OROSZ ISTVÁN

EGY SZEM EPER

Történetdokumentum

© Orosz István, 2010

© Napkút Kiadó, 2010

HARMADIK RÉSZ

V

JANNAT

1

Az autópályán Péter Trabant-történetekkel szórakoztatta Janna-

tet, a leröpült motorháztető esete féktelen kacagásra ragadtatta a

lányt. – Egyszer meg szívópapírért mentem az Alföldre, több mint

száz kilométer, megraktam Tituszt dugig, jövök vissza a városon

keresztül, rendőr rendőr hátán, éppen március tizenötödike volt,

tudod, a forradalmunk évfordulója, óriási rendőri készültség, én

meg teljesen elfeledkeztem az egészről, hogy lehetett ekkora ba-

romságot csinálni!?, éktelen dühös voltam magamra, máskor is

mehettem volna, kellett nekem belefutni a rendőrökbe! Lassan,

óvatosan araszoltam keresztül a lámpákon, azon reszkettem, mel-

lém ne álljon egy rendőrkocsi, ugyan letakartam pokróccal a ra-

kományt, de hát bármikor leállíthattak és megkérdezhették, mit

visz a kocsiban, mutassa! Szóval izzadtam az idegességtől. Amikor

végre kijutottam a városból és kezdtem kicsit magamhoz térni,

azt érzem, hogy egyre nehezebb kormányozni a kocsit. Megáll-

tam, hát képzeld, az egyik első kerék defektet kapott, lassan, de

biztosan laposodott. Még húsz kilométer volt hátra, a pótkerékre

is rápakoltam egy csomó papírt, kerékcseréről szó se lehetett, ah-

hoz mindent ki kellett volna pakolnom az út szélére, kész lebukás!

Visszaültem hát és éktelen erőfeszítésekkel hazakormányoztam

Tituszt. Amikor befordultam a házunk elé, akkor lehelte ki az

utolsót, már abroncson gurultam az utolsó száz métert. De kibírta.

Jó kis autó ez, nem hagy cserben, ha baj van – nevetve megsimo-

gatta Titusz kormányát. – Ne izgulj, jó kis tragacs!

A mesélés alatt Péter nem nézett a visszapillantóba, Jannat reak-

cióját leste, különben is elég gyéren szivárgott a forgalom. De most

észrevett egy fekete AI-s Ladát vagy kétszáz méterre lemaradva,

azonos tempóban követte őket. – Lófasz a seggükbe, itt se hagy-

nak békén, a végén még lejönnek velünk a házhoz! – dühöngött

magában, de Jannatnek nem szólt. Minek idegesítse fölöslegesen?

A lány kezdett egyre fölszabadultabban viselkedni, hozzá-hozzá-

ért Péter kezéhez, dudorászott, vicceket mesélt. Titusz derekasan

teljesített, a fölfelé kanyargó szerpentinen is, a Lada viszont kö-

zelebb jött, mindig csak egy kanyarral maradt le, Péter sötétülő

lélekkel készülődött az újabb incidensre. Az mindenesetre meg-

nyugtatta, hogy Jannat brit állampolgár, vele nem tehetnek sem-

mit, legfeljebb kiutasítják, viszont holnapután amúgy is elutazik,

minek veszkölődnének vele akkor?

2

Mátraszentimre határában parkoltak le az erdő szélén, innen egy-

órás gyalogút vezetett le a Szalajka-völgybe, a Szén-patakhoz.

