Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Aranykor/Isten országa - vaskor-földi pokol

Magyarán írt mondatok: szellemi szókincstár

pppppppppppppppppppppp

Az életrontás-javítás tükre – V.

Jó szellemű testi-lelki és társasélet-tükör

Jó-rossz szándék-következmény/ok-okozat

Elvek-tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

ppppppppppppppppppppppp

p Czuczor Gergely

p A rossz gazdálkodók

p

p Istenem, beh lusta, ki a dologtul fél,

p Be nem lát orrán túl, ki csak potomra él,

p Ma könyökig vájkál s úszik a bőségben,

p Holnap már csak fogát piszkálja éhében.

p

p Okos gazdálkodás, ez is szép dolog ám,

p Csakhogy ilyen alma nem terem minden fán.

p Rövid a takaród? nagyot ne nyujtózzál,

p Előre a róka bőrére ne igyál.

p

p Házadban mindennek rende, módja legyen,

p Gondatlan gazdaság veszendőbe megyen.

p Vedd hasznát, míg éred, a drága időnek,

p Az elrepült napok mert vissza nem jőnek.

p

p

p De hiába beszélsz a lusta fülének,

p A biztatás neki bucsúztató ének,

p Amit dolgozik is, teszi kelletlenül,

p Ásó, kapa majd kifordul a kezébül.

p

p Kár, hogy ily madárfaj mindenfelé fészkel,

p Tisza, Duna mellett, hegyen, sikon kikel.

p De hogy ismerd őket, olvasó barátom,

p A szép madarakat elődbe bocsátom.

p

p Fordulj meg alföldön a száraz malmokban,

p Ősszel és kiváltkép a téli napokban,

p Ott ülnek ő kelmék, s naphosszant pipáznak,

p Ásítoznak, isznak, néha el is áznak.

p

p Kovács-, borbélyműhely néhutt a tanyahely,

p Sok a faluházán, s kocsmában üldögel,

p S ha a helység boltját zsidó, görög birja,

p Ott foly el az idő, és a falu zsírja.

p

p Halottad-e hirét a medve mackónak,

p Barlangjában egész télen aluvónak?

p Ők is amúgy medve módjára henyélnek,

p Csakhogy naponkint a teli tálhoz ülnek.

p

p Összebujik a sok asszony, s deredarál,

p A suhanc az utcán leánnyal álldogál,

p Akolban a szolga barmait ellátná,

p Ha elébb valaki álmábul fölhajtná.

p

p Dunai városok hajós partjainál,

p A legerősb ember százankint hévizál,

p Szólíts fel csak egyet, s igérj jó napszámot,

p "Huszasért, mond, le sem teszem a pipámat."

p

p Délig ott ácsorog, s ha nincs ebéd otthon,

p Egy kötéldarabot szurdékból elővon,

p Szegény feleségén kiönti bosszúját,

p S mond: este is így jársz, ha nem adsz vacsorát.

p

p Szőlős vidékeken ott van még az élet,

p Ha kivált az új bor immár csipőssé lett,

p Vasárnap délután mennek kóstolóra,

p S elkóstolják három, négy, öt virradóra.

p

p Fogy a füstölt kolbász, és sódar mellette,

p Aztán a kutyára fogják, hogy megette,

p S a kaszásoknak nem marad, csak a leve,

p Mi csobolyójokban lesz is, víz a neve.

p

p Nézd a csikós, gulyás, kanász, juhász hadat,

p Oly erős mindenik, megrágná a vasat,

p S hasalva nézi az istenadta napot,

p Egész nyáron csak egy szeget nem faragott.

p

p Rossz lábon áll biz ott a házi gazdaság,

p Ahol fészket ver az ásító lomhaság,

p Hol gazda, gazdasszony behunyja a szemét,

p A cseléd tátogat, térdig ér a szemét.

p

p Mit ér a jó szüret és gazdag aratás,

p Ha nem járul hozzá okos takarítás?

p Ha télen pogácsát és kalácsot eszünk,

p S tavaszkor kenyérnek valót pénzen veszünk?

p

p Valahány disznótor, annyi lakodalom,

p Torkig esznek, majd kidűl a két oldalon,

p Felejtik, hogy nem lesz mindenkor Jakabnap,

p S hogy az esztendőben van tizenkét hónap.

p

p Gyümölcsfát nem nevel a sikföldi telke,

p Pedig a gyümölcsért majd elvész a lelke,

p De szemes az asszony, teremt ő magának,

p Javát adja érte a tiszta buzának.

