Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Aranykor/Isten országa - vaskor-földi pokol

Szellemi kincstár magyarán írt mondatokban

pppppppppppppppppppppp

Eugéniusz:

Az életjavító vagy rontó,

boldog-boldogtalan ember – III.

Jó szellemű testi-lelki és társasélet-tükör

Jó-rossz szándék-következmény/ok-okozat

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Emberélet-minőség leltározások-vizsgálódások

ppppppppppppppppppppppp

Arany János

HÍD-AVATÁS

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
„Egy fiatal élet-remény.”

A kártya nem „fest”, - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán -
Indúl a késő éjtszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”

„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” -
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig.”

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” -
Fogadd be, nyilt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!...”

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”

„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -”
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.

„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó’! -”
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -”

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877. augusztus 22.)

_________________________

Jegyzetek:

- Híd-avatás: a kapcsos könyvben még

a „Városi ballada” alcímet viselte.

- nem „fest”: nem kap azonos színű lapokat,

rossz lapjárása van.

- Ma: 1876. április 30-án.

- négy parti város: Pest, Buda, Óbuda, Újpest.

- quaternót: négyes lottótalálatot (olasz).

- elsőt: ti. az első, Pesten végzendő iskolai osztályt.

- Párbajban: az ún. amerikai párbajban

a sötét golyót húzó vesztes öngyilkosságot vállalt.

*

Amerikai párbaj.

Két személynek

kölcsönös megegyezése az iránt,

hogy előre meghatározott módon

a sorstól tétessék függővé,

hogy melyikök váljék öngyilkossá.

A felek között vivandó harc hiányánál fogva

nem vonható a párbaj, párviadal fogalma alá,

de viszont a szándékos emberölés fogalma alá sem.

A magyar btkv. azért önálló

büntetendő cselekménnyé tette (283. §.)

s a büntetés abban az esetben,

ha az egyik fél az öngyilkosságot megkisérlette,

s életben marad, mindkét félre

öt évig terjedhető államfogház,

ha meghal, az életben maradóra

öt évtől tízig terjedhető államfogház.

(lásd pl. Jókai Mór: Mire megvénülünk)

PALLAS NAGY LEXIKON

*

Önkezű

Ha már az életed nevetséges,

vagy bolhákból elefántot csinálva

magad számára elviselhetetlenné tetted,

ill. Istent kihagyva reménytelennek látod,

akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,

ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…

*

Gyáva

Keresztény hited

kiforgatott betűi mögé bújva

nem akarsz tudni szabály alóli kivételről:

nem kérsz-adsz kegyelemdöfést,

túléled becsületed elvesztését,

nem hozol életáldozatot...

*

Öngyilkos

A nagy szent könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek

(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

*

Betűhíven

Egy nyomdahibás szakácskönyvből főzöl,

ahol kis helyett nagykanálnyi sót javasolnak...

Vagy főzés közben a szél észrevétlenül ellapoz...

Ugyanez állhat a te szent könyvedre, Bibliádra is

(ami még veszélyesebb, ha Robinzonként olvasod)

*

Púp és ballaszt

Hogyan repülhetnél

Ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat,

Vagy ha társad az éj leple alatt nyírbálja szárnyaid

Vagy a földhöz, röghöz tapadsz, sárba ragadsz

Vagy belerepülsz a Napba, s szénné égsz?

*

Játszi könnyed

A tűzzel játszol?

Elég egy szál gyufa,

hogy felgyújtsuk családunk lakóházát…!

Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy

milyen könnyű kioltani egy ember életét!

A magadét éppen úgy, mint bárki másét…

*

Bűnbak

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

helyette intenzíven bűnbakot keres,

akire minden bűnt rá lehet olvasni,

akit minden bajért felelőssé lehet tenni,

aki élet/közösségromlásának a fő oka -

és ami átmenetileg még meg is nyugtat -

majd mehet minden ugyanúgy tovább

nagy életlendülettel a régi rossz vágányon…

*

Sportember

Vagy tilos, vagy

lehetetlen a testmozgás,

különösen a csapat- és labdajátékok,

vagy az istenkísértő és/vagy egészségtelen:

extrém sportokat, cirkuszi mutatványokat,

önkínzó erőgyakorlatokat kell űzni nőknek is…

(body building, súlyemelés, ketrecharc,

sárkányrepülés, vadvízi kajak, bikaviadal stb.)

