Jósika Júlia: Való és költött
Novellák és vázlatok gyüjteménye
https://mek.oszk.hu/18900/18967
2019-01-10

Jósika Julia, (báró Jósika Miklósné),

aszódi és podmanini báró Podmaniczky Károly bányatanácsos és Noszticz-Jänkendorf Eliza leánya, szül. 1813-ban Pesten; rangjához illő gondos nevelésben részesült. 1847-ben ment férjhez Jósika Miklóshoz. A báró kies szurdoki birtokán csak rövid boldogságot élvezhetett, miután az 1848. politikai viharok férjét is magokkal ragadták, végre vagyonától megfosztották és számkivetésbe kergették. A magasztos nő követte férjét Németországba Drezdába, majd Belgiumba Brüsselbe; itt félretéve családi hagyományait, csipkekereskedést folytatott; mellékesen az irodalommal is foglalkozott, németre fordította férje regényeit és a magyar lapokba dolgozott; hűségesen ápolta férje összeköttetéseit a hazával és ott élő elvtársaival; e mellett takarékos, gondos és ügyes gazdasszony volt. A szerény igényeket jól kielégítő háztartás megtakarított jövedelméből saját csinos és jól berendezett házat is szerzett húszezer franknyi értékben. Midőn férje az orvos tanácsára Drezdába költözött, oda is követte s élte utolsó perczéig híven oldalánál volt. Férjének halálakor (1865) rokonai unszolására sem tért vissza hazájába, hanem őrizte a költőnek és hazafinak, lelke büszkeségének, drezdai sírját, melybe őt 28 évi híven gyászoló özvegység után 1893. jún. 10. követte. Ott pihentek hamvaik, míg báró Jósika Sámuel és neje kegyeletéből hazaszállíttatták és a kolozsvári temetőbne elhantoltatták.

Czikkei, divattudósításai a Vasárnapi Ujságban (1855. Egy lövés ára); a M. Sajtóban (1856. 4-13. sz. A czigány leány); a Nővilágban melynek szorgalmas főmunkatársa volt, (1857-60. divattudósításait a nagy világban jártas hölgy gyakran fűszerezte a társadalmi élet, a női nemesebb hivatás rajzaival; irányczikkei, beszélyei s rajzai is igen kedveltek voltak) a Délibáb képes Naptárban (1857-re Varga János, nov.); a Divatcsarnokban (1857. Virágkertésze, czikksorozat, 1858. Nagyszerű gazdasági kert); a Szigeti Albumban (1860. Semmit félig!); az Anyák Hetilapjában (1861. Miért nem ment férjhez Ágota néni); a Lisznyai Albumban (1863. Egy éji kaland); a Koszorúban (1863. A fegyencz, 1864. Signora Rosetti, nov.); a Családi Körben (1863. Az első beteg); a Fővárosi Lapokban (1864. II. Konrád).

Munkái:

Stephan Jósika. Historischer Roman von Nikolaus Jósika, ins deutsche übertragen. Leipzig. 1851. Öt kötet.

Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes. Authentische Berichte, U. ott, 1851. Két kötet. (A magyar eredeti, férjének műve, sohasem jelent meg. Julia e német fordítása is el volt tiltva Ausztriában és hazánkban.)

Közlések a Külföldről. Fiatal olvasók számára. Pest, 1855. Két kötet. (Magyar és német szöveggel. Ism. M. Sajtó 140. sz.)

Éva. Regény. U. ott, 1860. Két kötet.

Való és költött. Novellák és vázlatok gyűjteménye. U. ott, 1862. Három kötet.

Családélet. Regény. U. ott, 1862. Két kötetben. (Ism. Szépirodalmi Figyelő és Salamon. Irodalomtört. Tanulmányok II.)

Pályavezető. Jó tanácsok világbalépő fiatal leányok számára. U. ott. 1863. (2. bőv. kiadás Bpest, 1885. Két kötet.)

Die Hexen von Szegedin. Hist. Roman von Nicolaus Jósika. Übersetzt von ... wurzen, 1863. Három kötet.

Az élet esélyei. Regény. Pest, 1864.

Franz Rákóczy II., Roman von B. Nik. Jósika, übersetzt von ... Pest-Wien-Leipzig, 1867. Hat kötet.

Három német költeményét Hegedűs István fordította magyarra (Vasárnapi Ujság 1894. 18. sz.)

Arczképe aczélmetszet M. Lämmeltől Lipcsében 1859., metszette és nyomt. Brockhaus F. A., melléklet a Nővilághoz.

Vasárnapi Ujság 1861. 8. sz. arczk., 1893. 25. sz. arczk. (Váczy János), 1894.

Győri Hirlap 1888. 94-101. sz. (Sazák Lujza, J. mint a női ifjuság irodalom úttörője.)

