Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia – II.

Emberi lények és az életlényeg

Elv-tettðmagatartásðjellemð sors



Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



p A molnár, a fia meg a szamár

p Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

p Egyetlen szamarát el kellett adnia.

p Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

p lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

p vállukra veszik, és mennek a teherrel,

p a molnár és fia. Szembejön egy ember,

p s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!

p Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"

p Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága

p van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,

p hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

p Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,

p s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

p "Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -

p pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

p hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"

p "Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva

p maga helyett apját ülteti szamárra,

p s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:

p "Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

p Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"

p "Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,

p üljön föl mögéje. Így kocognak most már

p egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

p Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

p "Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!

p Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

p Addig hajszolják, míg betörik a hátát."

p Leugrik a fiú, lesegíti apját,

p a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

p hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

p Szaporán lépkednek utána az úton.

p Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -

p úgy látszik, a világ a bolondját járja:

p úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

p s lohol a nyomában fiastul a molnár!"

p Erre már a molnárt elfogja a méreg.

p "Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

p Nem érdekel eztán senki fecsegése.

p Mától nem adok, csak a magam eszére."

p La Fontaine

p

p

p

p Megfelelési kényszer

p Annyi nehéz illemszabályt

p vertek a fejedbe/interiorizáltál,

p hogy életed már csak elfojtások sorozata -

p olyan erős az önkontrollod, az öncenzúrád,

p hogy sehol sem tudod lazán elengedni magad:

p mintha pl. a spanyol etikett szerint étkeznél,

p kínosan mesterkélten és így örömtelenül…

p

p

p Salto mortale

p A baráti kötelékek

p erős védőhálója nélkül

p önként vállalsz brahiból,

p önigazolási kényszerből

p egy hősködő halálugrást

p Vagy csak úgy csinálsz,

p mintha tényleg így lenne,

p s ingyen-cirkuszt produkálva

p azt várod, hogy csodáljanak

p

p

p Jóvátehetetlenül

p A bánat szétszedi eszedet,

p hogy annyi mindent nem tudsz jóvátenni –

p pedig úgy érzed/hiszed, hogy ez a minimum:

p görcsösen igyekszel visszaszívni a bántó szót…

p A megbánásra és bocsánatkérésre nem jut időd…

p

p

p Váltságdíj

p Kiválthatatlan

p A bűn rabságában

p oly régóta senyvedsz,

p de gőgösen elutasítod

p az érted küldött váltságot,

p illetve azt az örömhírt, hogy

p tényleg van bocsánat, és

p nem hiábavaló a bánat…

p

p

p Késő/hiába a bánat?

p Akik már olyan mocskosak,

p hiszen annyi bűnt követtek el,

p hogy így már nem is mernek

p "Isten színe elé állni"…

p Bűntudatosan tengődnek,

p vagy horribile dictu egyre

p jobban szolgálják a Sátánt,

p „bűnözői” karriert futnak…

p

p

p Minden eladó!?