*

Csúcsra járatás

Mindig felfűtött-

izgalmi állapot van,

egymást érik a kampányok,

a túlóráztató munkaversenyek,

mindig van egy aktuális rendkívüli célkitűzés,

amiért szinte élethalálharcot kötelező folytatni

*

Nyílászáró

A börtön ablakába

soha nem süt be a Nap…

Berácsoztak minden ablakot -

vagy sötétzárkában csücsülsz,

S még azt sem tudod, tudhatod:

most éppen milyen év/napszak van…

*

Napszúrás

Nincs hova bújni a tűző nap elől:

krónikus árnyékhiánytól szenvedtek,

és még csak tétlenkedni sem lehet,

hisz a napi fejadagot is megvonhatják

a kényszermunkatábor gépies rabtartói,

akiknek nem kell elszámolniuk veletek...

*

Tévhit

Van-e nagyobb

lelki stb. rabság annál,

mint mikor azt hiszed,

hogy itt/most szabad vagy?

Pedig a kezeden bilincs,

szájadon lakat, a zsebed üres,

Csak az ital beszél belőled,

beléd bújt a kisördög, papucs vagy

Rettegsz a ráktól, félsz a kirúgástól,

megerőszakolod magad, szenvedély-

betegségek, sőt a munkaalkoholizmus rabja vagy

(és persze még a politikai-papi stb. demagógok

nagyon bőven termő nagyon bamba diófája is...)

*

Heresis

Ki az eretnek?

Aki válogat, mazsolázgat:

Pl. kiveszi a Tízparancsolatból azt,

amit éppen neki nehéz betartania:

Pl. hogy „Ne paráználkodj!”

(bár ő dobja az első követ

a házasságtörő asszonyra,

mert azért még képmutató)

„Azt hívjuk eretnek embernek,

aki a maga tetszését és ítéletét követi,

oly dolgokban, amelyek ellenkeznek …

az ecclesiá-nak [= a katolikus egyháznak]

tanításával.” (Pázmány Péter)

*

Hitel-

károsult

Pont akkor

hiányoztál az iskolában

amikor a többiek a kamatos

kamatszámítást tanulgatták…

(amúgy is tovább nyújtózkodtál,

mint ameddig a te takaród ér…!?)

*

Hiány/bőség

Rossz végletek

Vagy csak a pult alól

kaphatnál egyáltalán/jó húst,

de csak ha protekciód van a boltosnál...

Vagy mindenből elképesztő az árubőség,

de neked nincs már egy árva fityinged se,

és így szabadon éhen halhatsz a híd alatt…

*

Végzetes gyorsulás

A bűn vagy a züllés lejtő

elején még megállhattál volna

(ha lett volna, aki erőteljesen figyelmeztet)

De ahogy lejjebb kerülsz, egyre jobban felgyorsulsz,

S már csak életveszélyes manőverekkel próbálkozhatsz,

S örülsz, ha kínkeservesen, csonkulva, de megúszod -

Vagy elhagyod magad, s ahogy lesz, úgy lesz a végén...

(lásd jó ellenpéldának:

*

Szem -

lélektükör

Zavaró, ha egy idegen

elkapja a tekinteted, fixíroz,

"stíröl", a szemedbe nézne

mintha a lelkedben akarna turkálni?

De ha nem tudsz szemkontaktust létesíteni,

mert például sötét van, vagy a Másik elbújt,

vagy csak telefonon beszélgettek,

vagy állandóan félrenéz, mert

nem mer szemedbe nézni...

*

A

legaljasabb

bűncselekmények

között sok olyan van,

amikor az elkövető,

a tettes eleve kalkulál vele,

hogy áldozata nem fog,

nem mer panaszt tenni:

mert ő is szégyelli, vagy

nem tudja bizonyítani stb.:

a családon belüli erőszak,

a pedofília, a nemi erőszak:

A legtöbb sose derül ki –

csak az elrontott életet látjuk,

A feldolgozatlan trauma

utáni szexuális stb. zavarokat...

*

Aljas

Amikor

a másik ember

jóhiszeműségével,

segítőkészségével élnek vissza –

például az út mellett fekszik valaki,

és te irgalmas szamaritánus vagy,

de közben ki- vagy elrabolják

a nyitva hagyott autódat…

*

Hálatlanok

Legalább kétszer,

kétféleképpen is vét a hálátlan -

Egyrészt az ismert-ismeretlen jótevő ellen,

akitől ő valami dolgot, lehetőséget kapott.

