Eugéniusz:

Nagy Enciklopédia – I.

Emberlények és az életlényeg

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva



Puskin

Mese a halászról meg a kis halról

Öregember, öregasszonyával,

Kék tengernek partján éldegélt.

Éldegéltek öreg sárkunyhóban

Harminchárom esztendeje már.

Öregasszony fonta fonalát.

Öregember halászgatni járt,

Hálóját először kiveti.

Nincs más benne - csak tengeri giz-gaz.

Hálóját másodszor kiveti,

Tele van az hínárral, moszattal.

Hálóját harmadszor kiveti,

Nincs más benne, mint egy kicsi hal,

Csakhogy az a kicsi hal aranyhal!

S az aranyhal szája szóra nyílik

S emberhangon ekkép esdekel:

"Engedj, öreg, vissza, vár a tenger,

Váltságdíjat kapsz értem, ha kell,

Teljesítem, bármit is kívánnál."

Megijedt a halász a csodától:

Itt halászik harminchárom éve,

Sosem hallott még halat beszélni.

Az öreg a halat elbocsátja

S szól utána kedvesen becézve:

"Isten veled, szép aranyhalacska!

Nem kell nekem váltságdíj tetőled.

Menj, siess a kék tenger vizébe,

Bolyongani szabad messzeségbe!"

Ballag haza öregasszonyához,

Szól neki a félelmes csodáról:

"Nem fogtam ma, csak egy kis halacskát,

Aranyhal volt, nem akármilyen hal,

Szólt a kis hal, úgy, ahogy mi szólunk,

Kéredzkedett kék tengerbe vissza,

Váltságdíjat érte felajánlott,

Váltságdíjat, amit én kívánok.

Váltságdíjat venni féltem én,

Kék tengerbe visszaeresztettem."

Öregasszony az öreget szidja:

"Ó, te mamlasz, ó, bolond fajankó!

Hogy nem vettél váltságot a haltól!

Legalább egy teknőt kérj nekem,

A mienk már szétrepedt egészen."

Megy az öreg kék tenger partjára.

Látja, hogy a tenger fodrozódik.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik és kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?!"

Szól az öreg, mélyen meghajolva:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

Én az öregasszonytól kikaptam,

Nem hagy nyugton engem, öregembert.

Elzavart: új teknő kell neki,

A mienk már szétrepedt egészen."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével.

Meglesz majd az új teknő - ne félj."

Ballag haza öregasszonyához,

Új teknőt lát az öregasszonynál.

Öregasszony szitokkal fogadja:

"Ó, te mamlasz, ó, bolond fajankó!

Teknőt kértél, ó, te málé, teknőt!

Azt hiszed tán, nagy dolog egy teknő?

Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Kérj tőle egy szép falusi házat!"

Megy az öreg kék tenger partjára.

Látja, hogy már elborul a tenger.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik s kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?!"

Szól az öreg, mélyen meghajolva:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

Szidalommal várt az öregasszony,

Nem hagy nyugton engem, öregembert.

Házat akar a rigolyás asszony."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével.

Nem kell félned: meglesz majd a ház."

Megy az öreg kunyhója felé:

Kunyhójának nyoma sem maradt.

Áll az új ház, szép tisztaszobástul,

Kéményestül, cserepestetőstül,

Kapuszárnya erős tölgyfa deszka.

Ablakában ül az öregasszony,

Mindhiába - csak urát szapulja:

"Ó, te mamlasz, igazi fajankó!

Házat kértél, mafla, parasztházat!

Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Nem leszek én durva parasztasszony,

Leszek inkább ősnemes nagyasszony."

Megy az öreg kék tenger partjára.

Látja, hogy már háborog a tenger.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik s kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?!"

Szól az öreg meghajolva mélyen:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

Még bolondabb lett az öregasszony,

Nem hagy nyugtán engem, öregembert.

Nem lesz többé durva parasztasszony,

Akar lenni ősnemes nagyasszony."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével."

Ballag haza öregasszonyához.

No de mit lát? Kastélyt, tornyosat.

A tornácon áll az öregasszony,

Kis subája drága cobolyprémből,

Arany brokát födi fejebúbját,

Nyaka körül nehéz igazgyöngyök,

Aranygyűrűk csillognak kezén,

Lábán piros csizma kordovánból.

Körülötte cselédek sürögnek,

Veri őket, hajukat cibálja.

