Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia – VIII.

Emberi lények és az életlényeg

Elv-tettðmagatartásðjellemð sors



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



p Vörösmarty Mihály:

p A MERENGŐHÖZ

p

p Laurának

p

p Hová merűlt el szép szemed világa?

p Mi az, mit kétes távolban keres?

p Talán a múlt idők setét virága,

p Min a csalódás könnye rengedez?

p Tán a jövőnek holdas fátyolában

p Ijesztő képek réme jár feléd,

p S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

p Mert egyszer azt csalúton kereséd?

p Nézd a világot: annyi milliója,

p S köztük valódi boldog oly kevés.

p Ábrándozás az élet megrontója,

p Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

p Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

p Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

p A telhetetlen elmerülhet benne,

p S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

p Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

p A látni vágyó napba nem tekint;

p Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

p Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

p Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

p Ki életszomját el nem égeté,

p Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

p Földön honát csak olyan lelheté.

p Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

p Egész világ nem a mi birtokunk;

p Amennyit a szív felfoghat magába,

p Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

p Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

p Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

p Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

p Zajától felréműl a szívmagány.

p Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

p Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

p Maradj az élvvel kínáló közelben,

p S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

p A birhatót ne add el álompénzen,

p Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

p Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

p Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

p Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

p Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

p Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

p Egész erdő viránya csalja bár.

p Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

p Barátod arcán hozd fel a derűt:

p Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

p Ne adj helyette bánatot, könyűt.

p

p 1843. február vége - március eleje

p

p

p Provizórikus

p "Ránk, emberekre

p nagyon jellemző,

p hogy amíg a dolgok függőben vannak,

p és van még esélyünk rá,

p hogy tovább és egyre tovább húzzuk,

p mindig reménykedünk, hogy

p a legközelebbi utcasarok mögött

p megtaláljuk a jót,

p és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá,

p hogy ott legyünk boldogok,

p ahol éppen vagyunk.

p De mihelyt megállapodunk,

p és azt hisszük,

p hogy most aztán biztos a siker,

p ott állunk egy téglafal előtt.

p Nem fordul felénk a szerencse,

p sőt meglehetős feszültséget okozva

p várat magára.

p És ilyenkor

p sajnálkozva gondolunk vissza

p az elmúlt időkre,

p amikor még elszökhettünk,

p és valahol

p a láthatáron lebegő felhők között

p eltűnhettünk.

p Így ígérünk magunknak

p mindig újabb országokat, újabb esélyeket,

p csodálatos dolgokat,

p és kergetjük egyre tovább az álmokat,

p és közben provizórikus életet élünk."

p C. G. Jung

p

p

p Ábrándozó

p Az életed meg/elrontó

p A bírhatót eladod álompénzen,

p üdvöt vesztesz, kárhozatot nyersz –

p a sosem volt múltba, fantaszta jövőbe vágyva

p elmész a tálcán kínált egyszeri nagy alkalmak mellett.