Másrészt azon a sok ismeretlen ellen,

Akinek esetleg épp miatta már nem adnak

kegyelemkenyeret, kölcsönt, vagy egérutat...

*

Tartuffe

Még jó, hogy

a gyerek látta:

a király meztelen,

és hogy az anya is

egyre inkább a szívével tudott látni,

sikerült a családfő előtt leleplezni a szélhámost,

akit pedig kedves vendégként fogadtak/tartottak,

de aki „hálából” kis híján kitúrta őket otthonukból

szétbomlasztva a szent családi békét!

*

Szellemirtók

Tartuffe család-

ellenessége nem látható:

a sci-fi filmek szellemirtói

nem tudnák ezt levadászni…

De sokkal valóságosabb

és hathatósabb, mint pocakja:

Egy nagy földrengés sem tudna

akkora elemi csapást mérni, mint ő,

aki összeugrasztja a családtagokat,

a házaspárt - elcsábítaná a feleséget

De azért a család javát is akarja:

ki is semmizné őket...

*

Gyerekpanasz

Az engedetlenség joga/kötelessége…!?

Mikor panaszkodhatnak a gyerekek szüleikre?

Ha szüleik rosszul kormányozzák a család hajóját

Ha a hajó süllyed vagy nagyon rossz irányba tart.

De ennek az is lehet oka, hogy a hajót más vezeti:

például, ha kalózok szállták meg, és ők diktálnak...

Az is lehet: a szülők olyan valaki hatása alá kerülnek,

aki - mint Tartuffe - báránybőrbe bújt farkasként

szellemileg és lelkileg mérgezi a családi életet...

*

Diplomatikus

(érzék/képesség)

A burjánzó bürokrácia

labirintusaiban bolygó

ügyféllel packázni, vagy

úgy lerázni/elküldeni az ügyfelet

a fenébe, a büdös francba, hogy

toporzékolva várja: már indulhasson…

*

Ős-új

rém-tanmese

A farkas és bárány meséjéből

Arany János Civilizáció című versében:

Régen az erősebb elvette a gyengébbtől

(vagyonát, asszonyát, művét, életét stb.) -

Ma konferenciát hív össze,

ahol mindezt jóváhagyják....

*

Arany János

HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

Csak hogy eltékozold.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Bátorság volna ezt a hont

Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

Véres fogaidat.

- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül.)

*

Uniformizálás

avagy militarizálás…

„Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére,

Pedig a rétes nagyon jó,

Katonának az való…”

*

Csapda

Az is baj, ha van

a katona fején sapka,

az is baj, ha nincsen –

az a fontos, hogy valamibe

mindig bele lehessen kötni -

mindig az elöljárónak állhat feljebb,

bármikor lecsaphatna rád,

ezért húzd be füled, farkad,

örülj, hogy luk van a fenekeden,

ne kér, pláne ne követelj semmit…

*

Betörés

Megtörni a lelket...

A katonaság nem volt hatékony,

nem lettünk minőségi hadra-foghatók?

De talán/biztos nem is ez volt a fő célja,

hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése...

*

Manifeszt

és látens szerep

Az iskolarendszer ma konzerválja,

sőt erősíti a társadalmi különbségeket,

és nem az esélyegyenlősítést szolgálja -

ez naivan kontraproduktívnak mondható,

vagy épp így teljesíti be titkos küldetését,

megerősíti-legitimálja a láthatatlan kasztokat?

(lásd pl. Bourdieu: Reprodukció c. könyvét)

*

Papucs

Miért mindig

A nők azok a mesékben,

Akinek semmi nem elég,

Akik az örök telhetetlenek,

Mint annak a halásznak a felesége,

Aki kifogta a tengerből az aranyhalat,

És akitől egyre többet és többet kér,

Mert újra és újra küldi az asszony -

Míg el nem veszítik a mértéket,

S most már úgy jutnak

Vissza oda, ahol voltak,

Hogy már tudták, milyen fent...

De miért ilyen papucs a férj?

*

Játékosság

1.

Nélküle nincs

kreativitás, alkotás,

spontaneitás, humor stb.

Játékosság nélkül az élet

csak non stop robot a dologházban,

2.

De életveszélyes,

ha az egész életet

játéknak fogod fel,

hisz abból nem lehet

kedved szerint ki/beszállni,

Nem mondhatod: "Most nem ér a nevem!",

Nem lehet mindent - büntetlenül - újrakezdeni

Nem lehet új életet kapni és másnak is adni...

Az életjátékos egy felelőtlen, link, frivol, léha alak.

