pppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Aranykor/Isten országa - vaskor-földi pokol

Magyarán írott életminőség vizsgálódásaim

pppppppppppppppppppppp

Életminőség tesztkönyv II.

Jó-rossz szándék-következmény/ok-okozat

Elvek-tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Jelenség/tünetðdiagnózisðterápiað gyógyulás

pppppppppppppppppppppppp

p

p Komjáthy Jenő

p A MÚLTBÓL

p

p Mosolygott rám sok szép leányajk,

p Szeretkezém sok szép leánnyal,

p Élvet kinált a lomb, a rózsa,

p Sok titkos-édes pásztoróra.

p

p Pazar fényt szórt reám az égbolt,

p A mindenség ködfátyolkép volt,

p Ezüst folyam, arany virágok,

p Lábom mesés kincsekre hágott.

p

p Ittam a kéjek poharából,

p Ittas valék az ifjuságtól:

p De ím a serleg inog, lendül,

p Reszketve ejtém el kezembül.

p

p Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

p Mely maga ellen törve támad;

p S én élvunottan, kéjgyötörten

p A habzó kelyhet összetörtem.

p

p Majd új gyönyör ragadt el engem,

p S az életet kockára tettem.

p Perdült a köb, baljós a száma,

p Búkedv köszönte vak nyomába.

p

p Ó, én botor, osztályi részem

p Eladtam csengő álompénzen!

p Árnyképeimnek csábölébe:

p Dobáltam mindent lázban égve!

p

p De vége, vége! Már nem vágyom

p Pihenni púha rózsaágyon;

p A rózsaláncot is letéptem,

p Nem sorvadok már szolga-kéjben.

p

p Már csak az vonz, mi lehetetlen,

p Ragyognak kéjnapok felettem:

p De én keresek titkos árnyat,

p Ahol lelkem magába szállhat.

p

p Magából szőjön új világot!

p Mindegyre szítom benn a lángot.

p Mélység, magasság szava lettem,

p Istennek lett visszhangja lelkem.

p

p S visszhangja lett a fergetegnek,

p Mitől a gyöngék úgy remegnek.

p Fejem a Vész keblére hajtván,

p Vad viharének vitte sajkám.

p

p Lángviharok zúgtak felettem,

p Az örök fény visszfénye lettem,

p Visszfénye új, dicsőbb napoknak -

p A régiek már haldokolnak...

p

p Napszínen kába tündököljön,

p Pillangószárnyat hernyó öltsön:

p Keresem én a titkos árnyat,

p Ahol lelkem magába szállhat.

p

p És köd előttem, köd utánam,

p Megközelítlen, szűz magányban:

p Szövöm a csodás, égi regét,

p Mélyeid járom, isteni lét!

p

p S hol a szent liget árnya béfed,

p Új, csodaszép életet élek,

p Tündérsziget ölébe fogad,

p Álmodom boldog, mély álmokat

p

p Önismeretlen

p Sokat vélsz tudni:

p pl. az ún. külvilágról,

p csak pont azt az egyet

p nem nagyon/nagyon nem:

p hogy tulajdonképpen te ki vagy,

p és mire vagy, és mi a fenét keresel

p most a kozmoszban a Föld bolygón…

p

p

p Ki mit tud

p Keveset tudsz,

p ami tényleg fontos lenne,

p De még azt is csak körülbelül, vagy rosszul…

p De sokat tudsz felesleges, lényegtelen dolgokról.

p Ami viszont nemcsak haszontalan: egyenesen káros

p Hát még az: amit rosszul tudsz, azt meg jól csinálod!

p

p

p Rosszul járó

p Egyet lépsz előre, kettőt hátra

p Nem lépsz hátra, hogy lendületből ugorj

p Ha lassan jártál volna, tovább értél volna…

p Egy forgó hengeren „jársz”, vagyis egyhelyben

p

p

p A „kölcsönkérő”

p Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,

p de közben azt gondolod, úgyse adja oda,

p s megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:

p - Kell a francnak a te rohadt kaszád!

p

p

p Életmentő

p Aki csak magát menti

p az égő házból, gyerekét nem,

p vagy előbb az értékes írásait…

p Vagy aki mindenét megmentené,

p és így végül még ő maga is odavész…

p

p

p Pisis-szaros

p Nem nevelődött szobatisztaságra,

p vagy szégyelli, ha inkontinens lesz:

p letagadja és nem keres okot-kúrálást:

p bezárkózva búnak ereszti fejét, pusztul…

p

p

p Feltett kéz

p Fordított arányosság...

