Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberi életminőség vizsgálódásaim



Az írástudók árulása – I.

A legszebb hivatásokból

a leghitványabb mesterségek

Alkalmatlan, megalkuvó, bűnös elitek



Arany János

JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép

Volt a magyar nemzet,

Kétélű kard, mely ha moccant,

Jobbra-balra sebzett;

S jobbra-balra, merre fordult,

A fegyvernek éle,

Puszta lett a népes ország

És üvöltött rajta végig

Farkasok zenéje.

Kin a német, minthogy őrá

Járt a rud legjobban,

Megfélemlék, megbusúla,

Cselt szövött titokban:

Nem birván az oroszlánnal,

Annak vermet ása,

Takarónak a veremre,

Mint egyéb gazságra, jó lesz

Krisztus szent vallása.

"Ázsiának sáska-féle

Kóborló pogánya,

Isten a te lelkedet bár

Mind pokolra hányja!

Ne legyen az idvességben

Soha semmi részed:

Lelked üdvösségeért nem;

De saját bőrünk javáért

Megtéritünk téged."

Így beszélt a német papság

És a pénzbe markolt,

(A papok nagytorku zsákja

Már akkor is megvolt);

Bor, tulok lett a dulásig,

A pénzt nem kimélte,

Tudta, nem vész kárba semmi,

Húzni fogja firól-fira

Az uzsorát érte.

Lett is aztán dinom-dánom,

Keresztyén tivornya.

Hirdeté az istenígét

Papok bora, bornya.

Kocsma lett az istenháza,

Melyben ittak-ettek, -

S egy-két szentnek a nevét ha

Elgagyogták részeg fővel,

Mindent megfizettek.

Kiváltképen egy pap, neve

Iván, azaz János,

Többi közt legjobban értett

Ehhez a munkához.

Udvarán örökké tombolt

A lakzi, kaláka,

Hét mérföldre érzett a szag

S úgy hítták ezt a vidéket:

János pap országa.

Kedves ország volt ez a táj

Minden naplopónak,

Kasza-kapa-kerülőnek,

Éhen kóborlónak;

Kujtorgó ebek lakoztak

A jó sült szagával,

Kujtorgó magyar nép dőzsölt

- Ha tudott keresztet hányni -

Jánossal magával.

Sült ökör hevert szanaszét

János udvarában,

Két szarván boros csobányok,

Kés az oldalában.

Akinek tetszett, odament,

Az ökörből vágott,

S jót ivott rá a csobányból,

Nem is könnyen hagyta aztán

Ezt a jó országot.

Alig futott ennek híre

A népség között el,

Aki nem jött a szagára,

A hirére jött el,

Nem, hogy jól lakjék, hanem csak

Hogy valamit lásson, -

S addig nézte, addig nézte,

Hogy maga is megkivánta,

Kívül a palánkon.

S aki egyszer megkivánta,

Azt be is bocsáták,

Pogány fővel el nem hagyta

Többé a kalákát:

Megtaníták kulacs-szónál

A Krisztus hitére...

Vagy nem is a hitre, hanem

A vallást elundokító

Sok mindenfélére.

Első ága volt a hitnek

(Elmondom a nagyját):

Hogy minden termék tizedét

A papoknak adják,

Bort és búzát és baromfit,

Földeket is mellé

S faluszámra jobbágy-népet,

Aki a kövér pusztákat

Ingyen megmívelné.

Másik ága volt a hitnek,

Hogy: ne kapj a kincsen,

Mennyországban a gazdagnak

Semmi helye nincsen.

Ne rabold el a némettől,

Ami neki termett,

Sőt ha ingedet lehúzza,

Azt se bánd, mert Isten úgy ad

Lelkednek kegyelmet.

Harmadik volt: országodat

Pap kezére bízzad,

Ő ráér tanácsot adni,

Míg más ember izzad.

Ő mindent végez helyetted,

Kell-e több jó annál?

Bízd rá, ami gondba jőne;

Csak a pásztor legyen ébren,

Hadd aludjék a nyáj.

Negyedik hitágazatja:

Házasodjál össze,

Gyenge a magyar, ha minden

Nemzet nincsen közte;

Hozz lakót, minél többfélét,

Ültesd a nyakadra,

S béketüréssel fogadjad,

Ha tulajdon eszterhéjad

Alól kizaklatna.

Ötödik... mit én tudom mi?

