hazugság (lat. mendacium):
mások tudatos félrevezetése, a tények valóságnak nem megfelelő közlése, meggyőződésünk ellen való beszéd, bűn a →nyolcadik parancsolat ellen. - A ~ elsősorban a →beszéd adományával való visszaélés, de megnyilvánulhat cselekvésekben és magatartásban is (→képmutatás, →színlelés). Lehet kényszer szülte és tréfálkozó is. - Az ÓSz-ben a ~ főként a szó ürességére, tartalmatlan, 'semmi' voltára utal (Jób 35,13: hiú kiáltás). A bálványok 'semmik', ezért hazugok (Ám 2,4). Jahve az, aki VAN, a pogányok csak ~ot örököltek őseiktől; akit az ember alkothat magának, az nem isten; Jahvét nem az ember alkotta, Ő nem ~ (Jer 16,19), nem is hazudik (Zsolt 89,36). Az Ő szemében a ~ iszonyat, utálat (Péld 12,22). Törv-e is tiltja a ~ot (Kiv 10,16; Lev 19,11-12). Az igaz szemében a ~ szégyenfolt (Péld 20,24); a lélek halálát okozza (Bölcs 1,11). Aki Istentől elpártol, az a ~ fajzata (Iz 57,4). A ~ félelmet is keltett (Zsolt 31,19; 35,19; Péld 26,22). - Számos állandósult szókapcsolatot is találunk: 1Kir 22,22: a ~ lelke; Jer 23,32: a próf-k hazug álmai; Kiv 23,6: a szegény igazának elcsavarása; 20,16: hamis tanúságtevés; Zsolt 109,2: hazug nyelv; Péld 12,22: hazug ajak; Jer 8,8: hazug íróvessző; Zsolt 26,4; Sir 15,8: álnok, hazug emberek. Péld 12,17: „Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.” Kumránban is előtérben állt az igazság és a ~ ellentétpárja (1QH 14,14). - Az ÚSz-ben a Sátán a ~ atyja (Jn 8,44). Jézus elválrja övéitől, hogy náluk „az igen igen, a nem nem” legyen (Mt 5,37). Isten igazmondó (Jn 3,33; Róm 3,4), nem tud hazudni (Zsid 6,18), mert maga az igazság (Jn 14,6). A ~ az Isten képmására teremtett ember mivoltát (→azonosság) és emberi méltóságát sérti (Mt 19,18; Jn 8,44, Jak 3,15; Ef 4,25; Kol 3,9). - A ~ büntetése a Szentírásban a lepra (vö. Elizeus szolgája tört.: 2Kir 5) és a halál (Zafira tört.: ApCsel 5) - Az Egyh. tanítása szerint a ~ önmagában véve rossz, tehát minden fajtája bűn: a kényszer~ is bűn, csak kisebb súlyú. Az egy-egy alkalommal, kisebb jelentőségű dologban elkövetett ~ →bocsánatos bűn, de gyakori ismétlődése állapotszerű →hamissághoz vezet. A ~ súlyos esete a →rágalmazás, kapcsolatokat tönkretevő formája a →hízelgés. Az ártó ~ jóvátételt követel. - Az illetéktelen, tolakodó kérdésekre adott kitérő v. (nagyon indokolt esetben és ritkán) kétértelmű válasz megengedett: →restrictio mentalis. **
KL II:272. - Spirago II:201. - Schütz 1993:127. - KEK 2482-86.
Magyar Katolikus Lexikon
*
Hazugság
Teljes szövegű keresés
Hazugság Valótlanság szándékos állítása, a valóság elferdítése, az IGAZSÁG ellentéte. A fogalom a B-ban elsősorban az embernek Istenhez való viszonyában meghatározó akkor is, ha emberek kapcsolatában jelenik meg. Alapvető mondanivalója a B-nak, hogy Isten IGAZ, és nincs benne hazugság (4Móz 23,19; 1Sám 15,29; Zsolt 40,5; 89,36; Péld 30,5k; Róm 1,25; Zsid 6,18). Ezzel szemben hazug a SÁTÁN (Jn 8,44; 2Thessz 2,9) és a BÁLVÁNYOK (Zak 10,2). Az ember Istentől való elfordulása következtében válik hazuggá. Hazug tehát alapvetően mindaz, aki Isten létét tagadja, tőle elfordul, benne nem bízik. Zsolt 116,11 szerint minden ember hazug. A hazugság, mint Istennel való egzisztenciális szembenállás, mindenekelőtt Isten népének, így Izráelnek (Zsolt 4,3; 52,5; 59,13; 78,36k; Ézs 30,9; 59,13; Hós 4,1k; 10,13; 12,1; Jn 8,55), ill. a keresztyéneknek a bűne (1Jn 1,6; 1Tim 4,1k), de hasonló módon hazug MÓÁB, BABILON, ill. NINIVE is (Jer 48,30; 50,26; Náh 3,1). Isten gyűlöli a hazugokat és rájuk kemény ítélet vár (Zsolt 5,7; 101,7; Péld 6,16kk; Jel 21,8).
