Bölcs-balga, s boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Hivatások, árulások, pokoljárások – VI.

Ki mily sokat segíthet, még többet árthat

Az emberiség jótevőitől a fejétől bűzlő halig



Ady Endre

Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,

Most gyertek, szabad mellü örömök

S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg

S helyére ült a döbbent némaság:

Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,

Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,

Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,

Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók

Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,

Az élet is derűs iskola lesz.

S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,

Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,

Szeretni az embert és küzdeni

S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok

S kisértenek élt éltem árnyai

S az elbocsátó iskolapadok.

S én, vén diák, szivem fölemelem

S így üdvözlöm a mindig újakat:

Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,

Ha az ember az marad, ami volt:

Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

p A

p saját

p szakmáját

p más rovására

p (leg)többre tartó

p „szakmai soviniszta”

p (pl. iskolai matektanár)

p

p

p A

p janicsár

p értelmiséget,

p szülőhazája esküdt

p ellenségét kinevelő

p szolgalelkű „tanerő

p

p

p Az

p ún. orvosi

p vizsgálat-terápia,

p mint a fölös és káros

p ember/állatkínzások története

p

p

p Jó

p ügyeket rosszul,

p rosszakat viszont

p igen jól szolgáló és védő

p

p

p Polgár-

p pukkasztása

p teljesen kimerül

p a nemi perverzióban,

p amiben azután benne ragad

p

p

p Művészete

p szocreál/giccs,

p de az ágyban ő

p a vad formabontó

p

p

p Cölibátusban

p ájtatosan papol:

p a házasság előtti

p szex’ önmegtartóztatásról

p

p

p Akik

p a „homousion-

p homoiusion” (ál)hitvitát

p érvekből kifogyva furkósbottal vívják

p

p

p Elegendő

p egy kis árulás

p és már romba dől az

p egész életmű nimbusza

p

p

p A

p „hegemón”

p marxista–leninista-sztálinista

p esti egyetemen adott-vett tanórákat

p

p

p A

p „haszon-

p talan filozófia”

p ellen populista „érvekkel”

p negatív közhangulatot keltő

p

p

p Az

p 1984 előtti

p és utáni történelmet

p naprakészen és profin

p meghamisító történész

p

p

p Az egyéni

p és a kollektív

p magyar bűntudat

p módszeres előállítója

p (a legutolsó csatlós,

p a névtelen feljelenő stb.)

p

p

p Szakmai ártalom?

p Sokat és jól játszotta

p a piást/intrikust stb.,

p majd úgy is maradt…

p

p

p A

p „szerelem”

p címszó alatt csábítási trükköt,

p női férjfogási praktikát stb. tálaló

p

p

p Summa

p cum laude

p végezte az Egyetemet:

p az Élet éles vizsgáin naponta elbukik

p

p

p Vásárlásról

p döntő zsűritagként

p a naiv művészt, mint

p gyermeteg festőt lemosolygó

p

p

p Egy ideig

p a „fekete bárány”

p szerepet játszó, hogy

p jól felverje megvásárlása árát

p (álfenegyerekből kvázi pártszónok)

p

p

p Zseniális

p szójátékai,

p vidéki/pesti humora

p - elvileg is - örökre lefordíthatatlanok

p

p

p A

p mindenkori zsarnok

p jól ismeri a Szellem hatalmát:

p fel is írja a halállista elejére…

p

p

p A

p zúzdából

p kiment egy példányt

p a halálra ítélt könyvből

p az örökkévalóságnak

p

p

p Idehaza

p köztörvényes bűnöző,

p de ott távolt idegenben

p emigránsként ő lett

p a „politikai üldözött”

p

p

p Zug-

p szemináriumot tartó –

p adózási, biztosítási stb.

