Eugéniusz:

A magyar/világelit árulásai – II.

Egymondatos lényegre törő jellemzések

Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva, tétlen, kártevő,

a pályával járó pokoljárásokat ön-kíméletesen elkerülő stb. stb.,

vagyis a hatalmát jó helyett semmire, sőt főleg rosszra használó

ún. segítő, szellemi, kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai elit



Petőfi Sándor

A MAGYAR NEMZET

Járjatok be minden földet,

Melyet isten megteremtett,

S nem akadtok bizonyára

A magyar nemzet párjára.

Vajon mit kell véle tenni:

Szánni kell-e vagy megvetni? -

Ha a föld isten kalapja,

Hazánk a bokréta rajta!

Oly szép ország, oly virító,

Szemet-lelket andalító,

És oly gazdag!... aranysárgán

Ringatózik rónaságán

A kalászok óceánja;

S hegyeiben mennyi bánya!

És ezekben annyi kincs van,

Mennyit nem látsz álmaidban.

S ilyen áldások dacára

Ez a nemzet mégis árva,

Mégis rongyos, mégis éhes,

Közel áll az elveszéshez.

S szellemének országában

Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

S mindezek maradnak ott lenn,

Vagy ha épen a véletlen

Föl találja hozni őket,

Porban, sárban érnek véget,

Vagy az ínség zivatarja

Őket messze elsodorja,

Messze tőlünk a világba,

Idegen nép kincstárába,

És ha ott ragyogni látjuk,

Szánk-szemünket rájok tátjuk,

S ál dicsőséggel lakunk jól,

Hogy ez innen van honunkból.

Ez hát nemes büszkeségünk,

Melyről annyiszor mesélünk?

Azzal dicsekedni váltig,

Ami szégyenünkre válik!...

Csak a magyar büszkeséget,

Csak ezt ne emlegessétek!

Ezer éve, hogy e nemzet

Itt magának hazát szerzett,

És ha jőne most halála,

A jövendő mit találna,

Mi neki arról beszélne,

Hogy itt hajdan magyar éle?

S a világtörténet könyve?

Ott sem lennénk följegyezve!

És ha lennénk, jaj minékünk,

Ezt olvasnák csak felőlünk:

"Élt egy nép a Tisza táján,

Századokig, lomhán, gyáván." -

Oh hazám, mikor fogsz ismét

Tenni egy sugárt, egy kis fényt

Megrozsdásodott nevedre?

Mikor ébredsz önérzetre?

Pest, 1846. december

p 1

p Trükkös: eltereli a figyelmed: úgy a jó alkalomról, mint leselkedő veszélyről

p Bérben, de akár még önként is vállal hamis terhelő tanúskodást bárki ellen

p Képzettségét és készségeit így hasznosítja: a rossz eszközöket „szentesíti”

p Mintha egy ép versenyparipa a lelátóról-kispadról nézné végig a nagy derbit

p

p 2

p Ő az örök paternalista: ő nálad mindig jobban tudja, hogy mi is a jó neked

p Az ún. janicsár értelmiséget, szülőhazája esküdt ellenségét buzgón kinevelő

p Soha nem is derülhetett ki, hogy a tanítványa lehetőleg jobb lehessen nála

p Stréber tanítvány – mesterét ájultan tisztelő, majd később felfaló kannibál

p

p 3

p A nemzeti értékeket raktárba süllyesztő, zároló, hamisító múzeumigazgató

p Pártállami üdülőkben kipárnázva serényen dolgozgatott a nemzeti amnézián

p A felavató orvosi fogadalom/eskü letételét végleg törlő egyetemi dékáni kar

p Egyszer magas vérnyomást mérve paciensét tejelő krónikus beteggé ijesztő

p

p 4

p Az alkotói kételyektől, válságtól örök életére mentes oly termékeny dilettáns

p A döglött oroszlánt bátran rugdosó, azt újra s újra megölő-levágó vitéz ítész

p Az ún. tömeg és az ún. magas-kultúra közé jó magas és erős falat építgető

p Gyereket/diákot a kéregetés mellett a kételkedésről/kérdezésről is leszoktató

p

p 5

p A gyerek - potenciális - alkotó lángelme: az iskolamester ebből gyárt hamut

p Csigalassan működő, a bűnügyet szabotáló, eltussoló vizsgálóbiztos, ügyész

p Bolhából elefántot: karrier-vágyból durván „aránytévesztő” ügyész, ítélőbíró

p A megszálló hatalom garantált, havi zsoldjáért történelmet át-író/elhallgató

p

p 6

p Kamu súlyt emelgető, fizető közönségét átverő cirkusz(művész)i erőművész

p Utánam? - Előre! A katonáit a halálba küldő világhódító tábornok, hadvezér

p Arctalan hóhér: gondolatcsecsemőket ölő, termékeny kérdéscsírát eltaposó

p Állás-hivatáshalmozó: egyszerre orvos, patikus és temetkezési vállalkozó is

p

p 7

p Egymást kizáró, összeegyeztethetetlen szerepeket játszó: védő-vádló-bíró

p Szereposztó díványos szerepválogató, teljhatalmú basa: rendező, direktor

p A jó darabot is rosszul rendező - rossz darabot választó, azt is tovább rontó

p A főnöke köz- és magánerkölcsi disznóságainak rutinosan falazó titkár(nő)

