Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol
Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódás: magyar típuspéldatár
Szellemi-társadalmi elit I.
Skála a - sokszor pokoljáró -
legszebb hivatásokat űzőktől
a leghitványabb mesterségekig
p
Petőfi Sándor
p SORS, NYISS NEKEM TÉRT...
p
p Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
p Az emberiségért valamit!
p Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
p Nemes láng, amely ugy hevit.
p
p Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
p Fölforraló minden csepp vért;
p Minden sziv-ütésem egy imádság
p A világ boldogságaért.
p
p Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
p De tettel mondhatnám el ezt!
p Legyen bár tettemért a díj egy
p Uj Golgotán egy új kereszt!
p
p Meghalni az emberiség javáért,
p Mily boldog, milyen szép halál!
p Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet
p Minden kéjmámorainál.
p
p Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
p Ily szentül!... s én elkészitem
p Saját kezemmel azon keresztfát,
p Amelyre fölfeszíttetem.
p
p (Pest, 1846. április 24–30.)
p
p
p Hóhér
p Egy agy-,
p szív-, lélek sebész,
p aki egy hentesbárddal
p hevesen csapkodva dolgozik
p
p
p Rövidlátó
p Nem tudja,
p mint a hályogkovács, hogy
p mily végzetes következménye
p lehet akár egy kis tévedésének is
p
p
p Patikus
p A tudását
p inkább méregkeverésre,
p és nem gyógyszer készítésére
p kiötlésére, kiszolgálására használja
p
p
p Trójai faló –
p velem csempészteti be
p védett otthon-szentélyembe a tévét
p
p
p Vaklármás
p Tréfából, vagy
p ravaszságból stb.
p vaklármát csapatok,
p hogy azután már ne
p is vegyenek komolyan
p
p
p Könyvmoly
p Történelemkutatása
p tétlen, nincs kérdése,
p ő nem is foglal állást
p rázós társadalmi ügyekben
p
p
p Fejtörés
p és agy-akrobatika –
p jobb ügyhöz méltó buzgalommal:
p ő a múltkép újra-hamisító festője
p
p
p Szembekötött
p Az igazságtalan rend
p időzített bombái között
p papol a társadalmi békéről
p
p
p Tesztfóbiás
p Kerüli a megmérettetést, bujkál:
p ne gördülj fel függöny/ítélj publikum
p
p
p Értékpusztító
p Töredékekből, leletekből
p letűnt, de megszívlelendő
p életformákat nem restauráló
p
p
p Szofista
p Tökmindegy neki, hogy
p a növendékéből mi lesz:
p pandúr lesz vagy betyár
p
p
p Szellemvilágtalan
p Még öregedve is többször él ő
p házas-, mint ahányszor ún. szellemi életet
p
p
p Best seller
p Szennyes-kiteregetés ex szerelméről –
p melléklet: verseknek kikiáltott fűzfapoézis…
p
p
p Mennyiségelvű
p Úgymond a több szem többet lát –
p de nincs-e a testületben „kollektív balgaság”?
