Bölcs-balga, s boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Hivatások, árulások, pokoljárások – III.

Ki mily sokat segíthet, még többet árthat

Az emberiség jótevőitől a fejétől bűzlő halig



Sárközi György

VÁLTOZAT OK EGY TÉMA FÖLÖTT

A c s ó n a k o s, ki a parttól már nagyon

Távol tévedt a csillagos, mély tavon,

S míg fölé nagy lombbal, karácsonyfaként,

Borul az éj, mint bús vizinövényt

Érzi elúszni lelkét gyökértelen,

S aztán lapátját elejti hirtelen...

Én vagyok, én vagyok.

A c s i l l a g á s z, ki a homályos űrbe néz.

Hol idegen dalt ver egy idegen zenész

A bolygók között, s úgy vágyik hallani

A hallhatatlant, hogy még a hajnali

Csillag is ott leli őrhelyén, a hideg

Toronyban s az emberszót már alig érti meg...

Én vagyok, én vagyok.

A k a t o n a, ki a kürtjel után rohan

S a golyót szívébe fogadja boldogan,

Mint Mária méhe a mennyei sugárt,

Mert a halálra szomjuhozva várt

Hogy elvigye karján messzi mezőire

S hullt testén hizzék csak a vadzab s lóhere...

Én vagyok, én vagyok.

A c s a v a r g ó, ki talán azt se tudja, hol,

Milyen utak sarában kóborol,

Csak sodródik, mint a fázó fuvalom,

Megtépve, egyre messzebb utakon,

S örül palástján, mit fölébe varr

A rengeteg gép, a síró zivatar...

Én vagyok, én vagyok.

A c s e c s e m ő, ki gügyögve álmodik

Oly álmokat, melyek nem gyültek itt,

Hanem úgy hulltak át a titokzatos

Életből, melyben nemrég volt lakos,

Úgy hulltak át, mint egy jó édesanya

Kertje sövényén az őszi fák aranya...

Én vagyok, én vagyok.

A l é g h a j ó s, ki minden kötelet

Eloldott már s a fél világ felett

Repül, de füléből soha ki nem hal a

Folyók beszéde s a tág erdők dala,

S ki kaszált fűnek érzi szagát, mikor

Orrán, száján a zajdult vér kiforr...

Én vagyok, én vagyok.

p Nem

p rombolom le

p a káros illúziókat

p (Nagy-Magyarország=menny)

p

p

p Nem

p rakom helyre,

p nem korrigálom

p az ízlésficamokat

p

p

p Nem

p pótolhatatlanná,

p sőt: feleslegessé

p akarjuk tenni magunkat!

p

p

p Nem

p oly becses

p az irhád, hogy

p érett fővel szótlanul

p kibírnád a rabságot!

p

p

p Nem

p nyugodhatunk,

p amíg a szellem napsugara

p nem süt be minden ház ablakába…

p

p

p Nem

p nagymellénnyel

p papol a bűnösnek –

p önsegítő csoportot szervez

p

p

p Nem

p mond nemet –

p nem tud válogatni

p felkérések, megbízatások között

p (nem anyagi/kényelmi szempont szerint)

p

p

p Nem

p minden

p igaztalanul

p vádolt és elítélt

p oly szerencsés, mint

p az álomfejtő Zsidó József,

p sokan ott rohadnak meg a tömlöcben

p

p

p Nem

p merek

p leereszkedni az alvilágba,

p fentről, a kávéházból „tudósítok”

p

p

p Nem

p másokat zaklat,

p hogy gyónjon végre –

p papként elöl jár és kiáll…!

p

p

p Nem

p magyaros

p vendéglátóként

p konzervet, moslékot stb. kínálok

p

p

p Nem

p létcélod,

p hogy hős, vagy

p akár vértanú legyél,

p de soha nem zárhatod ki ezt,

p ha most erre van égető szükség…

p

p

p Nem

p lehetnek

p olyan sötét,

p szégyellt titkaid,

p amivel te magad

p esetleg zsarolható lennél

p

p

p Nem

p kötünk bele

p imaformákba stb.,

p ha azt látjuk, hogy

p tényleg a vízen jársz!