Nem jelzett turistaút, csak az erdei emberek ismerték, Péter is

az Öregtől tanulta idestova tíz esztendeje. Ezért reménykedhe-

tett abban, hogy a nyomozók, még ha netán követni akarnák is

őket, esetleg eltévednek. A Lada mindenesetre befordult a faluba

és megállt a kocsma előtt, Péterék viszont nekivágtak a sűrű bük-

kösnek, az ösvény szinte nem is látszott. Péter tudta, hogy először

a blokk-háznak nevezett erdei menedékhelyhez kell elérniük, af-

féle hamarjában összetákolt fatető, három hézagos gerendafallal,

eső elleni védelem favágóknak. Ahogy lassan egyre beljebb eresz-

kedtek az erdőbe, hűvösebb lett és elhalt az országút zaja, csak

a bokrok neszezése, a levelek susogása, egy-egy fölriadt madár

rikácsolása és nehéz, párás mohaszag vette körül őket. Péter elég

nagy iramot diktált, hogy minél nagyobb előnyre tegyenek szert

esetleges követőikkel szemben, de nem szólt, Jannat sem érzett in-

gerenciát a beszélgetésre, fürge lábakkal követte Pétert.

Negyedóra múlva elértek a blokk-házhoz, meghúzták a ku-

lacsot, közben Péter fülelt, de nem hallott zajt fölülről, kezdett

megnyugodni, hátha a kocsma elég csábítás lesz a nyomozóknak,

de azért rögvest indultak is tovább. Itt kellett eltérni balra, hogy

újabb negyedóra múlva elérjék a patakvölgyben futó kisvasút pá-

lyáját, ami az ötvenes évek óta használaton kívül rozsdásodott,

málladozott az erdei avarban. Onnan már nem tévedhettek el,

csak követni kellett a sínpárokat egészen az erdészházig. Ahogy

leértek, messziről, a blokk-ház irányából vad káromkodás verte

föl az erdő csendjét: – A kurva életbe, kificamítottam a bokámat!

– Péter összerezzent, Jannat is megállt, kérdő tekintet vetett Péter-

re, aki rövid töprengés után csak annyit mondott: – Kirándulók,

biztos eltévedtek. – S közben kajánul arra gondolt, no lám, Isten

nem ver bottal...

3

Kora délután érték el a Szalajka-völgy közepén lévő tisztást, ahol

Schilling András erdész szolgálati kőháza állt, illetve omladozott.

Két őzgida ugrált be rémülten a fák közé, ahogy nagy zajjal meg-

érkeztek. Az ötvenes években vad fakitermelés zajlott a vidéken a

szocialista iparosítás őrült eszméje jegyében, akkor emelték ezt a

kétszintes, négy hálótermes épületet, munkásszállóként működött

pár évig, a kivágott fákat kisvasúton szállították Gyöngyössoly-

mosra. Szerencsére az ’56-os forradalom véget vetett a gátlástalan

esztelenségnek, így csak az erdő negyedét sikerült kiirtani, s az

azóta eltelt harminc esztendőben új csemetésekkel nagyrészt pó-

tolták a veszteséget. Az erdő meg a patak ismét birtokába vette a

tájat, ahová csak vadászok jártak nagy ritkán, néhány napra. Két

kis szobát őrzött meg a végleges leromlástól Schilling, a jelenle-

gi erdész, mindkettőben vaskályha, Péterék azokkal fűtöttek szil-

veszterkor, fűtőanyag bőséggel állt rendelkezésre.

A tisztáson hőség honolt, mindkettejükről csurgott az izzad-

ság, ahogy megszabadultak hátizsákjaiktól, Jannat úgy nézett ki,

mint egy óriási, vízbe mártott, gyöngyöző, olvadozó tejcsokoládé.

Péter ledobálta ruháit, egy szál fürdőnadrágban belegázolt a pa-

takba és sokáig locsolta magára a vizet, Jannat egy ideig sóvárog-

va nézte, aztán ő is megszabadult pólójától és rövidnadrágjától,

és anyaszült meztelenül belefeküdt a patakba, prüszkölt, harákolt,

kacagott, köpködött, és spriccelte Péterre a vizet, mint egy em-

berszabású fóka. Óriási tölgy hajolt be a víz fölé, karvastagságú

gyökereit benőtte a moha a lejtős parton, Jannat négykézláb ki-

mászott és nekidőlt a tölgy derekának, majd lassan szétnyitotta az

ölét. Péter megigézve bámulta egy pillanatig a minden porcikájá-

ból kívánósan csöpögő testet, azután nyelvével elkezdte fölitatni a

cseppeket, módszeresen, körültekintő alapossággal...