p

p

p Ami a legjobb,

p pont az lehet a legrosszabb is

p Mint amikor jutalmat vársz és büntetést kapsz

p Mint egy tőled végleg elidegenedő otthon

p Mint egy árulóvá, ellenséggé lett barát

p Mint egy pedofil vagy szadista pedagógus

p Mint a simogatás helyett elcsattanó pofon

p Mint a szádban megkeseredő habos sütemény

p Mint az angyalból házisárkánnyá váló élettárs

p Mint egy áldottból átkossá váló gyermek

p Mint egy remekből ócskára váltó idő

p Mint egy élvezhetetlen színházi előadás

p Mint egy beszólásokkal elrontott focizás

p Mint tokajiként a hamisított, tablettás bor

p Mint a szomjúságod csak fokozó sós víz

p Mint a megkeserített mézeshetek

p Mint egy elmaradt vagy bántó ajándék

p Mint egy kellemetlen meglepetés

p Mint a gyógyszer helyett mérget bevenni

p Mint a kényszerű szerelmeskedés

p Mint a művi vagy kényszertáplálás

p Mint a kényszeredett, kínos nevetés

p Mint az életre-halálra menő/unalmas játék

p Mint egy dögunalmas papoló prédikáció

p Mint amikor a gólya a vendég a rókánál

p Mint amikor a vágyottból rémálom-utazás lesz

p Mint amikor az iskola végleg kioltja tudásvágyad

p Mint az üdítő fürdő helyetti hidegzuhany

p

p

p Érzéstelenítés

p Anesztézia mindörökre

p Hogy sose érezz fájdalmat,

p egyszer s mindenkorra érzéstelenítteted magad -

p későn kapcsolsz, hogy akkor mást se fogsz érezni

p minden érzéki örömről és gyönyörről is lemondtál…

p (és tested-agyad sem tud jelezni, ha pl. hátba döfnek)

p

p

p Önhitt

p Taníthatatlan – nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod,

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

p

p

p Ámítható

p Messziről jött ember,

p azt mond, amit csak akar -

p de egy kis-nagy családban,

p faluban, helyi gyülekezetben

p mindenki könnyen ellenőrizheti,

p hogy ha te most vizet prédikálsz

p akkor bort iszol, vagy nem iszol?

p

p

p Plutokrácia -

p avagy a dmokrácia

p fedőnevű ologarchia

p Ahol pénzuralom van –

p a gazdag(abb)nak van igaza,

p neki szolgáltatnak „igazságot”,

p ő vásárolja meg a képviselőket,

p markában tartja a tisztviselőket,

p ő birtokolja-bitorolja a médiumokat,

p neki szolgál az oktatási-nevelési rend,

p az egyház, a művészet, a tudomány stb.

p

p

p Diktátor/zsarnok

p A vészhelyzet idejére

p ki lehet/kell nevezni

p egy - nem - teljhatalmú

p vezetőt különleges felhatalmazással.

p Az ő extra jogosítványa addig van életben,

p míg a katasztrófahelyzet fennáll.

p Ez egy szükséges rossz.

p De ha ő később is így maradna,

p akkor önkényúr, teljhatalmú

p zsarnok lehet/lesz belőle...

p

p

p Etatizmus

p Államosítások,

p állami intervenció és

p uralom a szellemi életben is –

p pl. az állam tartja el és fenn

p az egyházakat és iskolákat,

p ő nevezi ki a papot, tanárt,

p és ő szabja meg a szentleckéket

p és a tananyagot, házirendet stb. stb.

p

p

p Diákuralom

p Tanáralázások,

p avagy a kulturális forradalom.

p Ha a diáknak igazságtalan a kegyelemkettes,

p vagy nehezményezi, sokallja a házi feladatokat,

p a számonkérést, akkor büntetlenül tökön rúghat,

p és/vagy kigúnyolhat, pellengérre állíthat,

p eltilttathat hivatásod gyakorlásától...

p

p

p Diliház

p A politikai-társadalmi

p kérdésekben másként gondolkodókat

p pszichiátriai kényszergyógykezelés alá vetik,

p ahol akár életfogytiglan is be lehetnek zárva,

p és a tiltakozásuk csak elmebajuk újabb bizonyítéka...

p A bolond nem tudhatja, hogy ő bolond,

p hisz épen azért bolond...

p

p

p Laktanya anno

p Nem lehet magánéleted.

p Bele vagy vetve a nyilvánosságba,

p nem lehetsz egyedül, nem zárkózhatsz be,

p még a vécéajtót se csukhatod be magadra!

p Nem lehet magánlevelezésed – cenzúrázzák.

p Nem tarthatsz magadnál még zsebrádiót sem.

p Az őrmesterek olvasmányaidat is megrostálják...

p

p

p

p Nyilvánosház

p (Apácaklastrom)

p Totális regulázás...

p Nem lehetnek titkaid.

p A levelezés is cenzúrázva.

p A könyvtárad átválogatva.

p Még gondolataidban is olvasnak.

p Még a székleted is megnézegetik.

