|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberi életminőség vizsgálódásaim
Az írástudók árulása – IV.
A legszebb hivatásokból
a leghitványabb mesterségek
Alkalmatlan, megalkuvó, bűnös elitek
Majakovszkij
Lilikének - Levél helyett
Dohányfüst cserzi a levegőt.
Szobám:
Krucsonih poklából egy fejezet.
Emlékszel-e,
az ablak előtt
hogy ültünk először,
s én önfeledten hogy simogattam a kezed?
Ülünk ma is,
szíved vasban.
S holnap talán
kidobsz, szitkozódva, gyalázva:
rohanok az előszobába,
remegő karom alig leli,
hol a kabát ujja,
és testem elnyeli
a förgeteg utca.
Szörnyedek,
mordulok,
kétségbeesem s majd felfordulok.
Minek ez a játék? -
Édességem,
százszorszépem,
búcsúzzunk el másképp,
s mert szerelmem
nehéz
súly kolonca
rajtad örökké,
bárhova tűnnél:
végső jaját hadd üvöltse-sikoltsa
utánad most a keserűség.
Munkája végén a hajszolt ökör elmegy,
s hideg
vizekbe fekszik, ahol alhat.
Nekem csak egy
tengerem van,
a te szerelmed,
de attól könny sohasem könyörög ki nyugalmat.
Ha pihenni vágyik a fáradt elefánt,
királyian végigterül a napvert homokon.
Fölöttem csak
a te szerelmed
lángol nap gyanánt,
de hogy kivel és hol vagy, nem tudom.
Ha költőt kinoznál ennyire,
az,
kedvesét, pénzre és dicsőségre váltaná fel,
de nekem,
mindabból, ami csengés, rím, vigasz,
csak a te drága neved csengője kell.
A lépcsőházban nem vetem le magamat,
mérget nem iszom,
s ravaszt se húzok meg halántékomon:
tekinteted
kése marad
fölöttem az egyetlen hatalom.
Holnap már azt se tudod,
hogy koronám fejeden ragyogott,
hogy virág-lelkem fölperzseltem érted,
s a gyors napok szárnyas karneválja
prédául dobja verseim a szélnek.
Vagy megállít szavaim avara,
mialatt mohón
lihegsz majd valahová?
Engedd legalább, hogy
búcsúzni csókjaimat terítsem
távozó lépteid alá.
p 1
p Nem hülye ő az oroszlánbarlangba menni egy hangszerrel
p Neki csak tiszta eszközei, szellemi ellenfele nem válogat: na ne!
p Zord, vészidőben a szigligeti alkotóházban húzom meg magam
p Nehéz, veszélyes küldetésének teljesítése: inkább elszabotálja
p Tűri, hogy pol.-gaz. érdekből kitalált mumussal riogassák népét
p „Összetéveszt” szerepeket: egyszerre rendőr-ügyvéd-ügyész-bíró
p Bűn-segédkező: találmánya elsinkófálása/emberellenes használata
p Röstell bulvárlaptól tanulni: olvasóbarát tipográfia, címadás, humor…
p Visszahőköl: teóriát igazolandó akár tutajjal keljen át az óceánon
p Engedi napirendről levenni a csoport-réteg-nemzeti sorskérdéseket
p Hagyja beskatulyázni magát: ír, vagy fest, vagy régész, vagy feltalál
p Jogosan kirúgott kispap, „ezért” élenjár: a szerzetrend felszámolása
p Hagyja magát piti csetepatéba berángatni: legyek után kapkodó sas
p
p
p 2
p Engedi megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt aktív is: botrányhős
p Bedugja fülét a szirénhangra/az árbochoz nem kötözteti ki magát
p Csak címért, rangért, kitüntetésért hajt/óvatlan: a hiúsága-hízelgői
p Ő bérmunkába fordít: nem győzködi a kiadót, mi ma igazi hiánycikk!
p Nem gondolkodó ember: ökörkövetkezetesen nevel gyereket-diákot
p Aufklérista – a társadalmi baj pusztán felvilágosítással megoldható
p Nem radikális, nem nyomozza ki a hamis tudat társadalmi gyökerét
p Aszerint törődik a hozzá forduló beteggel, hogy ki ő, ad-e „hálapénzt”
p Önmagát szentté avató, a gyarlóságait meg nem valló, sőt takargató
p A szentté avatási perekben ő az ördög megvesztegethető ügyvédje
p Se naprakész szakmai tudás/jó formaidőzítés: pedig nagy a Feladat
p Nappal szervezkedő, adminisztráló - éjszaka alkotás helyett elalvó…
p Nappal hallgat, s csak „álmában beszél” – de azt meg senki se hallja
p
p 3
p Az egykori politikai üldözöttről ír – nélküle, sorsa iránt közönyösen
p Nem hálás azoknak, akik lehetővé teszik alkotói szabadnapjait, sőt!
