Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az írástudók árulása – III.  E-mail
Írta: Jenő   
2022. július 18. hétfő, 07:16

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline - 1. oldal

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberi életminőség vizsgálódásaim



Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline - 1. oldal

Az írástudók árulása – III.

A legszebb hivatásokból

a leghitványabb mesterségek

Alkalmatlan, megalkuvó, bűnös elitek



A világ csak hangulat 1-2 köt. (Reviczky Gyula életének regénye), 1939. -  Magyar regény, novella (1947-ig) - Szépirodalom - Antikház Antikvárium

Komjáthy Jenő

REVICZKY GYULA HALÁLÁRA

- 1889. júl. 12. -

 

Elköltözél te is, baráti Szellem!

Itt hagytál engem gyűlölt idegenben,

Vágyó szemem már nem talál.

Hiába nézek túli hajlokodba,

Elébem áll mint sötét tilalomfa

A sírszemű, a torz Halál.

Míg halkan s búsan jártál itt közöttünk,

Sokan nem láttak, kevesen szerettünk;

Üzend meg nékem: jobb-e ott?

Van-é ott válasz a kérdőjelekre?

Ünneplik-é, ki itt el volt feledve?

Vajj érez-é s mit érez a halott?

Emlékszel-é, hogy itt alant mi voltál?

Lemondás bajnoka, Eszménynek oltár,

Éneklő koldus volt cimed.

Eszmények, ábrándok csöndes betegje,

Titkos vágyakra és fájó sebekre

Mondottál mélabús rimet.

Te hirdetéd: a költészet betegség, -

És dalos ajkad lázas reszketegség,

A csüggedésnek réme fogta el.

Hit fénye lelkedet bé nem ragyogta,

Kiömlött zok panaszba, sóhajokba

A mélyen érző, hű kebel.

De célod tiszta volt: a szép Igazság,

Húnyó szemekkel láttad még vigasszát

Tört életednek alkonyán.

Engesztelő szép Hír sütött a sírra,

Emléked állni fog, hol meg van írva:

Ki szomorú nem volt, pogány.

Nem lesz a költészet mindig betegség!

Közelg a nap, én érzem fergetegjét,

A lélekifjitó vihart;

Belép az álmok ihletett betegje

A dús, aranynapú, zengő ligetbe,

Miért a bús Reviczky halt.

Bár kór lakott a kétségdúlta mellben,

Bár élte csonka volt, de ép a Szellem,

Ott új, dicsőbb danába kezd.

E szent betegség, boldog vértanúság

Jó példa volt nekünk és nagy tanulság,

Szivünkbe mélyen véstük ezt.

Bár új dalokba kezdtem lelkesedve,

El nem feledlek, eszmék csüggetegje,

Búsabb időknek bús életfele!

Idegenek között a zord világon

Sokáig voltál egymagad, barátom,

Ki nékem dalt és könnyet szentele.

Isten veled, te hű, baráti Szellem!

Emléked élni fog milljó kebelben,

Nemes szived s a mélabús dalok.

Szivünkben élsz, nem is lesz soha véged,

Virágot s könnyet áldozunk tenéked, -

Fölérez erre a dicső halott.

Reviczky Gyula: Apai örökség | könyv | bookline

p p p p

 

p 1

p A magánlevelet elolvasó, cenzúrázó, elsüllyesztő belügyi postás

p A védekezni nem képes halott alkotót a rágalma forgatja sírjában

p A más nézetűeket proletár egyszerűséggel hazaárulóvá deklaráló

p A másokra elviselhetetlen terheket rakosgató zsidó törvénytudó

p A médiumot nyíltan, cirkuszban stb. alázó-manipuláló hipnotizőr

p A piti és aljas bosszút álló „megbotránkoztatott” nyárspolgárok

p A megszálló garantált, havi zsoldjáért kollaboráló történelmet író

p A meggyőzés nagymestere, aki nem válogat, s bármit el is vállal

p Melldöngető Hazaffy, a gazemberek utolsó mentsvárába húzódó

p A mocskos fürdővízzel a gyereket is kiöntő gondviselő/pesztonka

p A jobb kenyérért elhagyott hazáját féktelenül, nyíltan mocskoló

p A műkincs-rejtő és rabló régész, illetve a vele feketéző, seftelő

p A nagy „vigasztaló”: törődj bele nyomorodba - ez siralomvölgy!

