Egy jó haj szál sincs fején.

Rosz fát tett a’ tűzre.

Nyers fát tett a’ tűzre.

El döntötte a’ tele fazékat.

El mocskolta a’ kalapács’ nyelét.

El mocskolta a’ korbács nyelét.

El törte a’ macska szarvát.

El vágta a’ macska farkát.

Utánna hordtták a’ sindelt.

Be se szegődött, már is ki szolgált.

A’ heti probát se állhatta ki.

Pecsétet vittek reá.

Sokszor tapodgya a’ Bírónak kűszöbét.

Föl kopott az álla.

Bé írták immár a’ fekete könyvbe.

205Keresködő; már ez elég.[1]

Körmére égett a’ tapló.

Börén kívűl belől nem egyébb a’ rosznál.

Fogra kerűltt, jól öszsze mardosták.

Egy pénz ára böcsűletet nem hagytak rajta.

Hurkot vetettek elejébe, bé varják.

Talán pecsétes levéllel szabadíttatott fel a’ roszra.

Ki fogtak rajta.[2]

Egy szál böcsűlet nincs rajta.

A’ rosz fű leg nagyobbra nő.

Ha krajcár van is szájjába, nem ér egy pénzt.

Ha toronybúl le hajtanák, se veszne el.

Roszszabb a’ rosznál.[3]

206Olyat mondott: hogy maga is meg bánta.

Úton érték.

Fejére telt a’ pár lúg.

Él, mint a’ fa, nevekedik mint a’ barom.

Sokszor kénszerítették a’ Bíró elébe.

Ki egy embernek árt, sokat fenyeget.

Meg ette a’ szurkot.

Nem csak bőrében, hanem néha az embereknek lelkében is jár a’ dolog.

Rosz apának, még roszabb a’ fia.[4]

Gyenge a’ bőre, azt félti.[5]

207Ki rágta az iszákot.

Rosz katona, ki Generálisságra nem vágy.

Szemére hánnak sokat.

A’ rosz cselédnek kettő a’ mestere, a’ szó, és a’ korbács.

Szemek elejébe hivták.

Ott’ hagyta, mint szent Pál az Oláhokat.

El állották úttyát.

Meg velősödött, meg is erősödött a’ roszban.

Rajta ütöttek.

Rajta kapták.

Meg ugratták alatta a’ bak kecskét.

Akkor leg roszszabb a’ rosz, midőn magát jónak tetteti.

Soha még az annya’ hasába se volt jó.

Meleg nyomát űzik.

Rosz júh, mely maga gyapját nem birja.

Kutya természetű.[6]

Néha a’ rosz hordóba is bort tőltenek.[7]

Ki aludt benne a’ jó.

Rosz puska, melynek nincsen fogássa.

Erszént fejő alakos.

208Rosz kút, melybe vizet kell hordani.

Esti bagoly. – Kutya hitű. – Kutya vérű.

Hamarébb válik a’ jóbúl rosz, mint roszbúl jó.

Rosz szolgának leg roszabb tagja a’ nyelve.

Mennél hitványabb a’ tetű, annál inkább harap.

Rosz Pásztor, ki elől a’ marhát el hajtyák.

Kerüli a’ jót, mint ördög a’ temént.

Galiba ember.

Minden moslékban locskál.

Semmi roszszabb a’ sajtnál.[8]

Csonttyához forrott a’ gonoszság.

Úgy illik homlokára a’ kerék, mint száz leánnak fejére a’ koszorú.

Még a’ gonosz kocsmárost rajta kapják, sok kárt tehet addég.

A’ rosz pásztor nyáj bőrrel kereskedik.

Rosz madár, mely maga fészkét undokíttya.

Kutya lakadalom.

Akkor jó az aszszony, midőn nyilván rosz.

209A’ meg átalkodott rosz mag, a’ ganéban se kél ki.

Rosz a’ roszszal, de roszszabb a’ rosz nélkűl.[9]

A’ rosz kántor a’ jó orgona mellett se jó.

