Eugéniusz:
Nagy Jenciklopédia – VIII.
Emberi lények és az életlényeg
Elv-tettðmagatartásðjellemð sors
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások magyarán írva
p Vörösmarty Mihály:
p A MERENGŐHÖZ
p
p Laurának
p
p Hová merűlt el szép szemed világa?
p Mi az, mit kétes távolban keres?
p Talán a múlt idők setét virága,
p Min a csalódás könnye rengedez?
p Tán a jövőnek holdas fátyolában
p Ijesztő képek réme jár feléd,
p S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
p Mert egyszer azt csalúton kereséd?
p Nézd a világot: annyi milliója,
p S köztük valódi boldog oly kevés.
p Ábrándozás az élet megrontója,
p Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
p Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
p Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
p A telhetetlen elmerülhet benne,
p S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
p Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
p A látni vágyó napba nem tekint;
p Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
p Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
p Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
p Ki életszomját el nem égeté,
p Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
p Földön honát csak olyan lelheté.
p Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
p Egész világ nem a mi birtokunk;
p Amennyit a szív felfoghat magába,
p Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
p Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
p Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
p Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
p Zajától felréműl a szívmagány.
p Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
p Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
p Maradj az élvvel kínáló közelben,
p S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
p A birhatót ne add el álompénzen,
p Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
p Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
p Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
p Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
p Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
p Egész erdő viránya csalja bár.
p Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
p Barátod arcán hozd fel a derűt:
p Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
p Ne adj helyette bánatot, könyűt.
p
p 1843. február vége - március eleje
p
p
p Provizórikus
p "Ránk, emberekre
p nagyon jellemző,
p hogy amíg a dolgok függőben vannak,
p és van még esélyünk rá,
p hogy tovább és egyre tovább húzzuk,
p mindig reménykedünk, hogy
p a legközelebbi utcasarok mögött
p megtaláljuk a jót,
p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá,
p hogy ott legyünk boldogok,
p ahol éppen vagyunk.
p De mihelyt megállapodunk,
p és azt hisszük,
p hogy most aztán biztos a siker,
p ott állunk egy téglafal előtt.
p Nem fordul felénk a szerencse,
p sőt meglehetős feszültséget okozva
p várat magára.
p És ilyenkor
p sajnálkozva gondolunk vissza
p az elmúlt időkre,
p amikor még elszökhettünk,
p és valahol
p a láthatáron lebegő felhők között
p eltűnhettünk.
p Így ígérünk magunknak
p mindig újabb országokat, újabb esélyeket,
p csodálatos dolgokat,
p és kergetjük egyre tovább az álmokat,
p és közben provizórikus életet élünk."
p C. G. Jung
p
p
p Ábrándozó
p Az életed meg/elrontó
p A bírhatót eladod álompénzen,
p üdvöt vesztesz, kárhozatot nyersz –
p a sosem volt múltba, fantaszta jövőbe vágyva
p elmész a tálcán kínált egyszeri nagy alkalmak mellett.