p Miért kéne vakon fejest ugrani ismeretlen – mély/sekély – vizekbe?
p Nem éri meg ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak
p Az egyes kisembert hibáztató, nem a rendszert, mely így katalizálta
p Háborúra uszít stb., mely békés család-apákból is kihozza a gyilkost
p Napirendről leveszi: hogy lehet a korrupció lehetőségét minimalizálni
p Napi visszajelzett sikerélmény/a visszhangtalanságban: hirtelen halál
p Globális kitekintést/összehasonlítási alapot nem ad: hogy él más nép
p Nagyszájú kérkedő: ütközet alatt lapul, majd más hőstettét orozná el
p Nagyrabecsülés jeléül emancipált tanítvány: minimumot követel tőle
p Kisebb erővel keresi-kutatja tétele, állítása igazolását, mint cáfolatát
p Nagydobra ver/elhallgat örömhírt: nem hiába a bánat, van bocsánat
p
p 4
p Nagybani adócsalónak tár fel kiskapukat, ad titkos „jótanácsokat”
p Nagy zajt csap körülötte az életpiac: nem hallja az isteni sugallatot
p Nagy ötletet, jó találmányt lop/felvásárol, begyűjt, majd el is temet
p Eléri, hogy diákja csak megúszni akarja a tanulást, ne is kérdezzen…
p Nagy idők nagy tanúja, ezért veszélyben: nem ad neki tanúvédelmet
p Nagy idők kis tanúja: igazat addig-úgy ír, míg az nem „önfeljelentés”
p Nagy hűhót csap semmiért - avagy hegyek vajúdnak, egérke születik
p Nagy eszét otromba tréfa, durva, alázó ugratás kiötlésére használó…
p Nagy Ellenálló volt/maradt, csak a Gonosz kísértésének enged(ett)
p Létfontos a sajtószabadság - de ezt neki is újra ki kéne harcolnia?
p Mintha marslakó lennél, olyan idegenül mozogsz a való világban
p Mintha már te magam is úgy látnád, hogy a király nem mezítelen
p Mintha szóban lerombolná a templomokat, és felégetné az iskolákat
p
p x
Majakovszkij
Második számú hadparancs a művészetek seregéhez
Figyeljetek -
Jól táplált énekesek,
akik
Ádámtól-Évától máig
Megremegtetitek
a Rómeók és Júliák
szerelmi áriáival
a színház nevű lebújok falát.
Figyeljeték -
piktorok ti, oly testesek,
akár az orosz puszta nyargaló,
nyerítő szépsége - a ló,
ti, akik műtermetek
mélyébe bújtok, hogy fontolgató
ecsettel ma is kornyadó
virágot, kövér combot festegessetek.
Figyeljetek –
foliánsok fölött bús homlokotok
ráncoló misztikusok,
kis futuristák,
imaginisták
meg akmeisták,
kik bogozzátok a rím titkát.
Figyeljetek –
kik lényalt frizurátokat
fölborzoltátok és a lakk-
topán helyett ma bocskort hordotok,
proletkultosok,
kik a fakult puskini frakk
szövetére műfoltot varrtatok.
Figyeljetek -
összes dudabillegetők
s rá lejtegetők,
víz-prédikálók,
bort-reklamálók,
kik a jövőt
úgy rajzoljátok magatok
elé, mint akadémikus
órjási húsfej ,
adagot:
ti számotokra van,
zseniálisan vagy nem zseniálisan –
szavam
nekem,
ki nem
lopom
napom,
ki a ROSzTÁ-nak dolgozom,
hozzátok van szavam ekképp:
elég!
hagyjátok abba, míg
valamennyiteket
a puskatus ki nem hajít.
Elég!
egy szót se rája,
köpjetek
a halk rímek
szépségére, az áriákra,
a rózsafákra,
meg a művészet arzenalja
sok porlepett
kellékére és kacsatára.
Kiket érdekel, kinek fáj ma,
hogy: „Ah, az árva,
mint szeretett,
s mint epedett...”?