*

Nyerőember

A (szerencse)játékos kedvű

Önként mennek az emberek

a kocsmai vesztőhelyekre: nyerő gép…

Vagy eladva házukat mindenüket felteszik

a lóversenyen egy nyeretlen kétévesre...

(mert kaptak egy holtbiztos tippet…)

Vagy van egy tuti nyerő szisztémájuk,

amivel bankot lehet robbantani

a játékkaszinó rulettasztalánál…

Vagy - szűz kézzel – szerencsések,

kifognak egy nyerő szériát, dúskálnak,

de nem hagyják abba: bérletük van…!?

(lásd pl. Dosztojevszkij: A játékos)

*

Az önhittség ára

Mások, légáramok vittek fel magasra,

de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,

vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,

így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,

mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad

*

Pénzgazda

A legtöbb ember

a párnájában fiaztatja spórolt pénzét,

sajnálja használni, magára elkölteni –

fél a barátjának kölcsönadva kockázni,

„jobb esetben” hazárdjátékra pazarolja,

vagy kecsegtető pilótajátékokba fekteti...

(helyezi örök nyugalomra)

*

Bedőlni

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér...

Igen, igen - de amikor oly régen vágytál

annyi lerobbant vadkeleti tragacs után -

egy teljesen új, szép és takarékos autóra!

És már önerő sem kell, casco sem kell stb. -

elborul az agyad, bedőlsz a reklámnak,

majd bedől a hiteled: se pénz, se autó...

*

Tűz van, babám!

(Szatíra a szocializmusról)

Az - a talán egyetlen! - flótás,

aki nem lopott a tombola nyereményekből,

pont az bukik le, amikor más helyett visszavinné,

mert addigra már valaki épp felkapcsolja a villanyt

(és őt sújtja a cinkosan lopó dolgozó nép megvetése)

*

Paternalizmus

A „mindenható”

atyáskodó bölcs vezér/állam

megválasztja neked az alkalmas nevelőszülőket,

eldönti helyettetek, milyen iskolákba fogsz járni,

nálad is jobban tudja, mi legyen szakmád, hivatásod,

megmondja, kit és mikor vegyél el, hol és hogy lakj,

hány utódot nemzzél, és azokat ki nevelje fel…

stb. stb.

*

Számkivetés

Akik szóvá teszik,

hogy a király meztelen,

azokat örökre száműzik a hazájuktól,

elvágják őket az élettő gyökereiktől –

(mások meg tkp. önként emigrálnak,

álindokokkal elmenekülve a honból,

hazájukból, erőt sugárzó szülőföldjükről,

mintha magukat akarnák büntetni...!?)

*

Különb –

feljebbvaló

Hogy magadat másoknál különbnek tekinted

az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,

hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,

így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –

maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.

*

Alávalóbb

Ha magadat eleve

és módszeresen leértékeled,

és nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból

akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,

munkával/hivatással: szobrász helyett széklábfaragás,

belemész/ragadsz alárendelt, megalázó helyzetekbe

és jöhetnek és jönnek is csőstül a „testi” nyavalyák is…

*

Született vesztes

Egy csődtömeg vagy

Egy peches ember,

aki mindig a jégre megy

aki az eszkimóknak jeget árul,

de a sivatagban szomjanhaló nem vesz tőle vizet...

Azzal vigasztalod magad, hogy az emberek többsége

rossz helyre, rossz időben születik: életfogytig vesztesnek

*

Jelenlét

Carpe diem

Vagy úgy élsz,

mintha csak egy nap lenne a világ,

vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának

s távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét,

nem ragadod meg a napot, nem élsz az alkalmakkal…

*

Megfoghatatlan

A kibúvókat gyártó

Aki kétértelműen beszél,

Lehet így is/úgy is érteni:

a szókimondást elkerülő,

a felelősség elől menekülő,

az óvatoskodóan fogalmazó.

Az elején állít, a végén visszavon.

„Ezt nem én mondom, csak mástól hallottam.”

„Ha elmondod, akkor azon nyomban letagadom”

*

A

lógós

életművészkedő

Aki elblicceli munkáját,

nem teljesíti a nap kötelességeit,

aki ledobja magáról az élet-terheit,

aki megkíméli magát: nem végzi a dolgát.