p Mindig feltétel nélkül kapitulál

p a körülmények óriási hatalma előtt...

p Persze annál nagyobbak ezek az óriások

p minél törpébbnek látod-láttatod önmagad...

p

p

p Bűn-

p tettestárs

p Felelősség: hárítás-kibúvás

p Nem szartam a kútba, csak a kávájára…

p Nem öljük meg Józsefet, csak a mély kútba dobjuk

p Nem én öltem meg a mély depressziós lakótársamat,

p csak elöl hagytam az altatókat és a konyakosüveget…

p

p

p Pilátus

p Mossa kezeit

p tovább passzolja, hárítja a felelőséget.

p Hinné, hogy nem rajta szárad Jézus vére…

p (hisz ő csak egy kicsi szem a bűn-láncolatban,

p hisz a nemrég hozsannázók is Barabást kiáltottak)

p

p

p Akaratlan

p Nem vagy te bűnös

p Jézus urunk kínhalálában,

p hiszen a tömeghipnózis alá kerültél,

p s így nem voltál beszámítható állapotban

p (fejet hajtottál a kollektív balgaság előtt)

p

p

p Képmutató

p Egy szent fazék,

p akinek a füle kormos

p avagy a szálka és gerenda

p Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát,

p és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy

p kivehesd esetleg atyádfia szeméből a szálkát,

p amit te most látászavartan gerendának nézel…

p

p

p Helyettesítő

p Imádkozhat értem, de nem helyettem

p Adhat tanácsot, de helyettem nem dönthet

p Drukkolhat nekem, de helyettem nem vizsgázhat le

p De ő olyan nagyon „jó anya”, vagy az akar lenni,

p hogy mindent helyettem csinálna, s pont ezzel árt…

p

p

p Élet-pótlék

p A nevetés helyett röhögcsélés

p A sírás helyett max. krokodilkönnyek

p A barátság helyett jó ismerős, szesztestvér

p A hivatás gyakorlása helyett pénzhajszás meló

p A szerelem helyett kóbor numera, érdekházasság

p

p

p Életnedv

p A humor

p annyira sajátosan emberi,

p ő maga az élet sava-borsa:

p ironizálj, gúnyolódj, csúfolkodj stb. -

p hátha minden barátod sikerül elüldözni!

p

p

p Vicceskedő

p humorzsák…

p Igyekezz mindig

p viccesen beszélni,

p De menj biztosra:

p s te magad nevess rajta

p először és a leghangosabban!

p

p

p Komor

p Az emberi élet

p Annyira komoly, halálkomoly,

p hogy csak komoran lehet végigcsinálni…

p Ha netán meg-megkísért a nevethetnék,

p akkor gondolj temetésre, templomra stb.

p (hisz még az örömhírt prédikáló mise is

p olyan ma, mint egy gyász-istentisztelet…)

p

p

p Apróság

p A kicsire nem adsz,

p a nagy meg nem számít!?

p Nem vered be jól a patkószeget –

p a patkó leesik, a ló és így a lovas

p is elesik, a csata, s a haza elveszik…

p

p

p Gyűjtögető

p A buzgó „kiscserkész”

p Gyűjtögesd a jópontokat,

p a mindennapi jócselekedetért!

p Helytelen, boldogtalan életed végén,

p majd beválthatod jó helyekre a paradicsomba...

p

p

p Távlat

p Nincs rálátásod,

p nem látod a lényegest,

p mert túl közel állsz a képhez/magadhoz

p vagy mert még túl közeliek az események,

p amiket fajsúlyosan a helyükre kéne tenned…

p

p

p Hiábavaló

p Felesleges/káros:

p a szerecsenmosdató

p a falra borsót hányó,

p a tengerbe vizet hordó,

p a feneketlen zsákba pénzt öntő,

p fanatikust/részeget ész-érvvel győzködő

p a lelkesen futó, de a rossz irányba tartó

p a Dolga végzése helyett heroikus pótcselekvő

p stb. stb.

p

p

p Felhajtás

p Sok hűhó semmiért

p Hegyek vajúdnak és egérke születik

p Egy életen át terrorizálod családodat,

p S a végén életműved egy „ismeretlen remekmű”

p (jobb esetben üres vászon – rosszabban: giccs…)

p

p Komjáthy Jenő

p FOGADÁS

p

p Midőn a vágyak láza forr eremben

p S hő fájdalomtól vérem fölbuzog,

p Bár szomorú a lelkem mindhalálig:

p Ajkam panaszra nyílni mégse fog.