p Ha netán valami szabálysértés

p elkerülné elöljáróid figyelmét:

p beprogramoznak a teljes gyónásra...

p

p

p Dánia börtön

p Ahol nincs börtönkönyvtár,

p de még papírt-ceruzát se tarthatsz.

p Az utókornak, illetve az utódaidnak

p szánt rövid üzeneted, végrendeleted

p legfeljebb a véreddel írhatod a falra...

p (Jobb lenne vegytintával, titkosírással)

p

p

p Államvallás

p A főhatalom monopol-

p helyzetbe hozza azt az egyházat,

p melynek istenképe „indokolja”

p a társadalmi igazságtalanságokat

p és az evilági siralomvölgy után

p a jóknak jutalmul nem keveset,

p de örök mennyországot ígér.

p Aki mást vall, azt az inkvizítor

p eretnek-vád alá helyezi...

p

p

p Istenképek

p Egység és sokféleség

p Noha ugyanazt az egy

p elefántot tapogatják le a sötétben,

p mindenki csak az általa érzékelt részt

p tartja róla igaz képnek, a többit hamisnak.

p Ráadásul volt, aki érzékei csalódás áldozata lett...

p Ezért nemcsak vitáznak, de veszekednek, sőt

p verekednek is - ahogy a vallások/felekezetek...

p

p

p Paradoxon

p Azért nem házasodik,

p mert akkor neki hűséget

p kellene fogadnia, „esküdnie”,

p „örökre” el kellene köteleződnie,

p ami számára egyet jelentene szabadsága

p feladásával/túlságos korlátozásával.

p Nem fogja fel hűség és szabadság

p látszat-ellentétét/kizárólagosságát,

p de valójában egységét...

p

p

p Humor

p Az egyiknek nincs,

p hagyta elsorvadni a humorérzékét.

p Félt tréfálkozni, hátha rosszul sül el...

p A másik csak a vicc hatásmechanizmusát

p kutatja, de egy jóízűt nevetni nem tud rajta.

p A harmadik meg éppen nem az éltető,

p de a gyilkos humor, a gúnyos irónia mestere...

p A negyedik meg mindenen nevet, mint a fakutya.

p Vagy balgán akkor nevet, amikor sírni lenne illő...

p

p

p

p A púpos

p a sánta és a törpe

p Éjszaka a temetőben a púpos elé pattan egy törpe,

p és megkérdezi:

p - Mi van a te hátadon?

p - Egy púp.

p - Kell az neked?

p - Nem.

p - Akkor elveszem.

p A púpos hirtelen kiegyenesedik,

p boldogan látja, hogy már nem is nyomorék.

p Siet haza, s találkozik a sántával. Elmeséli, mi történt.

p A sánta azonnal a temetőbe rohan,

p megkeresi a csodatevő törpét.

p Oda is ugrik hozzá a törpe.

p - Mi van a hátadon, te sánta?

p - Semmi...

p - Akkor nesze, itt egy púp.

p

p

p Örömkenet

p Keep smiling!?

p Mintegy „hivatalból” mosolyog,

p sőt feltűnően és tüntetően örömös...

p Esetleg azért, mert a gyülekezet így kívánja,

p mert ez bizonyítéka, hogy isten ott jelen van stb.

p De ha nem látják, lehervad arcáról a mosoly,

p s búskomor képpel magába roskad

p és tölt és tölt a feneketlen poharába...

p

p

p Rinyál

p magát, testét

p hányván-vetvén

p kígyóztatván [hystericus -an]

p karjait-lábait földhöz is olykor csapdosván,

p sír, rí, nyavalyog, kunyerál, kérincsél, illetve

p magáról dolgot elhárít, együttérzést keltene,

p kisujjával szeme sarkába nyálat kenvén könyveket ígéz.