p

p 2

p Nem buta: tudja, hogy kit mivel/hogy érdemes megrágalmazni

p Nem valószínű következményt előrevetítve a jó tervről lebeszélő

p A nemzeti értékeket raktárba süllyesztő, zároló múzeumigazgató

p Hitelvek és életgyakorlat ellentmondása: vízprédikálás és borivás

p A törvény eredeti értelmét meghamisító, a lényeg iránti érzéketlen

p Az élő kegyesség helyett vallásos előírások pontoskodó betartatója

p Látszatkegyes farizeus – a vallásos mezbe öltöztetett haszonlesés

p Nagyravágyó és erőszakos, a lelki vezetésre való alkalmatlan pap

p A nép még kiskorú, eszméi szerint szabadságra kell kényszeríteni

p A népét szellemi kiskorúnak tar(tat)tó: majd ő dönt, mi a jó neki

p Népi humorista tőle nem kap díjat/még rosszabb: szégyenbélyeg

p Az ún. néplapba pártos, pozitív „munkáslevél” firkáló zugfirkász

p Nép-nemzetből lakosság, sőt tömeg: minősít, süllyeszt/zülleszt

p

p 3

p A nyitott-házasság(romboló)/szabadszerelem agilis igehirdetője

p A nagy szórakoztató, szétszórttá tevő, mert ő a Diabolikus keze

p A „szókimondó” kórisme=halálos ítélet, és ön-beteljesítő jóslat

p A parancs az parancs: a saját népére, sőt még az anyjára is lő!

p A piacon kipellengérezett önkéntes vezércsúfolója, leköpködője

p A plágiumvádas perekből ő „jó” ügyvédekkel kimosdatja magát

p A politikai üldözöttekkel ő semmilyen szolidaritást nem vállaló

p Privát megélhetési gondjaival Panaszkönyvét tévében tele-bőgő

p Próbaidő: nem szűri ki, kinek menekülés/börtön a szerzetesrend

p A protekciója, nexusa segítségével szorít ki jobbakat a pályájáról

p A rábeszélő gép, aki akár még egy gyereket is beszél a hasadba

p Régi „bölcs” mondás miatt se mond igazat: ne törjék be a fejét

p Az élőket csak altató, de holtakat annál inkább riasztó-ébresztő

p

p

p 3

p A Rendszer igazi kritikusait bolonddá nyilvánító ún. pszichiáter

p A komoly riválisait elüldöző, kitiltó, diszkrimináló erős pályatárs

p A versenytársakat gyérítő: szilencium/börtön/emigráció stb. stb.

p Az alternatív gyógyítási paradigma követőt sújtó: Berufsverbot

p A rossz tanár kudarcélményeid gyarapítva ön-agresszívvé tesz

p A rosszul döntő tábornok: csapatot/család-apákat küldi halálba

p A rövidtávú előnyöket nagyítva/vakítva rábeszél az „abortuszra”

p A saját fészkébe rondító, a saját hazáját mocskoló idegenszívű

p A saját szakmáját más rovására (leg)többre tartó (azt semmire)

p A sorozatos emberölést lelkileg könnyítő ellenségképeket festő

p A statikus, akinek összedől háza/nem lát(tat)ja az Életdinamikát

p Suk-sükölés-en port elverő életidegen akadémikus nyelvművelő

p Suli helyett dolgozni küldi: csoda, ha buta marad, koravén lesz

p

p

p 4

p A susztertől kérdi, hogy pontosan hogyan is fessen ő jó képet

p A szabad szellemi prédát „bátran” hajtó- és levadászó, nyúzó

p A szekértábora ballépéseit elhallgató, bagatellizáló, kimagyarázó

p Széklábfaragással bőven beérő potenciális Michelangelo, da Vinci

p A szellem szabadon szolgálna, de ő vagy rab, vagy csak szabados

p A szellemi élet munkáit nemtelenül versengve - nem - megosztó

p A szellemi erőfeszítést kerül(tet)ő: semmi kemény lelki eledel!?

p A szellemi óriás vállán hencegve ugráló törpe (elefánton kisegér)

p Szeme/vastag arcbőre se rebben-rezzen, ha szemembe hazudik

p A szemétdombi vézna gebében nem lát v. láttat meg táltoslovat

p Nem hasonszenvi orvos: a kutyaharapást nem meri a szőrével…

p A szíve/zsebe szerint kajánul összeuszít mindenkit mindenkivel

p A szabad szólás nagy híve: ő az országos tévében, te a blogodon

p

p x

p p p p

Dömötör János (tanfelügyelő) – Wikipédia

Dömötör János

Sötét éjben

 

Sötét éjben, kis szobámban,

Lámpafénynél, egyedül,

Az élet és gondok térbe

Ugy is megviselt szivemre

Még fájóbban nehezül.

