Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz: Ön-sorsrontó ABC – IV.

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Bessenyei György

AZ IFJÚSÁGNAK PANASZA

Tüzes ifjúságunk vigassága bomlik,

Életünk öröme lassan-lassan romlik.

Bágyadott szívünknek pusztul nyájassága,

Hidegszik véribe, s lankad kívánsága.

Csendesedni kezd majd tüzes szelességünk.

Baját jelengeti tikkadt egészségünk,

Ifiúi erőnk fárad ereinkbe,

Mindég hidegülést érzünk heveinkbe.

Gyönyörűségünkbül buzog fel csömörünk,

Mindenkoron búra változik örömünk.

Gyermeki időnket mennyire hagytuk már!

Ifjúságunkban is számosodott a kár.

Ezelőtt boldogok, mindég nyájaskodtunk,

Vidám szíveinkkel vég nélkül mulattunk.

Már most természetünk nevelvén adóját,

Keserűvel főzi fel ajánlott javát.

Fogy lassan vigságunk; lankadnak tagaink,

Titkosok, ravaszok nyelvünkön szavaink.

Gyermek életemnek kedves esztendeit

Óhajtom, most látván éltemnek veszélyit.

Mostani életem tele mesterséggel,

Kívánságiban él, kínos nyereséggel.

Erejétül tovább fosztatik napokként,

Kedve, egészsége enyészik lassanként.

Gyönyörűséginktül fájdalmakat kapunk.

Minden nyájasságot végtére megununk.

Néha keseredvén, siratom életem,

Teréhnek találván mindenben a létem.

Ifjúságom feddem hasztalanságáért,

De megént ölelem sok nyájasságáért.

Mint az asszonynemet, mit futunk s kedvellünk,

Előlünk elvetünk, majd ismét ölelünk:

Ifiúságomat úgy tartom éltembe,

Alig tudom, vele mit tegyek vesztembe.

Néha haragomba akarnám múlását,

De megént változván kérem újulását.

Napjait, hogy múlnak, titkosan siratom,

Folyt gyönyörűségem szívemben óhajtom.

A repülő idő húz koporsóm felé,

Ah, mi módon kelljen dűlni ebbe belé!



p 1

p Nem kerülöd, de egyenesen keresed, majd meg tetézed a bajt

p Sok meg nem érlelt, koraszülött, idétlen gondolata „testté lőn”

p Csak hajlongó, sőt térden-hason csúszó-mászó talpnyaló lény

p Ne emelkedj fel két lábra: homo erectus - csakis négykézláb

p „Unikum”: neki nincsen se anyja, se apja, se istene, se hazája

p Gyors tempó, de rossz irány - a céltól egyre távolodó „haladó”

p Mindig csakis a többséggel, és ezért a szennyárral is sodródó

p Még a morgás oly ősi jogáról is lemondó stréber zsarnokéltető

p Holtbiztos tipp: a vagyonát vakmerőn felteszi egy sötét lóra

p Már csak a lottóban bízó, de abban nagyon: egyenlő esélyek…

p A kimondott átok bumerángként visszatér, és teríti le/teríti ki

p A mocskos fürdővízzel a gyereket/rossz pappal Istent is kiöntő

p Nem tudod a nyulat kiugrasztani a bokorból - éhkopp nyelő

p

p 2

p „Aki megért, senki sincs talán” – mindenki más süket lenne?

p Rébuszokban beszél/titkosan ír: ő így enigmatikusan érdekes

p Feleség: olyan tiszta (kosz): kétszer sem fürdik egy hónapban

p Mesés metamorfózis: pl. az angyalka feleségként házisárkány

p „Otthonodból” dologházat varázsolnak: Isten hozta Őrnagy úr!

p Újra és újra meglepődsz: az olcsó húsnak tényleg híg a leve?