Szól az öreg, öregasszonyához:

"Adjonisten, nemesasszony úrnőm!

Ugye, most már megnyugszik a lelked?"

Ráripakodik az öregasszony -

Szolgálni az istállóba küldi.

Múlik egy hét, elmúlik a másik,

Még bolondabb lesz az öregasszony,

Az öreget újra kérni küldi:

"Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Nem leszek már ősnemes nagyasszony,

Leszek inkább nagyhatalmú cárnő."

Megijedt az öreg, kifakad:

"Mi lelt asszony, bolondgombát ettél?

Azt sem tudod, hogy kell lépni, szólni,

Rajtad nevet majd az egész ország."

Erre mérges lett az öregasszony,

Szegény urát jól pofonüti.

"Mit merészelsz, muzsik? Feleselni,

Ősnemes nagyasszonnyal, velem?

Míg szépen vagy, mégy a tengerpartra,

Vagy ha nem mégy, vitetlek erővel!"

Megy az öreg, megy a tengerpartra,

Látja, hogy már sötét az a tenger.

Parton áll, az aranyhalat hívja.

Odaúszik s kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?"

Szól az öreg meghajolva mélyen:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő,

A vénasszony újra megbolondult:

Nem lesz többé ősnemes nagyasszony,

Akar lenni nagyhatalmú cárnő."

Azt feleli erre az aranyhal:

"Ne búsulj hát, menj isten hírével.

Ne félj: cárnő lesz az öregasszony."

Ballag haza öregasszonyához.

Mi ez? Cári palota előtte.

Kit lát benne? Öregasszonyát.

Ott ül asztalánál, ő, a cárnő,

Kiszolgálják nemesek, bojárok,

Töltögetnek délibort neki -

Eszik hozzá fűszeres kalácsot,

Körülötte rettenetes őrség,

Vállukon a rettenetes fejsze.

Több se kell a rettegő öregnek -

Vénasszonya lábához letérdel.

"Adjonisten, rettenetes cárnő!

No de most már megnyugszik a lelked?"

De az öregasszony rá se néz,

Parancsot ad: ki vele, ne lássa!

Odafutnak nemesek, bojárok,

Az öreget ütik, taszigálják,

Szaladnak az ajtónálló őrök,

Fejszéikkel majdhogy felaprítják.

Látja a nép, nagyot nevet rajta:

"Úgy kell neked, vén ostoba birka!

Tanulhattál, pipogya fajankó!

Bolond, aki más szekerét tolja!"

Múlik egy hét, elmúlik a másik,

Még bolondabb lesz az öregasszony.

Udvaroncokat szalajt uráért,

Megkeresik, hurcolják elébe.

Szól az öregasszony az öreghez:

"Fordulj vissza, szólj az aranyhalnak:

Nem leszek én nagyhatalmú cárnő,

Leszek inkább tenger királynője,

Lakom inkább óceán-tengerben,

Ott szolgáljon engem az aranyhal,

Ő legyen majd futosó cselédem."

Most az öreg nem mer feleselni,

Nem mer még egy árva szót se szólni.

Megy immár a kék tenger partjára,

A tengeren lát fekete orkánt,

Dagadoznak haragvó hullámok

Száguldanak, vonítanak, bőgnek.

Parton áll, az aranyhalat hívja,

Odaúszik, kérdi az aranyhal:

"Öregapó, hát neked mi kell?"

Szól az öreg, meghajolva mélyen:

"Szánj meg engem, ó, aranyhal úrnő!

Mit tegyek az átkozott banyával?

Akar lenni tenger királynője,

Akar élni óceán-tengerben,

Azt akarja, szolgáld te magad,

Te magad légy futosó cselédje."

Nem szól erre semmit az aranyhal,

Loccsan egyet farka a habokban.

Beleúszik tenger mélységébe.

Vár válaszra, vár a tengerparton,

Elunja az öreg, hazaballag -

Látja újra: előtte a kunyhó,

A küszöbén ül az öregasszony,

Lába előtt ott a törött teknő.

