Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Aranykor/Isten országa - vaskor-földi pokol

Magyarán írt mondatok: szellemi szókincstár

pppppppppppppppppppppp

Az életrontás-javítás tükre – III.

Jó szellemű testi-lelki és társasélet-tükör

Jó-rossz szándék-következmény/ok-okozat

Elvek-tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

ppppppppppppppppppppppp

Orczy Lőrinc

A szegény parasztnéphez beszéd

Akit ártatlanul az irígy kevélység

Vetett kisded sorsra, kibe nincs dicsőség,

Ki második ízen nem tudod atyádat

S munkáddal szolgálod hazád s királyodat.

Sok hasznos polgárból álló díszes község!

Kit becsül bölcs, megvét udvari nemesség,

Ó szegény paraszt nép! múljon bosszúságod,

Hallgasd, megmutatom a te méltóságod.

Mások hízelkednek a fényes nagyoknak:

Én tenéked írok, megvetett csoportnak.

Mikor te megnézed urak fényességét

És hozzájuk veted magad szennyességét:

Irígy mord kedvedből szerencsét átkozod.

Nem tudod, nyomorult saját boldogságod:

Te vagy, országoknak ki súlyát viseled,

Bőség s dicsőségét egyedül te hinted.

Akár a szerencsés király uralkodjon,

S igaz törvény által népet kormányozzon,

Akár pedig község régi szabadságból

Nem szenved hatalmast s kiment jobbágyságból.

Akár erőszakos nyertes fegyverével

Székét támasztotta kiontott sok vérrel

És maga magának adott oly hatalmat,

Hogy törvényt megvetvén bírjon sokadalmat:

Te karod, te munkád tartja mindezeket

Te adsz királyoknak erőt és népeket:

Sok száz fejedelem sok nemes országnak

Mit adott egyebet, vasat a lábának.

Nagy háborúk által földet pusztítottak,

Melyet te kezeid plántáltak, arattak:

Akárki mondja bár: aljas a mesterség,

Nem hiszem, sőt tartom, tied az emberség.

Te kapád; te ásód, te baltád, gereblyéd

Lemez vasad, villád, ostorod és ekéd

Szebben fénylik nálam mint arany bárányka,

Arany kulcs, csillagok, korona s pántlika.

Melyeket szerencse elhány trónus körül,

Kinek csak balgatag, de okos nem örül,

A te mesterséged első a világban,

Eredete vagyon a Paradicsomban.

Hát ha a mezőről kit kezed munkája

Megrakott kévékkel s fénylik az adója,

Néked hízelkedni bémegyek városra,

És szememet vetem csinos utcájára;

Nézek felhőt érő házakat, tornyokat,

Benne élő, mozgó, futosó urakat,

A sokféle színben öltözött papokat,

Műhelyeket, drága partékás boltokat:

A föld kevélykedik ezen lakosiban,

Fényességét pedig neveti titokban,

Itt minden mesterség vagyon virágjában,

Kincs a kincset szüli, vagy arany folytában.

Mert akár van olyan, kit csak a kevélység

Kigondolt, de hasznos az ilyen mesterség,

Akár pedig olyas, kit büszke embernek

Ezer móddal világ tett már szükségesnek:

Mindezen mesterek te általad élnek,

Nálad nélkül pedig városok éheznek,

A te kalapácsod zuhog vashámorban,

Te zörögsz, csikorogsz lisztelő malmokban.

Te simítod amaz erős bálványokat

Te fejed, te nyírod, a szelíd juhokat,

És ha gyolcs ing, selyem ruhában járhatunk,

Simább daróc, bársony leplet hordozhatunk,

Fonalát lányodnak orsóján pergették,

Te csire társodnak rokkájáról szedték.

Márvány kezed által jő isten házában,

Az arany általad fénylik palotában.

És a te csákányod vágja ezt mélységben,

Te mi hivságunkért olvadsz melegségben,

És nem elégedel jót hozni hazádra:

Terjeszted munkádat az egész világra.

