Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódás - példamondattár

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz:

Hála és köszönet ABC - I.

A jól segítő szeretet magyarán írva

Minden, amit másoknak köszönhetsz,

amiért/akiknek naponta hálát kell(ene) adnod

ppppppppppppppppppppppp

Ujfalvy Krisztina:

A barát

Szenvedhetetlen maradna

A fatumnak durvasága;

Ha minden rosznak nem volna

Valami kis orvossága.

Már ha lelked sohajtásit

Jó barátod hallgathatja:

Kínos terhed fájdalmait

részvétellel gyógyíthatja.

Kevés még az eléghez, de

Oh mégis be sokat teszen,

ha egy igaz barát szíve

Könnyid spongyiája leszen.

Egy téged sajnáló lélek,

Sebed gyógyító flastroma:

Midőn sorsod inségének

földre nyom véres ostroma.

Jaj! de beh sok álnok szívnek

Keserged csalfa játékát,

Amíg egy igaznak s hívnek

Kapod édes ajándékát.

S ritkaság, ha állandó lesz,

Mert vagy halál vagy más eset

Birtokodba hamar kárt tesz,

S nyereséged porba esett.

Találni baj, veszteni jaj!

Mind a kettő veszedelem;

De kivált az utolsó zaj

Egész a végig gyötrelem.

Szegény élet! beh sok színű 

szenvedés kisér a sírba,

Ahol egy nem ismert ízű

Nyugalom takar a porba.

A pora, hol egy kis földbolt

Oszt széllyel azon részekre,

Melyek egyesültenek volt

Hajdan csak szenvedésekre.

S melyekkel földi játékod

Sírva nevetve, ha végzed,

Itt leled bérajándékod:

azt, hogy szíved már nem érzed.

Itt kapod fel, csak azt amit

Élet s világ, bár fogadtak,

De nem nyertél tőlük semmit,

Mert nyugodalmat nem adtak.

Barátságok részrehajló

Volt, s kedvezések kétszínség,

Csak csendességid tolvajló

S fájdalmig munkáló inség.

De hát nyugtod sírhalmának

Hantjai mint kedvesülnek,

Ha barátod fájdalmának

Bús forrási nedvesűlnek;

S reszketve addig érkezvén

Szorult mejjel dől sírodra,

Reád visszaemlékezvén

vérkönyűket sír porodra.

(Forrás: Ujfalvy Krisztina

és kiadatlan versei 1882.)

*

Teleki József

Igaz barát képe

Ha e hasznon kapzsi világ várhatja még,

Hogy valaha adjon mást is olyant az Ég,

Akit a barátság szent tüze úgy éget

Hogy nem esmér annál főbb gyönyörűséget;

Akivel aranynál tisztább szereteti

Barátjáért maga hasznát megvetteti;

Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért,

Mégis fösvénnyé tud válni barátjáért;

Maga javát önként s bőven osztogatja

Barátjáét mint a fösvény kuporgatja,

Egyszóval akinek nem lészen magára

oly gondja koránt is mint a barátjára,

kivált ha kit ahhoz köténd ily szeretet

kitől semmi hasznot se nem vár, se nem vett.

Azt a késő világ hogy jól megdicsérje

s dicséretét mégis érdeméhez mérje

elég dicséret lesz, ha tartja méltónak,

hogy hívja második Málnási Lászlónak.