Az aszszony vagy szeret, vagy gyűlöl.

Ki az ítélettűl fél, ki mutattya gonoszságát.

Aszszonnak könyve, gonoszságának fűszerszáma.

Csömör ember – Hóhér falattya.

A’ leg roszszabb fának, leg roszszabb gyümölcse.

Ösmerik, valamint a’ rosz pénzt.

Hóhér pallossa alá való.

Se hite, se oltárja, mint a’ pogánnak.

Szarka fészek.

Serhának bizonyos martalékja.

Tíz esztendős hadronc nem pajkossabb nálla.

Jól el hengörödött alma a’ fájátúl.

Láb mosadék.

Nem kereshet annyit a’ jó gazda, mennyit a’ rosz gazdaszszony el tékozolhat.

Körűl hajas, kotty nyeles.[10]

210Margit aszszony, deres ló.
Ritkán válik abbúl jó.

A’ rosz fiú attya koporsójának egygyik szege.

Gonoszságban zabált.

Ott’is terem a’ rosz, a’ hol nem vetik.

Hamis apró lélek fekszik meljében.

Rosz gálya, melynek dereglyéi nincsenek.

Rosz szolgának minden órában ki telik esztendeje.

A’ falú’ kalodáját nem szabják a’ rosznak lábához.

A’ teremtésnek gyalázattyára él.

Hál’adatlan kakuk el szállott.

A’ rosz szem az erkölcsöt is gáncsnak nézi.

Váltott gyermek.

Nemzetségének csúfja.

Ki ütött az egész nemzetségbűl.

Rosz ember, ki böcsületével nem gondol.

A’ rosz erkölcs meg vesztegeti a’ jó észt is.

Eb marad a’ kutya mindenkor.

Ebűl járt.

Untig elég a’ paréj, de annál kevesebb a’ zab.

Tatárral határos.

Sokszor rozszsal és árpával ki vész a’ búza, a’ konkoj pedig ki nő.

Rosz gazda, ki maga házzára egy fa szeget faragni nem tud.

Rosz cseléd, mely a’ sajtot meg hántya.

Rosz tanácsnok a’ harag.

211Csak egy mostoha volt jó, abba is bele szeretett a’ Manó és hamar el vitte.

Rosz fának rosz a’ tűze.

El terjedett böcsülete, mint szalonna bőr a’ parázson.

A’ rosz gyomornak böcsülete a’ kevés eledel.

Sok van már a’ rováson, le rovják.

Rosz fának több levele, mint gyümölcse.

Rosz lukbúl rosz a’ bűz.

A’ hetes vászon közé számláltatik.

Mennél roszabb, annál félénkebb.

Országunknak nem oszlopa, hanem törött fa szege.

Közel a’ füst a’ tűzhez.

Végtére a’ rosz kántorhoz is hozzá szokik a’ falu.

Rosz kezdetnek roszabb a’ vége.

A’ rosz ing sok fótot el emíszt.

Eb lábon, kutya kezen jár.

Előbb fordúl roszra a’ dolog, mint jóra.

Fogatlan, még is marni akar.

Iszsza a’ gonoszságot, mint a’ vizet.

Rosz is gyűlöli a’ roszat.

Roszab a’ kvártélosnál.

A’ rosz kutya maga magát is ugattya.

A’ roszaság nem tartós eledel.

A’ rosz kántor a’ szép éneket is el rutíttya.

Sok a’ rosznak mentsége.

Kinél vékony az emberség, vastag az embertelenség.

A’ rosz aszszony nagy gyötrelem a’ háznál.

Eb lánc illene nyakra valójának.

A’ fattyú ágak mély gyököt nem vernek.

Magával se fér egybe.

A’ roszban jobb hátra menni, mint előre.

212Nyüvek termettek az al felében.

Mennél roszabb a’ sütő, annál szaporább a’ cipó.

A’ rosznak kevés árra-böcse.

Nincs oly rosz kert, melyben ne teremjen jó fű.

Szép, de mi haszna, ha rosz.

