Payday Loans

Keresés

A legújabb

A honlapfőnök ajánlatai

Magyar anyanyelv

Magyarok

SZERELEM

Oly korban élsz

Amnézia ellen

ZSIDÓKÉRDÉS

Életegész

EUGÉNIUSZ

Életminőség Jenciklopédia

JENŐ KÖNYVE

ÉLETMINŐSÉGÜNK- RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ

Bari Károly (1952-)  E-mail
Írta: Jenő   
2022. augusztus 05. péntek, 09:42

Digitalizált művek

Bari Károly művei
Bari Károly kötetei

A Szerző művei listán hozzáférhető a szerző összes, a DIA adatbázisában elérhető önálló alkotása (regény, novella, vers stb.).

A Szerző kötetei lista a szerző könyveinek új szövegkiadását tartalmazza.

Tematikus keresés
Bari Károly versei
Bari Károly gyermek- és ifjúsági művei
Róla szóló irodalom


Életrajz

Bari Károly (Bükkaranyos, 1952. október 1. –)

Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, folklórkutató, grafikus. 2019-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

*

„Rimbaud-i életidőben és vértezettségben” robbant be a magyar költészetbe az 1960-as évek legvégén Bari Károly – írta a költőt országosan felfedező és méltató irodalmár-szerkesztő. Domokos Mátyásnak oroszlánrésze volt abban, hogy 1970-ben a 18 éves, „megdöbbentően szuverén alkotónak” vékony, ám annál fajsúlyosabb kötete jelenhetett meg – 11 ezer példányban. A Holtak arca fölé című verseskönyv átütő sikerét jelzi, hogy a következő évben – a példányszámot megkétszerezve – újra kiadták.

Bari Károly 1952. október 1-jén egy hétgyermekes cigány család ötödikjeként született Bükkaranyoson. „Nyers szegénységet füstölgő tanyám / düledező fallal, széltépte tetővel / lógott a világba, bajba csomózva állig” – mutatkozott be a Kínom indított útnak című versében. Az elragadtatott fogadtatáshoz nagyban hozzájárult Bari mélyről érkezettsége és származása, amely a fogékony olvasókban egyfajta – ismét Domokos szavait idézve – szellemi lelkiismeretfurdalással is párosult. Bari akkoriban kizárólag versben és csak áttéttelesen beszélt gyermekkora hányattatásairól, így mesélte el, hogy „fekete nád” édesanyja mennyi „sok szenvedést vállalt” azért, hogy ő középiskolába is járhasson. („A versszavak nem mindig a konkrét valóság szavai” – magyarázta, indokolta évtizedekkel későbbi öninterjújában az emlékei „konkrét valóságáról” többnyire hallgató, az élményfeldolgozást költeményekbe rejtő-mentő költő.)

Az érettségit némi késéssel – tanulmányai kényszerű megszakításával és gimnáziumváltással – szerezte meg 1972-ben, s bár azonnal felvették a színművészeti főiskolára, ugyanez az év az életében vízválasztónak is bizonyult. Március 15-én ugyanis Budapesten azon néhányszáz fiatal közé tartozott, akik az akkor hivatalosan nem elismert nemzeti ünnepen úgymond engedély nélkül akarták megkoszorúzni Petőfi Sándor szobrát. A tüntetőket a brutálisan gumibotozó rendőrség oszlatta szét. „Szabadság: vasra-vert ígéret, / szemünk láttára hervadsz (…) s azt merik mondani (…) hogy szabadok vagyunk” – szakadt ki a költőből a vers, amelyet a következő hetekben-hónapokban rendezett író-olvasó találkozókon nem csak felolvasott, hanem annak ihlető történetét is rendre elmesélte.

Feljelentés után elbeszélgetés, majd pártközponti fenyegetés következett: a hasonló megnyilvánulásokat már nem „irodalmi ügyként” fogják kezelni. Miután pedig Bari elküldte a Forrás című folyóiratnak az „Idegen zászlók selyme csap szemembe” kezdetű versét, az események is felpörögtek. A történelmi allegóriát jelző címet (Vajda János közkatona imája a gyóntatószékben Petőfi Sándor halhatatlan lelke előtt) és a félreérthetetlenül a szovjet megszállásra utaló verssorokat a hatalom nem tűrte, s rafinált retorzióval élt. A békében katonai szolgálatra alkalmatlan költőt behívták, s amikor a személyre szabott megaláztatásokból öngyilkossági kísérletbe menekült, katonai bíróság ítélte börtönre – a szolgálat alóli kibúvás kísérletéért.

Szabadulása után a „kalács és ostor” kultúrpolitikája továbbra is ugyanúgy működött, mint ahogy nem változott Bari konok költői-emberi tartása sem. Meggyőződésének – „Az igazságok nem arra valók, hogy asztalfiókban tárolják őket” – újabb verssel, a Száműzetéssel adott hangot, s próbált üzenni „énektudó” testvéreinek és „szerelmének”, „e kivégzőudvarnyi ország”-nak: „Ha azt mondják: megtörtem, ne higgyétek”.

