Eugéniusz:
Nagy Jenciklopédia – VII.
Emberi lények és az életlényeg
Elv-tettðmagatartásðjellemð sors
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások magyarán írva
p Weöres Sándor:
p Antik ekloga
p
p Mint akit ölnek, törzse hanyat dült, lába kalimpált,
p csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.
p Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,
p fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,
p most szepegett: ”Mit akarsz te bolond? Tréfáltam, eressz el!”
p Tűzben a tűz-okozó még sikongatni se mert,
p hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért, hogy
p hab remegése fölé már bika-súly nehezül,
p inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam
p széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait,
p válla fehérét, mell kupoláit, lenge csipőjét,
p táncos térde közé csúszva kerestem a rést,
p s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába.
p Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.
p Ő fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt?
p Most könnyebb teneked. Hagyj csacsi, bajt ne csinálj.”
p Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?”
p Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót?”
p Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit édes:
p gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd levetem.”
p Egy kapcsot kinyit és már röppen a székre a szoknya,
p néhány könnyű rugás, lenn a selyem bugyogó,
p és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,
p titkon a párja elé meztelenül kibomolt.
p Lázban rája-fonódtam, szertevetette bokáit,
p hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,
p így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben
p lány fiu egy testé, kétfejű ősi alak.
p Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserép-figurái,
p nézni se merték szép szende kisasszonyukat:
p mint cica nyaukolt, mint haldokló hattyú vonaglott,
p s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt.
p Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,
p vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,
p tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:
p itt velem egy, mégis távoli, új idegen,
p fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,
p asszonyi lett, megadó, lángba-borult szerető.
p Végül a hölgy pityeregve s a párna-gubancba gurulva
p hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?”
p Kértem súgva : „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és
p kék szeme rámragyogott cinkosan és kacagón.
p
p
p Aki
p hipnotizőri
p képességével,
p bűbájával, boszorkaságával
p erőszak nélkül is kifoszt, megaláz...
p
p
p Aki
p megtagadja
p a „nagy szerelmünket”,
p ha nem falazok a disznóságaihoz...
p
p
p Aki
p kis sebéről
p panaszkodik neked,
p aki vérben fekszel mellette,
p aki a náthájával küszködik,
p miközben te megszülöd gyereketeket...
p
p
p Aki
p sikertelen
p csábítási kísérletei után
p ócska kurva híred költi
p (vagy erőszakkal vádol...)
p
p
p Aki
p magán-
p bosszúból
p a városnak jólétet ígérve
p tűz ki nagy vérdíjat annak fejére,
p aki fiatalon elcsábította, tönkretette....
p (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)
p
p
p Aki
p a válóperben
p egykori nagy szerelmedből
p a lehető legádázabb ellenséged lesz:
p kisemmizésedre/megbélyegzésedre tör,
p kárörömmel figyeli hajléktalan sorsodat...
p
p
p Aki
p a bírói
p gyakorlatot ismerve-
p kijátszva tartat távol
p téged a saját gyerekedtől...
p
p
p „Ha
p ló nincs,
p szamár is jó” alapon
p fordulsz csak hozzám,
p csinálsz velem programot!
p
p
p Én
p komolyan
p veszem adott szavad,
p te meg bezzeg szeretsz
p könnyelműen ígérgetni...
p
p
p Állítólag
p szeretsz engem,
p de ezt olyannyira
p nem tudod kifejezni,
p hogy ez sose derült ki -
p inkább csak az ellenkezője...
p („pokolba már a szép szavakkal...”)
p
p
p „Szerelmednek”
p nem kis feltétele van:
p fel kell adnom szent meggyőződésem,
p és át kell térnem a te üdvözítő hitedre...
p
p
p Olyan vagy
p mint egy kakukkfióka,
p aki betolakszik a fészekbe,
p majd kilök(i) onnan (fiókáimat)...
p (mint az új feleség/mostohaanya)
p
p
p Ha
p akár egyszer is
p megbuktam a „vizsgádon”,
p nem adsz új esélyt javításra…
p (te amúgy naponta vizsgáztatsz,
p mesterséges próbák elé állítasz)
p
p
p Vagy
p ok nélkül
p durván végleg
p eltaszítasz magadtól
p vagy lelki függőségben,
p szinte leláncolva tartasz!
p
p
p Bármi
p rosszat elhiszel,
p amit rólam hallasz,
p (magadból indulsz ki?)
