első dolgozat 1853

p

p

p x

p

p A

p köztéri/

p magánéleti szemetet-

p szemetét trükkösen a szőnyeg alá seprő

p

p

p Az

p arányos

p közteherviselést

p büszkén trükkösen

p elbliccelő(nek segítő)

p

p

p Még

p a szín-

p aranyból is

p sarat/szart csinál(tat)ó

p „alkimista” nagymester…

p

p

p Ő

p harsogva

p danolász fűzfa

p poézisében saját

p privát bánatáról/öröméről

p

p

p Nem él,

p sőt visszaél vele:

p a közfigyelembe kerülés,

p a nyilvános megszólalás üzenet-esélye

p

p

p Piszlicsáré gondjai –

p a magamutogató, ön-

p sajnáltató média-telebőgő,

p kivándorlással „fenyegetőző”…

p

p

p Hazaáruló

p kormány/helytartó

p és a szinekúrát, kegydíjat stb. tarháló

p

p

p Életműve

p döntő része

p önigazoló jelentések/

p életrajzok fabrikálgatása

p

p

p Tehetségét

p csak/főleg rosszban,

p pl. a műkincs-hamisításokban,

p de abban igencsak jól kamatoztató

p

p Koncepciós

p /törvénytelen pert

p kiötlő, levezénylő, álcázó, elfogadtató

p (és az elfogadó, kussoló, nem tiltakozó…)

p

p

p A

p jónépet

p riogató, rettegtető

p Mumust kreáló-kitaláló,

p és az azt jól (elő)játszó stb.

p

p

p Az

p abszolút

p sikeredző:

p a kudarc csak

p a játékos negatív érdeme lehet

p

p

p Jogot formál

p eldönteni mások helyett

p a viszonyt istenhez s a világhoz

p

p

p Meghirdette

p az elvi harcot, majd

p luxusautón elviharzott (a bunkerébe)

p

p

p Akinek

p nincsenek elvei,

p csak szaktudása van,

p amivel minden rezsimet kiszolgál

p

p

p Aki mindig

p más farkával

p veri a csalánt,

p csak más bőrét viszi a vásárra

p

p

p Sok

p beszédednek

p nagyon sok az alja:

p aljas vagy elaljasodó:

p seprő, söpredék ember…

p

p

p Rém-

p hírgyártó

p és terjesztő –

p tömegpánik keltő,

p szavakkal gyújtogató

p

p

p Nagyon

p rosszul tudja,

p de azt igen jól csinálja

p (sugár- és kemoterápia)

p

p

p Vak

p vezet világtalan –

p vagy pedig félszemmel

p a vakok közt királykodó

p

p

p Mintha

p szükségállapot lenne,

p úgy folytatja szellemi működését:

p statárium, rögtönítélőszék ítélet/kritika

p

p

p Sírig

p tartsd a pofád:

p ő nem becsületből

p nem „árulkodik”, de

p a maga bőrét féltve

p nem tesz tanúvallomást…

p

p

p Aki

p csak

p a mondvacsinált,

p figyelemelterelő ál-

p ügyekben oly túlbuzgó

p

p

p Egyszerűsítésnek

p mondja még a durva

p szimplifikálást/leegyszerűsítést is

p

p

p Nem

p akarja,

p hogy rájöjjél,

p mily egyszerű ez –

p ezért a végletekig

p komplikáló, bonyolító

p

p

p Szakzsargonban,

p bonyolultan fogalmaz,

p hogy ne tudd ellenőrizni

p az állításnak tűnő mondatai

p igazságértékét, hamisságát…

p

p

p Nagy

p felhajtással,

p hókuszpókusz között

p adja elő vagy el a semmit…

p

p

p A

p példakép

p élsportoló

p pályacsúcsról

p agyondoppingolva

p zuhan rokkant-kocsiba…

p (vagy drog/alkohol elvonókúrába)

p

p

p A

p csonkoló sebész,

p aki előbb vág, azután mér:

p ő egy irreverzibilis károkozó

p (vagy előbb felméri a kiadást,

p és gazdaságossági szempontból dönt…)

p

p

p Arra

p tanító tanerő:

p senkiben ne bízz,

p csak magadra számíts,

p magadat húzd ki a mocsárból is…

p

p

p Perfekcionista,

p és így óhatatlanul

p bűntudatos, kiégett szülő,

p aki így jó eséllyel kényeztető is lesz

p

p

p A

p döglött

p oroszlánt

p oly bőszen rugdosó,

p de az oroszlánbarlangot kerülő

p

p

p Aki

p azzal büszkélkedik,

p amiben neki semmi érdeme sincsen

p (a mások fényében sütkérező élősködő)

p

p

p Aki

p bagatellizálja

p a saját/klikkje bűnét,

p de dramatizálja a riválisét

p

p

p Aki

p csak ál-

p névvel/arc nélkül

p mer nyilatkozni, kommentálni

p (és anonim feljelentéseket írni…)