A hetvenes és nyolcvanas évek a kitaszítottság, a spicliráküldés és a húzd meg, ereszd meg jegyében teltek. 1975 és 1977 között Bari magyar–népművelés szakos debreceni egyetemista lehetett, de amikor az általa rendezett önképzőköri előadást betiltották, az egyetemi hallgató a rektornak írt tiltakozó levelében tisztségére alkalmatlannak titulálta a címzettet. Diplomát nem szerezve, úgymond szabadfoglalkozásúként, vagyis az állandó létbizonytalanság terhét cipelve vetette bele magát a nem sokkal korábban megkezdett folklórkutatásba, 10 kilós kölcsönmagnóval a vállán járta az ország és Erdély cigánytelepeit, gyűjtötte és fordította a népdalokat, népmeséket.

Támogatás híján azért vállalt tisztes honoráriumokért külföldi felolvasóesteket, hogy legyen miből finanszíroznia útjait, feldolgozásait, amelyeket az 1980-as évek második felétől sorra meg is jelentetett – döntő részt magánkiadásban. Az „egyszemélyes tudományos intézet” működését jellemezte ekként a barát és küzdőtárs, Daróczi Ágnes. Ez a vázolt „módi” jószerével a rendszerváltás után is maradt. A majd négy évtized alatt – egyszer félhivatalos Móricz-, másszor Soros alapítványi ösztöndíjával – gyűjtött, több mint kétezer órányi hangfelvételnek nem csak a feldolgozása, hanem a hanganyag állagvédelme, a felvételek tisztítása és közreadása változatlanul és döntően a cigányság Kodály–Bartókjának törékeny vállán nyugszik. A betegségével hosszú évek óta küszködő Bari nem nyugodva 2010-ben az Amaro Drom című folyóirat A cigányokról című mellékletében négy évtizedes néprajzi terepmunkáját foglalta össze, amelyben azt is megindokolta, miért tartja helytállóbb és pontosabb meghatározásnak a divatba hozott „roma” helyett változatlanul a cigányt. 2013-ban pedig Régi cigány szótárak és folklór szövegek címmel grandiózus háromkötetes forráskiadványt adott közre, s a több mint százoldalas szerkesztői bevezető felkavaró önvallomás és szomorú történeti látlelet arról, hogy mi minden maradt még feldolgozatlan az előítéletekkel és diszkriminációval teli évtizedek során.

„Eljutottam arra a pontra is, hogy csak a munkám érdekel: csak az írás! (…) nem tudom elviselni s megalkuvókat, az erkölcsi kurvákat – de még a dilettánsokat sem (…) magányos vagyok.” Ezt még a rendszerváltás évében, 1990-ben vallotta meg Bari az általa nagyra becsült költőtársának, Mezei Andrásnak abban a tőle szokatlanul feltárulkozó interjúban, amely a Magyar Nemzetben jelent meg. Ugyanezt, vagyis a magányt két évtizeddel később már „természetes költői állapotnak” nevezte.

Költői létezése első húsz évében, a rendszerváltásig Barinak mindössze három vékony és egy, képversekkel, rajzokkal dúsított vastagabb verseskönyve jelent meg. Ennek korántsem csak a nem létező cenzúrával való nagyon is létező birkózás volt az oka, sokkal inkább az, hogy Bari egy-egy művét akár hosszú éveken keresztül formálta, alakította mindaddig, amíg véglegesnek és megváltoztathatatlannak nem érezte. A mozdulatlanság örökbefogadása című 2019-es – 54 alkotói évét összefoglaló – kötetet utószavában hangsúlyosan jelzi is, hogy többnyire csak „az idáig észre nem vett, hajdani, szedési hibákat korrektúráztam és pár szót vagy pár sort javítottam”. De annyit tegyünk hozzá: olykor vissza is javított. Merthogy az 1972-ben inkriminált Szabadságot például évtizeddel később – a „téma helyszínét” Görögországba helyezve át – Jannisz Ritszosz (ál)címmel csempészte be A némaság könyve című 1983-as kötetébe.

Verseinek témái, hangulatvilága és folklorista munkássága nyomán Bari Károlyt gyakorta mondják cigány költőnek, amit ő minden alkalommal öntudatosan utasít vissza. „A cigány származás számomra kettős kötődést jelent, a saját népem iránti köteleségemet az etnográfiai munkában látom”; „a származás nem esztétikai kategória”; „magyar költő vagyok” – ismételgeti kényszerűen. S ahogy egykoron Radnóti Miklós nem volt hajlandó nevét adni zsidó lapokhoz, antológiákhoz, Bariról is köztudott, maga is megfogalmazta: „saját elhatározásomból soha nem szerepeltem egyetlen cigány antológiában sem”. S ha engedélye nélkül történt ilyesmi, akkor azonnal és erélyesen tiltakozott.

Noha egy-egy új könyvének megjelenése a rendszerváltás előtt is, után is irodalmi esemény volt, a költő sosem ostromolta olvasóit, mi több, időről időre elhallgatott. Ezt azzal indokolta, hogy „verset írni állandóan nem lehet, mert a rutinjellegű megoldások kisajátítják az alkotást, kiüresítik a stílust”, ilyenkor pedig, szinte költői kötelesség a versírás szüneteltetése. A költészeti értelemben hatalmas hozadékkal járó szüneteltetéseknek, elhallgatásoknak következtében Bariról gyakorta elfeledkeztek, kikerült, vagy be sem került a kánonba. Rangos elismeréseinek, díjainak odaítélési dátuma azt a vélekedést erősíti, hogy kötetről kötetre fedezték fel újra és újra.