4

Már szürkülni kezdett, amikor magukhoz tértek, Péter sietős sze-

delőzködésbe fogott, föl kell érnünk teljes sötétedés előtt, külön-

ben mi is eltévedünk, gondolta, elemlámpa meg nincs nálunk.

Jannat ragyogott és beszélt, beszélt egész úton, arról, hogy mi

lesz egy év múlva, ha Péterék kiérkeznek Angliába. – Exeterbe

gyertek, addig én is utána tudok nézni álláslehetőségeknek, közel

leszünk egymáshoz, Tavistock csak 33 mérföld, fél óra autóval.

Nem lehet, hogy ne sikerüljön! – Péter szótlanul hallgatta, a több-

órás szeretkezés igézetében lubickolva, alig figyelt a lány szavaira,

hümmögve bólogatott mindenre. Már teljes sötétségben értek a

blokk-házhoz, szerencsére a telihold kísérteties fénye bevilágította

a fölfelé egyre gyérülő erdőt, így némi tévelygés után föltaláltak az

útra, alig száz méterre attól a helytől, ahol Tituszt hagyták.

Az AI-s Ladának nem mutatkozott nyoma, úgy látszik, a ki-

ficamított boka végét szegte a nyomozók olthatatlan kíváncsisá-

gának. Már ha valóban ők voltak! Az autóban Péter incselkedve

odaszólt a lányhoz: – Még mindig úgy gondolod, hogy minden

férfi potenciális erőszaktevő? – Jannat válaszul enyhén arcul le-

gyintette a férfit. – Ne szemtelenkedj!

Mielőtt elérték az autópályát, megálltak vacsorázni egy út

menti vendéglőben, Péter rántott velőt rendelt, csak annyit árult

el Jannatnek, hogy valami igazán finom, magyar különlegességgel

akarja megismertetni. Ízlett is a lánynak, jókedvvel falatoztak, két

újabb vendég érkezett az étterembe, leültek, éppen a szomszédos

asztalhoz, pedig az egész vendéglő üresen tátongott. Péter gyanút

fogott, a két öltönyös férfi leplezetlenül figyelte a társalgásukat, az

egyik időnként fájdalmas képpel megsimogatta a bokáját. – A sze-

metek, hát mégsem adták föl, lehet, hogy ott dekkoltak mindvé-

gig a bokorban, míg mi Jannattel a mennyekben jártunk? Perverz

disznók! – Ismét hányinger kerülgette, de igyekezett megőrizni

nyugalmát, nehogy Jannat gyanút fogjon. Persze lehet, hogy egy

szót sem tudnak angolul. Le kéne tesztelni a dolgot! Odaszólt Jan-

nathez: – Don’t look up, just keep eating. These guys are from the

secret police, I think. I wonder if they can speak English. – Köz-

ben meredten figyelte a két férfit, látja-e jelét annak, hogy értik,

amit mond. Azok azonban némileg elgyötörten ették a túrós csu-

szájukat és fülük botját nem látszottak mozdítani. Jannat lassan

fölemelte a fejét. – Can they? – I don’t think they can, but better

to be safe than sorry. – Hamar befejezték az evést és sietősen tá-

voztak, a nyomozók a kávéjukat szürcsölték.

5

– Egész úton mögöttünk voltak, lehet, hogy a házhoz is lejöttek,

bár az egyik kificamította a bokáját. – Jannat erre a közlésre paj-

kosan fölkacagott: – Akkor legalább láttak valami szépet. – Erre a

megjegyzésre Péternek ismét jókedve lett. – Tudod, mit ettünk?