Akinek léte így elviselhetetlenül könnyű,

a fajsúlytalan - vitorlása tőkesúlytalan,

ide-oda fújhatja a legkisebb szellő is…

*

Gondterhelt

A tartáshibás…

Nem tudod lerakni a terhed

Nem jól ítéled meg teherbíró képességed

Addig pakolnak rád, amíg már nem bírod

Magadra veszed bárki másnak is a terhét...

(így nem kihúzva magad, egyenes derékkal,

de görnyedten jársz, s lelked is nyomasztott)

*

Cseles

öngólt lövő

„tartáshibás” …

Ha ünnep közeleg,

akkor ő egyből annak

olcsó megúszásán agyal –

mivel nem tartja meg ünnepeit,

így azok sem tudják megtartani őt…

(elgörbül, görnyed a lelke és a teste…)

*

Pályatévesztő

Áldott kezű autó-

szerelő lehetnél, lehettél volna -

de csak lopott autók gazdái átkoznak,

mert képességeidet rosszra használod

(ahogy a rablóból jó pandúr lehetne...)

*

Önismeretlen

Aki túl erősnek hiszi magát,

nincs tisztában gyönge pontjaival,

és így nem óvatos, és nem kerüli el

a neki veszélyes ördögi kísértéseket,

és így óvatlanul lépre megy,

bekapja a csalétket…

(pénz, rang, nő stb.)

*

A „kármentő”

És engem akkor oly érzés fogott el...

A szőlős gazda is, az egyszeri,

Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

Látván, hogy szőlejét a jég veri,

Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

Paskolni kezdé, hullván könnyei:

"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

Arany János: Bolond Istók (II. ének – 7.)

*

Aktív balek

Aki oly lelkesen,

de mindig másnak

kaparja ki a gesztenyét,

forrón a hamu közepéről.

Aki még nem látja át, hogy

ő milyen igen bőven termő

de igen nagyon bamba diófa

*

Követő

Ne a Mestert

kövesd, hanem

azt, amit Ő követ.

(pláne, ha kútba ugrik)

Úgy is felfoghatjuk ezt,

hogy maga az a lelkület,

illetve az a szellemiség

van a mesehős segítségére

későbbi nehéz útján,

aminek egy önzetlen

segítőkész gesztussal

tanúbizonyságát adja -

ez csinált csodát,

ahogy ennek hiánya

okozza azon testvéreinek vesztét,

akik pontosan másolnák az ő lépéseit,

csak pusztán technikailag kopírozva...

*

A

kicsi

pótolhatatlan segítsége

(Little help from my friends)

Az oroszlán és a kisegér meséje:

az állatok királya megkönyörül

az útjába kerülő incifincin,

aki nem győz hálálkodni,

s megígéri: meghálálja még ezt,

amin az oroszlán csak kacag...

De: mikor hálóba gabalyodik,

éppen a kisegér éles kis fogai

mentik ki a vészes csávából...

(Ahogy nincs az a kicsi lény,

aki nagyot ne árthatna neked –

pl. darázs-csípésbe is belehalhatsz)

*

Istenkáromló

Áldod a Teremtőd

a gyönyörű szép rózsáért,

de átkozod, ha ügyetlenséged

miatt megszúr egyszer a tövise –

ez napokra feldúlja lelked nyugalmát,

és gyanakvóvá tesz: lehet, hogy

mégsem a Jóisten a Teremtő?

*

Vendég-

barátságtalan

Vendégségbe hívja,

de ott úgy bánik vele

mintha ingyen-konyhára

jött volna egy potyaleső -

még ahhoz is feltételt szab,

hogy odalökje neki, és elé

az ún. kegyelemkenyeret.

Pl.: az ő szája íze szerint

el kell mondani egy imát.

*

Kisgyerekként

obszcén módon,

pornó filmekkel stb.

szex’ „felvilágosítva”

meg is botránkoztatsz,

jóval nyolc napon túl

gyógyuló lelki sebet okozva!

Vagy az álkeresztény, prűd

családi légkörben tabu a téma,

s a nemi életet, utódnemzést

valami szégyenletes, undorító,

ocsmány dolognak képzeled…

*

Felvilágosítás

- Tudod, hogy kistestvéred lesz? –

kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.

A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:

- Anyu, hol van a kistestvérem?

- Itt a hasamban.

A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.

- Nem lesz kistestvérem - mondja -, az anyu megette.

*

Fél láb

Beszélgetnek a bolondok a háborúról.

-Igen, szörnyű volt - mondja az egyik.

- Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.

-De hiszen neked megvan mind a két lábad! - szól társa.

-Na igen, mert a csata után megtaláltam!