(fordította Vas István)



p Követet, jóra intőt nem kell bántani.

p

p Nehéz a bárányt farkas szájából kivonni

p

p Még a bárányban is benn a harag.

p

p Hol kevés a bárány, nehezebben vesz.

p

p Szelíd, mint a bárány(bőrbe bújt farkas)

p

p Nem lesz farkasnak bárány fia.

p

p Nehéz a bárányt farkassal összebékéltetni.

p

p Nem illet szamárt bársony nyereg.

p

p Nem kell a bátornak biztatás.

p

p Terem a bátor, valamint a félénk.

p

p Isten is a bátor katona mellett hadakozik.

p

p Ki mást becsül, magát becsüli meg.

p

p Sokba telik, a mit nagyra becsülnek.

p

p Előbbvaló a becsület a szalonnás káposztánál.

p

p Jobb szegényül élni bátran,

p mint gazdagul félelemmel.

p

p Becsület a keresőt kerüli, a kerülőt keresi

p

p Elveszett becsületet nem találni meg a bokornál.

p

p Mind jó ott lakni, hol becsülete vagyon a jámbornak.

p

p Asszonyverésből ember nem sok becsületet nyer.

p

p Azt se mondta: befellegzett.

p

p Szenvedéssel adják a becsületet.

p

p Kapkod, mint Bernát a mennykőhöz.

p

p Csekély panaszra,

p minő a gyermekeké, illő fölkiáltás.

p

p Sok beszédnek sok az alja.

p

p A beszéd nem enni, hanem hallani való.

p

p Sok beszéd nehezen készül meg hazudság nélkül.

p

p A beszédnek egyenese jó, a mankónak horgasa.

p

p Ki sokat beszél, van ideje.

p

p Beszéljen más, de eszem én.

p

p Ki sokat beszél, vagy sokat tud, vagy hazudik.

p

p Mást beszél, mint kitől a bor árát kérik.

p

p Mást orvosol, maga beteg.

p

p Mocskos beszélgetés erkölcsvesztegetés.

p

p Míg egy beteg sínylődik,

p száz egészséges is meghalhat.

p

p Két beteget nem szeret az ágy:

p részeget és haragjában beteget.

p

p Elég beteg az is, ki beteget emel.

p

p Ha az orvos fél, kétségbe kell esni a betegnek.

p

p Beteg embernek imádsága sem egészséges.

p

p Sokat kér a beteg, de az egészséges nem adja.

p

p Beteg ember böjtje.

p

p Akkor van legrosszabbul a beteg, mikor nem érzi, hol fáj.

p

p Nem mindig orvos az oka, ha meghal a beteg.

p

p Beteg vigasztalja az orvost.

p

p Ki betegen él, sokáig vonaglik.

p

p Az egészség izét a betegség adja.

p

p Végső betegségnek isten az orvosa.

p

p Hosszú betegségnek ásó kapa/halál a vége.

p

p Betegséget nem lehet titkolni.

p

p Addig gondolkodjál betegségedről, mig egészséges vagy.

p

p A betű megöl. - Az az ő megölő betűje.

p

p Két pofára eszik, mint a dolgos betyár.

p

p Sokat végeznek Bécsben, de elrontják az égben.

p

p A ki itten tulok, Bécsben sem lesz csacsi.

p

p Nagy a szája, mint a bécsi kapu.

p

p Ha a tó kiszárad, magától is kiugrik a béka.

p

p Pöffeszkedik – és kipukkad - mint a béka.

p

p Jobb egy béke száz hadnál.

p

p Béke orvosság, a civódás méreg.

p

p Ki a békét nem szereti, hadakozni sem tud.

p

p Jobb száraz kenyér békével, mint a hizlalt borjú pörlekedéssel.

p

p Ki békével fekszik, maga békével kel.

p

p Ha békével akarsz élni, sokat ne szólj.

p

p A békének üres helyét ördög foglalja el.

p

p Az arany szép és jó, de még sem békesség.

p

p Addig a békesség, míg szomszéd akarja.

p

p Pénzen is meg kell venni a békességet.

p

p Béles sütéshez, úri névhez sok kívántatik.

p

p Még a csonka, béna sem ül mindig otthon.

p

p Ki a bénát neveti, maga ne sántikáljon.

p

p Nehéz a bér, ha a szolga lusta.

p

p Papot barátságért,

p kántort imádságért bérben nem tart az ember.

p

p Szegődött bér, osztott konc.

p

p Rest béres gyakran nézi a napot.

p

p Rest béresnek henyélés az ebédje.

p

p Kinek-kinek az ő bibéje fáj.

p

p Eltalálni a bibéjét.

p

p Biblia is csak hat betűből áll.

