Eugéniusz:

A magyar/világelit árulásai – III.

Egymondatos lényegre törő jellemzések

Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva, tétlen, kártevő,

a pályával járó pokoljárásokat ön-kíméletesen elkerülő stb. stb.,

vagyis a hatalmát jó helyett semmire, sőt főleg rosszra használó

ún. segítő, szellemi, kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai elit



Arany János

JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép

Volt a magyar nemzet,

Kétélű kard, mely ha moccant,

Jobbra-balra sebzett;

S jobbra-balra, merre fordult,

A fegyvernek éle,

Puszta lett a népes ország

És üvöltött rajta végig

Farkasok zenéje.

Kin a német, minthogy őrá

Járt a rud legjobban,

Megfélemlék, megbusúla,

Cselt szövött titokban:

Nem birván az oroszlánnal,

Annak vermet ása,

Takarónak a veremre,

Mint egyéb gazságra, jó lesz

Krisztus szent vallása.

"Ázsiának sáska-féle

Kóborló pogánya,

Isten a te lelkedet bár

Mind pokolra hányja!

Ne legyen az idvességben

Soha semmi részed:

Lelked üdvösségeért nem;

De saját bőrünk javáért

Megtéritünk téged."

Így beszélt a német papság

És a pénzbe markolt,

(A papok nagytorku zsákja

Már akkor is megvolt);

Bor, tulok lett a dulásig,

A pénzt nem kimélte,

Tudta, nem vész kárba semmi,

Húzni fogja firól-fira

Az uzsorát érte.

Lett is aztán dinom-dánom,

Keresztyén tivornya.

Hirdeté az istenígét

Papok bora, bornya.

Kocsma lett az istenháza,

Melyben ittak-ettek, -

S egy-két szentnek a nevét ha

Elgagyogták részeg fővel,

Mindent megfizettek.

Kiváltképen egy pap, neve

Iván, azaz János,

Többi közt legjobban értett

Ehhez a munkához.

Udvarán örökké tombolt

A lakzi, kaláka,

Hét mérföldre érzett a szag

S úgy hítták ezt a vidéket:

János pap országa.

Kedves ország volt ez a táj

Minden naplopónak,

Kasza-kapa-kerülőnek,

Éhen kóborlónak;

Kujtorgó ebek lakoztak

A jó sült szagával,

Kujtorgó magyar nép dőzsölt

- Ha tudott keresztet hányni -

Jánossal magával.

Sült ökör hevert szanaszét

János udvarában,

Két szarván boros csobányok,

Kés az oldalában.

Akinek tetszett, odament,

Az ökörből vágott,

S jót ivott rá a csobányból,

Nem is könnyen hagyta aztán

Ezt a jó országot.

Alig futott ennek híre

A népség között el,

Aki nem jött a szagára,

A hirére jött el,

Nem, hogy jól lakjék, hanem csak

Hogy valamit lásson, -

S addig nézte, addig nézte,

Hogy maga is megkivánta,

Kívül a palánkon.

S aki egyszer megkivánta,

Azt be is bocsáták,

Pogány fővel el nem hagyta

Többé a kalákát:

Megtaníták kulacs-szónál

A Krisztus hitére...

Vagy nem is a hitre, hanem

A vallást elundokító

Sok mindenfélére.

Első ága volt a hitnek

(Elmondom a nagyját):

Hogy minden termék tizedét

A papoknak adják,

Bort és búzát és baromfit,

Földeket is mellé

S faluszámra jobbágy-népet,

Aki a kövér pusztákat

Ingyen megmívelné.

Másik ága volt a hitnek,

Hogy: ne kapj a kincsen,

Mennyországban a gazdagnak

Semmi helye nincsen.

Ne rabold el a némettől,

Ami neki termett,

Sőt ha ingedet lehúzza,

Azt se bánd, mert Isten úgy ad

Lelkednek kegyelmet.

Harmadik volt: országodat

Pap kezére bízzad,

Ő ráér tanácsot adni,

Míg más ember izzad.

Ő mindent végez helyetted,

Kell-e több jó annál?

Bízd rá, ami gondba jőne;

Csak a pásztor legyen ébren,

Hadd aludjék a nyáj.