p
p
p Jelentőség-adó
p főnöki-szponzori ösztönzésre
p tizedrangú eseményekből próbál
p valami „történelmit” felpuffasztani…
p
p
p Omerta
p Ha valamit, hát az elhallgatási
p maffia-fogadalmam nagyon betartom
p
p
p Összekülönböztető
p Nem tisztázva a félreértést,
p mondvacsinált vallási stb. ellentétet gyárt
p
p
p Spiritus rector
p Tisztában van a szellem hatalmával:
p de csak rossz ügyeknek értelmi szerzője
p
p
p „Értékféltő/őrző”
p Tisztában van Van Gogh
p képeinek anyagi értékével:
p ezért hát gondosan el is zárja
p mindenki elől a bank széfjébe
p
p
p Tiszta kéz
p Én, mint Pilátus,
p mosom a kezeimet –
p másra hárítom a súlyos döntés ódiumát,
p ill. mással végeztetem el a piszkos munkát…
p
p
p Indirekt hírverő
p Túlreagálással én magam
p reklámozok kapitális baromságokat
p
p
p Egykönyvű ember
p Még családi könyvtára sem volt,
p fiad is csak éjjel titokban olvashatott
p
p
p Bibliofil
p A könyv
p pótolhatatlan érték -
p még az égő házból sem
p próbálsz előbb embert menteni
p
p
p Udvari kegyenc
p Nem vizsgálja újra
p a magyarság őstörténetét:
p csak a régi átpolitizált rosszat toldozza-foltozza
p
p
p Sötétítő
p Nem tűzi napirendre,
p nem helyezi reflektorfénybe
p a hallgatólagos Társadalmi Szerződést
p
p
p Kiherélő
p Csak ünnepi szónoklatban,
p mint muzeális ereklyét emlegeti
p a szerinte már nem aktuális ún. 12 pontot
p
p
p Féltékeny
p Újoncokat, kezdőket nem hoz helyzetbe,
p sőt szándékosan háttérbe szorítja/ „égeti” őket
p
p
p Gúnyolódó
p Új s így szokatlan alkotás,
p életforma a vicclapjának a szabad prédája
p
p
p Kirekesztő
p Új, rejtett numerus clausust léptet életbe
p korlátozva a nem zsidók diploma/állásszerzését
p
p
p Kiérdemesült prof
p Amit és ahogyan ő oktat,
p azzal úgy új nemzedékeket
p nevel el, félre elit értelmiséginek
p
p
p Maradi
p Új jelenségekre
p új fogalmat nem alkot,
p s nem keresi meg a legtalálóbb neveket
p
p
p Önkéntes
p Ugyan társadalmi munkába,
p de bármi közhaszon nélkül eldolgozgató
p
p
p Leszoktató
p Úgy tömöríti, kivonatolja
p az irodalom/bölcselet klasszikusait,
p hogy azokat valaha te kézbe se vedd
p
p
p Dögunalmas
p Úgy tanít „történelmet”,
p hogy érdeklődést nem kelt
p és érzékenyen nem érinthet meg
p
p
p Felvilágosító…
p Úgy tájékoztat
p a kullancsveszélyről,
p hogy minörökre „erdőkerülő” leszel
p
p
p Csúsztató
p Úgy szolgáltat a jogot,
p mintha egyben igazságot is szolgáltatna
p
p
p Kivonuló
p Szeretne már
p végleg visszavonulni,
p meghátrálni, dezertálni:
p mint Muszáj Herkules
p nem küzd a közéletben
p
p
p Haszonelvű
p Úgy házasodik meg, hogy
p a párja tudjon és tanítsa is őt pl. angolul
p
p
p Petőfi Sándor
p Kovács Jánosné
p emlékkönyvébe
p
p Jellemtelenség e kor bélyege;
p Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,
p Ami az embert emberré teszi,
p E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,
p Vagy legfölebb is állatok vagyunk.
p Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza
p S az emberiség kettős szent nevében:
p Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,
p Olts gyermekid szivébe jellemet,
p Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.
p És nem szükség, hogy mást is adj nekik,
p Mindent adál, ha jellemet adál.
p
p Debrecen, 1846. november 15.
p
p
p Anti-
p pedagógus
p Úgy néz a tanítványra mindig,
p ahogyan a hülye-gyerekekre nézni illik
p
p
p Gépjármű-oktató
p Úgy megtanít autót vezetni,
p hogy összekevered még a jobb-bal kezed is!
p
p
p Summa cum laude
p Jelesen elvégezt az iskolákat,
p letette a vizsgákat: ki is mosták az agyát
p
p
p Rokkantosító
p Úgy végzi dolgát,
p hogy te mindhalálig
p az ő szellemi injekcióira,
p lelki mankóira szoruljál rá…
p
p
p Segítő
p Kalács helyet
p tanácsot ad az éhezőnek,
p vagy pedig halat ad a háló helyett,
p hogy életfogytig rá szorulj, függj tőle…
p
p
p Szemléltető
p Mesét-verset, regényt
p illusztrálva, illuminálva
p rossz, hamis megvilágításba
p helyezi, nem erősíti a „szöveget”
p
p
p A képregényes
p az illusztráción a hangsúly,
p a kilúgozott szöveg csak a képek alá került,
p mintegy - önkényesen - kommentálja azokat.