p
p
p Ami a legjobb,
p pont az lehet a legrosszabb is
p Mint amikor jutalmat vársz és büntetést kapsz
p Mint egy tőled végleg elidegenedő otthon
p Mint egy árulóvá, ellenséggé lett barát
p Mint egy pedofil vagy szadista pedagógus
p Mint a simogatás helyett elcsattanó pofon
p Mint a szádban megkeseredő habos sütemény
p Mint az angyalból házisárkánnyá váló élettárs
p Mint egy áldottból átkossá váló gyermek
p Mint egy remekből ócskára váltó idő
p Mint egy élvezhetetlen színházi előadás
p Mint egy beszólásokkal elrontott focizás
p Mint tokajiként a hamisított, tablettás bor
p Mint a szomjúságod csak fokozó sós víz
p Mint a megkeserített mézeshetek
p Mint egy elmaradt vagy bántó ajándék
p Mint egy kellemetlen meglepetés
p Mint a gyógyszer helyett mérget bevenni
p Mint a kényszerű szerelmeskedés
p Mint a művi vagy kényszertáplálás
p Mint a kényszeredett, kínos nevetés
p Mint az életre-halálra menő/unalmas játék
p Mint egy dögunalmas papoló prédikáció
p Mint amikor a gólya a vendég a rókánál
p Mint amikor a vágyottból rémálom-utazás lesz
p Mint amikor az iskola végleg kioltja tudásvágyad
p Mint az üdítő fürdő helyetti hidegzuhany
p
p
p Érzéstelenítés
p Anesztézia mindörökre
p Hogy sose érezz fájdalmat,
p egyszer s mindenkorra érzéstelenítteted magad -
p későn kapcsolsz, hogy akkor mást se fogsz érezni
p minden érzéki örömről és gyönyörről is lemondtál…
p (és tested-agyad sem tud jelezni, ha pl. hátba döfnek)
p
p
p Önhitt
p Taníthatatlan – nevelhetetlen
p Magad mindenkinél különbnek gondolod,
p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…
p
p
p Ámítható
p Messziről jött ember,
p azt mond, amit csak akar -
p de egy kis-nagy családban,
p faluban, helyi gyülekezetben
p mindenki könnyen ellenőrizheti,
p hogy ha te most vizet prédikálsz
p akkor bort iszol, vagy nem iszol?
p
p
p Plutokrácia -
p avagy a dmokrácia
p fedőnevű ologarchia
p Ahol pénzuralom van –
p a gazdag(abb)nak van igaza,
p neki szolgáltatnak „igazságot”,
p ő vásárolja meg a képviselőket,
p markában tartja a tisztviselőket,
p ő birtokolja-bitorolja a médiumokat,
p neki szolgál az oktatási-nevelési rend,
p az egyház, a művészet, a tudomány stb.
p
p
p Diktátor/zsarnok
p A vészhelyzet idejére
p ki lehet/kell nevezni
p egy - nem - teljhatalmú
p vezetőt különleges felhatalmazással.
p Az ő extra jogosítványa addig van életben,
p míg a katasztrófahelyzet fennáll.
p Ez egy szükséges rossz.
p De ha ő később is így maradna,
p akkor önkényúr, teljhatalmú
p zsarnok lehet/lesz belőle...
p
p
p Etatizmus
p Államosítások,
p állami intervenció és
p uralom a szellemi életben is –
p pl. az állam tartja el és fenn
p az egyházakat és iskolákat,
p ő nevezi ki a papot, tanárt,
p és ő szabja meg a szentleckéket
p és a tananyagot, házirendet stb. stb.
p
p
p Diákuralom
p Tanáralázások,
p avagy a kulturális forradalom.
p Ha a diáknak igazságtalan a kegyelemkettes,
p vagy nehezményezi, sokallja a házi feladatokat,
p a számonkérést, akkor büntetlenül tökön rúghat,
p és/vagy kigúnyolhat, pellengérre állíthat,
p eltilttathat hivatásod gyakorlásától...
p
p
p Diliház
p A politikai-társadalmi
p kérdésekben másként gondolkodókat
p pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,
p ahol akár életfogytiglan is be lehetnek zárva,
p és a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka...
p A bolond nem tudhatja, hogy ő bolond,
p hisz épen azért bolond...
p
p
p Laktanya anno
p Nem lehet magánéleted.
p Bele vagy vetve a nyilvánosságba,
p nem lehetsz egyedül, nem zárkózhatsz be,
p még a vécéajtót se csukhatod be magadra!
p Nem lehet magánlevelezésed – cenzúrázzák.
p Nem tarthatsz magadnál még zsebrádiót sem.
p Az őrmesterek olvasmányaidat is megrostálják...
p
p
p
p Nyilvánosház
p (Apácaklastrom)
p Totális regulázás...
p Nem lehetnek titkaid.
p A levelezés is cenzúrázva.
p A könyvtárad átválogatva.