A varázsló sétálni indul című 1985-ös kötete után 33 esztendei szünetet követőn jelent meg a másfél évtized termését közreadó Csönd. Ebbe mindössze tizenkét sűrű szövetű költemény – Bari versszavával: „az elmúlás vázlatai a ragyogásban” – került be. A csöndből valósággal kiordítanak az olyan sorsértelemző sorok, minthogy életünk valójában „Út a nemlétből / a nemléten át / a nemlétbe”.

Az életművét 67 évesen összegző gyűjteményes kötet, A mozdulatlanság örökbefogadása „vegyes” könyv. Helyet kapott benne valamennyi fellelt költeménye, képverse és betűképe, festménye és tusrajza, valamint fehérhollói ritkaságszámba menő próza-megszólalásai. A saját maga tervezte kötet – amely tipográfiájával, fekete-vörös színvilágával fejet hajt József Attila utolsó, Nagyon fáj című verseskönyve előtt – rövid, annál öntudatosabb utószóval zárul. A költői oevre – a kép- és betűverseket is ideértve – nem tesz ki másfélszázat. „Állítólag, szám szerint ez rendkívül kevés, de akármennyi is, én alkottam őket.”

 

 

Fontosabb díjak, elismerések

 

1970 –  Aranydíj – Diákírók és Diákköltők Országos Találkozója és Sárvár város díja

1971 –  Sárospataki Diáknapok, verskategória győztese

1971 –  Szépirodalmi Könyvkiadó nívódíja

1980 –  Móricz Zsigmond-ösztöndíj

1984 –  József Attila-díj

1992 –  Déry Tibor-díj

1996 –  Soros-életműdíj

1996 –  Bezerédj-díj

2000 –  Közép-európai Irodalmi Társaság (C.E.T.) díja

2001 –  Kossuth-díj

2001 –  Kodály Zoltán-díj

2003 –  Pro Ethnographia Minoritatum-emlékérem

2004 –  Hazám-díj

2014 –  Párhuzamos Kultúráért díj

2018 –  A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja

2019 –  A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

2019 –  Magyar Örökség Díj

 

Az életrajzot Murányi Gábor írta.

 

 

KEVESEBB

Bibliográfia

Önálló kötetek

Holtak arca fölé. Versek. Budapest. 1970. Szépirodalmi, 66 p.

Elfelejtett tüzek. Versek. Budapest. 1973. Szépirodalmi, 44 p.

Bari Károly kiállítása. Katalógus színes illusztrációkkal. (Szerkesztette: P. Varga Kálmán.) Budapest. 1981. Statisztikai Kiadóvállalat, 8 p.

A némaság könyve. Versek. Budapest. 1983. Szépirodalmi, 62 p.

Bari Károly. Bari Károly versei, rajzai, riportok és kritikák váltakozva magyar, francia, német és angol nyelven. (Összeáll. P. Varga Kálmán.) Gödöllő. 1984. Művelődési Központ, 37 p. (Pénteki kör füzetek.)

A varázsló sétálni indul. Válogatott és új versek, képversek, rajzok. Budapest. 1985. Szépirodalmi, 168 p.

Képek, képversek és versek. 12 képeslap. Budapest. 1992. Nyomdacoop-Papírker, 12 p.

21 vers. Budapest. 1992. Belvárosi, 60 p. (Borostyán-könyvek.)

Díszletek egy szinonimához. Képversek. Párizs–Bécs–Budapest. 1994. Magyar Műhely, 72 p.

Csönd. Budapest. 2017. Kalligram, 32 p.

A mozdulatlanság örökbefogadása. Összegyűjtött versek, prózai írások és képzőművészeti alkotások, 1966–2018. Budapest. 2019. Kalligram, 368 p.

Műfordítások, forráskiadványok

Tűzpiros kígyócska. Cigány népköltészet. (Válogatta, fordította és a bevezetőt írta Bari Károly.) Budapest. 1985. Gondolat, 270 p.

Tűzpiros kígyócska. Bari Károly Tűzpiros kígyócska című fordításkötetének eredeti cigány szövegei. (Válogatta, fordította és a bevezetőt írta Bari Károly.) Gödöllő. 1985. Gödöllői Művelődési Központ, 150 p.

Az erdő anyja. Cigány népmesék, hagyományok. (Gyűjtötte, fordította és a bevezetőt írta Bari Károly.) Budapest. 1990. Gondolat, 466 p.

Le vēšeski dēj. Az erdő anyja című kötet eredeti, cigány nyelvű szövegei. (Gyűjtötte, fordította és a bevezetőt írta Bari Károly.) Budapest. 1990. Országos Közművelődési Központ, 508 p.

A pontos hely. Műfordítások a kortárs külföldi költészetből. Budapest. 1993. Cégér, 162 p.

Az üvegtemplom. Cigány népmesék. 1994. Debrecen, 1994. KLTE Néprajzi Tanszék, 340 p.

A tizenkét királyfi. Cigány népmesék.  Budapest. 1996. Romano Kher–Cigányház. 199 p.

Hárfarozs. Műfordítások a kortárs külföldi költészetből. Budapest. 2008. CET Belvárosi, 232 p.