p

p Téj, iró kenyérrel nincs többé inyére,

p Szája ize vágyik édesb csemegére,

p Reggelenkint már ő kávécskát iddogál,

p Tanulta kántorné komaasszonyánál.

p

p Leányon, menyecskén kendő és viganó,

p Nem is becses már, ha nem selyembül való;

p De mondd csak, neveljen selyembogarakat,

p Szemed, szád teli lesz, oly szitkokra fakad.

p

p Falun is már ujnál ujabb módin kapnak,

p Ha nincs a zsidónál, városba szaladnak,

p A sok vitorlának oly cifra a neve,

p A nyelvök is majd kificamodik bele.

p

p De ki tudná a sok hibát elszámlálni?

p Könyveket lehetne felőle irkálni.

p Isten hozzád tehát, olvasó barátom,

p Úgy is álmos lettél, szemeidbül látom.

p

p 1845

p

p

p 1

p Túl a csúcson: már csak szánalmas-röhejes vergődő

p Sajátját műszívre cserélő új-gazdag: az már nem fáj

p Trükk-mester, aki olykor önmagát is szeretné becsapni

p A színpadi kellékes, aki a saját kamu ételét-italát „eszi-issza”

p Alkalmatlan: egyszer s mindenkorra felmentést kér az Élet alól

p Humorzsák, aki ontja magából a „viccet” – de csak rajta nevetnek

p A termékeny dilettáns: havonta lerak az asztalra egy nagyoperát

p Ajándékozgatással, lekötelező vesztegetéssel gyűjti az ún. baráti kört

p A túlevés, a falánk zabálás erősítés helyett épphogy gyengíti erőnlétét

p Egyre több pihenés, alvás egyre kisebb hatásfokkal és élvezeti értékkel

p Nem zökken ki nyugalmából: a szomszéd ház ég, ő itt katasztrófa turista

p Bármire kész öt perces hírnév érdekében: pl. pucéran berohan a pályára…

p A folyóba lök vagy felgyújtja házát, hogy életmentő érdemrendet kapjon

p

p 2

p A tűzoltóra/baktériumra gyanakvó: nem ő gyújtogat/okoz gyulladást!?

p Nemi szerve mérete miatt örök agglegény, az önkielégítés szex nyomora

p Szilárd elvei vannak – dogma: akkor se eszik húst, ha az élete(d) függ ettől

p A szükségből képtelen előnyt kovácsolni: leleményes/kétségbeesett lesz…

p Az egyszeri jó alkalom vétkes elmulasztója/elrontója: három kívánság mesék

p Ő a másnak bőven termő bamba diófa, a forró gesztenyét másnak kikaparó

p Jobb neki a mesterséges, mint a gusztustalan természetes megtermékenyítés

p A szex undorító: csak egy szükséges rossz, a gyermekszüléshez sine qua non

p Cilinderből nyulat varázsló? Ő csak bűvész, nem produkál természetfelettit

p A „bűvészinas” / „varázsló-tanonc”: a szellemet a palackból vesztére kiengedő

p A boldogság neki egy egyszeri, vissza nem térő pillanat: azt örökre hibernálná

p Szegény rokonként kegyelemkenyéren, ön-sajnáltató mimózaként „éldegél”

p Az ő - hőn vágyott - „otthona” egy luxus szálloda, ahol ő egy VIP vendég…

p

p 3

p „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj...” alázatoskodó életattitűd

p Kicselezi az idomító-alattvalósító Iskolát, de nem magánszorgalmú önképző

p Bőven elég a „nagy életek” bulvársajtós, szappanoperás kukkolása, ő kiséltű

p Az ő élete nem számít, lehet-maradhat lúzer, csak a Fradi focicsapat nyerjen

p Álmodozó, világmegváltásra kész ifjúból lesz egy álmos napi szürke robotos

p Ha nem képes folyamatosan a bravúrra, „csak” jól teljesít: önmarcangoló

p Ha te nem éred el, a szőlő még savanyú, a lány meg éretlen/csúnya/romlott

p Ő legalább képmutató, álszent: az erénynek még így mégis hódoló „bűnöző”

p Ő holtig tanul: így soha nem dolgozó, családot nem alapító vén diák marad

p Egy emberben vak jóhiszeműsége miatt nagyot csalódó emberiség megvető

p Igazságos: mindenkit egyformán szeret – mindenki felebarát, nincs egész

p Az utcán/munkahelyén angyal, de otthon, „előszerettei” körében már ördög

p Ha már minden fontos dolgát elvégezte, maradék időből családra is „áldoz”