Oda künn a nagy világban

Szórakozást csak lelek ;

Kissé emelt fővel járva

Ne félj ! visznek házról házra

Mulatni az emberek.

De ha ide visszatérek,

S egymagamba', mint ma is

Ülök róluk elmélkedve:

Bánat borul bús szivemre,

S gögöm ellen nincs paizs.

Megvetem e söpredéket,

Egy világot megvetek,

Bűne, szenyje, álnoksága,

Alázatos szolgasága —

Ah, hogy rá nem pökhetek!

Nem tudom, az ember vesztén

Ember miért boldogul;

S nem tudom, az árvák pénze

Garmadáját mért tetézze

Gazdagoknak álnokul ?

Ki vigasztal, fel ki oldja

Elmém ezer kételyét ?

A világnak van-e bölcse,

A ki új életre költse

Mindazt, a mi bennem élt ?

Oh szerettem a világot,

Szépnek mondtam s hittem is,

S a mit vártam és reméltem,

Hittem: egykor tán elérem —

Ott fenn, hogy ha itt nem is.

Szép álmokkal, szép tervekkel

Ah hogy vágytam ide én ;

S íme vétek, ime szennyfolt,

A mi szép volt, a mi szent volt

Bennem annak idején.

Kit vádoljak, kire vessek?

Ezt a léha tömeget?

Nem, szavam szállj bátran, fentebb,

A ki másnak szentnél szentebb :

Panaszold bé az eget.

Most nekem a menny bezárva,

Nem jutok be, jól tudom;

De nem is vár azok sorsa,

A kik küzdve s eltiporva

Elbuknak a fél uton.

Leszünk sokan a pokolban,

Van ott jó is, van elég ;

Van, kit nincs mért ölelni, kötni,

Van, a kinek bűn se gyötri,

Csak a másé, kebelét.

 

*

 

Tolnai Lajos (író) – Wikipédia

Tolnai Lajos

Dömötör János sírjánál

 

Nem kergettek téged, mint engem kergettek;

Nem bántottak téged, mint engem bántanak;

Áldottja voltál te istennek, embernek,

Mint én, sok kinom közt, nem tépted te magad.

Nem utáltad te meg, mint én megutáltam

Az embert e szörnyet, ki testvér, ki barát;

Mint én: nem voltál te a nyomor torkában,

Nem vonta meg tőled szerencse sugarát.

Szemközt hogyha veled az ellenség állott,

Kegyesebb volt mint a jó barát én velem;

Amerre te jártál, boldog világ járt ott;

Nem köny: harmat pergett ott a falevelen.

Két tiszta szemeid: a szelidség jóság;

Szennytelen nemesség: derült vig mosolyod.

Hűség, őszinteség tanulni járt hozzád,

Csontok közt tisztább sziv soha nem dobogott.

Elet! oh zavaros, átláthatlan tenger,

Mélységedre szállni csak az tud, ki halott.

Ehol, ím feldobtad. Előttünk az ember, —

Mit tudunk most többet?: itt vergődött, lakott?

Oh sors, te átkozott, bomlott-eszű sors te!

Hogy vághattad belé iszonyú körmedet?

Valamely cudarral téveszthetted össze,

Mit még az isten is hiába kergetett!

Oh isten! meg ne mondd: halála hogy történt.

Porló szüleinél simítsd el kegyesen!

Csak annyit mondj nekik: meghalt bátran, önkényt:

Abból mi gyöngeség, szivén nincs semmi sem:

Oh tavasz! rügyező virágot fakasztó,

Tél sáncán áttörni ha tudtál valaha:

Vedd minden sereged, vedd gyorsan magadhoz,

Árassz virágesőt omló poraira!

Feledés! orvosa megcsaltnak, fogolynak,

Föltárhatlan sebnek irgalmas gyógyszere;

Az élő nevéből törüld ki a holtat,

Amaz éjszakának ne maradjon jele!

Körmömmel kiáslak, feltöröm koporsód:

— Oh fiam, rokonom, oh, oly sokam nekem!

Testedet kiveszem, meg-megmelengetem.

Csókommal boritom, könnyemben fürdetem!