Régi cigány szótárak és folklór szövegek I-III. Budapest. 2013. Hagyományok Háza, 1078 p.

A cigányokról. Bevezetők, előszók, tanulmányok és interjúk, valamint képek az életútról, kezdettől a jelenig. Hangoskönyv-melléklettel. [Megjelent Bari Károly 40 évi néprajzi gyűjtéséből válogatott Cigány folklór. Magyarország-Románia. XI-XXX. című CD-kollekció publikálása alkalmából, első, kísérő publikációként.] Budapest. 2020. Cigányságkutató Intézet, 360 p. + 42 p. képmelléklet.

Hangkazetta, hanglemez, CD, diafilm

A Nap és a Hold története. Cigány népmesék. Hanglemez. Budapest. 1989. Hungaroton.

Cigány népdalok Erdélyből és Magyarországról. Hanglemez és CD. Budapest. 1991. Quintana-Harmonia Mundi.

Bari Károly verseit mondja. Hanglemez. Budapest. 1992. Hungaroton.

Anthology of Gipsy folksongs I-IV. CD. Budapest. 1996. EMI- Quintana.

Cigány folklór I-X. Magyarország-Románia. (Gyűjtötte: Bari Károly.) CD. Budapest. 1999. Magánkiadás.

„Mennyország csillaga.” Magyar néphagyományok – cigány hagyományőrzők. I-II. 2 CD magyar nyelvű kísérőfüzettel. 2001. Magánkiadás.

Cigány folklór XI-XX. Magyarország-Románia. (Gyűjtötte: Bari Károly.) CD. Budapest. 2020. Magánkiadás.

Cigány folklór XXI-XXX. Magyarország-Románia. (Gyűjtötte: Bari Károly.) CD. Budapest. 2020. Magánkiadás.

A szerencse városa. Spanyol népmese alapján készült diafilm 21 színes képben. [Megjelent Bari Károly 40 évi néprajzi gyűjtéséből válogatott Cigány folklór. Magyarország-Románia. XI-XXX. című CD-kollekció publikálása alkalmából, második, kísérő publikációként.] Budapest. 2020. Cigányságkutató Intézet, 26 p.

Cikkek, tanulmányok

Archaikus népi imádságok, énekek. Vigilia, 1983/3. 183-185. p.

„Dicsértessék a Jézus”. Népi karácsonyi énekek. Vigilia, 1983/12. 893-895. p.

Kurdi Imre versei elé. Tiszatáj, 1984/1. 12. p.

„Mondom, a könyvnek gyógyító ereje van”. Beszélgetés Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatóval. Olvasó Nép, 1989. 39. 127-132. p. = Kalligram, 2001/8. 53-58. p.

A holocaust a cigány népköltészetben. Magyar Nemzet, 1990. szept. 13. 10. p. = Pharrajimos. I-II. Romák sorsa a holocaust idején.  (Szerk. Bársony János, Daróczi Ágnes.) Budapest. 2004. L’Harmattan, 82-86. p.

Cigányok visszaemlékezései a Soáh-ra. Múlt és Jövő, 1991/3. 35-38. p.

A mozdulatlanság örökbefogadása. Török László fotóiról. Múlt és Jövő, 1991/3. 115-116. p.

Betlehemes játék és köszöntőversek Bükkaranyosról. Vigilia, 1994/12. 942-947. p.

Röhrig Géza első verseskötete: Hamvasztókönyv. Népszabadság, 1995. ápr. 22. 14. p.

Cigánynak lenni, költőnek lenni. Magyar Hírlap, 1995. okt. 18. 16. p. = Odi et amo. Írói vallomások a nemzetek és kultúrák közötti szeretetről és gyűlöletről. Budapest. 1996. Magyar Pen Club. 57-68. p.

Moldvai cigány epikus énekek. Korunk, 1998/1. 76-79. p.

Megnyitóbeszédek az Íves Könyvek-sorozat bemutatóin a Petőfi Irodalmi Múzeumban. In: Bari Károly, költő, folklórkutató, interjúk, recenziók és más írások tükrében. Fényképmelléklettel. (Szerk.: Kecskés József.)  Gödöllő 1999. Petőfi Sándor Művelődési Központ, 208-218 p.

„A feladat felnöveszti az embert.” Beszélgetés Bertók Lajossal. Színház, 2003/6. 20-23. p.

Mezei András verseiről. CET, 2008. aug., 43-46. p.

A cigányokról. Ethnographia 2009/1. 1-66. p. = Kiegészített, teljes közlés: Amaro Drom melléklete, 2009. dec. 44 p.

Bari Károly – Daróczi Ágnes – Zsigó Jenő: Nyílt levél Bajnai Gordon miniszterelnök úrnak és a Magyar Kormánynak. Népszabadság, 2009. jún. 10. 13. p.

Szerkesztések

Álomtanya. Európai költők és írók művei cigányokról. Budapest. 1996. Romano Kher-Cigányház, 250 p.

Madarak aranyhegedűn. Európai cigány költők és írók művei. Budapest. 1996. Romano Kher-Cigányház, 426 p.

Tanulmányok a cigányságról és hagyományos kultúrájáról. Gödöllő. 1998. Petőfi Sándor Művelődési Központ, 124 p.