Az is ilyenféle

Rágalom s káromkodás a

Megváltó nevére,

Melyeken a jó magyarság

Gyönyörűen épült:

Idegen kalandoroktól

Ki hagyá magát pusztítni

Csaknem mindenéből.

Legott a királyi székre

Német ember hágott,

Aki fogta, másnak adta

Titkon az országot.

S amiatt, hogy másnak adta

S a magyart megrontá,

Iszonyú belháborúban

Magyar a magyarnak vérét

Esztendőkig ontá.

Attól kezdve többször is volt

János pap országa.

Sült galamb, borral folyó ér

És ingyen-kaláka;

Melyekért a jó magyar nép

Mindenét od'adta,

S tett olyat részeg fejével

Hogy, mikor kijózanodott,

Százszor megsiratta.

Most is vannak, akik ilyen

Hizlalóba vágynak:

Lomhán a gyomornak élni

És élni az ágynak;

Kik előtt, a hashoz mérve,

A haza sem drága,

S midőn ez küzdésre készti,

Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el

János pap országa.

(1848)

p p p p

p 1

p A rablókat pénz-díjak elfogadásával szalonképessé teszi

p Az urakkal egy tálból cseresznyézik, velük akar jóban lenni

p Szómágus: gyereket beszél hasadba, feketét fehérnek mond

p Szerecseneket mos-dat előbb kis-, majd nagyüzemi keretben

p Aki nem vele, az mind ő-ellene: az tőle akár éhen is halhat

p Már csak nem is képmutató – tüntet például a paráznaságával

p Olyan, mint aki az idegenek előtt a saját családját becsmérli

p Ha egy kis koncot kap, akkor már ki van fizetve a hallgatása

p Destruktívan rivalizál - ilyen áron kerülne monopolhelyzetbe

p Idegen formákba erőszakolva magyar szellemet bénít, sorvaszt

p Nem áll a kenyérharc mellé, de napi ingyen-cirkuszt szolgáltat

p „Introvertált” - saját levében fő, már álruhában sem jár nép közé

p Kerüli a megmérettetést - ő önmaga bírája, esetleg a cimborái…

p

p 2

p Az igazságot csak szeretné, de hát barátait jobban kell szeretnie…

p Amikről hallgat, pont azzal követi el a legocsmányabb hazugságot

p Már régóta nem a sportért stb. él-hal, hanem már csak a sportból él

p Leértékelteti az emberekkel szerves kultúrájukat, elvágja gyökereiket

p Egy epigon, hamisító és tolvaj, rabló, plagizátor utánzó majom stb.

p Óvatos duhaj – szigorú öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is

p „Szellemi alkimista”, aki a szart próbálja neked aranyként bemutatni

p Aki nem tud jobbat, mint eldalolni a saját, privát (világ)fájdalmát

p Aki se az Istent nem keresi, így se a hazáját, se családját nem szereti

p Aki csak a gyilkos szakmai rutinból dolgozva öl ízlést, egészséget stb.

p Akinek az álpálfordulása csak szervilis, szélkakas köpönyegforgatás

p Csodagyerekekből képes szisztematikusan hülye-gyereket nevelni…

p Ő büntetlenül szellemi kábítószereket gyárt, hirdet, terjeszt és árul

p

p 3

p Hírözönvízzel árasztja el a „lakosságot”, hogy ne tájékozódhasson

p Azon dolgozik, hogy a nemzetből nép, lakosság, tömeg stb. legyen

p Módszeresen szellemileg kiskorúsítja, értelmi fogyatékosítja a jónépet

p Kiforgatja az embereket magukból, és így mások majd mindenükből

p Cserbenhagyja a globális pénzvilág terrorja kiszolgáltatott áldozatait

p Aki a zsidóságával stb. tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát

p Mintha egy tűzoltó az égő házba szorulttal alkudozna a mentéséről

p Mintha egy pókember akrobatikájával szövögetné orv hálócsapdáját

p Egy patikus, aki egy lassan, de annál biztosabban ölő mérget kever

p Bonyolultan, rébuszokban fogalmaz, mert ő maga se érti, mit mond

p Mintha egy bokszoló főleg övön alul akarna ütni, övön aluli humora

p Mintha az óceánt titokban egy luxusjacht medencéjében úsznám át

p Bolondnak mondja a teória igazolásáért az óceánon tutajjal átkelőt

p

p 4

p Mintha éppen az éles ütközet előtt dezertálna csatából/csapatból

p Mintha az egri várat szigorúan csak a fix munkaidőmben védeném

p Mintha addig kellene összefoglalni hite lényegét, amíg egy lábon áll

p Mintha mindig és csak a szakács döntene róla, milyen finom a főztje

p Mintha a postás cenzúrázná ill. szelektíven kézbesítené a leveleket

p Ő egy szürke eminenciás, aki a háttérből orvul mozgatja a szálakat

p Egy pszichopata cezaromán sátánista, aki visszaél nagy hatalmával

p Büszke, mert a macskakaparását gyönyörű sormintával választja el

p Mintha a kést és a villát/melegvizet is újra és újra ki akarná találni…

p Mintha a Holdon élne: nem tudja, itt és most kinek hirdeti az Igét

p Mintha maga a bölcsőt ringató kéz az épp bontakozó életre törne

p A piramis csúcsáról irányít, beetet naiv, balek lelkes embercsoportot

p Mintegy szívességből teljesítgeti hivatali tájékoztatási kötelességét

p

p x

p p p p

ARANY JÁNOS

ÍRJAK? NE ÍRJAK?

I

Írjak? ne írjak? egyre számolom

Határozatlan az öt ujjomon.

Nem írni, vétek; írni, kész harag...

De mikor Bikfic is verset farag!

Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szegény koldúsnak táskája üres;

Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;

Elrejtett gyertya mi haszonra ég?

Vagy, például, mit érne a tojás,

Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"

Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;

Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,

Kivált az érdem olcsó vakbora, -

Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)

Az álszerénységből szépen kinőtt.

Ő az, kitől (bizony már jó minap)

Egy hirdetést hoz valamennyi lap:

Hogy ő az apja lelkinek se vár

(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')

Elismerésre, költői babérra,

Halál után egy foghagymát sem ér a;

Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,

S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:

Ismerje meg hát a világ jelenben

És bálványozza lángeszét; különben...

No, mások ezt más útakon teszik,

S mindegy az út, ha összeérkezik.

Ezt elragadja "villám képzelet"

És hordja fenn "a csillagok felett";

Azé "miként sas" röptiben merész,

Felhőt eszik s bátran a napba néz;

Sok a babért fitymálja, megveti,

Mint gyermek a babot: "kell is neki!"

Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,

Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"

Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;

Már most is óriás... hát még ha nő!

A másik így zár minden éneket:

"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,

Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?

Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,

S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!

Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:

Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;

Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,

A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;

Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,

Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;

Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...

De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká

Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:

Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át

Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.

Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -

Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;

A legtisztábbik is, gondolta, nehezen

Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.

Nem volt inyére a hétköznapi modor,

Virágillat helyen nem a lucri odor:

Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,

Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.

Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,

Övedzve néha mint karcsú görög leány,

Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,

Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.

Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",

S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:

Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.

Mert kinek arca van és háta ép,

Ily had közé bizony átallva lép,

Kivált ha nincs is méltó fegyvere,

(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)

S a közmondás hamar fejére gyűl:

"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"

De mikor a civódás tére szent!

Patkóiktól még az oltár se' ment!

Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!

Ocsmány ökölharc az irodalom!

E szentegyházbul ostorral sem árt

Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

"Vitatkozás az elmét növeli",

Kocódni kissé, ez is emberi,

S az író, hogyha máshol emberebb,

Bizonyos pontig jól áll a szerep:

Míg tárogatva zeng a csatadal,

Lovagkesztyűben foly a viadal,

S borítja bár az arcot vas lemez,

Hisszük, nemes vonásokat fedez.

Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,

Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;

S ha olykor közbe szól a szenvedély,

Ha nem mindig volt más az ügy s személy

Nem kofanyelven hallá a közönség:

Az, és philippica... van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát

Az üggyel összevétni nagy hibád:

De mit teszesz, ha egy masült zseni

Arcodba körmöl és fogát feni?

Ha rossz poéta és rossz költemény -

Apa s fiu - ugyanazon személy.

Mert, mint a tigris védi kölykeit,

Úgy védi a papa szülötteit?