p

p

p Babonás

p Ha nem jó lábbal kelsz fel,

p akkor visszafekszel az ágyban,

p és ott is maradsz napestig, másnapig,

p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

p (ha kirúgnak a munkahelyedről, az ő bajuk)

p

p

p Tétlen/százkarú

p First thing first…

p Mindent egyformán fontosnak tartasz,

p Nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,

p ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe

p vagy épp egyszerre akarsz mindent elvégezni,

p kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -

p Szimultán játszanál 100 sakkpartit…

p

p

p „Jó gyerek”

p Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek

p Egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,

p Attól fogva ön-cenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,

p S csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód

p És azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

p

p

p Fenn

p az ernyő,

p nincsen kas

p Nem akarod magad sajnáltatni,

p ill. nem fogadod el új helyzetedet,

p inkább erőn felüli lakomát rendezel…

p hadd higgyék, te nem koldus, de királyfi vagy…

p egy hét dínom-dánom, majd sok év szánom-bánom.

p (ezt példázza Kis Valantino filmbeli tantörténete is,

p amikor sikasztott pénzből csinál egy nap dolce vita-t,

p miközben jól tudja, hogy másnap ezért majd bűnhődik)

p

p

p Fenn az ernyő, nincsen kas

p A kép a régi, vásárról vásárra járó,

p saját kézműves termékeiket áruló iparosok

p és a hivatásos vásári kereskedők világába vezet.

p Amikor még szekéren szállították a portékát, egy ponyvát,

p vagy gyékényből szőtt ekhót (ernyőt) húztak az áru fölé,

p hogy védjék az időjárás viszontagságaitól.

p Az eladásra szánt árunak a szekér derekát kitöltő,

p óriási kosárhoz hasonló, vesszőből font kasban volt a helye.

p Az az árus, aki olyan szekér fölé is felhúzta az ernyőt,

p amelynek derekában nem volt kas,

p és így nem lehetett benne olyan árucikk sem,

p amelyet védenie kellene, becsapta a környezetét.

p Mivel az ilyen ember többet mutatott annál, mint amije volt,

p a kezdetben csak vásári árusokra alkalmazott kifejezés

p – fenn az ernyő, nincsen kas –

p azt a jelentést vette fel, hogy

p jó módot mutat, uraskodik,

p de valójában szegény.

p Forrás: O. Nagy Gábor: Mi fán terem?

p

p

p Pirrüszi győztes

p A csatát ugyan megnyered,

p de magát a háborút elveszíted –

p olyan vérveszteséget szenvedsz,

p hogy ebbe később te is belehalsz…

p

p

p Tekintélyelvű

p Eredet és érvényesség

p Mindegy, hogy honnan tudod

p (illetve: hogy te mit gondolsz erről)

p - „Istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

p az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

p hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

p (a tekintélyre hivatkozás nem érv…)

p

p

p Ha

p Pont itt és most

p nem vagy boldog,

p de régebben az voltál,

p s később biztosan az leszel...

p de majd, ha elvégzed az iskoláidat,

p de majd, ha megtalálod az igazi társad,

p de majd, ha bajnok lesz a csapatod,

p de majd, ha megbukik ez a kormány,

p de majd, ha megnyered a lottó ötöst…

p (ha-ha-ha...)

p

p

p Ha…

p Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

p s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

p ha kétkednek benned, s bízol magadban,

p de érted az ő kétkedésüket,

p ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

p és hazugok közt se hazug a szád,

p ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

p s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

p ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

p gondolkodol – becsülöd a valót,

p ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

p s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,

p ha elbírod, hogy igazad örökre

p maszlag gyanánt használják a gazok,

p s életműved, mi ott van összetörve,

p silány anyagból építsék azok.

p ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

p van merszed egy kártyára tenni föl,

p s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

p nem is beszélsz a veszteség felől,

p ha paskolod izmod, inad a célhoz

p és szíved is, mely nem a hajdani,

p mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

p csak Akaratod int: „Kitartani”,

p ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

p királyokkal jársz, s józan az eszed,

p ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

p s mindenki számol egy kicsit veled,

p ha a komor perc hatvan pillanatja

p egy távfutás neked s te futsz vígan,

p tiéd a Föld és minden, ami rajta,

p és – ami több – ember leszel, fiam.