p A neten keresztül, virtuálisan szeretne áldott állapotba kerülni

p Nem beszél, csak mekeg-makog, hebeg-habog, halandzsázik

p Nincs irreverzibilis - a kolbászból is újra disznót akar csinálni

p Amilyen az Adjon Isten! olyan a Fogadj Isten! Rossz köszönő

p A túsz, aki azonosul az emberrablói ideológiájával, és át is áll

p Csak a vádalku, ill. bizonyíték hiánya miatt felmentett bűnös

p Új világokat fedeznél fel, de csak a part mellett evezgetve

p

p 3

p „Bezzeg az én időmben”” – azóta minden csak romlott

p Utánzó majom – edd is meg, amit az kinyom (szarevő)

p Egy az egyben le akarod kopírozni mások sikeres pályáját

p Az Égre köpsz és a fejedre hull – istenkáromlós károsodás

p Következetes, mint egy ökör, vagy szerfelett következetlen

p Csak a kisujjad nyújtod az ördögnek: mindenestül bedarál

p Összetöröd az igazmondó tükröd, csak a hízelgők maradnak

p Kecskére bízza a káposztát - pártemberre az ország sorsát

p A saját fészkébe piszkít – vagy kiteregeti családi szennyest

p Felégeted magad mögött a hidakat (pl. elfajult válóperben)

p Örök életre vágyva hibernálod, vagy mumifikálod magad…

p A pórul járt varázslóinas: kiengedi a szellemet a palackból

p Nagy tétben fogadsz – magad ellen (mert biztosra mész…)

p

p 4

p Vakká teszi magát a természet makro- és mikro szépségeire

p Vak vezet világtalant – az segítsen, ki maga is ily bajban van

p Látni vágyva magába a Napba néz: mindörökre meg is vakul

p A hazugság édes méze jobb, mint a keserű igazság-gyógyszer

p Hol, többnyire gyáva, hol, ritkán vakmerő, de sohasem bátor

p Aki másnak jó mély vermet ás, ámde éppen maga esik bele

p Megadod a császárnak, ami jár, s csak a maradék az Istené…

p A kutyának csak a veszettül ugató, vicsorgó arculatát ismerő

p Hegyek vajúdnak, csak egérke születik: sok hűhó semmiért

p Nem veszed fel kereszted, dolgod terhét, s nem nő a pálma

p A végleg beskatulyázó tanár és a „kvietista” beletörődő diák

p Örülsz, hogy ölelnek, pedig a gyenge pontjaid puhatolják ki

p Fenn az ernyő, nincsen kas: a látszatfenntartás felemészt

p

p x



Madách Imre

Ifjan haljak meg

Csak azt adná az Isten,

Hogy ifjan haljak el,

Nem már midőn kifáradt,

Elfásult a kebel.

Míg veszteség nem érte

Ifjúi lelkemet,

S a hitnek tengerében

Hajóm a szeretet.

Mert aki kétkedik már,

Hajós a tengeren,

Ki egy-egy árut eldob,

Hogy mentve más legyen.

S egymásután kidobja

Kincsét mind, míg magát

Is puszta csolnakával

Hullámsír fogja át.

Vesszek mint tűzgolyó, mely

Midőn legszebben ég,

Midőn szomszédos éggel,

Akkor hull szerteszét.

S ha lelkem mint a csillag

A síron túl ragyog,

Legyen kinek vesztem fáj,

Ki érettem zokog.

Ne fogyjon, mint a mécses,

Mely elfeledve áll,

Lelkem, míg hamvadozva

Eloltja a halál.

Ha csúszva föld porában

Egy hosszú korszakot,

Veszejté szent zománcát,

Mit Istentől kapott;

Hogy bűn és számolásnak

Mocskával terhesen

Ha látná önmagát a

Hajdan ifjú kebel:

Borzadna önmagától,

S az ítéletnapon

Isten sem ismerné fel,

Hogy képe volt azon.

Reviczky Gyula

BŰNHÖDÉS

A szenvedélyre jött a szenvedés.

Színes kéjhabra gond, sötét, nehéz

Mámor ködére tiszta öntudat,

Amelynek kése szívünkben kutat,

Ó, mindenért fizettem kamatot,

Mi köznapénál több gyönyört adott.

Emésztő életvágy szorult belém,

Szívemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,

Nem volt elég, amíg telt, semmi sem,

Mohón élveztem, kábultan, vakon,

Akármivel kínált az alkalom.

Gaz úzsorás volt. Ó, milyen nehéz,

Keserves most a visszafizetés!