Velőt. – Jannat oldalba bökte Pétert tettetett haraggal. – Szóval

ezért nem árultad el! De ne izgulj, már nem vagyok vegetáriánus.

– Nem??? Hogyhogy? – Hát, megkívántam a húst. Több évig egy

falatot se ettem, de amióta megkóstoltam Éva bunyevácpörköltjét,

mindig csurgott a nyálam, ha sültcsirke-szagot éreztem, s szilvesz-

terkor nem bírtam tovább. De csak csirkét meg halat eszem – tette

hozzá védekezően. – Nem akarok elhízni. – Hát ez nem fenyeget,

gondolta Péter, Jannat sudár alakján egy csöpp felesleges hájpacni

se akadt, csak hús meg izom, talán az öle körül némi puha zsír-

párna, meg ott, ahol a combok érintkeznek a fenékhajlattal. A leg-

jobb helyeken.

Éjfél után értek haza, a Lada Pesten elhagyta őket, Éváék már

aludtak, lábujjhegyen lopakodtak be a házba, Jannatnek lenn

ágyaztak meg a nappaliban, a szoba küszöbén Péter hosszan meg-

csókolta, aztán bemászott Éva mellé a manzárdon. Fura érzés kerí-

tette hatalmába, most csalta meg először igazán, előre megfontolt

szándékkal Évát, tizenöt év után, s mégsem lelkiismeret-furda-

lást, inkább valami zavart csodálkozást érzett, hogy nem öntik el

a bűntudat hullámai. Lehet, hogy tényleg Kálmánnak lesz igaza,

és föllendül a szerelmi élete? Végtére is, Éva volt az első és eddig

egyetlen nő az életében, most viszont a megsűrűsödött időben úgy

érezte, joga van nem próbált szerelmi tapasztalatokhoz, ezért senki

nem vethet rá követ, még Éva sem. Persze nagy kérdés, megér-

ti-e ezt majd az asszony is?... Mindenesetre, fájdalmat okozni nem

akart. Legalábbis szándékosan nem.

6

Másnap Péter fölvitte Jannatet az üdülőbe, megbeszélte az úszó-

mesterrel, hogy egy órára helyettesítse a portán, és Gabitól elkérte

a luxuslakosztály kulcsát, ami éppen üresen állt. – Ne szólj senki-

nek! – mosolygott cinkosan a lányra. – Ha a főnök keres, mondd,

hogy sürgősen haza kellett ugranom valamiért, egy óra múlva itt

leszek. – Gabi arcára a kajánságnak és bűntudatnak meg az irigy-

ségnek valami sajátos keveréke ült ki. – No és én mit kapok cse-

rébe? – kérdezte kacérul. – Mit kérsz? – Majd gondolkodom rajta

– nevetett Gabi –, de tudd, hogy az adósom lettél!

Másfél óra múlva az úszómester idegesen föltelefonált a szobá-

ba: – Most már gyere le, a főnök teljesen idegbajos, valami nyo-

mozók keresnek. – Péter idegesen kapkodta magára a ruháit, a

rohadt életbe, itt se hagynak békén! Mi a túrót akarhatnak?! Jan-

natet Gabi gondjaira bízta, aki pöntyögött valamit angolul, őt pe-

dig kétségbeesett gondolatok rohanták meg, talán lebukott Zsolti

vagy Ábel? A portáspultnál doboló kezekkel ott állt a kövér főnök,

két oldalán a tegnapi alakok, széles mosollyal fogadták: – Hogy si-

került a tegnapi kirándulás? Jól szórakoztak? – Péter komor arccal

bólintott. A főnök azonnal kérdőre vonta: – Hát nem az édesap-

ját kellett kórházba vinnie? Tőlem ezért kért szabadságot! – Péter

megsemmisülve állt ott, elpirult, mint a kisgyerek, akit rossza-

ságon kaptak. A fiatalabb nyomozó rákontrázott: – Üdülővezető

elvtárs, fogadok, hogy maga még egy csomó mindent nem tud a

mi Oláh Péterünkről, de majd fölvilágosítjuk! – kacsintott Péter-

re, aki lerogyott a székre. A három férfi elvonult a főnöki irodába,

a nyomozók fél óra múlva távoztak, a főnök pedig azonnali hatál-

lyal – többszöri munkahelyi fegyelemsértésért – elbocsátotta Pé-

tert. – Egyhavi pénzt még megkap, de többet nem kell bejönnie.