*

Elfajulás

Vita-veszekedés

-verekedés és…

Ifjú pár veszekedése

- Édesanyám, megvolt

az első komoly veszekedés közöttünk! -

mondja az ifjú feleség anyjának.

- Ne keseregj leányom,

minden házasságban előfordul az ilyesmi.

- Jó, jó, de mit csináljak a hullájával?

*

Arany János -

ÁGNES ASSZONY

Ballada.

Ágnes asszony a patakban

Fehér lepedőjét mossa;

Fehér leplét, véres leplét

A futó hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja*, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:

Ágnes asszony, mit mos kelmed?

„Csitt te, csitt te! csibém vére

Keveré el a gyolcs leplet.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:

Ágnes asszony, hol a férjed?

„Csillagom, hisz ottbenn alszik!

Ne menjünk be, mert fölébred.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,

A tömlöcbe gyere mostan.

„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,

Míg e foltot ki nem mostam!”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál

Odaférni alig képes;

Egy sugár a börtön napja,

Éje pedig rémtül népes.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta

Néz e kis világgal szembe,

Néz merően, - a sugárka

Mind beléfér egy fél szembe.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,

Rémek tánca van körűle;

Ha ez a kis fény nem volna,

Úgy gondolja: megőrűlne.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,

Börtönének zárja nyílik:

Ágnes a törvény előtt

Megáll szépen, ahogy illik.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,

Kendőjére fordít gondot,

Szöghaját is megsimítja

Nehogy azt higgyék: megbomlott.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál

Tisztes őszek űlnek sorra;

Szánalommal néznek ő rá,

Egy se mérges, vagy mogorva.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Fiam, Ágnes, mit miveltél?

Szörnyü a bűn, terhes a vád;

Ki a tettet végrehajtá

Szeretőd ím maga vall rád.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Ő bitón fog veszni holnap,

Ő, ki férjedet megölte;

Holtig vízen és kenyéren

Raboskodva bünhödöl te.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,

Meggyőződni ép eszérül;

Hallja a hangot, érti a szót,

S míg azt érti: „meg nem őrül.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak

A szó oly visszásan tetszik;

Az világos csak, hogy őt

Haza többé nem eresztik.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,

Sűrü záporkönnye folyván:

Liliomról pergő harmat,

Hulló vizgyöngy hattyu tollán.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Méltóságos nagy uraim!

Nézzen Istent kegyelmetek:

Sürgetős munkám van otthon,

Fogva én itt nem űlhetek.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Mocsok esett lepedőmön,

Ki kell a vérfoltot vennem!

Jaj, ha e szenny ott maradna,

Hová kéne akkor lennem!”

Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék

Hallatára ily panasznak.

Csendesség van. Hallgat a száj,

Csupán a szemek szavaznak.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

„Eredj haza, szegény asszony!

Mosd fehérre mocskos lepled;

Eredj haza, Isten adjon

Erőt ahhoz és kegyelmet.”

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban

Lepedőjét újra mossa;

Fehér leplét, tiszta leplét

A futó hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert hiában tiszta a gyolcs,

Benne többé semmi vérjel:

Ágnes azt még egyre látja

S épen úgy, mint akkor éjjel.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig

Áll a vízben, széke mellett:

Hab zilálja rezgő árnyát,

Haja fürtét kósza szellet.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,

Mikor a víz fodra csillog,

Maradozó csattanással,

Fehér sulyka** messze villog.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre,

Télen-nyáron, szünet nélkül;

Harmat-arca hő napon ég,

Gyönge térde fagyban kékül.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,

Már nem holló***, nem is ében;

Torz-alakú ránc verődik

Szanaszét a síma képen.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban

Régi rongyát mossa, mossa -

Fehér leple foszlányait

A szilaj hab elkapdossa.

Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853.)

________________________

*irgalom atyja: bibliai fordulat,

Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele, 1.3.

**sulyka: mosófája. A szabad folyóvizekben a szennyes ruhát

ezzel csapkodva mosták.

***holló: a fekete hajra tett hasonlat bibliai eredetű:

Énekek éneke, 5.11.

pppppppppppppppppppp

EUGÉNIUSZ KIS-NAGY TESTAMENTUMA

Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

ember-, társadalom és világminőség, illetve

annak a boldog-boldogtalan megélése a tét:

ön/társsors rontás vagy pedig az őrzés/javítás

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkotó,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

mesék, versek, közmondások, aforizmák, eszmefuttatások stb.