Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberi életminőség vizsgálódásaim



Az írástudók árulása – II.

A legszebb hivatásokból

a leghitványabb mesterségek

Alkalmatlan, megalkuvó, bűnös elitek



Szabó Endre:

Költő temetésén

I.

Égő fáklyák, koszorú-halmaz,

Díszruhában az egyletek, —

Szép katafalk, pompes des funébres,

Nevezetesség egy sereg;

Obligát bús arcz . . a kereszttel

Vasvári is előtipeg ...

Hej, ilyen czifra nagy parádét

Nem csapnak ám akárkinek.

A pap ékes oráczióban

Mondja el a holt érdemit,

A búsabb helyeknél a hölgyek

Könnyes szemök törülgetik ...

Páter noster... Circumdederunt...

S indúl a Szent Mihály lova ...

— Szegény költő! ilyen hühórul

Tudom nem álmodál soha.

II.

Nem, nem ! — Oh másrul álmodál te

Nem is túlmerész álmokat:

Hogy a láng, mit éleszte egykor

Dalod, soha meg nem lohad;

Hogy a kiket föl-fölröpítél

Fényes eszméid szárnyain,

Szeretetük hozzád megőrzik

Meleg szivökbe zárva hűn.

S mig nyomtad kórágyad időkig,

Volt körülötted csönd, setét,

Csak kínaid lobogtaták meg

Tört lelked küzdő mécsesét.

Ki volt tanúja sóhajodnak,

Mig rád tevék a szemfedőt ?

— Bizony, mióta ágyba dültél,

Felverte udvarod' a gyöp.

III.

S most tapossák le a gyöpót már,

Viszik pompával kifelé,

Most van nagy kiséret, mikor már

Utját ő úgy is meglelé!

— Feküdjék rózsákon : az élő

Koszorúját reá veti – –

Jól megvetik ágyát, mikor már

Tökéletes mindegy neki…

Régi dal ez. Mért kezdem újra?

— Hát magamnak dúdolgatok.

Aztán a versért a redaktor

Fizet... nos, csak elég az ok ?

Jól van no ! a temetés szép volt,

Nem akarom vitatni el.

Nincs oly buzgó nép mint vagyunk mi,

Ha épen csak — temetni kell.

Forrás: Vasárnapi Újság, 1885. 30. szám.

p p p p

p 1

p A talmi aranyra mutogat, hogy a sas ne lássa ketrecét

p A (köz)ünnepek kiüresítésén munkál, szabotálásra biztat

p „Betegét” sokkolja a „teljes igazsággal” - kegyes hazugság

p „Bűnösen született” gyerekre rak ártatlansági bizonyítási terhet

p A „független” értékbecslő a vevő, vagy az eladó kegyeit keresi

p A „pogány” magyar népdalt/népmesét kitiltja a szentbeszédből

p A bizalmunkba beférkőző kémet le nem buktató, el nem hárító

p A bölcsőt ringató mocskos kéz: a pedofil/bosszúálló pesztonka

p A bűntett értelmi szerzője, a felbujtó, de a lebukáskor rád keni

p A csak a „vagy-vagy”, a kizárólagos logikát ismeri: „is-is” nincs

p A családját/diákjait terrorizáló - amúgy „szelíd” - vegetáriánus

p A csapatfőnök jólértesült bizalmasa, nem segíti a közkatonákat

p A csatába, halálba küld, és megkörnyékezi a feleséged: Dávid

p

p 2

p Ha csak parittyád van, hogy is állnál ki az ellenfél Góliátjával?

p A csigalassan működő/ügyet eltussoló vizsgálóbiztos, ügyész

p Vándorkuruzsló titkos csodaszer-receptje: drága, de legalább árt

p Az orvosság/oltás fő- és mellékhatásáért felelősséget nem vállaló

p A destruktív rivalizálás, a lelki hadviselés avatott iskolamestere

p Diákkal adathegyet magoltat, de memoriter verseket nem ad fel

p A döglött oroszlánt rugdosó, azt újra megölő, levágó vitéz ítész

p A felbérelt, vagy tehetségtelen perverz közszemérem-sértő művész

p Felkészületlen, vagy rosszul tájékozott, rossz magyar idegenvezető

p A félrevezető ún. idegenvezető: bevisz a sűrű erdőbe, sorsodra hagy

p Szellemi kincset, önismeretet, lelki élményt nem elősegítő útikalauz

p A rettegett megalázást megelőzve inkább ő aláz meg, akit csak tud

p Felvételi vizsga percek: önkényesen válogat: ki nem alkalmas színész

p

p 3

p Rossz vagy bujkáló, feladathárító, vagy szereptévesztő (nagy)szülő

p A trükkös figyelemelterelő tolvaj: a piaci tömegben „Tolvaj!” -t kiált

p A fölös-káros méreg(drága)-gyógyszerek felírásáért kéjutazgató orvos

p Főnöke köz- és magánerkölcsi disznóságainak sűrűn falazó titkár(nő)

