Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódás: magyar típuspéldatár



Szellemi-társadalmi elit I.

Skála a - sokszor pokoljáró -

legszebb hivatásokat űzőktől

a leghitványabb mesterségekig



p

Petőfi Sándor

p SORS, NYISS NEKEM TÉRT...

p

p Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek

p Az emberiségért valamit!

p Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e

p Nemes láng, amely ugy hevit.

p

p Láng van szivemben, égbül-eredt láng,

p Fölforraló minden csepp vért;

p Minden sziv-ütésem egy imádság

p A világ boldogságaért.

p

p Oh vajha nemcsak üres beszéddel,

p De tettel mondhatnám el ezt!

p Legyen bár tettemért a díj egy

p Uj Golgotán egy új kereszt!

p

p Meghalni az emberiség javáért,

p Mily boldog, milyen szép halál!

p Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet

p Minden kéjmámorainál.

p

p Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,

p Ily szentül!... s én elkészitem

p Saját kezemmel azon keresztfát,

p Amelyre fölfeszíttetem.

p

p (Pest, 1846. április 24–30.)

p

p

p Hóhér

p Egy agy-,

p szív-, lélek sebész,

p aki egy hentesbárddal

p hevesen csapkodva dolgozik

p

p

p Rövidlátó

p Nem tudja,

p mint a hályogkovács, hogy

p mily végzetes következménye

p lehet akár egy kis tévedésének is

p

p

p Patikus

p A tudását

p inkább méregkeverésre,

p és nem gyógyszer készítésére

p kiötlésére, kiszolgálására használja

p

p

p Trójai faló –

p velem csempészteti be

p védett otthon-szentélyembe a tévét

p

p

p Vaklármás

p Tréfából, vagy

p ravaszságból stb.

p vaklármát csapatok,

p hogy azután már ne

p is vegyenek komolyan

p

p

p Könyvmoly

p Történelemkutatása

p tétlen, nincs kérdése,

p ő nem is foglal állást

p rázós társadalmi ügyekben

p

p

p Fejtörés

p és agy-akrobatika –

p jobb ügyhöz méltó buzgalommal:

p ő a múltkép újra-hamisító festője

p

p

p Szembekötött

p Az igazságtalan rend

p időzített bombái között

p papol a társadalmi békéről

p

p

p Tesztfóbiás

p Kerüli a megmérettetést, bujkál:

p ne gördülj fel függöny/ítélj publikum

p

p

p Értékpusztító

p Töredékekből, leletekből

p letűnt, de megszívlelendő

p életformákat nem restauráló

p

p

p Szofista

p Tökmindegy neki, hogy

p a növendékéből mi lesz:

p pandúr lesz vagy betyár

p

p

p Szellemvilágtalan

p Még öregedve is többször él ő

p házas-, mint ahányszor ún. szellemi életet

p

p

p Best seller

p Szennyes-kiteregetés ex szerelméről –

p melléklet: verseknek kikiáltott fűzfapoézis…

p

p

p Mennyiségelvű

p Úgymond a több szem többet lát –

p de nincs-e a testületben „kollektív balgaság”?

p

p

p Jelentőség-adó

p főnöki-szponzori ösztönzésre

p tizedrangú eseményekből próbál

p valami „történelmit” felpuffasztani…

p

p

p Omerta

p Ha valamit, hát az elhallgatási

p maffia-fogadalmam nagyon betartom

p

p

p Összekülönböztető

p Nem tisztázva a félreértést,

p mondvacsinált vallási stb. ellentétet gyárt

p

p

p Spiritus rector

p Tisztában van a szellem hatalmával:

p de csak rossz ügyeknek értelmi szerzője

p

p

p „Értékféltő/őrző”

p Tisztában van Van Gogh

p képeinek anyagi értékével:

p ezért hát gondosan el is zárja

p mindenki elől a bank széfjébe

p

p

p Tiszta kéz

p Én, mint Pilátus,

p mosom a kezeimet –

p másra hárítom a súlyos döntés ódiumát,

p ill. mással végeztetem el a piszkos munkát…

p

p

p Indirekt hírverő

p Túlreagálással én magam

p reklámozok kapitális baromságokat

p

p

p Egykönyvű ember

p Még családi könyvtára sem volt,

p fiad is csak éjjel titokban olvashatott

p

p

p Bibliofil

p A könyv

p pótolhatatlan érték -

p még az égő házból sem

p próbálsz előbb embert menteni

p

p

p Udvari kegyenc

p Nem vizsgálja újra

p a magyarság őstörténetét:

p csak a régi átpolitizált rosszat toldozza-foltozza

p

p

p Sötétítő

p Nem tűzi napirendre,

p nem helyezi reflektorfénybe

p a hallgatólagos Társadalmi Szerződést

p

p

p Kiherélő

p Csak ünnepi szónoklatban,

p mint muzeális ereklyét emlegeti

p a szerinte már nem aktuális ún. 12 pontot

p

p

p Féltékeny

p Újoncokat, kezdőket nem hoz helyzetbe,

p sőt szándékosan háttérbe szorítja/ „égeti” őket

p

p

p Gúnyolódó

p Új s így szokatlan alkotás,

p életforma a vicclapjának a szabad prédája

p

p

p Kirekesztő

p Új, rejtett numerus clausust léptet életbe

p korlátozva a nem zsidók diploma/állásszerzését

p

p

p Kiérdemesült prof

p Amit és ahogyan ő oktat,

p azzal úgy új nemzedékeket

p nevel el, félre elit értelmiséginek

p

p

p Maradi

p Új jelenségekre

p új fogalmat nem alkot,

p s nem keresi meg a legtalálóbb neveket

p

p

p Önkéntes

p Ugyan társadalmi munkába,

p de bármi közhaszon nélkül eldolgozgató

p

p

p Leszoktató

p Úgy tömöríti, kivonatolja

p az irodalom/bölcselet klasszikusait,

p hogy azokat valaha te kézbe se vedd

p

p

p Dögunalmas

p Úgy tanít „történelmet”,

p hogy érdeklődést nem kelt

p és érzékenyen nem érinthet meg

p

p

p Felvilágosító…

p Úgy tájékoztat

p a kullancsveszélyről,

p hogy minörökre „erdőkerülő” leszel

p

p

p Csúsztató

p Úgy szolgáltat a jogot,

p mintha egyben igazságot is szolgáltatna

p

p

p Kivonuló

p Szeretne már

p végleg visszavonulni,

p meghátrálni, dezertálni:

p mint Muszáj Herkules

p nem küzd a közéletben

p

p

p Haszonelvű

p Úgy házasodik meg, hogy

p a párja tudjon és tanítsa is őt pl. angolul

p

p

p Petőfi Sándor

p Kovács Jánosné

p emlékkönyvébe

p

p Jellemtelenség e kor bélyege;

p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,

p Ami az embert emberré teszi,

p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

p Vagy legfölebb is állatok vagyunk.

p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza

p S az emberiség kettős szent nevében:

p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,

p Olts gyermekid szivébe jellemet,

p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.

p És nem szükség, hogy mást is adj nekik,

p Mindent adál, ha jellemet adál.

p

p Debrecen, 1846. november 15.

p

p

p Anti-

p pedagógus

p Úgy néz a tanítványra mindig,

p ahogyan a hülye-gyerekekre nézni illik

p

p

p Gépjármű-oktató

p Úgy megtanít autót vezetni,

p hogy összekevered még a jobb-bal kezed is!

p

p

p Summa cum laude

p Jelesen elvégezt az iskolákat,

p letette a vizsgákat: ki is mosták az agyát

p

p

p Rokkantosító

p Úgy végzi dolgát,

p hogy te mindhalálig

p az ő szellemi injekcióira,

p lelki mankóira szoruljál rá…

p

p

p Segítő

p Kalács helyet

p tanácsot ad az éhezőnek,

p vagy pedig halat ad a háló helyett,

p hogy életfogytig rá szorulj, függj tőle…

p

p

p Szemléltető

p Mesét-verset, regényt

p illusztrálva, illuminálva

p rossz, hamis megvilágításba

p helyezi, nem erősíti a „szöveget”

p

p

p A képregényes

p az illusztráción a hangsúly,

p a kilúgozott szöveg csak a képek alá került,

p mintegy - önkényesen - kommentálja azokat.