Negyedik hitágazatja:

Házasodjál össze,

Gyenge a magyar, ha minden

Nemzet nincsen közte;

Hozz lakót, minél többfélét,

Ültesd a nyakadra,

S béketüréssel fogadjad,

Ha tulajdon eszterhéjad

Alól kizaklatna.

Ötödik... mit én tudom mi?

Az is ilyenféle

Rágalom s káromkodás a

Megváltó nevére,

Melyeken a jó magyarság

Gyönyörűen épült:

Idegen kalandoroktól

Ki hagyá magát pusztítni

Csaknem mindenéből.

Legott a királyi székre

Német ember hágott,

Aki fogta, másnak adta

Titkon az országot.

S amiatt, hogy másnak adta

S a magyart megrontá,

Iszonyú belháborúban

Magyar a magyarnak vérét

Esztendőkig ontá.

Attól kezdve többször is volt

János pap országa.

Sült galamb, borral folyó ér

És ingyen-kaláka;

Melyekért a jó magyar nép

Mindenét od'adta,

S tett olyat részeg fejével

Hogy, mikor kijózanodott,

Százszor megsiratta.

Most is vannak, akik ilyen

Hizlalóba vágynak:

Lomhán a gyomornak élni

És élni az ágynak;

Kik előtt, a hashoz mérve,

A haza sem drága,

S midőn ez küzdésre készti,

Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el

János pap országa.

(1848)

p 1

p Lebetegítve/elszegényítve hoz és tart meg kiszolgáltatva, örök függésben

p A csatába-harctérre, a vágóhídra küld, hogy megkörnyékezze a feleséged

p Úgy alkotna halhatatlan remekművet, hogy egyszerre tízen fogják a kezét

p A világi hívságok ellen úgy tiltakozó, hogy a nyomorig ingerszegény életű

p

p 2

p Miközben ő Téged teljesen átvilágít, ő maga inkognitóban marad

p A bizalmunkba beférkőző kémet le nem buktató, és el nem hárító

p Aki szinte úgy elzsibbaszt, lebénít, megdermeszt, mint egy Gorgó fő

p A félrevezető ún. idegenvezető: bevisz a sűrű erdőbe, ott sorsodra hagy

p

p 3

p Szellemi hatalmával visszaélő, erősítés címén lelki immunrendszer-gyengítő

p Unfair play - bármi nemtelenre, aljas dologra képes, csakhogy ő nyerhessen

p Aki bűnösen fecsérli, eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, kegyelmi időt

p A háborúban/háborúval élesztgeti és felerősíti a lappangó idegengyűlöletet

p

p 4

p Ő idejétmúltként a katedráról gúnyol konzervatív, „ósdi” nemi erkölcsöket

p Ő csak egy felbujtó és tippadó a testi és lelki, és szellemi kifosztásodhoz

p Mást a perifériára, margóra szorít, hogy ő mindig centrumban maradjon

p Naponként újra s újra nyakon önt az ő keserű, cinikus életbölcsességeivel

p

p 5

p Szellemi ereje csúcsán „bizonyít” nincs/nem lehet a Földön boldog ember

p A figyelemelterelő tolvaj, aki a piaci tömegben ő maga kiált „Tolvaj!” -t

p Az emberismerő csábító, aki arra vesz rá, nyújtózkodj tovább a takaródnál

p A hírvivő/parlamenter, aki menet közben békeajánlatot hadüzenetre cseréli

p

p 6

p A bűntett értelmi szerzője, a felbujtó, de a lebukáskor tagad és rád keni

p Ahogy csak lehet, akár a bányászbéka feneke alá nyomná az önbecsülésed

p Az ördöggel „kicsit” szóba álló, vele tárgyaló, alkudozó és egyezkedő stb.

p Soha nem hozza tanítványát helyzetbe, sosem derült ki, mi lehetett volna

p

p 7

p Üldözöttsége látszatát kelti: így igyekszik javítani az eső eladási mutatóin

p Úgy tesz, mintha sajtószabadság lenne: de jól tudja ő, miről nem szól(hat)

p Ráuszítja a feltüzelt ifjakat az apák és a nagyapák „maradi” nemzedékére

p Szabad verseny párti, de neki amúgy fix, zsíros állami megrendelése van

p

p 8

p Betegeit gondatlanul elkezelő, életrövidítő, műhibahalmozó sebész

p Egy embert egy életre rokkanttá, nyomorékká tevő szülész/sebész

p A korrupt betegjogi képviselő, a mundér becsületét védő orvoskollega

p Aki utoljára gyerekkorában, most csak holtrészegen mond(ana) igazat

p

p 9

p A bolond lány vállalja, a kezdő ügyész főnöke/felesége sugallja: ő a gyilkos!