p A hipermarketben

p bűnbocsánat is kapható -

p minél nagyobb uzsorás valaki,

p és így annál több a pénze,

p annál kisebb teher neki

p kifizetnie a váltságdíjat,

p s biztosítania magának

p a legeslegjobb helyet

p a Mennyországban…

p

p

p Csorba

p Amit el lehet,

p azt el is rontasz,

p s meg sem próbálod

p kiköszörülni a csorbát -

p inkább az átlátszó, gyenge

p magyarázkodásra, mentegetőzésre

p pazarolod drága, mert véges idődet

p

p

p Divatmajmoló

p A divathullámon lovagláshoz

p nyáron akár fekete bundát,

p télen atlétatrikót veszel fel…

p Egész vagyont költhetsz arra,

p ami amúgy nem is áll jó neked,

p de még a fortélyos önkínzásig is elmész…

p

p

p A

p kisebb rossz

p nem választója

p Semmit nem áldoz,

p ezért mindent veszít

p Ő nem egyezik bele

p a kisujja amputálásába,

p amitől így elmérgeződik

p keze, karja, és egész teste…

p

p

p Jelen nem való

p Akik mindig abban

p reménykednek, hogy

p majd holnap, holnapután,

p vagy visszaképzelgik magukat

p a – sohasem volt – aranykorokba,

p mely kellemes/fájó nosztalgia amúgy

p semmire se kötelezi őket ma, itt-most…

p

p

p Az

p ifjúkori álmoktól

p végleg eltávolodók

p Akik kompromisszumok

p címén egyre jobban megalkudtak,

p s ezt alkohollal, rajongással vagy

p öregedve, cinizmussal kompenzálják

p

p

p Három napon túl

p Ők nem úgy néznek magukra,

p ahogy egy csodára nézni illik,

p és magától értetődőnek veszik,

p ami már nekik megszokott…

p Akik mindaddig nem eléggé

p értékelik, amik s amijük van,

p míg az nem kerül végveszélybe,

p vagy nem vesztik végleg el -

p pl. amputáció előtt-után…

p

p

p Hitehagyott

p Akik kiábrándultak

p a langymeleg történelmi egyházakból,

p akiket tönkretettek a folyton tüzelő

p szekták és az önistenítő vezéreik,

p és a mosdóvízzel együtt istengyerek

p mivoltukat és a Jóistent is kiöntötték…

p

p

p Nekem így is jó!?

p Akik most döbbentek rá,

p milyen gagyit sóztak rájuk

p a second hand túrkálókban,

p a szellemi ócskapiacokon,

p de már röstellik visszavinni,

p nem mernek reklamálni, cserélni

p

p

p Akik

p „kívülről”, pl.

p az úgynevezett

p politikai-gazdasági

p Rendszerváltásoktól

p várták volna személyes

p megváltásukat, egyéni

p és családi boldogságukat

p (csak nekik ne kelljen

p változtatni és változni)

p

p

p Önleértékelő

p Akik aktuális fizetettmunka-

p nélküliségük miatt magukat

p feleslegesnek, parazitának,

p káros elemnek érzik, ami

p a melegágya, előidézője

p az ún. betegségnek, ami

p rosszul értve tovább nehezíti

p az újrakezdést, a kitörést

p (ördögi kör)

p

p

p Hattyúdaltalan

p Akik rút kiskacsaként

p súlyos önleértékelésben vannak,

p pedig amúgy, a saját helyükön

p műfajukban gyönyörű hattyúként

p élhetnének és virulhatnának

p

p

p Varázsigék közkincsei

p Az emberiség nagy tanítói,

p bölcsei, művészei, írói, költői

p közvetítik hozzánk,

p nem viszik a sírba

p azokat a varázsigéket,

p amelyekre megnyílik

p egy másik ember

p gazdag lelkivilága,

p amelyekkel saját lelkünkben

p is új dimenziókat fedezünk fel,

p amelyekre az ölni akaró kéz ölelni fog,

p amelyre a zsugori megnyitja bukszáját…

p

p

p Ingyen örökség

p Csak tiszta forrásból

p A közmondások nem hazudnak

p Édes anyanyelvi szinten közérthető

p letisztult, kipróbált életbölcsességek

p Se a kereket, se ezt nem kell újra feltalálni

p E szellemi kincsek az utcán/polcon hevernek...