p A fuldokolónak prédikál, majd későn mentené a „hősködőt” /életuntat

p A gátlástalan grafománoktól okkal megriadó meddő perfekcionista…

p A gaz gazdag embert kiszolgálva végsőkig kiszolgáltatja a szegényt

p A gazdagok s hatalmasok rossz ügyvédjeként villogó, brillírozó sztár

p A gondatlan/pénzéhes/protokoll rab orvos-kollegát jó útra nem térítő

p A grammatika nagyobb úr a császárnál? – tagadja Néró, a véres költő

p A gyanúsítottat elítéltnek prejudikáló és rá köpködő bűnügyi újságíró

p Az alkotó lángelme gyerekekből az iskolamester sorozat-gyárt hamut

p A gyerek szerinte szabadon kukkolhat: a pornós „nemi felvilágosítás”

p

p 4

p A gyerekeit elkényeztető/elrontó, a rivalizáló ún. vasárnapi apuka

p A gyerekek – rajzoló, mesélő stb. - képzelőerejét csonkító óvónő/bá

p A gyereket a kéregetés mellett a kérésről s kérdezésről is leszoktató

p A gyerekrontó gonosz mostoha, ill. kényeztető szülő, nevelő, tanító

p Gyermekpalánta vadhajtást nem nyes, művelt kertet nem gyomlál

p Gyermekszülés bábáskodásra esküdt fel, de magzatelhajtást végez

p A gyógyszer mellett, vagy helyett tudva mérget adó/keverő patikus

p A háborúban/háborúval felerősít-tüzel lappangó idegengyűlöletet

p A háborús héják, uszítók és haszonélvezők szócsöve, bértollnoka

p A háborús hisztériában a pacifista szóvivőt hazaárulónak bélyegző

p A hadvezér, aki soha nem mondja: „Utánam!”, csak azt: „Előre!”

p A „halálos” betegségben szenvedő hiszékenyt jól átverő sarlatán

p A hangszórókba nem a Tiborcok, de privát piti panaszát harsogó

p

p x

p p p p

Szabó Endre:

Jób könyvéhez

Már tán meg sem élnék, ha nem

Cibálna, marna sok csapás,

Ha volna néha enyhülés,

Ha egy kínra nem jönne más.

Tán éltem csak az tartja még,

Hogy végre már kérkedhetek,

Hogy ennyi bút és bánatot

A szegény Jób se' szenvedett.

Először is: magyar vagyok,

Másodszor is: magyar vagyok,

Harmadszor is: magyar vagyok ─

Hát nem méltán jajgathatok?

Mi e jelen? s van-é jövő

Élethozó, csodát-tevő?

- Jelenünk ránk vadúl mered,

Jövőnkbe nézni nem merek.

Már csak a multból szedhetek

Ábrándokat, reményeket,

Csak ott tallózok én szegény,

Csak a mi volt, az az enyém.

Panaszimat fel sem veszik,

Panaszom van mindég pedig,

Szó és sírás - mind hiába,

Nem hallgatnak már reája,

Megyek velük a pusztába.

A pusztába ki-kijárok,

A messzibe bekiáltok

S szívem nehéz fájdalmiban

Minden szavam azzal rian:

Hova lettél édes fiam?

Mert nem tudom én még azt se,

Hogy valahol élsz-e, halsz-e?

Hírek mennek, hírek jönnek,

S a kétségek majd megölnek,

Hogy egy hír sincs te felűled!

S édes anyád! óh, ha látnád

Enyhületlen busulását!

- Már csak loppal nézek rája:

Aggodalmim kitalálja

S még zuhogóbb könnye árja.

Jönne hír, ha más nem lehet,

Fekete, bús, gyász-üzenet,

Hogy ne várjunk; meg vagy halva:

Tán ez is megvigasztalna,

Mert a szívűnk megszakadna.

Forrás: Nyugat 1922. 7. szám

p p p p

p 5

p Hatalmában levő gyereken/diákon, rabon szabados kísérletezgető

p A Hatalommal, „megjavulva” személyre szóló különalkut/békét köt

p A hatalomtól torz lelkek elé „tükröt tartó” fizetett kegyenc hízelgők

p Határidő-múzsás, honorárium-doppingszeres (nem múzsacsókos)

p Hazai kisipar/kereskedők gyámolítására védegylet nem alapító, sőt

p Hazai pályán nem marad/kint reked: jobb „idegenlégiós” feltételek

p Házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó „törvényes” zsidó

p Helyfoglaló, s dögvészt terjesztő szellemi hullát nem elásó szolgálat

p A hierarchia neki nem szent, isteni rend-uralom, de pápai diktatúra

p A hírvivő, parlamenter, aki a békeajánlatot átír, hadüzenetre cserél

p A hiszékeny balekot átverő nagystílű szélhámos/pénzember/politikus

p Janicsár értelmiséget, a hazája esküdt ellenségét kikiképző/felnevelő

p A jó darabot rosszul is rendező, de még a rosszon is csak rontó

p

p 6

p Jó esetben részvétlen ápoló, rosszban még tetézi a szenvedésem

p Árdrágítást „igazoló”: dohánytermék hamis sokkoló csomagolása

p Jó lábát amputál ugyan, de ő jótét lélek: keres vevőt a papucsra

p Jobb-rosszabb rossz végletek közt nem lel aranyközép rögös utat

p A jog szerint ítélő bíró felmenti a gyermek elvetemült kéjgyilkosát

p A jóhiszemű gyermek kiszolgáltatottságával visszaélő pedofil pap

p A jónépet riogató-rettegtető Mumust kreáló, azt elő- vagy eljátszó

p A kapitalizmus rossz szelleméhez nyomorít: ún. protestáns etika

p A kegyeletsértő, sírrabló, hullagyalázó kincskereső vagy „régész”