p

p 8

p Ha ő nem boldog, ezt feladta, akkor a másokét is besározza: hiteltelenítené

p Egy meg nem értett mizantróp zseni: a melegvíz/perpetuum mobile feltaláló

p A magánlevelet elolvasó, cenzúrázó, elsüllyesztő, bejelentő belügyes postás

p Aki - mikor máskor - éppen az éles, döntő ütközet előtt dezertál a seregéből

p

p 9

p A hívők lelkiismeretét elaltató, vagy épp káros bűntudatot gyártó prédikátor

p Lelkes (újság)író, képzőművész, pap, tanár propagáló, agitátor: a zsarnoké

p Anno politikai fogolyként ő tanulhatott, de ha ő regnál, papírt-ceruzát se ad

p Náci megszálláskor nyilas-hungarista, a szovjet alatt meg ávós kommunista

p

p 10

p Csak a szorosan értelmezett munkaidőben, tessék-lássék védi a várat/hazát

p Rossz példát mutatva feloldja az ő tisztelőit a lopás elleni erkölcsi gátlás alól

p Pitiáner ügyet tűz s tart napirenden, hogy így elvegyen helyet-időt a nagytól

p Az idióta szintre lebutított embereket szellemi/vegyi kábítószerrel „boldogító”

p

p 11

p Csak addig, de addig nagyon keresi kegyeid, míg megválasztod képviselőnek

p Végtag-amputációról (!) döntve nála csak a kórháza gazdasági érdeke diktál

p Azért gyárt le „vírusbeteget”, sőt hullát, mert őt ezért dotálják, premizálják…

p Dezinformáló, járvány-pánikkeltő propagandista, agitátor „orvos” -ügynök

p

p 12

p Csak addig nagy és önzetlen jótékonykodó, amíg te az ő gyülekezetébe jársz

p Engem ő élet-veszélybe provokál, amíg az ő „halál-ugrása” védőháló feletti

p Magáról minden közterhet és közfeladatot - mint kutya a vizet - lazán lerázó

p Egy jó ideig ateista, majd neofita túlbuzgó, majd meg aposztata gyalázkodó

p

p 13

p Halálkomolyan veszi, és meri és nagyban teszi: Győzzük le a természetet!

p A hierarchia jelentése neki nem szent, isteni rend-uralom, de pápai diktatúra

p Alárendelő: nem érti/érteti a magyar nyelvi/emberi mellérendelő viszonyokat

p A csak a „vagy-vagy”, a kizárólagos „görög” logikát ismeri - az „is-is” nincs

p

p x

Csokonai Vitéz Mihály

Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban

Hát, múzsáknak szentelt

Kies tartomány!

Íly számkivetve volt

Nálad minden tudomány?

Hát csak sertést nevelt-é

Itt a makk s haraszt?

Hát csak kanásznak termett

A somogysági paraszt?

Istenem!

Senki sem

Vette észbe,

Hogy e részbe

Árva még Somogy!

Hány jó ész lett vaddá,

Hogy nem mívelték?

Hány polgár búnyikká?

Hogy jóba nem nevelték!

Dudva lenne a dudvák

Közt az ananász:

Kanász marad akinek

A nevelője kanász.

Hát már, hogy

A Somogy

- ly tudatlan,

Formálatlan,

Kié a hiba?

Debrecen és Patak

Messze estenek

Ide, hol a múzsák

Nem is esmértettenek.

Ami kevés pénz bejött,

Két-három póra,

Nagyobb dologra ment el -

Borra avagy disznóra.

A szegény

Pórlegény

Vagy bodnárnak,

Vagy betyárnak,

Vagy zsiványnak állt.

Óh, szomorú sorsa

Egy szép megyének!

Hol a magyar lelkek

Megvetve heverének.

Óh, nem fáj-é a szíve

Minden magyarnak,

Hogy a magyar fiakkal

Gondolni nem akarnak?

De tán jő

Oly idő,

Melyben nékünk

A vidékünk

Új Hélikon lesz. –

Ady Endre -

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,

Kínzottja sok-sok méla vágynak,

Csordát őrzött és nekivágott

A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok

Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szivében,

A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,

Gondolt halálra, borra, nőre,

Minden más táján a világnak

Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba

Társakra s a csordára nézett,

Eltemette rögtön a nótát:

Káromkodott vagy fütyörészett.



Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy épp a rosszat csinálja jól…

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagembernél jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb. stb.,

hogy segítsenek vagy ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki közvetlenül érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