p Még gondolataidban is olvasnak.
p Még a székleted is megnézegetik.
p Ha netán valami szabálysértés
p elkerülné elöljáróid figyelmét:
p beprogramoznak a teljes gyónásra...
p
p
p Dánia börtön
p Ahol nincs börtönkönyvtár,
p de még papírt-ceruzát se tarthatsz.
p Az utókornak, illetve az utódaidnak
p szánt rövid üzeneted, végrendeleted
p legfeljebb a véreddel írhatod a falra...
p (Jobb lenne vegytintával, titkosírással)
p
p
p Államvallás
p A főhatalom monopol-
p helyzetbe hozza azt az egyházat,
p melynek istenképe „indokolja”
p a társadalmi igazságtalanságokat
p és az evilági siralomvölgy után
p a jóknak jutalmul nem keveset,
p de örök mennyországot ígér.
p Aki mást vall, azt az inkvizítor
p eretnek-vád alá helyezi...
p
p
p Istenképek
p Egység és sokféleség
p Noha ugyanazt az egy
p elefántot tapogatják le a sötétben,
p mindenki csak az általa érzékelt részt
p tartja róla igaz képnek, a többit hamisnak.
p Ráadásul volt, aki érzékei csalódás áldozata lett...
p Ezért nemcsak vitáznak, de veszekednek, sőt
p verekednek is - ahogy a vallások/felekezetek...
p
p
p Paradoxon
p Azért nem házasodik,
p mert akkor neki hűséget
p kellene fogadnia, „esküdnie”,
p „örökre” el kellene köteleződnie,
p ami számára egyet jelentene szabadsága
p feladásával/túlságos korlátozásával.
p Nem fogja fel hűség és szabadság
p látszat-ellentétét/kizárólagosságát,
p de valójában egységét...
p
p
p Humor
p Az egyiknek nincs,
p hagyta elsorvadni a humorérzékét.
p Félt tréfálkozni, hátha rosszul sül el...
p A másik csak a vicc hatásmechanizmusát
p kutatja, de egy jóízűt nevetni nem tud rajta.
p A harmadik meg éppen nem az éltető,
p de a gyilkos humor, a gúnyos irónia mestere...
p A negyedik meg mindenen nevet, mint a fakutya.
p Vagy balgán akkor nevet, amikor sírni lenne illő...
p
p
p
p A púpos
p a sánta és a törpe
p Éjszaka a temetőben a púpos elé pattan egy törpe,
p és megkérdezi:
p - Mi van a te hátadon?
p - Egy púp.
p - Kell az neked?
p - Nem.
p - Akkor elveszem.
p A púpos hirtelen kiegyenesedik,
p boldogan látja, hogy már nem is nyomorék.
p Siet haza, s találkozik a sántával. Elmeséli, mi történt.
p A sánta azonnal a temetőbe rohan,
p megkeresi a csodatevő törpét.
p Oda is ugrik hozzá a törpe.
p - Mi van a hátadon, te sánta?
p - Semmi...
p - Akkor nesze, itt egy púp.
p
p
p Örömkenet
p Keep smiling!?
p Mintegy „hivatalból” mosolyog,
p sőt feltűnően és tüntetően örömös...
p Esetleg azért, mert a gyülekezet így kívánja,
p mert ez bizonyítéka, hogy isten ott jelen van stb.
p De ha nem látják, lehervad arcáról a mosoly,
p s búskomor képpel magába roskad
p és tölt és tölt a feneketlen poharába...
p
p
p Rinyál
p magát, testét
p hányván-vetvén
p kígyóztatván [hystericus -an]
p karjait-lábait földhöz is olykor csapdosván,
p sír, rí, nyavalyog, kunyerál, kérincsél, illetve
p magáról dolgot elhárít, együttérzést keltene,
p kisujjával szeme sarkába nyálat kenvén könyveket ígéz.