Íves Könyvek 1-16. (Társszerk. Pálffy Ildikó.) Budapest. 1995-1996. Nyomdacoop.

Művei idegen nyelven

Verso il Viso dei morti. Bologna. 1972. Universita Degli Studi Di Bologna, 27 p.

Lendemain et autres poèmes. Paris. 1991. Editions Noel Blandin, 77 p.

Gedichten. Rotterdam. 1993. Stichting Poetry Intertantional, 14 p.

Poèmes. Szentendre. 1997. Editions László Vincze, 34 p.

Poems. Szentendre. 1997. Editions László Vincze, 14 p.

Winter Diary. San Francisco. 1997. Mercury House, 80 p.

Vom Gellen der Geigen…. Berlin. 1997. Oberbaum Verlag, 155 p.

Társszerzővel írt műve

Bari Károly – Daróczi Ágnes – Bársony János: Cigány mesék. Népmesék és más történetek. Budapest. 2007. Móra, 110 p.

 

A bibliográfiát Haász Erzsébet 2019-es, A mozdulatlanság örökbefogadása kötetben közzétett válogatott bibliográfiájára támaszkodva állította össze Murányi Gábor.

KEVESEBB

Szakirodalom

 

Önálló kötetek

Bari Károly, költő, folklórkutató, interjúk, recenziók és más írások tükrében. Fényképmelléklettel. (Szerk.: Kecskés József.) Gödöllő. 1999. Petőfi Sándor Művelődési Központ, 248. p.

[Életrajz és publikációs lista 7–11.; Ruttkay Anna: „Bükkaranyos küldött". Egy 16 éves fiú, aki verseket ír. 13–16.; Somos Ágnes: Piros krajcárok. A bükkaranyosi faluvégről a költészet küszöbéig. 17–21.; Domokos Mátyás: Költő jelentkezett. 17 éves fiú a bükkaranyosi cigánysorról. 22–24.; (F. M.) Levél Bari Károlyhoz. 25–26.; Ruffy Péter: Költő. 27–31.; Párkány László: Szerződés - egy kötetnyi versre. Költő vagy csodagyerek? A diák 16 esztendős. 32–33.; Héra Zoltán: Holtak arca fölé. Bari Károly első verseskötetéről. 34–35.; Pályi András: Bari Károly: Holtak arca fölé. 36–38.; Ágh István: Bari Károly: Elfelejtett tüzek. 39–40.; Szigethy Gábor: Bari Károly: Elfelejtett tüzek. 41–42.; Féja Géza: Az utolsó nomádok. (Részlet.) 43–46.; Domokos Mátyás: „Konok gyurma a világ”. Bari Károlyról – többször és sokféleképpen. 47–58.; Mezei András: Megkérdeztük Bari Károlyt – milyennek látja Bari Károlyt? 59–61.; Győri János: Beszélgetés Bari Károllyal a „Társalgó”című rádióműsorban. 62–63.; P. Varga Kálmán: Keserű láz. Bari Károly költészetéről. 64–75.; Kovács Zsuzsa: Láng és ragyogás. Bari Károly „A némaság könyve” című versének szimbolikája. 76–81.; Rónay László: Ráénekléssel gyógyított seb. Bari Károly: A némaság könyve. 82–86.; Domokos Mátyás – Lator László: Az egyszerűtől a bonyolult felé. Domokos Mátyás és Lator László beszélgetése Bari Károly költői útjáról. 87–95.; Bakó Endre: „Szeretném, ha sokan olvasnák a verseimet”. Beszélgetés Bari Károly József Attila-díjas költővel. 96–99.; Domokos Mátyás: Műbírálatok – kiszabott parcellán. 100–103.; Cs. Nagy Ibolya: Bari Károly cigány népköltési fordításai. Tűzpiros kígyócska. 104–105.; Baranyi Ferenc: Bari Károly: Tűzpiros kígyócska. 106–108.; Nemes Gábor: Bari Károly a berlini Magyar Kultúra Házában: „Nem vagyok cigány költő”. 109–110.; Tóth Éva: Egy költő képei. 111.; Mezei András: Történelmi párbeszéd. (Részlet.) 112–115.; Márványi Péter: „Én hiszek abban, hogy fölfelé megyek”. Beszélgetés Bari Károllyal. 116–131.; Vörös T. Károly: Folyóiratokat olvasva. Tiszatáj. 132.; Erdélyi Zsuzsanna: A cigány folklór könyve. Bari Károly: Az erdő anyja. Cigány népmesék és néphagyományok. 133–138.; V. Gy.: „A cigányságnak van eredeti kultúrája”. Beszélgetés Bari Károllyal. 139–141.; Mezei András: „Ami sors egy versért kiróható”. Beszélgetés Bari Károllyal. 142–150.; Csatár Imre: Útközben. Vádirat. 151–152.; (bálint): A margón. 153.; Ilia Mihály: Bari Károly képei előtt. 154–155.; Erős Zoltán: Bari és a brooklyni koldus. 156–157.; Varsányi Gyula: Kortalan zsoltár. 158–159.; Varsányi Gyula: „Költő vagyok a csöndben is”. Bari Károly költészetről, folklórról és arról, hogy nem tagadta meg cigányságát. 160–164.; Ördögh Szilveszter: Bari Károly könyvéről. 165–166.; Veress Miklós: Láthatatlan könyvespolc. (Részlet.) A dolgok mélyén. 167–168.; Márványi Péter: Bari Károly képverskönyvéről. 169.; H. I.: Szinonimák egy díszlethez. Bari Károly: Díszletek egy szinonimához. 170.; Erdélyi Zsuzsanna: Gondolatok a rítusénekekről és műfaji kapcsolataikról.(Részlet.) 171–174.; Domokos Mátyás: Előszó Bari Károly francia nyelvű verseskötetéhez. A „villámokat-suhogtató viharok költőjéről. 175–177.; Benedek Dezső: Előszó Bari Károly angol nyelvű verseskötetéhez. 178–181.; Dalos György: Utószó Bari Károly német nyelvű verseskötetéhez. 182–184.; Jávorszky Béla Szilárd: „A folklór a kultúra kötőanyaga”. Bari Károly beszél cigány népzenei és népmesei gyűjtéseiről, versekről és az Íves Könyvekről. 185–189.; Valachi Anna: „A származás számomra kettős kötődést jelent”. Bari Károly folklórkutatásaival is az előítéletek ellen küzd. 190–193.; Marton Éva: Teljesség – töredékekből. Voigt Vilmos és Daróczi Ágnes cigányságkutató beszél Bari Károly „Cigány folklór I-X” című CD-kollekciójáról. 194–197.

