Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz: Ön-sorsrontó ABC – III.

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Csokonai Vitéz Mihály

Zsugori uram

Esmérek én egy vént. - Ki az: - Neve nincsen:

Régen eladta már aztat is a kincsen;

Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,

Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. -

Hol lakik? - Ott látszik, ama kapu megett,

Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.

Van két palotája a Piac-utcába,

De azt a rácoknak adta árendába;

Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,

S elméjébe mindég a drágaság forog.

Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,

Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.

A bús gond béesett orcájában hever,

Mérget kedveltető kincseiből kever.

Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,

Mint aranyára vert királyok képei:

Mint a sírból feljött halott útálsága,

Amelyről minden húst a párka lerága.

Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,

Mért nem adhatja az áert árendába.

S öszvekalkulálván saját számadását,

Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.

Gyász idők! - így kiált, vádolván az eget, -

Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget

Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,

Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.

Azonba mely szörnyű károm következe: -

Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze -

Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,

Lantornás ablakom ketté szakasztotta! -

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,

Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

*

Móra Ferenc

A DIDERGŐ KIRÁLY

Mese, mese, mátka, pillangós batárba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

- Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:

Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

- Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!

Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,

Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,

Mókázna a jámbor, serdűl, perdűl, fordul,

De a király rája haragosan mordul:

- Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.

- Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyujtass be csak, komám - nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülön fogva az udvari fűtőt!

- Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

- Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!

Nyöszörög a fűtő: - Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hivatni az udvari ácsot!

Nekibúsul erre a didergő király.

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

- Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amig erdőt láttok,

Kandallóm kihülni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:

- Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog -

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:

- Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!

Megfordul a király: - Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.

Mért haragszol reám? sohse bántottalak! -

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

- Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik:

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szivének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

- Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Biborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője! -

Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,

Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

- Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.

Fussatok a hordót csapra ütögetni!

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem - nagy meseországban...

(1912)



p 1

p Egyből a világrekord súlyt akarod felkapni/emelni: belerokkansz

p Egy nap alatt pótolná az „elmulasztott” élveket, majd: börtönévek

p Aki egy kisebb baj elől fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut

p Ő egy kis sziruppal a keserű pirulát, a békát, a mérget stb. is lenyeli

p Aránytévesztő: kis horzsoláskor úgy jajveszékel, mint akit nyúznak

p Hamis riadókat fúj, majd, ha bajba kerül, nem veszik már komolyan

p Aki az egy jó helyett a rossz(ab)ból vesz, eszik, tesz stb. jóval többet

p Egy ideig a teherbeeséstől retteg, majd meg a „meddősége” gyötri

p Ő egy hirtelen fellángolással főzné meg/égeti el a mindennapi ételt

p A szalmaláng lelkű, akiknek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése

p Amikor egy már kihűlt szerelmet próbálgatnának újra langyosítgatni

p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina

p Három kívánság mese: az egyszeri jó alkalomból csinál balszerencsét

p

p 2

p Rátartian válogatós volt - hoppon maradt, penészvirág vénlány lett

p Jósnőnek fizet jó sokat - csak az ostoba ember jövője kiszámítható

p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló

p Előre nem látó, nyáron csak hegedülő, de télen meg koplaló tücsök

p A munkamániás, és erre büszke(!), mulatni sem akaró/tudó hangya

p A lélekölő hosszú munkaidő után hobbi, ital, tévé stb. kábítószeres

p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes

p Ez a fő mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – „családirtás”

p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt

p Szennyesteregető: a sértett családtagok bíróságon perre mennek

p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít: ügyvédzseb tömő

p Ő nem konzekvens, vagy a másik rossz véglet: ökörkövetkezetes

p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, pedig szép hattyúnak született

p

p 3

p Rossz, elhasznált levegőt szív be: maszkot visel/nincs lakásszellőzés

p Ő is „katona”: engedelmével betörték, és mozgatható vezényszóra

p Addig hencegően „bátor” (igazából vakmerő), amíg az italozása tart

p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó

p Rigorózus „könyvelő”: pontosan mennyi az adott/kapott szívesség

p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király

p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van

p A közös legelő csapdás rablógazdálkodó - termőföldből sivatag!

p Családi prüdéria ellen trágárság az ifjúkori lázadás: úgy is marad

p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől - menekülő is

p Egy balek analfabéta: pont az orvosának diktálja a végrendeletét

p Hiábavalóságokra pazarol drága időt, és időrablókat is marasztal

p A háborús, vészhelyzeti spórolás már vérévé vált és úgy is maradt

p

p 4

p Ha a becsületes munka = tisztes szegénység: ő ferde úton kitör …

p Csak a testét áruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad?

p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gond

p Mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni

p Komoly kötelességtudatos, felelős felnőtt, ezért mindig oly komor?