p
p
p Babonás
p Ha nem jó lábbal kelsz fel,
p akkor visszafekszel az ágyban,
p és ott is maradsz napestig, másnapig,
p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit
p (ha kirúgnak a munkahelyedről, az ő bajuk)
p
p
p Tétlen/százkarú
p First thing first…
p Mindent egyformán fontosnak tartasz,
p Nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,
p ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe
p vagy épp egyszerre akarsz mindent elvégezni,
p kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -
p Szimultán játszanál 100 sakkpartit…
p
p
p „Jó gyerek”
p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek
p Egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
p Attól fogva ön-cenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,
p S csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
p És azt válaszolod, amit már tőle hallottál...
p
p
p Fenn
p az ernyő,
p nincsen kas
p Nem akarod magad sajnáltatni,
p ill. nem fogadod el új helyzetedet,
p inkább erőn felüli lakomát rendezel…
p hadd higgyék, te nem koldus, de királyfi vagy…
p egy hét dínom-dánom, majd sok év szánom-bánom.
p (ezt példázza Kis Valantino filmbeli tantörténete is,
p amikor sikasztott pénzből csinál egy nap dolce vita-t,
p miközben jól tudja, hogy másnap ezért majd bűnhődik)
p
p
p Fenn az ernyő, nincsen kas
p A kép a régi, vásárról vásárra járó,
p saját kézműves termékeiket áruló iparosok
p és a hivatásos vásári kereskedők világába vezet.
p Amikor még szekéren szállították a portékát, egy ponyvát,
p vagy gyékényből szőtt ekhót (ernyőt) húztak az áru fölé,
p hogy védjék az időjárás viszontagságaitól.
p Az eladásra szánt árunak a szekér derekát kitöltő,
p óriási kosárhoz hasonló, vesszőből font kasban volt a helye.
p Az az árus, aki olyan szekér fölé is felhúzta az ernyőt,
p amelynek derekában nem volt kas,
p és így nem lehetett benne olyan árucikk sem,
p amelyet védenie kellene, becsapta a környezetét.
p Mivel az ilyen ember többet mutatott annál, mint amije volt,
p a kezdetben csak vásári árusokra alkalmazott kifejezés
p – fenn az ernyő, nincsen kas –
p azt a jelentést vette fel, hogy
p jó módot mutat, uraskodik,
p de valójában szegény.
p Forrás: O. Nagy Gábor: Mi fán terem?
p
p
p Pirrüszi győztes
p A csatát ugyan megnyered,
p de magát a háborút elveszíted –
p olyan vérveszteséget szenvedsz,
p hogy ebbe később te is belehalsz…
p
p
p Tekintélyelvű
p Eredet és érvényesség
p Mindegy, hogy honnan tudod
p (illetve: hogy te mit gondolsz erről)
p - „Istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,
p az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,
p hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!
p (a tekintélyre hivatkozás nem érv…)
p
p
p Ha
p Pont itt és most
p nem vagy boldog,
p de régebben az voltál,
p s később biztosan az leszel...
p de majd, ha elvégzed az iskoláidat,
p de majd, ha megtalálod az igazi társad,
p de majd, ha bajnok lesz a csapatod,
p de majd, ha megbukik ez a kormány,
p de majd, ha megnyered a lottó ötöst…
p (ha-ha-ha...)
p
p
p Ha…
p Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
p s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
p ha kétkednek benned, s bízol magadban,
p de érted az ő kétkedésüket,
p ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
p és hazugok közt se hazug a szád,
p ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
p s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
p ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
p gondolkodol – becsülöd a valót,
p ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
p s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
p ha elbírod, hogy igazad örökre
p maszlag gyanánt használják a gazok,
p s életműved, mi ott van összetörve,
p silány anyagból építsék azok.
p ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
p van merszed egy kártyára tenni föl,
p s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
p nem is beszélsz a veszteség felől,
p ha paskolod izmod, inad a célhoz
p és szíved is, mely nem a hajdani,
p mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
p csak Akaratod int: „Kitartani”,
p ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
p királyokkal jársz, s józan az eszed,
p ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
p s mindenki számol egy kicsit veled,
p ha a komor perc hatvan pillanatja
p egy távfutás neked s te futsz vígan,
p tiéd a Föld és minden, ami rajta,
p és – ami több – ember leszel, fiam.
p
p Rudyard Kipling
p (Kosztolányi Dezső fordítása)
p
p
p Élet-játék
p paradigma
p Csak egyikünk járhat jól?
p Vagy te nyersz vagy én?
p Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,
p csupa ilyenekből áll az életünk?
p Ki kit győz le a megjelenésével,
p a társalgásban, a karrierben,
p a párválasztásban, a gyarapodásban?
p
p Így csak az ördögöt boldogítjuk,
p és így ő lesz a nevető harmadik...
p
p
p Jelszó
p Ali baba előtt
p egy varázsigére
p (aminek fültanúja volt)
p nyílott ki a kincsesbarlang,
p Az őt utánozni akaró testvére
p bejutott ugyan, de ki már nem,
p Mert jelleme/mohósága miatt
p a módosult tudatállapotában
p elfelejtette a titkos-speciális varázsigét...
p
p
p Varázsigék közkincsei
p Az emberiség nagy tanítói,
p bölcsei, művészei, írói, költői
p közvetítik hozzánk,
p nem viszik a sírba
p azokat a varázsigéket,
p amelyekre megnyílik
p egy másik ember
p gazdag lelkivilága,
p amelyekkel saját lelkünkben
p is új dimenziókat fedezünk fel,
p amelyekre az ölni akaró kéz ölelni fog,
p amelyre a zsugori megnyitja bukszáját,
p ami őrző-védő varázskört teremt a bajban…
p
p
p Ingyen örökség
p (Szellemi közkincs)
p Csak tiszta forrásból!
p A közmondások nem hazudnak
p Édes anyanyelvi szinten közérthető
p letisztult, kipróbált életbölcsességek
p Se a kereket, se ezt nem kell újra feltalálni
p Ezek a szellemi kincsek az utcán/polcon hevernek...
p Ezek nem filozófiai tolvajnyelven, álproblémákról,
p szőrszálat hasogatva, belterjesen stb. szólnak –
p de minden keresőnek könnyen kezelhető
p szellemi varázseszközt adnak a kezébe,
p hogy rájöjjön mi – nem – szolgálja a javát,
p hogy megkülönböztesse a barátot az ellenségtől
p
p
p Arany
p szólások-közmondások
p A fillért becsüld, igy gyüjthetsz aranyat
p A mesterembernek arany padimentoma vagyon.
p (pádimentum = döngölt, földes padló)
p A méreg csak méreg arany pohárból is.
p A polyva megég a tüzben, az arany pedig ott megtisztul.
p A rezet is arany gyanánt adja. (Csaló.)
p A rozsda sem fog az aranyon.
p A szamár az arany lant mellett is szamár nótát ordit.
p A szamár nagyobbra becsüli a szalmát, mint az aranyat.
p Adj a birónak aranyat, tied az igazság.
p Az arany elveszti divatját, ha kezedbe fogod.
p (Rossz mindent rosszra fordít.)
p Az arany fegyver néha többet győz a vasnál.
p Az arany ganéjban is csak arany marad.
p Az arany szép és jó, de mégsem békesség.
p (Ez többet érő annál.)
p Az aranyból is elcseppen.
p Az aranyból sem lesz gyűrű, ha meg nem verik.
p Az arany láncot el ne szakaszd.
p (Becsüld meg szerencsédet.)
p Az ebnek, ha aranya volna is, hájat váltana rajta.
p Az ifjuság arany alma, méltó megőrizni.
p Azt hiszi aranyat szarik. (Elbizakodott.)
p Árva az árva, ha arany is kapufája.
p Arany elmének gyöngy a gondolatja.
