Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia – VI.

Emberi lények és az életlényeg

Elv-tettðmagatartásðjellemð sors



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



p Petőfi Sándor

p MI A SZERELEM?

p

p Süldő poéták, bikficek,

p Ugyan ne csiripeljetek

p A szerelemről! kérlek szépen

p Az emberiség szent nevében,

p Melyet kínpadra vonni vétek,

p Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.

p Tudjátok: melyik fán terem,

p Milyen madár a szerelem?

p A kotyvaszték, mit fejetek

p Rosz bögréjében főztetek,

p A sóhajtások galuskája

p Pityergések levébe hányva,

p Epedéssel megsáfrányozva

p Vagy kakasdühhel megborsozva,

p Oh én szerelmes istenem,

p Ez még koránsem szerelem!

p Még várjatok, kis bikficek,

p Kissé nagyobbat nőjetek,

p Hogy a szerelmet ismerjétek

p És azt megénekelhessétek. -

p Viselni hosszú éven át

p A szívben a kétség nyilát,

p Teremteni legmelegebb

p Vérünkből szép reményeket,

p Csak azért, hogy meghaljanak,

p Hogy minden istenadta nap

p Legyen egy-egy kedves halottunk,

p Kit kínosan kell megsiratnunk;

p A rágalomnak óriási

p Kigyófarkával szembeszállni,

p Eltűrni oly bántalmakat,

p Mit megtorolni nem szabad,

p Mert kedvesünk azé, ki bánt,

p Aztán elvenni a leányt,

p Eldobni érte szabadságunk,

p Mely legimádottabb sajátunk,

p S fölvenni a könnyű szabadság

p Helyett az élet súlyos gondját,

p Dolgozni napok s éjeken,

p Hogy ételünk s ruhánk legyen;

p S ha feleségünk tán szeszélyes,

p Magunkat szabni szeszélyéhez,

p Hogy már ha kell örömtelennek

p Lenni egyik vagy más életnek,

p Mienk legyen örömtelen...

p Lássátok, ez a szerelem!

p

p Koltó, 1847. október

p

p

p Aki

p maga cifrálkodik,

p mert a nőnek jól kell öltöznie,

p és szépségszalonokba járkál stb.,

p a férjét meg túrkálóból ruházza:

p - majdhogynem madárijesztőnek -,

p elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél

p (és így legalább más sem vet rá szemet)

p

p

p Aki

p minden

p percéről

p és gondolatáról

p elszámoltatja párját:

p szerinte ez nem bizalmatlanság,

p illetve nem beteges kíváncsiság,

p csak a „felettes-én” ellenőrzése...

p

p

p Aki

p engedélyem

p beleegyezésem nélkül

p kutakodik magánleveleimben,

p naplómban, telefonomban stb.,

p mert úgymond neki mindent,

p de mindent tudnia kell rólam,

p nekünk már nem lehetnek

p egymás előtt titkaink...

p

p

p Aki

p minden

p párbeszédet

p egy ki kit győz le

p lelki szópárbajnak vesz,

p és mesterien forgatja fegyverét,

p mert ő ebben a legjártasabb –

p főzése, varrása, lakásszépítése stb.

p már sok kívánnivalót hagy maga után...

p

p

p Aki

p szerelmével

p ügyesen hiteget,

p de végül pofára ejt,

p és amire te érthető,

p de rossz választ adva

p emiatt végleg begubózol,

p s már nem hiszel senkinek,

p s agglegény/vénlány maradsz...

p

p

p Aki

p úgy tesz,

p mintha segítene

p lelki szennyesem mosni –

p de közben kiteregeti az utcára,

p kipletykálja a szomszédasszonnyal...

p

p

p Aki

p állandóan támad,

p magánvád alá helyez,

p csakhogy folyamatosan

p védekezésre kényszerítsen,

p és így ne kerüljön terítékre

p az ő zűrös-bűnös viselt dolga...

p

p

p Aki

p élvezi

p az általam nyújtott

p biztonságot, kényelmet,

p kihasználja papucs mivoltom,

p de amúgy lenéz, megmosolyog,

p és a hátam mögött mással kinevet...

p

p

p Aki

p mindig

p félbeszakít,

p és így kizökkent,

p ha épp belelendülnék Dolgomba,

p minden apró-cseprő dolgával zavar...

p

p

p Aki

p csakis

p az emberiség barátja,

p mint az írófejedelem, egy Kazinczy,

p akit hidegen hagy szenvedő hitvese,

p aki éppen most az ő közelében vajúdik...

p

p

p Aki

p nem nyugszik

p bele az elválásba:

p tíz év múlva is hideg-háborúzik,

p pedig exneje már rég új párra lelt...