Az elvtársak ezt kifejezetten megtiltották – tette hozzá fújtatva a

tömzsi üdülővezető, amikor látta Péter komor tekintetét. – Értse

meg, nem tehettem mást! Ez bizalmi állás, magas párt- meg gaz-

dasági vezetők üdülnek itt, magáról meg kiderült, hogy a rendszer

ellensége és tiltott rádióadókat hallgat a portáspultnál! – Ezt vajon

melyik jóakaróm árulta el? – töprengett Péter, miközben kiürese-

dett lélekkel a holmiját pakolta össze.

Jannat elképedve állt mellette. – Ezt az aljasságot nem feltéte-

leztem róluk, azt hittem, legalább a portásállásomat meghagyják.

Ezek egyszerűen ki akarnak csinálni! – dühöngött Péter. A lány

átölelte. – Annál fontosabb, hogy minél hamarabb kigyertek! – Ja,

persze, ha egyáltalán kiengednek! Látod, minden kitelik tőlük.

– Bárcsak itt maradhatnék! De mindent előkészítek nektek, ne félj!

7

Éva lakonikus beletörődéssel fogadta a hírt. – Majd még több

magántanítványt vállalok, te meg kérhetnél fordítást Gábortól. –

Megpróbálok elhelyezkedni a Mogyoróhegyen, ott ősztől tava-

szig éjjeliőröket keresnek, Gabi mondta. – És azt hiszed, onnan

nem fognak kitúrni? – Hátha tavaszig kibírják. Addigra meg ki-

megyünk, ha igaz... – de valahogy most Péter maga sem tudott

igazán hinni ebben a perspektívában. Úgy érezte, ide vannak vég-

érvényesen bezárva, mindhalálig.

Jannat másnap visszarepült Londonba. A nyomozók kaján mo-

sollyal figyelték őket, ahogy búcsúzkodnak, most egy újabb páros,

úgy látszik, a bokaficam még mindig kínozta az előző delikvenst.

A lány, mielőtt eltűnt Péter szeme elől, a férfi nyakába akasztotta

a nyakláncát. Apró kagylódarabkákból fűzött, elefántcsontszínű,

zizegő lánc: – Megvéd téged, sose vedd le, amíg újra nem találko-

zunk! – Jannat komoly tekintettel, rajongva nézte Pétert. – Sze-

rinted találkozunk még az életben? – Nem lehet, hogy ne talál-

kozzunk! Bízz bennem!

Aztán a lány sarkonfordult és határozott léptekkel elindult a

határőrök felé. Péter a nyakláncot morzsolgatva fölballagott az te-

tőteraszra, fél óra múlva, nagy dübörgéssel rágördült a felszálló-

pályára a British Airways Boeingje és kecses lendülettel elröpítette

Jannatet Angliába. Péter még sokáig ácsorgott a kiürült tetőtera-

szon és a felhőket bámulta. Rágyújtott a pipájára.

8

Mint hamarosan kiderült, az érvényes szocialista törvények szerint

Magyarországról legálisan kivándorolni lényegében nem lehetett.

