Utószó:
A Dr. Kovács István című film sikere után 1943-ban került ki Fekete István tolla alól a Féltékenység forgatókönyve.
A Zsigray Julianna regényéből készült mű cselekménye több szálon fut: egyrészt egy több szereplős szerelmi (illetve bizonyos szempontból érdek!) konfliktus bontakozik ki a történet folyamán, másrészt egy nagy, társadalmi méretű munka kivitelezése zajlik a műben. Természetesen mindkét cselekményszál számos konfliktus lehetőségét rejti, ezek a konfliktusok rendre meg is jelennek az események haladtával.
A kétféle eseménysort (és a sokféle konfliktust) egy személy köti össze: Szenei Imre. a főszereplő. O szembekerül magánéleti válsággal és ezzel összefüggésben egy új kapcsolat kibontakozásával (ráadásul ez a kapcsolat a társadalmi szokásokkal is ellentétes!); ezzel párhuzamosan szembesül a magára vállalt munka: a terméketlen táj termővé változtatásának sok buktatójával.
Ebben a „több frontos harcban" Szenci felőrlődik, és végül a körülmények összjátéka folytán, közvetve ugyan, de ebbe a küzdelembe belehal. Ahogy mondani szokás az „erkölcsi győzelem" az övé, de semmilyen téren nem láthatja már eredményét küzdésének, munkájának. Önfeláldozása azonban példa értékű lehetett a korabeli magyarság számára, bár a film mellőzte a propagandisztikus hatást.
A regény nyilván nem véletlenül keltette fel Fekete István érdeklődését, az író könnyen tudott azonosulni a vidékre vágyó, a föld és a parasztság értékeit kiaknázni akaró főhős személyével. (Magától Fekete Istvántól, de feleségétől, Edith asszonytól is tudjuk, hogy bár az író életének csaknem felét élte le a fővárosban, soha nem tudta megszokni a nagyvárosi életet, mindig vágyott vissza vidékre, a földekre, rétekre, erdőkbe, a föld emberei közé.)
Az elkészült film végül meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült: a kritikusok egy része dicsérte, más része bírálta, amit természetesnek lehet mondani, hisz ha valaki létrehoz valamit, mindmáig biztosan számíthat fanyalgókra, hibákat keresőkre.
Talán a legsúlyosabb kritikát (amint később látni fogjuk) maga a film alapjául szolgáló regény szerzője, Zsigray Julianna gyakorolta a filmmel kapcsolatban.
De lássuk a korabeli véleményeket!
„ A Féltékenység c. filmben (…) elnyelte a szövegkönyv a propagandának minden külső jelét s olyan igazságokat szólaltat meg, amivel közel áll úgy az egyszerű magyar ember szívéhez, mint az előrelátók igyekezetéhez: szebbé, boldogabbá tenni minden ember otthonát és életét. (…) szinte sajnáljuk, hogy a film a propaganda-íztől való félelmében alig mer hozzányúlni ehhez a kérdéshez (…) de lélekben megtaláljuk azt a férfiút, aki élete fő feladatának tartja az Alföld-öntözést és még a családi boldogságát is kész feláldozni azért az eszméért, mely részére elhivatottságot jelent." (Magyar Film, 1943. szept. 29.)
