Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia I.

(ötletek, vázlatok stb.)

Létrontás vagy javítás ABC

Bölcs/balga élet magyarán írva

Jó-rossz szándékok/következmények

Elv-tett ð magatartás ð jellem ð sors



 Ember-életminőségek vizsgálata

 Boldog-boldogtalan mennye és pokla

 Istengyermek/táltosparipa-állatorvosi ló

 Emberlény(eg): testi-lelki-társas-szellemi élet/halál



p Piszkosságok

p

p Sokszor elszörnyedek magamtól,

p hogy egy-egy rossz óra alatt

p mi minden megfordul fejemben,

p mennyi förtelmes gondolat;

p

p s ha visszanézek tíz-húsz évre,

p bűnökre – mennyi tévedés! –

p majdnem revolvert ad kezembe

p a kései szégyenkezés.

p

p És lassan mégis belenyugszom:

p ilyen voltam, hát mit tegyek?

p Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

p megváltoztatni nem lehet.

p

p És ez a megváltoztathatatlan,

p amit most már vállalni kell,

p azzal vezekeltet a rosszért,

p hogy sohase felejtem el;

p

p de vigasztal is, jóra oktat:

p szeretni, ami emberi –

p piszkosságaimból tanultam

p másoknak megbocsátani.

p

p Szabó Lőrinc - 1933

p

p

p Kegyetlen,

p mint egy angyal

p Ön-nem/félreismerések

p A legnehezebb azokkal az emberekkel,

p akik nincsenek tisztában rovott múltjukkal,

p vagy úgy tesznek mintha hibátlanok lennének,

p s az igazság bunkójukkal mindent szétvernek,

p ahelyett, hogy „a nyakukat nyújtanák”,

p mint akik maguk is irgalomra szorulnak

p (Rilke: nincs kegyetlenebb az angyalnál)

p

p

p A

p kegyetlen

p explicit-implicit,

p kimondott-kimondatlan elve:

p Legyen igazság, ha belepusztul is a világ

p (vagy „csak” a családja: lásd Kohlhaas M. történetét)

p

p

p Az

p őszinteséget

p összetéveszted,

p vagy összekevered

p a tapintatlansággal,

p a kegyetlen igazmondással,

p így az nem több, mint

p szalonképes szadizmus…

p

p

p Először

p csak az állatokkal,

p a kicsikkel, védtelenekkel

p majd másokkal, a nálad is

p gyengébbekkel, főleg a neked

p kiszolgáltatottakkal kegyetlenkedsz,

p de aztán magaddal se tehetsz kivételt!?

p

p

p Az agg

p oroszlánról.

p Az oroszlán,

p mikoron magát bírná,

p az ő kegyetlenségével

p sok ellenséget szerzett vala magának,

p de vénségének idején neki is

p ugyan ollyan mértékkel mérének az vadak,

p mellyel ő mért vala az előtt.

p A vadkan fogával,

p a bak szarvával öklöldezik vala,

p sőt még a szamár is lábbal rúgja vala őtet.

p És egy barátja sem akarja vala segéteni,

p a kinek jóval volt is az előtt.

p Értelme.

p Ember mikor magát bírja, ha kegyetlenkedik,

p Fordul a szerencse, neki minden ellenkedik,

p Még kinek jó volt is, segéteni nem hirtelenkedik.

p Esopus – Pesti Gábriel

p

p

p Megvehetetlen

p Vehetsz házat, de otthont nem...

p Vehetsz ágyat, de álmot nem...

p Vehetsz órát, de időt nem...

p Vehetsz könyvet, de tudást nem...

p Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem...

p Megfizetheted az orvost,

p de az egészséget nem...

p Megveheted a lelket, de az életet nem...

p Megveheted a szexet, de a szerelmet nem...

p Kínai tanítás

p

p

p Elég

p A pénz

p nem boldogít,

p de nélküle nem boldogulsz!?

p Szükséges, de nem elégséges feltétel.