p Ezek nem filozófiai tolvajnyelven, álproblémákról,

p szőrszálat hasogatva, belterjesen stb. szólnak –

p de minden keresőnek könnyen kezelhető

p szellemi varázseszközöket adnak a kezébe,

p hogy rájöjjön mi – nem – szolgálja a javát,

p hogy igaz ön-és emberismeretre tegyen szert,

p hogy megkülönböztesse a barátot az ellenségtől,

p és a többi, és a többi…

p

p

p Szegény

p emberek -

p közmondások

p A sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt

p A szegény, ha kevély, az ördög is neveti

p A szegény Húsvét napján is fekete vasárnapot ül

p A szegényt mindenki kerüli

p Bőrét is lehúznák a szegénynek

p Eleget élt a szegény, ha korán meghalt

p Falatját a szegény nyállal ereszti fel

p Szegény ember vízzel főz

p Olcsó húsnak híg a leve

p Gazdag hízik, szegény fázik

p Bús, mint télen a szegény

p A szegényt a kutya is megugatja

p Ha szegény vagy, ne táncolj

p Jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el

p Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik

p Kinek szegény sorsa, eleven megholt az

p Könnyebb a szegényt kicsúfolni, mint felruházni

p Mindig valami bibéje van a szegény embernek

p Ne bántsd a szegényt, szúrd ki a szemét

p Nehéz a szegénynek tisztre hágni

p Nehéz a szegény legénynek becsület kapni

p Nincs nagyobb bolond, mint a szegény

p Nincs rosszabb a szegény zsidónál

p Senki sem barátja a szegénynek

p Szegény ember étele helyett is aluszik

p Szegény embernek szerencséje is szegény

p Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg

p Szegény mindenütt láb alatt van

p Szegény sors az, amelynek nincs irigye

p Szegény ajándéka drága

p Szegénynek szegény a barátja

p Szegény embert az ág is húzza

p Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények

p Sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat

p Sok bűn oka a szegénység

p Szegénység és öregség két nagy teher

p

p

p Huncut

p Ócsó mán a pásztor,

p Nincsen becsületi!

p A nagy gazdák előtt

p Mind huncut a nevi.

p

p Ha valamije van

p Azt mondják, hogy lopta,

p Ha semmije sincsen,

p Hogy elkorhelkodta.

p

p Hát a szegény pásztor,

p Hogyne szomorkodna:

p Kicsinke a kenyér,

p Kevés a szalonna.

p

p

p Légy szorgalmatos.

p – Magyar közmondásokban. –

p

p Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

p Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

p S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

p A hallgatás ugysem töri be a fejed.

p

p Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

p Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

p Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

p Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

p

p Idejében fogd meg fülét a dolognak,

p Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

p Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

p A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

p

p Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

p Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

p Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

p Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

p

p Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

p Restelni is restel, a falat támasztja;

p Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

p S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

p

p Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

p Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

p Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

p Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

p

p Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

p Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

p De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

p Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

p

p Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

p Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

p Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

p Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

p

p Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

p Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

p Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

p A sült galambra meg szád hiába tátod.

p

p Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

p Embernél a munka, Istennél az áldás,

p Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

p Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

p

p Mindszenthy Gedeon

p

p

p Szegény-gazdag

p duplafenekű párbeszéd

p A szegény ránéz a gazdagra,

p s ezt gondolja:

p "Jaj, de gazdag vagy te".

p A gazdag ránéz a szegényre,

p s ezt gondolja:

p "Jaj, de szegény vagy te".

p A szegény belül, a lelke mélyén

p így kiált a gazdag felé,

p teljes meggyőződéssel:

p "Adj pénzt, adj pénzt".

p A gazdag belül, a lelke mélyén,

p így kiált a szegény felé,

p éppoly meggyőződéssel:

p "Nem adok, nem adok".

p Minthogy erről nem beszélhetnek,

p társalgásuk folyton elakad.

p Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó

p

p

p Kínai kancsó jelenség

p 1.

p Amiért te évekig küszködsz, az neki ennyi!

p Az úri vendég egy laza mozdulattal összetöri azt,

p ami a család egyetlen komoly értéke, kincse volt…

p És ezt te nem mered, röstelled a tudomására hozni!

p 2.

p És ennek a fordítottja, egy Maupassant novellából:

p amikor a szegény kölcsönkér egy ékszert a gazdagtól,

p és elveszíti, és csak úgy tudja megadni, hogy eladósodik,

p míg sok-sok év után meg nem tudja, hogy olcsó bizsu volt…

p

p

p Heti-rend

p Vasárnap bort inni,

p hétfőn nem dolgozni,

p sej, kedden lefeküdni,

p szeredán fölkelni.

p Csütörtökön írni,

p pénteken számolni,

p ej, szombaton kérdezni,

p mit fogunk dolgozni.

p (népdal)

p

p

p La Fontaine:

p A tücsök meg a hangya

p

p A tücsök dalolt egyre, bár

p Ízzott a nyár,

p Úgyhogy mikor jött a komor

p Tél, része gond volt és nyomor:

p Még egy picinke kisdarab

p Legye, vagy férge sem maradt.

p Hét ment is a hangyához át

p Elpanaszolni nyomorát,

p És kérte, adjon néki kölcsön

p Zsákjába egy kis magot töltsön.

p Új aratásig, legalább.

p "Majd megadom, lesz erre gondom,

p Nyáron, tücsök-szavamra mondom

p A tőkét meg a kamatát."

p Bosszantja a tücsök kalandja,

p Nem is adott magot a hangya. -

p De ezt kérdezte végre tőle:

p "Mit tettél a meleg időbe?"