p
p
p Pásztor
p Nem az élő istenhez
p vezető utadat egyengeti,
p hanem a nyájába terelgetne be Téged
p
p
p Teológus
p Ismeri jól az istenérveket,
p és a felmerült cáfolatokat is,
p de saját istenélménye még nemigen volt
p
p
p Filozófus
p Ismeri jól a bölcselet történetét,
p de mivel ő sem tud, nem taníthatja,
p hogyan kell önálló egy-énként filozofálnia
p
p
p Úszómester
p Aki mag nem tud úszni
p Vagy a munkája a hobbija is:
p ő a szennyárral úszók mestere
p
p
p Szakmai lojalitás!?
p A mundérunk becsületét
p a műhibák rafinált elkenésével védem
p
p
p Apokriffá minősítő
p A jól védett monopolhelyzetemből
p fakadó önbizalommal, gőggel kanonizálok
p
p
p Irgalmatlan pap
p A szentmisére loholva lelki
p elsősegélynyújtás nélkül robog tovább
p
p
p Közvádló
p A mindenkori Szókratészeket
p az ifjúság megrontásával vádolom
p
p
p Karrier-tanácsadó
p A minden/bármi áron való
p érvényesülés iskoláján oktató-nevelő
p
p
p Lépre-csalt
p A mézesmadzagot bekapó/
p hazajárogatva visszakozó politikai emigráns,
p aki így a nevét adja egy bűnös rendszerhez…
p
p
p Kezdő-haladó
p A Mesterek másolásával kezdem,
p és beéretten a hamisításukkal végzem
p
p
p Protokoll orvos
p A megélhetését anyafarkasként védő,
p az alternatívokat sarlatánnak megbélyegző
p
p
p Sátánista
p A Mammon papjaként
p a fénylő aranyborjút Istenként imádtató
p
p
p Meteorológus
p Aki másnap már nagyon pontosan
p „előre jelzi”: milyen idő volt tegnap
p (így soha nem is kaphat reklamációt)
p
p
p Honáruló
p A magyar nép taníttatta,
p mégis idegent/idegenben ellenséget szolgál
p
p
p Magyartalan
p A magyarság elszakadt rokonait
p nem látogató, szellemi gyökereinket elvágó
p
p
p Individualista
p Vagy ő jöjjön rá
p – először - az igazságra,
p vagy inkább sohase derüljön ki…
p
p
p V.I.P.
p Üldözési mániája
p folyamatosan táplálja
p saját fontosságának a tudatát
p
p
p Beköpő
p Vádalkut köt,
p hogy mentse az irháját –
p nincsen betyárbecsülete
p
p
p Lógós
p Mint a seregben az írnok,
p aki elsunnyogja a napi kiképzést!
p
p
p Visszaélő
p Újságíró stb. pozícióját
p főleg/ csak a saját ügyei
p kivételezett elintézésére használgatja
p
p
p Térítő
p Lelki üdvét féltve
p csak vödörben halászó,
p kocsmában, kuplerájban nem térítő
p
p
p Mentegetőző
p Ő nem tudja, aláírt-e
p 1956-ot mocskoló levelet,
p mert ő akkor – is - részeg volt…
p
p
p Állami díjas
p Az idegenek által
p levert magyar szabadságharc után
p szembe köpve a bebörtönzötteket, mártírokat
p érdemrendet vesz át, a megszállót dicsőíti stb.
p
p
p Szószóló
p Ő elmondta,
p s ezzel egyszersmind
p már fel is mentette lelkét
p
p
p Önmosdató
p Mint Pilátus
p Jézus vére ontásában,
p oly ártatlan: mossa kezeit…
p
p
p Ravasz
p Más bőrét
p viszi a vásárra –
p más farkával veri a csalánt
p
p
p Gyarló
p Naponként nem lehet
p újra és újra ellenállni!?
p A könnyű siker csábító Nagy Céda
p
p
p Embervesztő
p Tábornokként
p rosszul dönt, hogy
p melyik csapatot, mikor stb.
p küldi inkább a szinte biztos halálba
p
p
p Infantilis
p Huszárcsíny helyett
p csak gyáva és durva stb.
p diákcsínyeket elkövető
p
p
p Álbátor
p Rejtett védőháló felett
p „merész” halálugró: „salto mortale”,
p de mást istenkísértésbe visz, cukkol
p
p
p Petőfi Sándor:
p A MÁRCIUSI IFJAK
p
p Szolgaságunk idejében
p Minden ember csak beszélt,
p Mi valánk a legelsők, kik
p Tenni mertünk a honért!