p

p

p Pásztor

p Nem az élő istenhez

p vezető utadat egyengeti,

p hanem a nyájába terelgetne be Téged

p

p

p Teológus

p Ismeri jól az istenérveket,

p és a felmerült cáfolatokat is,

p de saját istenélménye még nemigen volt

p

p

p Filozófus

p Ismeri jól a bölcselet történetét,

p de mivel ő sem tud, nem taníthatja,

p hogyan kell önálló egy-énként filozofálnia

p

p

p Úszómester

p Aki mag nem tud úszni

p Vagy a munkája a hobbija is:

p ő a szennyárral úszók mestere

p

p

p Szakmai lojalitás!?

p A mundérunk becsületét

p a műhibák rafinált elkenésével védem

p

p

p Apokriffá minősítő

p A jól védett monopolhelyzetemből

p fakadó önbizalommal, gőggel kanonizálok

p

p

p Irgalmatlan pap

p A szentmisére loholva lelki

p elsősegélynyújtás nélkül robog tovább

p

p

p Közvádló

p A mindenkori Szókratészeket

p az ifjúság megrontásával vádolom

p

p

p Karrier-tanácsadó

p A minden/bármi áron való

p érvényesülés iskoláján oktató-nevelő

p

p

p Lépre-csalt

p A mézesmadzagot bekapó/

p hazajárogatva visszakozó politikai emigráns,

p aki így a nevét adja egy bűnös rendszerhez…

p

p

p Kezdő-haladó

p A Mesterek másolásával kezdem,

p és beéretten a hamisításukkal végzem

p

p

p Protokoll orvos

p A megélhetését anyafarkasként védő,

p az alternatívokat sarlatánnak megbélyegző

p

p

p Sátánista

p A Mammon papjaként

p a fénylő aranyborjút Istenként imádtató

p

p

p Meteorológus

p Aki másnap már nagyon pontosan

p „előre jelzi”: milyen idő volt tegnap

p (így soha nem is kaphat reklamációt)

p

p

p Honáruló

p A magyar nép taníttatta,

p mégis idegent/idegenben ellenséget szolgál

p

p

p Magyartalan

p A magyarság elszakadt rokonait

p nem látogató, szellemi gyökereinket elvágó

p

p

p Individualista

p Vagy ő jöjjön rá

p – először - az igazságra,

p vagy inkább sohase derüljön ki…

p

p

p V.I.P.

p Üldözési mániája

p folyamatosan táplálja

p saját fontosságának a tudatát

p

p

p Beköpő

p Vádalkut köt,

p hogy mentse az irháját –

p nincsen betyárbecsülete

p

p

p Lógós

p Mint a seregben az írnok,

p aki elsunnyogja a napi kiképzést!

p

p

p Visszaélő

p Újságíró stb. pozícióját

p főleg/ csak a saját ügyei

p kivételezett elintézésére használgatja

p

p

p Térítő

p Lelki üdvét féltve

p csak vödörben halászó,

p kocsmában, kuplerájban nem térítő

p

p

p Mentegetőző

p Ő nem tudja, aláírt-e

p 1956-ot mocskoló levelet,

p mert ő akkor – is - részeg volt…

p

p

p Állami díjas

p Az idegenek által

p levert magyar szabadságharc után

p szembe köpve a bebörtönzötteket, mártírokat

p érdemrendet vesz át, a megszállót dicsőíti stb.

p

p

p Szószóló

p Ő elmondta,

p s ezzel egyszersmind

p már fel is mentette lelkét

p

p

p Önmosdató

p Mint Pilátus

p Jézus vére ontásában,

p oly ártatlan: mossa kezeit…

p

p

p Ravasz

p Más bőrét

p viszi a vásárra –

p más farkával veri a csalánt

p

p

p Gyarló

p Naponként nem lehet

p újra és újra ellenállni!?

p A könnyű siker csábító Nagy Céda

p

p

p Embervesztő

p Tábornokként

p rosszul dönt, hogy

p melyik csapatot, mikor stb.

p küldi inkább a szinte biztos halálba

p

p

p Infantilis

p Huszárcsíny helyett

p csak gyáva és durva stb.

p diákcsínyeket elkövető

p

p

p Álbátor

p Rejtett védőháló felett

p „merész” halálugró: „salto mortale”,

p de mást istenkísértésbe visz, cukkol

p

p

p Petőfi Sándor:

p A MÁRCIUSI IFJAK

p

p Szolgaságunk idejében

p Minden ember csak beszélt,

p Mi valánk a legelsők, kik

p Tenni mertünk a honért!