p

p Rudyard Kipling

p (Kosztolányi Dezső fordítása)

p

p

p Élet-játék

p paradigma

p Csak egyikünk járhat jól?

p Vagy te nyersz vagy én?

p Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,

p csupa ilyenekből áll az életünk?

p Ki kit győz le a megjelenésével,

p a társalgásban, a karrierben,

p a párválasztásban, a gyarapodásban?

p

p Így csak az ördögöt boldogítjuk,

p és így ő lesz a nevető harmadik...

p

p

p Jelszó

p Ali baba előtt

p egy varázsigére

p (aminek fültanúja volt)

p nyílott ki a kincsesbarlang,

p Az őt utánozni akaró testvére

p bejutott ugyan, de ki már nem,

p Mert jelleme/mohósága miatt

p a módosult tudatállapotában

p elfelejtette a titkos-speciális varázsigét...

p

p

p Varázsigék közkincsei

p Az emberiség nagy tanítói,

p bölcsei, művészei, írói, költői

p közvetítik hozzánk,

p nem viszik a sírba

p azokat a varázsigéket,

p amelyekre megnyílik

p egy másik ember

p gazdag lelkivilága,

p amelyekkel saját lelkünkben

p is új dimenziókat fedezünk fel,

p amelyekre az ölni akaró kéz ölelni fog,

p amelyre a zsugori megnyitja bukszáját,

p ami őrző-védő varázskört teremt a bajban…

p

p

p Ingyen örökség

p (Szellemi közkincs)

p Csak tiszta forrásból!

p A közmondások nem hazudnak

p Édes anyanyelvi szinten közérthető

p letisztult, kipróbált életbölcsességek

p Se a kereket, se ezt nem kell újra feltalálni

p Ezek a szellemi kincsek az utcán/polcon hevernek...

p Ezek nem filozófiai tolvajnyelven, álproblémákról,

p szőrszálat hasogatva, belterjesen stb. szólnak –

p de minden keresőnek könnyen kezelhető

p szellemi varázseszközt adnak a kezébe,

p hogy rájöjjön mi – nem – szolgálja a javát,

p hogy megkülönböztesse a barátot az ellenségtől

p

p

p Arany

p szólások-közmondások

p A fillért becsüld, igy gyüjthetsz aranyat

p A mesterembernek arany padimentoma vagyon.

p (pádimentum = döngölt, földes padló)

p A méreg csak méreg arany pohárból is.

p A polyva megég a tüzben, az arany pedig ott megtisztul.

p A rezet is arany gyanánt adja. (Csaló.)

p A rozsda sem fog az aranyon.

p A szamár az arany lant mellett is szamár nótát ordit.

p A szamár nagyobbra becsüli a szalmát, mint az aranyat.

p Adj a birónak aranyat, tied az igazság.

p Az arany elveszti divatját, ha kezedbe fogod.

p (Rossz mindent rosszra fordít.)

p Az arany fegyver néha többet győz a vasnál.

p Az arany ganéjban is csak arany marad.

p Az arany szép és jó, de mégsem békesség.

p (Ez többet érő annál.)

p Az aranyból is elcseppen.

p Az aranyból sem lesz gyűrű, ha meg nem verik.

p Az arany láncot el ne szakaszd.

p (Becsüld meg szerencsédet.)

p Az ebnek, ha aranya volna is, hájat váltana rajta.

p Az ifjuság arany alma, méltó megőrizni.

p Azt hiszi aranyat szarik. (Elbizakodott.)

p Árva az árva, ha arany is kapufája.

p Arany elmének gyöngy a gondolatja.

p Arany és gazdagság rosszra izgat.

p Arany hegyet igér.

p Arany horoggal halász. (Veszteget.)

p Arany írt ken a biró kezére. (Veszteget.)

p Arany kereken forog a törvény (Vesztegetésen.)