Hidat versz tengeren, a kincset meghozod,

Kereskedés által mutatod jóvoltod,

Ha a fejedelem földet akar nyerni,

A te fiaidnak kell azért perelni.

A te csemetéid országok bástyája,

Te vagy a hanyatló trónusnak istápja;

Akár elbírt hazát tűztől kell menteni,

Akár hív fegyverrel erőt kell kiverni.

De kisded előttem a kevély uraság,

Kinek dicsősége a lusta puhaság,

Ki alszik henyélve szerencse keblében

Mint hasztalan here méhek közepében.

Utálom ilyenek veszett gyengeségét,

Csak semmiben tartom kölcsön nemességét,

Bátor fitogtassa aranyas galandját,

Kicsiny énelőttem, s elvesztette rangját.

Hamis bírák vagyunk, ha másképp ítélünk,

És nagyfülű szamárt nyergéről dicsérünk,

Becsület abban áll, közjónak szolgáljunk,

Magunknak, másoknak hasznára dolgozzunk.

Balgatagság téged, köznép! meggyalázni,

Te tudsz országodért mind élni, mind halni.

De még más jó vagyon, ki benned tündöklik,

Mely a nemességben ritkán találtatik:

Szelid ártatlanság tenálad megvagyon:

Vétkek uralkodnak csak a gazdagokon.

Gazdagoknak a kincs jóra akadálya,

Parasztnak jó erkölcs s igazság osztálya.

A királyok bírnak roppant országokkal:

A nagyok birkóznak sok méltóságokkal:

Te együgyű lévén, a fehért fehérnek

Mondod, embere vagy te igéretidnek.

Mint tetszik énnékem paraszt egyenesség,

Kit el nem csábított mostani veszettség!

Ennek daróc alatt a szíve tündöklik,

Hasonló a gyöngyhöz, ki sárban feneklik.

Sok te dicséreted jólelkű parasztság,

Nálad lakik, mulat még az ártatlanság,

A gyilkos kéz akar koronához nyúlni,

Felszentelt fejekről le kívánja húzni,

Vagy békés országot felháborítani,

És a törvényeket zúzni és zavarni:

Ily cselekedetbe te nem avatkozol,

Árulást, pártütést soha nem okozol,

S ha megtörtént, szélvész téged elragadott,

Akkor is uraknak hajója hordozott.

Sőt ha oroszlánok tigrissel ütköznek,

Ordítással hegyet és völgyet töltenek

Te munkás-hangyácska magad zsombikjában

Kuppaszkodol s élést hordasz garmadában.

Köszönöm az égnek e jótéteményét,

Hogy meg nem engedte sorsom veszedelmét:

Életemnek rendét oly sorsban ejtette,

Honnan az irígység alább nem vethette.

Mert kincs és gazdagság, s a többi fényesség,

Születéstől reánk terjedett édesség,

Szerencsés életnek kelepcét vethetnek,

De alacsony rendűk messze nem eshetnek.

Nem fényes palotán lakik a boldogság,

Arany kárpitok közt több a szomorúság.

Bár nézzünk ezüsttel megrakott táblákat,

Unalom rakja fel ide a tálakat.

Hat pompás ló húzza az arany szekeret,

De búskomor nagyúr ablakán tekinget.

Fényes ugyan neve, kit vett ősatyjától,

De ő messze perdült régi jó fajától.

S mi haszna, ha szíve nem hajlik emberhez?

Keze ki nem terjed a szűrös szegényhez?

Ámbár késérőknek nagy legyen serege,

Kicsiny az ilyenek belső tisztessége.

Bár mennyezet alatt dicsérve vezessék,

Térddel, főhajtással utcán köszöngessék,

Ily szines semmiből nem mérem azokat,

Tőlem nem préselnek ők áldozatokat.

Többször az ilyenek fényes nyomorultak,

Noha szemeinkre hályogot felhúztak,

Nézd, község, nagyoknak elbágyadt testeket,

Halálos beteghez hasonló színeket.