p A mocskos fürdővízzel a gyereket is kiöntő dajka, ill. antiklerikális „ateista”

p A szellemi óriás vállán hencegve ugráló törpe (elefánton trappoló kisegér)

p A széklábfaragással stb. bőven beérő potenciális Michelangelo, da Vinci

p

p 10

p A tanár, aki olyan légkört teremt, hogy a merész kérdező nevetséges lesz

p Keresztény gyerek elrabló, belőle muszlim janicsárt formáló nevelő tanerő

p Egy nem őrző-védő ún. muzeológus: sőt - egy elefánt a porcelánboltban

p Úrhölgye hiúságait legyezgető, pletykaéhségét keltő-etető társalkodónő

p

p 11

p A fő riválisait elüldöző, kitiltó, diszkrimináló kormánypárt-erős pályatárs

p A szakmányban, órabérben szerecsenmosdató, feketét kifehérítő bűvész

p A bölcsőt ringató mocskos kéz: a pedofil, vagy a bosszúálló pesztonka

p A hol láblógató és hol az óceánt is átúszó: de a luxusjacht medencében

p

p 12

p A hullagyalázó, kegyeletsértő, vég-tisztességtelen temetkezési vállalkozó

p Aki az ijedős jónép riogatására jó pénzért Mumust kreál, vagy játszik elő

p Az ún. Grasham törvényt ismerő/kihasználó: a rosszabb lehúzza a jobbat

p Kéretlenül tukmálja a „jobbnál jobb” hülye ötleteit, s nem fogy ki

p

p 13

p Esküdtszéki tárgyaláson gyilkossági ügyben az óráját dühösen nézegető

p Az etikett/protokoll tanára, aki egy illemtudó, szépen köszönő stb. rabló

p A példás családapa, aki szakszerűen igazgatja a deportálást, népirtást…

p Az etika professzora, amúgy meg a kis családján élősködő bűntudatlan

p

p x

GONDOLATOK

a béke-kongresszus felől

A mult időnek bölcsei

Századokon keresztül

Örök-mozgót követeltek

A véges emberésztül:

Az új kor bölcsesége, mely

Amazokat neveti,

Az örök béke, nyugalom -

Vessző-lovát kergeti.

Nagy gondolat! képzelni is

Dicső, fenséges eszme!

Az embernem, mint egy család,

Szeretettől övezve,

Testvériségben, mint talán

Kain előtt élhetett;

- Az Irás, hol jegyezni kezd,

Jegyez csak gyűlöletet.

Mikép egy isten-atyja van

Az égben e családnak,

Kit (a művelteken kivűl)

Minden népek imádnak:

Úgy lenne földön józan ész

Az egy közös hatalom,

Törvény, igazság... akitől

Jő büntetés, jutalom.

Hogy vér a vért ne ontaná

Hiú bálványi végett;

Boszulni sértett áljogát,

Vagy nemzet-büszkeséget;

Hogy fajra fajt ne költene

Az ápolt népgyülölség

S nemzet ne kísérné tapssal

Más nemzet sírbadöltét.

Hogy a virág és a gyümölcs,

Mit a jó föld hoz ingyen,

Soha ne lenne had miatt

Feldúlva téreinken:

S a vérvonalt, hol lengtenek

Hazug hir-név zászlói,

Ne kisérnék az éhhalál

Sötét szárnyú hollói.

Hogy ne siratná az anya

Élő fiát halottúl:

Ne retteghetne a jegyes

A mátkai napoktúl;

Ne venné fel a kora gyászt

Kicsiny árvákkal, árván,

A nő, ki nem virraszta még

Férje halálos ágyán.

Hogy az utódok sírjait

Ne számlálná meg a vén,

Hazája vagy idegen föld

Vidékeit nevezvén;

S ne nézne könnyező szemmel

A kéklő messzeségbe,

Keresve, kérdve hasztalan:

Ki fogja már szemét be?