Tíz-egynéhány feltételnek kellett ehhez teljesülnie, amelyek szöges

ellentétben álltak egymással. Először is, számos országos és helyi

hatóság beleegyezésére volt szükség, igazolásra a Magyar Nemzeti

Banktól, hogy a kivándorlónak nincs semmiféle tartozása, a Ma-

gyar Néphadseregtől, hogy a szocialista véderő nem tart igényt

a férfiember honvédelmi szolgálataira, az Országos Szabó Ervin

Könyvtártól, hogy kölcsönkönyvek se terhelik a lelkiismeretét, a

helyi tanácstól, hogy helyben sincsenek elintézetlen, zavaros ügyei,

a rendőrségtől erkölcsi bizonyítvány a büntetlen előélet igazolásá-

ra, a Gyámhatóságtól engedély kiskorú gyermek kivándorlásához.

Másodszor pedig, a befogadó ország hivatalos nyilatkozata, misze-

rint tárt karokkal, munkahellyel és lakással várják az embert.

Miután Péter végigolvasta a kivándorlási kérelem használati

utasítását, úgy érezte, esélyeik voltaképpen egyenlőek a nullával.

Büntetlen előéletről például már aligha lehetett beszélni, hiszen

külföldön tanúsított viselkedésével, úgymond, méltatlannak bizo-

nyult a magyar állampolgárságra, s az útlevelét is bevonták. Erköl-

csi bizonyítvány? Titkosrendőrökkel a nyomában, akik meg van-

nak győződve, hogy minden gondolatával, tettével, mozdulatával

valami aljasságot követ el vagy arra készül? És vajon a katonaság

miért engedne el egy harminchét éves, ereje teljében lévő férfit,

aki még lőni is tud? Másfelől, az angolok nyilván csak akkor te-

kintik menekültnek, ha igazolni tudja üldöztetését. Vagyis, hazája

hivatalainak azt kellene bizonyítania, hogy lojális állampolgár, az

angoloknak meg azt, hogy illojális politikai nézetei és tettei miatt

üldözik. Igazi 22-es csapdája.

9

A sebe viszont tökéletesen begyógyult, már komolyabb ütközése-

ket is kibírt az ágyéka, ezt az állapotot igyekezett Évánál kamatoz-

tatni, nem sok sikerrel. Éva már mindenbe beletörődött, de hogy

még szeresse is Pétert, hogy rajongjon érte, ez nem ment. Szeret-

kezéseik végérvényesen az újramelegített bableves hőfokán ma-

radtak. Péter tett egy utolsó kísérletet, hogy megbeszéljék a dol-

got, kölcsönkért Jancsitól, a fűtésszerelőtől egy pornófilmet, hátha

a látvány Évát is lelkesebb állapotba hozza, de csalódnia kellett.

Az asszony nem sok érdeklődést tanúsított, vagy legalábbis nem

mutatta. Csak feküdtek egymás mellett, tanácstalan némaságban,

végre Péter megszólalt: – Nézd, tizenöt évig nem voltam más nő-

vel, csak veled. Most viszont új időszámítás kezdődött a számom-

ra, és nem akarok ilyen gyér szerelmi tapasztalatokkal meghalni.

Próbálkozni fogok másoknál, ha nekünk ez ilyen langyosra si-

keredik. – Volt némi fenyegető árnyalat a hangjában, talán arra

gondolt, Éva megrémül ettől az eshetőségtől. Ám az asszony arcá-

ra gúnyos mosoly ült ki: – Igazán képes lennél ilyesmire? Te, aki

sose flörtöltél?! Nem is tudod, hogy kell! – Péter elképedt ezen a

válaszon, egyáltalán nem ilyen reakcióra számított, még ingerül-

tebb lett. – Hát, meglátjuk. Meglátjuk. – Bosszúsan és megalázva

fölöltözött, beült Tituszba és fölment Gabihoz az üdülőbe. Nem

találta ott, átautózott a Mogyoróhegyre, az erdészlakhoz.

