Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



Eugéniusz:

Önsorsrontás ABC – I.

Miért lennél/vagy önmagad ellensége!?

Elv/tettðmagatartásðjellemðemberi sors



p Reviczky Gyula:

p Ifju pesszimistának

p

p Lemorzsolám felét már életemnek,

p Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

p Szivem a nem birt távolért esengett;

p Zajért magányban, álomért viharban.

p Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

p Hogy élni büntetés, panaszkodám...

p S mikor már úgy is késő, most belátom:

p Jól élni az egyetlen tudomány!

p

p Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

p Olvastam egykor és vallám azóta,

p Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

p Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

p A teremtés kontármű, elhibázott;

p Az ember bűnre, bajra születik...

p Szidják, szapulják ezt a szép világot;

p De élniök, hejh, mégis jól esik!

p

p Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

p A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

p Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

p Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

p Éltét jól élni által ki ne vágynék!

p S bár száz közől nem tudja egy alig:

p Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

p Melyben reménye megfogódzhatik.

p

p Tekints körül! A ránczos képü dáma

p Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

p Bár udvarlóit örökölte - lánya:

p Hogyan toldhatná életéveit meg.

p S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

p Sált hord a legforróbb nyár közepén;

p S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

p Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

p

p És kik tagadnak mindent vakmerően?...

p Kik elpocsékolták az ifjuságot,

p Vagy koldusok lélekben, szíverőben

p S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

p Minden csak önlelküknek viszsugára:

p Az igazság náluk csak hangulat.

p Gyanakszanak, köpködnek a világra,

p Mert lelkük tükre torzképet mutat.

p

p Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

p Baromi módra sárban henteregnek,

p És azt szeretnék elhitetni véled,

p Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

p Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

p S az éj sötétje egyformát hazud;

p És nem fog hinni soha semmi szépbe',

p A kinek benső szivvilága rut.

p

p Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

p Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

p Egyforma elitélteket becsülnek

p A Megváltóban és a két latorban.

p Az igazságért szenvedőt gunyolják;

p Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

p Saját sivárságukban fel se fogják,

p Hogy szenvedés is boldogság lehet.

p

p Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

p Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

p Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

p Kik csak magukkal érzenek türelmet.

p Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

p Mert mint maguk, olyannak képzelik.

p Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

p De envétkük' lomhán dédelgetik.

p

p Távol maradt a gondok réme tőled;

p Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

p Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

p Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

p Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

p Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

p Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

p Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

p

p Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

p Penész büzét elűzi rózsaillat.

p Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

p Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

p Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

p Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

p S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

p Engem már nem bocsát ki a hinár.

p

p Tanulj meg élni! A jót ne keressed

p Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

p Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

p Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

p Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

p A töprengést a végokok felett

p A kárhozottak bélyegzett fajának,

p Kik születnek, hogy sírva éljenek.

p

p

p Mert

p te most

p nem vagy boldog,

p s életgyávaságod miatt

p titkon joggal érzed, hogy így maradsz,

p arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,

p hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió

p

p

p Mindenki

p másban csak

p a szabadságom korlátját látom,

p nem azt, aki még szabadabbá,

p sőt még boldogabbá is tehetne…

p

p

p Nem

p menti a menthetőt

p sőt „lássuk Uramisten,

p mire megyünk ketten” alapon

p mint a szőlősgazda, aki a jégverés

p után maga is kivágja a megmaradt tőkét

p

p

p „Ittas”:

p bírvágy-mámoros,

p aki így nem látja az ördögöt –

p az/Ő elbújt a szerződés részleteiben

p (de majd előbújik kamatos kamatként)

p

p

p Lelki

p teherbírását

p tesztelő „mazochista”:

p ki mással, minta az ádáz

p ellenségével költözik össze!?

p (pedig még a legjobb barátjával

p se lenne könnyű így összezárva…)

p

p

p Nem

p istene sugallatára,

p megérzésére/meggyőződésére,

p de a csoportnyomásra, és/vagy

p gyáva ún. megélhetési kényszerből

p házasodó, szavazó, oltakozó stb. stb.