Alig hágtak által harminc esztendőket,

Máris támogatják reszkető térdeket.

A sok gyönyörűség fogyasztja élteket,

Idején és korán töltnek temetőket.

Mert az irígységnek forr bennek epéje,

Bosszúállásokra törődik elméje,

Fáradván szüntelen terhelő munkával

Gyulladnak vágyódás epesztő lángjával.

És a bársony alatt szív dobogásával

Fedik haragjokat s közlik barátjával:

Te pedig, jó közrend, ment vagy mindezektől,

Nem félsz, nem is rettegsz komoly betegségtől.

Mert munkás fáradság erőt ad tagoknak

Nem tartozol hinni hazug doktoroknak:

Te zöld gyepen nyugszol, nyújtózol kedvesen,

Az úr bársony párnán virrad keservesen.

Láttam én sok nagyot annyira botlani,

A szent szokásokat akarván bontani,

Szívekből kivettek legszentebb neveket,

Nevezni nem mertek fiakat, férjeket:

Te pedig egyenlő a régi atyákhoz

Fiadat bocsátván szomszéd leányához.

Nem félted, nyúlhasson másnak falatjához,

Ki halála után just kérjen osztályhoz.

Hány szegény üresen megy el urak mellett,

Kit a te házadban vár jó meleg szeglet?

Kinek ha nem lehet segíteni sorsát,

Zokogod szívedből romlott állapotját.

Igaz, nem oly színes, nem csinos te módod

Életben, beszédben s a te forgódásod

Nem oly formás, mint a mostani grófoknak,

Srófon járó mozgó cifrázott báróknak:

Kik szavakat szokták kettősen ejteni,

Káros hazugsággal a valót rejteni,

És hogy a barátot külsővel csalhassák,

Az álarcát szemek s nyelvekre felhúzzák.

Valamint együgyű vagy te ruházatban,

Olyan vagy, és még jobb, beszédben, szavadban,

Tiszta és ártatlan is életed,

Nincs rosszal keverve te gyönyörűséged.

Szurkos fiacskádnak hamis mosolygása,

Szeretett társodnak cuppant csókolása,

Szép idő, friss szellő, madarak szólása

Végzik örömödet, s egy tál zsíros kása.

Ha az innep eljött, fűzfa furuglyával,

Beelégszel danolsz vígan a dudával,

És jó szomszédoknak leülvén padjára,

Mosolyogva nézel ifiak táncára.

Végre közelítvén életed végnapja,

Bánat nélkül látod, hogy eljött órája;

Törődött test vígan száll koporsójában,

Lelked emelkedik isten országában:

Úgy van, te a halált nagy szívvel nézheted,

Merthogy a kisbíró nem gyötri lelkedet.

Szabadabb költözöl ez árnyékvilágból,

Mint nagy úr, ki mézet ivott poharából,

Azonban mint néked, császárnak, királynak,

Ki kell menni egyszer minden halandónak

Még nagy különbség is vagyon elválásban

Könnyebben szál paraszt mint király a sírban.

Tudod-e, hogy napnak, időnek folytával,

Porod öszvevegyül uradnak porával.

S e hosszas álomban mit használ, ki voltál?

Kapa volt, kard, király-pálca mit forgattál?

Nem kérdik jövendők: s csákót koronával

Összehúznak, csuklyát vitéz sisakjával.

Köznép, ne szidolmazd többé a szerencsét;

Nem néked osztotta nehezebb bilincsét.

Becsüld életedet, ne félj a haláltól,

Ez a part, hová kell jutni a világból.

Boldog a te sorsod, nagy a dicsőséged,

Megmarad, örökös lesz te fényességed.

Mert minthogy a virtus adja a nagyságot

A hibák, a vétkek az alacsonyságot.