Isten a maga igazságát megbízottai által jelenti ki, ezért rendkívül hangsúlyos mozzanat az ezt a kijelentést meghamisító, azzal ellentétes mondanivalót hirdető emberek ostorozása, a felettük mondott ítélet. Így a prófétai kijelentésben gyakran találkozunk a HAMIS PRÓFÉTÁK elleni fellépéssel (Ézs 9,14; 28,15; Mik 2,11). Elsősorban JEREMIÁS azonosítja a hamis próféták tevékenységét a hazugsággal (Jer 5,31; 14,14; 28,15; 29,9; 29,31; 27,15; 23,32). Ez 13,1kk hosszabb beszédben mond ítéletet a hamis próféták felett, akik a maguk gondolatait prófétálják, a maguk esze után járnak, látomásaik hiábavalóak és hazug jóslatokat mondanak. Ítélet szól a hazug papok és vezetők ellen is (Jer 8,8; 9,2; Ézs 28,15).
Az ÚSZ szerint hazugok azok, akik az ev-ot hamisítják meg (Jn 8,55; 1Tim 4,1k; 6,20; Jel 2,2). Pál apostol nyomatékosan hangsúlyozza több alkalommal is, hogy nem hazudik (Róm 9,1; 2Kor 11,31; Gal 1,20; 1Tim 2,7; vö. Róm 3,1kk).
A hazugság elsődleges megjelenési formája a BESZÉD, mégpedig hangsúlyosan emberek egymás közötti viszonyában (1Kir 13,18; Jób 34,6; 36,4; Zsolt 12,3; 109,2; 120,2; Péld 14,5; 17,4; 30,8k; Ézs 59,13). Annak a felfogásnak is megfelelően azonban, hogy a beszéd a cselekvés kategóriájába tartozik, a hazugság gyakorlati magatartásban valósul meg. Maga a Sátán embergyilkos (Jn 8,44). A hazugság istentagadást, ill. bálványimádást jelent (Zsolt 78,36k; Róm 1,25; Jel 21,8). A hazugság hamis tettekben, vérszomjasságban, alattomosságban, engedetlenségben, a szegények elnyomásában, erőszakosságban, csalásban nyilvánul meg, ill. a különböző bűnkatalógusokban a legkülönfélébb bűnökkel együtt van említve (Zsolt 5,7; Ézs 30,9; 32,7; 59,3k; Jer 9,2; 48,30; Hós 4,1k; 10,13; 12,1; Náh 3,1; 1Jn 1,6).
A TÖRVÉNY kifejezetten tiltja a hazugságot, ez következik a TÍZPARANCSOLAT szelleméből is, így az ahhoz fűzött magyarázatokban is szerepel (2Móz 23,1; 3Móz 19,11; vö. 1Tim 1,10). A hamis tanú büntetése az, hogy vele azt kell tenni, amit hazugsága által ő akart tenni a másik emberrel (5Móz 19,18k). A hazugság elkerülése a gyülekezeten belül is érvényes követelmény (Kol 3,9; Jak 3,14). ANÁNIÁS a SZENTLÉLEKnek hazudott, ezért halállal kellett bűnhődnie (ApCsel 5,3k). A zsoltáros a hazugságot a TÖRVÉNNYEL állítja szembe, és azt kéri Istentől, hogy tartsa távol a hazugok útjától és ajándékozza meg Törvényével (Zsolt 119,29).
p.s.:
44 Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
39Ezt mondták neki: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 40De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. 41Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok. Ezt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten.” 42Jézus így szólt hozzájuk: „Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. 43Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. 44Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. 45Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. 46Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? 47Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.”
|