Függelék: Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása. Török László fotóiról. 201.; Bari Károly: Kurdi Imre versei elé. 202.; Bari Károly: Hamvasztókönyv. Röhrig Géza első verseskötete. 203–205.; Bari Károly: Kása Béla fotóiról. 206–207.; Bari Károly: Megnyitó beszédek az Íves Könyvek-sorozat bemutatóin a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 208–217.; Bari Károly: Cigánynak lenni, költőnek lenni. 218–223.;

Válogatott bibliográfia. 225–235. Fotók. 237–246. p.]

Blénesi Éva: Cigánynak lenni, költőnek lenni. Közelítések Bari Károly alkotói világához. 2018. Budapest. Kalligram, 234 p.

Székely Viktor: Bükkaranyos története. (Bevezető: Bartha Jánosné Székely Ilona.) [Megjelent Bari Károly 40 évi néprajzi gyűjtéséből válogatott Cigány folklór. Magyarország-Románia. XI-XXX. című CD-kollekció publikálása alkalmából, harmadik, kísérő publikációként.] Budapest. 2020. Cigányságkutató Intézet, 72 p.

Periodikumokban, gyűjteményes kötetekben megjelent írások

Somos Ágnes: Piros krajcárok. A bükkaranyosi faluvégről a költészet küszöbéig. Magyar Ifjúság, 1969. júl. 4. 4–5.

Domokos Mátyás: Költő jelentkezett. 17 éves fiú a bükkaranyosi cigánysorról. Élet és Irodalom, 1970. febr. 28. 10. p.

Ruffy Péter: Költő. Magyar Nemzet, 1970. ápr. 11. 4. p.

Héra Zoltán: Holtak arca fölé. Bari Károly első verseskötetéről. Népszabadság, 1970. jún. 21. Melléklet, 7. p.

Nádas Péter: Holtak arca fölé. Bari Károly verseiről. Pest Megyei Hírlap, 1970. jún. 23. 4. p.

Mezei András: Egycsapásra. Élet és Irodalom, 1970. júl. 4. 11. p.

Borbély Sándor: Íróavatás. Holtak arca fölé. Napjaink, 1970/7. 5. p.

Pályi András: Bari Károly: Holtak arca fölé. Tiszatáj, 1970/9. 881–882. p.

Imre László: Bari Károly: Holtak arca fölé. Alföld, 1970/10. 76-77. p.

Farkas László: Az első szó jogán. Új Írás, 1970/12. 124–125. p.

Ágh István: Két forrásból. Bari Károly: Elfelejtett tüzek. Új Írás, 1974/6. 121-123. p.

Szigethy Gábor: Bari Károly: Elfelejtett tüzek. Kritika, 1974/6. 25–26. p.

Márkus Béla: Elfelejtett tüzek. Kortárs, 1975/3. 500–501. p.

Lengyel Balázs: Hol kezdődik a költészet? In: L. B.: Verseskönyvről verseskönyvre. Budapest. 1977. Magvető, 186–196. p.

Domokos Mátyás: Konok gyurma a világ. (Bari Károlyról – többször és sokféleképpen.) Tiszatáj, 1977/2. 37–44. p.

Féja Géza: Az utolsó nomádok. In: F. G.: Törzsek, hajtások. Budapest. 1978. Szépirodalmi, 237–241. p.

Vasy Géza: A továbblépés feltétele. Bari Károly költészetéről. Napjaink, 1979/6. 28–29. p.

P. Varga Kálmán: Keserű láz. Bari Károly költészetéről. Mozgó Világ, 1981/9. 96–103. p.

P. Varga Kálmán: Bari Károly. Művészet, 1981/12. 61. p.

Tarján Tamás: A némaság könyve. Népszabadság, 1983. ápr. 26. 7. p.

Rónay László: Ráénekléssel gyógyított seb. Új Írás, 1983/10. 103–106. p.

