Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Aranykor/Isten országa - vaskor-földi pokol

Szellemi kincstár magyarán írt mondatokban

pppppppppppppppppppppp

Eugéniusz:

Az életjavító vagy rontó,

boldog-boldogtalan ember – IV.

Jó szellemű testi-lelki és társasélet-tükör

Jó-rossz szándék-következmény/ok-okozat

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Emberélet-minőség leltározások-vizsgálódások

ppppppppppppppppppppppp

Arany János

AZ ÜNNEPRONTÓK

Zendűl, kondul szent harangszó,

Csengve, búgva messze hangzó:

"Imára! imára!"

Jámbor népe a kis helynek

Halkan lépve gyűlnek, mennek

Imára, imára.

Szép piros a pünkösd reggel,

Mintha tűzzel, Szentlélekkel

Menny-föld tele volna;

E napot fent s lent megűlik.

E nap oly ragyogva nyílik;

Mint hajnali rózsa.

De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,

Rekegő szitok és otromba kacaj,

Hogy reszket az egyház tornya?...

Szembe' Isten hajlokával,

Nem törődve a szent mával,

Foly tegnapi dőre tivornya.

"Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?

Ha különb nem akad, dudaszó is elég:

Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."

"A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét

Eszem ezt a pirosítós képét:

A kufercest majd vele járom."

Hát íme, kapóra, dudás közeleg.

Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,

Tömlője degeszre fújva;

Füle táján két kis szarva gidának,

- Mintha neki volna szarva magának -

Sípján már billeg az újja.

"Ide, a Jebuzéus pofádat!

Mert megkeserűli a hátad."

"Uraim, de papolnak ott-benn..."

"Hát baj neked az; pogány hitünek?

Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep

Enyém, ha szidom; ez az Isten!"

Ravaszul mosolyog fél szája hegyén

S rákezdi dudáját halkal a vén,

Minden sark billeg a táncra;

Azután vidorabb lesz, majd sebesebb;

A tánc is utána pörébb, hevesebb,

Amint kopog és szaporázza.

De vége szakadni mikor fog, ugyan?...

"Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!

Kihasítom kecske-dudádat."

Hanem a muzsikás mindég fujja,

Mindég szilajabban pörög ujja -

Az egész tivornya kifáradt.

Lankadva leűlne az is, meg ez is,

Hívnák haza őket ebédjekhez is:

Nem, nem lehet; ugrani kell csak.

Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -

Verik bizony a nagy üres levegőt; -

Gyors híre szaladt e csudának.

Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:

"Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."

Vasvilla kezébe ragadt ám;

Fut lyány, fiu, és anya és feleség:

"Apám, fiam, apjokom! untig elég..."

S kezeit töri, szíve szakadtán.

Már józanon a fiu, az apa, férj

Mennének is - íme, közelget az éj -

Nyújtják kezöket nagy-epedve;

A táncosok arcán vérkönyü hull:

De a láb még egyre bokázza vadul,

Viszi a tánc ördögi kedve.

Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,

Kénkő fojtó szaga terjedez el;

S mint szél ha forogva ragad port:

Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,

(Mondják, a pokol tüzes fenekére)

Az egész örjöngő csoport.

(1877 júl. 21)

*

Ünnep-

rontók és hamisítók

Elrontanák mások ünnepét,

vagy a megszállóikat „ünneplik”

vagy hivatalos pátosz, dögunalom van, sőt:

az ünnep kisajátítása, hamisítása, gyalázása…

Vagy az ünnep tivornyát, zabát, piálást jelent

*

Kenyér

és cirkusz

Nagyobb állami,

vagy államosított ünnepeken

a zsarnok viharos éltetése után,

ha nem köpöd szembe magad,

szégyenedben nem kotródsz el

akkor romlott virslit és langyos

sört oszt az új Róbert bácsi, utána

állathecc és embergladiátor viadal…

*

Ünneptelenek

Akik minden ünnepet

elszabotálnak, „megúsznak”

és így ünnep nélkül szürkeségben,

életcsúcspontok nélkül, vak rutinnal „élnek”

Mintha egy igen hosszú úton vándorolnának,

de vendégfogadó, szünet, üdítő pihenés, lakoma,

ön-és világismereti/szereteti társalgás stb. nélkül…

*

Ünnepre

kirittyented magad –

de a naponta napestig hordott

munkaruha-cipő ócska, kényelmetlen!

Az ünnep egy nagy dínom-dánom,

ami után jön a hosszú szánom-bánom.