p (Vörösmarty M.: A szent ember)

p

p

p Nem

p kötöztetted ki

p magad az árbochoz/

p nem adtál felhatalmazást,

p hogy akaratod onnan semmis,

p s parancsodra se engedjenek el:

p így ott is ragadtál a szirénszigeten

p

p

p Nem

p könnyű

p magadban legyőzni

p az ún. autodidakták

p diplomásokkal szembeni

p kisebbrendűségi érzését!?

p

p

p Nem

p korlátolt,

p de teljes anyagi

p felelősséggel tartozol

p minden egy baklövésért

p

p

p Végtelenül

p együgyű jóhiszeműem

p naiv idealistának hiszed

p az embertársaidat is, mint

p az ún. szellemi fogyatékosok

p

p

p Naiv,

p felvilágosító

p attitűddel, vagy

p pokollal riogatva,

p alternatívát nem kínálva,

p térítgetném az utcalányokat

p

p

p Komparatív

p Nagyvilági kitekintést,

p így összehasonlítási alapot ad:

p hogyan élnek most másutt mások

p

p

p Nagyszájú kérkedő,

p aki az ütközet alatt lapul,

p majd mások hőstettét orozná el

p (oly a hitben, hogy ők már nem élnek)

p

p

p Nagyra-

p becsülésed jeléül

p emancipálod a tanítványt:

p a maximumot követeled tőle

p

p

p Egy ember

p halálugrást mutat be,

p sokan figyelik árgus szemekkel,

p mikor ront, mikor zuhan a mélybe

p

p

p Nem

p kis mértékben

p tér el attól, amit hirdet,

p de pont az ellenkezőjét teszi

p

p

p Nem kell

p vonalzóval lemérni

p a csillagtávolságokat:

p mi ki is tudjuk számolni…

p

p

p Nem kaptál

p vagy nem kértél,

p illetve kerestél oly

p fajsúlyos megbízatást,

p Feladatot, amihez felnőhettél volna

p

p

p Nem járunk

p kérdőívekkel stb.

p közvéleményt kutatni,

p mégis mi vagyunk inkább

p a consensus omnium kifejezői

p

p

p Nem izgat,

p mi lesz a pártprogram,

p csak egy dologból nem

p engedek: a pénztáros én legyek

p (lásd pl.: Molnár Ferenc kabaréjelenete)

p

p

p Nem

p ismer

p lehetetlent,

p csak tehetetlent:

p neki nincs botfülű nebuló,

p csak (ön)beskatulyázott gyerek

p

p

p Nem ír

p titkos jelentéseket,

p nyílt levélben jelenti fel

p a szellemi főbb Bűnösöket

p

p

p Nem írok,

p jó eredetit,

p nem olvasok,

p pláne nagyobb művet,

p a diplomámból éldegélek,

p nőt, pénzt, piát hajkurászok,

p én magyar entellektüel vagyok

p

p

p Nem

p helyetted dönt,

p de megtiszteltetésnek

p és nagyon komolyan veszi,

p ha tanácsot kérsz, s csak

p akkor ad, ha van neki jó

p

p

p Nem

p hallom meg,

p szelektív a hallásom,

p rögeszme-torz a látásom,

p az öngyilkossági kísérletek

p „néma” segélykiáltását sem

p

p

p Nem

p hagyjuk, hogy

p megszokjuk a büdöst

p és a botrányos állapotokat!

p Napirenden tartjuk, szóvá tesszük!

p

p

p Nem

p futhat a „pénze” után,

p hiába tett fel egy „rossz lóra” mindent –

p benne van a pakliban, hogy akár öregen

p egy új gyógyítási paradigmát kell tanulnia…

p

p

p Nem

p foghatják be

p a pörös szád:

p se korbáccsal,

p se mézesmadzaggal

p

p

p Nem

p figyel, és

p

p figyelmeztet arra,

p hogy már régóta súlyos

p szereptévesztésben vagy

p

p

p Nem

p feltétlenül,

p de olykor/nem ritkán

p koldusbottal kell megfizetni

p a szükséges függetlenség árát

p

p

p Nem

p érdekel,

p mit fecseg a felszín,

p a lélek hallgató mélyének

p (nem könnyű) búvára vagy,

p aki szörnyekkel is találkozhat…

p

p

p Nem

p érdekel, hogy

p megy-e századik könyvem

p által kicsit is előrébb a világ…

p

p

p Nem

p érdekel, hogy

p találmányom milyen

p katonai célra használják…

p

p

p Nem

p engedünk elveszni

p a részletinformációkban,

p a nagy egészet is láttatjuk!