p "Éjjel-nappal munkába voltam,

p Fűnek-fának folyton daloltam." -

p "Daloltál? rendbe van, komám,

p Akkor ma táncolj, szaporán." -

p Kosztolányi Dezső fordítása

p

p

p A szegénység előnyei

p 1.

p Például az ember nem

p rohan „panaszával” rögtön orvoshoz

p Pláne nem maszekhoz, aki akar valamit találni,

p hogy azután ismét felkeresd, állandó paciens légy.

p Hisz nincs egészséges, csak ki nem vizsgált ember...

p Se patikába – se kuruzslókhoz csodaszerekért stb.

p 2.

p Az urak kitapossák, bejáratják a cipőt,

p amit azután levetve, megunva rád hagynak,

p s neked már nem kell ezzel bajlódni…

p (Márai Sándor: A szegények iskolája)

p

p

p Szegénységet fogadó

p Az ún. szent szegénységet

p magasztalod egyedül üdvözítőként,

p de anélkül, hogy valaha is egy ideig

p gazdag, elég jómódú lehettél volna,

p vagy fikcióban, regényben-filmen

p elképzelted-átélted, megértetted volna

p a gazdagság előnyeit és hátrányait…

p

p

p Bajtetéző

p Ha szegény vagy,

p ez a gyülekezetedben biztos jele annak,

p hogy nincs - jó - kapcsolatod az élő istennel,

p mert akkor meghallgatná imáid/megáldana bőséggel.

p így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,

p de még a bűntudatod súlya is folyton víz alá akar nyomni…

p

p

p Jó/balszerencse

p Te vagy az a halász,

p aki kifogja az aranyhalat,

p aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

p Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

p aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,

p míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,

p melyet így már sokkal inkább éreztek nyomornak…

p

p

p Polarizálódás

p Magyarország

p Te sem termettél ám szakácsnak.

p Magyarország, édes hazám!

p A sűlt egy részét nyersen hagynád,

p S elégetnéd más oldalán.

p Míg egyfelől boldog lakóid

p Megfúlnak a bőség miatt:

p Hát másfelől meg éhhalállal

p Megy sírba sok szegény fiad.

p Petőfi Sándor

p Eperjes, 1845. április

p

p

p SZÉP ERNŐ:

p NEM VOLT JÁTÉKOM

p

p Mikor én kis fiu voltam,

p Kis lovon nem lovagoltam,

p Nem volt nékem ponnilovam,

p Ponnilovam,

p Ponnilovam,

p Pedig de szép mikor rohan.

p

p Ponnilovon sose ültem,

p Kis biciklin se repültem,

p Nem volt szép kis kerékpárom,

p Kerékpárom,

p Kerékpárom,

p Pedig de jó rajta nyáron.

p

p Nem volt képes meséskönyvem,

p Nem volt csak iskoláskönyvem,

p Pedig de jó otthon este,

p Otthon este,

p Otthon este

p Lapozni ábrát keresve.

p

p Sohase volt színes kockám,

p Kis kastélyom, kis tornyocskám,

p Kis hajócskám, kis vasútam,

p Kis vasútam,

p Kis vasútam,

p Elutazni sose tudtam.

p

p Én nem kaptam kardot, csákót,

p Szép sárgaréz messzilátót,

p Sose vittek hippodromba,

p Hippodromba,

p Hippodromba,

p És lyukas se volt a ponyva.

p

p Az a ponyva szétment régen,

p Elmult az én gyermekségem,

p Én már régen felserdűltem,

p Felserdűltem,

p Felserdűltem,

p A nagyok közzé kerűltem.

p

p Én játékot már nem kérek,

p A gondoktól rá se érek,

p De meghalok én is egyszer,

p Én is egyszer,

p Én is egyszer

p S a mennyországba megyek fel.

p

p Kiállok majd a tejútra,

p Arra visz az isten útja,

p Az újjamat majd felnyújtom,

p Majd felnyújtom,

p Majd felnyújtom,

p Ha elsétál a tejúton.

p

p Észrevesz az isten engem,

p Megszólalok szépen, csendben:

p "Kérem én még nem játszottam,

p Nem játszottam,

p Nem játszottam,

p Játszani akarok mostan."

p

p Megfogja majd a kezemet,

p Angyalok közt maga vezet

p Szegény gyerek otthonába,

p Otthonába,

p Otthonába,

p Mennyei gyerekszobába.