Vagy még az ünnepi lakomán is spórol,

„puritán”, nem adja meg a módját

(lásd pl.: Babett lakomája)

*

Csak

a gyászünnepet

tartja meg, de azt nagyon –

és a vereségekre, veszteségekre

is csak úgy emlékezik, hogy ez még

a maradék, kevés életkedvét is elvegye

Csak sírdogál, jajgat, jajveszékel stb. stb.,

mert ő szerencsétlen, egy született vesztes…

*

Temetés

Megspórolt,

elcsalt ünnep

Már nincs szertartás,

végtisztesség, kegyeletadás,

már nincs ünnepélyes végső búcsú,

ami segíti az elengedést, gyászmunkát

már nincs állandó-örök sírhely, ahova,

a temető csendességébe el lehet menni,

csak valahova/Dunába elszórt hamvak,

(mintha titkos/tiltott temetés lenne,

mint anno bűnözőnél/öngyilkosnál)

nincs gyászbeszéd a halott

érdemeiről és a bűneiről,

tanulságul és intésül, hogy

mi is halandók vagyunk, és

jól ragadjuk meg a napot, és

ne mulasszunk/javítsunk amíg lehet,

már nincs halotti tor, sírva vigadás.

már nem jön össze a nagycsalád,

a rég nem látott jóismerősök stb.,

csak egy Arckönyv bejegyzés,

és a részvétnyilvánítások…

*

Áldozat

és megmentő

1.

Van,

aki a vízparton áll lesben,

hátha ki kell menteni valakit,

és akkor ünnepelt-híres hős lehet,

sőt az életmentő érdeméremért

még „véletlenül” be is lök valakit…

2.

A másik

semmit nem kockáztatva

közömbösen nézi a fuldokolót –

miért pont ő, s nem más ugorjon…

3.

A harmadik

meg „humánusan” engedi,

hogy őt, a saját életét is kockáztatót

is lehúzza magával a mélybe…

4.

A negyedik

meg nem veszi észre,

hogy az „öngyilkosjelölt” csak

a bolondját járatja vele stb. stb.

*

Hős

Felesleges hősködés,

és a nagyon hiányzó hős

Az egyik ember ott álldogál, vizslat a parton,

hátha beleesik valaki, hogy majd ő kimenthesse,

Esetleg még bele is löki, hogy így hős lehessen.

A másik meg akkor is lapul, mint szar a fűben,

amikor éppen legény kell, kellene a gátra…

*

A „segítő”

Aki maga inkább rászoruló

Aki nem tudja, pont az tanítja

Aki úgy segít, hogy magán segít

Aki kölcsönnel segít, de uzsorára

Aki vakon vezet vakvilágba világtalant

A Mekk mester segít a lakásfelújításban

Akin nehéz segíteni, az a vesztébe rohan...

*

Aki

sokat

segíthet,

az annyit árthat

Ha egy jó patikus

orvosságot tud készíteni,

akkor pont úgy tud mérget is.

És hányan halnak bele ma is

az orvosi beavatkozásokba,

akik amúgy - talán/biztos -

maguktól rendbe jöttek volna,

ha nem hárítják át felelősségüket

a rossz tudásukat jól alkalmazókra

(Téves diagnózis, de főleg téves terápia.

fölösleges káros gyógyszerek/műtétek,

és más, műhibák és gondatlanságok,

amiről a boncoló tudna mesélni…)

*

Metamorfózis

Pandúrból rabló

Hamvas lányból büdös kurva

Istenhívőből ateista/szektás

Angyalkából házisárkány banya

Csodagyerekből hülye-gyerek

Bölcs gyerekből balga felnőtt

Lelkes ifjúból cinikus/fanatikus

Ifjú lázadóból tucat nyárspolgár

Fenegyerekből könyökvédős bürokrata

Stb. stb.

*

Szemellenzős

Aki az örök hűséggel

egyben vakságot is fogad,

és rá sem néz csinos lányokra, nőkre

(s így feleségében sem látja majd a szépet,

és el is satnyul, leépül kapcsolatuk erotikája)

*

Vak tyúk

Vak tyúk is talál szemet!?

Próba-szerencse „módszer”

Te is bekötött szemmel, vagy

beszűkült tudati állapotban keresgélsz -

saját magadnak nehezíted életfeltételeidet!

*

Balek

Az amúgy ateista,

de – épp ezért is –

egy hiszékeny balek…

Aki bedől minden, amúgy

átlátszó trükkös hitegetésnek,

akiről a szélhámos a bőrét is

lehúzhatja, sőt lenyúzhatja…!?

