|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Aranykor/Isten országa - vaskor-földi pokol
Magyarán írt mondatok: szellemi szókincstár
pppppppppppppppppppppp
Az életrontás-javítás tükre – IV.
Jó szellemű testi-lelki és társasélet-tükör
Jó-rossz szándék-következmény/ok-okozat
Elvek-tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
ppppppppppppppppppppppp
Vörösmarty Mihály:
FÓTI DAL
Oct. 5. 1842.
Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora.
Lélek és bor két atyafi
Gyermekek;
Hol van a hal, mely dicső volt
És remek?
Víg pohár közt édesebb a
Szerelem.
Ami benne keserű van,
Elnyelem.
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Mit nevetsz?
Áldjon meg a három isten,
Ha szeretsz.
Érted csillog e pohár bor,
Érted vív,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Mint e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint a kút,
Venni tőled vagy szerelmet,
Vagy bucsút.
Hejh barátom, honfi társam,
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
Több ily nedv.
Borban a bú, mint a gyermek,
Aluszik.
Magyar ember már busúlt sok
Századig.
Ideje hogy ébredezzen
Valaha:
Most kell neki felvirúlni
Vagy soha.
Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal-móddal meg nem árthat
A szeszi.
Nagyot iszik a hazáért
S felsivít:
Csakhogy egyszer tenne is már
Valamit.
No de se baj, máskép leszen
Ezután;
Szóval, tettel majd segítsünk
A hazán.
Ha az isten úgy akarja
Mint magunk,
Szennyet rajta és bitor bűnt,
Nem hagyunk.
Rajta társak hát, igyunk egy
Húzamost;
Bú, szerelmek, házi gondok
Félre most:
A legszentebb - , legdicsőbbért
Most csak bort,
De ha kellend, vérben adjunk
Gazdag tort!
A legelső magyar ember
A király:
Érte minden honfi karja
Készen áll.
Lelje népe boldogságán
Örömét,
S hír, szerencse koszorúzza
Szent fejét!
Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.
Ellenség vagy áruló, ki
Hont tipor,
Meg ne éljen, fogyjon élte
Mint e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon,
Meg ne szenvedd soha őket
Hátadon!
S most hadd forrjon minden csep bor
Mint a vér,
Melyet hajdan frígyben ontott
Hét vezér;
S mint szikrája a szabadba
Felsiet,
Úgy keresse óhajtásunk
Az eget.
Légyen minden óhajtásunk
Szent ima,
S férfikeblünk szent imáink
Temploma.
És ürítsük a hazáért
E pohárt:
Egy pohár bor a hazáért
Meg nem árt.
Érje áldás és szerencse
Mindenütt,
Ahol eddig véremésztő
Seb fekütt.
Arca, mely az ősi bútól
Halavány,
Felderűljön, mint a napfény
Vész után.
Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.
S vér, veríték vagy halál az,
Mit kiván,
Áldozatként rakjuk azt le
Zsámolyán,
Hogy mondhassuk csend s viharban:
"Szent hazánk:
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk."
1842. október 5.
*
p 1
p Aki éjjel leveri a folyóba a cölöpöket, majd nappal „vízen jár”
p Az örökös raktárra aggályoskodás miatt vagy oly koravénülő
p A keblén kígyót melengető – de a segítő kézbe beleharapó
p Az ún. pálforduló megtérő: közelebb kerül a húsos fazékhoz
p Kakukkfiókát anyaként tápláló, az övéit azok már kilökdösték
p Akinek a sokértelmű dodonai jóslat maga a tuti orákulum
p Teher alatt magasra nőne a pálma, de így elsatnyul, fonnyad…
p Akinek minden arany, ami fénylik: buzgó üvegszilánk gyűjtő
p Aki harmadnapra már megszokja: egy büdös ketrecben „él”
p A tüzet csírájában el nem fojtó - martaléka lesz a lakóháza
p A kis füllentésnél nem áll meg: egy hazugságlavinát indító
p Hulla pelyhes fehér hó…s mikor a sok hópehelyből lavina lesz
p Ő mindent tudatosan csinálna, még az éjjeli ki- és belégzést is
p
p 2
p Magát önként örök szolgaságra ítélő: egy idegen istent imádó
p Agyaglábakon álló óriás, kétlábú szék, egy/féllábú ember stb.
p Aki csak akkor beszél csak, ha kérdezik: már a neve is „Kuss!”
p Aki a cukros bácsi kedves szavait hiszi, és névértékben veszi
p A hízelgő álbarátok miatt téves tévés stb. pályán futó-maradó
p Felfelé seggnyaló, oldalt könyökölő, lefelé taposó karrierista
p Az ún./tényleg bölcs embereket csak a külsőségeiben utánzó
p Három lépés távolságot megkövetelő: ki simogatná így meg?
p Könnyű a borból ecetet csinálni, de nehéz ecetből bort.
p Kövér hasnak nincs éles elmélkedése – éhgyomros bölcselkedő
p Kérkedékeny jó vitéz, sokat kodácsoló tyúkban szaporán tojó?