p

p Szent fogadásom gyönge jaj se szegje

p Viselnem egyenlőn a kéjt, a bajt!

p Szivembe visszaűzöm mind a zokszót,

p Elfojtok minden feltörő sohajt.

p

p Ha tépi szivem késő bánat ölyve,

p Vagy gúny nyilára méltatlan sajog,

p A kínok pőrölyétől összetörve:

p Ajkam panaszra nyílni mégse fog.

p

p Fejemben egy világot és szivemben

p A bűnhödést hordom mindenkiér;

p Fejem fölött lángnyelv, szivembe tőr van,

p Menny és pokol, fény és nyomor kisér.

p

p De bár a szívem általütve légyen,

p Némán foglak viselni, ősnyomor!

p Belőled, gondolatok új világa,

p Támadjon égbenyúló fényszobor!

p

p Vérezzem el bár tőrök vad hegyétől,

p Bízom a lángban, mely ottfönn lobog:

p Isteni dac szorítja össze ajkam,

p Amely panaszra nyílni sose fog.

p

p

p Kisikló

p Kétértelműen fogalmazok:

p udvarolok is, meg nem is,

p ígér(get)ek is, meg nem is,

p dodonai jóslatokat teszek -

p nem akarom, hogy később

p a szavamon foghassanak…

p Így előbb-utóbb életem

p is kisiklik: vakvágányra…

p

p

p Talányos

p Enigmatikus

p Rejtvényekben beszélsz,

p hogy semmit-mondásodat leplezzed

p sok idegen szót használsz, hogy ne értsem

p Így is, úgy is érthető, utólag kimagyarázható

p költői képekben, metaforákban jósolsz stb.

p

p

p Rossz olvasó

p Mindent csak szó szerint értesz.

p Nem tudsz a sorok között olvasni,

p nem fedezed fel a nyíltan nem közölt,

p de mégis odarejtett fontos üzeneteket

p (nem érted még a célzásokat sem)

p

p

p Kukkoló

p mások élik helyetted az életet -

p te megelégszel drukkolással, kukkolással

p Még nem fociztál, csak nézed a meccseket

p Még nem szerelmeskedtél, csak leselkedtél…

p (és a legjobb úton vagy, hogy ez így is maradjon…)

p

p

p Utánzó majom

p Mindig csak hasonmás,

p epigon, gyenge utánzat stb.

p Így – a régi mondás szerint –

p meg is eheti, amit az kinyom…

p

p

p Bűntudatos

p elvált anya vagy apa:

p a gyerekével szemben

p elkövetett bűneit tetéző –

p a majomszerető kompenzáló

p

p

p Utánzó

p divatmajom:

p bár drága, kényelmetlen,

p sőt viselete önkínzással felér,

p és még csak nem is áll jól neki

p

p

p Ha

p elég sokat

p és jó sokáig

p néz a tükrébe,

p sokszor lát majmot,

p nem kell fáradni-fizetni,

p vagyis állatkertbe mennie

p (de legalább így nem lesz

p szerelmes magába/tükörképébe)

p

p

p Sok-sok

p kis hópehely

p füllentése és

p más pehelysúlyú vétke

p összeáll: kritikus tömeg,

p és akkor elindul a bűnlavina,

p mely elsöpöri, maga alá temeti

p

p

p Halálakor

p döbben csak rá,

p hogy az életfilmjében

p a tömegjelenetekben

p még a statisztaszerepet,

p is gyatrán, rosszul játszotta…

p

p

p Nem

p élő-eleven ember,

p csak olyan ő, mint

p a panoptikum kitömött

p viaszbábúja (esetleg éppen

p a szörny-szörnyeteg embereké)

p

p

p Nagy

p és szép

p volt ő valaha,

p de mára már ő

p csak „élő” múmia,

p egy bebalzsamozott hulla

p

p

p Gyáva

p embernek

p nincs családja,

p nincsen otthona,

p se istene, se hivatása,

p se hazája, se babája

p csak bálványa, melója,

p szállása, és max. kurvája

p

p

p Relatív

p Mindig csak viszonylag:

p mindig csak ahhoz képest…?!

p A korodhoz, a jelenkorhoz, a helyzethez,

p a többiekhez, az átlaghoz, az elváráshoz stb.