pppppppppppppppppp

p Kérés

p nélkül is adtál,

p amikor láttad, hogy

p én azt most szégyellem

p

p

p Kis-

p hitűségemet

p előttem kifigurázva,

p de messze nem kigúnyolva

p segítettél nekem legyürkőzni azt…

p

p

p Kivártad

p rosszkedvem múlását,

p feledted, amit mérgemben mondtam

p

p

p Kibírtál

p rossz passzomban,

p és nem vetted zokon

p a kicsúszott bántó szavam

p

p

p Kivetted

p a szálkát ujjamból,

p a piszkot a szememből –

p kihúztad tüskét a szívemből

p

p

p Nagy

p kockázatot vállalva

p elbújtattál, rejtegettél,

p míg csak el nem múlt a nagy veszély

p

p

p Koromhoz illő

p bölcs életelvekbe avattál be,

p sőt mi több: életpéldát is adtál

p

p

p Közreműködsz

p a napi munkámban –

p tolod a szekeremet,

p egyengeted az útját/utam

p

p

p Magát

p nem kímélve

p engem a leggondosabb

p házi ápolásban részesített

p

p

p Lemondott

p kedvteléséről, pályájáról,

p hogy hivatásomnak élhessek

p

p

p Megadtad

p a tévedés jogát:

p a zsebpénz szabad

p költésével tanuljak meg

p gazdálkodni akár saját káromon is

p

p

p Megérezted,

p hogy mire van szükségem,

p és - ismeretlenül is - segítettél

p

p

p Úgy

p tudott

p nekem adni,

p hogy tényleg úgy

p érezhessem: én adok neki

p

p

p Meginvitáltál

p lakásszentélyedbe,

p amivel tulajdonképpen

p betekintést engedtél a lelkedbe

p

p

p Miattam

p még a neki is létfontos

p barátságunk szakítását is

p kockáztatva fájó igazat mond,

p erkölcstelen kérést tagad meg…

p

p

p Megőrizte

p és még gyarapította is

p a vészkorban/helyzetben

p rábízott javaimat, értékeimet

p

p

p Minden nap

p verbálisan vagy

p más gesztusokkal

p kifejezted örömed:

p mily jó, hogy - neked is - vagyok

p

p

p Minden

p támogatást megadtál,

p de arra vigyázva, hogy

p tartósan ne tőled függjek

p

p

p Nagyapaként

p „kényeztettél” is -

p folyamatosan érzékeltetve

p gyermeklelkem iránti csodálatod

p

p

p Nem

p azt akartad,

p ill. javallottad,

p hogy téged kövesselek,

p hanem azt, amit te is követsz

p

p

p Nem

p félszívvel megúszni,

p kipipálva letudni akarta

p amúgy ritka találkozásainkat

p

p

p Értékes

p időt szenteltél,

p s nem „áldoztál” rám -

p türelmesen-figyelmesen,

p beleérzőn végig-hallgattál

p

p

p Nem

p emlékeztet

p folyton régi vétkeimre –

p nem vezeti a „rovásírásom”

p (csak bűnismétléskor emlékeztet?)

p

p

p Nem

p engedi:

p meggyőzéssel

p és szelíd erőszakkal is óv:

p feladva az ifjúkori álmaim,

p alkoholba fojtsam bánatom

p

p

p Nem

p kellett

p a nyakadra

p járni és nyaggatni –

p elég volt egyetlen szó is

p

p

p Nem

p kis kockázattal

p melegen ajánlottál/

p bankban kezeskedtél értem

p

p

p Nem titkolva

p saját lelki bajaidat,

p éreztetted velem, hogy

p nem vagyok sorstárstalan

p

p

p Nem vár,

p pláne nem követel

p ki tőlem elismerést,

p pláne teátrális hálálkodást

p

p

p Oldotta

p a gátlásaimat -

p megelőzte, hogy

p elfojtásaim robbanjanak…

p

p

p „Óriási

p gondjaimra”

p segítségével tudtam

p a humor magaslatról lenézni,

p s azokat valós törpeségükben látni

p

p

p Örömödet

p velem is megosztottad –

p az örömömet megsokszoroztad

p

p

p Jó

p ötleteket adtál,

p és a legjobbakat

p sem tartottad vissza magadnak

p

p

p Figyelmeztettél:

p figyeljek a gyarlóságaimra,

p és így a kísérthetőségeimre

p sokkal jobban, mint erényeimre

p

p

p Rávezettél,

p hogyan tudjam

p megkülönböztetni

p az értékest a talmitól

p

p

p Remek-

p műveket szereztél,

p az élet örök szépségének

p a felfedezéseire vezettél

p

p

p Soha

p nem csak eszköznek,

p mindig célnak is tekintettél!