Ilyenkor nagy baj a határvonás:

- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

p p p p

p 5

p Mint megalomániás stb. tudós képzeli: ő a mindent látó isteni szem

p Legsötétebb emberiség elleni konspirációm filantróp kirakattal fedem

p Rossz társadalmi szeizmográf: nem érzi/jelzi a „földindulás” előjeleit

p Mint egy stréber tanítvány, aki kannibálként felfalja a nagy mesterét

p Az idegen zászlós politikai (had)műveletek kiötlője s kivitelez(tet)ője

p Mint paternalista „kívánságműsor” -vezető ő diktálja, hogy mit akarsz

p Mint a kommunista Liszenko: parancsolni akarna a természetnek is…

p Mint Kohlhaas: nem engedek igazamból, ha belepusztul is világom

p Inkvizítor: egy outsider új paradigmája forradalmasítja szakterületét

p Konteó stigmát süt a titkos szervezkedéseket leleplezni próbálókra

p Egy rossz vendéglős-fogadós, idegenvezető: mindenkinek parancsol

p Mint rossz nagymami: nem tanít imádkozni, nem beszél a Jóistenről

p Indiana Jones mese: egy személyben professzor/vagány kalandhős

p

p 6

p Elsőgenerációs értelmiség: megalkuvásig alkalmazkodó/asszimilálódó

p Leszólod a mai Öveges profot, aki oly élvezetesen terjeszt ismeretet!

p Mint egy „jó” titkárnő, aki falaz főnöke köz- és magán disznóságainak

p Mint egy társalkodónő, aki csak hevesen legyezgeti az úrhölgy hiúságát

p Egy rendező, aki rosszul osztja ki a szerepeket (képzetlen/protekciós)

p Cassandra jóstehetség, de te kenyérféltésből hiteltelennek mutatod be

p Mint az elrabolt keresztény gyerek: janicsárként jövök vissza ellenetek!

p Mint arctalan hóhér: iróniámmal mészárolom a gondolatcsecsemőket

p Mint egy hülye civil, aki a harctéren szerencsétlenkedve galibát okoz

p Mint amikor egy cirkuszi erőművész „óriás” kamu súlyokat emelget

p Mint amikor az állatkirály tüzes karikába ugrással produkálja magát

p Bolond lenne háborgó tengeren kerülgetni Szkülla-Kharübdisz szikláit

p Aszfalton van biztonságban, „ingoványos terepre” nem merészkedik

p

p 7

p Okosan kerülgeti az ún. érzékeny témákat, ami felsőbb köröket érinthet

p Ő csak addig elszánt oknyomozó újságíró/rendőr, amíg kis hal a gyanús

p A szellemi törpék országába tévedt óriással ő is szörnyetegként bánik el

p Mint rossz vadász, oly rövid türelemmel ül felajzott íjjal, s vár az ihletre

p Nem vagy se gyermek, se részeg: ők csak mondják az igazat, a teljest

p Egyszer-egyszer még kis/féligazságot is mond, hogy ez hitelesítse őt

p Felrajzolja a helyes irányt is, de elrejti azt sok-sok hamis vektor közé

p Mint a gazdi pulikutyája: mindenkit a nyájba terel és el is birkásít

p Mint a bűn rossz dajka, aki a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönti

p Mint egy „örök, nagy gyerek”: oly igen szörnyen kegyetlen is vagyok

p Minőségellenőrként arányt tévesztve a kis bolhából elefántot csinálok

p A műszaki átvevő, aki életveszélyes épületre adja a szakmai áldását

p Harácsol: csak addig lehet helyén, amíg a kinevezője le nem váltja

p

p 8

p Rablógazda – minden rá bízott értéket kiuzsorázó: utána az özönvíz

p Azért ne fizessenek, ha egészség van - mi a betegeinkből éljünk jól!

p Ő nem vigasztal, ritkán enyhít, pláne nem gyógyít beteg(ség)eket!

p Botcsinálta doktor: betegpanasza ömlik rá – ő erre süket/neki is fáj…

p Minimum 8+4+5=17 év szorgos biflázás után legalább jól keressek!

p Minél sötétebb a nép „világa”, ő annál fényesebben világít és villog

p Ha komolyabban venné hivatását, úgy sűrűbben kételkedne magában

p Mindkettő kárára rombol tömeg- és magas kultúrát elválasztó műfalat

p Ő nyitott minden rosszra: jó érzékkel meglátja, átveszi, alkalmazza stb.

p Rossz példával jár elő: hogyan értsük direkt félre a vitapartnerünket

p Mindig tud üzenni? A börtön falára minek írjon utolsó csepp vérével?

p Mindig „összekeveri”: civilizáltság/kulturáltság – így látja a fejlődést…

p Sandán magáról rád vetíti a gyanú árnyékát: a Hatalom embere vagy

p

p x

p p p p

Arany János

A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhit társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)

p p p p

Az áruló elit

arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...