p és ezek után már egyáltalán
p nem is vagy kíváncsi énrám...
p
p
p Azért
p csúfollak ki
p hangosan és kórusban,
p ami neked is nagyon fáj:
p a végleges vénlányságod miatt...
p
p
p Éhes
p gyermekeid
p és b. nejed
p szemrehányó
p tekintete dacára
p csakis a hobbidnak,
p passziódnak, hóbortodnak élsz...
p
p
p Amíg
p pénzem,
p hírem és
p befolyásom van vagy lehet,
p addig a közelemben sündörög,
p kikezd velem, velem kacérkodik,
p majd úgy eltűnik, mintha
p sose látott volna...
p
p
p Mintha
p atyám vagy
p papom, istenem lennél:
p te mindig jobban tudod,
p hogy nekem épp mi a jó...
p (kiskorúsít/kiskorúságban tart)
p
p
p Titokban
p még esetleg
p beszélsz vagy
p találkozol még velem,
p de mások előtt már régóta
p szégyellsz velem együtt mutatkozni...
p
p
p Minden
p lehető helyzetben
p tüntetően érezteted velem,
p hogy én „rangon aluli” hitves vagyok...
p (mésalliance)
p
p
p Az
p ellened
p elkövetett vétkem
p sose bocsátod meg:
p legyen így hát inkább
p mind a kettőnknek rossz?
p
p
p In flagranti
p Úgy érlek tetten,
p a „dolog” hevében,
p hogy viszem a gyereket is,
p hadd lássa, mit művel az apja...
p
p
p Ha
p egy lány
p nem lehet a tied,
p akkor inkább megölöd,
p hogy így másé se lehessen
p (gyilkosságok szerelemféltésből...)
p
p
p Mindketten
p más-más ételeket szerettek,
p a külön konyha jó út a külön alváshoz?
p Az egyikőtök például bigott vegetáriánus,
p a másikótok meg csak húst hússal enne...
p
p
p Mindenről,
p pláne fajsúlyos dolgokról
p egyedül-kizárólag te döntesz
p - hiszen te keresed a pénzt! -,
p kész tények elé állítod a másikat...
p
p
p Mindig
p van dugipénzed -
p csak azt vallod be,
p amit nem tagadhatsz le
p (a titkolózások elszigetelnek,
p és hazugságokba bonyolítanak)
p
p
p Ha
p a legkisebb
p zűr, ütközés van –
p elmenekülsz anyukádhoz,
p aki - sajnos - tárt karokkal fogad...
p
p
p Kishitűséged
p állandó hódítással
p próbálod kompenzálni:
p mindenkivel gyorsan lefeküdni -
p mint aki száguldó autóból kinézve
p ismerkedne meg a tájjal/emberekkel?
p
p
p Nem
p hangoljátok össze
p a hangszereiteket –
p nincs köztetek összhang,
p - hármas egység: harmónia -,
p csak villa-kanál csörömpölés,
p és repülő/zuhanó csészealjak...
p
p
p Elveszed a lányt,
p pedig látod az anyját,
p milyen csúnya, kövér,
p zsémbes, házsártos lett,
p aki nem szeret sütni-főzni…
p
p
p Nem
p vallod be
p hűtlenséged,
p de úgyis kiderül,
p így párod még ennél
p is többet is feltételez, és érthető,
p ha már nem nagyon hisz neked...
p
p
p Nincs
p kedved hazamenni -
p még meg sem érkeztél,
p és máris csak a panaszáradat dől rád,
p vagy az egész nap otthon unatkozó nej
p jobb/más híján mindent veled beszélne meg...
p
p
p La Fontaine:
p Epigramma
p
p Szeressünk, tosszunk -- ezt a két
p Gyönyört egymástól el ne válaszd;
p Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
p Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
p Két szív, egy rúd s a tokja -- itt
p Oly béke születik, amit
p Nagy oktalanság szájra venni.
p Hét te se feledd, kedvesem:
p Toszás nélkül szeretni -- semmi;
p Szív nélkül toszni -- annyi sem.
p
p
p John Donne:
p Elégia a vetkőzésről
p
p Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
p vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
p S mint harcos, ha ellenségre talál:
p lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
p
p Öved délkörét oldozd meg hamar:
p minden tájnál szebb földövet takar.
p Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
p tapad; más nem lát bele, de nekem
p
p hadd suttogja a susogó selyem
p esése, hogy most lefekszel velem.