p

p

p Soha

p nem ráztál le,

p nyűgnek érezve magam,

p válaszoltál „hülye” kérdéseimre is…

p

p

p Szívedre is

p és válladra is vetted

p kisebb-nagyobb gondjaim

p

p

p Talán

p még el is

p kárhoztál volna értem,

p csakhogy én üdvözüljek

p

p

p Petőfi Sándor -

p FA LESZEK, HA...

p Fa leszek, ha fának vagy virága.

p Ha harmat vagy: én virág leszek.

p Harmat leszek, ha te napsugár vagy...

p Csak hogy lényink egyesüljenek.

p Ha, leányka, te vagy a mennyország:

p Akkor én csillaggá változom.

p Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy

p Egyesüljünk) én elkárhozom.

p (Szalkszentmárton, 1845. aug–szept.)

p

p

p Tanácsomat

p kérte és megfogadta,

p így öregen is fontosnak,

p szükségesnek éreztem magam

p

p

p Tanácsomat kérted –

p a bizalmadba avattál,

p emelve önbecsülésem

p

p

p Tapintatosan,

p de félre nem érthetően

p korrigáltad nyelvbotlásaimat, tévedéseimet

p

p

p Tapintatosan,

p nem megszégyenítve

p farigcsáltad rossz modorom, beszédem

p

p

p Tudtad,

p hogy mikor

p beszélek én,

p lelkem jobbik része,

p és mikor beszél az ital,

p az ördög stb. stb. belőlem

p

p

p Tüntetően

p meghívtál egy pohár italra,

p amikor mindenhonnan kirekesztettek

p és kerültek, mint a pestisest, leprást…

p

p

p Úgy adtál,

p mintha kaptál volna –

p s nem játszottad meg magad

p

p

p Nem

p csaptál le a ziccerre –

p nem álltál be a kajánul gúnyoló

p kiközösítő, kirekesztő-bélyegző kórusba

p

p

p Nem

p előszobáztattál -

p egy rövid mosolyszünet

p után már nyitva volt ajtód

p

p

p Úgy

p néztél rám mindig,

p ahogy csodára nézni mindig,

p hogy csoda-gyerekből ne hülye,

p de ilyen, csodálatos felnőtt is legyen

p

p

p Úgy

p tanítottál repülni,

p hogy előbb-utóbb

p túl is szárnyaljak rajtad

p

p

p Úgy

p tudtál

p felvilágosítani,

p hogy ne érezzem

p ettől ostobának magam

p

p

p Vártál vissza,

p mikor már lélekben temetve

p mások már rég lemondtak rólam

p

p

p Úgy

p művelte

p a csemetét, hogy tudta:

p nem ő fogja szedni gyümölcsét

p

p

p Méhben,

p burokban,

p inkubátorban neveltél

p fokozatosan kitéve a szabadföldre

p

p

p Bútorod,

p háztartási gépeid,

p használati tárgyad/eszközöd

p semmi ellenszolgáltatást nem várva

p nekem adtad - először nekem kínáltad fel

p

p

p Buzdítottál a jóra –

p jobb ügyhöz méltó buzgalmam

p négyszemközt, de méltán felróttad

p

p

p Bűnöm

p tudatára ébresztettél,

p ha elkerülte volna a figyelmemet

p

p

p Büszke voltál,

p büszkén tekintettél rám –

p jólesőn dicsekedtél velem,

p ami engem a szint megtartására,

p illetve javulásra késztetett, kötelezett…

p

p

p Céljaimhoz

p eszközöket javasoltál –

p az esetleges ellentmondásra,

p összhanghiányra egyértelműen rámutattál

p

p

p Cerberusként

p vigyáztál nyugalmamra –

p kiszűrve a notórius zaklatókat

p

p

p Befogadtál

p a menhelyre,

p a szobádba és a bizalmadba

p

p

p Felemelő

p feladatokkal

p tiszteltél meg,

p hogy felnőjek hozzájuk

p

p

p Cipőm

p megvették,

p csináltatták,

p lábamra szabták

p kipucolták, javították-óvták

p

p

p Cirógattál,

p simogattál, babusgattál –

p kurkásztál, masszíroztál, vakargattál

p

p

p Csak

p a hamis,

p káros illúzióimat

p romboltad le - de azokat porig

p

p

p Dicsértél –

p közvetlenül/közvetve,

p jókor és arányérzékkel,

p hogy ne szálljon fejembe,

p hogy a javulásra ösztönözzön…

p

p

p Csatlakoztál

p jó kezdeményezésemhez

p megerősítve a vállalkozásomat,

p és nem csalatkoztam benned -

p vagy vártál-hívtál a tiédhez,

p mert méltónak ítéltél rá…

p

p

p Csillapítottad

p a testi-lelki fájdalmam –

p szerrel és szertelenül (katonadolog)

p

p

p Csak

p velem törődve

p hagytad a dagadt ruhát másra,

p inkább engem vittél fel a padlásra

p

p

p Elvarázsoltál –

p szürke ázott verébből

p meseszép királylánnyá szerettél…

p

p

p Elvette,

p rávett, hogy letegyem

p fölösleges-káros mankóim,

p hogy képes legyek felkelni és járni

p

p

p Élvezetesen-

p érdekfeszítően tanított -

p bátran, állását is kockáztatva

p eldobva a diáklélek-gyilkos rutint

p

p

p Elviselte,

p kibírta ritka-

p sűrű dühkitörésem:

p nem öntött olajat a tűzre

p

p

p Elviseltél,

p ha kiállhatatlan voltam is –

p türelmesen várva hisztim csillapodását

p

p

p Elvitte

p és kihozta

p érintetlenül

p feladott-kapott

p levelem, csomagom –

p továbbította üzeneteim

p

p

p Elvitt

p magával programjaira,

p ha kértem, de akkor is

p ha nem, szelíd erőszakkal -

p sőt még szellemem, lelkem és

p testemet építőket keresett nekem

p

p

p Emancipáltál –

p felszabadítottál

p a hibás, idegen istenkép stb.

p a szellemi zsarnokság, elnyomás alól

p

p

p Ember-

p számba vett,

p magával egyenlőnek,

p sőt magánál különbnek tekintett

p

p

p Nógatott,

p emlékeztetett

p még bevégzetlen

p küldetésemre, félbehagyott művemre

p

p

p Türelmesen

p beleélted magad

p nehéz helyzetembe

p és könnyítettél rajta

p

p

p Energiát

p szolgáltattál –

p közműveket tartottál fenn –

p szemetem, szennyvizem vitted el

p

p

p Energiával,

p erővel töltöttél fel –

p felvillanyoztál, izgalomba hoztál,

p lelkesítettél, mozgósítottál stb. satb.

p

p

p Engedtél

p és segítettél szárnyalni,

p de óvtál tőle, hogy a Napba repüljek

p

p

p Engem

p választottál hitvesül,

p egy hosszú életre kizárólagos társul –

p fogadalmad tartva rosszban is kitartottál

p

p

p Diplomáig eltartottál –

p sőt még pályakezdésem,

p és családalapításom támogattad

p

p

p Drukkolt nekem

p jószerencsét kívánva:

p a legjobb formában legyek

p

p

p Drukkoltál,

p ha „vizsgáztam”,

p ha mérkőzésem, ill.