Hogy a késő Emlékezet,

Mikép gyermek-korára,

Álom gyanánt eszmélne csak

A rég eltűnt csatákra;

És lenne béke, oly örök,

Mint isten szellemében;

Megkezdve itt, - állandóul

Folytatva majd az égben.

Hiú szándék! vesztett erő

Ily küzdelemre szállni,

Megáradott nemes lelkek

Sziklába vert hullámi!

A megkövült gonoszságból

Melynek tövén kihaltok,

Nem érdemes, ha mit talán

Századokig lenyaltok.

Mióta és míg a világ,

Nem volt-e, nem leend-e

Erős, ki nyomni mindig kész,

S ki elnyomassék, gyenge?

Amazt mikép mérséklitek

Hogy enyhe légyen lánca?

Mikép ezt, hogy nagyon sulyos

Békóit meg ne rázza?

Avagy ki fékezendi meg

Az ember szenvedélyét,

Midőn iszappal hányja fel

Háborgó lelke mélyét?

Midőn az Ész, a Bölcseség,

Megbántva, meggyalázva,

Mint a hajdan profétái,

Vonul remeteházba?

Nem lophat-é megint egy új

Prometheusz égi lángot,

Kinek fénylő szövétneke

Felgyujtsa e világot...?

Nem lehet-é ismét egy új

Népáradás e földön?

Nézzétek a történetet!

S mondjátok, képzelődöm.

Óh, a világ története

Szomoru egy tanulmány!

Mint buborék tünik fel ott

Nép, nép után kimulván;

Jaj annak, mely már tündökölt!

Annak közelg halála,

Elsímul a víz tükre és

Új hab tolul reája.

Isten egészbe' működik

Egészre fordít gondot;

Midőn egy nép - mint a kovász -

Megérett és... megromlott,

Midőn satnyulva testben és

Lélekben túlmüvelve,

Békét ohajt a gyáva test,

Az elcsigázott elme;

Midőn a renyhe társaság

Büzhödt állóvizében

Új bűnök milliárdjai

Vannak keletkezőben;

Midőn a munka és vagyon

Egymástól messzi esnek,

És a tökélyre vitt csalást

Mondhatni rendszeresnek;

Midőn eltűnve a szerény

Családiság zamatja,

A nő erényét... s ami több,

A férj nejét eladja;

Midőn apát öl a fiú,

Rokont öl a rokonság,

S mérsékli bűne tudatát

A kétes vér-azonság;

Midőn a gazdag megkövül

És a szegény elfásul...

Egyszóval a polgárodás

Fordul reánk csapásul:

Akkor elétör egy vad nép

Szilaj vére s erénye

És elborit, mint a tenger

Hullámi, vagy fövénye. –

Hagyjátok a meddő vitát!

Bölcs Isten az, ki rendel;

Az ember tiszte, hogy legyen

Békében, harcban ember.

Méltó képmása istennek,

S polgára a hazának,

Válassza ott, válassza itt

A jobbik részt magának.

Arany János

(1850 szepember.)

p 1

p Ő tüntet homoszexuálisok üldözése ellen, de veri a leszbikus feleségét

p Indokolni is tudja, hogy miért is nem szabad hazudni, de mégis hazudik

p Idegen tőle a mellérendelő magyar észjárás: ő csak alá-vagy fölé rendelő

p A koldus/szegény ember gyerekében nem is keres/gondoz talentumot

p

p 2

p A szemétdombi gebében nem látja, ill. nem láttatja meg a táltoslovat

p A felbérelt/tehetségtelen perverz, közszemérem-sértő provokáló „művész”

p A Noét lehülyéző, és aki abba is hagyja bárkaépítést, úgyse lesz özönvíz

p Ő az Ég-Föld ura, aki hajnali parancsot ad a Napnak: itt és most kelj fel

p

p 3

p A hatalomtól torz lelke elé fizetett kegyenc hízelgő tart hamis tükröt

p Az eugenika, a fajnemesítés/embertenyésztés teoretikusa, apostola

p A sorozatos emberölést lelkileg megkönnyítő torz ellenségképet festő

p A nép-nemzetet lakossággá, sőt tömeggé minősítő, süllyesztő/züllesztő

p

p 4

p Lapuló, kussoló, ő csak akkor üvölt, ha pont az ő tyúkszemére lépnek

p Nem lebontja, de ő építi az emberek közötti mesterséges akadályokat

p Száműzetésbe üldözött/menekült írótársa lopott tollával kereső/ékeskedő

p Benőtt már a feje lágya: meg is kíméli fejét az igazmondásért betöréstől

p

p 5

p Óvja az egészségét: ha nem szól az ő szája, akkor nem fáj az ő feje

p Ördögcimbora: lepaktál vele, de nem teremt, csak másol, plagizál stb.