p Fűződre régtől féltékeny vagyok,
p de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
p
p Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
p kibukkanó nap nyári kert felett.
p Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
p talpadat nászi templomunk, az ágy.
p
p S le fejdíszed filigrán, csupa fény
p hálójával; hajad szebb diadém.
p Ily fehér ingben égi angyalok
p szállnak a földre; magaddal hozod
p
p azt, mit Mohamed Paradicsoma
p ígér nekünk, örök gyönyört, noha
p a kísértet is vászoningben jár,
p de főleg égnek nem a hajam áll.
p
p Engedd szabaddá szeretőd kezét,
p hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
p Amerikám! Frissen fölfedezett
p földem, melyet bejárok, fölfedek,
p
p aranybányám, országom, hol mohó
p kényúr vagyok, egyeduralkodó,
p s boldog pionír, miközben sötét
p kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
p
p A lélek úgy teljes, ha testtelen,
p s a test akkor egész, ha meztelen.
p Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
p mintha Atlanta kincseket hajít,
p
p s a bolond férfi szeme ott ragad
p gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
p ami képkeret, könyvön díszkötés,
p amatőr-öröm. De ennyi kevés.
p
p Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
p a szeretőnek a nő teste kell.
p A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
p az ördög sem. Engedd le ingedet.
p
p Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
p föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
p Mezítelenül is gondoskodom rólad,
p vagy nem elég egy férfi takarónak?
p
p Faludy György fordítása
p
p
p Nem tudsz
p tréfálkozva „beolvasni”
p csak a már megtelt bilit
p a másikra hirtelen ráönteni,
p amire jön a sár-szar dobálás:
p kis igazatokkal mocskoljátok,
p sőt (n)agyon veritek egymást...
p
p
p Sokáig tűrsz,
p egy árva panaszszó
p sem hagyja el ajakad,
p sőt: mindenhez jó képet vágsz,
p majd egyszer csak kiborítod a bilit,
p és dührohamban alaposan beolvasol...
p
p
p Vagy
p sosem tudtál
p a nemi betegségekről,
p vagy túl sokat is láttál,
p és tartósan szex-fóbiás lettél...
p
p
p Akit
p nem Isten
p rendelt neked,
p azt próbálod erőlködve,
p babonás praktikákkal,
p bűbájjal, zsarolással stb.
p megszerezni és megtartani...
p
p
p Az ismerkedés,
p az udvarlás időszakában
p még csúcsra járatod magad –
p az egybekelésetek után viszont
p már csak takaréklángon üzemelsz...
p
p
p Túl
p sokat
p mutattál
p először magadról,
p nem tudod ezt a szintet
p folyamatosan fenntartani...
p
p
p Mindig
p mindent
p be kell dobni,
p csúcsra kell járni,
p hogy egy ideig-óráig
p megtarthasd a másikat...
p
p
p Egy
p pillanatnyi
p kihagyás és kész:
p elröppen az arany-
p ketrecbe zárt madárkád...
p
p
p Fittyet hánysz
p a rossz előjelekre,
p a baráti intelmekre:
p annál inkább belevágsz
p és kitöröd a nyakad...
p
p
p Felkelti
p a vágyad, a libidód,
p felajzódik a potenciád,
p úgy tesz mintha akarná az aktust,
p majd durván és megalázóan elutasít...
p
p
p Kicsinyesek vagytok,
p mindenen fennakadtok
p mint egy kis papírhajó
p a sekély, köves patakban...
p
p
p Rész
p az egész helyett:
p neked csak a melle/
p feneke/szeme stb. tetszik,
p ahogy most, csúcsformában...
p
p
p Neked
p csak este tetszik,
p amikor éppenséggel
p a legjobb passzában a legszebb...
p
p
p Neked
p itt és most tetszik,
p de hogy mi lesz egy év múlva,
p az titok – azt te sem tudhatod,
p de mégis örök szerelmet ígérsz?!
p
p
p Teljesen kielégíti
p szexuális vágyadat,
p csiklandja érzékiséged
p ha odadörgölőzhetsz
p egy vadidegenekhez
p a tömött, túlzsúfolt buszon...
p
p
p Gyerek-
p lányokra utazol,
p - legális keretekben -,
p mert ott apáskodhatsz,
p imponálhatsz felnőttségeddel...
p
p
p Fixálódik
p a korakamaszkor -
p meghógolyózva és hajat
p húzogatva fejezed ki tetszésed...