p

p

p Bedugja

p mind a két fülét:

p egyfolytában csak magát hallja,

p és így süket még a jótanácsokra is

p

p

p Ő oly elfoglalt:

p őneki nincs ideje,

p minden perce beosztott,

p keresni az Isten Országát,

p legkisebb dolga is nagyobb annál…

p (pl. előteremteni mindennapi kenyerét)

p

p

p Cinikus

p „aranyköpése”:

p „Csak a kísértésnek

p nem tudok ellenállni…”

p (Oscar Wilde, aki a fiúknak

p sem tudott/akart ellenállni…)

p

p

p Ép

p elméjét megbontó:

p a kijózanodásig szándékosan őrült,

p aki nem látja tettének következményét

p (üres papírt ír alá, gyermeket nemz stb.)

p

p

p A lelki nemesedését

p bűnös teste rafinált és tartós

p gyötrésétől váró önsanyargató

p

p

p A legkisebb

p fájdalomtól, illetve

p szenvedéstől is irtózó:

p inkább nem is hord ki és

p szül, majd nevel fel gyereket

p

p

p Fájdalom-

p fóbiás önérzéstelenítő:

p akkor már inkább örömöt,

p gyönyört se érezzen a „teste”,

p csak soha nem fájjon semmilye…

p

p

p Világmegváltó

p álmodozóból lett

p álmos/ „alvajáró” beszürkült

p monoton robotos adófizető polgár…

p

p

p A

p bűz miatt

p rögtön nem szóló,

p majd azt hamar megszokó újonc

p

p

p Ő

p csak a kisujját

p nyújtja az ördögnek/

p dugja be a konnektorba,

p és meglepődik a végeredményen…

p

p

p Sok

p hűhó

p semmiért.

p Hegyek vajúdnak

p és egérke születik

p (De közben, hosszú évekig

p nélkülöz a terrorizált család…)

p

p

p Ő

p csak addig

p nyomozgatja az igazságot,

p míg az rá még jó fényt vet:

p fél/részigazság-bajnok, aki így

p sohasem fog közel kerülni Istenhez

p

p

p Árulkodó

p az ő „hát mögötti”

p ún. emberszólása,

p megszólása, rágalmazása,

p más híre/neve alacsonyítása.

p Ki mint él, úgy ítél.

p Aki mondja másra,

p az mondja magára…

p (De: az igazmondás nem emberszólás,

p a szembemondás nem emberszólás.!)

p

p

p Hízelgő

p álbarátok körében sorvadó

p az igazmondó tükröket összetörő,

p a fájó igazat mondót eltávolító stb.,

p azt nyomban az ellenségei közé soroló…

p

p

p Szabó Lőrinc:

p Gyengeség

p

p Csak egy kicsit voltam becsületes,

p csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

p csak egy kicsit próbáltam igazi

p szeretettel szólni, segíteni,

p csak épp elkezdtem, s máris visszavág

p s ellenem fordul a legjobb barát.

p

p Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

p ember erős, az egyetlen igaz,

p ez az egyetlen, aki keresi

p és elbírja és hasznát is veszi,

p hasznát annak, amit mindenki tud

p s amit elrejt előle a hazug.

p

p Arra gondoltam, hogy szeretem,

p hogy megtisztítom, megkétszerezem

p az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

p s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

p ő akarta... És szólni kezdtem... És

p egyszerre kiderült a tévedés:

p

p kiderült, hogy itt is hazudni kell,

p hogy az igazat ő se bírja el,

p és hogy az elszánt hízelgő, aki

p a háta mögött csak kineveti,

p az nemes neki, az bölcs, az barát,

p én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

p

p még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

p az árulóra, s látom, az agyán

p hogy ömlik el a fájó, megriadt,

p tiltakozó s gyanakvó indulat:

p - Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

p szinte robban a sértett hiúság.

p

p Borzadva nézek a szemébe, és

p mosolygok és dadogok: - Tévedés,

p félreértettél... És már hazudok,

p hazudok neki, csűrök-csavarok:

p mentek valamit, őt és magamat

p és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

p

p

p Ellenség-gyártó,

p pl. árnyékbokszoló -

p és/vagy attól nem tanuló,

p pedig olykor más már nem

p is mond neki és róla igazat…

p

p

p A naiv,

p a betegesen jóhiszemű,

p így a titkos belső ellensége

p akaratlan, manipulált eszköze:

p egy hasznos idióta, egy balek,

p egy bőven termő bamba diófa…

p

p Annyira

p naiv vagy,

p amennyire nem lehetsz,

p legalábbis nem büntetlenül,

p hogy éppen egy közismert be-

p súgónak gyónod meg a bűneidet…

p

p

p Megúszhattad

p volna két évvel, sőt

p felfüggesztett börtönbüntetéssel,

p ami esélyt adott volna az újrakezdésre,

p de „őszinte beismeréssel” négyet kaptál,

p családtól/munkádtól elszakítva,

p korpa közé keverve stb. stb.