Gabi éppen a lovakat csutakolta, csizmában, fenekére feszü-

lő farmerben és pólóban, nem viselt melltartót, mellbimbói majd

átszúrták a ritkás szövetet. Meglepve nézte Pétert, de folytatta a

munkát, csak a fejét hajtotta hátra. – Hát te? – Péter mögéje állt

és megcsókolta. Gabit teljesen váratlanul érte a támadás, kiejtette

kezéből a csutakolókefét, néhány pillanatig dermedten állt, azután

lassan Péter felé fordult és hevesen visszacsókolta. Aztán eltolta

magától. – Ne most! Miska mindjárt itthon lesz. – Pétert nagy,

meleg örömhullámok járták keresztül-kasul, Gabi folytatta a csu-

takolást, mintha mi sem történt volna, illetve mintha a világ leg-

természetesebb dolga esett volna meg, végre-valahára. Nem le-

hetett megmondani, mennyi idő telt el így, szótlanságban, Gabi

hajladozott, ágaskodott, taszigálta a lovak farát, Péter meg gyö-

nyörködött benne. Pompás teremtés!

10

Péter azzal igyekezett kimászni a 22-es csapdájából, hogy elhatá-

rozta: lemond a magyar állampolgárságról. Erre amúgy is méltat-

lannak bizonyult, legalábbis a titkosrendőrök szerint, és maga sem

kívánt egy olyan állam polgára lenni, amelyik láthatóan mindent

igyekszik megtenni azért, hogy az életét ellehetetlenítse, tönkre-

tegye, lassú, de biztos módszerekkel kicsinálja, megölje. A kiván-

dorlási kérelem megfelelő rubrikájába beírta tehát: nem kívánja

megtartani magyar állampolgárságát. Majd nyakába vette a hiva-

talokat. Külön kérelmet kellett fogalmaznia mindegyik hatóság

számára, részletes indoklással, amelyben hangsúlyt helyezett a be-

tegsége folytán elkezdődött új időszámításra, és azt is megemlítet-

te, hogy Angliában megfelelőbb terápiára számít. Ezen az egyetlen

vonalon érvelhetett úgy, hogy némi megértést tudott előhívni az

illetékes hivatalnokok szemében. Különböző mértékben persze, a

nők általában együttérzőbbnek bizonyultak, a férfiak arcára in-

kább gúnyos mosoly ült ki, de sehol sem utasították kapásból vis-

sza. Hümmögve, csodálkozó arcot vágva – nyilván igen ritkán

akadt a praxisukban hasonló eset, ha egyáltalán akadt egy is – el-

vették a kérelmet, s közölték, hogy Pétert hatvan napon belül ér-

tesítik a döntésről.

Gabi közben elintézte Miskánál, hogy Pétert az erdészet föl-

vegye éjjeli és nappali őrnek a mogyoróhegyi jurtatáborba. A tá-

bor szeptember végétől május elejéig nem üzemelt, a fából készült,

jurta alakú főépületben huszonégy-negyvennyolc órás beosztás-

ban váltotta egymást a három őr, az egyikük éppen nyugdíjba

ment, az ő helyére került Péter. A főépületből Péter rálátott az

erdészházra, amely mindössze három-négyszáz méterre feküdt a

szemközti lankás domb hajlatában. Miska sokat járta az erdőt, de

teljesen kiszámíthatatlan időpontokban bukkant föl, váratlanul,

így az első hetekben Gabi csak tíz percekre mert átszaladni Péter-

hez néhány heves csókra, ölelésre. Elérkezett azonban a vadászsze-

zon, s Miska hamarosan külföldi vadászokat terelgetett a hegyek-

ben sokszor akár egy hétig is, ez lett tehát Péter és Gabi nászútja a

Mogyoróhegyen. Csak néha zavarta meg őket néhány kiránduló,

lovagolni akartak, vagy útbaigazításért kopogtattak be az erdész-

házba, de különben teljes napokat, fél napokat tölthettek együtt,

zavartalanul, idegeskedés, rettegés nélkül, amikor Péter szolgálat-

ban volt. Úgy tűnt, a titkosrendőrök is leszálltak róla Jannat távo-

zása után, nyilván tudták már, mire készül Péter, s ha esetleg el

akarták üldözni az országból, tervük sikerrel kecsegtetett. Jannatet

persze még utoljára alaposan megmotozták a repülőtéren, nyilván

azt hitték, hogy angol kém vagy CIA-ügynök, vagy mindkettő

egyszerre. De nem találtak nála kódolt üzeneteket, csupán fényké-

peket a Szalajka-völgyi erdészházról, amelyeken Péter vigyorgott

elégedetten.