p Arany koporsóban is féreg táplálkozik.

p (Gazdagnak is ez a sorsa.)

p Aranyat ad koldusnak alamizsnául.

p Aranyat adott, rezet nyert.

p Aranyat hord a szamár, bogáncskórót eszik.

p Aranyat is sárból szoktak kikaparni.

p (Nehéz munkával szerzik.)

p Aranyat nem gyűjt, ki a fillért meg nem becsüli.

p Aranyat vet a koldusnak is. (Dusgazdag.)

p Aranynyal nem lakik jól az ember. (Sohasem elég.)

p Bátrabb fa-kannából inni, mint arany pohárból.

p Disznó orra arany perec.

p Elnyerte az arany almát.

p Elnyerte az arany perecet. (Szerencsés.)

p Én fogom az arany halat. (Enyém a szerencse.)

p Fa-pénzt vesz arany gyanánt. (Bolond.)

p Farkasfog is végre aranyat simit.

p (Aranynyal megszelidithető a kegyetlen is.)

p Fára arany hártyát. (Haszontalan fáradság.)

p Félti az arany gyűrűt.

p (Rátartós; válogat a dologban.)

p Fillérrel szokták az aranyat kimélni.

p Feltermeszti az aranyat is. (Szaporitja.)

p Futó ellenségnek arany hid. Hunyadi János.

p Fürészporból aranyat szed.

p (Mindenből pénzt csinál.)

p Ha aranyat hordasz tenyereden, vigyázz rá.

p Ha biróvá lettél, ne hagyj arany írt kenni kezedre.

p Halál nem változik ezüstön, aranyon.

p Haramiják előtt nem tanácsos aranyba öltözni.

p Jó garas, melyen aranyat nyerhetni.

p Kellemetes az olyan arany, melyet várból hoznak ki. (Győzelem.)

p Képet nem arany, hanem imádás teszen bálványnyá.

p Ki azt igéri, hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni.

p Ki korán kell, aranyat lel.

p Kinek esze nincs, aranyon sem fordithat valamit.

p (Nem veszi hasznát.)

p Koldustáska vállán, arany gyűrű ujján. (Nem összeillők.)

p Latornak aranylánc, jámbornak nehéz tánc.

p (Rossznak, jónak.)

p Mig a földben vagyon, nem használ az arany.

p Minden mesterségnek arany a vége.

p Ne kivánd az aranyat, ha éhezést szerez.

p (Ha bajba keverhet.)

p Nem esik le az arany gyűrű a kezedről.

p (Rátartós, ne válogass a dologban.)

p Nem fog aranyon rozsda.

p Nem illik disznó orrára az arany perec.

p Nem jó minden aprólékot arany tollal irni.

p Nem kell az arany edényt a pad alatt hevertetni.

p Nem lesz az aranyból egyszeriben hártya.

p (Soká kell verni.)

p Nem mind arany a mi fénylik.

p Nem mindenütt hever az arany.

p Nincs félpénzen száz arany kár.

p Nincs szebb szó az arany pengésnél.

p Oda van immár az arany idő.

p Okos többet fordit egy pénzen, mint más egy aranyon.

p Ő találta fel az arany bányát.

p Örömidők, arany idők.

p Ravasz a szerelem, arany békóval jár.

p Reggeli órának arany a szájában.

p Ritka mint az arany pénz.

p Rozsda nem fog aranyat.

p Salak nem arany.

p Se arany, se bárány, de szolgálat.

p Szabadság aranynál is drágább.

p Szalma férfi is arany asszonyt érdemel.

p Szamár arany lant mellett is szamár nótát ordit.

p Szamár többre nézi aranynál a szalmát.

p Szitán látott sok aranynak,

p délutáni kézfogásnak rovás a dija.

p (Nem jó mutogatni az aranyat,

p nem jó a délutáni kézfogó,

p hanem a józan, reggeli kézfogás.)

p Szép szó az aranypengés, ha nem is hangos.

p Szőlőben is terem arany.