p A kegyeletsértő, „végtisztességtelen” ún. temetkezési vállalkozó

p A keresztényeket mentő zsidók kitüntetésére díjat nem alapítók

p A kereszténység márkanév alatt híg löttyöt/lélekmérget kínálgató

p A keserű pirulát geil sziruppal önti le: „önként” szívesen nyeljétek

p

p 7

p A védtelen fogyatékos gyereket szexuálisan-anyagilag kihasználó

p A kitett „árva” gyerek gondviselője: koldulásra éhezteti és képezi

p A páratlan kincsed leértékelő, és szarért-húgyért kótyavetyéltető

p Királyi privilegizált bolond: határokat nem feszegető óvatos duhaj

p A kis rossz hírbe is rögtön egy blikkfangos rémdrámát belevetítő

p A főnökök igazát már előre borítékoló hiperlojális nyalizó samesz

p Kisebbrendűségi komplexusa miatt is oly betegesen hiú mimóza

p A kitelepítésben senyvedő díva gaz górék előtt produkálja magát

p A díva, aki a díván, a díványon testbedobással szerzi a szerepeit

p Klikkjét ajnározó-szédelgőn feldicsérő/riválist ledorongoló műbíró

p Koldus, vagy csak szegény gyerekében talentumot nem is kereső

p Kontextusból kiragadott, lecsonkított idézetekkel „igazoló/cáfoló”

p Kórházi pénzérdek diktál - radikális: babramunka helyett amputál

p

p 8

p A közhely szajkózó, és nem megélt-próbált igazságot prédikáló

p A köztéri és a magánéleti szemetet-szemetét szőnyeg alá seprő

p A közszereplő neki közpréda: semmi sem szent, magánélete sem

p A legnagyobb áldozattól sem riad vissza - ha ezt mástól követeli

p A legnagyobb kollekció: szégyenbélyegzők - folyton stigmatizál!

p A légvárad lerombolja, de magadra hagy, mint lelki hajléktalant

p A lehető legkisebb presztízs-kockázat/lehető legnagyobb haszon

p A lehető leggyengébb bizonyítványt legkiválóbban kimagyarázó

p A lehülyézett Noé abbahagyja bárkaépítést, úgyse lesz özönvíz

p A szakszerű, invenciózus, és személyre szabottan lelki kínvallató

p A lelki-érzelmi zsarolás napi gyakorlata tette őt avatott mesterré

p Lemaradót nemhogy felzárkóztat, dehogy: inkább végleg leszakít

p Egyéni új útjárás a vízen: nincs kit követni, utánozni: na ezt nem!

p

p x

p p p p

Szabó Endre:

Kifakadás

A Bodrogtól a Kis-Dunáig

Óh beh szép föld, kies vidék!

Nem bírom elképzelni máig,

Hogy ezt tőlünk mind elvivék,

Bolondulásig tépelődöm

Vad eseten, kuszált időkön,

És sehogy meg nem érthetem,

Hogy nincs oda utam nekem.

Legszínesb kertje a világnak:

Zemplén, Abauj, Sáros, Szepes,

Borult lelkem ─ bármerre járjak ─

Mindig, mindig téged keres.

Pedig nincs ott semerre másam,

Mint a marék por, melybe játsztam,

Mezőnek gyalog-útja csak,

Rétből meg csak a széna-szag.

Hát még ha látom a hazának

Letaglózott más tetemit!

A borzadály, a szörnyű bánat

Még gyilkosabban keserít

S ah! minden fájdalom csapásit

Csak én magam hordom rogyásig,

Mindenki más magának él,

Pöröl, mulat, gyűjt és fecsél.

Mindenkinek van arra mersze,

Hogy szót tegyen a fórumon,

És perg, csörög a szó, de persze

Bolond szél fuj bolond lyukon,

Szép szó, kérés - minden hiába,

Nem enged a „jus”-ból a kába,

S megint engem öl e gyilok,

Hisz' más kacag, csak én sírok.

Kereslek, Isten: mért türöd meg,

Hogy mind e bú csak rám szakad,

Hogy egyedül engem gyötörnek

Eves gondok, botor szavak?

Szeretném, Isten, hogy ha volnál:

A mennybeli találkozónál

Tudom lesütnéd a szemed,

Hogy így megvertél engemet.

Forrás: Nyugat 1921. 24. szám

p p p p

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...