Szakemberek,
nekünk ma azok kellenek
s nem hosszúhajú prédikátorok!
Idehallgassatok!
Ma a mozdony - piheg,
résen, repedésen át sistereg,
a vágya;
„Szenet, dóni szenet!
Gépészeket,
szerelőket a fűtőházba!”
Folyók
felső vidékén partra dőlt hajók
fullatag
jaja szól
a dokkok felé: „Olajat, Bakuból!”
Mélyenszántó vitánkat
maguk a tárgyak
vágják el, ránk kiáltva, hogy:
„Új formát adjatok!”
Elmúlt az a világ,
mikor szájtáti ostobák
lesték „nagy mesterek” szavát-
Elvtársak,
új művészetet
az igazából,
olyat,
amely utat
mutat
a köztársaságnak a sárból.
Parancs a művészek hadseregéhez
Piszmognak a vének brigádjai,
piszmog az egész ármádia.
Elvtársaim!
A barikádokra ki! –
A szív s a lélek barikádjaira.
Csak azok igazi kommunisták,
kiknek ég a múlt-híd a hátuk megett.
Elég a cammogásból, futuristák,
a jövőbe – ugrás vezet!
Nem elég gyártani a mozdonyt csak,
kész a kerék – s elillansz, mint a hó.
Ha a hang nem veti szét az állomásfalakat,
a váltóáram ugyan mire való?
Hangot hangokra zendítsetek!
És neki!
Füttyszóval, énekkel!
Vannak még betű-fergetegek:
a dé,
a bé,
az er.
Kevés párosra szabni a nadrágszárat,
és vasalgálni, hogy simuljon a szövet.
Nem indul vad rohamra a század,
ha nem harsogtatjátok a harci kürtöket.
Utcákra ki a zongorákkal,
dobok, ablakokból dübörögjetek!
Dörgő dobok,
zongorák, pozdorjává törjetek,
roham-robajok,
rivalogjatok!
Mit ér ma műhelyben gürcölni,
korom csíkozza be a pofád,
s a szünetekben
lehervadt arccal szemlélődni
– hogy csillog másokon a selyem és a brokát.
Nem kell a krajcáros igazság.
A szívből minden régit kiöltök.
Ecseteink – az utcák.
A tereink – paletták.
Az idő vastag könyve
nem dicsőíti még
e forradalmi emberöltőt.
Ki hát az utcákra, futuristák,
dobpergetők és költők!
p 5
p Mintha Kolumbusz a Városligeti tavon csónakázna az Új Világ felé
p Mintha csak az ingyen-konyhákra főznék, ahol nem illik reklamálni
p Mintha a fehér abrosznál tárgyalna, vagyis alkudozna az ördöggel
p Mintha ártatlan lenne a kútmérgezésben – ő csak a kávájára kakilt…
p Ő vállal vétkes néma cinkosságot bármily elnyomorító rendszerrel
p Nem választható ellenséget nem ismer(tet): az öreg-ravasz ördög
p Semlegesek vagyunk, úgy tanítunk: rossz ügy mellett is érvelj jól!
p Nem hiú: szerényen, név nélkül mószerol be a Nagy Főnököknél
p Nem becsületes megtaláló: eltulajdonítja mások szellemi értékeit
p Nem tudja/nagyon nem is akarja tudni: prekoncepció/előfeltevés
p Már a kutatás. vagy a tárgyalás előtt tudja az eredményt, ítéletet
p Nem tud félrevonulva magányosan s türelmesen nagyvadra lesni
p Intésre nagy csinnadrattával „leleplez” egy beáldozott piti alakot
p
p 6
p Művésztanár: még az éneklést, zenélést is megutáltatja nebulóival
p „Művészfilm” -rendező „fenegyerek”: forró drót köt össze a Góréval
p Nem műveli/tanítja: logikus gondolkodás, szabatos-szép fogalmazás
p Műveinek hatása jobb esetben: dekadens sznobok frivol idegizgalma
p Műgondos újra-fordítással nem teszi elérhetővé a világirodalom javát
p Választott műfaj híján élete művészi megkomponálásával játszadozó
p A lázongó elemet a bolondokházába utal, ott „kezel” - hospitalizáltat
p Muszáj, terhes kötelességet csinál: a dicső elődjeinkre megemlékezés
p Munkapszichológus, aki a góré öntömjénező ünnepi beszédjeit is írja
p Munkaköri kötelességeinek átlagos teljesítéséért is már jutalmat váró
p Napi szócsatákban ellövöldözi puskaporát, így nincs ideje feltöltődni
p Napi betevőért hideg aluljáróban zenélve szemérmes kolduló: na ne!