p (kik mások, mint az ártatlan, vétlen

p közös gyerekek sínylik meg mindezt…)

p

p

p Aki

p passzívan

p szemet huny,

p netán aktívan kerít is,

p ha a szerelme/szeretője,

p vagy épp a lánya, felesége

p a sarkon/neten árulja magát

p (neki így annyival kevesebbet,

p esetleg semmit sem kell dolgoznia)

p

p

p Még

p soha nem

p izzadtak meg együtt

p a játékban/sportban,

p vagy épp a táncban,

p sőt szeretkezésben,

p így nem érezhették,

p és nem tesztelhették

p a másik szagát/illatát,

p és ennek hiányában

p esküdtek örök hűséget...

p

p

p Aki

p tanítónő létére

p annyira érzéketlen

p a lelki-szellemi dimenziókra,

p hogy teljesen értetlenül fogadja,

p ha megkérdezik tőle: mi része volt

p neki abban, hogy férje rákban halt meg

p

p

p Lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon

p hogy a babám gyönge szíve ne fájjon

p nincs az úton se patika, se gyógyszer, se orvos

p a babám gyógyít nem a katonaorvos

p

p Beteg vagyok a szerelem betege

p két fekete szemmel vagyok megverve

p két fekete szemmel vagyok megverve, megverve

p nem gyógyít meg csak a babám szerelme

p https://www.youtube.com/watch?v=J-l9tq2O36Y

p

p

p Szerelmi

p bánatodat

p nem a tanulság levonásával,

p és javítással/új társ keresésével,

p de egyre több és nagyobb

p ivászattal „gyógyítod”?

p

p

p Aki

p nemcsak

p hogy hálátlan,

p de még bele is harap

p a neki/rajta segítő kézbe:

p bántja „büszkeségét”, hogy

p most épp ő szorul feleségére...

p

p

p Aki

p az önelfogadás

p masszív hiánya miatt

p csak kötözködik, kellemetlenkedik,

p aki a kákán is csomót keresve kötekedő,

p akinek odaadó hitveséhez nincs egy jó szava...

p

p

p Aki

p a kapcsolatát féltve

p nem mond életmentő igazságot,

p mert fontosabb neki a társ maradása,

p mint annak igaz boldogsága/üdvössége...

p (mint pl. a Vadkacsa házaspárjában a nő –

p de az igazság kiderül, jön a külső „segítség”,

p amibe a legártatlanabb, a gyerek hal bele...)

p

p

p Aki

p a végsőkig

p próbára teszi

p társa feltétlen szeretetét,

p ami ugyan tényleg kegyelem,

p amit így nem is lehet kiérdemelni,

p de mégis lehet rá érdemtelenné válni...!?

p

p

p „Ha

p nem Te

p leszel a párom,

p akkor megölöm magam!”

p Hogyan lehet jól kijönni

p egy ilyen szintű zsarolásból?

p Mert ebből a párból csak egyet,

p jó esetben elsőt és utolsó választunk!

p

p

p Aki

p évenként

p egyszer nagyot

p „alakít”, tesz, segít,

p hősiesen kiáll társáért/családjukért,

p de sok apró figyelmességet mulaszt,

p és sok „kis apró” lelki sérülést okoz...

p

p

p Aki

p holtáig alkot

p a család rovására

p „titkos remekművet”,

p és elvárja a csodálatot,

p hogy mindenki őt szolgálja,

p s felesége dolgozzon helyette,

p amíg ő csak a szerepét játssza...

p

p

p Itt benn vagyok

p a férfikor nyarában...

p

p Itt benn vagyok a férfikor nyarában,

p Az ifjuságnak eltűnt tavasza,

p Magával vitte a sok szép virágot,

p A sok szép álmot, amelyet hoza,

p Magával vitte a zengő pacsírtát,

p Mely fel-felköltött piros hajnalon...

p Milyen sötét vón a világ, az élet,

p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

p

p Elszállt az égről a piros sugár és

p Elszállt a földről a dalos madár,

p Üres fészkébe énekelni a bús

p Szellő vagy a haragos vihar jár:

p Ábrándaimnak száraz erdejében

p Csörög, csörög már s nem susog a lomb...

p Milyen sötét vón a világ, az élet,

p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

p

p Az ég arany hajnalcsillagja s a föld

p Ezüst harmatja mind, mind elvesze,

p Letörlé őket kérlelhetlenűl a

p Rideg valóság szigorú keze;

p Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,

p A gondok fojtó levegője nyom...

p Milyen sötét vón a világ, az élet,

p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

p

p Regényes bércek kősziklái közt folyt

p Csengő morajjal egy tündér patak,

p Dicsvágy patakja! Ajkaim belőle

p Sok boldogító mámort ittanak.