p

p

p Önmaga ellensége,

p aki vagy nem ismeri, vagy

p nem tudja a mértéket tartani

p egy telhetetlen falánk mohó,

p aki a fogaival ássa a saját sírját…

p

p

p Társadalmi mimikri

p Huzamosan, életvitelszerűen

p beleolvadok a környezetembe,

p mint a prédaállat veszély idején –

p én itt sem vagyok, nem ér a nevem…

p (és jöhet/jön az ún. szklerózis multiplex)

p

p

p Élő halott

p Tetszhalott,

p akit már-már el is temetnek

p és csak a föld alatt ébredne fel…

p (Mikszáth K.: Szent Péter esernyője),

p vagy egy egyre több mindenről végleg

p lemondó önélet-lélekcsonkító vegetáló,

p vagy az élő halott: pl. egy erkölcsi hulla

p

p

p Mikor végre

p nagy nehezen el-

p és megéri a nyugdíjkort:

p megöli a dögunalom, mert

p nem tud mit kezdeni magával -

p pedig addig nagyon fogadkozott,

p hogy akkor majd fest, zenél, ír stb.

p

p

p Bátorság

p címén istenkísértő –

p a gyávaság vádjára

p vakmerő tettel felelő,

p vagy feltűnési vágyból

p fölös-káros hazardírozó

p

p

p Úgy viselkedsz

p mint egy kamikázé

p vagy inkább mérgezett egér,

p aki a macska bajuszát ráncigálja.

p Ha az alvó ebet fölköltöd, s megmar;

p azt nyerted vele, a’ mit kerestél.

p (aki keres, az talál is: a bajt is…)

p

p

p Idegen

p istenképes szellemi rab,

p aki így gazdaságilag is kifosztható

p Az Ótestamentum is az ő Szent Bibliája,

p és az Új Józsefek így belőle is nincstelen,

p hontalan rabszolga egyiptomit csinálnak…

p

p

p Jellemhibás

p akaratgyenge,

p akit vonszol a sors,

p pedig, ha akarna akarni,

p akkor égi magasba repítené

p Aki nem mer, az biztos nem nyer…

p A bátrakat segíti a szerencse/sors!

p

p

p Nem

p ismer

p lehetetlent,

p csak tehetetlent –

p egy voluntarista, aki

p a kezével csapkodva repülne,

p s mint a részeg őrült: a mélybe zuhan

p (úgymond mindent lehet, csak akarni kell)

p

p

p Dafke

p ellentmondó

p A dackorszak-prolongáló

p A csak azértis ellenkező Szusza

p

p

p Talán eltűnök hirtelen,

p akár az erdőben a vadnyom.

p Elpazaroltam mindenem,

p amiről számot kéne adnom.

p

p Már bimbós gyermek-testemet

p szem-maró füstön száritottam.

p Bánat szedi szét eszemet,

p ha megtudom, mire jutottam.

p

p Korán vájta belém fogát

p a vágy, mely idegenbe tévedt.

p Most rezge megbánás fog át:

p várhattam volna még tiz évet.

p

p Dacból se fogtam föl soha

p értelmét az anyai szónak.

p Majd árva lettem, mostoha

p s kiröhögtem az oktatómat.

p

p Ifjúságom, e zöld vadont

p szabadnak hittem és öröknek

p és most könnyezve hallgatom,

p a száraz ágak hogy zörögnek.

p

p József Attila - 1937. november

p

p

p Mindig

p igen aktív -

p ha nem tud segíteni,

p akkor legalább annyit,

p vagy sokkal többet árt,

p mert azt sokkal könnyebb!?

p

p

p Aki

p olyan

p ízetlen,

p és íztelen mint

p egy zölden leszedett,

p és csak „kínjában meg

p - nem - érett” paradicsom.