p

p Mi emeltük föl először

p A cselekvés zászlaját,

p Mi riasztók föl zajunkkal

p Nagy álmából a hazát!

p

p A földet, mely koporsó volt

p S benn egy nemzet a halott,

p Megillettük, és tizennégy

p Milljom szív földobogott.

p

p Egy szóvá s egy érzelemmé

p Olvadt össze a haza,

p Az érzelem "lelkesűlés",

p A szó "szabadság" vala.

p

p Oh ez ritkaszép látvány volt,

p S majd ha vénül a világ,

p Elmondják az unokáknak

p Ezt a kort a nagyapák.

p

p És mi becsben, hírben álltunk,

p Míg tartott a küzdelem,

p De becsünknek, de hirünknek

p Vége lett nagy hirtelen.

p

p Kik nem voltak a csatán, a

p Diadalhoz jöttenek,

p S elszedék a koszorúkat,

p Mert a szóhoz értenek.

p

p E sereg, mely, míg a harc folyt,

p El volt bujva vagy aludt,

p Igy zugott a diadalnál:

p Mi viseltünk háborut!

p

p Legyen tehát a tiétek,

p A dicsőség és a bér,

p Isten neki... nem küzdénk mi

p Sem dicsőség-, sem dijért.

p

p És ha újra tenni kell majd,

p Akkor újra ott leszünk,

p És magunknak bajt s tinektek

p Koszorúkat szerezünk.

p

p Viseljétek a lopott hírt,

p A lopott babérokat,

p Nem fogjuk mi fejetekről

p Leszaggatni azokat.

p

p Abban lelünk mi jutalmat,

p Megnyugoszunk mi azon:

p Bárkié is a dicsőség,

p A hazáé a haszon!

p

p Pest, 1848. június

p

p

p Átváltozó

p Az egykori lázadó ifjúból

p mára már igavonó barom szelídül

p

p

p Dezertőr

p Ő nem kér tűzkeresztséget,

p már/pont ütközet előtt elszökik

p

p

p Ráfogó

p A ravasz rágalmazás magas-

p iskolájában summa cum laude éltanuló

p

p

p Fair play játék

p Szabad a verseny,

p egyenlők az esélyek:

p te gyalog/ő meg: autó,

p dopping, csalás stb. stb.

p

p

p Lelki hadviselő

p Barátként ölelget, puhatolózik,

p mert a gyenge pontjaid puhatolná ki,

p hogy tudja, hova kell majd döfnie…

p

p

p Altató

p Elaltatja éberséged, hogy ne

p nagyon légy résen, légy óvatlan

p

p

p Bennfentes –

p lerombolod az együtt nézett

p opera/film maradék illúzióját!

p

p

p Minden

p lében kanál

p kellemetlenkedő

p cezaromán belügyes házmester

p

p

p Ihlet

p nélkül

p rovod a sorokat –

p hátha a mennyiség

p majd átcsap minőségbe

p

p

p Tudós, frigid,

p kékharisnya, prűd nők

p társaságának az örökös tagja ő

p

p

p Örök

p értetlenkedő:

p hisz te csak a kisujjadat

p adtad oda az ördögnek!?

p

p

p Nem vagy

p önsanyargató –

p pusztán kenyérféltésből

p máris engedsz a 48-ból

p

p

p Mi

p csal-

p hatatlanok vagyunk:

p a tévedések lehetőségét

p nemigen minimalizálók…

p

p

p Nem

p bolond ő

p poétának állni,

p elszegődik inkább

p például katonaírnoknak

p

p

p Nem

p ülhetünk

p a babérokon,

p mert a következő

p meccset is meg kell nyerni…

p

p

p Nem

p utólag díszítgetjük,

p eleve ízléssel tervezzük

p a használati tárgyainkat

p

p

p Nem túl

p hálás szerep

p sokkal ébreszteni

p szellemi álomszuszék „tesóidat”

p

p

p Nem

p tukmálsz rá

p senkire életcélokat,

p de javasolsz/kifogásolsz eszközöket

p

p

p Nem

p tudom, hogyan

p kell megszólítani

p a kortársaimat, pláne

p az ifjú honfitársaimat

p

p

p Nem

p tudom,

p hogy mit tudok

p jól/rosszul, és nem

p tudom, hogy mit nem tudok

p

p

p

p Nem

p tudom,

p de teszem:

p önkéntes öncenzúrával

p saját kezűleg kiherélem művem

p

p

p Nem tudok

p tüntetően hallgatni,

p nehogy hülyének vagy

p kukának nézzenek

p

p

p Nem

p tudok

p hallgatni arról,

p amiről nem lehet

p beszélni, „csak” zenélni

p

p

p Nem

p tőlünk függ, hogy

p babér- vagy tövis-

p koszorút tesznek-e a fejünkre…

p

p

p Nem titkolva,

p de vállalva az egy-én

p ún. szubjektivitását:

p fikarcnyit sem enged

p az objektív igazságból

p

p

p Nem

p tiltakozott

p „szamizdat” és

p más kéziratok, könyvek

p elkobzása, elégetése ellen

p

p

p Nem

p tesszük a kirakatba,

p de nem is szégyelljük

p a magánéletünket, sőt!

p (üvegfalú házban lakunk…)

p

p

p Nem

p tér ki a hitéből,

p így prédikátorként

p egy hadigálya rabevezőse lesz

p

p

p Önkasztráló

p Kicselezi a cenzúrát,

p illetve tehermentesíti azt:

p ő saját kezűleg kiheréli művét

p

p

p Nem te,

p a szabad préda,

p az üldözött vad,

p de a hajtó, a vadász

p kap veszélyességi pótlékot!

p

p

p Nem

p te vagy

p az ideális,

p de legalább még

p elfogadható férj, apa,

p szomszéd, testvér, barát, polgártárs,

p hiszen te az emberiség barátja vagy…

p

p

p Nem

p tanítalak

p meg tanulni,

p ezért is akkora

p kínszenvedés ez neked

p

p

p Nem

p taktikai okokból,

p nem kampányszerűen

p foglalkozunk a cigánykérdéssel

p

p

p Nem

p takarom el az arcom

p s nem változtatom el a hangom,

p ha nyilatkozok, állást foglalok stb.

p

p

p Nem

p tájékoztatlak:

p amiről nem tudsz,

p így az nem is hiányzik…!?

p Az elhallgatással vagyok hazug…

p

p

p Nem

p stikában

p a gatyán át,

p de obszcén módon

p a magas trambulinról

p vizelek a közös medencébe

p

p

p Nem

p rombolom le,

p de renoválgatom

p a káros nemzeti illúziókat

p (Nagymagyarország=menny)

p

p

p Nem

p rettent a szabadság,

p nem félek felelni minden

p egyes szavamért-képemért

p

p

p Nem

p rejtjük el,

p de féltékenyen őrizzük

p természeti és művi értékeinket

p

p

p Nem

p rakom helyre,

p nem korrigálom

p az ízlésficamokat –

p de gustibus non

p est disputandum:

p az ízlésről nem lehet vitatkozni!?

p

p

p

p A MAGYAR

p POLITIKUSOKHOZ

p

p Lenézik a szegény költőket

p Ez elbizott, kevély urak,

p Kik a megyék s ország gyülésén

p Fényes szerepet játszanak.

p Pusztulj az útból, jó fiú, ki

p Kopottan ballagsz ott gyalog,

p Mert eltiportat ezen úr, ki

p Hintón melletted elrobog.

p Azért vannak tán olyan nagyra,

p Hogy őket paripák viszik,

p S mig a költő tengődik éhen,

p Az ő szolgájok is hizik?

p Vagy, ami még szebb, azt gondolják

p Talán, hogy fontosabbak ők

p Az emberiség mérlegén, mint

p E haszontalan verselők?

p Ti, kik úgy fölfuvalkodátok.

p Tudjátok-e, mik vagytok ti?

p Az apró napi események

p Mulandó pásztortüzei.

p Éjenként lát a vándor, amint

p Föl-föllobogtok magasan,

p S reggel felé a nagy tüzeknek

p Már csak hideg, holt hamva van.

p Hozzátok képest, mikor égtek,

p A költők kicsiny csillagok,

p E messze csillámló szikráknál

p Százszor nagyobbak lángitok;

p De hamvatokat is midőn már

p A szellők régen elvivék,

p A távolságban a kis csillag

p Még akkoron is egyre ég.