p Arany és gazdagság rosszra izgat.
p Arany hegyet igér.
p Arany horoggal halász. (Veszteget.)
p Arany írt ken a biró kezére. (Veszteget.)
p Arany kereken forog a törvény (Vesztegetésen.)
p Arany koporsóban is féreg táplálkozik.
p (Gazdagnak is ez a sorsa.)
p Aranyat ad koldusnak alamizsnául.
p Aranyat adott, rezet nyert.
p Aranyat hord a szamár, bogáncskórót eszik.
p Aranyat is sárból szoktak kikaparni.
p (Nehéz munkával szerzik.)
p Aranyat nem gyűjt, ki a fillért meg nem becsüli.
p Aranyat vet a koldusnak is. (Dusgazdag.)
p Aranynyal nem lakik jól az ember. (Sohasem elég.)
p Bátrabb fa-kannából inni, mint arany pohárból.
p Disznó orra arany perec.
p Elnyerte az arany almát.
p Elnyerte az arany perecet. (Szerencsés.)
p Én fogom az arany halat. (Enyém a szerencse.)
p Fa-pénzt vesz arany gyanánt. (Bolond.)
p Farkasfog is végre aranyat simit.
p (Aranynyal megszelidithető a kegyetlen is.)
p Fára arany hártyát. (Haszontalan fáradság.)
p Félti az arany gyűrűt.
p (Rátartós; válogat a dologban.)
p Fillérrel szokták az aranyat kimélni.
p Feltermeszti az aranyat is. (Szaporitja.)
p Futó ellenségnek arany hid. Hunyadi János.
p Fürészporból aranyat szed.
p (Mindenből pénzt csinál.)
p Ha aranyat hordasz tenyereden, vigyázz rá.
p Ha biróvá lettél, ne hagyj arany írt kenni kezedre.
p Halál nem változik ezüstön, aranyon.
p Haramiják előtt nem tanácsos aranyba öltözni.
p Jó garas, melyen aranyat nyerhetni.
p Kellemetes az olyan arany, melyet várból hoznak ki. (Győzelem.)
p Képet nem arany, hanem imádás teszen bálványnyá.
p Ki azt igéri, hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni.
p Ki korán kell, aranyat lel.
p Kinek esze nincs, aranyon sem fordithat valamit.
p (Nem veszi hasznát.)
p Koldustáska vállán, arany gyűrű ujján. (Nem összeillők.)
p Latornak aranylánc, jámbornak nehéz tánc.
p (Rossznak, jónak.)
p Mig a földben vagyon, nem használ az arany.
p Minden mesterségnek arany a vége.
p Ne kivánd az aranyat, ha éhezést szerez.
p (Ha bajba keverhet.)
p Nem esik le az arany gyűrű a kezedről.
p (Rátartós, ne válogass a dologban.)
p Nem fog aranyon rozsda.
p Nem illik disznó orrára az arany perec.
p Nem jó minden aprólékot arany tollal irni.
p Nem kell az arany edényt a pad alatt hevertetni.
p Nem lesz az aranyból egyszeriben hártya.
p (Soká kell verni.)
p Nem mind arany a mi fénylik.
p Nem mindenütt hever az arany.
p Nincs félpénzen száz arany kár.
p Nincs szebb szó az arany pengésnél.
p Oda van immár az arany idő.
p Okos többet fordit egy pénzen, mint más egy aranyon.
p Ő találta fel az arany bányát.
p Örömidők, arany idők.
p Ravasz a szerelem, arany békóval jár.
p Reggeli órának arany a szájában.
p Ritka mint az arany pénz.
p Rozsda nem fog aranyat.
p Salak nem arany.
p Se arany, se bárány, de szolgálat.
p Szabadság aranynál is drágább.
p Szalma férfi is arany asszonyt érdemel.
p Szamár arany lant mellett is szamár nótát ordit.
p Szamár többre nézi aranynál a szalmát.
