|
A szomoru bölcsész
Egy európai budhista,
Egy pessimista, schopenhauerista,
Búsan, sötéten, szótlanúl
A Dunaparton fel s alá vonúl;
S ha meg is nyílik ajka,
Előbb kitör sohajba,
Meg aztán bőven fejteget
Egy iszonyú elméletet.
«- Akármi szépnek látod,
Ugymond, e nagy világot,
Nem szülte más mint vak s rosz akarat,
És a ki él, csak bajt és kínt arat.
Mint gyermeki az ős erőnek,
Az emberek is gonoszakká lőnek,
Egymást gyötörni szüntelen.
Igy volt ez, igy van, igy leszen.»
A hídra ér, siet a viz alatta,
S ő a folyamba lemutatva:
«- Jól teszi mind az, igy kiált,
Ki fölkeresi a halált.
Egyetlen üdvünk a megsemmisűlés»!
Azt várod úgy-e most kidűl? és,
Tettével bizonyítva bé tanát,
A Dunába fojtja magát?
No majd biz épen!
Ott ama ház első emeletében
Várnak reá, a lámpa már is ég,
Mellette kedves, csínos feleség,
És kedves, csíntalan gyerek-fő.
Hát még a hivatalbeli teendő!
Azt sem szabad elhagynia,
Hisz ő honának hű fia.
Lelkünket oly örömmel tölti látnunk
Hogy elfogult felebarátunk
Mit szent igaznak tart se viszi végbe
És szíve jobb mint képzelt bölcsesége.
*
Az oroszlán és szamár meséje
Elmondta Aesop hogy midőn
Az oroszlán halála lőn,
S nem kelle tőle félni már:
Hozzája rúgott a szamár.
Megírta később egy franczia író
Hogy e szamár, mint álnok síró,
A porba omlott hatalom felett
Dicséretet zengedezett.
Azonban új buvárok kisüték
Hogy a mesének itt sincs vége még.
Tudnillik: az arszlán nem volt halott,
Csak egy kis ájulásban szunnyadott,
S ép akkor ébredt álmiból
Midőn a csacsi szól.
Nem tudta hogy megrúgta a szamár;
De dicsbeszédét jól hallotta már:
Azért vele mindjárt szövetkezett;
S új rendszer korszaka következett:
Erőszak és szamárság korszaka.
Lett is éjszaka!
GREGUSS ÁGOST
MESÉI
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM TÁRSULAT TULAJDONA
1878
Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2014
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5406-53-9 (online)
MEK-12422
TARTALOM
|