Hunya Márta: A hiány jelvényei. A némaság könyve. Palócföld, 1984/2. 38-39. p.

Domokos Mátyás - Lator László: Az egyszerűtől a bonyolult felé. Bari Károly költői útjáról. A Magyar Rádió Gondolatjel című műsorban elhangzott szöveg bővített változata. Kortárs, 1984/11. 1830–1834. p.

Nagy István Attila: A némaság könyve után. Kritika, 1985/6. 19–20. p.

Magyari Imre, D.: A varázsló sétálni indul. Könyvvilág, 1985/12. 38. p.

Alföldy Jenő: Törzsek, ágak, gyökerek. Élet és Irodalom, 1986. márc. 21. 11. p.

Gyurácz Ferenc: Bari Károly: A varázsló sétálni indul. Kritika, 1986/5. 27-28. p.

Domokos Mátyás: Műbírálatok – kiszabott parcellán. (Bari Károly: A varázsló sétálni indul.) Kortárs, 1986/7. 148–153. p. = D. M.: Átkelés, áttűnés. Szépirodalmi, Bp. 1987. 355–359. p.

Mező Ferenc: A végleteken innen és túl. Új Írás, 1986/7. 122–123. p.

Keresztury Tibor: A varázsló sétálni indul. Alföld, 1986/12. 94–96. p.

Csengey Dénes: „Nehéz élet az ének”. Cigány írók és költő a magyar irodalomban. In: „Egyszer karolj át egy fát”. (Szerk. Murányi Gábor.) Budapest. 1986. TIT Országos Központja, 86–95. p.

Lengyel Balázs: A hangfüggöny mögött. (Bari Károly: A némaság könyve.) In: L. B: Egy magatartás története. Esszék. Budapest. 1986. Magvető, 261–270. p.

Magyar József: Bari Károly világai. Palócföld, 1987/4. 18-21 p.

Csatár Imre: Útközben. Vádirat. Magyar Nemzet, 1990. jún. 23. 10. p.

Erdélyi Zsuzsanna: A cigány folklór könyve. Bari Károly: Az erdő anyja. Cigány népmesék és néphagyományok. Élet és Irodalom, 1991. jan. 4. 10. p.

Varsányi Gyula: Kortalan zsoltár. A Hungaroton lemezről. Népszabadság, 1993. jan. 28. 10. p.

Schein Gábor: Bari Károly: 21 vers. Múlt és Jövő, 1992/4. 115–116. p.

Márványi Péter: Bari Károly képverskönyvéről. Kossuth Rádió, 1995. jan. 25.

Petőcz András: Díszletek egy szinonimához. Élet és Irodalom, 1995. jún. 30. 13. p.

Sajó László: Míves munkák. Íves Könyvek 1–16., 1995–1996. Magyar Narancs, 1996. nov. 21. 34. p.

Nagy István Attila: A némaság könyve után  (Bari Károly költészetéről.) In: N.I.A.: A szóra bírt mindenség (Műelemzések, tanulmányok), Nyíregyháza, 1996,  Szerzői Kiadás,163–166. p.

Valachi Anna: „A származás számomra kettős kötődést jelent”. Bari Károly folklórkutatásaival is az előítéletek ellen küzd. In: CET [Central European Time], 1998/3. 71–74. p.

Valachi Anna: Cigány kultúra – tiszta forrásból. Bari Károly egyszemélyes expedíciójának kincsei. Népszava, 1999. nov. 22. 11. p.

Sinka Erzsébet: Kálváriás Könyv. Barátság, 2000. febr. 15. 2753. p.

Domokos Mátyás: Laudáció Bari Károlyhoz. A „címeres szegénység” költőjéről. CET, 2000. szept. 29. 71–72. p. (Millenniumi különszám)

Ószabó István: Ahogy mindannyian tenni szeretnénk. Partium, 2001/10. 7–8.p.

Standeisky Éva: Madarak és selyemhernyók. Dokumentumok Kassák Lajosról és Bari Károlyról. 2000. 2006. ápr. 49–62. p.

Murányi Gábor: Betűt vetők. HVG, 2007. szept. 1. 45–47. p.

D. Magyari Imre: Bari Károly hatvanéves. Élet és Irodalom, 2012. szept. 28. 13. p.

Scipiades Erzsébet: Bari Károly köszöntése. Népszava, 2012. okt. 2. 6. p.

Szőnyei Tamás: Bari Károly, Balogh Attila, Osztojkán Béla és a Fekete korall népe. In: Sz. T.: Titkos írás 2. Budapest. 2012. Noran Könyvesház, 759–775. p.

Keresztury Tibor: Nem jön a tavasz. A hét verse – Bari Károly: Hazánk. Litera.hu. 2013. márc. 25.

Hell István: Háromszáz év cigányul. Bari Károly válogatása. Galamus.hu, 2013. szept. 6.

Magyari Imre, D.: A cigány folklór méltó bemutatása. Élet és Irodalom, 2013. nov. 22. 20. p.

Magyari Imre, D.: A magyarországi cigányság irodalmáról. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen. 2013. Debreceni Egyetem BTK. [Kézirat].

Daróczi Ágnes: Páratlan, mégis ismeretlen kultúra. Bari Károly munkásságáról. Élet és Irodalom, 2014. febr. 7. 13. p.

