Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Ön-sors-rontó ABC – III.

Szellemi, lelki, testi és társas élethiány/kár

Szándékok-következmények, okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Baj/tünetekð diagnózis ð terápia ð jó egészség

Megszívlelendő és megfontolandó szabad ötleteim



Bessenyei György

AZ IFJÚSÁGNAK PANASZA

Tüzes ifjúságunk vigassága bomlik,

Életünk öröme lassan-lassan romlik.

Bágyadott szívünknek pusztul nyájassága,

Hidegszik véribe, s lankad kívánsága.

Csendesedni kezd majd tüzes szelességünk.

Baját jelengeti tikkadt egészségünk,

Ifiúi erőnk fárad ereinkbe,

Mindég hidegülést érzünk heveinkbe.

Gyönyörűségünkbül buzog fel csömörünk,

Mindenkoron búra változik örömünk.

Gyermeki időnket mennyire hagytuk már!

Ifjúságunkban is számosodott a kár.

Ezelőtt boldogok, mindég nyájaskodtunk,

Vidám szíveinkkel vég nélkül mulattunk.

Már most természetünk nevelvén adóját,

Keserűvel főzi fel ajánlott javát.

Fogy lassan vigságunk; lankadnak tagaink,

Titkosok, ravaszok nyelvünkön szavaink.

Gyermek életemnek kedves esztendeit

Óhajtom, most látván éltemnek veszélyit.

Mostani életem tele mesterséggel,

Kívánságiban él, kínos nyereséggel.

Erejétül tovább fosztatik napokként,

Kedve, egészsége enyészik lassanként.

Gyönyörűséginktül fájdalmakat kapunk.

Minden nyájasságot végtére megununk.

Néha keseredvén, siratom életem,

Teréhnek találván mindenben a létem.

Ifjúságom feddem hasztalanságáért,

De megént ölelem sok nyájasságáért.

Mint az asszonynemet, mit futunk s kedvellünk,

Előlünk elvetünk, majd ismét ölelünk:

Ifiúságomat úgy tartom éltembe,

Alig tudom, vele mit tegyek vesztembe.

Néha haragomba akarnám múlását,

De megént változván kérem újulását.

Napjait, hogy múlnak, titkosan siratom,

Folyt gyönyörűségem szívemben óhajtom.

A repülő idő húz koporsóm felé,

Ah, mi módon kelljen dűlni ebbe belé!

p 1

p Nem kerüli, de egyenesen keresi, majd meg tetézi a bajt (olaj a tűzre)

p Sok meg nem érlelt, koraszülött, idétlen gondolata - sajnos - „testté lőn”

p Csak hajlongó, sőt térden-hason csúszó-mászó léhűtő és talpnyaló lény

p Ne emelkedik fel két lábra: homo erectus - csakis négykézláb közlekedő

p Unikum: egyedül csak neki nincsen se anyja, se apja, se istene, se hazája

p Jó gyors a tempó, de bűn rossz irány - a Céltól egyre távolodó „haladó”

p Mindig csakis a nagy többséggel tartó, és ezért a szennyárral is sodródó

p Még a morgás oly ősi jogáról is végleg lemondó: a stréber zsarnokéltető

p Holtbiztos tippet kap: vagyonát vakmerőn felteszi a nyeretlen kétévesre

p Már csak a szerencsejátékban bízó, de abban nagyon: egyenlő esélyek…

p A kimondott átok hamarosan bumerángként visszatér, és teríti le/teríti ki

p A mocskos fürdővízzel a gyereket, egy rossz pappal még Istent is kiöntő

p Nem tudod a nyulat kiugrasztani a bokorból - éhkopp nyelő rossz vadász

p

p 2

p „Aki megért, senki sincs talán” – mindenki más süket, érzéketlen lenne?

p Rébuszokban beszél/titkosan ír: ő így enigmatikusan, talányosan érdekes

p Ő és a bűzös felesége olyan tiszta (kosz): kétszer sem fürdik egy hónapban

p Mesés, csodás metamorfózis: pl. az angyalka feleségként már házisárkány

p „Otthonodból” hosszú tűréseddel dologházat varázsol: Isten hozta Őrnagy úr!

p Újra és újra ezredszer is meglepődsz: az olcsó húsnak tényleg híg a leve?