p Soha nem magadhoz/a mindenséghez képest…

p

p

p Hőbörgő

p Kocsmai világmegváltás

p Csak szabadidős eszmék…

p Csak amíg tart a társalgás és a sör/bor

p Majd otthon/munkában meghunyászkodás

p

p

p Torz-

p szülött

p Születési rend-

p ellenességeire rátett egy lapáttal,

p és nyíltan utál, vagy titkon gyűlöl

p minden normális testi adottságú embert,

p így lesz torz, gnóm, púpos/beteg-háborgó a lelke

p

p

p Szezám, tárulj!

p Egy jól feltett

p kérdésre keresni a választ,

p ez olyan, mint amikor birtokában

p vagy a varázsigének, amire

p megnyílik a kincses barlang

p és akkor szabad a gazda...

p Amúgy meg hiába rágsz át

p akár egész könyvhegyeket,

p csak beléjük temeted magad!

p

p

p Szentnek

p tabusított Könyv

p holt betűtengerébe

p örökre eltemeti magát.

p A betű megöli, nem a Szent

p Lélek/Szellem fújja a vitorláját.

p A követőket követve sodródik

p a szennyárral a szakadékba…

p

p

p Ön-

p rabosító

p Egy idegen,

p agresszív-élelmes,

p sőt parazita nép(csoport)

p istenképét/istenét imádva

p ítéli magát örök szolgaságra…

p

p

p Tücsök és hangya

p Te hiába gürizel, hajtasz,

p mint az állat, igavonó barom,

p munkád gyümölcsét a tücskök élvezik,

p és te éhezel és fázol, nélkülözöl télen,

p és kéregetsz, vagy hitelbe vásárolsz…

p

p

p Komjáthy Jenő:

p Diadalének

p

p Legyőztem az átkot,

p Kivívtam a pálmát,

p Az istenörömnek

p Örök tüze jár át.

p

p Legyőztem az ádáz,

p Az írigy erőket,

p Úr vagyok a sorson,

p Nem rettegem őket.

p

p Úr vagyok a lángon,

p Úr vagyok a vészen,

p Az égi hatalmat

p Kiküzdve merészen.

p

p Itt állok az élet

p Napfényteli halmán,

p Úr vagyok a lelkek

p Roppant birodalmán.

p

p És járok az élet

p Nagy, légi mezőin,

p Szabadok a lelkek,

p Én hű követőim.

p

p Fölszállok az égig,

p Fölszállok a napba,

p Megfürdik a lelkem

p Bíborsugarakba.

p

p Úr vagyok az időn,

p Úr vagyok a téren,

p Lelkemmel a mindent

p Már játszva elérem.

p

p Kivívtam az üdvöt,

p Legyőztem az ármányt,

p Az eszmegyönyörnek

p Örök tüze jár át.

p

p Ó, jertek utánam,

p Ti fénykeresőek,

p Már látom az égi,

p A büszke tetőket!

p

p

p Szennytisztító

p A mocskos fürdővízzel

p együtt a gyereket is kiöntöd:

p egy pályatévesztett pap képe miatt,

p hagyod végleg lenullázódni istenhitedet,

p illetve mást – pénzt stb. – imádsz helyette…

p

p

p Tisztes

p szegénységben,

p szerény jómódban élő,

p vagy önhibás nyomorgó,

p vagy gazul gazdagodó vagy?

p Innováció,

p újítás-kreativitás,

p teremtés nélkül csak

p egy gépiesen üzemelő,

p programozott, távirányított,

p illetve vak szokásrab biorobot…

p

p

p Az úgymond

p a „házi békéért”

p vállalt papucs szerep:

p rövid távon működik is,

p de egy időzített bombán ül

p

p

p Némber

p Lenézett nő,

p aki kivetkőzött női mivoltából,

p akiből hiányoznak a vonzó és

p tiszteletreméltó női tulajdonságok.

p Magát kihívóan kellető nő, aki az

p ösztöneit vakon követi, azoknak él.

p

p

p Addig

p fojtja el/le

p isteni-ösztönös

p természetes vágyait,

p míg jön a detonáció:

p azok nagyot robbannak…

p

p

p Nincs

p önuralma,

p önfegyelme:

p amit/akit megkíván,

p azt eszi/magáévá teszi,

p nem képes halasztani, ill.