p Nála revelációszámba megy, ha felfedezi a langyos vizet – heuréka!
p
p 7
p Nála nincs - ösztönző! - „kegyelem kettes”, azt is ki kell érdemelni!
p Ha vallása miatt üldözik, zaklatják, kirúgják, akkor inkább renegát lesz
p Abból él: erkölcsi felmentést ad a hozzá forduló rossz lelkiismeretűnek
p Nálad a Szellem/Költészet: de a Disznó-fejű Nagyúr csak ül az aranyán
p Naiv felvilágosító attitűddel/pokollal riogatva térítgetné az utcalányokat
p Álarcos, anonim rohamrendőrként önkívületében csak üt-vág, rúg és lő
p Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint a szellemi fogyatékosok
p Azt prédikálod, hogy nincs remény, mert az ember sárlányfog vetemény
p Munkaidőn túl, magánszorgalomból már nem üldöz ismer(etlen)t tettest
p Szellemi közutak garázda ámokfutója: száguldozás, kiszorítás, anarchia
p A beosztottjainak olvassa fel versét kérve az „őszinte kritikát, bírálatot” …
p A rizikós szobrász pálya helyett tuti órabérben széklábakat stb. farigcsál
p Nem is fogja fel, hogy pl. mit jelent egy kutya a gyerek nevelődésében
p
p 8
p A mosdóvízzel a gyereket – egy rossz pappal Istenhitét is kiönti/kiönteti
p Piszkos munka/tiszta kéz: pl. nem én öltem, csak a megbízott bérgyilkos
p A szellemóriás hátán ugrabugráló gnóm törpe, aki féltéglával veri a mellét
p Tér-idő távból szépítgetné, nagyítaná a sosemvolt ún. „titkos” ellenállását
p Provokáló felbérelt krakéler: vagy párbajozol, vagy el kell innen menned…
p A szisztematikus kontraszelektáló: aljast, hülyét stb. vezető pozícióba rak
p Negatív kampány főnöke - nincs erkölcsi gátlás, csak aljas rágalomözön
p „Anya”: a szülés után eldobja/nem - jól - szereti, netán gyűlöli magzatját
p Mostohaszülőként „bebizonyítja”: te buta, csúnya, romlott kisgyerek vagy
p Ha nem/nem jó keresztény, akkor inkvizítora az üdve érdekében égeti el
p A szerves falut/országot szögesdróttal/útlevéllel szétválasztó békediktátor
p Mostohagyerek műfajokat elhanyagol, és lenéz(et) - pl. dokumentumfilm
p Nem mos le a gyalázatot, s nem teszi széppé például a statisztikus nevet
p
p x
Faludy György
Majakovszkij utolsó verse,
melyet megírni a „Csudajó!” és „A poloska”
szerzőjének már nem maradt ideje 1930-ban
Poétának
Poétának indultam el,
indultam el,
Poétának kóstoltam égi mannát,
de egy napon
de egy napon Lenin elvtárs
Lenin elvtársde egy napon
így szólt: „Szükségünk van rád,
mert szabotál a Jeszenyin.
mert szabotál a Jeszenyin.
Felelj, Vlagyimir, lesz-e rím?”
S én írtam. Három perc alatt
S én írtam. Három perc alatt húsz sort.
Jobb vállam feldagadt,
holott a munka könnyű volt. Szép szavak
holott a munka könnyű volt.
Szép szavak helyett
helyettholott a munka könnyű volt.
Szép szavak jelszavak;
fiatalos hév, párrímek; kioktatásból pár hideg
zuhany a népnek; egy kevés
zuhany a népnek; egy kevés agresszió meg hencegés
plusz egy csipet
plusz egy csipet
orosz humor,
orosz humor,
plusz egy csipet
amelytől rögtön felnevetsz,
mintha Féliksz
mintha Féliksz Edmundovics
Edmundovicsmintha Féliksz
Dzserdzsinszkij csiklandozna meg.
A hír gépszíja elkapott,
A hír gépszíja elkapott,
engem közöltek a lapok.
Azt képzeltem: nekem ragyog
Azt képzeltem: nekem ragyog az ég vörös azúrja,
lettem a Kreml dalnoka,
lettem a Kreml dalnoka,
a Cseka trubadúrja,
a forradalmi dobverő,
a forradalmi dobverő,
a vakmerő,
a vakmerő,a forradalmi dobverő,
a nyers erő,
aki elsőnek ér oda, ahol utalványt osztanak,
s hol kéklik a Népbiztosok Konyháján a káposztaszag.