p A neten keresztül, csak virtuálisan szeretne végre áldott állapotba kerülni

p Nem beszél, csak mekeg-makog, hebeg-habog, folyékonyan halandzsázik

p Az ő világában nincs irreverzibilis: kolbászból is újra disznót akar csinálna

p Amilyen az Adjon Isten! olyan a Fogadj Isten! Rossz, tiszteletlen köszönő

p A túsz, aki azonosul az emberrablói ideológiájával: át is áll a rossz oldalra

p Csak a vádalku, ill. bizonyíték hiánya miatt felmentett bűnös, akit Isten ver

p Új világokat fedeznél fel, de csak kockázat nélkül, a part mellett evezgetve

p

p 3

p „Bezzeg az én időmben”” – azóta minden csak vissza-fejlődött, romlott

p Gyerekmondás: „Utánzó majom – edd is meg, amit az kinyom” (szarevő)

p Garantált a kudarc: egy az egyben lekopírozni mások sikeres pályáját

p Az Égre köpsz és a fejedre hull – az istenkáromlós ember lélekkárosodása

p Következetes, mint egy ökör – vagy szerfelett következetlen/rendszertelen

p Te csak a kisujjad nyújtod az ördögnek: neki ez elég, mindenestül bedarál

p Az erkölcsben alkudozol: nem hazudok minden nap, csak szombaton este…

p Összetöröd az összes igazmondó tükrödet, így csak a hízelgők maradnak

p Kecskére bízza a káposztát – pártemberre a lakóhelye, az ország sorsát

p A saját fészkébe piszkít, rondít, vagy őszintén kiteregeti családi szennyest

p Felégeted magad mögött a hidakat, nincs visszakozás (pl. elfajult válóper)

p Örök életre vágyva hibernálod, vagy bebalzsamozva mumifikálod magad…

p Az a pórul járt varázslóinas vagy, aki kiengedi a szellemet a palackból

p

p 4

p Nagyon nagy tétben fogadsz – de önmagad ellen, mert te halálbiztosra mész…

p Nem műveli ki/vakká teszi magát a természet makro- és mikro szépségeire

p Vak vezet világtalant – pont az segítsen neki, ki maga is ily nagy bajban van

p Látni vágyva magába a Napba néz: látáskárosodás/mindörökre megvakulhat

p A hazugság édes méze rövid távon jobb, mint a keserű igazság-„gyógyszer”

p Hol, többnyire gyáva, hol, elég ritkán vakmerő, de alig, vagy sohasem bátor

p Aki másnak egy jó mély vermet ás, ámde hogy, hogy nem épp maga esik bele

p Megadod a császárnak, ami jár, maradéktalanul - csak a maradék az Istené…

p A kutyának csak az egyik, csak a veszettül ugató, vicsorgó arculatát ismerő

p Hegyek vajúdnak, és mégis csak kisegérke születik - sok hűhó semmiért

p Nem veszed fel kereszted, a Te dolgod terhét, és ezért nem is nőhet a pálma

p A téged beskatulyázó tanár és a „kvietista”, az ebbe végleg beletörődő diák

p Örülsz, hogy ölelnek, pedig pont a gyenge pontjaid puhatolják ki, majd ölnek…

p

p x

Madách Imre

Ifjan haljak meg

Csak azt adná az Isten,

Hogy ifjan haljak el,

Nem már midőn kifáradt,

Elfásult a kebel.

Míg veszteség nem érte

Ifjúi lelkemet,

S a hitnek tengerében

Hajóm a szeretet.

Mert aki kétkedik már,

Hajós a tengeren,

Ki egy-egy árut eldob,

Hogy mentve más legyen.

S egymásután kidobja

Kincsét mind, míg magát

Is puszta csolnakával

Hullámsír fogja át.

Vesszek mint tűzgolyó, mely

Midőn legszebben ég,

Midőn szomszédos éggel,

Akkor hull szerteszét.

S ha lelkem mint a csillag

A síron túl ragyog,

Legyen kinek vesztem fáj,

Ki érettem zokog.

Ne fogyjon, mint a mécses,

Mely elfeledve áll,

Lelkem, míg hamvadozva

Eloltja a halál.

Ha csúszva föld porában

Egy hosszú korszakot,

Veszejté szent zománcát,

Mit Istentől kapott;

Hogy bűn és számolásnak

Mocskával terhesen

Ha látná önmagát a

Hajdan ifjú kebel:

Borzadna önmagától,

S az ítéletnapon

Isten sem ismerné fel,

Hogy képe volt azon.

Reviczky Gyula

BŰNHÖDÉS

A szenvedélyre jött a szenvedés.

Színes kéjhabra gond, sötét, nehéz

Mámor ködére tiszta öntudat,

Amelynek kése szívünkben kutat,

Ó, mindenért fizettem kamatot,

Mi köznapénál több gyönyört adott.

Emésztő életvágy szorult belém,

Szívemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,

Nem volt elég, amíg telt, semmi sem,

Mohón élveztem, kábultan, vakon,

Akármivel kínált az alkalom.

Gaz úzsorás volt. Ó, milyen nehéz,

Keserves most a visszafizetés!