A szelíd s jó ember király lesz igazán

Így emeltetik fel a füstös kacagány.

ppppppppppppppppppppppp

p 1

p Az kiabál, akinek a háza ég

p Szarnak, bajnak nincs gazdája

p Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű

p Előkelőnek tartja: világfájdalmas arcot vágó sznob

p A 35+ éves Pató Pálné még vár a gyermekszüléssel

p Nincs otthon a macska, cincognak-viháncolnak az egerek

p A maga módján a cukros bácsi is szereti a kisgyerekeket

p Akit az istenek gyűlölnek, azt pedagógus pályára küldik…

p Már minden vallást kipróbált, de a bűnvallást még nem

p Neki az a szimbiózis, ha ő a paraziták gazdaállata/embere

p Az élősködő belőled hízik, te meg a végén csont és bőr leszel

p Van emberből is nyájbirka, fekete bárány és kerge birka

p Aki hátrafelé csavargatja a fejét mentében, a halált hívogatja

p

p 2

p A dackorszakban ragadó, aki jó eséllyel lesz cukorbeteg

p Nincs kellő önfegyelme, ezért sincs kellő (ön)figyelme

p Országokon is uralkodna, bár még magán sem tud

p Még egyedül is jóval előrébb lenne, mint álbarát-púposan

p A tudatlannál több kárt okoz, aki a rossz tudást jól alkalmazó

p Drága gyógyszert zabál, ami szart sem ér, sőt legalább árt…

p Ő nem akasztja fel magát, de a saját fogaival ássa a sírját…

p Saját hazájában/otthonában lenne próféta – vagy harakiri…

p Örökös „átmeneti” pénzzavarban leledző tarháló, pumpoló

p A nyáron csak hegedülő, a télen koplaló, kéregető tücsök

p A munkamániás, mulatni-játszani sem tudó hangyaember

p A lélekölő munkaidő után italos/tévé kábítószeres túlélő

p

p 3

p Részegen nem autózik, de „drogosan”, álmosan igen

p Csak egyszer aludt el a volánnál: családirtás és börtön…

p Nincs becsületszava, becsületbeli adóssága: konok tagadó

p Már nem működnek az ún. becsületbíróságok

p A sértett felek idegen bíróságra járnak pereskedni

p Már nincsenek becsületbeli ügyek/úriember párbajok

p Már nemigen működne nálunk az ún. becsületkassza

p A tyúkért pereskedő disznót veszít: ügyvéd-gazdagító

p Harag-elfogultság: így ítélnek a te húsbavágó ügyedben

p A fülemüle perek kétzsebű bírója is megvesztegethető

p Anyósnak nem hasznát veszi, de házi ellenséget gyárt

p Aki sokszor haragszik, hamar megvénül.

p A harag emészti az embert

p

p 4

p Akkor tartsd oda a zsákot, ha adják a mákot.

p Fogadd el, ha adni akarnak/ajándékozási alkalmat elszalasztó

p Alamuszi, a magát alvó gyanánt tettető macska fog egeret

p Lassú víz partot mos/A víz cseppenként kivájja a követ

p A gördülő kőre nem tapad moha – maradj lendületben…

p Az elbizakodott akkor veszíti el a fejét, amikor dolga van

p Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. (tiszta lelkiismeret)

p Amit a férfi a kapun be, a rossz asszony a kötényében kihordja.

p Amit Jancsi idejében meg nem tanul, János lakol majd érte

p Annyi vagy, mint amid van: a vagyonod után értékelnek?

p Baromul is jobb élni, mint nagy úrként elpusztulni!?

p Becsüld meg magad s akkor téged is megbecsülnek

p Beleesett a saját vermébe. Rosszakarata visszafelé sült el

p

p 5

p Ágyúval lő a verébre – pusztul a fa és a ház is…

p Aki dobbal megy verebet fogni – elhíreszteli a szándékát

p Az utált stréber nem lesz mester, sőt még fel is falják azt

p Közvetlenül arra törekszik, ami csak ráadás lehet: pl. hála

p Egy világ, ahol nincs mentsvár, menedékhely, menedékjog stb.