A’ házassági esküvést nem oly könnyen lehet fel bontani, mint a’ rosz varrást.

Nem kell a’ roszért szomszédba menni.

A’ rosz mag mindenütt terem.

Ki magának rosz, másnak se jó.

Tele szájja Istennel, szíve pedig ördöggel.

Rosz dolog a’ rosz szomszéd.[11]

Rosz ház, melyben köpönyeg kell az esső ellen.[12]

Még a’ rosz anya is szereti jó leányát.

Rosznak ne hagy, jónak ne keress.

A’ rosz szolgát nem fülén; hanem hátán taníttyák.

Sok szemű lánc a’ rosz ember.

A’ rosz ember előtt csak azért is rosz a’ jó, mert tudtára nem vétett.

Kutya apának eb a’ fia.

Eb anyának kutya a’ leánya.

Egygyik eb, másik kutya.

213Egygyik büdös vaj, másik kukacos szalonna egybe illenek.

Egygyik tizenkilenc, másik egy héjján húsz.

A’ jók között a’ rosz leg roszabb.

Tizenkét Apostolok között is volt egy rosz.

Akasztófára se jó.

A’ leg roszab ember leg roszabb here.

Senki se volt jó, kirűl roszat nem beszéllettek volna valaha: ime a’ fehér liliomnak is fekete az árnyéka.

Előbb találkozik húsz rosz, mint egy jó.

Kár azokért a’ korbácsokért, melyek mellette esnek le.

A’ roszat a’ vak is szemre vetheti.

A’ rosz magának se jó.

A’ rosz magának leg roszabb.

Roszat a’ rosz is fel adgya.

Rosz a’ roszat hamar meg ösmeri.

Némely gazdag, de högyke keresködő igén meg szokta vagdalni a’ Papokat gyarlóságjok; és leg kissebb hibájok miatt, mondván: hogy Urunknak csak tizenkét Papjai voltanak, még is Júdás rosz vala. Erre a’ Plébános: Júdás se volt (úgymond) hamarébb gazember; hanem mikor a’ kereskedésbe avatkozott.

[2] Némely gazdag, de rosz erkölcsű ember nagy házat építetett magának. Annak kapujára ezeket íratta fel goromba nagy bötűkkel: Ezen semmi rosz bé ne mennyen. Ezt olvasván Diogenes, azt kérdi vele ott’ álló barátaitúl: vallyon a’ háznak Úra hol megyen bé. Ezen ugyan ki fogott Diogenes.

Midőn Dionizius Siciliában egy kényes Uralkodó mindenektűl kárhoztattatnék, és kegyetlenségei miatt minden állat szapora veszttét kívánná; egy vén aszszony annak hoszszas életéjért szünetlen és fen szóval esedezett Istenei előtt. Ezt meg hallván az Uralkodó, imádásának okát kérdezte. Ő azt felelé: azért cselekedtem Uram, mert midőn még leány voltam mindennap’ imádkoztam egy kegyetlen Uralkodóknak haláláért. Ki is imádkoztam őtet: mert nem sokára meg ölték. Azt gondolám: hogy majd jobbra kapunk; de még roszabbra találtunk. Ennek is veszttét kévántam. Meg hóltt; de utánna még roszszabb Uralkodott. Te pedig édes Dienesem mindazoknál, kik előtted ki múltak, roszszabb lévén, attúl félek: hogy ha tégedet is ki imádkozlak még roszszabbra akadgyunk. A’ vén aszszonnak ezen jeles egyűgyűséget szégyenlette Dionizius meg boszszúllani.

Némely szűlőket kik, hogy fiok legyen, az Isteneknek áldoztak meg kérdezte Diogenes: ha azért nem áldoznának é: hogy jót adgyanak?