p

p 4

p Ha nem mindenki nevetett a viccén, akkor többet már senkinek sem mond

p Humán/reál egysíkú szakbarbár, technikai analfabéta pózban tetszelgő költő

p Délibábos: érzéki csalódás/perspektíva áldozata lesz: a távoli óriás neki törpe

p Hűbele Balázs: előbb tesz, utána mérlegel - kidönti a fát, majd figyelmeztet

p „Jószívű”: ha bárki bármikor az ingét kéri, odaadja menten a nadrágját is

p Doktriner Erőszakmentes: ha az egyiket ütik, akkor odatartja másik arcát is

p Tuti szerencse: nem bízza a vak sorsra, inkább minden lottószámot megjátszik

p Ha egyszer neki valamiben szerencséje volt, akkor ezentúl ő már bérletes

p Biztosra menő kenyérkereső: előbb ablaktörő vandál, majd bekopogó üveges

p Garantált siker! Ő maga tapsol a produkciójának, s dicséri, jutalmazza magát

p Idő temérdek? A legolcsóbb után lejárja lábát, mert ő mindig jól akar járni…

p Az önsajnáltatásban eddig verhetetlen, még újabb Guinness rekordot döntene

p Gyerekes csínnyé/rutin orvosi beavatkozássá szépítget égbekiáltó bűnt (küret)

p

p x

p

p Légy szorgalmatos.

p – Magyar közmondásokban. –

p

p Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

p Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

p S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

p A hallgatás ugysem töri be a fejed.

p

p Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

p Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

p Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

p Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

p

p Idejében fogd meg fülét a dolognak,

p Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

p Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

p A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

p

p Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

p Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

p Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

p Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

p

p Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

p Restelni is restel, a falat támasztja;

p Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

p S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

p

p Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

p Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

p Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

p Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

p

p Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

p Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

p De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

p Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

p

p T örd meg a diót, ha belére van vágyad,

p Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

p Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

p Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

p

p Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

p Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

p Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

p A sült galambra meg szád hiába tátod.

p

p Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

p Embernél a munka, Istennél az áldás,

p Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

p Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

p

p Mindszenthy Gedeon

p

p x

p

p Vasárnap bort inni,

p Hétfőn nem dolgozni,

p Hej, kedden lefeküdni,

p Szeredán felkelni.

p

p Csütörtökön írni,

p Pénteken számolni,

p Hej, szombaton kérdezni:

p Mit fogunk dolgozni?

p

p Bár mindig úgy volna,

p Hogy vasárnap volna,

p Hej, minden szegény legény

p Kedvére mulatna!

p

p Haragszik a gazda,

p Készül a vásárra.

p Hej, haragszik a gazda,

p Hogy nincs kész munkája.

p

p Haragszik, nem bánom,

p Nem félek én tőle,

p Hej, megjön Szent György napja,

p Majd elmegyek tőle!

p

p Vasárnap bort inni,

p Hétfőn nem dolgozni;

p Hej, kedden lefeküdni,

p Szeredán felkelni;

p Csütörtökön írni,

p Pénteken számolni,

p Hej, szombaton kérdezni:

p – Mit fogunk dolgozni?