p Amiért ma még jutalmaznak, azért holnap már büntetnek

p Nem konzekvens: következetlen - vagy ökörkövetkezetes

p A fogoly katona is ellenség, aki kínozható, sőt megölhető

p A halott ellenség is ellenség: hullagyalázás/eltemetni is tilos

p Ha hiányzik az isteni törvények polgári engedetlen betartója

p Az országos rabló ítélkezik az éhében tyúkot lopó felett

p Az élethely-tévesztő „rút kiskacsa”, aki amúgy szép hattyú

p A minden útjába kerülőt felfaló, telhetetlen kisgömböc

p

p 6

p Rossz, elhasznált levegőt szív be: maszkos/szellőzés-hiány

p Ő is „katona”: betörték, és bármire mozgatható vezényszóra

p Addig hencegően bátor, illetve vakmerő, amíg az ital tart

p A „bátor” legény, aki döglött oroszlánba rugdos jó nagyokat

p A kocsmai hőbörgő, aki otthon meghunyászkodó papucs

p Rigorózus könyvelő: az adott és a kapott szívesség mérlege

p Sehol egy szabad gyerekszáj: márpedig a király meztelen

p A jégszívű, és ezért fázó, országfelgyújtó Didergő király

p A lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van

p Az emberek időzített bombákon ülnek rettegve-őszülve

p Előre iszol a medve bőrére, ittasan meg megesz a maci

p A szüleit is besúgó gyerek az állami iskolai pozitív minta

p Az ügyes rágalmazó, profi karaktergyilkos nagy becsben

p

p 7

p Az ún. írástudók lelkiismerete elég olcsón kibérelhető

p Kikapcsolhatatlanok az agitációs-propaganda néprádiók

p A sírást szégyellő férfi és az érzelmi zsaroló bőgőmasina

p Három kívánság: a jóból csinálsz balszerencse mesét

p Csak azért löksz a vízbe, hogy majd hősként kimenthess

p Partra vetett halat a lelki gondozó jó pénzért simogatja

p A bolond ember légvárat épít, a szakember szedi a lakbért

p Rátartian válogatós volt, így penészvirág vénlány lett

p Ha az indián nem jó rabszolga, akkor már nem is ember

p Ha nem Jehova az istene, az ki is irtható/irtandó (ne ölj!)

p A gyilkosság a legnagyobb bűn, de a háborúban érdem

p A közmédia páni félelemkeltéssel betegíti az erre vevőket

p A „védőoltás” ellen tiltakozó kényszeríthető ön/közveszélyes

p

p 8

p Mindent bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”

p A közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz „a nép ellensége”

p Elhiszi, tényleg az egész világ az ellensége (cigány-himnusz)

p Hiába drágakő/gyémánt ő, ha nyers maradt, csak csiszolatlan

p Mindenki egyenlő: a középszer társaslélektani/politikai terrorja

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát

p Aki, mint a korsó: addig-addig jár a kútra, amíg el nem törik

p Az alkalom szüle tolvaj, aki vérszemet kap: rablógyilkos lesz

p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgál, amíg még fizetik

p Aki, mint a részeg, pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével

p Az istennek se mond le dédelgetett öngyilkos élethazugságairól

p Aki addig nem ír verset, regényt, amíg nincs ehhez diplomája

p Aki egy kontár: vagyis nem mestere, de hóhérja a szakmának

p

p x

pppppppppppppppppp

Plusz vagy mínusz

végtelen életminőség a tét:

ön/társsors rontás vagy javítás

(baj/tünetðdiagnózisðterápiaðegészség)

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Egy-egy lényegre törő tipikus kulcs/példamondat,

ami segíti az elképzelést, a kifejezést és megértést,

az érzékenyítést, az elemzést és az újra egészbe rakást,

a megítélést-értékelést, a tovább gondolást s az elsajátítást…