Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberi életminőség vizsgálódásaim



Az írástudók árulása – IV.

A legszebb hivatásokból

a leghitványabb mesterségek

Alkalmatlan, megalkuvó, bűnös elitek



HA

FÉRFI VAGY,

LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány gyönge báb,

Mit kény és kedv szerint lök

A sors idébb-odább.

Félénk eb a sors, csak csahol;

A bátraktól szalad,

Kik szembeszállanak vele...

Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne szád hirdesse ezt,

Minden Demosthenesnél

Szebben beszél a tett.

Építs vagy ronts, mint a vihar,

S hallgass, ha műved kész,

Mint a vihar, ha megtevé

Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Legyen elved, hited,

És ezt kimondd, ha mindjárt

Véreddel fizeted.

Százszorta inkább éltedet

Tagadd meg, mint magad;

Hadd vesszen el az élet, ha

A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Függetlenségedet

A nagyvilág kincséért

Árúba ne ereszd.

Vesd meg, kik egy jobb falatért

Eladják magokat.

„Koldúsbot és függetlenség!”

Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,

Erős, bátor, szilárd,

Akkor, hidd, hogy sem ember

Sem sors könnyen nem árt.

Légy tölgyfa, mit a fergeteg

Ki képes dönteni,

De méltóságos derekát

Meg nem görbítheti.

Petőfi Sándor

(Pest, 1847. január.)

p p pp

A KUTYÁK DALA

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt;

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk

A konyha szöglete.

Kegyelmes jó urunk

Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.

Ha gazdánk jóllakék,

Marad még asztalán,

S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,

Hogy pattog némelykor,

És pattogása fáj,

No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk

Ismét magához int,

S mi nyaljuk boldogan

Kegyelmes lábait!

Petőfi Sándor

Pest, 1847. január

p p pp

A FARKASOK DALA

Süvölt a zivatar

A felhős ég alatt,

A tél iker fia,

Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság

Ez, amelyben lakunk;

Nincs egy bokor se', hol

Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,

Az éhség ott belül,

E kettős üldözőnk

Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:

A töltött fegyverek.

A fehér hóra le

Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk

S átlőve oldalunk,

Részünk minden nyomor...

De szabadok vagyunk!

Petőfi Sándor

Pest, 1847. január

p p pp

p 1

p Főleg a hallgatási pénzből él – hogy ne nyissa ki a száját

p Csak fülemüle perek bírója, de még ő is megvesztegethető

p A közutált stréber tanítványok még fel is falják mesterüket

p A „bátor”: a döglött oroszlánba rugdos, de abba jó nagyot

p A minden útjába kerülő lényt felfaló telhetetlen kis gömböc

p Sehol egy szabad gyerekszáj: pedig lám, a király meztelen…!

p Szellemi könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van

p Műhiba: a jó lábát vágja le – a vigasza: a „rossz” gyógyul…

p Tapintat/empátia-hiányos: mint elefánt a porcelánboltban

p Olajat önt a tűzre – a segíteni akarásával csak tetézi a bajt

p Békeközvetítő - mindkét peres felet átveri/tovább haragítja

p Ő belülről bomlaszt? Végleg beépül, bedarálja a Rendszer

p A közmédia félelem-keltve népbetegítő napszámosa/sztárja

p

p 2

p Még a szüleit is besúgó gyerek nála az iskolai pozitív minta

p Hirdeti: ha nem Jehova az istene, az kártékony, irtható lény

p A szabadon gondolkodókat ön- és közveszélyessé nyilvánító

p Materialista rossz tudást jól csináló, alkalmazó idealista orvos

p A baj okát kinyomozó (újság)írót bélyegzi: „a nép ellensége”

p A középszer zsenigyilkos társaslélektani/politikai terroristája

p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgál, amíg még fizetik

p Az álpálforduló „megtérő” - közelebb kerül a húsos fazékhoz

p Ő éjjel leveri a folyóba a cölöpöket, majd nappal „vízen jár”

p Aki egy kontár: vagyis nem szakmának mestere, de hóhérja

p A csábító: arra vesz rá, hogy nyújtózkodj tovább a takaródnál

p Aki eltékozolja az alkotásra nyíló időablakot, a kegyelmi időt

p Aki fejlődésnek ábrázolja és tanítja a Nyugat/Európa alkonyát

p

p 3

p Aki más farkával veri a csalánt, aki más bőrét viszi a vásárra

p Fizetőképesség alapján-arányában véd ügyet, gyógyít beteget

p Még a sírban sem hagy nyugton, még ott is megforgat/rabol

p A mostoha diák rovására folyamatosan kivételez a kedvenccel

p Az óriás-nagy jótékonykodó cégérrel takargatja sötét üzelmeit

p Az életteredbe szorgosan szellemi időzített bombát betelepítő

p Aki tényleg a tettek embere: a rémtetteké, a gaztetteké stb.