p Jobb esetben érti, vagy érteni véli a humort, de soha nem élvezi

p Keveset nevet, önmagán sem tud: így múltja terhétől se szabadul

p Nem érti/fogja fel, hogy a halott az egyszer és mindenkorra halott

p Neki még játék az egész élet: pl. a kilőtt helyett az üvegszem is jó

p Egy ádáz létharcos robotolás az élete, hiányzik belőle a játékosság

p Előre iszik a medve bőrére - majd ittasan meg megeszi a nagy maci

p A gyilkosság a legnagyobb bűn: ő a támadó háborús érdemrendes

p A kényszerű „oltás” ellen nem tiltakozó, a Vezérben vakon megbízó

p

p x



Móra Ferenc:

Csókai Csóka

Csókai csókának

Mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

Öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

Hogy ő télen-nyáron

Örökkön-örökké

Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik

Ághegyen a csóka,

Arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

Mit kellene tenni,

Hófehér galambbá

Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -

Neveti a róka -

Fürödj meg a hóban,

Te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

Lesz rögtön belőled,

Hogy magam sem tudom,

Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának

Szót fogad a csóka,

Nagy vígan leugrik

Az ágról a hóba.

Az orra hegye se

Látszik ki belőle,

Kérdi is a rókát,

Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -

Csípte meg a róka,

S csapott nagy ozsonnát

Belőle a hóba.

Róka csípte csóka,

Csóka csípte róka -

Így lett fehér galamb

A csókai csóka.

*

La Fontaine

A KAKAS ÉS A RÓKA

Pislogva őrködött szokott helyén, egy ágon,

a vén kakas, furfangos és merész.

Megáll egy róka lenn. A hangja mint a méz.

«Kitört a béke, - szól, barátom,

harcunk emléke ködbe vész.

Hirnök vagyok, repülj karomba s add a szádat,

siess, ne várasd cimborádat,

negyven mérföldem van e hírrel hátra még.

Dolgozhat a baromfinép,

segíti majd, mikor szemelget

testvéreként a róka-nemzet.

Örömtűz ég, keblemre hát,

repülj le, csókom száll reád,

testvéri két karom kitárva.»

«Barátom, - szól a vén kakas, szivemre ír

minden szavad s hunyó napomnak éke, drága

virága

e békehír.

S e hírre pompás ráadás,

az hogy te jössz vele. De ott fut két agár,

ki biztos szintén tudja már

s tudatni jő ezt, nem vitás;

már itt ügetnek, ó míly gyors kengyelfutók;

leszállok én is, várj! négyesben szép a csók.»

«Nem várhatok, futok, későre jár az óra,

csókolj meg máskor, - szól riadtan most a róka,

majd eljövök.» - S a hízelgő szalad,

fák közt búvik, cserjék alatt,

s dühöng. Dugába dőlt a terve.

A vén kakas meg ül merengve

s kacag egy halkan kaccanót;

mert kettős élvezet megcsalni a csalót.

Radnóti Miklós fordítása



p 5

p Senki ne vájkáljon az ő lelkében, ha beteg, inkább bármit bevesz

p Elhiszi, tényleg az egész világ az ellensége (lásd: cigány-himnusz)

p Hiába drágakő, egy gyémánt ő, ha csak csiszolatlan, nyers maradt

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát

p Mindig két végéről égeti a gyertyát, éjt nappallá tesz - egy ideig…

p Aki, mint az a korsó, addig-addig jár a kútra, amíg el nem törik

p Mint a tök részeg, pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével

p Az istennek se mond le az agyondédelgetett élethazugságairól

p Addig ő nem fest, ír verset, énekel, amíg nincs ehhez diplomája

p Keblén mérges kígyót melengető, de a segítő kézbe beleharapó

p A jószándékú Mekk mester, aki nem érti, miért kergetik el stb.

p Az örökös raktárra aggályoskodás miatt oly koravénülő/rákos

p Kakukkfiókákat anyaként tápláló, hisz az övéit már kilökdösték

p

p 6

p Neki a dodonai, direkt sokértelmű jóslat maga a tuti orákulum

p A teher alatt magasra nőhetne a pálma, de így csak elsatnyul

p Akinek minden arany, ami fénylik: pl. üvegszilánkokat gyűjtő

p Harmadnapra már megszokja, hogy egy büdös ketrecben „él”

p A tüzet csírájában el nem fojtó - ezért martaléka lesz a háza

p Kis, tagadott füllentése megállíthatatlan hazugságlavinát indít

p Mindent „tudatosan” csinálna, még a járást, a ki-belégzést is

p Magát örök szolgaságra ítélő, mert idegen istenképet imádó

p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, és az egylábú mankós ember

p A maga ura: csak akkor beszélhet, ha kérdik: „Kuss!” a neve

p Aki a cukros bácsi kedves szavait elhiszi/névértékben veszi

p A hízelgő álbarátok miatt téves tévés pályán futó, s rekedő

p Az ún. bölcset csak külsőségeiben, de abban majomutánzó

p A három lépés távolságot követelő: ki simogatná így meg?