p Foly még ma is, de más igyék vizéből,

p Én nem iszom, többé nem szomjazom...

p Milyen sötét vón a világ, az élet,

p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

p

p Ha elfordúlok enmagamtul és mint

p Polgár végigtekintem a hazát,

p Szemem megromlott satnya ivadékot,

p Egy pusztulásnak indult népet lát.

p Karom feszűl, szivem tombol! Mi haszna?

p Mást nem tehetek, csak sirathatom...

p Milyen sötét vón a világ, az élet,

p Ha nem szeretnél, fényes angyalom!

p

p Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,

p Oly lángolón, oly véghetetlenűl,

p Áraszd reám a fényt s a melegséget,

p Mely isten arcáról szivedbe gyűl;

p Az a te szíved egyetlen világom,

p Nappal napom és éjjel csillagom...

p Milyen sötét vón a világ, az élet,

p Ha nem szeretnél, fényes csillagom!

p

p Petőfi Sándor

p Pest, 1848. Szeptember

p

p

p Magát

p se ismeri,

p így nem is

p szeretheti jól,

p vagy éppenséggel

p Isten helyett önmagát imádja:

p hogy tudna így egy másikat szeretni?

p

p

p Rossz

p gyermekkori

p beidegződése,

p szocializációja és

p interiorizációja miatt

p havi virágzását havi bajnak

p mondja és így is éli meg –

p előtte, közben, utána

p elviselhetetlen...

p

p

p Kiherélt vallásod,

p és/vagy szüleid intelme miatt

p bűntudattal jár(na) az önkielégítés,

p meg is tiltod magadnak a maszturbálást –

p vagy épp ellenkezőleg: itt reked meg

p a nemi életed, képzelt partnerekkel,

p s nem bonyolódsz párkapcsolatba…

p

p

p Micsoda

p megcsalás az,

p ha szerelmeskedés közben

p másra gondol, mást képzel ide -

p amúgy nem lép félre/tör házasságot…

p (vagy mint Makra, a házi béke kedvéért

p teljesített házastársi kötelessége közben

p erotikus női fényképeket nézegetett…)

p

p

p Nincs

p türelmetek

p szépen összeszokni,

p egymást finoman és

p tapintatosan tanítgatni,

p akár külső segítséget kérni,

p s marad a szexuális nyomor,

p élvezet-kéj helyett szenvedés-kín

p (majd külön-alvás, megcsalás, válás...)

p

p

p Az

p intim

p szerelmi együttlét

p varázsát meg/széttörő

p hang, illat, mozdulat,

p szó, arckifejezés, történés...

p

p

p Zavartalan

p együttlét helyett

p folyamatos bujkálás -

p állandó rettegés a lebukástól,

p a tetten érés szégyenétől,

p a kipellengérezéstől...

p

p

p Szex

p aktíva

p helyett passzíva -

p úgy gondolod, hogy egy nő

p semmiben sem kezdeményezhet:

p se ismerkedésben, se ölelkezésben...

p

p

p Nincs

p türelme

p megvárni, amíg

p a másiknak is megjön a kedve,

p ill. nem tud kedvet csinálni hozzá,

p így marad - a házi béke kedvéért -

p az úgynevezett házastársi kötelesség)

p

p

p Maga

p sem veszi észre, hogy

p folyton valami alibit keres:

p csakhogy ne kelljen összebújni,

p s nem is keresi az elhidegülés okát...

p

p

p Pszichoszomatikus-

p bármikor fejfájós, vagy

p előkelőbben migrénes lesz,

p csakhogy legyen mindig kifogás,

p hogy itt és most éppen miért

p ne közeledjen a férj...

p

p

p Egy

p pillanatnyi

p hangulatnak,

p ill. hipnózisnak engedve

p elcsábulsz - drága árat fizetsz:

p válás, kisemmizés, nem kívánt gyermek,

p sokáig fizetett gyerektartás, nyomor stb. stb.

p

p

p Ki

p miatt

p nincs gyerek –

p ki megy el előbb

p megalázó orvosi vizsgálatra -

p mennyi önkínzás és orvosi tortúra,

p míg netán ki nem derül a lelki ok,

p olykor csak a lombik-bébi vagy

p az örökbefogadás után…...

p

p

p Petőfi Sándor:

p Minek nevezzelek?

p

p Minek nevezzelek,

p Ha a merengés alkonyában

p Szép szemeidnek esti-csillagát

p Bámulva nézik szemeim,

p Mikéntha most látnálak először...

p E csillagot,

p Amelynek mindenik sugára

p A szerelemnek egy patakja,

p Mely lelkem tengerébe foly -

p Minek nevezzelek?