Oh föld, mely fedezed! oh sir, mely nyugtatod!

Oh ajk, mely fölötte édes szód hallatod,

Oh szemek, kik sirtok, kik nyögtök énekek:

Örökkön örökké áldottak legyetek!

(1877)

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline - 1. oldal

p p p p

p 5

p A talentumát rossz ügyekért busásan kamatoztató szélhámos

p A tanár olyan légkört teremt, hogy a kérdező nevetséges lesz

p Társadalmi bajok tüneteit kezelgeti - okot nem kutat, nem mer

p Társadalmi béke aláaknázó: igazságtalan rend=időzített bomba

p A társadalom nem éber-ébresztő, de alvó-elaltatott lelkiismerete

p A tehetsége elaltatott lustája: így se szorgalma, se „szerencséje”

p Tehetséges hátrányos helyzetű nebulót negatívan diszkrimináló

p Tette-műve sikere végső próbaköve: előmozdítja-e a zsebe javát

p Titkos elhallgatási fogadalmát nagyon is betartó: maffia/omerta

p Tudatos vásárlókat szervező, és honlapszerkesztő multiügynök…

p Túlbuzgó önkéntes kollaboráns: Állami Egyházügyi Hivatali spicli

p A lusta, félős tűzoltó halogatja a tűzoltást, amíg a tűzvész tarol

p A tűzoltó szeret tétlenkedni, vagy piromániásan munkát is csinál

p

p 6

p A vadcsikó ifjúság hatékony betörése, idomítása, mint szakma

p Megszívlelendő letűnt életformákat végleges süllyesztőbe dobó

p A vészhelyzetben jó diktátor volt, majd meg zsarnokká romlik

p A zseniális diákot gyógypedagógiai esetként kezeli: kisegítőbe!

p Abortusz: latin tolvajnyelvű magzatgyilkosság szépítő, tussoló

p Addig jár(atja) suliba diplomáért, hogy így infantilis marad/lesz

p Agymosás az ár: elvégezni kötelező iskolákat, letenni vizsgákat

p Ahogy lehet, bányászbéka segge alá lenyomná az önbecsülésed

p Öngyilkosságba hajszolja szerelmét, csak hogy Ő Alkothasson

p Aki - mikor máskor - épp éles ütközet előtt dezertál a seregéből

p Az ő nagy „szent” céljához bármilyen eszközöket igénybe vevő

p Még imponál is neki: mumus lett, és vele riogatják a jónépet…

p Aki csak addig nyomozza az igazságot, míg rá az jó fényt vet

p

p 7

p Nem hozzáértő-tisztes tisztségviselő, de svihák és korrupt stb.

p A „legális” banki uzsora bűnének az egyházfő is cinkosan falaz

p Amit ellop, azt becsületes megtalálóként jutalomért visszaadó

p Az „ádáz pártvitázó” pankrátor - a híveik csak üssék egymást

p Figyelmetlen egyetemi „hallgató”: egyik fülén be, másikon ki

p Jól-jóra nevelő gondviselő helyett mostoha/kényeztető-rontó

p Jólértesült jó hírszerző? Tájékozatlan, dezinformáló, rémhíres!

p Isteni talentumát elásó, vagy azt az ördögnek eladó áruló elit

p Nagy „adakozó” a lopottból/vagy: nesze semmi fogd meg jól!

p A „fölös/káros” öregeket jégre, büdös barlangba elhelyeztető

p A beteget már nem gyógyítja: hulljon a férgese, a gyenge

p Aki egy becsületkasszába nem tesz, de vesz: tolvajok alja

p Gonosz pletykás: a ravasz rágalmakat név nélkül terjesztő

p

p 8

p Nem írja le, csak négyszemközt mondja/máként letagadja

p Az utolsó pillanatig hitegető, majd cserbenhagyó, lelécelő

p Ha bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismer: Péter

p A riválisa hibáit jól felnagyító, viszont az erényeit kicsinyítő

p A szájából segget csináló – akinek csak disznóláb a keze!?

p A szájhős „oroszlánvadász”, akire egy patkány is frászt hoz

p Felfelé seggnyaló, oldalt könyöklő, lefelé taposó karrierista

p Egy sportszerűtlenségei miatt világhírhedt unfair play díjas

p Állami/kormánypárti védettségben olyan nagy „fenegyerek”

p Csak azért lök be a vízbe, hogy majd „hősként” kimentsen

p A partra vetett halat jó pénzért simogató ún. lelki gondozó

p Az ember légvárat épít, és ő, a „szakember” szedi a lakbért

p Ők azok, akik haraggal és elfogultsággal ítélnek ügyedben

p

p x

 

p p p p

Komjáthy Jenő | Europeana

Komjáthy Jenő

ELMÉLYEDÉS

 

Hogyan éltem? Mit csináltam?