p Tiszta mint az arany.

p Tiszta mint a mosott arany.

p Vak, ha sok is aranya, mégis nyomorult.

p Zsidó is szereti Máriát körmöci aranyon.

p

p

p Agresszív kismalac

p A mély gödörbe, verembe esve

p nem kérsz segítséget, berendezkedsz -

p ha segítő kéz nyúl feléd, bele is harapsz…

p A gödröt édes otthonodnak,

p a szart aranynak nevezed…

p

p

p „Boldog”

p szellemi fogyatékos:

p a szart is színaranynak mondó,

p a saját kakijában üdvözült arccal

p ücsörgő, dagonyázó, sőt fetrengő…

p

p

p Szar-arany

p Nominalista

p vagy alkimista vagy

p 1.

p A szart aranynak nevezed

p Az aranyat szarba se veszed

p Az aranyból szart csinálsz

p 2.

p A szart helyén kezeled

p A szarból is aranyat csinálsz

p Az aranyadat gyarapítod

p

p

p Statiszta

p Olyan az egész élete,

p mint azon a filmszereplő statisztáé,

p aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,

p a teljes történetben nem oszt, nem szoroz,

p arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja,

p és bármikor bárkivel lecserélhető

p jellegtelen és jelentéktelen...

p

p

p Hamis

p Megszólalásig,

p sőt: még utána is

p megtévesztően meglepően

p jó hamisítvány az ő(?) élete,

p oly tökéletesen utánoz/másol...

p (elmehetne a modell dublőrének,

p de az eredetiségvizsgálaton megbukna)

p

p

p Illúzió

p Igaz/hamis?

p A boldogság csak a gyerekkor

p és az udvarlás néhány múló pillanata,

p az élet többi része súlyos keresztek cipelése,

p Kálvária járás… Az előbbi egy része is csak

p hiú ábránd, hamis illúzió, önáltatás, nosztalgia,

p azaz fájó elvágyódás sosemvolt paradicsomba?

p

p

p Imádó

p A nagy szerelmedet imádod,

p Ő bármit kérhet tőled, megteszed,

p megtagadod elveid, kútba ugrasz stb. -

p Isten viszont csak feltételesen szereted:

p ha pl. azon nyomban teljesíti „imába

p foglalt” kívánságlistádat/követeléseidet…

p (ha megtenné, nagyon rossz lenne neked)

p

p

p Szimuláns

p Magát betegnek

p tettetve élősködik a családján

p A képzelt beteg, aki terrorizálja a „szeretteit”,

p és busásan fizeti a pénzéhes szélhámos „doktorokat”

p (s előbb-utóbb bele is tanul a betegségbe – úgy marad…)

p

p

p Rövidlátó

p Kerül, amibe kerül…!?

p Irigykedsz beteg kistestvéredre,

p akinek most a kívánságait lesik és teljesítik?

p Nem bánnád, ha te most még nyavalyásabb lennél…

p Nem fogod fel, hogy te itt és most tűzzel játszol…

p Bekapod a csalit, betegségjátszmába kezdesz,

p ami a lassú öngyilkosság egy formája…

p

p

p Büszke „beteg”

p Amit szégyellened kellene és gyógyítani,

p azzal dicsekszel: pl. munkaalkoholizmus!

p Pedig a betegség felismerése és tudata nélkül

p még minimális esélyed sincsen a gyógyulásra!

p És ebben sokszor a társas környezeted se segít,

p hisz még fel is néznek rád: lám, milyen dolgos,

p „csak” a nejed/családod szenvedi ezt meg,

p akikért állítólag ezerrel hajtasz…

p

p

p Nincs alku

p „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

p A mindenséggel mérd magad!

p Sziszegve se szolgálok aljas,

p nyomorító hatalmakat.”

p

p „Nincs alku - én hadd legyek boldog!

p Másként akárki meggyaláz

p s megjelölnek pirosló foltok,

p elissza nedveim a láz.”