p Tanuljátok meg, mi a költő,

p És bánjatok szépen vele,

p Tanuljátok meg, hogy a költő

p Az istenség szent levele,

p Melyet leküld magas kegyében

p Hozzátok, gyarló emberek,

p Amelybe örök igazságit

p Saját kezével írta meg.

p S habár más nemzet föl se' venné

p A költőket, ti magyarok,

p Költőitek előtt, tinektek

p Illő, hogy fejet hajtsatok.

p Oh, a magyar költőknek vajmi

p Nagy honfi-érdemök vagyon...

p Szégyen, ha elfelejtettétek!

p Még nincsen túl fél századon.

p Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet

p Apáink örökségiből

p El nem rabolt még az enyészet,

p Az ellenünk esküdt idő,

p Nyelvünk is veszendőben volt már,

p Hozzája közel volt a vég,

p Az országútra kitaszítva

p Halálos bajban feküvék.

p Kevély urak, e szent betegnek

p Milyen segélyt nyujtottatok?

p Ha hozzáléptetek, azért volt,

p Hogy rajta egyet rugjatok!

p Költők valának ápolói,

p E rongyos, éhes emberek,

p Ők ápolák s menték meg... és ti

p Őket mégis lenézitek!

p

p

p Petőfi Sándor

p Pest, 1847. december

p

p x



p.s.:

Az emberiség

jótevőitől a fejig,

amitől bűzlik a hal

Ki mily sokat segíthet,

annyit/még többet árthat

Akár „csak” passzívan,

a talentuma elásásával,

a pálya elhagyásával stb.,

vagy épphogy (hiper)aktívan,

akár jó, akár rossz szándékkal.

A legtöbbet a rossz tudása

lelkiismeretes, jó alkalmazásával,

mint egy „Mekk mester”, vagy

mint egy mai protokollos orvos…

Mindenkinek van

képessége, tudása, pozíciója

folytán másokra jó-rossz befolyású

szellemi, segítő, döntéshozó hivatása,

nem csak a pap, bölcs, orvos, tanítón,

tudós, feltaláló, mester, művész, író,

igazságszolgáltató, bankár, kulturális

vagy gazdasági vezető-szervező, sajtós,

munkahelyi főnök, politikus stb. stb. stb.

hisz egy szülő/családfő egyszemélyben

tulajdonképpen egy kicsit mindegyik…!

A népmesékből is tudjuk, mily sok és

súlyos kárt okozhat a gonosz mostoha,

amit csak a majomszerető múlhat felül…

Akinek áldjuk a nevét,

mert döntő része volt abban, hogy

szebbé, jobbá, igazabbá, gazdagabbá,

igazságosabbá, egészségesebbé stb.

váljon az ember(iség) és a társadalma.

És akik ezért sokszor elviselték-vállalták

az üldöztetést, elhallgattatást, nyomort stb.

És akiknek a neve átok,

mert gyáva megalkuvók, alkalmatlanok,

kötelességmulasztók, zsarnokok/kegyencek,

szélhámosok, inkvizítorok, népírtók, terroristák,

ízlésrombolók, istenkép-hamisítók, „rabosítók”,

népbutítók, a jót rosszul – a rosszat jól csinálók,

a lelkiismeretüket bérbe adók, ördöggel szövetkezők…

p.s.:

Vegyünk egy érzékletes,

mindenki által ismert, mindenkit érintő példát,

amilyen a körzeti/családi, vagy kórházi (szak)orvos.

Aki igen sokat tanul, hogy meggyógyítsa a beteget,

áldozatosan segítsen neki helyreállítania az egészségét,

hogy ne fájdalmakkal, megcsonkítva „éljen”/szenvedjen.

Aki lehet „az anyák megmentője”, mint Semmelweis,

akinek „jutalma” a meghurcolás, kiközösítés, diliház…

De ő is az, aki csak azt engedi a pályára, aki diplomás,

aki a ma engedett materialista protokoll szerint „orvosol”

vagyis nem kutatja, nem ismeri az ún. betegség lelki okait,

ezért vegyszerekkel/méreggel kúrálja/fenntartja, tartósítja

sőt súlyosbítja a bajt, és a diagnózis-sokkjával éppen

nem segítője, de akadálya a felépülésnek…

Eugéniusz