p

p Minek nevezzelek,

p Ha rám röpíted

p Tekintetedet,

p Azt a szelíd galambot,

p Amelynek minden tolla

p A békesség egy olajága,

p S amelynek érintése oly jó!

p Mert lágyabb a selyemnél

p S a bölcső vánkosánál-

p Minek nevezzelek?

p

p Minek nevezzelek,

p Ha megzendűlnek hangjaid,

p E hangok, melyeket ha hallanának,

p A száraz téli fák,

p Zöld lombokat bocsátanának

p Azt gondolván,

p Hogy itt a tavasz,

p Az ő régen várt megváltójok,

p Mert énekel a csalogány -

p Minek nevezzelek?

p

p Minek nevezzelek,

p Ha ajkaimhoz ér

p Ajkaidnak lángoló rubintköve,

p S a csók tüzében összeolvad lelkünk,

p Mint hajnaltól a nappal és az éj,

p S eltűn előlem a világ,

p Eltűn előlem az idő,

p S minden rejtélyes üdvességeit

p Árasztja rám az örökkévalóság -

p Minek nevezzelek?

p

p Minek nevezzelek?

p Boldogságom édesanyja,

p Egy égberontott képzelet

p Tündérleánya,

p Legvakmerőbb reményimet

p Megszégyenítő ragyogó valóság,

p Lelkemnek egyedűli

p De egy világnál többet érő kincse,

p Édes szép ifjú hitvesem,

p Minek nevezzelek?

p

p

p A

p feleséged

p módszeresen

p lejárat a gyerekeid előtt,

p így próbál nyomást gyakorolni,

p hogy ne annyira hivatásodnak élj,

p de jóval több legyen a konyhapénz...

p

p

p Micsoda

p extra igények!

p A nőd szabóhoz,

p kozmetikushoz, lovagolni jár,

p és még bejárónőt, társalkodónőt

p is szeretne/akar tartani...

p

p

p Nőd

p mára már csak

p egy konyhai bio-robotgép:

p szakács-, és mosónő forma,

p ilyen szagú, kezű és bőrű…

p

p

p Három

p a magyar

p igazság itt is -

p három nőtárs

p kellene neked:

p egy a konyhádba,

p egy a hálószobádba,

p egy társalgó a szalonba -,

p csak arra kéne vigyáznod,

p hogy egymásról ne tudjanak?

p

p

p Az

p új asszony,

p ha nem cselédnek jön,

p vagy nem te alkotod meg őt,

p fenekestől felforgatna mindent,

p eddigi agglegény életed rögzült formáit…

p (G. B. Shaw: Pygmalion - My Fair Lady)

p

p

p Olyan

p nőt veszel el,

p aki nem érti a nyelved,

p akivel angol konyhanyelven,

p minimális szinten társalogtok,

p akinek verset/viccet se mondhatsz...

p

p

p Nincs

p kulcsotok

p egymás túl zárt lelkéhez -

p ugyan magyar szavakkal,

p de mégis egy más nyelven

p beszéltek el egymás mellett...

p

p

p Mindig

p a másiknak,

p vagyis neki

p és nem nekem

p kéne egy kicsit,

p de inkább nagyon

p és mielőbb megváltozni!?

p

p

p Aki

p nem

p egyenrangú társat,

p de parancsát vakon

p teljesítő „katonát” keresgél...

p

p

p Akivel

p egy csónakban eveztek:

p ő csak evezget, de inkább

p csak napozik, te meg gályázol...

p

p

p Nincs

p ínyedre

p a vagyonközösség -

p amit te hoztál, az a tied?

p Örökké a szemére hányod,

p hogy nem volt hozománya

p (vagy ha volt is, már elment,

p de megmaradt ő, a csúnya nő)

p

p

p Akitől

p soha nincs,

p nem is lehet

p egy perc nyugalmad,

p folyton zsémbel, perel stb. -

p max. vészjósló csendben van...

p (pl.: Arany János - Jóka ördöge)

p

p

p Petőfi Sándor

p A virágnak megtiltani nem lehet...

p

p A virágnak megtiltani nem lehet,

p Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

p Kikelet a lyány, virág a szerelem,

p Kikeletre virítani kénytelen.

p

p Kedves babám, megláttalak, szeretlek!

p Szeretője lettem én szép lelkednek -

p Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden

p Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

p

p Titkos kérdés keletkezik szívemben:

p Mást szeretsz-e gyöngyvirágom, vagy engem?

p Egymást űzi bennem e két gondolat,

p Mint ősszel a felhő a napsugarat.

p

p Haj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára

p Tündér orcád tejben úszó rózsája:

p Bujdosója lennék a nagy világnak,

p Vagy od'adnám magamat a halálnak.

p

p Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

p Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

p Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

p Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

p

p x



Az Élet vagy halál a tét:

plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek

Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -

hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…