Családi Kör 1862. köny. arczk.

Victoria. Illustr. Muster- und Modezeitung. Berlin, 1862. 3. sz. arczk. (Düringsfeld Ida).

Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. 179., 216. l.

Petrik Könyvészete és Bibliogr.

B. Podmaniczky Frigyes, Napló-töredékek. Bpest, 1887-88. Négy kötet.

M. Nemzetségi Zsebkönyv. I. Bpest, 1888. 354., 395. l.

Fáylné-Hentaller Mariska, A magyar irónőkről. Budapest, 1889. 81. l. arczk.

Doby Antal, Báró Podmaniczky család. Bpest, 1892.

Kiszlingstein Könyvészete.

Fővárosi lapok 1893. 163. sz.

Pesti Napló 1893. 166. sz.

Pallas Nagy Lexikona IX. 966. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.

*

Jósika Júlia,

családi nevén báró Jósika Miklósné báró Podmaniczky Júlia (Pest, 1813. – Drezda, 1893. június 10.) író, műfordító, Jósika Miklós író felesége.[2]

Élete[szerkesztés]

Báró Podmaniczky Károly bányatanácsos és Noszticz-Jänkendorf Eliza leánya. Rangjához illő gondos nevelésben részesült. A reformkorban nagyvárossá érést elkezdő Pest-Budán nőtt fel. Mint bárói sarj a kor legmodernebb nevelését kapta, amit nő kaphatott. Bizonyossággal állítható, hogy úrinő nevelése hatással volt, mint divat tudósító, mint írói ambícióira. Korában igen későn férjhez menőnek számított.1839-ben ismerkedett meg jövendőbeli hitvesével. Podmaniczky Júlia nyolc esztendőt várt türelemmel, míg szerelmével, a kor legünnepeltebb írójával egybekelhetett.1847-ben ment férjhez Jósika Miklóshoz Ez a páros a magyar romantikus regény kiemelkedő alakja és a pesti kialakuló félben lévő polgári divatvilág etalonja, remek beszédtémát adott a kávéházak társaságainak. Rövid magyarországi tartózkodásukat a báró szurdoki birtokán töltötték elvonulva a város zajától.

Boldog házasságukra hamarosan árnyékot vetettek a forradalom és a szabadságharc eseményei, majd az emigráció nehéz esztendői következtek. Jósika Júlia bátran és boldogan támogatta férjét politikai szereplésében, s a számkivetettség évei alatt nemcsak a lelket tartotta a csalódott és közönségétől megfosztott íróban, aki 35 társa kivégzése miatt komoly depresszióba esett, hanem kenyérkereső foglalkozást is vállalt, és első emigrációs állomáshelyükön Brüsszelben, kihasználva gondos nevelését, és a már akkor politikailag jelentős város nagyszámú, jómódú diplomata feleségét, mint boltos asszonyként remekül tudott érvényesülni és támaszt nyújtani párjának. Regényei egy része itt született és majd Lipcsében jelentek meg. Témái a sokszor előforduló nagypolgári életet élő, a háztartást gondosan ügyelő és ezen felül a kor legújabb divatját követő nők adják, értelemszerűen, hiszen ő is ehhez a társadalmi csoporthoz tartozott még akkor is mikor az emigráció első időszakában a család belőle és leleményességéből élt meg. Miután véget ért a szabadságharc megtorlása és a rémuralom, a konszolidáló Magyarországon elinduló divatlapok munkatársuknak kérték fel a külföldön élő asszonyt. Az ekkor elinduló és népszerű Vasárnapi Újság és Nővilág folyamatosan közölte írásait.

Az 1848. évi politikai viharok férjét is magukkal ragadták, végül vagyonától megfosztották és számkivetésbe kergették. Felesége követte férjét Drezdába, majd Brüsszelbe. Itt csipkekereskedést folytatott, emellett irodalommal is foglalkozott: németre fordította férje regényeit és magyar lapokba is dolgozott. A szerény háztartás megtakarított jövedelméből jól berendezett házat is vásárolt. Amikor férje orvosi javaslatra Drezdába költözött, oda is követte és élete végéig vele volt. Férjének halálakor (1865) rokonai unszolására sem tért haza, Drezdában hunyt el. Hamvaikat Jósika Sámuel hazaszállíttatta és a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyeztette örök nyugalomra.

Több Jósika-regényt fordított németre, maga is írt novellákat és néhány regényt, valamint németül költeményeket. A Nővilág című lap főmunkatársa volt, de más lapokban is jelentek meg cikkei, külföldről küldött divattudósításai.

Emlékezete[szerkesztés]

Életéről Kertész Erzsébet írt ifjúsági regényt Csipkebolt Brüsszelben címmel.

Wikipédia