|
Ötven éve volt az első budapesti táncház |
 |
 |
 |
|
JÓKOR - OLY JÓ KORBAN ÉLTEM ÉN E FÖLDÖN
|
|
2022. május 17. kedd, 07:12 |
ÖTVEN ÉVE VOLT AZ ELSŐ BUDAPESTI TÁNCHÁZ. A táncház hagyományát Erdélyben, a mezőségi Szék őrizte meg, és Novák Ferenc, Tímár Sándor, Martin György, Kallós Zoltán ösztönzésére, az akkori fiatal nemzedék indította el Budapesten, hogy aztán a városi táncház elterjedjen az egész Kárpát-medencében. Forradalom volt az akkor, a néptáncot a hivatásosok átadták a néptáncot nem ismerő "kívülről" betérőknek, bárki beállhatott, mert táncot is tanítottak. Sebő Ferenc arról nyilatkozott, hogy valakik a gyülekezési tilalomra hivatkozva ódzkodtak a nyilvános táncháztól. "Erre mi azt mondtuk, hogy épp azt szeretnénk, ha mindenki bejöhetne."
A táncház közösséget formált a 70-es évek elidegenedő nagyvárosi világában. Halmos Béla vallotta: "Politikai-ellenzéki tartalma is volt, a magyarságért való harcnak egy formája." A határon túli magyarság élete, kultúrája, lehetetlen helyzete jórészt a táncház által vált közismertté, hiszen kialakult egy Erdélyt járó nemzedék - megjegyzem, Felvidékre már kevesebb akkori fiatal jutott el. Ezekkel az utakkal az erdélyi, s azt kitágítva, a határokon túli magyar irodalom is szélesítette a látókört.
Az erdélyi táncok egyúttal közel hozták a román néptánc és népzene világát is, történelmi görcsöket oldva ezzel. Kallós Zoltán mondta 1987-ben az Almássy téri táncházban, hogy a magyar és a román népi kultúra is Erdélyben a leggazdagabb, mégpedig az egymásra hatástól. Sokat hallottam erről Lükő Gábortól is.
A magyar néptáncnak még antropológiai jelentősége is van. A magyar párostánc, mint néptánc, egyedülállóan mutatja a férfi és nő egymásra hangoltságát, ugyanakkor önálló egyéniségét, ami az improvizációban is megmutatkozik. A férfi az férfi, a nő az nő, nincsenek meg egymás nélkül, egymásra vannak utalva!
Csoóri Sándor így írja le a táncház forradalmát: "A néptánc történetének két fontos történelmi pillanata volt: az egyik, amikor a tánc fölkerült a színpadra, és a másik, amikor a színpadról újra visszakerült a földre. Nem művészetként, hanem azért, hogy tánc maradhasson, mint ahogy szél a szél, eső az eső." Amikor a néptánc a 40-es években fölkerült a színpadra, akkor megmenekült az elhalástól, amikor pedig 30 évvel később, a táncházban visszakerült a földre, akkor újra élő, közösséget formáló kultúrává lett.
|