Amíg egyszer majd kénytelen leszek

Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek!



p 5

p A nyílt vízen építené át a hajóját: minden szabály kérdéses

p Csak olyan „játékban” vesz részt, ahol más rovására nyerhet

p Militarizált játszmák sora a beszéde, az élete: ki kit győz le…

p Van humorérzéked, de csak gyilkos gúnyolódásban éled ki

p Még sosem nevet jóízűen - otrombán röhög, idétlenül vihog

p A tegnapi sikeredből akarsz ma is élni: a rókáról több bőrt…

p A kutyák királya volt, nagyra vágyva a királyok kutyája lett

p A divat mondja meg, hogy ki vagy: önkínzó/csúfító majom

p Vagyont költ arra hiába, hogy „külsője” másra hasonlítson

p Az urakkal egy tálból cseresznyéző: arcul-köpve megalázott

p A pedigréd, a származásod, az őseid miatt vársz elismerést

p A múlton kesergés miatt nem előzi meg az új, nagyobb bajt

p Nosztalgiázó és/vagy fantaszta – csak éppen jelen nem levő

p

p 6

p Kazuisztika – minden eshetőségre egy szabály elváró, kérő

p Mint dedós kisgyerek: ha ő nem lát senkit, akkor őt se látják

p Aki hiába menekül, amerre lát a szabadsága/felelőssége elől

p Néma, megkukult gyereknek még édesanyja se érti a szavát

p Egy akár éhen is haló, mert oly „büszke” szemérmes koldus

p Korpa közé, rossz társaságba keveredsz: felfalnak a disznók

p Soha nem nő fel, nem akar/mer: anyja mellett infantilis lesz

p Aki azt hiszi: mindig ő tudja, mi a legjobb neki (kómában is)

p Paternalista beavatkozás/erőszak ellen részegen is tiltakozó

p Ha szép lányt veszek, őrizni kell, ha csúnyát, az holtig nézni

p Patthelyzet: megoldhatatlannak – tűnő – helyzetbe navigál

p Nincs igazán jó lépés? Ha megnősülsz, bánod, ha nem, azt

p Akinek a fejébe száll a „dicsőség”, és vesztére elbízza magát

p

p 7

p Aránytévesztő: ágyúval lő a verébre - otthona romhalmaz

p Nem meri a lányt megcsókolni, fél, hátha nem adja vissza

p Ún. szerelmi vallomása palackba zárva tengerben sodródik

p S.O.S. kiáltást hallatna, de rébuszos a beszéd/palackposta

p Nem „hazug”, mindig igazat mondó irgalmatlan/tapintatlan

p Hátha rosszul sül el, soha még egy ártatlan tréfát sem süt el

p Akkor mutatja ki, de nagyon szeretetét, mikor Ő már halott…

p Tovább nyújtózkodik, mint amíg a takarója ér: adósrabság

p Nem tud emelt fővel járni, bujkál-rejtőzködik a hitelezői elől

p Díszlet a lakás, jelmez a ruha, ál az arc, és kamu az étel-ital

p Mint aki - egy időre? - kiesik a rosszul játszott életszerepéből

p A mindenkinek egyszerre megfelelni, tetszeni akaró balgatag

p Barátjától tisztességtelen dolgot kérő, a nem!-et zokon vevő

p

p 8

p Ő betegesen titkolja még a(z így súlyosbodó) betegségét is

p Hol prűd-álszemérmes, hol meg magamutogató exhibicionista

p Nem tud az Achilles sarkáról - ő sebezhetetlen, s nem vigyáz

p Ahol nincs, ott keres, vagy pont egy gombostűt szénakazalban

p A mártír pózában tetszelgő, az önmegfeszítő nevetséges alak

p Akinek nem lehet tanácsot adni, akin így nem is lehet segíteni

p Nem őszinte/önmagát adja: így még jótanács is rosszra fordul

p Hiú hiábavalóságokra elvesztegetett egyszeri, ritka drága élet

p Még válságában sem engedi, hogy más beavatkozzon életébe

p A kríziseiből sohasem megújulva, jobban, de letaglózva jön ki

p A többséggel, a szennyárral a zuhatagba/szakadékba sodródó

p Kitartóan bűnbakot keres és talál, aki hibás elrontott életéért

p Csak szabadidődben, vagy ünnepnap gyakorlod a vallásodat?

p

p x

p

József Attila

Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,

akár az erdőben a vadnyom.

Elpazaroltam mindenem,

amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet

szem-maró füstön száritottam.

Bánat szedi szét eszemet,

ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát

a vágy, mely idegenbe tévedt.

Most rezge megbánás fog át:

várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha

értelmét az anyai szónak.

Majd árva lettem, mostoha

s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek

és most könnyezve hallgatom,

a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november

pppppppppppppppppppppppp

Plusz

vagy mínusz

végtelen itt/most a tét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…