Némely katona a’ kovácshoz menvén, midőn őtet egy vas dorongnak koholássában foglalatoskodni látta, meg kérdezte tőlle: mit akarna ezzel. A’ kovács azt felelé: hogy mostanában oly vas rudat vett légyen munkába, mely a’ menyköveket el háríttya a’ házrúl. Erre a’ katona azt mondá: hogy néki nem volna szüksége a’ menyköveket el hárító rúdra; mivel háza nem lenne, volna pedig oly rudra szüksége, mely farárúl a’ káplár pácákat el tudná hárítani. Azt nagy pénzen meg venné: mert néki a’ bőre igen gyenge lenne.

A’ kutyákban az a’ természet leg csúfabb: hogy mindnyájan arra az ebre támadnak, melyet más kutya meg győzvén lába alá fektetett. Nem hogy védelmeznék azt; hanem ha érik öszsze szaggattyák. Ellemben a’ disznók védelmezik a’ sikojtó disznót. Erre célozott egy valaki: midőn azt mondotta hallgató baráttyainak, hogy ne legyenek olyanok, mint a’ kutyák; hanem mint a’ disznók.

Olyan roszszakrúl mondgyák, kiket jó intésekkel észre akarnak hozni.

[8] A’ mint Martius Galeottus bizonyíttya ezen közmondással: semmi roszabb a’ sajtnál, gyakorta élt Mátyás királyunk is. Mivel pedig ezen Magyar közmondásnak valóságárúl némelyek azért kételkedhetnek: hogy sajttal sokan élnének, ’s ugyan csak ezen okra nézve azt rosznak nem tarthatnák az emberek, ezen kivűl sok más eledelek lennének, melyek a’ sajtnál sokkal ártalmasabbak volnának. Mátyás király ennek a’ közmondásnak valóságát ismét állította, de egyszer’smind azt is mondotta: hogy annak velejét az ellene mondók nem értenék. Ennek értelme az igazi Magyaroknál e’ lenne: a’ semmi sokkal roszabb lenne a’ sajtnál, az az: ha valakinek semmie sincs, ez a’ semmi szászorta roszabb volna a’ sajtnál.

Némely Csizmadiát meg szóllított egy Polgár: hogy oly rosz csizmát varrott, melynek hasznát alig vehette. Erre azt felelte a’ Csizmadia: hogy annak oka a’ legény, ki igen rosz lenne. Kérdezte őtet ismét a’ Polgár: mért pokolba nem hajtya azt a’ rosz legént? Ekkor mondotta a’ Csizmadia ama föllyebb említett közmondást, melynek értelme ez: rosz ugyan a’ rosz legénnyel valamit dolgoztatni; de még roszabb volna, ha őtet el hajtaná, mert akkoron mindent magának kellene végre hajtani.

Azokat, kik parókát viselnek, körűl hajasoknak hívják a’ Magyarok: mert fejökön körűl lehet azt forgatni. A’ parókának farkát nyelesnek mondgyák, a’ szőllő nyelesrűl vévén a’ hasonlatosságot. Az ilyen jött, ment külső emberkéket haszontalanoknak, sőtt henye élettyök miatt, roszra menendőknek is tartyák a’ Magyar emberek; főképpen akkor, midőn hogy magokat el rejthessék, és bátrabban kutyákodhassanak, a’ parokának nyelét orrokra kottyantyák.

Mondgyák: hogy a’ Zsidó is: midőn a’ keresztényre meg haragszik, nem más roszat kéván: hanem rosz szomszédot. Tapasztalt dolog: hogy a’ rosz szomszéd ki pusztíthattya jó szomszédgyát. Ludgyát, csirkéit, pujkáit, tyúkjait el fogdossa, meg eszi.

Belgrádnak meg vétele után (mely történt Laudon fő vezérnek igazgatása alatt 1789-dikben) magam is le mentem oda, és láttam a’ Török házaknak fertelmességjeket. Ha az esső szobájának egy szegletén bé esik, az ágyat más helyre viszi, ben is köpönyegben áll.

MÁSADIK RÉSZ.
Rosz példák.

Szérdék próbállya meg a’ macskát.

A’ ki bogár után indúl, ganéba vezettetik.

A’ barátságért egykor egy barát is meg házasodott.