p

p

p Nem

p engedjük, hogy

p ne gondolj a börtönlakók

p szabadulás utáni helyzetére,

p segítünk beleérezni sorsukba,

p s megértetjük: téged is érint…

p

p

p Nem

p engedjük

p örökre elveszni-

p elkótyavetyélni a

p falusi népéletet őrző

p használati/dísz-tárgyakat

p

p

p Nem

p engedjük

p a mellébeszélést,

p leleplezzük az eufemizmusokat,

p a kérdést megkerülő álválaszokat

p

p

p Nem

p engedjük

p a közcélokat

p a végtelen messzeségbe,

p vagy a másvilágba kitolni

p

p

p Nem

p engedhetem

p meg magamnak

p a szókimondás

p drága mulatságát…!?

p

p

p Nem

p emel szót

p kollegák stb.

p erkölcsi és anyagi

p megbecsüléséért

p

p

p Nem

p elégszünk meg

p a tétel igazolásával:

p legyen az egyszerű

p és lehetőleg elegáns is!

p

p x

Sárközi György

MINT GULLIVER

Mint Gulliver Brobdingnagban,

oly szorongva, oly riadtan

járok ott, hol óriások

kormányozzák a világot.

Napfogyatkozás nagy árnyuk,

földrengés egy dobbantásuk,

s hogyha egyikük megorrol,

roppant talpa összemorzsol.

Mint Gulliver Liliputban,

oly némán, oly elbusultan

járok ott, hol minden törpe,

minden nagyság összetörve

nyüzsög százezer szilánkban.

Félek e piciny világban,

hogyha fejemet föltartom,

az égboltot szétroppantom.

Sárközi György

HIGGY A CSODÁBAN!

Mikor szélvész veri el a megfülledt meleget

S a világra hirtelen rámordulnak az egek,

A riadt fák föld alá dugnák cifra ágaik

S már pergő jég öldösi a fáknak virágait,

Higgy a csodában!

Mikor tikkadt éjszaka fú csöndet a falura,

A szérün asztagban áll és álmodik a buza,

S álmában a láng piros kísértetként föllobog,

Döng a harang s locsogó hordóval szekér robog,

Higgy a csodában!

Mikor megzajdul a föld, repedeznek a falak

És a padlót ingani érezed lábad alatt,

Halálravált asszonyod fut az alvó gyermekért

S emberhangon sír lovad, mert fél és nem tudja mért,

Higgy a csodában!

Mikor baljós üstökös gyúl az égen s ránkmutat,

A küzdők kettétörik és eldobják kardjukat,

Ürgelyukba súgja a költő utolsó dalát

És nyögi a régi nép új urak diadalát,

Higgy a csodában!

p Nem

p elég, hogy

p politikai nyomás alatt,

p vagy akár épp börtönben vagy,

p de még a műveid is ócsárolják…

p

p

p Nem

p egy gépen író,

p hanem egy író gép vagy:

p nem az Isten, de földi urak

p szinte automata „médiuma”

p

p

p Nem dob

p mentőövet,

p hisz épp most

p tanulmányozza a fuldoklást,

p pont kapóra jött neki ez az eset…

p

p

p Nem

p csökkentem,

p v. szinten tartom,

p de az elfedezésével

p még meg is növelem a bajt

p

p

p Nem

p csillogni,

p hősködni,

p mártírkodni,

p de új Anonymusként

p hatni, alkotni, gyarapítani,

p vagyis használni akar a köznek…

p

p

p Nem

p csiki-

p csukizok:

p de színt vallok,

p az álláspontomat

p akár írásba is adom

p

p

p Nem

p csábulunk el

p a könnyebb ellenállás irányába –

p ha kell, akár ki is facsarjuk magunkat

p

p

p Nem

p bújok el

p az intézményi presztízs mögé –

p becsületes nevem a védjegyem

p

p

p Nem

p bújhat ki

p a nyomasztó

p felelősség alól:

p amputálja-e a beteg lábat,

p amire a kórház gazdasági

p érdeke is ösztönözné…

p

p

p Nem

p nagy baj,

p ha mások

p orozzák el dicsőségünk,

p csak egy dolog a fő, hogy

p hazánk jó úton haladjon előre…

p

p

p Nem

p azt nézem,

p mit mondott –

p csak azt nézem,

p hogy ki mondta

p

p

p Nem

p az ökumenikus

p békés egymás mellett élésen,

p de a vallásháborúskodáson munkálkodok,

p a lényeget nem érintő különbségekből

p antagonisztikus ellentétet koholva…

p

p

p Nem

p az írásnak,

p de az írásból élek:

p ezért hát nem is

p tarthatok önkéntes

p csendet, szilenciumot

p

p

p Nem

p az igazságot,

p de tanszékemet,

p szinekúrámat,

p gondtalan egzisztenciám

p védem foggal-körömmel

p

p

p Nem

p átutazó

p turistaként

p osztogatod tanácsaidat:

p lelked-tested, becsületed rajta

p

p

p Nem

p aszerint írsz

p szatírát a Hatalomról,

p hogy éppen most ki kormányoz

p

p

p Nem

p akartad,

p de mégis „rajongóid” lettek

p elvárásokkal és üldözésükkel

p

p

p Nem

p akarok/merek

p senkit se megbántani;

p óvatos duhajként majd

p mindenkinek igazat adok

p

p

p Nem

p akarja

p a közönsége jóindulatát

p (captatio benevolentiae)

p cigányellenességgel vagy

p hasonlókkal megnyerni

p

p

p Nem

p adom meg

p a végtisztességet

p szakmai, politikai ellenfeleimnek

p

p

p Nem

p adom be

p a szellemi védőoltásokat

p korunk ilyen népbetegségei ellen

p

p

p Nem

p adok menedéket

p még halállistára került

p politikai ellenfelemnek se

p

p

p Nem

p a pártomnak

p toborzok tagokat,

p de jól eligazítalak

p a politikai játszmákban

p

p

p Nem

p a mindenséghez,

p de másokhoz – a kicsikhez –

p képest mérem magam/művem

p

p

p Nem

p a köznép első,

p de a közhatalom

p (néptribun álarcú)

p legutolsó embere/

p szóvivője vagyok…

p

p A

p gaz(dag)

p embereket kiszolgálva

p végsőkig kiszolgáltatja a szegényeket

p

p

p A

p gátlástalan

p grafománoktól

p okkal megriadó

p meddő perfekcionista lesz…!?

p

p

p A

p független

p értékbecslő,

p aki se a vevőnek,

p se az eladónak nem tehet eleget

p

p

p A

p funkcionális

p analfabéta emberek

p élettörténeteit lejegyző,

p gyűjtő és mentő, stilizáló

p

p

p A

p fuldokolónak

p nem prédikáló,

p csak ha már kimentette

p a „hősködőt” vagy életuntat

p

p

p A

p főorvosa

p tév-diagnózisa

p neki, a kis alorvosnak

p megfellebbezhetetlen verdikt

p

p

p A

p közmondás

p régi bölcsessége szerint:

p mondd meg az igazat,

p és betörik a fejed…

p

p

p A

p maga

p új útját

p kell járnia a vízen:

p nincs kit követni, utánozni, kérdezni stb.