*

Érzéki csalódott

Bedőlsz a látszatoknak:

pl. a kanál görbe is, ha te

itt és most a vízben annak látod

Vagy a Föld egy végtelen síkság,

és a Nap mozog körülötte, felette:

naponta felkel – delel - lenyugszik...

(és minden fényeset aranynak veszel,

és verekszel érte, ha az szar ócskavas is)

*

Látszatfüggő

Képtelen vagy

elviselni a látszatokat,

illetve mindent láttatni akarsz…

Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod

Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják:

ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte...

*

A piszkos munka.

Kivel lehet elvégeztetni?

Hogy az én kezem tiszta maradjon…

Nem én öltem, csak bérgyilkost fogadtam.

Nem én kakiltam a kútba, csak a kávájára.

Nem én raboltam, csak tippet adtam hozzá.

Nem én voltam a merénylő, csak a felbujtó.

Nem én öltem, én csak hadat üzentem.

Nem én háborúztam, én csak pénzeltem

(és így meg is gazdagodtam belőle)

*

Látens bűnözés

A fizikai bántalomnak rögtön nyoma

és akár jogi következménye is lehet,

hisz arról készülhet bizonyíték erejű látlelet.

De meddig halmozódhat, és mikor tudódhat ki

ha sértegetve és megalázva kínzod kisgyereked.

Vagy ha szexuálisan zaklatod, molesztálod stb.

A pofonban sem a „fizikai fájdalom” a legrosszabb.

Az arculütés – nyilvános – megszégyenítés…

*

Személyi

kínzómester

Csak az, aki közelről

és régóta ismer engem,

az tudja legjobban, hogy

mi az én érzékeny pontom,

Tudja, hova kell tapintani,

vagy ütni, hogy nagyon fájjon.

És ráadásul: ha nap mint nap velem él,

minden nap ki vagyok neki szolgáltatva...

Pláne, ha nem csak lelki és szerelmi,

de egzisztenciális függésben is vagyok tőle...

Ráadásul: tőle pont az ellenkezőjét várom…

(jaj nekem, ha vele konzultál profi kínvallatóm)

*

Isten nem ver bottal?!

Akit nem ér el a földi igazságszolgáltatás,

az erkölcsbíróság, a közvélemény büntetése stb.

az sem ússza meg, amit elkövetett, elmulasztott,

de non stop lelkiismerete kínpadjára lesz vonva?

Vagy még ebben, de legkésőbb következő életében

mindezt duplán, vagy sokszorosan vissza is kapja?

(lásd Arany J.: Ágnes asszony, A hamis tanú stb.)

Vagy ezt csak a naiv, balek „keresztény” birkák

hiszik így önmaguk olcsó megvigasztalására?

*

Arany János

A VILÁG

A világ egy kopott szekér,

Haladna, de nem messze ér;

Itt is törik, ott is szakad:

Sose féljünk, hogy elragad.

A világ egy régi mente,

Moly, penész, por összeette,

Folt sem állja, foldani kár:

Cérna után szakad mindjár'.

A világ egy tói malom;

Néha tenger vize vagyon,

Néha csepp sincs, úgy kiszárad;

Amint kéne; sosem járhat.

A világ egy vén muzsikás,

Nem tud ő már kezdeni mást;

Minden hangból húz csak felet,

Minden nap egy nótát feled.

A világ egy rozzant csárda,

Rossz menedék télbe', nyárba';

Télbe' fázol, nyárban ázol:

Mégis benne éjszakázol.

Részeg ember ez a világ:

Ötször, hatszor egy nyomba hág;

Kész ugorni hegyen völgyön

S felbukik a síma földön.

(1852)

*

Rossz

kezedet/vég

Jó kezdet fél siker lenne…

Ha csak kicsit célzol mellé,

a célnál ez már óriási eltérés lesz

Ha kicsit is rossz irányba indulsz,

pláne: ha pont az ellenkező felé,

akkor minél sebesebben haladsz

annál messzebb távolodsz a céltól…

*

Hókuszpókusz

Bűvészkedés, szem-

fényvesztő szertartás;

azok a szavak és cselekmények együttvéve,

amelyekkel egy személy – rendszerint egy bűvész –

rejtélyes, elképesztőnek szánt műveletét kísérik.

*

Megváltás

Ha elrabolnak

és pénzt vagy életet alapon

váltságdíjat követelnek érted,

kik és mennyit gyűjtenének?

Nem kizárt: senki és semmit...