Ki sántával jár, sántikálni tanúl.

Egy rűhes júh egész nyájat meg veszteget.

Ha egy ökör neki veti magát a’ Tiszának; a többi is utánna úszik.

Ki disznó után indúl, pocsba vezettetik.

A’ halnak elsőben is a’ feje büszödik meg.

Ki kenőcse mellett jár, meg piszkosodik.

Ki ebbel jár, ugatni tanúl.

214Fiát a’ macska egerészni taníttya.

Molnárnak tolvaj a’ fia.

A’ ki rühessel hál, meg rühesedik.

Kutya után üget a’ kutyó.

Minő a’ Juda, olyan a’ Judka.

Jó katona mellett szívet vesz az újonc.

Jó paripa mellett szépen jár a’ csikó.

Ebnek ágyán eb hál.[1]

Jó Papnak jó a’ Papnéja is.

Kinek gézengúz az Ura, kottyon fitty a’ szolgája.

Lústa gazd’aszszonnak lusta szolgálója.

215Nyakas apának fejes a’ fia.

Serény kancának serény csikója van.

Annya után szalad a’ borjú.

Ki kutyával hál, bolhásan kél fel.

Minő az attya, olyan a’ fia.

Kutya apának eb a’ fia.

Minő az annya, olyan a’ leánya.

Eb anyának kutya a’ leánya.

Úgy krákog a’ varjú, mint az annya.

Rosz hollónak rosz a’ tojássa.

Fekete hollónak fekete a’ fia.

Jó roszszá válik a’ rosz mellett.

Lasnakosnak pokrócos a’ társsa.

Egy rodhadt szőllő szem, egész gerezdet meg veszt.

Kezén marad, a’ ki szurkot forgat.

Az új fazék meg tartya első szagát.

Ha a’ pásztor rühes, nem csuda, ha meg koszosodik a’ nyáj.

Tót anyának Tót leánya.

Úgy mondta, a’ mint annyátúl hallotta.

Úgy mondta, a’ mint tanúlta.

Úgy varja a’ bakkancsot, a’ mint látta.

Jótúl jót tanúlni, rosztúl roszat.

Mint nevelik a’ kutyát, úgy veszik hasznát.

A’ kis medve, annya után ragad.

Föcskének föcske a’ fia.

Néma halnak néma a’ fia.

Tolvajtúl tanúl a’ lopó.

Egygyik üdő a’ másiknak mestere.

Később üdő a’ másiknak tanítvánnya.

Annya után csirippel a’ veréb.

A’ rosz kutya mellett a’ jó is el tanúl.

Egygyik után áhsitozik a’ másik.

216A’ kakas tyúk után kodácsol.

A’ szavak oktatnak, a’ példák kénszerítenek.

Annya után járja templomot a’ leány.

Táncos anyának táncos a’ leánya.

Mástúl várd, a’ mit másnak teszel.

Többet ront egy rosz példa, mint húsz építhet.

Példátlan gonoszságnak példás büntetésse.

Példát adni jóság; venni okosság.

Szerencsés, ki más példáján tanúl.

A’ rosz házban is jó a’ jó példa.

Ha példák nem volnának, roszszak se lennének.

Kár a’ jó házban valami rosz példa.

A’ Papnak példás élete Prédikáció.

Jó a’ jó példa, ha nem követik is.

Azért verik a’ kutyát: hogy a’ kutyó tanúllyon.

Azért intik a’ leányt: hogy a’ meny is tanúllyon.

Példákkal válik a’ jó.

Mindez példa beszédek, annyi igazságok.

Vitéz kápitánnak, vitéz a’ századgya.

A’ félénk tyúknak csirkéje is el búv.

Harcsa szájú apának locska a’ fia.

Fa mellé esik az alma.

Atyánk után haraptunk az almába.

A’ virágok is a’ kertésznek példáját követik.

Merre forog a’ nap, arra az árnyék is.

Napra forog a’ tányér virág is.