p korlátozni szükségletei kielégítését

p

p

p A

p büszke

p „önfeláldozó”

p önmegerőszakoló:

p holtáig kényszerpályán masírozó,

p szülői kívánságra hivatást választó,

p csak megfelelési kényszerből elvett

p házastársa rabigájában szenvedő…

p

p

p Csak

p a felnőttség

p szabadsága-joga kéne,

p de a hozzá tartozó felelősség

p és gondteher már nagyon nem -

p ilyenkor már ismét gyerek lenne,

p csak az előnyök a hátrányok nélkül…

p

p

p Felnőttségfóbiás:

p gyerekből előbb infantilis,

p majd öregkorára szenilis is lesz,

p mintha egy elmeszociális otthon

p mindentől megkímélt lakója lenne…

p

p

p Nagy ravaszul,

p ezer trükkel és

p nagy erőbedobással

p örökké csak kíméli, menti,

p és pont ezért így elveszti éltét

p

p

p Nem

p ülteti el

p jó időben és jó helyre

p a magot/magát: ki is hal…

p

p

p Olcsó János

p Kenyérkereset:

p nem kell tehetség,

p nem kell szakértelem/szakma,

p ő a nyers erejét árulja - olcsón

p

p

p Folyik már

p az ő drága vére,

p de ő még mindig

p csak a sminkjével babrál…

p

p

p Ha

p éppen

p nem szenvedsz időhiányban,

p akkor már nem érzed magad

p egy pótolhatatlan Nagy Embernek

p

p

p Annyi

p sok mindent

p akarsz egyszerre csinálni, hogy

p lassan eltörpülsz Restanciáid mellett

p

p

p Pató Pál úr

p Mindenre ráér,

p amíg nem dőlt

p össze a lakóháza –

p akkor meg már túl késő

p Nincs nála preventív

p értékőrzés és javítás,

p csakis max. tűzoltás,

p az örökös kármentés

p

p

p Ami

p katonai

p parancsnokként erénye,

p az otthonában éppen a bűne,

p de képtelen váltani, disztingválni,

p nejéhez is úgy szól, mint felettes

p a neki engedelmeskedni köteles

p alárendelthez, „alantashoz” …

p

p

p Egész háza

p egy nagy tisztaszoba –

p ő egy annyira pedáns háziasszony,

p hogy a lakók/család szinte ki vannak tiltva:

p ha próbálnak élni, az megzavarja a rendet

p és tönkreteszi a tisztaságot…

p

p

p Rigolyás

p Riogó hangon veszekedő,

p Perlekedő, nyugtalan házsártos

p Kivált a nőkről mondják ezt;

p s a székelyeknél ijedős és

p nehezen szoktatható barmokról is.

p

p

p Ambivalens

p Egyszerre két

p egymással ellentétes

p érzés, késztetés jelenlétét,

p vagy gyors váltakozását, ingadozását jelenti.

p Például: vágyakozás és averzió idegenkedés.

p Egyszerre nagyon szeretné is, meg nem is

p befogadni a kis/kóbor kutyust,

p s ezért döntésképtelen…

p

p

p Komjáthy Jenő

p SCHOPENHAUER

p Világbölcs! Fényes, fönti szellem! Üdvözöllek.

p Ó, hogy szomjam te nagy szivedből olthatom!

p Mélyítő mélyein a nagy világtükörnek

p Jártál te, mester! S én követlek szabadon.

p Bár az "örök világszem" megtörött szemedben,

p Elméd a titkok szívéig hatolt.

p Költő s tudós! Lant volt a próza láz kezedben,

p A bölcselem meg égi líra volt.

p

p Világbölcs! Értelek, csodállak és szeretlek.

p Átérzem, mitől a szíved vérezett;

p A mély iszonytól szívem minden izma reszket,

p Mely általjárta s megdöbbenté szívedet.

p A létiszony, a nagy talány; a vérkövesztő,

p Embervelőre éhes síri rém

p Már engem is gyötört; véreztem én is metsző

p S kővé meredtem zord tekintetén.

p

p Igazság volt csupán szived izzó szerelme,

p S nem kereséd, világos-e az vagy sötét.

p Sötét igazság hirdetője, fényes elme,

p Ki Mája fátyolát előttünk felfödéd!

p Mily zordon és komor tan! Mégis mily világos!

p E gyászos tanban mennyi a vigasz!

p Kegyetlen bár az istennő, akit imádasz:

p Igaz, tehát szép - és szép, mert igaz.

p

p Ó, mert e lét a vak, a bősz vágyak biralma;

p Föltépni mélyeit kegyetlen gyönyöröd.