p

p Paraszt ember bibliája a "hiszekegyisten."

p

p Bíborban is megterem a tetű.

p

p Búsul, mint a kivert bika.

p

p Kerüld a bikát, mikor földet hány.

p

p Szabad neki, mint a falu bikájának.

p

p A ki bírja, az marja.

p

p Bírd meg magad, ha mással akarsz bírni.

p

p Vén birka eléli a takarmányt s kikeletre hal meg.

p

p Jó bíró felejti a komaságot.

p

p Rossz bíró, ki ajándékra néz.

p

p Okos bíró a részeget józan korában bünteti.

p

p Jó lelkiismeretnek nem kell ítélő bíró.

p

p Két egyarányos füle van a jó bírónak.

p

p Kit a bíró gyűlöl, nehezen tesz annak igazságot.

p

p Senki sem lehet bíró a maga ügyében.

p

p Ha bíróvá lettél, félre a komasággal.

p

p Ha bíróvá lettél, ne hagyj arany írt kenni kezedre.

p

p Elveszti sírását, ki bíró előtt jelenti siralmát.

p

p Molnárbul lett bíró. (Azaz lelkiismeretlen biró.)

p

p Kevély mint a bíró leánya.

p

p Szerelem és harag nem igaz bírák.

p

p Ki-ki magával hordja a kisbírót. - T. i. a lelkiismeretet.

p

p Soká késik, mint a bírószó.

p

p Görbe kezűt szeretnek a bírák.

p

p Reá szorultak, mint a jó bíróra.

p

p Bírság. Igazság a bírság.

p

p Az abc-ét sem tudja, mégis papolni akar.

p

p Annyit tud hozzá, mint tyúk az abc-éhez.

p

p Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput szíveden.

p

p Kinek isten akarja, az ablakon is beveti.

p

p Se kinn se benn, mint az ablakfa.

p

p Legjobb ostor az abrak.

p

p Sokat viselt abrosz végre szösszé válik.

p

p Könnyebb az acélt eltörni, mint meghajtani.

p

p Adj uramisten, de hamar/rögtön

p

p A ki kérdi: kell-e, nem örömest ad.

p

p Ha adtál, felejtsed, ha vettél, említsed.

p

p Ha nem adok, te haragszol, ha meg adok: én is.

p

p Könnyű a máséból adakozni.

p

p Könnyű azt adni, a mi nem kell.

p

p Szép ott adni, a hol senki se kér.

p

p Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.

p

p Adós fizess, beteg nyögj.

p

p Sarkalással szokott adós jól fizetni.

p

p Adós embernek sokszor kell hazudni.

p

p Ki vagyonánál többel adós, semmije sincs.

p

p Nyúl után bottal veri az agarat.

p

p Pénzzel, nem búsulással fizetik az adósságot.

p

p Nem örülnek a nyulak, mikor az agarak fiadzanak.

p

p Régi adósság annyira fölmegy,

p hogy utoljára el sem éred.

p

p Ajándék megvakítja a bírót.

p

p Ki mi felől nem tud, azt nem is áhítja.

p

p Ajándék marhának nem kell fogát nézni.

p

p Ajándékkal mindent lehet hajtani.

p

p Ajándék a jó baráttal is nótát fordíttat.

p

p Kéretlen ajándék legkedvesebb.

p

p Ajándék-elvétel szabadság-letétel.

p

p Ajtó közé nem teszem ujjamat.

p

p Nyitva az ajtó, akár föl, akár alá.

p

p Kivered az ajtón, bejön az ablakon.

p

p A ki utoljára marad, tegye be az ajtót.

p

p Nagyúr és kutya után teszik be az ajtót.

p

p Aki akar, lel okot.

p

p Minden nehéz utat meggyőz az akarat.

p

p Nem mint akarnók, hanem a mint lehet.

p

p Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.

p

p Nemakarás fejvakarás.

p

p Nemakarásnak nyögés a vége.

p

p Könnyű az akarót rábeszélni.

p

p A könnyű is nehéz a nemakarónak.

p

p Az akasztás sem esik ingyen.

p

p Akasztással is elhíresedik az ember.

p

p Kinek akasztófa a helye, nem hal a Dunába.

p

p Akasztófa senkit se hí, mindenkit elfogad.

p

p Mennél alázatosb, annál gyalázatosb.

p

p Akasztófa-virágból is lesz néha gyümölcs.