p
p Mi emeltük föl először
p A cselekvés zászlaját,
p Mi riasztók föl zajunkkal
p Nagy álmából a hazát!
p
p A földet, mely koporsó volt
p S benn egy nemzet a halott,
p Megillettük, és tizennégy
p Milljom szív földobogott.
p
p Egy szóvá s egy érzelemmé
p Olvadt össze a haza,
p Az érzelem "lelkesűlés",
p A szó "szabadság" vala.
p
p Oh ez ritkaszép látvány volt,
p S majd ha vénül a világ,
p Elmondják az unokáknak
p Ezt a kort a nagyapák.
p
p És mi becsben, hírben álltunk,
p Míg tartott a küzdelem,
p De becsünknek, de hirünknek
p Vége lett nagy hirtelen.
p
p Kik nem voltak a csatán, a
p Diadalhoz jöttenek,
p S elszedék a koszorúkat,
p Mert a szóhoz értenek.
p
p E sereg, mely, míg a harc folyt,
p El volt bujva vagy aludt,
p Igy zugott a diadalnál:
p Mi viseltünk háborut!
p
p Legyen tehát a tiétek,
p A dicsőség és a bér,
p Isten neki... nem küzdénk mi
p Sem dicsőség-, sem dijért.
p
p És ha újra tenni kell majd,
p Akkor újra ott leszünk,
p És magunknak bajt s tinektek
p Koszorúkat szerezünk.
p
p Viseljétek a lopott hírt,
p A lopott babérokat,
p Nem fogjuk mi fejetekről
p Leszaggatni azokat.
p
p Abban lelünk mi jutalmat,
p Megnyugoszunk mi azon:
p Bárkié is a dicsőség,
p A hazáé a haszon!
p
p Pest, 1848. június
p
p
p Átváltozó
p Az egykori lázadó ifjúból
p mára már igavonó barom szelídül
p
p
p Dezertőr
p Ő nem kér tűzkeresztséget,
p már/pont ütközet előtt elszökik
p
p
p Ráfogó
p A ravasz rágalmazás magas-
p iskolájában summa cum laude éltanuló
p
p
p Fair play játék
p Szabad a verseny,
p egyenlők az esélyek:
p te gyalog/ő meg: autó,
p dopping, csalás stb. stb.
p
p
p Lelki hadviselő
p Barátként ölelget, puhatolózik,
p mert a gyenge pontjaid puhatolná ki,
p hogy tudja, hova kell majd döfnie…
p
p
p Altató
p Elaltatja éberséged, hogy ne
p nagyon légy résen, légy óvatlan
p
p
p Bennfentes –
p lerombolod az együtt nézett
p opera/film maradék illúzióját!
p
p
p Minden
p lében kanál
p kellemetlenkedő
p cezaromán belügyes házmester
p
p
p Ihlet
p nélkül
p rovod a sorokat –
p hátha a mennyiség
p majd átcsap minőségbe
p
p
p Tudós, frigid,
p kékharisnya, prűd nők
p társaságának az örökös tagja ő
p
p
p Örök
p értetlenkedő:
p hisz te csak a kisujjadat
p adtad oda az ördögnek!?
p
p
p Nem vagy
p önsanyargató –
p pusztán kenyérféltésből
p máris engedsz a 48-ból
p
p
p Mi
p csal-
p hatatlanok vagyunk:
p a tévedések lehetőségét
p nemigen minimalizálók…
p
p
p Nem
p bolond ő
p poétának állni,
p elszegődik inkább
p például katonaírnoknak
p
p
p Nem
p ülhetünk
p a babérokon,
p mert a következő
p meccset is meg kell nyerni…
p
p
p Nem
p utólag díszítgetjük,
p eleve ízléssel tervezzük
p a használati tárgyainkat
p
p
p Nem túl
p hálás szerep
p sokkal ébreszteni
p szellemi álomszuszék „tesóidat”
p
p
p Nem
p tukmálsz rá
p senkire életcélokat,
p de javasolsz/kifogásolsz eszközöket
p
p
p Nem
p tudom, hogyan
p kell megszólítani
p a kortársaimat, pláne
p az ifjú honfitársaimat
p
p
p Nem
p tudom,
p hogy mit tudok
p jól/rosszul, és nem
p tudom, hogy mit nem tudok
p
p
p
p Nem
p tudom,
p de teszem:
p önkéntes öncenzúrával
p saját kezűleg kiherélem művem
p
p
p Nem tudok
p tüntetően hallgatni,
p nehogy hülyének vagy
p kukának nézzenek
p
p
p Nem
p tudok
p hallgatni arról,
p amiről nem lehet
p beszélni, „csak” zenélni
p
p
p Nem
p tőlünk függ, hogy
p babér- vagy tövis-
p koszorút tesznek-e a fejünkre…
p
p
p Nem titkolva,
p de vállalva az egy-én
p ún. szubjektivitását:
p fikarcnyit sem enged
p az objektív igazságból
p
p
p Nem
p tiltakozott
p „szamizdat” és
p más kéziratok, könyvek
p elkobzása, elégetése ellen
p
p
p Nem
p tesszük a kirakatba,
p de nem is szégyelljük
p a magánéletünket, sőt!