Vad fának vad a’ gyümölcse.[2]

217Ha a’ nap le hanyatlik, a’ virág is alkonyodik.

A’ kis hangyátúl is lehet példát venni.

Csuka fog tanította fűrészelni az embert.

Egygyik tehén a’ másik után megy a’ vízre.

Kegyetlen anyának kegyetlen leánya.

Az ördögfi is ördög atyátúl származik.

Az ördög leány is ördög anyátúl tanúl.

Ebtűl tanúlt ember ebűl veszi hasznát.

Eb ebet bolházza.

Merre fúj a’ szél, por is arra terűl.

Annyok után pipelnek a’ pújkák.

Annyok után kaparnak a’ csirkék.

Jó kalaúz után nehéz el tévedni.

A’ nyúl ezredesnek bokor a’ mezeje.

Ebtűl ebet tanúlhatni.

Kiki, a’ mint tanúlta a’ táncot, úgy járja.

Kis kutya is pozdorját keres.

Ha a’ kutyák szóllanának
A’ kutyók se ugatnának.

Egygyik kalmár a’ másiktúl tanúl.

Kanca után nyerít a’ csikó.

Egy után mennek a’ darvak.

Egy kakas az egész falunak kakassait fel lármázza.

Kolompos vezeti a’ ménest.

Ürü után mennek a’ juhok.

Ökörtűl tanúl a’ tinó.

A’ hátulsó kocsi könnyebben forog az első után.

Előre százados tizenkét porcióval.

Előre a’ százlóval.[3]

218Merész katona mellett a’ félénk is vitéz.

A’ bátor vitéznek kalaúz az orra.

A’ félénk juhoknak is előre a’ java.

Minő a’ király, olyan a’ nép.

Néha a’ szép példát is rútúl festik.

Egy seregély után mozdúl a’ többi.

Annya után úszik a’ kácsa.

Jó példát ád a’ tyúk; de költött kácsai nem akarják szavát fogadni.

Ki ökör után jár tóra vezettetik.

A’ bíbic’ szavára szállnak a’ madarak.

A’ csillagok is egymás után járnak.

Eb után áll a’ kutya.

Eb után ugat a’ kutya.

Annya’ nyelvén beszéll a’ gyermek.

A’ macskafi se szereti az úszást.[4]

219Pálinkás apának boros a’ fia.

Lúdtúl tanúl a’ liba.

Ha egy tyúk úszni tudna, a’ másik is meg tanúlna tőlle.

Henyélő gazdának álmos a’ bérese.

Vargának varga a’ fia.

Az igazi magyar nem csak beszéll, hanem álmodozik is magyarúl.

A’ nappal kelnek a’ madarak, és nappal mennek fekünni.

Bár minden útas a’ madarak törvénnyét tartaná.

El megy őszszel a’ föcske, de őtet a’ veréb nem követi.

Urátúl tanúl a’ menyecske.

Ha az anya jajgat, sikojt a’ leány is.

Házrúl gyúl a’ ház.

Jó szomszéd a’ roszbúl is jót csinál.

Közönségesen: jó szomszédnak jó a’ szomszédgya is.

Egy más után vész az ember is.

Kinek apja akasztófán száradott; azt a’ fia se kerűli el könnyen.

Annyának példája pallos alá veti a’ leánt is.

Fiát az apja kezén fogva viszi akár merre.

Jégre is más vezeti az embert.

Ha annyi roszat nem látnánk, nem cselekednénk.

Jó a’ rosz példa is, de csak a’ jónak.

Eb munkának kezdője a’ kutya.

Minő a’ mester, olyan a’ tanítvány.

Első kufár után megy fel a’ tojásnak árra.

Orra után megyen a’ kecske is.

Minő a’ tőke, olyan a’ bor.

Komondor után mozdúl a’ kuvasz.

Jobbak lennénk, ha annyit nem látnánk.

220A’ kis aszszonyok köztt is vagyon hetes vászon.

Kinek szél a’ hite, tömlöc az országa.

Kinek feje rosz; lába se jó.