Ki ott étkezni megjelent,
Ki ott étkezni megjelent, jövőnek nézte a jelent.
Utána le az Arbaton
Utána le az Arbaton új nadrággal a farkamon –
ki sétált peckesebben?
ki sétált peckesebben?
Tejkonzerv volt zsebemben,
hasamban disznókotlett,
hasamban disznókotlett, és biztattam az éhezőt:
„Ne félj, bátyuska, jobb lesz.”
Natasák vártak, Olgák, Tányák s más komszomolkák,
kik kölnimet szagolták –
Lenin kihasznált és dicsért, majd meghalt; nem volt érte kár,
aztán a grúz hiéna jött s én csudajól nem éltem már,
hazudnék, ha azt mondanám,
hazudnék, ha azt mondanám, hogy vicsorított volna rám,
de fizetésem kevesebb
de fizetésem kevesebb
lett, mesterségem nehezebb
s Tamarák, Tányák, Olgák
s Tamarák, Tányák, Olgák
s más csitri komszomolkák
lelkemet szimatolták.
Sok hű barátom otthagyott.
Sok hű barátom otthagyott.
– Jobb nékem, ha otthon vagyok,
gondoltam és ha néhanap kimentem a szabadba,
arcomon volt a szájkosár,
arcomon volt a szájkosár,
mindkét fülemben vatta,
fejemen micisapka,
fejemen micisapka, orrom előtt a Pravda.
Nézd, nagy melák legény vagyok, kellett nekem a jófalat,
s ugyan mért rúgtam volna ki a szőnyeget magam alatt?
Nemrég még hittem minden szót, aztán csak elhitettem
magammal, hogy hiszek, mivel nem volt lebukni kedvem,
míg rájöttem, hogy nem hiszek
míg rájöttem, hogy nem hiszek
semmit s remegni kezdtem.
– Ne félj, gondoltam, nincsen baj
– Ne félj, gondoltam, nincsen baj
míg homlokodba hull a haj,
kurjongass! lármázz! figurázz! ki ne fulladj az élen!
csettints, mikor az emberek
csettints, mikor az emberek
ezrei halnak éhen!
Mikor a burzsujt beviszik
Mikor a burzsujt beviszik s aztán, ha megkínozták,
lelövik, rikkantsd: „Így van jól!
lelövik, rikkantsd: „Így van jól!
Pusztulnak a poloskák!”
Szeretnél élni? Mit használ a tisztesség s a jellem?
Kanyaríts inkább szatírát az üldözöttek ellen!
Ez mindig a legbiztosabb
Ez mindig a legbiztosabb verstéma s a legpiszkosabb.
Azt hittem, bölcs vagyok s ravasz
Azt hittem, bölcs vagyok s ravasz
és lettem rímes falragasz,
(bár azt hiszem, hogy iskolát
(bár azt hiszem, hogy iskolát csináltam: kell itt a plakát)
a becsületem elfogyott,
a becsületem elfogyott,
a tehetségem megkopott,
lettem platánfa levele,
lettem platánfa levele,
mit a lejtőn az ősz szele
lejjebb sodor,
lejjebb sodor,
csak egyre le,
csak egyre le, lejjebb sodor,
le,
le, csak egyre le, lejjebb sodor, lejjebb,
lejjebb, le, csak egyre le, lejjebb sodor,
le
lelejjebb, le, csak egyre le,
lejjebb sodor, és lefele.
Ma este értem feneket.
Ma este értem feneket.
Az ember csak unatkozik
a RAPP-ban. De ülés után
a RAPP-ban. De ülés után
beállított Sztálin Joszip
és nyájasan leckéztetett
és nyájasan leckéztetett mindenkit.
Mikor észrevett,
elfordult tőlem. Amiből
elfordult tőlem. Amiből
beláttam, hogy szerelmem,
a rózsás bolsevik jövő
a rózsás bolsevik jövő
tarkóm mögött vár engem.
Döghal vagyok.
Döghal vagyok.
De még maradt
De még maradt
Döghal vagyok.
egy ugrásnyi hatalmam.
A költővel
A költővel végeztem már;
végeztem már;
A költővel most végzek önmagammal.
(Toronto, 1978)
p p p p
Az áruló elit
arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