Vagy még pont te kérnéd,

ne hagyják zsarolni magukat?

(főleg akkor, ha nem is a pénz,

de erkölcsi megalkuvás a követelés)

*

Családlátogatás

Családorvos, pap

és osztályfőnök anno…

Mutasd meg otthonod,

és megmondom, ki vagy!

A doktor, a lelki atya, a pedagógus

ma már csak vészhelyzetben megy ki,

a nagybeteghez, vagy a haldoklóhoz,

amúgy meg eleve lemond erről a tudásról,

mely bevilágítana a paciens, a hívő, a diák

lelkivilágába... így csak sötétben tapogatózik!

*

Az

utókor ítélete,

de még az életedben

Amikor már nem vagy

a tanárod hatalma alatt,

akkor mit mondasz neki?

Nem úgy, mint anno,

az iskolában a háta mögött,

hanem szemtől szembe,

pl. egy osztálytalálkozón?

Persze ezt csakis akkor,

ha ő nem tér ki elöled…

*

Írásbeliség

Memoriter!?

Büntetésből százszor leírni,

hogy ezt örökre megjegyezd,

hogy még egyszer ne kövesd el…

Mert így sokkal jobban bevésődik!?

*

Élethely/

-műfajtévesztő

Fabula te narratur

A rút kiskacsa története,

aki csirkének tényleg csúf volt,

és ráadásul magát is így látta…

Vagy annak a teknősnek az esete,

aki egész életében nyúllal futott versenyt:

A mese nem rólad szól?

*

Civilizáció

Nem ellopni,

erőszakkal elrabolni,

hanem elérni, hogy az áldozat

önként és örömmel adja át javait!

Nem ádáz hajcsárral korbácsolni,

de elérni, hogy önmagát hajtsa,

önmagát zsákmányolja ki...

Ez az a fejlődés, ami felér

egy fejlövéssel…

*

Három fazék

rotyog a pokolban.

Az egyikben németek,

a másikban oroszok,

a harmadikban magyarok vannak.

Lucifer meglátogatja mindet.

Az elsőnél csak az van kiírva,

hogy "ne gyere ki!".

Megkérdezi Lucifer a segítőit,

hogy miért nincs itt őr.

Mire mondják,

hogy ebben németek vannak,

ők szabálybetartóak,

ők így úgysem jönnek ki.

A másodiknál

nincs kiírva semmi,

de ott van egy őr.

Mire a segítők:

ezek az oroszok.

Ők mindig próbálkoznak,

de erővel vissza lehet tartani őket.

A harmadik fazéknál

csodálkozik Lucifer,

hogy nincs se őr, se tiltás.

Hogy lehet ez?

Mire a segítők azt mondják:

azért, mert ebben magyarok vannak.

Ha az egyik megpróbál kimászni,

a többiek úgyis visszahúzzák!

(ez csak egy – magyarellenes? - vicc,

de talán van benne némi igazságmag is...)

*

Népirtás

Vedd el/hamisítsd

meg egy nép történelmét,

semmire ne lehessen büszke,

ne ismerhesse őseit/hőseit,

vagy már ne is érdekelje őt ez,

sőt bűnös szégyenkező legyen,

vedd el önbecsülését/tartását,

és akkor kényed-kedved szerint,

mint beszélő szerszámokkal

(el)bánhatsz vele...

*

"A legnagyobb veszély,

ami egy népet fenyeget,

nem az, hogy szolgaságba süllyed,

és hatalmasabb, nagyobb számú,

erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.

Szolganépek lehetnek nagyok,

a szegénység, a munka,

a megalázás ellenére

élhetnek magas sorsot.

A legnagyobb veszély,

ami egy népet fenyeget,

hogy primitívvé válik,

hogy eldobja magától

a tudatos gondolkozást,

és a tudatos gondolkozót,

s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.

Így válik csőcselékké, söpredékké,

züllik és oszlik fel…

Hamvas Béla

*

MAGYARORSZÁG

Te sem termettél ám szakácsnak.

Magyarország, édes hazám!

A sűlt egy részét nyersen hagynád,

S elégetnéd más oldalán.

Míg egyfelől boldog lakóid

Megfúlnak a bőség miatt:

Hát másfelől meg éhhalállal

Megy sírba sok szegény fiad.

Petőfi Sándor

Eperjes, 1845. április

*

Haza-

szeretet

„Ne félj,

ne szégyelld

szeretni a hazát!

ma a világpolgárság a divat,

de te ne hódolj e divatnak.

inkább légy ’vad magyar’, mint ’szelíd hazafi’.

mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak,

annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.”