p csalási machinációkra okító

p

p

p Az

p ő zenéje

p nemhogy

p megszelídíti,

p de éppen hergeli

p a bennünk lakozó vadállatot

p

p

p Zarándokút

p programajánló és szervező,

p aki a Krisztusgyilkos utódok

p és a saját nagy zsebét is tömi

p

p

p Szeretet-

p vallásként mutatja be

p a mózesi-talmudi gyökerű

p intoleráns, terrorista judaizmust

p

p

p A

p zagyva

p vallási-bölcseleti

p eklekticizmusát ő maga

p büszkén nyitottságnak nevezi

p

p

p Vörös posztó

p a Hatalom szemében:

p megvadulva legázolja,

p eltiporja az esélytelent

p

p

p Vödörben halászik:

p más gyülekezetből

p az igaziba/övébe át-

p csábító fejpénzes vadász

p

p

p Az

p ifjonti

p lelkesedéseket

p cinikusan lehűtő léhűtő,

p a szakma tekintélyes nagy öregje

p

p

p A

p lelki táplálékot

p bárkinek bármikor ingyen adó,

p csak az alamizsnából élő remete

p

p

p A

p mindenekelőtt

p a havi fix-es állását,

p és nem a könnyen változó

p „elvi” álláspontját őrző-védő

p

p

p Ő

p hat, alkot

p és gyarapít:

p pl. rémhíreket kiötölve,

p terjesztve, színezve stb. pánikot

p

p

p A

p háborúban/

p a háborúval felerősíti

p a lappangó idegengyűlöletet

p

p

p Ő

p anakronizmusként,

p idejétmúltként gúnyolja

p konzervatív, „ósdi” nemi erkölcsödet

p

p

p Ő

p csak egy

p felbujtó és tippadó

p a testi és lelki kifosztásodhoz

p

p

p Mást

p a margóra,

p a perifériára szorít,

p hogy ő maga mindig

p a centrumban maradjon

p

p

p Ő

p paternalista:

p nálad mindig jobban

p tudja, hogy mi a jó neked

p

p

p Naponként

p újra és újra leönt keserű,

p cinikus életbölcsességeivel

p

p

p Gyönyörű-

p szépre festi az idegen,

p az ellenséged Rosszisten képét,

p hogy azt imádva légy a rabszolgája

p

p

p Erőt

p nem kímélve

p be is bizonyítaná:

p nincs és nem is lehet

p a Földön boldog ember

p

p

p A

p - talmi –

p arany(rács)ra mutogat,

p hogy te ne lásd meg a ketrecet,

p amibe kény-elemből beköltöztél…

p

p

p A

p figyelem-

p elterelő tolvaj,

p aki a piaci tömegben „Tolvaj!” -t kiált

p

p

p Aki

p csábító:

p aki a hamis vágyaid

p táplálva arra vesz rá, hogy

p nyújtózkodj tovább a takaródnál

p

p ”

p

p

p A

p hírvivő,

p parlamenter,

p aki a békeajánlatot

p hadüzenetre cseréli

p

p

p A

p bűntett

p értelmi

p szerzője,

p a téged felbujtó,

p de a lebukáskor

p ő mossa kezeit:

p rád keni, és veled

p viteti el a balhét…

p

p x

Reményik Sándor

Ha nem lesz többé iskolánk

Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,

– Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, –

Ha nem lesz tanterem,

Hol a tanító nyíló ajakán

Az ige-virág magyarul terem,

Ha nem lesz többé szentesített mód

Oktatni gyermekünk az ősi szóra,

Ha minden jussunkból kivettetünk:

Egy Iskola lesz egész életünk,

S mindenki mindenkinek tanítója.

Bölcsek leszünk, szentek leszünk,

Hogy gyermekeink lelkéhez közel,

Mindig közel legyünk.

Nem leszünk semmi más:

Hitben, hűségben, tisztaságban

Egymásnak folytonos példaadás.

És esküszünk

Mindenre, ami szent nekünk:

így, iskolátlanul

Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,

Hogy mind az idők végezetéig

Megemlegettetünk.

Reményik Sándor

TEMPLOM ÉS ISKOLA

Ti nem akartok semmi rosszat,

Isten a tanútok reá.

De nincsen, aki köztetek

E szent harcot ne állaná.