p (üvegfalú házban lakunk…)
p
p
p Nem
p tér ki a hitéből,
p így prédikátorként
p egy hadigálya rabevezőse lesz
p
p
p Önkasztráló
p Kicselezi a cenzúrát,
p illetve tehermentesíti azt:
p ő saját kezűleg kiheréli művét
p
p
p Nem te,
p a szabad préda,
p az üldözött vad,
p de a hajtó, a vadász
p kap veszélyességi pótlékot!
p
p
p Nem
p te vagy
p az ideális,
p de legalább még
p elfogadható férj, apa,
p szomszéd, testvér, barát, polgártárs,
p hiszen te az emberiség barátja vagy…
p
p
p Nem
p tanítalak
p meg tanulni,
p ezért is akkora
p kínszenvedés ez neked
p
p
p Nem
p taktikai okokból,
p nem kampányszerűen
p foglalkozunk a cigánykérdéssel
p
p
p Nem
p takarom el az arcom
p s nem változtatom el a hangom,
p ha nyilatkozok, állást foglalok stb.
p
p
p Nem
p tájékoztatlak:
p amiről nem tudsz,
p így az nem is hiányzik…!?
p Az elhallgatással vagyok hazug…
p
p
p Nem
p stikában
p a gatyán át,
p de obszcén módon
p a magas trambulinról
p vizelek a közös medencébe
p
p
p Nem
p rombolom le,
p de renoválgatom
p a káros nemzeti illúziókat
p (Nagymagyarország=menny)
p
p
p Nem
p rettent a szabadság,
p nem félek felelni minden
p egyes szavamért-képemért
p
p
p Nem
p rejtjük el,
p de féltékenyen őrizzük
p természeti és művi értékeinket
p
p
p Nem
p rakom helyre,
p nem korrigálom
p az ízlésficamokat –
p de gustibus non
p est disputandum:
p az ízlésről nem lehet vitatkozni!?
p
p
p
p A MAGYAR
p POLITIKUSOKHOZ
p
p Lenézik a szegény költőket
p Ez elbizott, kevély urak,
p Kik a megyék s ország gyülésén
p Fényes szerepet játszanak.
p Pusztulj az útból, jó fiú, ki
p Kopottan ballagsz ott gyalog,
p Mert eltiportat ezen úr, ki
p Hintón melletted elrobog.
p Azért vannak tán olyan nagyra,
p Hogy őket paripák viszik,
p S mig a költő tengődik éhen,
p Az ő szolgájok is hizik?
p Vagy, ami még szebb, azt gondolják
p Talán, hogy fontosabbak ők
p Az emberiség mérlegén, mint
p E haszontalan verselők?
p Ti, kik úgy fölfuvalkodátok.
p Tudjátok-e, mik vagytok ti?
p Az apró napi események
p Mulandó pásztortüzei.
p Éjenként lát a vándor, amint
p Föl-föllobogtok magasan,
p S reggel felé a nagy tüzeknek
p Már csak hideg, holt hamva van.
p Hozzátok képest, mikor égtek,
p A költők kicsiny csillagok,
p E messze csillámló szikráknál
p Százszor nagyobbak lángitok;
p De hamvatokat is midőn már
p A szellők régen elvivék,
p A távolságban a kis csillag
p Még akkoron is egyre ég.