p

p Megkapom ott kardom, csákóm,

p Szép sárgaréz messzilátóm,

p Képes könyvem, színes kockám,

p Szines kockám,

p Szines kockám,

p Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.

p

p Ami nem volt, lesz ott jócskán,

p Kis vasútam, kis hajócskám.

p Beültetnek hippodromba,

p Hippodromba,

p Hippodromba,

p Csak én élvezem magamba.

p

p Hogyha kedvem abban telik,

p Ponnilovam megnyergelik,

p Kis biciklim előhozzák,

p Előhozzák,

p Előhozzák,

p Úgy járom a mező hosszát.

p

p Égmezőben alkonyatban

p Szép pillangót fogok ottan,

p Ujjamon lesz arany pora,

p Arany pora,

p Arany pora,

p Le nem mosom róla soha.

p

p

p Tücsök és hangya

p Te hiába gürizel, hajtasz,

p mint az állat, jobban mondva:

p mint az igavonó barom,

p ha munkád gyümölcsét

p a herék, a tücskök élvezik,

p te vetsz, és ők aratnak,

p akik ebből luxusban

p dáridóznak/tivornyáznak,

p és te meg éhezel és fázol, nélkülözöl télen,

p és kéregetsz, vagy hitelbe vásárolsz...

p (de megváltozott ez a mese)

p

p

p Szegény gazdagok

p Meghal a skót milliomos,

p de a fia egyetlen könnyet sem ejt érte.

p A temetés utáni istentisztelet után

p a sekrestyés körbejár a persellyel,

p hogy adományokat gyűjtsön jótékony célokra.

p A milliomos fia ekkor felpattan,

p és elkezd keservesen sírni.

p - Mi történt? - kérdezik a többiek.

p - Most, hogy a persely zörgésére

p nem ugrott fel az apám,

p hogy elszaladjon,

p most döbbentem rá,

p hogy tényleg meghalt.

p

p

p Te vagy az a halász,

p aki kifogja az aranyhalat,

p aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

p Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

p aki telhetetlenül egyre többet s többet követel,

p míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,

p ami már nem ugyanaz, mint annak előtte volt...

p

p

p Dögszagú

p Külcsín-belbecs

p Tiszta az udvarod,

p rendes a házad, lakásod is –

p csak éppen dögunalomtól bűzlik,

p mert már csírájában eltaposol mindent,

p ami spontán és szertelen életvirág lehetne…

p

p

p Pedáns asszony

p Tisztaságmániáddal

p az őrületbe kergeti társad, családod,

p otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek -

p pedig te abban a hitben élsz, hogy csak

p a kosz és rendetlenség ellen vagy

p

p

p Téged

p dámának neveltek,

p nem háziasszonynak –

p s ha este nincs vacsora,

p férjurad nem téged bánt,

p de a macskát veri el a hátadon,

p amíg csak így rá nem döbbensz

p a helyzet tarthatatlanságára…

p (lásd: a rest macska meséje)

p

p

p A rest macska

p A szegény legény

p feleségül vesz egy

p dologtalan gazdag leányt,

p s megfogadja az anyjának,

p hogy soha nem dolgoztatja

p és nem is veri meg.

p A leány asszonyfejjel

p sem hajlandó semmit dolgozni.

p Az ember végül elveszti a béketűrését,

p s minthogy az asszonynak nem parancsolhat,

p ezért a macskának hagyja meg,

p hogy takarítson ki, főzzön meg stb.,

p mert ha nem, akkor megveri.

p A macska természetesen

p nem teljesíti a kapott parancsokat,

p s az asszony sem végzi el tennivalóit,

p erre az ember a macskát

p az asszony hátára kötözi,

p és ott veri meg.

p Ez így megy két alkalommal,

p harmadszor az asszony már

p mindent elvégez „a macska helyett”

p

p

p Zsákbamacska

p Csak a gyermekszülés

p után derül ki, kit vettél el?

p Innentől a nőd már csak anya.

p A rangsorban életfogytiglan

p max. a második helyre kerülsz,

p és még örülhetsz, ha az a gyerek

p tőled és nem mástól van…

p

p

p Fenn az ernyő, nincsen kas

p A kép a régi, vásárról vásárra járó,

p saját kézműves termékeiket áruló iparosok

p és a hivatásos vásári kereskedők világába vezet.