Ehhez Isten mindannyitoknak

Vitathatatlan jogot ád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,

Melyen a béke alapul.

De ne halljátok soha többé

Isten igéjét magyarul?!

S gyermeketek az iskolában

Ne hallja szülője szavát?!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között

Futkostam én is egykoron,

S hűtöttem a templom falán

Kigyulladt gyermek-homlokom.

Azóta hányszor éltem át ott

Lelkem zsenge tavasz-korát!

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,

A jöttmentnek is van joga

Istenéhez apái módján

És nyelvén fohászkodnia.

Csak nektek ajánlgatják templomul

Az útszélét s az égbolt sátorát?

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba

Most minden erők tömörülnek.

Kicsi fehér templom-padokba

A holtak is mellétek ülnek.

A nagyapáink, nagyanyáink,

Szemükben biztatás vagy vád:

Ne hagyjátok a templomot,

A templomot s az iskolát!

p Ahogy

p csak lehet,

p a bányászbéka feneke

p alá nyomná önbecsülésed

p

p

p Ő

p egy ujjal

p se nyúl hozzád,

p nem testileg fenyít,

p ő „csak” nyilvánosan

p megszégyenít téged…

p

p

p A

p rá-

p beszélő gép,

p aki akár még egy

p gyereket is beszél a hasadba

p

p

p Nem

p avat be,

p világosít fel,

p de tudtomon kívül

p rajtam kísérletezi ki új szereit stb.

p

p

p Aki

p szorgosan

p lelki időzített

p bombákat telepít

p be az életteredbe

p

p

p Aki

p zsarolhatóvá tesz,

p zsarolhatóságban tart,

p és rendszeresen meg is zsarol

p

p

p Csak

p annyit fizet

p munkáért/áruért,

p hogy épp még ne halj éhen,

p hogy holnap is éhbérért robotolj

p

p

p Rászoktat

p az „ingyen-konyhára”,

p hogy az ő csicskása maradj

p

p

p Ő

p ijesztő

p rémmesékkel traktál,

p és így még az álmod is elrontja

p

p

p A

p suli

p helyett

p dolgozni küldi:

p csoda, ha buta

p marad, koravén lesz

p

p

p Addig

p járat iskolába,

p biztatgat diplomákra stb.,

p míg infantilis szingli nem maradsz

p

p

p Lebetegítve

p és elszegényítve,

p elfekvőben-szegényházban

p hoz és tart meg örök függésben

p

p

p A

p rossz tanár

p a kudarcélményeidet

p gyarapítva tesz (ön)-agresszívvé

p

p

p Olyan

p pozícióval

p bízza meg a „delikvenst”,

p amibe ő csak belebukhat

p

p

p A

p csatába-

p harctérre küld,

p mint anno Dávid,

p hogy hősi halált halj,

p és hogy ő mindeközben

p megkörnyékezze a feleséged

p

p

p Menlevele, van,

p ha netán tetten érik:

p ő egy „bűnbak” cigány, zsidó stb.

p

p

p Miközben

p ő Téged teljesen

p átvilágít, közszemlére tesz,

p ő maga inkognitóban marad

p

p

p Ócska

p strici:

p züllésbe vitt,

p csábított szerencsétlen

p lányok zsarnok élősködője

p

p

p Úgy

p szponzorálja

p a te tehetségedet,

p ha elárulod a nemzetedet

p

p

p Kötelez(ne)

p a „védőoltásra”,

p ami nem használ,

p de legalább árthat/irthat

p (visszaélve szakmai-hivatali

p tekintélyével, médiauralmával)

p

p

p Beolt

p az élet-

p ellenes

p családrombolás,

p kommuna, nyitott

p vagy „meleg” házasság

p neoliberális ideológiájával

p

p

p Ki-

p figurázza,

p kigúnyolná még

p a neked legszentebb

p vallási-hitbéli érzéseket is

p

p

p A

p bizalmunkba

p beférkőző kémet l

p e nem buktató, el nem hárító

p

p

p Lelketlen

p bürokrata,

p aki magát

p sokszorosan túlvédve

p nem ismer méltányosságot

p

p

p Bérben,

p de akár még

p önként is vállal

p hamis terhelő tanúskodást

p

p

p Eltereli

p a figyelmet:

p úgy a jó alkalomról,

p mint a leselkedő veszélyről

p

p

p Nem

p piszkolja be

p „tiszta” kezét,

p csak tippet ad

p a - szív - rablónak

p

p

p Nyáj-

p birkásító:

p indoktrinál, sulykol -

p a kiherélt „keresztény”

p tanokat monopolhelyzetből

p unos-untig ismételve bevéső

p

p

p Fejbe

p kólint/letaglóz:

p a rossz hírek folyamatos

p begyűjtője és ügyes tálalója

p

p

p Aki

p úgy elzsibbaszt,

p lebénít, megdermeszt,

p mint anno egy Gorgó fő

p

p

p A

p félrevezető

p ún. idegenvezető:

p bevisz a sűrű erdőbe, otthagy

p

p

p Fűt-

p fát ígérve

p külföldre csábít,

p persze nem „szexmunkára” …

p

p

p Egy

p - némileg/jóval -

p nagyobb fizetésért

p már cserbenhagyja

p szüleit, családját/hazáját

p

p

p Ő

p állítólag

p a nép ügyvédje:

p évente egyszer ingyen

p ad is jogtanácsot, ha eléred…

p

p

p „Hőst

p csinál”:

p ágyútöltelékként

p miatta lehet más

p az ún. hősi halott,

p az ismeretlen katona

p

p

p Ő

p mindig

p önmagát ajánlja,

p mert jobbat nem tud,

p illetve nem is nagyon akar

p

p

p Ő

p óriás-

p plakáton/

p főműsoridőben,

p te baráti körben

p hirdeted a műved

p

p

p Szellemi

p hatalmával

p durván visszaélve

p lelki immunrendszer-gyengítő

p

p

p Céljai

p eléréséhez

p ő igen sokra,

p akár még ember-

p áldozatra is képes

p („persze” csak akkor,

p ha ez nem őt érinti…)

p

p

p Képzettségét,

p készségeit, tudását

p úgy hasznosítja, hogy

p a „jó” célokhoz a rossz

p eszközöket legitimálja,

p úgymond szentesíti

p

p

p Bármi

p nemtelenre,

p aljas dologra képes,

p csakhogy ő nyerhessen –

p ez a cél szentesít előtte

p minden eszközt…

p

p

p Levédetné,

p szabadalmaztatná

p és így pénzért árusítaná

p még az ingyen Evangéliumot is

p

p

p A

p gyerekrontó

p mostoha/kényeztető

p szülő, nevelő, tanító,

p edző, pedagógus stb.

p

p

p A

p gyerek

p szabadon kukkolhat

p vagy pornófilmet nézhet:

p ez az ő „nemi felvilágosítása”

px

Aranyosi Ervin:

Kalitkába zárt jövő

Elfeledett érzéseket

ébresztgetek néha fel,

mert ha múlt is, álmodozni,

szebb holnapban hinni kell!

Nem hagyhatjuk mind kihűlni,

mert a lelkünk nem halott!

Nélküled is megtörténik,

csak mással, ha nem vagy ott!

Hisz az álmok varázsolnak,

majd éltre keltenek,

figyeld csak meg, mitől boldog

játék közben egy gyerek!

Mert ő beleéli magát,

s mit elképzel, létezik,

s kik elveszik ezt az élményt,

mi a céljuk, mért teszik?

Mért zsúfolják iskolába,

hol a játék elmarad,

mért zárják be kalitkába

a még szabad madarat?

Mért nem nyitják meg a kaput,

világát ismerje meg!

Mért nem lehet az, pont aki:

– Álmot látó kisgyerek!

Miért fontos csendben ülni,

hol megáll a gondolat,

arra, mért nem tanítják meg,

hogy oldjon meg gondokat?