p Tudnod kell, hogy neked mennyi az elég,

p Hisz: ha kevesebb van, az is rossz, ha több, az is…

p

p

p Írógép

p Éhenkórász zsurnaliszta, aki

p akkor is firkál, amikor frigid a múzsa

p Ha nem ír valamit, akkor éhenhal a családja…

p A kapát és a kaszát viszont messzire elkerüli…

p Inkább, ha kell, s „kell”, bérbe adja lelkiismeretét…

p

p

p Rossz vásár

p Te kapsz párperces, félórás intim együttlétet,

p és tegyük fel: netán közben jól is érezted magad -

p de kapsz utána egy bírósági idézést - apasági kereset,

p fizetheted évtizedeken át az ellened nevelt gyerek tartását

p (nem mellesleg még rámehet alapjában jó házasságod is…)

p

p

p Nem gazdaságos

p Nem rentábilis kapirgáló csirkét tartani,

p vagy a veteményessel, gyümölcsfával bajlódni?

p Inkább elmész „neonfényes” üzemekbe robotolni,

p hogy megvehessed a Tesco gazdaságos „élelmiszert”

p

p

p Értékbecsüs

p Ami ingyen van, azt nem becsülöd.

p Nem adsz hálát érte, hogy jó levegőt szívhatsz.

p Ami meg nagyon drága, azt nehezen veheted meg:

p füstben-gázálarcban güri, hogy menő autón járhass be...

p

p

p Rossz kereskedő

p A bírhatót eladod álompénzen

p A szűz(i)esség leértékelve - egy ziziért kótyavetyéled

p Hamis gyöngyökért lemondasz szülő- és termőföldedről

p Hiúságból, címért/rangért megalkuvó, hivatáseláruló stb.

p

p

p Rizikómentes

p A „hülyék adója”

p Kis kockázattal nagy haszon?

p Igen, ha például lottószelvényt vásárolsz:

p párszáz forintot veszthetsz, de milliárdot nyerhetsz.

p („csak” éppen esélyed egy a nagyon-nagyon sokhoz,

p és ráadásul akkor járnál a legrosszabbul, ha nyernél…)

p

p

p Közismert

p Mindegy, hogy mit,

p csak beszéljenek rólad?

p Neked mindegy, hogy

p híres vagy hírhedt vagy?

p Nyilvános öngyilkosság,

p vagy merész merénylet?

p A másnapi/életfogytiglan

p tartó következményekre,

p a családodra így rótt terhekre stb.

p felgerjedve/transzban már nem gondolsz…

p

p

p Kiismerhetetlen

p Te arra törekszel, hogy

p sose lehessen nálad tudni,

p hogy mikor tréfálsz, s mikor nem!

p Téged még a baráti köröd se ismerhessen ki…

p Még a csapattársaid se ismerhessék ki a cseleid,

p még ők se tudhassák, melyik pillanatban mit lépsz…

p

p

p A jó

p helyett

p rossz evés-ivás

p Nem tudod, mit eszel

p Versenyezve kell falnod

p Megtömnek, mint egy libát

p Levágtad az aranyat tojó tyúkot

p Ha te eszel, nem jut a gyereknek

p Kinézik a szádból a falatokat

p Gyanakodhatsz, lehet: megmérgeznek

p Lökdösnek és rángatják alólad a széket

p Beleköpnek a levesedbe

p Csizma van az asztalon

p Elsózott, odakozmált az étel

p Ugyanazt eszed már hetek óta

p Nem tudod, mennyi lesz majd a számla

p Nem hívott vendég, szegény rokon vagy

p Azt kapod, amit az urak meghagynak

p Mindenből kapsz, de moslék formájában

p Megromlott nyáron a húsleves és bűzlik

p Jéghidegben nyalogathatod a fagyott krumplit

p Csak a kedvenced eheted minden nap, éveken át

p Azt kapod, amit legjobban utálsz, azt is elsózva

p Rajtad gyakorol egy kezdő rossz háziasszony

p Stb. stb.

p

p

p Hivatástévesztés?

p Leereszkedik a remete a hegyről,

p bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...

p Mindent kap, de nőt nem tudnak adni.

p Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

p akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

p - A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

p Legközelebb nagy szükségében alább adja,

p de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

p - Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

p csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

p mert a Béla sem olyan.

p

p

p Buzulás,

p „felmelegedés”

p A fele - se - tréfa!?

p A homoszexualitás vicc

p még az ún. szocializmusból…

p - Miért akarsz disszidálni?