p Amikor még szekéren szállították a portékát, egy ponyvát,

p vagy gyékényből szőtt ekhót (ernyőt) húztak az áru fölé,

p hogy védjék az időjárás viszontagságaitól.

p Az eladásra szánt árunak a szekér derekát kitöltő,

p óriási kosárhoz hasonló, vesszőből font kasban volt a helye.

p Az az árus, aki olyan szekér fölé is felhúzta az ernyőt,

p amelynek derekában nem volt kas,

p és így nem lehetett benne olyan árucikk sem,

p amelyet védenie kellene, becsapta a környezetét.

p Mivel az ilyen ember többet mutatott annál, mint amije volt,

p a kezdetben csak vásári árusokra alkalmazott kifejezés

p – fenn az ernyő, nincsen kas –

p azt a jelentést vette fel, hogy

p jó módot mutat, uraskodik,

p de valójában szegény.

p O. Nagy Gábor: Mi fán terem?

p

p

p Abszolút és relatív

p 1.

p Ha a focikapuban állok,

p akkor ahhoz képest vagyok

p (nem) elégedett a teljesítményemmel,

p hogy 70 éves leszek, szemüveges és

p amatőr játékos vagyok, és a többi -

p de ha a hivatásomat gyakorlom,

p akkor a mindenséggel mérem magam,

p s akkor csak a legeslegjobb az elég jó,

p A többi (írás)mű mehet a szemétkosárba!

p 2.

p Szegény

p asszony két fillérje -

p Jézus bölcs példa-beszéde

p Nincs olyan szegény, hogy ne adhatna valamit

p És ha ez magához képest – elég - nagy áldozat,

p akkor ez épp annyit ér, mintha milliókat adott volna!

p

p

p A

p lottóra

p költöd pénzed,

p mert ott mindenkinek egyenlő esélye van,

p nem kell tudás, protekció, szorgalom stb.,

p s még a legszegényebb ember is játszhat,

p és fizetheti önként a hülyék adóját…

p (és pont akkor lenne a legnagyobb bajban,

p ha - ne adja Isten - megütné a főnyereményt…)

p

p

p Biztosra menni…

p A legjobb dolgok

p úgymond ingyen vannak?

p Szerencséből, ajándékból,

p másként: kegyelemből?

p Egyfelől ez megnyugtató,

p hisz ilyenje a szegény embernek,

p de még a hülyének is lehet - sőt…

p Másfelől nyugtalanító,

p hisz annyira nem tőlünk függ!

p Szeretnénk ezt bebiztosítani:

p babona, jogot formálás,

p követelőzés, zsarolás,

p megvásárolhatóság…

p

p

p Az emberről és fa képről.

p Egy néminemí embernek

p vala házába egy fa képe,

p mellyet isten gyanánt imád vala,

p és könyereg vala neki, hogy valami jót tenne vele.

p De míg inkább imádkozik vala neki,

p annál inkább napról napra el szegényil vala.

p Végre meg búsula, az lábát kapá neki,

p és kezdé úgy az falhoz verni fejét,

p mely mikoron meg törött volna,

p nagy sok aran forint hulla ki belőle.

p Fel szedé azt az ember, és mondá neki:

p Soha nem hiszem, hogy

p te igen gonosz ember ne légy és hitetlen,

p mert míg tisztelélek és imádálak,

p semmi jót nem től velem,

p mastan kegyig, hogy jól meg bintetélek,

p minden jóval szeretél.

p

p Értelme.

p Embernek, gonosznak, mindennek szokása,

p Hogyha mikoron leszen jó adakozása,

p Erével kell hogy legyen annak meg hozása.

p Esopus – Pesti Gábriel.

p

p

p Gazdag.

p Közmondás, szólás

p A gazdagok elnyelik a szegényeket.

p A gazdagnak is kettő az orraluka, mint a szegénynek.

p A gazdagnak mindenki rokona.

p A király és a gazdag leány

p soha nem tudhatja ki szereti igazán.

p A pénz hol ártalmára, hol javára válhat a gazdagnak.

p A sok ígéret nem teszi gazdaggá a szegényt.

p A szegénynek csak egy pénz is oly kár,

p mint a gazdagnak száz forint.

p A szegényt akárhol is megnyomorítják,

p de a gazdagnak borban veszik vérét.

p (A szegénytől bármit is elfogadnak ajándék gyanánt;

p a gazdagtól jó bort várnak.)