p
p
p Otthon
p már nem
p ad magára:
p szőrös, trottyos,
p legatyásodott, slampos
p (kivéve, ha vendég jön...)
p
p
p Minden nap
p újra és újra
p nulláról indulni,
p és újra elnyerni kegyeit,
p mintha ma először találkoznál vele?
p
p
p Ha
p már
p egyszer elvetted,
p akkor nem kell többet
p udvarolni, bókolni stb. –
p ez egyszer s mindenkorra
p le van tudva, ki van pipálva...
p
p
p A
p pornó-
p film hatása:
p az első öt perc izgat,
p majd a többi óra undorít
p (és akár egy életre is elveszi
p a kedved: annyira gusztustalan...)
p
p
p Nem
p egyszerre
p akarnak/szeretnének gyereket:
p a nő retteg a szülési fájdalomtól,
p még csak rabságnak látja az anyaságot...
p
p
p Biztosra mész
p a védekezésben:
p fogamzás-gátláshoz
p egyszer s mindekorra
p sterilizálod-kiherélteted magad...
p
p
p Ki szeret,
p s párra nem találhat,
p oly hontalan, amilyen gyámoltalan
p a szükségét végző vadállat (József A.)
p
p
p A
p tánciskolában
p beléd vert illem-
p szabályokra görcsösen figyelve,
p így mintha kényszerzubbonyban lennél –
p vagy fittyet hányva minden udvariassági szokásra...
p
p
p Az
p abortuszt
p elbagatellizáltad,
p később lett lelki dráma,
p nehezen feldolgozható trauma...
p sőt akár örök meddőséged oka…!
p
p
p Méltatlanra
p pazarolod el
p az ifjúságodat,
p bókod, csókod,
p és leleményes önfeláldozásod
p
p
p Prűd
p családi
p légkörben
p nevelkedtél fel:
p te is ilyen vagy,
p vagy ellenkezőleg:
p egy piszkos-szájú nő,
p aki ocsmányul trágár...!?
p
p
p Túl
p sok-kevés,
p sosem optimális -
p vagy rosszul időzített,
p házasélet helyetti önkielégítés...
p
p
p Fütyi
p komplexus –
p neked túl kicsi van
p egyáltalán/többiekhez képest,
p ami miatt gátlásos, kisebbségi
p komplexusos leszel...
p
p
p Csak
p az erotikus
p kisugárzása hiányzik,
p amúgy tiszta, rendes és
p még helyes is a leányzó...
p
p
p Nem
p volt türelme
p tovább várni
p a szülés után,
p és félrelépett, –
p a felesége meg
p inkább már csak anya lett...
p
p A
p párod
p elzár a világtól -
p háremben őriznek
p kandi pillantásoktól...
p
p
p Ha
p feláll a farkad,
p gyorsan belevered
p és kielégülsz benne
p (az állat az emberben)
p
p
p Az
p önkielégítéshez
p élő gumigésa a partner,
p ez neked így már illúziókeltő...
p
p
p Charles Baudelaire:
p Az ékszerek
p
p Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
p testén sok zengő ékszerével várt rám,
p hódítóbban, mint a mór rableányok
p a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.
p
p Fülönfüggők, karperecek, nyakláncok:
p a drágakő s a nemesfém zenéltek,
p s én megszédültem, mert mindent imádok,
p ahol a csengés elvegyül a fénnyel.
p
p A pamlagon engedte, hogy szeressem,
p s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,
p s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,
p ágaskodott és rázta, mint a partot.
p
p Szemével rajtam, készséges vadállat,
p új pózokat talált vágyunk hevében,
p és odaadást kevert bujasággal,
p hogy változatainktól nőtt a kéjem,
p
p s karja, csípője. Olajsima combja,
p haja, mely arcához hajolt keretnek,
p dereka, mintha hattyú nyaka volna,
p hasa s melle, szőlőmben dús gerezdek;
p
p talán mindez Rossz Angyal praktikája
p volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem
p egyensúlyától, ki kristálysziklára
p kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;
p
p és mintha Antiópé csípőjére
p emelné egy ephébosz felsőtestét
p s öle, mit domborműnek tárt elébem,
p és ajka, min fénylett a finom festék.
p
p A lámpa elhatározta: kilobban,
p nem világolt, csak a kandaló lángja,
p s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal
p vért öntött el húsán, mely csupa ámbra.
p
p Babits Mihály fordítása
p
p x
Az Élet vagy halál a tét:
plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek
Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -
hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
|