p A rendszer kritikusát az „örök ellenzéki” skatulyával tenné súlytalanná

p A klikkjét ajnározó, szédelgőn feldicsérő, a riválist ledorongoló kritikus

p

p 6

p Tudom nagyon jól, hogy kiről és miről, és hogyan - nem - lehet viccelni

p Bármi tét nélküli, apró színes, mínuszos témája lehet: kitölt műsoridőt

p Ő az örök üldözött zsidó, aki ezért is csakis a saját „fajával” szolidáris

p Amíg ő – szabadon!? - szólhat, addig nem zavarja, ha mást elnémítanak

p

p 7

p Az én merész karikatúrám, ill. paródiám felér egy talp-nyalással

p Főnöke bárgyú/szakállas viccén a tüntetően legnagyobbat röhögő

p Igyekszik megkedveltetni, a plebsznek „eladni” a népnyúzó Főnököt

p Az épp politikai fogoly kolléga művét kifigurázó, lesújtó stb. kritikus

p

p 8

p Aki a sportszerűtlenségei miatt lett világhírhedt – egy unfair play díjas

p Magát nem, de mást szellemi-társadalmi-lelki stb. erővel „védő-ol(tat)tó”

p Az állásféltő oltakozó tanár, aki nem áll ki a kirúgott kollegája mellett

p Pandémia pánikot kelt, hogy lebénítsa a riválisait, és ő érvényesüljön

p

p 9

p A csodaszere receptje titkos - orvosság/oltás: felelősséget nem vállaló

p Még a lelkiismeretes oltásszkeptikusokat is elhallgattató protokoll-főorvos

p Kriminalizálja, vagy bolonddá nyilváníttatja a nem materialista orvostudóst

p Úgy „kúrálja” a sántaságodat, hogy még egy örök púpot is tesz a hátadra

p

p 10

p Az ördögi hatalomnak gondolatolvasó/lélekprogramozó gépet szerkesztő

p A Jézus, Jézus-t! kiáltó, de istenigazából a Talmud az ő „szent” Bibliája...

p Szimulánsként, kenőpénzzel, protekcióval stb. nem honvédő katona(tiszt)

p Port hint a szemembe, elvakít, hogy én magam alatt, neki vágjam a fát

p

p 11

p Ő az, ki puszta kénye végett megvonja a menekülőtől az utolsó menedéket

p A nem buta ember: nagyon is jól tudja, kit mivel/hogy érdemes rágalmazni

p Másokat mindörökre zongoracipelőnek tesz/tenne, hogy ő brillírozhasson

p A rövidtávú előnyöket felnagyítva, vakítva/riogatva rábeszél az „abortuszra”

p

p 12

p Igazságtalan ledorongoló kritikájával örökre elveszi a kedved a versírástól

p A hangszórókba nem a mindenkori Tiborcok, de privát piti panaszát mondó

p Elrontja mások örömét, ha netán nem ő kapja meg az első díjat, kitüntetést

p Áskálódó, furkálódó, klikkező, megosztó: a csapat egységét jól bomlasztó

p

p 13

p Csak rémhíreket keres, gyárt, terjeszt, és azokat még alaposan ki is színezi

p Úgy írja ki a pályázatokat, hogy a csókosok nyerjenek, a rászorulók meg alig

p A közpénz herdálását lefedezi egy álságos verseny kiírással – így ő is jól jár

p Magának szavaz meg magas fizetést, cserébe szegényítő gazdaságpolitikus

p

p x

Arany János

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhit társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)



Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy épp a rosszat csinálja jól…

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagembernél jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb. stb.,

hogy segítsenek vagy ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki közvetlenül érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