p Amely orca bocskorbőrré lett, nem tud szégyent (vastag bőr)
p Aki kisökörként a nagy Jupiternek képzeli/tartja magát
p
p 3
p Gonosz pletykás: ravasz rágalmakat név nélkül gyárt/terjeszt
p Érti ő a viccet, csak nem szereti, vagyis nem élvezi/neveti
p Isten gondoskodik arról, hogy a fák ne nőjenek az égig (gőg)
p Isten hamarosan lyukat fúr a felfújt hólyagon, akkor annak vége
p Jó helyzete felsőbbségi érzete: másokat csak megvetni tanult
p Mire büszke, mivel dicsekszik: mije van, mit nem Istentől kapott
p Minél tudatlanabb, annál hiúbb – a hiú remény szívfájdalom…
p Minden emberben annyi gőg van, amennyi az eszéből hiányzik
p Aki egy kicsit megtollasodott, azt hiszi, hogy végleg szárnya nőtt.
p A gőg a bukás előhírnöke/jobban megrészegít, mint a legerősebb bor.
p A ki kérdi: kell-e, vagy: mire kell, az nem örömest ad.
p Ha nem adok, akkor te haragszol, ha meg adok: én is.
p Ha adtál, felejtsed, ha vettél, említsed hálás szóval!
p
p 4
p Könnyű adni abból, a mi nem kell. A feleslegből…
p Szép ott adni, a hol senki se kér: megérezni és felajánlani
p Ki nem akar adni, azt mondja: nincs. Elhallgatás, mint hazugság…
p Könnyű a máséból, vagy a lopottból „nagylelkűen” adakozni.
p Adós fizess, beteg nyögj. Nevetve felvett, sírva megadott hitel.
p Adós embernek sokszor kell hazudni. Pl. letagadnia magát…
p Ki vagyonánál többel adós, annak tkp. semmije sincs: koldus
p Fülig adós. Úszik az adósságban és könnyen bele is fullad…
p Régi adósság annyira fölmegy, hogy utoljára el sem éred.
p Nem írja le, csak négyszemközt mondja/másként letagadja
p Az utolsó pillanatig hitegető, csata/esküvő előtt cserbenhagyó
p Ha bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismert: Péter
p Az élettársa hibáit felnagyító, az erényeit viszont kicsinyítő
p
p x
Vörösmarty Mihály:
KESERŰ POHÁR
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas - , gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
https://www.youtube.com/watch?v=EeRiavraaCw
p 5
p A szájából segget csinál, csak disznóláb a keze (kezet ad rá)
p Nem tudja-tudhatja az ember, holta napjáig még mit érhet meg
p Nincs olyan nyomorúság, amit a sír szájáig ne lehetne viselni
p Nincs olyan süket, ki a saját hasa korgását meg ne hallaná
p Nincs olyan vakart tök, melyről többet ne vakarhatnának.
p Olyan, mint a diófa: mentői jobban verik, attól inkább terem
p Orrába fűzött karikán táncoltatja - azt teszi vele, amit akar…
p Örökkétig egymásban laknak. Folyton, furtonfurt veszekednek
p Pontosan annyit markol, amennyi a tenyerébe fér. Nem kapzsi
p Rossz hír szárnyon jár, a jónak meg a nyakát szakasztják
p A saját fészkébe piszkít, rondít – kiteregeti a szennyest
p A szájhős „oroszlánvadász”, akire egy kisegér frászt hoz
p A nagy, görcsös akarásnak nyögés, beszarás a vége
p
p 6
p Az akarót repíti, a nem akarót csak vonszolja a sors
p Szájhős – csak a szája jár, de egy leányt csókolni sem mer
p Szájhős - Ember vagy te a gáton, mint szar a lapáton!
p Mértéktelen: kicsiben orvossága lenne, nagyban mérge lesz
p Adj kölcsön, ha azt akarod, hogy rossz embered legyen
p Ő már nem győz hálálkodni, inkább megharagszik jótevőjére
p Az előítéletes kölcsönkérő: - Dögölj meg a kapáddal együtt!
p A károssal együtt minden hasznos illúziót is porig leromboló
p Ha nem érti a perspektíva illúzióját: a távoli óriás neki törpe
p A mocskos mosdóvízzel gyereket, rossz pap miatt Istent kiöntő
p Aki a becsületkasszába nem tesz, de vesz: a piti tolvajok alja
p Az örök halogató: a (tűzoltó)munkát érzékeny körömre égető
p Gyorsan, hevesen felbuzduló, de hamar feladó szalmaláng lélek
p
p 7
p Az önfelmentő/bűneit ajnározó: pont ezért ádáz bűnbakkereső
p A csalárd róka-gólya rossz vendégbarátság mindkét kárvallottja
p Akivel a parazitája sikeresen elhitetheti: éppen ő legjobb barátja
p Ő nem kezd semmilyen munkába, így nem is jöhet meg a kedve
p Hazardírozó vevőlegény: zsákbamacska feleséget „vételező”
p Akinek örökké üres a zsebe: még a kóbor kutya is lepisili
p A materialista rossz tudást jól csináló, amúgy idealista orvos
p Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére: uniformis
p Székek körül forogtok körbe: egy mindig a süllyesztőben végzi
p Mesterséges amnézia – semmi emlék, semmi önazonosság
p Feléled a jövőd, mohóságból levágod az aranytojást tojót
p Ülsz, csücsülsz a babéraidon – a múltadból akarsz megélni
p Előbb vág, azután mér – végzetes, fatális sorrendetlenség
p
p 8
p Játéknak veszi az életet: ha baj van, akkor neki nem ér a neve
p Dadog, raccsol, selypít, pösze, hadar/vontatottan beszél stb. stb.