p Szitán látott sok aranynak,
p délutáni kézfogásnak rovás a dija.
p (Nem jó mutogatni az aranyat,
p nem jó a délutáni kézfogó,
p hanem a józan, reggeli kézfogás.)
p Szép szó az aranypengés, ha nem is hangos.
p Szőlőben is terem arany.
p Tiszta mint az arany.
p Tiszta mint a mosott arany.
p Vak, ha sok is aranya, mégis nyomorult.
p Zsidó is szereti Máriát körmöci aranyon.
p
p
p Agresszív kismalac
p A mély gödörbe, verembe esve
p nem kérsz segítséget, berendezkedsz -
p ha segítő kéz nyúl feléd, bele is harapsz…
p A gödröt édes otthonodnak,
p a szart aranynak nevezed…
p
p
p „Boldog”
p szellemi fogyatékos:
p a szart is színaranynak mondó,
p a saját kakijában üdvözült arccal
p ücsörgő, dagonyázó, sőt fetrengő…
p
p
p Szar-arany
p Nominalista
p vagy alkimista vagy
p 1.
p A szart aranynak nevezed
p Az aranyat szarba se veszed
p Az aranyból szart csinálsz
p 2.
p A szart helyén kezeled
p A szarból is aranyat csinálsz
p Az aranyadat gyarapítod
p
p
p Statiszta
p Olyan az egész élete,
p mint azon a filmszereplő statisztáé,
p aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,
p a teljes történetben nem oszt, nem szoroz,
p arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja,
p és bármikor bárkivel lecserélhető
p jellegtelen és jelentéktelen...
p
p
p Hamis
p Megszólalásig,
p sőt: még utána is
p megtévesztően meglepően
p jó hamisítvány az ő(?) élete,
p oly tökéletesen utánoz/másol...
p (elmehetne a modell dublőrének,
p de az eredetiségvizsgálaton megbukna)
p
p
p Illúzió
p Igaz/hamis?
p A boldogság csak a gyerekkor
p és az udvarlás néhány múló pillanata,
p az élet többi része súlyos keresztek cipelése,
p Kálvária járás… Az előbbi egy része is csak
p hiú ábránd, hamis illúzió, önáltatás, nosztalgia,
p azaz fájó elvágyódás sosemvolt paradicsomba?
p
p
p Imádó
p A nagy szerelmedet imádod,
p Ő bármit kérhet tőled, megteszed,
p megtagadod elveid, kútba ugrasz stb. -
p Isten viszont csak feltételesen szereted:
p ha pl. azon nyomban teljesíti „imába
p foglalt” kívánságlistádat/követeléseidet…
p (ha megtenné, nagyon rossz lenne neked)
p
p
p Szimuláns
p Magát betegnek
p tettetve élősködik a családján
p A képzelt beteg, aki terrorizálja a „szeretteit”,
p és busásan fizeti a pénzéhes szélhámos „doktorokat”
p (s előbb-utóbb bele is tanul a betegségbe – úgy marad…)
p
p
p Rövidlátó
p Kerül, amibe kerül…!?
p Irigykedsz beteg kistestvéredre,
p akinek most a kívánságait lesik és teljesítik?
p Nem bánnád, ha te most még nyavalyásabb lennél…
p Nem fogod fel, hogy te itt és most tűzzel játszol…
p Bekapod a csalit, betegségjátszmába kezdesz,
p ami a lassú öngyilkosság egy formája…
p
p
p Büszke „beteg”
p Amit szégyellened kellene és gyógyítani,
p azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!
p Pedig a betegség felismerése és tudata nélkül
p még minimális esélyed sincsen a gyógyulásra!
p És ebben sokszor a társas környezeted se segít,
p hisz még fel is néznek rád: lám, milyen dolgos,
p „csak” a nejed/családod szenvedi ezt meg,
p akikért állítólag ezerrel hajtasz…
p
p
p Nincs alku
p „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
p A mindenséggel mérd magad!