p

p

p A

p ritka

p forintra

p hiába várva

p elmulasztod megbecsülni

p és gyűjteni a sűrű filléreket

p

p

p Ha

p éppen

p jó idő van,

p és szépen süt a Nap,

p akkor azon búsongsz,

p mint elvi pesszimista,

p hogy mi jön majd utána,

p mert semmi nem tart örökké…

p

p

p A

p kőbe

p bevésed

p a hülyeséget,

p balga életigéd,

p és a a homokba,

p korommal kéménybe

p írod az isteni bölcsességet

p

p

p Tovább

p nyújtózkodsz,

p mint ameddig takaród ér

p és adósság miatt lefagy lábad,

p és le is csonkolják, mert elárverezik

p a meleg házat/otthonod a fejed felől…

p

p

p A

p kerge

p főkolompost

p követő nyájbirka –

p akit nyomasztana

p az önálló döntés terhe

p (s bemasíroz a vágóhídra)

p

p

p Ha

p külön,

p egyedül vagy,

p akkor még te is

p Jézust mentenéd,

p és nem a rabló zsiványt,

p de a tömegpszichózisban

p már te is Barabást kiáltasz…

p

p

p A

p kudarckerülő

p taktikát követő,

p semmit nem kezdeményező,

p mindig csak járt úton araszoló,

p mindig a nagy többséggel tartó,

p a szennyárral kárhozatba sodródó stb.

p

p

p Ha

p valahol

p nevetést hall,

p akkor összerezzen:

p biztos, hogy őt nevetik ki -

p és igyekszik még ennél jobban

p is beolvadni a háttérbe (mimikri)

p

p

p Aki

p csakis

p utólag árulja el,

p hogy mit is akart

p kifaragni, barkácsolni,

p megrajzolni, elénekelni…

p (s ha még annak is rossz,

p akkor meg csak azt akarta

p megmutatni, hogy ne csináld…)

p

p

p Eső után

p hiába veszem fel,

p vagy adok a köpönyeget

p Utólag mindig tudom, hogy

p mit kellett volna előzőleg mondani

p (de már csak kint, a lépcsőházban…)

p

p

p Hamar

p kezdtél élni s égni,

p „Csak egy nap a világ!”,

p és hamar kiélted megad:

p kiégtél, mert két végéről

p égetted a gyertyádat...

p

p

p Áldozat

p és megmentő

p 1.

p Van,

p aki a vízparton áll lesben,

p hátha ki kell menteni valakit,

p és akkor ünnepelt-híres hős lehet,

p sőt az életmentő érdeméremért

p még „véletlenül” be is lök valakit…

p 2.

p A másik

p semmit nem kockáztatva

p közömbösen nézi a fuldokolót –

p miért pont ő, s nem más ugorjon…

p 3.

p A harmadik

p meg „humánusan” engedi,

p hogy őt, a saját életét is kockáztatót

p is lehúzza magával a mélybe…

p 4.

p A negyedik

p meg nem veszi észre,

p hogy az „öngyilkosjelölt” csak

p a bolondját járatja vele stb. stb.

p

p Te magad

p hívod házadba

p a hírhedt Mekk mestert,

p aki mindent buzgón megszerel,

p mindent „megjavít”, amit elér,

p mert mindenhez is ért,

p s tele segíteni akarással

p mindent elront, sokszor

p immár megjavíthatatlanul…

p

p

p Öncsonkító

p Aki végleg lemond

p a szerelemről, az anyaságról,

p a hivatásról, a közös éneklésről,

p a saját házépítésről, a nemi életről,

p a közéletről, a játékról, vendéghívásról,

p a főzőcskézésről, a kertészkedésről,

p (társas)táncról, kutya-macskatartásról

p stb. stb. stb.

p

p

p SZIMBÓLUMOK

p (STANZÁK)

p 1. Ne mondj le semmiről.

p Ne mondj le semmiről. Minden lemondás

p egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

p Minden halál gyilkosság (lélekontás):

p Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,

p Isten művét rongálja bármi rontás,

p meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

p minden vágyad az Isten szava benned

p mutatva, hogy merre rendelte menned.

p Babits Mihály

p

p x



p.s.:

A teljes Élet

vagy a Halál a tét:

plusz vagy mínusz végtelen

lehetőségek közül jól választani…

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