Amíg egyszer majd kénytelen leszek

Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek!

p 5

p A nyílt vízen építené át a hajóját: minden szabályt egyszerre kérdésessé tesz

p Szívesen csak olyan „társasjátékban” vesz részt, ahol mások rovására nyerhet

p Militarizált játszmák sora minden beszéde, sőt az egész élete: ki kit győz le…

p Van „jó” humorérzéked, de ezt kizárólag csak gyilkos gúnyolódásban éled ki!?

p Még sosem nevetett igazán jóízűen – ő csak otrombán röhög, idétlenül vihog stb.

p A tegnapi sikeredből akarsz ma és holnap is élni: a rókáról több bőrt lenyúzni…!?

p A pedigréd, a származásod, az őseid ősrégi érdemei miatt vársz ma elismerést?

p Sokáig a kutyák királya volt, de ő még nagyobbra vágyva a király kutyája lett…

p A divat mondja meg, hogy ki vagy: önértékelési zavaros önkínzó/csúfító majom

p Vagyont költ arra hiába, hogy „külsője” másra hasonlítson (az eredetit rongálva)

p Az urakkal egy tálból cseresznyéző: majd arcul-köpve megalázottan elkullogó

p A múlton kesergés miatt összeroskadva nem előzi meg az új, még nagyobb bajt

p Nosztalgiázó és/vagy fantaszta – mindenütt, csak éppen jelen nem levő…

p

p 6

p Kazuisztika – minden eshetőségre egy szabályt elváró, kérő-követelő

p Mint egy dedós kisgyerek: azt hiszi, ha ő nem lát senkit, akkor őt se látják

p Hiába, sőt károsan, de menekül, amerre lát a szabadsága/felelőssége elől

p Néma, megkukult, száj-záras gyereknek még az édesanyja se érti a szavát

p Egy akár még éhen is haló, mert oly „büszke”, annyira „szemérmes koldus”

p Korpa közé, vagyis bűn rossz társaságba keveredsz: felfalnak a disznók

p Soha nem nő fel, mert nem akar vagy nem mer: anyja melletti infantilis

p Aki azt hiszi: mindig ő tudja, mi a legjobb neki: részegen, sőt kómában is

p Paternalista beavatkozás/erőszak ellen még holt részegen is tiltakozó

p Ha szép lányt vesz el, non stop őrizni kell, ha csúnyát, az holtig nézegetni

p Patthelyzet: magát megoldhatatlan(nak tűnő) helyzetbe navigáló, lavírozó

p Nincs igazán jó lépés? Ha megnősülsz, csúnyán bánod, ha nem, hát azt is!

p Akinek annyira a fejébe száll a „dicsőség”, hogy vesztére elbízza magát…

p

p 7

p Aránytévesztő: ágyúval lő a verébre – ő elszáll, otthona romhalmaz

p Nem meri a lányt megcsókolni, attól fél, hátha Ő nem adja vissza neki

p Ún. szerelmi vallomása palackba zárva, titkosírással tengerben sodródik

p S.O.S. kiáltást hallatna, de rébuszos a beszéd, vagy néma a segélykiáltás

p Ő nem „hazug”, ő egy mindig csak igazat mondó (irgalmatlan/tapintatlan…)

p Hátha rosszul sül el - soha még egy ártatlan, nem bántó tréfát sem süt el

p Akkor mutatja ki, de akkor tüntetően nagyon a szeretetét, mikor Ő már halott…

p Tovább nyújtózkodik, mint a takarója ér: adósrabságban tölti maradék idejét

p Nem tud emelt fővel járni, éjjel-nappal bujkál-rejtőzködik a hitelezői elől

p Díszlet a lakás, jelmez a ruha, ál az arc, és kamu az étel-ital, leírt a szöveg

p Mint aki - egy időre? – még ki is esik a - rosszul játszott - életszerepéből

p A mindenkinek egyszerre jól megfelelni, tetszeni akaró balgatag lélek

p Barátjától tisztességtelen dolgot kérő, és a nem!-et nagyon zokon vevő

p

p 8

p Ő betegesen titkolja még a(z így csak súlyosbodó) betegségét is

p Hol prűd-álszemérmes, hol meg egy magamutogató exhibicionista

p Nem tud az Achilles sarkáról - ő egy sebezhetetlen, és nem vigyáz

p Ahol nincs, ott keres - vagy pont egy gombostűt a szénakazalban…

p A mártír pózában tetszelgő, az önmegfeszítő nevetséges alak

p Akinek nem lehet tanácsot adni, akin így nem is lehet segíteni

p Nem őszinte/nem önmagát adja: így még jótanács is rosszra fordul

p Hiú hiábavalóságokra elvesztegetett egyszeri, ritka drága életek…

p Még mély válságában sem engedi, hogy más beavatkozzon életébe

p A kríziseiből sohasem megújulva, jobban, de letaglózva, holtan jön ki

p Kitartóan bűnbakot keres és talál, aki hibás elrontott életéért

p Csak szabadidődben, vagy ünnepnap gyakorlod a vallásodat?

p Fenn az ernyő, nincsen kas: a látszatfenntartás felemészti…

p

p x

József Attila

Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön száritottam.

Bánat szedi szét eszemet,

ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha

értelmét az anyai szónak.

Majd árva lettem, mostoha

s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november



A teljesértékű Élet

vagy a fogyatékos „haldoklás” a tét:

plusz helyett mínusz végtelen lehetőségek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat eheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…