p A homokosságát sokáig üldözték, tiltották,

p majd megengedték, lassan már támogatják,

p nem akarom megvárni, amíg ez már kötelező lesz…

p

p

p Védőoltott

p Vakcinahalmozó

p Aki a teljesen biztosra törekedve

p nem akar semmit a - fatális? - véletlenre bízni,

p - és saját gyógyulása felelősségét az orvosra hárítja -,

p minden elképzelhető betegség ellen beoltatná magát…

p ha lehetne, akkor még az öregedés, sőt a halál ellen is!

p

p

p Hálapénz

p (para-szolvencia)

p 1.

p Nem tudod, hogy most neki kell-e adni…

p S ha igen, akkor kinek, mikor, hogyan, mennyit stb.

p Az is baj, ha nem adsz, de az is, ha rosszul, rosszkor.

p Ha nem adsz előre, akkor nem kapsz elég figyelmet?

p 2.

p A hálapénzt ráutaló magatartással,

p sőt expressis verbis kikövetelő (sic!) orvost

p nem a hivatás veti ki, sepri ki stb. magából,

p de a törvénynek kell börtönnel fenyegetni,

p és beépített ügynökökkel lebuktatni őket…

p

p

p Hiteles ember

p aki nem epigonja, másodkiadása elődjének

p aki nem hipokrita, képmutató színjátékos

p aki nem hűséges vazallusa, csatlósa senkinek

p aki nem más farkával veri a csalánt

p aki megbízhatóm az ígéreteit betartó

p akinek nincs két élete(egy éjjel-másik nappal)

p akinek áttetsző az élete, egy üvegház-lakó

p aki nem évenként hajt végre pálfordulást

p aki nem rabja a szenvedélyeknek

p (játék/munka, szex, hatalom, pénz)

p aki nem urak kegyelemkenyerén él

p aki nem cinikus, de nem is rajongó

p aki nem abból, de azért él, amit tesz

p aki úgy él, ahogyan beszél (víz/bor)

p aki egész életét teszi fel jó ügyekre

p akinek szent a meggyőződése

p aki nem alkuszik, nem megvehető

p aki nem zsarolható titkolt bűneivel

p aki vállalja a pokoljáró dudás sorsot

p akinek sorscsapásban is szilárd a jelleme

p akit a szentlélek vezet, nem kocsmagőz

p aki kevesebbet mutat, mint amije van

p aki elviseli a megtévesztő látszatokat is

p aki holtáig hű Istenhez, elveihez, barátaihoz

p stb. stb.

p

p

p Korbács

p és/vagy mézesmadzag

p Még nem megérett erkölcsi lény,

p akit csak jutalommal és büntetéssel lehet motiválni

p aki csak azért „jó”, mert fél a várható büntetéstől –

p végső soron pedig az örök kárhozattól…

p

p

p Szem előtt

p Csak akkor végzed jól a dolgod,

p ha szüleid, tanáraid, főnököd a hátad mögött állnak?

p Élj úgy, mintha isten/egy derék ember mindig nézne!?

p Ehhez a külső elvárásoknak már bensővé kell válniuk…

p

p

p Képmutató

p A szentfazék, akinek a füle kormos

p A képmutatás a bűn hódolata az erény előtt –

p ő nem úgy csinálja, de elismeri: úgy kell(ene)

p Nagyobb baj, ha a bűn erényként mutatja magát...

p

p

p Szálka és gerenda

p Bagoly mondja verébnek: nagyfejű!?

p Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát,

p és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy

p kivehesd esetleg atyádfia szeméből a szálkát,

p amit te most látászavartan gerendának nézel…

p

p

p Hitelvesztő

p Az unaloműzésből, játékból

p „Farkas!” -t kiáltó pásztorfiú,

p akinek a bajban már nem jönnek segíteni

p Vagy a sokat-rendszeresen hazudó ember/média,

p aki egyszer hiába szeretné az igazat is elmondani,

p s már hiába esküdözik égre-földre: most igazat mond…

p

p

p Árnyékbokszoló

p Behunyt szemmel vagdalkozol,

p hogy megtorold – vélt – sérelmedet…

p És pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád

p (Üsd, vágd: nem apád, nem anyád!? Dehogynem!)