p megmérettetésem volt

p

p

p Durvaságom

p érzékenyen faragtad,

p csiszolgattad, finomítottad

p

p

p Éberen

p őrködtél és virrasztottál

p gyerekeim, szüleim betegágyamnál

p

p

p Ébresztettél,

p nehogy el- és átaludjam

p a ritkán kínálkozó alkalmat

p

p

p Jó

p édesanyám voltál:

p tudva, hogy mikor kell

p kis sokkal kilökni a fészekből,

p hogy ne maradjak mamahotel-infantilis

p

p

p Egészséged

p és társadalmi-anyagi

p helyzeted rovására is mentettél

p

p

p Egy

p mindenkiért,

p mindenki egyért

p alapon mozgósítottál értem

p

p x

pppppppppppppppppp

Baróti Szabó Dávid

Barátság

Míg puhán hord a csapodár szerencse,

Számoson kelnek s csakhamar barátid;

Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.

Mind eloszolnak.

Nézd eme sok száz jövevény galambat:

Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;

Nem szeret rongyos fedelű toronyba

Hordani fészket.

Mindenütt híven követőd az árnyék,

Míg arany színbenn egeken van a nap:

Ez lenyúgodván, amaz is legottan

Mind elenyészik.

Futnak a hangyák az üres veremtől:

A saját hasznát kereső barát is

A vagyonjából kifogyott barátját

Messze kerűli.

1786.

*

Földi János

Barátság' Tűköre

Bóldog korodba', látod,

Igen sok a' barátod.

Szorúltt korodba', látod,

Igen kevés barátod.

Ki úgy nevez ma, látod,

Kosánt se' mind barátod.

Ki rád mosolyga, látod,

Gyakorta nem barátod.

Bor közt akadtt barátod,

Borod' barátja, látod.

Ki el-felejte, látod,

Nem vólt igaz barátod.

Hóltig szeretne, látod,

Ha vólna hív barátod.

E' tükörötske, látod,

Tanít, ki hát barátod,

Szorúltt korodba' látod,

Ha vólt igaz barátod.

Ki minden űgybe' látod,

Meg-áll, az ám barátod.

Az illy igaz barátod'

Betsüld örökre, látod.

pppppppppppppppppp

Hála és köszönet

a Jóistennek és mindazoknak,

akik a javamat jól akarták, szolgálták

az édes szülőktől a ministránson át a miniszterig…

De még kevés/sok ellenségemnek is hálával tartozom,

hiszen olykor éppen nekik köszönhet(t)em, hogy

pl. Muszáj Herkulesként csak azért se adtam fel,

és olykor csak éppen ők mondtak igazat rólam...

p Jóisten (és a Rossz)

p Jól teremtett élő-világ

p Jó barátok vagy ellenségek

p Jó szülő, testvér, családtag, rokon

p Jó „szerető” élet/házastárs, férj/felség

p Jó édes - „mostoha” gyermekek, unokák

p Jó szomszédok - helybeliek, jóismerősök

p Jó játszótársak – jó sporttársak

p Jó „szesztestvér”, mulató cimborák

p Jó iskola-, osztály-, tanulótársak

p Jó társaság, kör, egylet, gyülekezet

p Jó vendég/vendéglátó, programszervező

p Jó elődök, utódok, kor- és pályatársak

p Jó olvasók, figyelők - támogatók

p Jó közéleti, civil mozgalmi „elvtársak”

p Jó munkaadók/kollegák, munkatársak

p Jó pap, óvónő, nevelő, tanár, Mester, sajtós

p Jó orvos, ápoló, gyógyulni segítő, patikus stb.

p Jó katona, rendőr, tűzoltó, polgárőr, mentő stb.

p Jó termelő/szolgáltatást nyújtó, jó mester stb. stb.

p Jó bölcselő, tudós, író, festő, muzsikus, színész stb.

p Jó önkéntes-fizetett érdek/ügyvédő, érdekképviselő

p Jó hivatalos ügyintéző, „bürokrata”, igazságszolgáltató stb.

p Jó kinevezett, választott, karizmatikus vezető, politikus stb.