p https://www.youtube.com/watch?v=K248RuELmT4

p

p x

p

p 5

p Idegen ajkú élettárs - egy életen át angol konyhanyelven társalogni

p „Ha én egyszer kinyitom a számat…!” van az a pénz, amiért ő hallgat

p Vakon hiszel annak a jósnőnek, aki jó sok pénzért jó sok jót jósol neked

p Jelessel végezte el a fizetős párhetes táltos/garabonciás tanfolyamot

p Addig-addig ismétlik a hazugságot, míg azt színtiszta igazságnak veszed

p Nem ismerkedsz, utazol, olvasol – így nem is reflektálsz vak szokásaidra

p A bírvágytól „ittas”: nem látja az ördögöt - elbújt a szerződés részleteiben

p Lelki teherbírását tesztelő: pont az ellenségével költözik össze társbérletbe

p Nem istene sugallata, de csoportnyomás/halálfóbia miatt „védőoltást” kérő

p Beadja testét az orvoshoz: szerelje meg, ne csöpögjön, vagy ne hallja…

p Bedugja mind a két fülét - és így egyfolytában csakis önmagát hallja

p Jó ügy alázatos szolgája helyett egy ménkű nagy szemétdomb ura

p Ő oly elfoglalt: őneki nincs most/még ideje keresni az isten Országát

p

p 6

p Cinikus „aranyköpése”: „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

p Ép elméjét túl sok borral megbontó: a kijózanodásig szándékosan őrült…

p A lelki nemesedését törékeny teste rafinált és tartós gyötrésétől váró

p A legkisebb szenvedéstől/fájdalomtól is irtózó: inkább nem szül gyereket

p A nagy odaadással testét kultiváló látványsportos testépítő agybaj-nok

p Fájdalomfóbiás önérzéstelenítő: inkább gyönyört se érez ő, se élvez ő

p Egy világmegváltó álmodozó ifjúból lett álmos, sőt „alvajáró” adófizető

p Árulkodó magyar emberszólás: aki mondja másra, az mondja magára

p Neki a mese/prédikáció mindig másról szól/másnak kellene változnia

p Minden áron egy lehúzó csoporthoz tartozna, egészen az önfeladásig

p Bármiről lemond, s mindent sértést lenyel, csak vegyék be a játékba

p Amit se lenyelni, se kiköpni nem képes, az fennakad a torkán: fullad

p Nem sokallja „szabad szólása” félcédulás stigma/diliflepni magas árát

p

p 7

p Játék az egész élet: ha nem nyer, akkor kiszállna: nem ér a neve…

p Csatanyerése csak egy pirrüszi győzelem: magát a háborút elveszti…

p Nem akar/már nem tud lazítani: el is pattannak a túlfeszített húrok

p A rosszkedvű adakozó, aki még magához is fösvény, zsugori, kupori

p Naphosszat gyötri agyát: hajszálpontos álomemlék idéző, hüvelyező

p Nem veszi komolyan fontolóra (rém)álmait, neki az nem is „valóság”

p Mindent gyűjt, semmit nem selejtez: saját (raktár)lakásból kiszoruló

p Isten nem ver bottal: ronda, sötét lelke teljesen kiül arcára, képére

p A jótündér a bolond három kívánságát is teljesíti, ő meg attól koldul

p A kevesebb több lenne: szesztestvérek helyett sehol egy igaz barát!?

p Fék nélküli kerékpár - gátlástalanul száguld vesztébe a züllés lejtőjén

p Tényleg mindent tudni akar: legyen az rá nézve felesleges, sőt káros

p A tudás olykor keserű gyökereiből nem kér, csak édes gyümölcséből

p

p 8

p Nem tudja, hogy a fájdalom a gyógyulás jele: csillapítja, visszaesik

p Nem ver gyökeret, sehol nincs otthona, hajtja „cigány/muzsikus vére”

p Olcsó vigasz: savanyú a szőlő, amit ő itt és most még/már nem ér el

p Neki mindegy milyen, csak gomba legyen: ehető/mérges/bolond…

p Mindent dafke fordítva csinál: elbújva, zugban eszik, és utcán kakál

p Az örök haragot kitartva mások vétkéért önmagát non stop „bünteti”

p Ha ingyen van, nem értékeli: hiába a szellemi közkincsek garmadája

p A sok/majd’ mindent pótló szerelmet holtig helyettesítené mással

p Újabb boldogságpirulákat faló, a detoxikálós gyomormosóban végző

p Nem lesz soha felnőtt: gyerekből válik infantilissé, majd szenilissé is

p Oly szerény mafla: az életszínjátékában csak tömeg-statisztaszerepű

p Gyakorlat teszi a mestert: nem akar/tud már semmi szépre emlékezni

p Napi mosakodás helyett mást bemocskolva tisztábbnak látszódódó

p

p x

p

p Czuczor Gergely

p A pálinkaivás ellen

p

p "A paprikás versek ármányos irója,

p Azon töri fejét, az embert hogy megrója,

p Valamiben megint sántikál a gonosz,

p Mert mindig az ember nyomában kotonoz."

p

p Földi, igazán szól kegyelmed valóban,

p Úgy tesz ő, mint gólya szok tenni a tóban,

p Ez kigyó-békátul a vizet tisztítja,

p Ő az emberekbül a rosz szokást irtja.

p

p Azért maradjunk csak a régi nótánál,

p Jobb fűszerünk úgy sincs a jó paprikánál.

p S akinek netalán égetné a torkát,

p Igyék rá, csak kérem, ne igyék pálinkát!

p

p Úgy-e erős dolog, amit javasoltam?

p Pálinkát nem inni?! no ezt sem hallottam!

p Pedig, atyámfia, hiszed, vagy nem hiszed,

p Ha nem pálinkázol, bizony jobban teszed.

p

p Tiszta magyar vérnek, milyen régente volt,

p Nem kellett pálinka, hisz a neve is tót,

p De ha megrándula lovának a lába,

p Bekötötte ronggyal, mártva pálinkába.