p

p 7

p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: pofára esik

p Szájhős, csak a szája jár, de egy leányt csókolni sem mer

p Mértéktelen: kicsiben orvossága lenne, nagyban a mérge

p A hamis mellett minden illúziót porig romboló rontó-bontó

p Szutyok mosdóvízzel gyereket, rossz pappal Jóistent kiöntő

p Aki a városban naivan becsületkasszába gyűjti terméke árát

p Az örök halogató: még a (tűzoltó)munkát is körmére égető

p A gyorsan felbuzduló, de hamar feladó szalmaláng lélek

p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó, de ádáz bűnbakkereső

p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja

p Akivel a parazitája sikeresen elhitetheti: ő legjobb barátja

p Aki nem is kezd munkába, így nem is jöhet meg a kedve

p Hazárd vőlegény: egy zsákbamacska feleséget „vételező”

p Akinek örökké üres a zsebe: még a kóbor kutya is lepisili

p Meddig hordója teli, addig volt büszke tartású, járású deli

p

p 8

p Szépre is kiművelt szem/vájt fül helyett „vakság”, „süketség”

p Testi-lelki tisztaság helyett szenny, mocsok, kosz, szemét stb.

p A kertje régóta műveletlen, de még lelke is gyomos/gizgazos

p A szűk és ezért drága időt non stop bűnösen elkótyavetyélő

p Öncélú rekordmánia hajhászó: pl. az egy lábon állást kibírni

p Unos-untalan csak az egy kedvenc ételét-dalát eszi, veszi…

p Ösztönlény-vadember: ha bárkire erekciója van, meggyakná

p Nem természetszerető/járó - „erdőkerülő”, mesterséges éltű

p Egoista: mindenkit csak (ki)használó, majd eldobó ön-izoláló

p Altruista: a lakásotthona pl. hajléktalan éjjeli-nappali menhely

p A fantazmagória kergető: áldoz mindent, akár még embert is

p Életmű hiányos: hegyek vajúdtak, de csak kisegérke született

p Az ő gyakori, majd’ mindennapi esete: a „sok hűhó semmiért”

p

p x



Csokonai Vitéz Mihály:

Egy fiatal házosúlandónak habozása

Szeme nem sír, mégis nedves;

Képe ráncos; foga redves;

Horgas lába tittyen-tottyan;

Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,

Legényes a szedtevette:

Óh, Uram! őrizz meg ettől

A vasorrú kísértettől! -

Vén ugyan, vén a kurvanyja:

De van ezüstje, aranyja,

Amelybe ha markolhatnék,

Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzében lennék vice;

Megölelném histórice,

Férje lennék az erszénynek,

E' kén a szegény legénynek!

*

El kéne indulni

El kéne indulni,

Meg kén házasodni.

De még az a kérdés,

Hogy kit kéne elvenni?

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Kit kéne elvenni?

Ha kisasszonyt veszek,

Nem tud szőni, fonni.

Jaj de szégyen nékem

Pénzért gatyát venni.

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Pénzért gatyát venni.

Ha öreget kérek,

Az mindig szomorú.

Annak minden szava

Egy égi háború.

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Egy égi háború.

Ha gazdagot kérek,

Mindig csak azt hányja,

Az enyémből élsz te

Ebadta hitványa!

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Ebadta hitványa!

Ha szegényt megkérek,

Avval mit csináljak,

Egy kódúsból kettőt

Minek is csináljak?

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Minek is csináljak?

Istenem, Istenem,

Ugyan mit csináljak?

Legénykedjem-e még,

Vagy megházasodjak?

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Vagy megházasodjak?

Az az egy reménység

Táplál ezután is,

Jó lesz a legénység

Nekem ezután is.

Ajjaj jaj, ajjaj jaj,

Nekem ezután is.

https://www.youtube.com/watch?v=uNt8zvSewp0

*

Elmenék én a városba

Elmenék én a városba, piros gyöngyöt vettem,

Azt én hazavittem, asztalomra tettem.

Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!

Nem hí­lak én téged teljes életemben!

Mert az apám házát nagyobb urak járták,

Őket sem uraltam téged sem urallak.

Elmenék én a városba, piros ruhát vettem,

Azt én hazavittem, asztalomra tettem.

Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!

Nem hí­lak én téged teljes életemben!

Mert az apám házát nagyobb urak járták,

Őket sem uraltam téged sem urallak.

Elmenék én az erdőbe, somfa pá­cát vágtam,

Azt én hazavittem, ajtóm után tettem.

Híjj uramnak ingem, kincsem feleségem!

Nem hí­lak én téged teljes életemben!

Mert az apám házát nagyobb urak járták,

Őket sem uraltam téged sem urallak.

Elévettem én a pácát, ütni-vágni kezdtem.

Uram vagy, uram vagy teljes életemben!

Uram vagy, uram vagy egész életemben!

https://www.youtube.com/watch?v=BJ-4ifsAohA

pppppppppppppppppppppppp

P.s.:

Plusz

vagy mínusz

végtelen itt/most a tét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…