p

p

p Lényegi

p hasonlóságra-

p különbségre redukál:

p egyszerűsítve ismerteti

p az arra érdemes Nagy Tanokat

p

p

p A

p lemaradókat

p nem felzárkóztatja,

p nem, dehogyis: inkább

p végleg leszakítva

p sorsukra hagyja…

p

p

p A

p szellemi élet

p nehéz munkáit

p nemesen versengve-

p együttműködve megosztó

p

p

p A

p lelki-

p érzelmi zsarolás

p napi gyakorlata tette őt

p avatott, hiteles mesterré

p

p

p A

p lelki szegény/

p szent együgyű

p boldogsága adva van,

p neki újra-újra feladva,

p amihez fájó igazságokon

p keresztül visz csak át út…

p

p

p A

p lelki

p kín-

p vallatást

p szakszerűen,

p invenciózusan

p és személyre szabva végző

p

p

p A

p lelki

p elsősegélykérő

p telefonhívásra ő

p csak közhelyekben,

p vagy rébuszokban válaszol

p

p

p Az ő

p „boszorkány-

p konyhájában”

p mindig a mostani

p szponzor szája íze szerint főző

p

p

p A

p lehető

p leggyengébb

p bizonyítványoknak

p a legkiválóbb magyarázatát

p adja elő, mint gyakorlott szofista

p (a kudarcot sikernek tudja bemutatni)

p

p

p A

p légvárad

p lerombol(tat)ja,

p de nem hagy magadra

p a lelki hajléktalanok sorában

p

p

p Minden nap

p tüzetesen átvizsgálja:

p az ún. kompromisszum

p igazából nem megalkuvás-e?

p

p

p Nem

p a nehéz,

p de a legrosszabb

p és legjobban fizető ügyeket

p akar/tud a lehető legjobban képviselni

p

p

p A

p nagy

p küzdelmet

p a kísértő démonjaival folytató

p és erről haditudósítást is adó alkotó

p

p

p A

p leg-

p nagyobb

p kollekciója

p szégyenbélyegzőkből van –

p és sűrűn használja: stigmatizál is!

p

p

p A

p leg-

p nagyobb

p áldozattól

p sem riad vissza,

p persze csak akkor,

p ha ezt másoktól követeli

p

p

p A

p leg-

p kritikusabban

p figyeli: milyen

p játék, könyv - ne -

p kerüljön a gyerekkézbe

p

p

p A

p kis,

p napi rossz hírbe is

p rögtön belevetít/képzel(tet)

p egy blikkfangos rémdrámát,

p hogy jobban vegyék a bulvárlapot

p

p

p A

p lehetséges

p következményt

p előrevetítve, elképzeltetve

p beszél le a „jó” szándékodról

p

p

p Lehető

p legkisebb

p szellemi/presztízs-kockázattal

p törne a lehető legnagyobb haszonra

p

p

p Azt jól,

p a legjobban tudja,

p hogyan kell gyorsan

p az emberi-szakmai hitelt rontani

p

p

p Amiből

p a leggazdagabb

p virtuális kínálatot nyújtó:

p olcsó vígasz, életpótlék, pótszer

p

p

p A

p zsarnok

p „óhajára”

p még a legelemibb

p létszükségletet is

p már fényűzésnek átminősítő

p

p

p A

p leg-

p egyszerűbb ügyet

p is addig bonyolítja, hogy

p még az isten se igazodik ki rajta

p

p

p A

p dörzsölt

p hétpróbás,

p sztárügyvédes

p nagy gazembert is

p elkapó, és megszorongató

p

p

p Még

p a legbűnösebb

p embernek is keresi

p a mentő körülményt

p és irgalmat is kér –

p ahogy azt Jézus tette

p a házasságtörő asszony

p megkövezési veszélyében…

p

p x

Sárközi György

EGY FORRADALMÁRHOZ

Szíts forradalmat!

Támassz zendülést!

Ragadj kést, fegyvert,

ha a szó kevés!

Rombolj és gyilkolj,

légy mindenre kész!

De önmagadban

pusztítson a harc,

önmagad ellen

forduljon a kard,

magad rombold le,

ha romot akarsz.

Volt életedből

majd, ha nem marad

kövön-kő, megdől

penészes falad,

s csúf tégláidból

nem lesz egy darab:

akkor lesz győztes

a forradalom!

Tiéd akkor lesz

ország s hatalom.

Eredj hát harcba

s győzzél magadon!



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/”büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.