11

Péternek Gabi tökéletesen megfelelt a pillanatnyi helyzetben,

amely meglehetősen átmenetinek látszott. Fél évnél, egy évnél to-

vább így nem lehetett húzni. Az éjjeliőri fizetés a meleg vízre is

alig bizonyult elegendőnek, s noha kapott Gábortól fordítást, azért

sem fizettek valami égbekiáltóan sokat, azt is néhány hónap ké-

séssel. Vagy sikerül kivándorolniuk, s akkor ezért nem érdemes

mélyebb kapcsolatba kezdenie, vagy nem, de akkor is radikálisan

változtatnia kell az életén, addig nincs értelme semmi komolyabb

köteléknek. Ráadásul Gabi attól is megmentette Pétert, hogy en-

gedjen Sári csábításának, aki egyre kacérabban és követelődzőb-

ben viselkedett a bridzspartik alkalmával, s mind nyíltabban sza-

pulta férjét a háta mögött, amikor az éppen a Vaskapu környékén

hajózott. Péter viszolyogva gondolt arra, hogy miközben lassan

valami barátságféle szövődik közte és Ince között, viszonyt kezd-

jen a feleségével. Miskát viszont alig ismerte, így az iránta érzett

lelkiismeret-furdaláson sokkal könnyebben túl tudta tenni magát.

Gabi viszont fülig belezúgott Péterbe. Egyszerű vidéki lány,

dolgos, cserfes, kacér, aki már tíz éve élt Miskával, és mérhetetle-

nül megunta a férjét. Az első átszeretkezett éjszaka hajnalán sut-

togva becézgette Pétert, olyan hangon, mint aki maga sem akarja

elhinni, hogy mindez vele történik. – Fantasztikus vagy... Egész

egyszerűen fantasztikus. Már nem is számolom, hányszor men-

tem el... Miskánál az egész öt percig tart, aztán a falnak fordul és

horkolni kezd. Te meg egész éjszaka bírod... Hihetetlen! – Pé-

tert mintha hájjal kenegették volna, soha senki nem dicsérte eddig

szeretői képességeit, igaz, még nem is szeretkezett mással Éván

kívül, akitől persze jó szót e tekintetben soha nem kapott. Jannat

meg csak boldogan hallgatott, ragyogó szemekkel a Szén-patak

partján, a mohaágyon, élményeiket megbeszélni akkor ott tüstént,

a helyzet melegében nem akarták, később meg rájuk szálltak a

titkosrendőrök. Szóval, Jannatet majd még ki kell faggatnia, hogy

neki milyen volt – gondolta Péter, miközben kéjes örömmel hall-

gatta Gabi búgását, aki teljesen elolvadt mellette.

*

TARTALOM

Első rész

I. Andrea 11

II. Sophie 35

III. Esztike 65

IV. Éva 83

Második rész

I. Esztike 115

II. Judit 127

III. Esztike 155

IV. Panni 167

V. Sári 185

Harmadik rész

I. Jannat 203

II. Joy 219

III. Sári 235

IV. Éva 248

V. Jannat 259

VI. Gabi 271

Negyedik rész

I. Éva 283

II. Panni 296

III. Sári 309

IV. Éva 321

V. Sári 332

VI. Monika 342

VII. Sári 352

VIII. Panni 362

IX. Sári 373

Ötödik rész

I. Panni 383

II. Rozi 395

III. Fiona 408

IV. Esztike 419

V. Diana 429

VI. Péter 440

VII. Elisabeth 452