p Ő úgy elzsibbaszt, lebénít, megdermeszt, mint egy Gorgó fő

p Ő vindikálja magának: az utolsó szó joga, a zárszó – sőt vétó

p Ő csak sejtelmesen utal, célozgat, vagy önkényesen kódol

p Csak az érdekli, amivel épp itt-most a nőknek lehet imponálni

p Nem látja át a társadalmi kontextust: mikor mire használják?

p Mindent szétszed/szételemez - összerakni már nem tud/akar

p

p 4

p Mindent megtesz, hogy el ne mondhasd az ellenvéleményed

p Mindent megtanult, és sajnos, ebből semmit nem felejtett el

p Mindent megkérdőjelezve a nyílt vízen akar átépíteni a hajót

p Mindent elkövetek azért, hogy ne nagyon vegyenek komolyan

p Mindent csak imitáló: e mentalitást szánt szándékkal terjesztő

p A nem „haladó szellemű” értelmiségit hosszú szilenciumra ítélő

p Megnyugtató: a Tudomány-isten minden problémát megold…

p Mindenkinél jobban érteni véli, de nem élvezi a műalkotásokat

p Bárkinek ellent tud mondani, az asszonyt kivéve: papucs alatt

p Áldást szelektíven oszt, nem nyit ki a templomot hajléktalannak

p Nem politizáló Egyház: nem foglal állást a banki uzsora ügyben

p Ő is nyíltan rajtad röhög – mint a sivatagban bárkát építő Noén

p Mindenki mást is megállít, ha neki már itt van a Kánaán bősége

p

p x

p p pp

Vajda János

közkatona imája

a gyóntatószékben

Petőfi Sándor halhatatlan lelke előtt

Idegen zászlók selyme csap szemembe,

idegen mérnökök mérik ki sorsomat,

terrorizálnak: ne mennydörögjek, ne nyilatkozzak meg

égi erővel, elhallgattatnak, ha fennen

kiáltom, hogy ez az ország nem

az én országom, hogy ez az ország

még nem a Te országod, megalázkodások, jó foglyok

földje: idegen katonák vezényszavaival körüldrótozott

rabtábor, gyásztól fölrepedezett arcomba

fegyőrök vigyorognak naponta, pedig létezésüket

még lélegzésem is nyugtalanítja, én vagyok

az, ki ellenük szólok: nemzetszédelgők, fegyveres

sáskák ellen, akik a papírok fehér bőrét

bűneimmel tetoválják, nevem hallatára

eltorlaszolja torkukat a düh, csillagot-riasztó

sziklák: árulások csikorognak

fejem fölött, elhúzódnak tőlem, akikben

megbíztam, félnek, s a magas irodák küszöbén

hiába sírok, nem mozdul meg semmi, nem mozdul

itt senki, őrzik az öregasszonyok

fekete kardvirággal a templomajtót, ülnek hallgatagon

az esővert lépcsőkön, mellükre szorított

ujjaikat: szívük tavai fölött reszkető csont-fűzfákat

simogató szélben, kérdezem őket: fiaik

hol vannak, hol vannak a bátor, párduc-szemű

fiúk: a tüdejük kék léggömbjein

egyetlen szóra harcba-röppenők, hol vannak

mellőlem, világ sorsáért szilajkodó mellől, nyüvek vásárában

árulják erejüket? választ nem hallok, katonák

röhögnek, fénylőn, kihívóan, nyelvük tüzes delfin: szájukból

kibukkan, új híreket hoz eszméletemnek: gyáva

ez az ország, retteg ez az ország, neveli fiait

maga ellen katonának, Haynau lovának patkónyomát

a füvek zöld átka benőtte régen, de ablakom

alól a nyolcszor nyolc lépés: az idegen bakancsok

ünnepe nem fogy, gyűlölöm őket, míg láncomat fogják,

ez az én nagy bűnöm, Uram Petőfi, bocsásd meg nékem!

Bari Károly

(1972)

p p pp

p 5

p A legesleg különb lehetne, ha bátran nevén nevezné a dolgokat

p Csak egy kicsit térít el az igazságtól s a tempód fokozását javallja

p Ő mindenáron, még itt és most akar műveivel nagy sikert aratni

p Ez nem tanulmányút/zarándoklat, csak tivornya a leépülésünkre

p Nem fizetik jogszabályokat átvizsgálni az alkotmány szellemében

p Szakmai jótanácsot nem fontolgat, döntést sem hoz: majd eldől…

p A sportközvetítésben az unfair play szellemét szolgáló/propagáló

p Minden művet/alkotót stigmás skatulyába rak: könnyű–komoly…

p A közbeszédénél nem érzi át: hányan hallgatják orákulumként

p Minden kezedet nehéz: a világ jobbítását nem önmagán kezdi el

p Nem ad kezdő lökést, ami beindíthatna szellemi műhelyt-fórumot

p Minden hagyományt a magáénak vall: az egymást kizárókat is…

p Eszmei kárt, értéket azonnal lefordít az általa ismert pénznyelvre

p

p 6

p Az ígéretes civil kurázsis kezdeményezést szétaggodalmaskodó

p Rendőri, megélhetési, önigazolási kényszer nélkül ő nem tanúskodik

p Mindegy, hogy híres vagy netán hírhedt lesz - csak beszéljenek róla…

p Zárt körben nyílt-burkolt zsidózó, de nyíltan elhatárolódik magától is

p Zárt, pláne nyílt körben nem leleplezi le a rágalmazó antiszemitázót

p Mimóza szektavezérként egyre inkább allergiás az építő bírálatokra

p Nem akarja lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget

p A nép szava isten szava – a „népítélet”, a lincselés is az – helyesli is…

p Nem is próbálja filippikáival feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársait

p Mikrofonnal és erősítővel túlüvölti az amúgy is oly csendes többséget

p Miközben megkerülöm, úgy teszek, mintha megválaszolnám a kérdést

p Miközben meddő órákat tölt írógépénél, felesége főz, mos, takarít stb.

p Alázattal nagy ügyet szolgálni, pl. népzenét gyűjteni – ez távol áll tőle

p

p

p 7

p Ő rosszkor a leghajlékonyabb nád, illetve a legkeményebb törzsű tölgy

p Mihelyst bajba kerül Mestere, a stréber tanítvány tagadja meg először

p Míg a társam lopkod, addig előadok egy figyelemelterelő magánszámot

p Miért is lennék pont én egy tisztességes értelmiségi? Kiterítenek úgyis!

p Tautológiát „állít”, önmagával definiál/magyarázandóval „magyaráz”

p Nemhogy „orvosolja”, de ő maga idézi elő pl. az olvasási nehézségeket

p Neki előbbre való a „mundér becsülete”, mint a beteg emberek érdeke

p Nem él sorsközösségben, álruhában se, csak kampányban jár nép közé

p Önkényes, önző rangsoroló: ki a rászorultabb testi-lelki beteg, szegény

p A nekrofil perverzióját a nagybetűs szerelem poézisével tenné vonzóvá

p Viccelődési, nevettetési készségét max. morbid, fekete humorban éli ki

p Bolondnak mondja Antigonét: eltemetni halott testvérét az élete árán is

p A hétvégéken kellene behozni a lemaradást - inkább a kerti mulatságok

p

p 8

p Neki nem kell sokáig kínálgatni a „dísz-gój” ideig-óráig hálás szerepét

p Neki ne lennének elvei: én vagyok az, aki elvből elvet minden jó elvet…

p Neki ne lenne programja? Hát a gyerekek megbotránkoztatása nem az?

p Neki nemcsak a kis igazságai, de még nagy tévedései is terméketlenek

p Neki, a hivatalból, fizetett bomlasztóként soha semmi nem lehet elég jó

p Neki csak élettét nélküli játék a munka, ahhoz képest nem rossz benne

p Neki csak elő-futárja, s csak epigonja, utánzója van: ő az örök Csúcs

p Neki az írás szent dolog, ezért csak Szenteste ír egy-egy sort a Bibliába

p Neki egyedül a magas művészet a szent, maga az élet viszont profán

p Neki a Mű csak egy ürügy, hogy impresszionista „kritikája” csapongjon

p Neki a családja csak egy életnyersanyag, kísérleti terep és a személyzet

p Neki rangon aluli megfogni a csákányt, inkább kampány-beszédet firkál

p Maratoni táncversenyt stb. rendez, aki megalázza magát, az pénzdíjas

p

p x

p p pp

Szabadság

Szabadság, vasra-vert ígéret,

szemünk láttára hervadsz

a rozsdát-vétkező láncok közt,

s azt merik mondani, sziveinket éled:

hogy szabadok vagyunk, azt merik mondani,

árva, némaságtól-szenesedő torku

madarak előtt: előttünk, akik ismerjük sóhajait

a börtönt-próbáló eszmék tüzein tisztuló létnek,

ismerjük kiskorunktól a faluvégeken üldögélő

virág-szakállas öregemberek: a temetők meséit

e hamuban-járkáló országot béklyóba-nyomoritó

foglárról, tudjuk: rácsokká fonodnak a rosszul formált

szavak, s fogaink gyöngy-sövényeit

a kulcsok vitézei kirugdalják, ha rosszul szólunk,

sáros cipőink alatt nyöszörög a harmat, nincs vége

az utnak: nincs vége a bajnak, s a várt, nagy

szabadságról csak bérencek papolnak,

sziveink piros cseppkőbarlangjaiban

gumibotok suhogásán osztozkodó álmok

nyögése visszhangzik, de szemeinkben

alázatot nem tenyészt a kin, állunk

meztelenül, fal felé fordulva, ágyékszőrünket

locsbolja a bordáink csont-zsilipein

átlihegő vér, szemben a kőfalon

fehér krétairás: életet veszt, ki szabadságért sir.

Bari Károly

Budapest, 1972. március 15.

p p p p

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...