p

p

p Aki csak azt

p tartja/tartatja értéknek,

p ami pénzben kvantifikálható

p „A mennyiség uralma” kor hangadója…

p

p

p Aki

p csak egy

p átutazó turista,

p vagy rossz idegenvezető

p a hazájában, a szülőföldjén

p

p

p Aki csak

p látszólag beszélget,

p nem kíváncsi, hogy értik-e,

p csak utólag nézi: reagáltak-e,

p kerüli az élő adás kínos kihívásait…

p

p

p Aki

p alákérdez,

p vagy csak olyat kérdez,

p amire tanára biztosan tud válaszolni

p

p

p Már

p nem támogatja,

p hogy működjenek

p az ún. becsületbíróságok

p

p

p Aki

p „nagy”

p és főleg

p nyilvános adakozó:

p csak olyat ajándékoz,

p ami naponta az ő jóságát hirdeti

p

p

p Akik

p elviselhetetlenül

p nehéz terheket hordanak össze

p és raknak az emberek vállára,

p de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta

p

p

p Az

p idegen

p tollakkal ékeskedő,

p jobban mondva éktelenkedő,

p a diadal-lóvét érdemtelenül besöprő

p (a csatában hátul álló, megfutamodó,

p de a meghalt helyett hősként előálló)

p

p

p Aki

p csak

p operettet

p nézet veled,

p ahol fix a happy end

p és biztos nincs katarzis

p

p

p „Salto

p mortale”

p Halálugrás:

p egy világszám!?

p Rejtett védőhálók felett

p

p

p Minden

p új évben

p magát érdekessé

p és jól keresővé téve

p újabb világvéget hirdet,

p - hamarosan jön a vízözön! -,

p és arra biztat, hogy élj a mának!

p

p

p Másokban

p fölösleges,

p sőt káros bűntudatot,

p és ezzel még betegséget

p is gyártó-fenntartó pap stb.

p

p

p A

p házasság-

p törő nőre tüntetően

p az első követ dobó kegyetlen pap

p

p

p A

p Jézust

p lejáratni kívánó:

p lám, az ő követei között

p még parázna perszóna is van…

p

p

p Hamis

p illúziókba ringat,

p még mindig zenél,

p a már rég süllyedő,

p és menthetetlen hajón

p (Titanic szindróma)

p

p

p A

p műkincs-

p rejtő/rabló régész,

p illetve a vele feketéző,

p seftelő műkincskereskedő

p

p A

p kegyelet-

p sértő, sírrabló,

p hullagyalázó és kincskereső

p amatőr/kontár/profi régészek

p

p

p Cinkos

p bűnpártolás:

p pl. a műtárgy-

p árverésen a kikiáltási árak

p beépített magasra felverője

p

p

p Ügyel ő,

p nehogy a tanítványa

p túlszárnyalja Őt, a Mesterét:

p jó sameszt, epigont, rajongót képez…

p

p

p A

p vad-

p csikó ifjúság

p hatékony betörése,

p idomítása, mint fizetős

p szakma, sőt: „hivatás” …

p

p

p De-

p szakrális kiürítő:

p a halál civilizációját

p hirdető, terjesztő stb.

p ördögi-démoni apostol…

p

p

p Ő

p az,

p aki pontosan

p azt „tanítja”, amit

p még ő maga sem tud

p (esetleg egy leckével van előrébb)

p

p

p Ő

p önmagával

p maximálisan elégedett,

p csak éppen a protekciója kevés…

p

p x

p

p Arany János

p Epilogus

p

p Az életet már megjártam.

p Többnyire csak gyalog jártam,

p Gyalog bizon'...

p Legfölebb ha omnibuszon.

p

p Láttam sok kevély fogatot,

p Fényes tengelyt, cifra bakot:

p S egy a lelkem!

p Soha meg se' irigyeltem.

p

p Nem törődtem bennülővel,

p Hetyke úrral, cifra nővel:

p Hogy' áll orra

p Az út szélin baktatóra.

p

p Ha egy úri lócsiszárral

p Találkoztam s bevert sárral:

p Nem pöröltem, --

p Félreálltam, letöröltem.

p

p Hiszen az útfélen itt-ott

p Egy kis virág nekem nyitott:

p Azt leszedve,

p Megvolt szívem minden kedve.

p

p Az életet, ím, megjártam;

p Nem azt adott, amit vártam:

p Néha többet,

p Kérve, kellve, kevesebbet.

p

p Ada címet, bár nem kértem,

p S több a hírnév, mint az érdem:

p Nagyravágyva,

p Bételt volna keblem vágya.

p

p Kik hiúnak és kevélynek --

p Tudom, boldognak is vélnek:

p S boldogságot

p Irígy nélkül még ki látott?

p

p Bárha engem titkos métely

p Fölemészt: az örök kétely;

p S pályám bére

p Égető, mint Nessus vére.

p

p Mily temérdek munka várt még!...

p Mily kevés, amit beválték

p Félbe'-szerbe'

p S hány reményem hagyott cserbe!...

p

p Az életet már megjártam;

p Mit szivembe vágyva zártam,

p Azt nem hozta,

p Attól makacsul megfoszta.

p

p

p x



Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy épp a rosszat csinálja jól…

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagembernél jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb. stb.,

hogy segítsenek vagy ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki közvetlenül érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