p Sziszegve se szolgálok aljas,
p nyomorító hatalmakat.”
p
p „Nincs alku - én hadd legyek boldog!
p Másként akárki meggyaláz
p s megjelölnek pirosló foltok,
p elissza nedveim a láz.”
p (József Attila: Ars poetica)
p
p
p Barát/ellenség
p Ha abban a hiszemben élsz-halsz, hogy
p a betegség egy külső ellenséges támadás,
p akkor életfogytiglan a protokoll orvos rabja vagy
p Lemondasz egy óriási isteni-baráti segítségről:
p egy – olykor utolsó – figyelmeztetésről, hogy
p rakd rendbe életed, állítsd helyre a lelki békéd
p Nincs alku: légy boldog!
p
p
p Beugratás
p vagy kész átverés
p Ezekhez nemcsak egy
p végig-gondolt jó ötlet,
p de emberismeret is kell:
p mire harap, ugrik a másik:
p van. akit a hiúságánál,
p van, akit a pénzsóvárságánál
p lehet megfogni, csapdába csalni,
p s ezzel őt nagyobb önismerethez
p segíteni, ha maga is tud nevetni rajta…
p
p
p Halállista
p A medve halállistát készít. Odajön a róka:
p - Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
p - Igen.
p - Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
p - De.
p Hazamegy a róka,
p nagy sírás-rívás közepette elbúcsúzik a családtól,
p majd visszamegy.
p A medve széttépi és megeszi.
p Jön a farkas:
p - Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
p - Igen.
p - Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?
p - De.
p Hazamegy a farkas,
p nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól,
p majd visszamegy.
p A medve széttépi és megeszi.
p Jön a nyuszika:
p - Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?
p - Igen.
p - Nem lehetne kihúzni?
p - De.
p
p
p Illyés Gyula
p Haza, a magasban
p
p Jöhet idő, hogy emlékezni
p bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
p bátrabb új hont a mult időkben
p fürkészni, mint a jövendőben –?
p
p Mi gondom! – áll az én hazám már,
p védőbben minden magasságnál.
p Csak nézelődöm, járok, élek,
p fegyvert szereztem, bűv-igéket.
p
p Már meg is osztom, ha elmondom,
p milyen e biztos, titkos otthon.
p Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
p köréd varázskör teremtődik.
p
p Ha új tatárhad, ha kufárhad
p özönli el a tiszta tájat,
p ha útaink megcsavarodnak,
p mint giliszta, ha rátapodnak:
p
p te mondd magadban, behunyt szemmel,
p csak mondd a szókat, miktől egyszer
p futó homokok, népek, házak
p Magyarországgá összeálltak.
p
p Dühöngő folyók kezesedtek,
p konok bércek – ezt ne felejtsed,
p ha megyünk büszke szájjal vissza,
p mint várainkba, titkainkba.
p
p Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
p nem ölhet, mi csak ölne minket,
p mormolj magadra varázsinget,
p kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.
p
p Míg a szabad mezőkön jártál,
p szedd össze, pajtás, amit láttál,
p mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
p vidám vitáknál, leányoknál.
p
p Mint Noé a bárkába egykor,
p hozz fajtát minden gondolatból,
p ábrándok árvult szerepét is,
p álmaid állatseregét is.
p
p Lapuljanak bár ezredévig
p némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
p szavaid annál meglepőbbet
p dörögnek majd a kérdezőknek.
p
p Figyelj hát és tanuld a példát,
p a messzehangzóan is némát.
p Karolva könyvem kebelemre,
p nevetve nézek ellenemre.
p
p Mert ha sehol is: otthon állok,
p mert az a való, mit én látok,
p akkor is, ha mint délibábot,
p fordítva látom a világot.
p
p Igy maradok meg hírvivőnek
p őrzeni kincses temetőket.
p Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
p mi ott fészkel, égbemenekszik.
p
p 1936
p
p x
Az Élet vagy halál a tét:
plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek
Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -
hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
|