p Apjáról semmi se maradt,

p maga se keresett semmit, mégis dúsgazdag. (Tolvaj.)

p Büszke, mint a gazdag leány.

p Elég gazdag, ki senkinek sem adósa.

p Gazdag az Úristen.

p Gazdag ember gyermeke ritkán sir igazán apja halálán.

p Gazdag feleség, felette nagy ínség.

p Gazdag fösvényt látni szomorú dolog.

p Gazdag, ha bolond is, okosnak tartják.

p Gazdag, ha bolond is, szerencsés.

p Gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.

p Gazdag, ha vak is kevély lehet.

p Gazdag hízik, szegény bízik/fázik.

p Gazdag özvegyasszony mindig harminc esztendős.

p Gazdagot keres a köszvény.

p Gazdagot pénzre, szegényt esze viszi előre.

p Ha a »ha« nem volna, minden szegény gazdag volna.

p Hirtelen gazdaggá semmi jámbor nem lett.

p Jaj, az olyan szegénynek, ki gazdag asszonyt vessz el.

p Ki a gazdagságot megutálhatja, az annál gazdagabb.

p Ki ma szegény, holnap gazdag lehet (és fordítva)

p Leggazdagabb, a ki semmit nem kíván.

p Magán áll a jó emberen, hogy gazdag legyen.

p Nehéz a gazdagnak szegénységhez szokni.

p Nincs kevélyebb, mint a szegényből lett gazdag.

p Nincs oly gazdag, ki másra ne szoruljon.

p Ritka gazdag kevélység nélkül.

p Sok ifjú többre menne, ha nem tudná, hogy gazdag.

p Sok irigye van a gazdagnak.

p Szegény fog madarat, de gazdag eszi meg.

p Szegényből lett gazdagot az ördög sem tűrheti.

p Szomszéd vetése mindig gazdagabb.

p Több gond vagyon a gazdag fejében,

p mint szőrszál nyusztos süvegében.

p Több szegényt látni jót, mint gazdagot.

p Úgy örül a gazdag, ha sokat,

p mint a szegény, ha keveset nyer.

p

p

p Ha egyszer

p betévedsz a gazdagokhoz,

p pl. az irigyelt szomszédodhoz,

p meghívót kapsz a lakodalomba,

p akkor te még aznap és rögtön

p ki akarod enni őket vagyonukból –

p mohó falánkságod okozza veszted…

p (lásd pl. Móricz Zsigmond: Tragédia)

p

p

p Anélkül

p magasztalod

p az egyedül üdvözítő szegénységet,

p hogy valaha - akár rövid ideig is/

p képzeletben - gazdag lettél volna,

p hogy legalább a Koldus és királyfi

p regényt olvastad, értetted volna…

p Így inkább amolyan „Savanyú a szőlő”

p íze van a szegénységet dicsérő vigaszodnak…

p

p

p József Attila

p VIGASZ

p

p Ne hadd el magad, öregem,

p bőröd ne bízd kereskedőre,

p ki elád felhőt az egen

p s a földön telket vesz belőle.

p Inkább segít a kutya szőre

p a teríthető betegen,

p semhogy magát miértünk törje,

p aki sorsunktól idegen.

p Magának rág mind, aki rág,

p a fogacskák azért fogannak.

p S mert éhes rongy vagy, a fogát

p elkoldulhatod-e a kannak?

p Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,

p ki fűtve lakik öt szobát,

p falain havas tájak vannak,

p meztelen nők meg almafák?

p

p Hihetsz-e? Szagos kis dorong

p édes szivarja s míg mi morgunk,

p ő langyos vízben ül s borong,

p hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!

p Ha pincéjébe szenet hordunk,

p egy pakli „balkánt” is kibont!

p Szivére veszi terhünk, gondunk.

p Vállára venni nem bolond...

p

p Bús jószág, ne vetéld magad!

p Együtt vágunk a jeges télnek.

p A jégből csak lucsok fakad,

p de hű társ - éhezők kísérnek.

p S ha most a tyúkszemünkre lépnek,

p hogy lábunk cipőnkbe dagad,

p rajtad is mult. Lásd, harc az élet,

p ne tékozold bizalmadat.

p

p 1933. október 19.

p

p x



Az Élet vagy halál a tét:

plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek

Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -

hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…