Teljesűl-e minden vágyam?

Arany napod, ó, Dicsőség,

Süti-e az álmok hősét?

Vagy a Végzet ócska rendje

Ifjan dob a sírverembe?

 

Beledob egy vak gödörbe!

S elfeledve mindörökre

Kövéríti porom a port,

És csókolom, ki megtiport?

Vaksors az úr e vak tekén,

De örökre én leszek én!

 

Hogy mit írtok majd énrólam,

A sok üres, csengő szólam:

Nem bánt többé s nem érdekel.

Mély homályban bár vesszek el,

Tündököljek csarnokokban:

Az leszek csak, aki voltam.

 

Hogy ünnepelt vagy megvetett,

Hogy fönt-e, vagy alant leszek:

Nem érinti azt, mi bennem

Mindig egy, mert véghetetlen:

Maga Isten sem töri szét,

Tűzmagodat, egyéniség!

 

Amit írtam, csupa élet,

Amit éltem, csupa lélek;

Erő a szó, tett a szellem,

Isteni láng dúlja mellem:

Idő gondját mért viselném?

Mit csüggjek a hír szerelmén?

 

Mit nyerek a hiu tapson?

Bár hírem az égbe hasson,

Nem leszek én jobb, se rosszabb,

Csak árnyékom lészen hosszabb.

Tölgyfa is, a terebélyes,

Kicsi magban már tökélyes.

 

Önbevégzett itt a szellem;

Amit alkot, csupa kellem,

Öröklétü, amit gondol,

Halálfia, amit rombol,

S bevilágít tiszta fénye

A teremtés éjjelébe.

 

Összehangzó itt az érzés;

Kéj salakja, durva sértés,

Vér hóbortja, köznap íze:

Kiveti a költő szíve,

Elrejti a bűvös fátyol,

Szőve könnyböl, napsugárbol.

 

Tiszta mély a költő szeme,

Ajakán a szózat zene,

Vágy, indulat formába tör,

S új valóság lesz a tükör:

Új teremtés vagy, költészet,

És a régit szebbé tészed!

 

Állok örök-erdő szélen,

Egyszerre és dúsan élem

A csepp jelent, tenger jövőt,

Mi porba kelt s az égbe nőtt.

Lelkem magas mélységbe nyúlt:

Volt a jövő, és lesz a múlt!

 

Hogy mit írtam? S mennyit írtam?

Ó, nem annyit, mennyit bírtam!

Az utókor, ha emleget,

Olvassa el a lényeget!

A szívemet olvassa csak,

Ha már mindent a porba csap!

 

Így élek én; ezt remélem,

Érzem, mi dúl bennem mélyen;

A végtelent egy perc alatt;

Múltakba néz a pillanat,

S jövőbe nyit dicső utat; -

Örök jelen vagy, öntudat!

 

Sugár vagyok vad vizéren,

Tűz vagyok én, úr a véren,

Sugárban is, ami ragyog,

Az időnek magva vagyok,

Mi a térben térrel dacol,

Bennem a lét ősárja foly.

 

Csupa gyönyör, amit írtam,

Repülni az égbe bírtam,

Pokolba is én leszálltam,

Árok terhét bírta vállam;

Csupa hév mind és erő mind,

Amit szívem, lelkem érint.

 

Amit írtam, csupa élet,

Amit éltem, csupa lélek;

Gyönyör a szó, hő a szellem,

Isteni láng dúlja mellem:

Idő gondját mért viselném?

Mit csüggjek a hír szerelmén?!

Hagyjatok élni! · Komjáthy Jenő · Könyv · Moly

p p p p

Tolnai Lajos: A nagy-gyárosék (Franklin-Társulat Kiadása) - antikvarium.hu

Az áruló elit

arcképcsarnoka

 

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

 

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

 

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

 

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

 

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

 

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

 

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

Tolnai Lajos - Könyvei / Bookline - 1. oldal

p.s.:

 

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

Könyv: Dániel pap lesz (Tolnai Lajos)

 

 

LAST_UPDATED2