Kelemen Zoltán: „Nehéz élet az ének.” (Bari Károly költészetéről.) Új Forrás, 2015/5. 59–72. p.

Böröndi Lajos: Csönd: napérlelte emlékezet. Bari Károly új verseskönyvéről. Bécsi Napló, 2018. jan.-febr. 12. p.

Dégi János: Levél Bari Károlynak. Gallery8, 2018. febr. 9.

Murányi Gábor: Ordít a csönd. Népszava, 2018. febr. 24. Szép Szó melléklet, 7. p.

Keresztury Tibor: Az elmúlás vázlatai. Élet és Irodalom, 2018. márc. 14. 21. p.

Lengyel András: „Elmúlás vázlatai a ragyogásban”. Bari Károly: Csönd. Tiszatáj, 2018. máj. 89–94. p.

Murányi Gábor: A Csönd hitele. (Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása.) HVG, 2019. dec. 5. 38–40. p.

Voigt Vilmos: Bari Károly versei és a folklór. Erdélyi Múzeum. 2020/2. 129-139. p.

[Jász Attila]: Csendes Toll: Almafának lenni. Jegyzetek Bari Károlyról és verseiről. Új Forrás, 2020/9. 26-30. p.

Interjúk, beszélgetések:

Ruttkay Anna: „Bükkaranyos küldött”. Egy 16 éves fiú, aki verseket ír. Északmagyarország, 1969. febr. 26. 4. p.

(párkány) [Párkány László]: Cigánydalok éjszakai hegedűre. Bari Károly beszél új kötetéről. Esti Hírlap, 1970. júl. 18. 2. p.

Domokos Mátyás televíziós beszélgetése Bari Károllyal. MTV, Halló fiúk, halló lányok! 1970. márc. 13. = D.M.: Konok gyurma a világ. Bari Károlyról – többször és sokféleképpen. Tiszatáj, 1977/2. 37–44. p

Takács István: Merre tartasz, táltosfiú? Interjú Bari Károllyal. Magyar Ifjúság, 1974. ápr. 26. 27–28. p.

Mezei András: Megkérdeztük Bari Károlyt milyennek látja Bari Károlyt? Élet és Irodalom, 1979. márc. 24. 4. p.

Nemes Gábor: „Nem vagyok cigány költő”. Bari Károly a Berlini Magyar Kultúra Házában. Budapester Rundschau, 1986/47.

Bakó Endre: „Szeretném, ha sokan olvasnák a verseimet”. Beszélgetés Bari Károly József Attila-díjas költővel. Hajdú-Bihari Napló, 1986. nov. 22. 8. p.

Márványi Péter: „Én hiszek abban, hogy fölfelé megyek. Elhangzott: Bartók Rádió, 1986. dec. 21-én. = Tiszatáj, 1987/9. 27–39. p. = Le vēšeski dēj. Az erdő anyja című kötet eredeti, cigány nyelvű szövegei. (Gyűjtötte, fordította és a bevezetőt írta Bari Károly.) Budapest. 1990. Országos Közművelődési Központ, 453–473. p.

Mezei András: Kettős gyökerek. Történelmi párbeszéd. (Pódiumbeszélgetés Bari Károllyal a Ráday-kollégiumban, 1988. nov. 14-én.) Confessio, 1988/1. 58–81. p.

Varsányi Gyula: A cigányságnak van eredeti kultúrája. Beszélgetés Bari Károllyal. Népszabadság, 1990. jún. 2. 15. p.

Mezei András: „Ami sors egy versért kiróható”. Beszélgetés Bari Károllyal. Magyar Nemzet, 1990. jún. 9. 11. p.

Varsányi Gyula: Költő vagyok a csöndben is. Bari Károly költészetről, folklórról és arról, hogy nem tagadta meg cigányságát. Népszabadság, 1994. aug. 19. 33. p.

Jávorszky Béla Szilárd: „A folklór a kultúra kötőanyaga”. Bari Károly beszél cigány népzenei és népmesei gyűjtéseiről, versekről és az Íves könyvekről. Népszabadság, 1997. júl. 12. 27. p.

Valachi Anna: A Varázsló gyűjtőútra indult… Népszava, 1998. febr. 14. Szép Szó melléklet VI. p.

Mezei András: „Lenézett népek költői”. Beszélgetés Bari Károllyal a Hárfarozs című műfordításkötetéről. CET, 2007/6. 9–11. p.

Herczeg Béla: A cigány folklór tíz CD-n, Bari Károly gyűjtésében. Interjú. Gramofon, 1999. nov. 30–31. p.

Szőcs Géza: A madarak tanácskozásáról és egyebekről. Interjú Bari Károllyal. A Dunánál, 2003. május, 62–65 p.

Murányi Gábor: „A származás nem esztétikai kategória”. HVG, 2010. június 12. 34–35. p.

Ayhan Gökhan: „A száműzetések általában nem egyéni elhatározások következményei.” Interjú Bari Károllyal. Üveghegy.com, 2016. május 19.

 

A szakirodalmat Haász Erzsébet 2019-es, A mozdulatlanság örökbefogadása kötetben közzétett válogatott bibliográfiájára támaszkodva állította össze Murányi Gábor.