A’ rosznak (korán későn) fejére kerűl.

Maga rosz, még is mást rostál.

Maga rühes, még is mást tisztít.

Mindent farkas kaszára vet.

A’ tejes fazéknál nem hív szolga a’ macska.

Annya csalogattya a’ kecske gedőt a’ kertbe.

Rosz kúcsár, ha szomjan meg hal.

Büdös követ vetett a’ tűzbe.

A’ rosz is meg javúl, ha roszat többé nem tehet.

A’ rosz maga magát emíszti, mint a’ rozsda.

Rosz madárnak fészke se jó.

A’ rosz tyúk csirkéivel se gondol valamit.

A’ rosz tyúk csirkéit is agyon vágja.

A’ rosz lelkek éjjel járnak.

A’ rosz bírája lehet a’ rosznak.

A’ rosz fözeléknek szakácscsa se jó.

Rosz gyümölcsnek féreg a’ szíve.

Példát szeret a’ világ.

---

Ezt, és ehez hasonló több közmondásokat evvel a’ mesével lehet meg világosítani: meg neheztele egyszer egy paraszt ember: hogy a’ vad ludak, darvak, varjak vesztegetik vala veteménnyeit. Erre az okra nézve, földgyének minden részszeit tőrrel, kelepcével, hállóval bé töltötte, hogy így a’ tolvajokat meg fogja. Történetbűl góját is fogott a’ többivel. Ez szegény, hogy előbbi szabadságát viszszá nyerhesse, így szólla a’ paraszthoz: A’ mi azokat illeti, kik velem egygyütt hállódba kerűltenek, (nyilvános gonoszságjokat látván) őket nem mentegetem. De én se daru, se vad lúd nem vagyok, se károdra soha se voltam; mivel a’ veteményi magokkal nem élek; hanem a’ békáktúl ki tisztogatom udvarodat, kígyóktúl szántó fődedet. Ezeken fölűl: szűlőimnek nagy tisztelője vagyok. Ha azok meg öregszenek, én őket éppen mint fiamat nagy szorgalommal táplálom – A’ paraszt ember a’ helyett: hogy könyörűlt volna a’ szegény góján, nevetésre fakadott, és azt felelte viszszá: barátom! én ugyan mentségedre elő hordott okaidat helyeseknek állítom, de ki a’ gonoszoknak társaságába avatkozik; ugyan csak egyenlő bűntetésre kárhoztattatik. Eb az, ki az ebnek ágyán hál. Ez után a’ többiekkel egygyütt a’ góját is meg ölte.

Ezen közmondással ékesen mondgya azt ki a’ Magyar a’ mit Deák így mond: non procul a’ proprio stipite poma cadunt, nem meszsze esik fájátúl az alma; de ezt is hozzá lehet adni, de néha meszsze el hengeredik.

A’ régi Magyar seregnél, melyben mindnyájan lovas katonák, avvagy huszárok voltanak, egy svadromban nem valának többen száz köz legényeknél. Ugyan azért századnak nevezték a’ mostani svadront. Volt pedig ennek a’ századnak valami jele, melyel magokat a’ századok meg külömböztették. Ezt száz lói lobogónak mondották. Azután kurtábbra vévén a’ hoszszú szavat, száz lónak nevezték. Ebbűl lett végtére zászló, melyel (eredetét nem tudván) mostanában élnek mint a’ lovas, mind a’ gyalog katonák.

Ha a’ macska úgy szeretné a’ vizet mint a’ halat; talán a’ leg szorgalmatosabb halászok se foghatnának egy halat a’ halas Tiszába. Sokszor látom őket a’ Tiszának marttyain ide tova sétálni. Oh minő szív dobogással nézik azokat a’ kis halakat, melyek a’ víz szinén úszkálnak! de a’ víztűl kimondhatatlan képpen irtóznak. Midőn a’ hal ívik; némelykor meg esik: hogy egy kettő magát a’ martra ki veti: Oh minő örömmel szaladnak oda, minő örömmel eszik a’ keszegeket.