p

p

p Kármentő

p Ha a „jóisten” jégesője elveri a termést,

p akkor te dühödben ásóval-kapával besegítesz

p úgymond: hadd lássuk uramisten, mire megyünk ketten

p Így nem a jóisten eszköze, de az ördög jobb/balkeze vagy.

p

p

p Prokrusztész ágy

p Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,

p s te így, ilyen kifakultan látod a virágzó rétet,

p a nagy mindenség ki-kibújik a rendszeredből -

p de te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…

p

p

p A család nemtője

p Ha rablótámadás érné szeretteidet,

p akár az életed árán is megvédenéd őket,

p (legalábbis ezt most fennen hangoztatod,

p remélve, hogy soha nem lesz ilyen alkalom)

p de hogy pl. a krumplit ma te pucold meg,

p az neked már nem elég magasztos feladat...

p

p

p Statiszta

p Olyan az egész élete,

p mint azon a filmszereplő statisztáé,

p aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,

p a teljes történetben nem oszt, nem szoroz,

p arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja...

p

p

p Kebelbarát

p A segítő kézbe beleharapsz,

p de kígyót melengetsz kebleden,

p aki feléledve beléd mar, vagy

p a végén egy óriáskígyóvá hízik,

p mely rád tekeredve megfojt...

p

p

p Macskalelkű

p (Lásd pl.: Frakk és a cicák állatmeséje.)

p Álnok, törleszkedő, hűtlen macskaként viselkedő

p aki folyton csak szemtelenül követelőzik a gazdájától,

p s ha úgy adódik, az első alkalommal meg is lopja azt…

p (közben még feljelentve, rágalmazva a házőrző kutyát)

p

p

p A „külcsín”

p Neked mindegy, milyen ruha van rajtad –

p ócska kopott, piszkos, büdös, hülye feliratos stb.

p hisz te egy filozófus, csak egy segédmunkás vagy.

p miért is mosakodnál, fésülködnél, borotválkoznál stb.?

p Belbecsed így rejtve marad, mert ki is állna szóba veled...

p

p

p A piperkőc

p A dandy, ficsúr, divatfi, divathős

p aki naphosszat csak a tükör előtt áll

p aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit

p aki mindenféle pacsulikkal keni, fújja be magát

p (míg este lesz, s másnap kezdi az egészet elölről)

p

p

p Persona non grata

p Kiutasítanak, kinéznek,

p kigolyóznak, kitoloncolnak stb.

p Ez amúgy elsősorban, alapjelentésében

p az immunitást élvező diplomatákra vonatkozik,

p akiket alapesetben nem lehet bíróság elé citálni,

p de meg lehet kérni, hogy záros határidőn belül

p végleg hagyják el az országot…

p

p

p Ott-

p hontalan

p Vágd el a gyökereid,

p ültesd át a vén fát, légy hontalan

p Hozd magad itthon szinte elviselhetetlennek látszó helyzetbe,

p hogy még magadat is majdnem meggyőzzed a kivándorlásról!

p Idegenben idegenként meg olcsó vígasszal gyógyítsd lelkedet

p

p

p Ön-

p kényeztető

p Minden napod lehet az utolsó:

p kényeztesd hát agyon magad!

p halmozd csak az élvezeteket!

p Ne sajnálj magadtól semmi jót -

p élj úgy, ahogy Marci élhetett Hevesen!

p Légy rá elrettentő roszz példa:

p élvhajhászból megcsömörlött...

p

p

p Arany közép

p Amit újra is újra

p meg kell találni a rossz végletek között,

p Amik amúgy közelebb állnak egymáshoz,

p mint a középhez: átesnek a ló másik oldalára…

p Szabadosság – szabadság – rabság/vakfegyelem

p Vakmerőség – bátorság – bátortalanság, gyávaság

p Tékozlás – takarékos gazdálkodás – fösvénység, zsugoriság

p Alázatoskodás – méltó büszkeség – kevélység, gőg, rátartiság

p (Se ne dicsérd, se ne gyalázd magadat, hanem megalázd…!?)