p

p Nincs savanyúbb az alamizsna-kenyérnél.

p

p Süket és néma legyen,

p ki alattvalókkal békében akar élni.

p

p Üstökén kell ragadni az alkalmat.

p

p Jobb az ösztövér alku, mint a kövér végzés.

p

p Édesebb az alma, ha nincs ott a pásztor.

p (Tiltott alma jobb ízű.)

p

p Nem esik messze alma fájától.

p

p Későn érő alma tart sokáig.

p

p Szép alma is gyakorta savanyú.

p

p Jó mikor alszik/Akárki is jámbor, míg aluszik.

p

p Eleget alhatunk, ha meghalunk.

p

p Ki mennél kevesebbet alszik, annál többet él.

p

p Akkor jó elhagyni az alvást, mikor legjobban esik.

p

p Az aluszik legjobban, ki nem érzi, mily keményen fekszik.

p

p Az aludttejet is megfújja.

p

p Ha isten akarja, aludttej is elsül.

p

p Éhes embernek csel gyanánt esik az alvás.

p

p Angyal szól belőled.

p

p Angyalok közt is voltak pártosok.

p

p Legjobb étek az anya teje.

p

p Hol nyájas az anya, kényes a leánya.

p

p Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

p

p Keserves anyának potrohos gyermeke.

p

p Nyakas apa, fejes fia.

p

p Eb-anyának kutya a leánya.

p

p Még rossz anya is jámbor magzatot szeret.

p

p Hol egyszer az anya mostoha, az apa is mostoha.

p

p Apánk evett almát, a mi fogunk vásik.

p

p Hol gyáva az apó, anyó nevén hívják a fiukat.

p

p Nincs eszesb apát úr, mint ki barátból lett.

p

p Tizenharmadik apostol.

p Apostolok közt is volt egy Júdás.

p

p Áprilist járni.

p

p Van mit aprítani a tejbe.

p

p Ha aprítottad, meg is edd.

p

p Nem mind arany a mi fénylik.

p

p Apróból sok kell.

p

p Az egyenes szív is lehet tekervényes.

p

p Ki aprónként költ, tovább beéri vagyonával.

p

p Tanuld meg előbb az aprót, úgy kezdj a nagyobbhoz.

p

p Ki jókor kel, aranyat lel.

p

p Fillérrel szokták az aranyat kímélni.

p

p Arany tűzben tisztul, polyva megég.

p

p Aranyból sem lesz gyűrű, ha meg nem verik.

p

p Aranyból is cseppen el.

p

p Arany sárban is csak arany.

p

p Tudja a halál, hogy csak sár az arany.

p

p Ki azt ígéri, hogy aranyat csinál, ezüstöt akar csalni.

p

p Jól nem lakik ember arannyal.

p

p Ha peng az arany, bátran hallgat a prókátor.

p

p Nem használ az arany, míg a föld gyomrában hever.

p

p Kinek esze nincs, aranyon sem fordíthat valamit.

p

p Nem esik le ujjáról az arany gyűrű.

p (Nincs rangján alul ezt vagy azt megtenni.)

p

p Nincs szebb szó az arany pengésénél.

p

p Kinek nincs aranya, szolgálatát ajánlja.

p

p Nem mindig az arat, a ki vet.

p

p Ott is arat, a hol nem vetett.

p

p Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

p

p Akkor lesz aratás, mikor a varjú kepére* száll.

p

p Szív tolmácsa az arc.

p

p Bélyeges arcnak ne higgy.

p

p x

*Learatott gabona kévéiből rakott kereszt; csomó, kalangya.

 A barnult arató víg dal közt hosszú kepét rak.

(Berzsenyi Dániel)

Átok volt az egész földön.

Másnak vete a kéz |

S másnak gyüjte kepét.

(Vörösmarty Mihály)



Légy szorgalmatos.

– Magyar közmondásokban. –

Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

A hallgatás ugysem töri be a fejed.

Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

Restelni is restel, a falat támasztja;

Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

A sült galambra meg szád hiába tátod.

Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

Embernél a munka, Istennél az áldás,

Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

Mindszenthy Gedeon



Az Élet vagy halál a tét:

plusz vagy mínusz végtelen lehetőségek

Hogyan légy/maradj egyre boldog(talan)abb -

hogyan javítsd/rontsd a saját/(elő)szeretteid életét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…