p Senki sem dadogással születik, mégis sokan úgy vénülnek/halnak
p Hülye nevet kap, amit őriz – nehéz nem csúfolódni vele (Vég Béla)
p Az anyanyelv csodafegyvere van kezében – de ő alig használja ki
p A hiú a hencegőt háta mögött kinevetik, mint szánalmas alakot
p Vak vezet világtalant – vak ember mesél és vitázik a színekről
p Vakok között félszemű a király/In regione caecorum rex est luscus
p Ha a lustaság/elhízás fájna, akkor te egész nap csak üvöltöznél
p Amiben ő a legjobb: mindig talál okot az ivásra (casus bibendi)
p Te nem vagy vétkes: te nem kakáltál a kútra, csak a kávájára
p Akinek nincs (igyekezete), azt is elveszíti, amije mégiscsak van
p Nincs helyben-járó, ki nem lép előre, az visszaesik az időkeréken
p
p x
Heltai Jenő
Alkohol
Ajánlva az alkoholellenes kongresszusnak
Grófok, tudósok, gőgös úri népek,
Kik üléseztek zöld asztal körül,
Elétek oly remegve, félve lépek…
Hol az a szív, mely rajtunk könyörül?
Rajtunk, akiktől el akarják venni
Azt, ami nekünk mindig drága volt,
Mi nékünk minden és tinéktek semmi:
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Könnyű tinéktek finom úri népek,
Miniszterek, osztálytanácsosok,
Könnyű tinéktek mondani beszédet
Arrul, hogy óh! a szesznek átka sok.
De hisz mi isszuk, minket sújt az átok,
Csak minket ér a vád, a szenny, a folt,
S mi tisztelettel nézünk föl reátok:
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Az alkoholt, azt nem pótolja semmi
S az mindent pótol, mindennel fölér,
Gyönyöre, kéje százszor százezernyi,
Szivünk belőle mindig újra kér.
Oly bűvös-bájos álmodásba ringat,
Mint csöndes nyári éjszakán a hold,
Hagyjátok meg nekünk az álmainkat,
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Míg gyönyörű játékát űzi vélünk
S mámorba ejti szívünk és agyunk,
Minden királynál nagyszerübben élünk,
Büszkék, erősek, boldogok vagyunk.
Nincs vágy, amelyet teljesítlen hagyna,
Probléma nincs, amelyet meg nem old,
Reményeinket százszor visszaadja…
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Fölséges kábulatba döntve lelkünk,
Nagylelküen mindent megad nekünk,
A kincset, melyet soha meg nem leltünk,
A lányt, kiért gyötrődünk, szenvedünk,
A diadalt, amelyet el nem értünk
És a sikert, mellyel más megrabolt…
Őt, akit úgy imádunk, úgy megértünk:
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Őt, aki minden bajban megvigasztal,
Őt, Léthe édes, altató vizét,
Őt, aki teljes annyi sok malaszttal
S áldásait pazalva hinti szét:
Őt, aki annyi bánatot feledtet,
Őt, aki annyi lelki szomjat olt,
S kitől csupán a szürke próza retteg,
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Vagy vedd el óh, józanság bamba népe,
A szeszt, amellyel szívünk megcsalók,
Ám vedd el óh, de adj nekünk cserébe
Más boldogítót, más vigasztalót.
Az álmainkat váltsátok valóra,
Legyen igaz mind, mit agyunk koholt,
De addig, amig nem jő ez az óra,
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Amit nekünk a korcsma asztal mellett
Két kézzel osztogat a drága szesz:
Hírt, diadalt, dicsőséget, szerelmet
És pénzt, sok pénzt, mely nemsokára lesz,
Ezt adjátok a szesz helyett cserébe
S vesszen, mi nékünk eddig drága volt –
De addig óh, józanság bamba népe,
Hagyjátok meg nekünk az alkoholt!
Budapest, 1901. április 14.
pppppppppppppppppp
Plusz vagy mínusz
végtelen életminőség a tét:
ön/társsors rontás vagy javítás
(baj/tünetðdiagnózisðterápiaðegészség)
1.
A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
p.s.:
Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,
ami segíti az elképzelést, a kifejezést és megértést,
az érzékenyítést, az elemzést és az újra egészbe rakást,
a megítélést-értékelést, a tovább gondolást s az elsajátítást…
|