p

p

p A „büszke”

p rosszhiszemű kölcsönkérő,

p akinek a kérés nagy szégyen…

p Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

p de közben azt gondolod, úgyse adja oda,

p - mert esetleg magadból indulsz ki -,

p kifogásokat talál, sőt megalázva elkulloghatsz…

p Ezért a megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

p - Kell a francnak a te rohadt kaszád!

p

p

p Túl „büszke”,

p Aki nem kér/fogad el segítséget,

p így otthagyják őt télen az árokban részegen,

p ahol így hamarosan az örök álmát aludhatja,

p mert éppen antipaternalista polgártársai jártak arra,

p akik nem akartak akarata ellen tenni, „erőszakoskodni” …

p

p

p A császár

p és a fővadász

p A császár mindig

p hintóval érkezett a vadászatra,

p s amikor a fővadász fel akart ülni a bakra,

p akkor egy gesztussal maga mellé invitálta őt.

p Ez pont így történt a második alkalommal is.

p A harmadszor a vadász már magától beült volna:

p ekkortól már mindig csak a kocsis mellé ülhetett…

p

p

p Aki szégyell kérni

p viszont a kegyelemre,

p ingyen ajándékra jogot formál,

p s aki így örökké frusztrált követelőző,

p elégedetlen és lelki békétlen ember lesz

p

p

p Annyit ért hozzá,

p mint tyúk az ábécéhez

p Ha valaki olyan dologba kezd, amihez nem ért,

p mert nem szakmája, vagy ha olyasmiről beszél,

p ami meghaladja az ismereteit, vagy nagyzol,

p akkor szoktuk ezt mondani.

p Ez egy kicsit megszégyenítő is az illetőre,

p ha ezt pont a jelenlétében mondják neki…

p De gyakran előfordul, hogy magunkra mondjuk,

p ha olyasmire kérnek, amihez nem értünk,

p vagy olyasmi ügyben kellene szólni, tanácsot adni,

p amiben nem vagyunk járatosak - akkor ezzel

p nem kisebbítjük magunkat, hanem e beismerés

p inkább az őszinteségünket mutatja.

p (Ujváry Zoltán: Szólások és közmondások nagy könyve)

p

p

p Kevély

p Te nem hajtasz fejet

p és belevered a fejed az ajtófélfába

p (mindig emelt fővel, mindig fel a fejjel –

p de ő csak azért, hogy másokat lenézzen,

p másokon átnézzen, másokat semmibe vegyen)

p

p

p A király meztelen,

p de sehol egy gyerekszáj,

p aki ezt ki merné mondani

p Aki megmondja az igazat,

p annak menten betörik a fejét

p (vagy ami még ennél is rosszabb:

p már nem is látják a meztelenséget

p az összefonódás, lekötelezettség miatt)

p

p

p

p A balgaság dicsérete

p Ha az okosság a tapasztalaton nyugszik,

p melyiket illeti meg inkább az okos elnevezés:

p a bölcset,

p aki részint szemérmetességből,

p részint félelemből

p semmihez sem fog,

p vagy a balgát,

p akit sem a szemérmetesség,

p mert ezt nem ismeri,

p sem a veszély,

p mert ez eszébe se juthat,

p vissza nem rettent semmitől?

p A bölcs

p a régi könyvek közt merül el,

p ahonnan csak merő szőrszálhasogatást tanul,

p ellenben a balgatag

p azzal, hogy mindent megpróbál,

p ha nem csalódom,

p valódi boldogságra tesz szert.

p ERASMUS

p

p

p Szabó Lőrinc:

p A bolond igazsága

p

p Sétáltunk, én s Dsié Jü, a bolond.

p – Micsoda erő! élet! – mondtam én,

p fölnézve egy zúgó tölgyóriásra;

p neki meg sírásra görbült a szája:

p – Erő? Ugyan! Hisz öngyilkos szegény! –

p Tűzrózsa nyilt az útszélen. – Be boldog

p lehet, hogy ily szép! – mondtam irigyen. –

p – Szép? – Gyönyörű! – Társam szemébe könny gyűlt:

p – Vak vagy, barátom, ez a rózsa őrült,

p ha nem igaz, fusson ki a szemem! –

p Tudtam, hogy bolond és most se lepett meg,

p hogy tótágast áll benne a világ:

p áldást osztott a gyomok mezején,

p hirdette, hogy kártékony a tehén

p s hogy minden más, a jó rossz s így tovább.