Egy sémára alakítva,

mind-mind ugyanazt tanul,

fegyelmet és agy-feltöltést,

s mindezt változatlanul.

Nem is tud emberré válni,

sosem lesz egyéniség,

elveszti hozott tudását,

mit el lehet venni még.

Égiekkel kapcsolata

egycsapásra megszűnik,

és egy idegen világban,

harcol, küzd és küszködik.

Másoknál kell jobbá válni?

Ezért kap hát jegyeket?

Versenyezni kell a célért,

összemérni gyereket?

Halat, majmot, madarat,

hogy legszebben melyik repül?

Megalázni, ki másban jó,

s másra képes remekül?

Aztán majd, ha körülnézünk,

a selejt uralkodik,

tehetségtelen celebek

lehetnek csak valakik.

A butaság követendő,

megvezetni így lehet,

sosem tudnak csőbehúzni

gondolkodó gyermeket.

Fejét tömik maszlagokkal,

közben lelke sorvad el,

tudatlanság terjed szerte,

mert a sok rabszolga kell!

Az ember ne gondolkozzon,

csak dolgozzon jó sokat,

s vásárolja fel a gyártott,

bóvlivá tett dolgokat.

A művészet elsilányul,

megvett lesz a tudomány,

csak a bankok trezorjában

gyűlik össze a dohány!

A természet leigázva,

állatok sora kihal,

s a hatalom tovább játszik

kisded játékaival.

Ez csupán egy terepasztal,

bábu minden kisgyerek,

törvény nem véd, s a gyógyszerek

nép pusztító fegyverek.

Marad hát kenyér, s a cirkusz,

s az életnek látszata,

küzd az ember, bízván bízva,

és semmihez nincs szava.

Gyermekkorban megtanulta,

gondját más oldhatja meg,

csak be kell állni a sorba,

ahogyan más emberek.

Vegetál az ember-massza,

s lassan érzi, nincs kiút,

s hiszi, ezt az Isten adta,

vagy véletlen alakult!

Önmagáért tenni sem tud,

mert azt nem tanulta meg,

de naponta használ minden

beletángált képletet…

Pontosabban sosem használ

fizikát, vagy kémiát,

számoláshoz számológép

ad csak matematikát.

Kikerül az egyetemről,

tud számos elméletet,

csak a legfontosabb nincs meg,

hogyan éljen életet.

Dolgozni a munkahelyén,

persze, végül megtanul,

de a bemagolt tudását

kidobhatja hanyagul.

Mi lenne, ha gyermekkortól

életre tanítanánk,

természetet megismerve,

csak tanulva játszanánk?

Logikusan gondolkodva

figyelnénk az életet,

tartalommal töltenénk meg

mind, a gyermekéveket.

Mi lenne, ha gondolkodni

hagynánk még gyermekeink?

Önmagukat kifejezni

belső érzések szerint!

Írni kéne megtanulni

és olvasni rendesen,

és számolni, hogy fejekben

amikor kell, rend legyen.

Megkeresni, a tehetség

melyikükben lakozik,

érdeklődés, mi iránt van,

mikor nagyot álmodik?

Támogatni azt tudással,

ott elvetni a magot,

a tudásszomj adhat ehhez

boldogító alapot.

Talán egyszer megvalósul,

ám ma még utópia,

az igazi megoldásnak

ki kéne tudódnia!

Együtt kéne és egymásért,

tennünk csak a dolgokat,

én hiszem azt, hogy az ember,

így lehetne boldogabb.

Sokat futottunk előre

és a tudás lemaradt,

technokrata társadalom,

öngyilkosságba szalad.

Az ember épp kihaló faj,

s robotokká válhatunk,

közeledik a szakadék,

de most még megállhatunk!

Elméleti ez a vers csak,

s talán csak én látom így,

rajtad múlik, a világban

kire hallgass, kinek higgy!

Bár már nincs szólásszabadság,

gondolkodni még lehet.

Adhatunk-e jövőképet,

mikor adunk életet?



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/”büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.