p (József Attila: Ars poetica)

p

p

p Barát/ellenség

p Ha abban a hiszemben élsz-halsz, hogy

p a betegség egy külső ellenséges támadás,

p akkor életfogytiglan a protokoll orvos rabja vagy

p Lemondasz egy óriási isteni-baráti segítségről:

p egy – olykor utolsó – figyelmeztetésről, hogy

p rakd rendbe életed, állítsd helyre a lelki békéd

p Nincs alku: légy boldog!

p

p

p Beugratás

p vagy kész átverés

p Ezekhez nemcsak egy

p végig-gondolt jó ötlet,

p de emberismeret is kell:

p mire harap, ugrik a másik:

p van. akit a hiúságánál,

p van, akit a pénzsóvárságánál

p lehet megfogni, csapdába csalni,

p s ezzel őt nagyobb önismerethez

p segíteni, ha maga is tud nevetni rajta…

p

p

p Halállista

p A medve halállistát készít. Odajön a róka:

p - Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

p - Igen.

p - Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?

p - De.

p Hazamegy a róka,

p nagy sírás-rívás közepette elbúcsúzik a családtól,

p majd visszamegy.

p A medve széttépi és megeszi.

p Jön a farkas:

p - Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

p - Igen.

p - Nem lehetne előbb elbúcsúzni a családomtól?

p - De.

p Hazamegy a farkas,

p nagy sírás rívás közepette elbúcsúzik a családtól,

p majd visszamegy.

p A medve széttépi és megeszi.

p Jön a nyuszika:

p - Jaj, medve, hallom halállistát csinálsz. Rajta vagyok?

p - Igen.

p - Nem lehetne kihúzni?

p - De.

p

p

p Illyés Gyula

p Haza, a magasban

p

p Jöhet idő, hogy emlékezni

p bátrabb dolog lesz, mint tervezni –

p bátrabb új hont a mult időkben

p fürkészni, mint a jövendőben –?

p

p Mi gondom! – áll az én hazám már,

p védőbben minden magasságnál.

p Csak nézelődöm, járok, élek,

p fegyvert szereztem, bűv-igéket.

p

p Már meg is osztom, ha elmondom,

p milyen e biztos, titkos otthon.

p Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

p köréd varázskör teremtődik.

p

p Ha új tatárhad, ha kufárhad

p özönli el a tiszta tájat,

p ha útaink megcsavarodnak,

p mint giliszta, ha rátapodnak:

p

p te mondd magadban, behunyt szemmel,

p csak mondd a szókat, miktől egyszer

p futó homokok, népek, házak

p Magyarországgá összeálltak.

p

p Dühöngő folyók kezesedtek,

p konok bércek – ezt ne felejtsed,

p ha megyünk büszke szájjal vissza,

p mint várainkba, titkainkba.

p

p Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,

p nem ölhet, mi csak ölne minket,

p mormolj magadra varázsinget,

p kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

p

p Míg a szabad mezőkön jártál,

p szedd össze, pajtás, amit láttál,

p mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,

p vidám vitáknál, leányoknál.

p

p Mint Noé a bárkába egykor,

p hozz fajtát minden gondolatból,

p ábrándok árvult szerepét is,

p álmaid állatseregét is.

p

p Lapuljanak bár ezredévig

p némán, mint visszhang, ha nem kérdik,

p szavaid annál meglepőbbet

p dörögnek majd a kérdezőknek.

p

p Figyelj hát és tanuld a példát,

p a messzehangzóan is némát.

p Karolva könyvem kebelemre,

p nevetve nézek ellenemre.

p

p Mert ha sehol is: otthon állok,

p mert az a való, mit én látok,

p akkor is, ha mint délibábot,

p fordítva látom a világot.

p

p Igy maradok meg hírvivőnek

p őrzeni kincses temetőket.

p Homlokon lőhetnek, ha tetszik,

p mi ott fészkel, égbemenekszik.

p

p 1936

p

p x



Az Élet vagy halál a tét:

plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek

Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -

hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…