p Tanuljátok meg, mi a költő,
p És bánjatok szépen vele,
p Tanuljátok meg, hogy a költő
p Az istenség szent levele,
p Melyet leküld magas kegyében
p Hozzátok, gyarló emberek,
p Amelybe örök igazságit
p Saját kezével írta meg.
p S habár más nemzet föl se' venné
p A költőket, ti magyarok,
p Költőitek előtt, tinektek
p Illő, hogy fejet hajtsatok.
p Oh, a magyar költőknek vajmi
p Nagy honfi-érdemök vagyon...
p Szégyen, ha elfelejtettétek!
p Még nincsen túl fél századon.
p Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet
p Apáink örökségiből
p El nem rabolt még az enyészet,
p Az ellenünk esküdt idő,
p Nyelvünk is veszendőben volt már,
p Hozzája közel volt a vég,
p Az országútra kitaszítva
p Halálos bajban feküvék.
p Kevély urak, e szent betegnek
p Milyen segélyt nyujtottatok?
p Ha hozzáléptetek, azért volt,
p Hogy rajta egyet rugjatok!
p Költők valának ápolói,
p E rongyos, éhes emberek,
p Ők ápolák s menték meg... és ti
p Őket mégis lenézitek!
p
p
p Petőfi Sándor
p Pest, 1847. december
p
p x
p.s.:
Az emberiség
jótevőitől a fejig,
amitől bűzlik a hal
Ki mily sokat segíthet,
annyit/még többet árthat
Akár „csak” passzívan,
a talentuma elásásával,
a pálya elhagyásával stb.,
vagy épphogy (hiper)aktívan,
akár jó, akár rossz szándékkal.
A legtöbbet a rossz tudása
lelkiismeretes, jó alkalmazásával,
mint egy „Mekk mester”, vagy
mint egy mai protokollos orvos…
Mindenkinek van
képessége, tudása, pozíciója
folytán másokra jó-rossz befolyású
szellemi, segítő, döntéshozó hivatása,
nem csak a pap, bölcs, orvos, tanítón,
tudós, feltaláló, mester, művész, író,
igazságszolgáltató, bankár, kulturális
vagy gazdasági vezető-szervező, sajtós,
munkahelyi főnök, politikus stb. stb. stb.
hisz egy szülő/családfő egyszemélyben
tulajdonképpen egy kicsit mindegyik…!
A népmesékből is tudjuk, mily sok és
súlyos kárt okozhat a gonosz mostoha,
amit csak a majomszerető múlhat felül…
Akinek áldjuk a nevét,
mert döntő része volt abban, hogy
szebbé, jobbá, igazabbá, gazdagabbá,
igazságosabbá, egészségesebbé stb.
váljon az ember(iség) és a társadalma.
És akik ezért sokszor elviselték-vállalták
az üldöztetést, elhallgattatást, nyomort stb.
És akiknek a neve átok,
mert gyáva megalkuvók, alkalmatlanok,
kötelességmulasztók, zsarnokok/kegyencek,
szélhámosok, inkvizítorok, népírtók, terroristák,
ízlésrombolók, istenkép-hamisítók, „rabosítók”,
népbutítók, a jót rosszul – a rosszat jól csinálók,
a lelkiismeretüket bérbe adók, ördöggel szövetkezők…
p.s.:
Vegyünk egy érzékletes,
mindenki által ismert, mindenkit érintő példát,
amilyen a körzeti/családi, vagy kórházi (szak)orvos.
Aki igen sokat tanul, hogy meggyógyítsa a beteget,
áldozatosan segítsen neki helyreállítania az egészségét,
hogy ne fájdalmakkal, megcsonkítva „éljen”/szenvedjen.
Aki lehet „az anyák megmentője”, mint Semmelweis,
akinek „jutalma” a meghurcolás, kiközösítés, diliház…
De ő is az, aki csak azt engedi a pályára, aki diplomás,
aki a ma engedett materialista protokoll szerint „orvosol”
vagyis nem kutatja, nem ismeri az ún. betegség lelki okait,
ezért vegyszerekkel/méreggel kúrálja/fenntartja, tartósítja
sőt súlyosbítja a bajt, és a diagnózis-sokkjával éppen
nem segítője, de akadálya a felépülésnek…
Eugéniusz
|