Benedek Elek

*

Bukás

"Egy uralkodó csoport

csak négyféle módon bukhat meg.

Vagy legyőzik kívülről,

vagy annyira ki nem elégítően kormányoz,

hogy a tömegek fellázadnak ellene,

vagy megengedi,

hogy erős és elégedetlen

középső csoport jöjjön létre,

vagy pedig elveszti önbizalmát

és a kormányzásra való hajlamát.

Ezek az okok

nem külön-külön hatnak,

rendszerint mind a négy

jelen van bizonyos mértékig.

Az az uralkodó osztály tud

állandóan hatalmon maradni,

amelyik mind a négy ellen védekezni képes.

Végső fokon a döntő tényező

magának az uralkodó osztálynak

a szellemi attitűdje."

George Orwell

*

Szabadsajtó

Előbb lemondasz

a szabadságjogaidról,

így utóbb a szociálisakat,

amit cserébe adtak egy ideig,

már túl könnyen el is vehetik,

mert már nem tudsz ellene

szót emelni, tiltakozni,

hatékonyan ellenállni...

*

A nép ellensége

Ibsen drámája egy közíró polgárról,

aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,

aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke

ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –

hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,

állását veszti, még családja is elfordul tőle...

*

Noé

(a pokoljáró dudás sors)

Képzeljük el, hogy valaki

egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,

amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,

és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,

sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője

*

Igazság kritérium

Amiben minden nép

emlékezete megegyezik,

annak igaznak kell lennie:

pl. vízözön – tűzözön stb.

Ezt kb. így mondja Ciceró.

*

Kataklizma

Az ún. vízözön

egy természeti csapás,

vagy Isten „csodás” műve,

tkp. büntetése volt? Ami

bármikor megismétlődhet,

vagy megígérte: soha többet.

Lehet olyan a mi teremtő

és gondviselő Jóistenünk, hogy

elhibázottnak látva a teremtést,

legalábbis azt, ami az embert illeti,

s minden emberi életet elpusztító

természeti csapást küldjön a Földre?

*

Élők/

tetszhalottak

Akik lealjasodnak

Akik csak erkölcsi hullák

Akik valamibe beletemetkeznek

Akik lélekölő munkát végeznek

Akik elállatiasodnak (animális)

Akik növényi létre redukált vegetálók

Akik elgépiesednek (mechanikusak)

Akik lelki lebénultak, enerváltak

Akik a hivatásukat feladták/árulják

Akik öncsonkítók, lelki hiánybetegek

Akik a betegségbe menekülnek

Akik – fertőző – dög unalmasak

Akiket sikeresen demoralizáltak

Akinek már elvették életkedvét

Akiket halálfóbia/halálvágy ural

Akik körül a hízelgők dögkeselyűi...

Akik már feladták ifjúkori álmait

Akik megcsömörlött élvhajhászók

Akik végleg érzéstelenítették magukat

Akik hibernálták egy jó állapotukat

Akik megkeseredtek vagy kiégtek

Akik meszelt sírok – belül rohadnak

Akik automatizmusokra redukálódtak

Akik nem akarnak felnőni: mamahotel

Akik félnek a szabadság felelősségétől

Akik verembe esve „otthont” teremtenek

Akik soha nem élni, max. túlélni akarnak

Akik arra büszkék, ha sokat szenvednek

Akik életművészként kötelesség-kerülők

Akik már lelkileg koravénen születnek

Akik infantilisek, később szenilisek is

Akik nem hatnak és nem alkotnak

Akik csak a múlt visszajáró kísértetei

Akik a statisztikai átlag tucatemberei

Akik nem itt/most, de múltban/jövőben „élnek”

Akik életmennyiséggel pótolnák a minőséget

Akik ellógják, elszórakozzák a földi dolgukat

Akik a munkaalkoholizmus szenvedélybetegei

Akikből hiányzik a humor életnedve és sója

Akik majd a "másvilágon" akarnak igazán élni

Akiknek soha nem ér a neve, mindig csak majd…

Akik súlytalanul lebegnek - nem osztanak-szoroznak

*

Arany János

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhit társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)

pppppppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ KIS-NAGY TESTAMENTUMA

Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

ember-, társadalom és világminőség, illetve

annak a boldog-boldogtalan megélése a tét:

ön/társsors rontás vagy pedig az őrzés/javítás

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkotó,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

mesék, versek, közmondások, aforizmák, eszmefuttatások stb.