p

p Ha pedig kiszáradt a nedv gégéjébül,

p Borral öntötte le, ha volt neki mibül.

p De elmondá előbb az Isten áldását,

p S megkinálta vele szomjazó pajtását.

p

p A pálinkaivó még csak ezt sem teszi,

p De mint legyet az eb, nagy mohón beveszi,

p S mivel az italka gégéjét riszálja,

p Újra tölt, de megint csak magát kinálja.

p

p Mértékkel ivott bor felvidít bennünket,

p De a pálinka elkábítja eszünket,

p Néha a doktor is javal kis borocskát,

p De soha sem hallám, hogy javalt pálinkát.

p

p Szintén ide mutat régi szójárásunk,

p Mert ha valakinek szolgálatpénzt adunk,

p Mindnyájan azt mondjuk: nesze borravaló,

p Nem pediglen: nesze pálinkára való.

p

p Lassu méreg biz ez, mely emészt bennünket,

p Korccsá teszi régi jó magyar vérünket,

p Letépi orcáink vidám tekintetét,

p S hitvánnyá törpíti sokaknak termetét.

p

p Régente majd ahány magyar legény vala,

p Katonának ki-ki bátran kiállhata.

p S híre volt az egész háboruvilágban,

p Mily derék vitézek teremnek hazánkban.

p

p De most, hogy utószor kelle húzni sorsot,

p Isten látja lelkem, szégyenlem a dolgot,

p Volt oly falu, melyben nem akadt egy legény,

p Kit jónak találtak volna a vármegyén.

p

p Jancsi véres szeme, mint a mécs, pisloga,

p Petinek alig volt jó harapófoga,

p Pál keze remege, Bandi melle hörge,

p Mind haza kergette őket a vármegye.

p

p Fürkészték azután, mi ennek az oka

p S reájöttek, hogy az főkép a pálinka,

p Mert kicsin a falu, s annyi benn' az ivó,

p Hogy megél utánok két árendás zsidó.

p

p Apjok ő kigyelme a kocsmában iszik,

p De anyjoknak haza kötény alatt viszik.

p Így megy az egész nap, míg ágyba nem mennek,

p Derék fiok aztán hogy legyen ezeknek?

p

p Pendelyben, zubonyban jár még a pór gyerek,

p Már édesapjával a kocsmán hentereg,

p "Nesze no fiacskám, igyál egy-két cseppet",

p Ki látott ily bolond majomszeretetet?

p

p Pálinka nélkül, így dörmög a siheder,

p Kenyér és szalonna csak koldus eledel,

p Szolgának is csak úgy jó már a reggeli,

p Ha a butykos ott áll az asztalon teli.

p

p Hogy menjen ott aztán a gazdaság elő,

p Hol az egész háznép pálinkakedvelő?

p "De hiszen jó ember a pálinka-mérő,

p Mert hitelbe ad, kész fizetést nem kér ő."

p

p No barátom az fog még csak jégre vinni,

p Ha a zsidónál úgy rovásra fogsz inni,

p Mert jön az aratás, a zsidó ott terem,

p Gabonád elviszi, s üres lesz a verem.

p

p Végre úgy szólok most hozzád, atyámfia,

p Amint csak egy papnak illenék szólnia:

p Szállj magadba, és tégy férfias fogadást,

p Hogy megpróbálod a pálinka-nemivást.

p

p Nem kivánok sokat, csupán egy hónapot,

p Ne igyál pálinkát, ha bár ingyen kapod,

p S ha egy hónap alatt megálltad a sarat,

p Ismét egy hónapra szánjad el magadat.

p

p Meglásd, nem lesz azért kár egészségedben,

p De bizonyos haszon marad erszényedben,

p S ha egy-két hónapot ki birtál állani,

p A többit könnyebben meg fogod vallani.

p

p

p Ím ez volt szólásom tehozzád, barátom,

p Az Isten adja, hogy ember légy a gáton,

p Adj' Isten, hogy mind, kik pálinkát ittanak,

p E paprikás versre kijózanodjanak.

p

p 1844

p

p x

pppppppppppppppppp

Plusz vagy mínusz

végtelen életminőség a tét:

ön/társsors rontás vagy javítás

(baj/tünetðdiagnózisðterápiaðegészség)

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,

ami segíti az elképzelést, a kifejezést és megértést,

az érzékenyítést, az elemzést és az újra egészbe rakást,

a megítélést-értékelést, a tovább gondolást s az elsajátítást…