p Mulattam rajta és a vita közben

p kunyhómhoz értünk… (Lassan este lett.)

p – Nem maradnál itt vacsorára? – Jó, –

p mondta, s míg tovább folyt köztünk a szó,

p ettünk sült húst és ittunk friss tejet.

p Éjfélre járt, amikor lefeküdtünk;

p s halljátok csak a furcsa folytatást!:

p …A tetőből kilépett egy gerenda,

p a székből egy láb, a falból a deszka,

p elém bicegett és azt mondta: – Lásd,

p én tölgy voltam, erő, maga az élet,

p még bírtam volna néhány századot;

p a korcs tovább él, hisz semmire sem kell,

p én hős voltam, hát kivágott az ember

p s most tüzelő és rabszolga vagyok! –

p Még beszélt s már egy rózsa libegett be:

p – Jaj, én őrült: letéptek! Jaj, miért

p voltam olyan szép!… – S rögtön rá a tálban

p elbődült a hús, mint tehén korában:

p – Tagló fizetett a jóságomért! –

p S új hangok jöttek: a liszt visszavágyott

p a búzaföldre, a szelíd olaj

p sírt, hogy el kell égnie, – kiabáltak,

p hogy ami hasznos, mind magának árt csak,

p és sistergett és áradt a zsivaj:

p mint zenekar, jajdúltak fel a tárgyak

p s az egész szoba gyalázta magát,

p ordítva, hogy pfuj erő! pfuj tehetség!

p és boldog a silányság és betegség

p és hogy őrültek háza a világ…

p És szívdobogva ébredtem a hangos

p álomból… Csönd volt, sötét nyugalom,

p csak a bolond hortyogott a sarokban…

p De én már nem hittem a nyugalomban

p s kezdtem átlátni önző agyamon,

p s izgatottan cibáltam föl Dsié Jüt,

p hogy… tán mégis… neki van igaza…

p – Hagyj békén, marha! – felelt ő – köpök rád! –

p és tovább horkolt… Aludt az igazság

p s én virrasztottam egész éjszaka.

p

p

p Közelítő

p Istenhez

p két ember jut közel:

p az alázatos, aki bármilyen

p értelmi fokon álljon is, szívesen hajt fejet,

p vagy pedig az, akiben elég képesség van arra,

p hogy meglássa az igazságot még akkor is,

p ha az ellenére van.

p PASCAL

p

p

p Reviczky Gyula

p Betegségben

p

p Rideg legény vagyok, biz' az!

p Most érzem csak, hogy e pimasz

p Német görcs vagy mi vett elő

p S vagyok az ágyban nyögdelő.

p

p Egy lélek sincs, ki kérdené:

p »Mi baj?... teát készitsek-é?

p Kell egy pohárka rum talán?...

p Vagy menjen fris vizért a lány?...«

p

p Fekszem lázban, tehetlenül.

p A várva-várt álom kerül.

p A gyertya pislog rám csupán,

p Mert más virasztó nem jut ám.

p

p Eh! - flegma itt a fődolog!

p Azért bizony, a ki dohog,

p Mert agglegény maradt, buta -

p Forduljon fel, mint egy kutya!

p

p 1886. szeptember 25

p

p

p

p Elhagyatottság, elvetettség

p Senki sem kérdi, hogy vagy

p Senki sem cirógat, babusgat

p Senki sem ír egy árva levelet sem

p Senki sem főzi a kedvenc ételem

p Senki sem vár haza a karjaiba

p Senki nem szólít a beceneveden

p Senki nem kérdezi, mi történt ma veled

p Senki sem találja ki a titkos vágyad

p Senki sem búcsúztat, ha elindulsz

p Senki sem érez együtt veled

p Senkivel sem oszthatod meg örömöd

p Senki nem kíváncsi gondolataidra

p Senki nem javít ki, ha tévedtél

p Senki sem nyitja rám az ajtót

p És én csak magam vagyok,

p és sajnál(tat)om magam…

p

p

p Tóth Árpád:

p Meddő órán

p

p Magam vagyok.

p Nagyon.

p Kicsordul a könnyem.

p Hagyom.