p És mintha csak kerubok tűzlelke ragadna,

p A kígyó pikkelyes bűntestét széttöröd;

p S az édenből haragban égő pallosoddal

p Kiűzöd az embert, mert elbukott;

p De mégse tiltod el, hogy visszanézve loppal

p Az ősi szépet ott keresse, ott.

p

p Avagy nem tárod-e föl az Eszmék világát,

p Az örök-szép hazát, a fájdalomtalant,

p A gondolat gyönyörét, szűzi tisztaságát,

p Hol nincs jövő, se múlt, nincs fönt és nincs alant?

p Az örök most s az örök itt az úr örökké,

p A bölcs teremtő s a költő király;

p Hol végtelen korokká s végtelen körökké

p Magasodik, mit perc és hely kinál.

p

p S mutatsz egy más, egy öntelen, egy szent világot,

p Az örök-jó honát, a szenvedéstelent.

p S bár mély a seb, mint Szanzara szívünkbe vágott,

p Nirvána vár reánk, az édes, tiszta csend.

p Ahol nem gond a gondolat, nem ér az érzet,

p Nem bűn a bűn, nem fáj a fájdalom;

p A semmi az, mert nincsen róla földi képzet,

p Mert ellenképe az, mi itt vagyon.

p

p Dicsőült szellem! Ott lebegsz te már honodban,

p Csak az mienk, mit ránk hagyott könyved beszél;

p De szíved itt dobog és szívünk véle dobban,

p Tanuljuk, mit tudál; sejtjük, mit érezél.

p S bár démonunk más utat törni készte minket,

p Dicső előkép! Ihlesd homlokunk!

p Az a cél int nekünk, mi egykor néked intett:

p A célnál ott leszünk! Találkozunk!

p x

pppppppppppppppppppppppp

Élet-egészség ABC

Plusz vagy mínusz végtelen életlehetőségek

Szellemiségek, test-lélek, társas lény/egy-én

A baj

felismerése

a gyógyulás kezdete

A sokáig megoldatlan lelki bajok,

átsminkelt megalkuvások, bűnök és

torzulások/hiányok, balga döntések stb.

jobb híján testi tüneteket produkálnak -

jelzik: nem rendeltetés-szerűen élünk…!

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és jó szellemben, bölcsen s lélek-bátran

itt és most javítsunk leromlott életünkön.

Boldogságra teremtve, rontásra is szabadon.

A hiba

a mi készülékünkben van.

Más akár meg is ölhet, de nem árthat.

A legtöbbet nem is sunyi/ádáz ellenségeink,

hanem a jószándékú jóakaróink árthatnának,

és köveznék az utunkat a pokolba, ha hagyjuk…

Az őszinte-áldozatos szülő, barát, tanár, orvos

sokkalta több és tartósabb bajt és kárt okozhat,

mint a hátrányos helyzetünk, a gonosz zsarnok stb.

Ezért is kellene napi imánkban kérni: Védjél meg

a „jóbarátaimtól”, az ellenséggel elbánok magam is!

De leginkább önmagamtól, ha nem a javamat akarom!

Ehess, ihass, alhass, ölelhess –

a mindenséggel mérd magad…!

A testi-lelki egészség és épség

több, mint a betegség, rokkantság hiánya –

miért lenne elég a mínuszból nullára feljönni?

Miért ne használnám rendeltetésszerűen magam?

Egy hasonlattal élve: attól még nem boldog a gitár,

ha nem szobadíszként, vagy ne adjisten, kalapácsnak,

sőt horribile dictu rémes lélekromboló ördögi zaj keltésre,

s nem lélektisztító, -emelő, -finomító, -gazdagító mennyei

muzsika csodateremtő varázseszközeként…használják

A nem akarót vonszolja, a merő-nyerőt repíti a sors!

p.s.:

Egy-egy lényegre törő kulcsmondat,

ige, közmondás, mese-zanza, vers, vicc,

jellemrajz, életkép, mely szellemi segítség ad

a keresőknek, az önvizsgálatra és változásra

készeknek érzékennyé válni, elképzelni,

megérteni, igazolni-cáfolni, súlyozni,

megvitatni és tovább gondolni, elfogadni-

elutasítani: életüket igazítani, javítani,

szépíteni, gazdagítani, kiteljesíteni:

a jót őrizni, a rosszat lerombolni…

A szart nem aranynak tartani, nevezni,

de lehetőleg a hátrányból is előnyt csinálni,

az arany(bányánk)at látni, becsülni, gyarapítani,

és az alkalmi jószerencsét soha nem balra fordítani

Eugéniusz