p Viaszos vászon az asztalomon,

p Faricskálok lomhán egy dalon,

p Vézna, szánalmas figura, én.

p Én, én.

p S magam vagyok a föld kerekén.

p

p

p Meghalni

p Egyedül, elhagyatva

p Temetetlenül hagyva

p Kegyelemdöfés nélkül

p Végelgyengülésben

p Kórházi műtőasztalon

p Hősként, karddal a csatában

p Tragikus hirtelenséggel

p Dolgod végezetlenül

p Búcsú, végrendelet nélkül

p Hirtelen, szörnyethalva

p Akasztófán, kivégezve

p Otthon a betegágyban

p Az ellenségnél, kínhalállal

p Önmagad megölve/meggyilkolva

p Dezertőrként otthon, párnák közt

p Mártírként a drága véred áldozva

p Stb. stb.

p

p

p Halhatatlan

p Öröklétre kárhoztatva…

p Addig imádkozol örök életért,

p míg a végén tényleg megkapod,

p s azután már hiába könyörögsz

p kegyelemdöfésért az adományozó

p Rossz szellemnek, a Sátánnak –

p ő kegyetlen, nem ismer irgalmat…

p

p

p

p Szándék

p és következmény

p Nagy dolgokban úgymond

p már a szándék is dicséretes,

p de ha egy segítőkész elefánt

p jön be a porcelánboltba,

p ha egy lelkes kontár Mekk mester

p nagy lendülettel javítja-rontja eszközeidet...

p ...több kárt okozhat neked buzgalmával

p mint száz lusta vagy ádáz ellenséged.

p Ahogy nem véletlenül alakult ki

p és maradt fenn örökre a bölcs mondás:

p a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.

p

p

p A

p jó

p és rossz

p dialektikája

p Felmentheti-e

p a rosszat akarót,

p ha szándéka ellenére

p a következmény jó lesz?

p S elegendő védekezés-e,

p hogy én jót akartam,

p de az rosszul sült el?

p A pokolra vezető út is

p jószándékokkal vannak kikövezve…

p Olykor kevesebbet árthat nekünk

p egy ádáz, elszánt rosszakarónk

p mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,

p egy Mekk mester, akiben mi megbízunk…

p (a „jóbarátainktól védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánok magam is,

p sőt még taníthat, ösztönözhet is…)

p

p

p „Jó anyák”

p Jószándékkal kövezett út a pokolba

p Ahogy pl. egy édesanya elrontja egykéjét,

p pedig ő úgymond csakis az ő javát akarja,

p érzelmileg zsarolva, jól magához láncolva,

p a felnőtté válástól amúgy is rettegőt infantilizálva

p

p

p „Segítség”

p Segítség, ember...!

p Jobban jártam volna,

p ha nem segítettél volna,

p Minthogy – nagyon - rosszul segítettél,

p és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba

p (miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz)

p

p

p Reményik Sándor:

p Jóakarat

p

p „Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”

p Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;

p Mellyel a szív magának ád halált,

p S önnön hajába markol szaggatón

p A kétségbeesés?!

p „Én jót akartam.

p

p

p Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –

p Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –

p S megindult alattam,

p Mint a horkanó paripa, vadul.

p Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

p Megmozgattam, – s a templom összedőlt.

p Én jót akartam.”

p

p

p Mikor eljő az ítéletnek napja,

p A végső nap,

p S a maga jussát minden szív kikapja,

p Mikor a Bíró rátekint merőn:

p Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

p Egy hópehely a másik serpenyőn,

p Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.

p Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

p Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

p

p x



Plusz vagy mínusz

végtelen jó/rossz itt-most a tét

Tünetek, diagnózisok és terápiák

Mind egy, de nagyon nem mindegy…

1.

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk - erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese. példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Egy-egy lényegre törő

ige, tipikus kulcs/példamondat,

közmondás, vers, „tanmese”, jellemrajz, vicc stb. stb.,

ami segíti üdv és kárhozat kifejezését és megértését,

az érzékenyítést, az elképzelést, a részekre elemzést

és az újra kerek egészbe rakást, a súlyozó mérlegelést,

a megítélést-értékelést, az elsajátítást, a praktikus

magunkra alkalmazást és tovább gondolást…