MIÉRT NEM SZERETJÜK KUCSERA ELVTÁRSAT?
60 éve történt
1962. május 15-én kinevezték Kucsera Lászlót a BM II/1. [Katonai Elhárító] osztály vezetőjének, majd ezt követően 1962. augusztusától a frissen megszervezett BM III/IV. [Katonai Elhárító] Csoportfőnökség vezetője lett.
Ungváry Krisztián írja a Katonai Elhárítás vezetőiről készített tanulmányában:
Háy Gyula 1956. október 6-án az Irodalmi Újságban Miért nem szeretem Kucsera elvtársat címmel örökítette meg a felfuvalkodott pártkáder prototípusát (többek közt ezért a cikkéért Háy 1957-ben
hétéves börtönbüntetést kapott). Bár Háy fiktív figuráról írt, könnyen lehetséges, hogy ezt róla [Kucsera Lászlóról], a közismert sztálinista bürokratáról mintázta. Szervezeti egysége még az ÁVH-n belül is különösen szektásnak számított, amire Bihari Sándor újságcikke is utalt: Mozart Ave Mariáját például töröltették a kultúrestek műsorszámaiból arra hivatkozva, hogy vallásos
propaganda. Bihari megfogalmazásában „ami Budapesten becsületbeli dolog, azért Miskolcon elméletben öt év jár”.
Kucsera László életrajzát Ungváry Krisztián így foglalja össze:
Kucsera László (1962. május 15. – 1975. április 30.)
1920-ban Győrben született, apja Kucsera József lakatos, anyja Lőwinger Berta cipőfelsőrész-készítő. Hat elemi elvégzése után lakatossegéd szakképzettséget szerzett.
Önéletrajza szerint 1938-tól vett részt a munkásmozgalomban, 1941-től KMP-tag. 1944 novemberéig szakmájában dolgozott a Győri Vagon- és Gépgyárban. Ekkor az illegális kommunista mozgalomban kifejtett tevékenységéért letartóztatták, és életfogytiglani fegyházra ítélték.
Sopronkőhidáról 1945 márciusában deportálták Németországba, 1945 májusában tért vissza.
Azonnal a rendőrség szervezésével bízták meg, ettől fogva a BM állományában teljesített szolgálatot. 1951-ig az ÁVH szombathelyi osztályának vezetője. 1951-től 1955 szeptemberéig az ÁVH kémelhárítási osztály vezetője lett, közben egy ideig a Szovjetunióból visszatérő hadifoglyok szűrőtáborában tevékenykedő operatív csoportot is vezette.
Hatalmát mutatja, hogy a BM Kollégium ülésein (ez gyakorlatilag a BM személyes tanácsadó testülete volt) kezdettől fogva részt
vett, megelőzve ezzel számos más, beosztás és rendfokozata alapján magasabb állású vezetőt.
Ezt követően az MDP Káderiskolájára került, itt Olt Károlyné káderes és Bocskai Mihály osztályvezető a következő jellemzést adta róla:
„Gyenge előképzettséggel jött az iskolára, de ugyanakkor nagy párt- és élettapasztalattal rendelkezik. A tanulásban hátráltatta, hogy korábban elhanyagolta az elméleti képzést. Mindezek eredményeképpen mind az elméleti munkában, mind a tanulási módszerekben nehézségekkel küzdött. Nehézségeit csak fokozta,
hogy kezdetben nem fogadott el segítséget és túlértékelte eredményeit, tudását. A bírálat és a félévi vizsga eredménye meggyőzte őt tanulási módszerének és állásfoglalásainak
helytelenségéről.”
A jellemzést a kor rejtett nyelvezetének figyelembevételével kell értékelnünk: nyíltan nem lehetett leírni, hogy a kiváló kádernek minősülő Kucsera szakmai képzettsége és értelmi színvonala rendkívül hiányos volt. Hatalmaskodó, erőszakos viselkedése és önhittsége az ebből eredő feszültségeket csak fokozni tudta.
Az egyéves pártiskola elvégzése után a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főosztály vezetőjévé nevezték ki; itt teljesített szolgálatot a forradalom kitöréséig.
Háy Gyula 1956. október 6-án az Irodalmi Újságban Miért nem szeretem Kucsera elvtársat címmel örökítette meg a felfuvalkodott pártkáder prototípusát (többek közt ezért a cikkéért Háy 1957-ben
hétéves börtönbüntetést kapott). Bár Háy fiktív figuráról írt, könnyen lehetséges, hogy ezt róla, a közismert sztálinista bürokratáról mintázta. Szervezeti egysége még az ÁVH-n belül is különösen szektásnak számított, amire Bihari Sándor újságcikke is utalt: Mozart Ave Mariáját például töröltették a kultúrestek műsorszámaiból arra hivatkozva, hogy vallásos propaganda. Bihari megfogalmazásában „ami Budapesten becsületbeli dolog, azért Miskolcon elméletben öt év jár”.
A helyi ÁVH elleni indulatokat szította, hogy 1956. október 16-án arról jelent meg cikk az újságban, hogy a letartóztatott Lobkovitz István tartalékos ejtőernyős tiszt „bízva repülő-tiszti tapasztalataiban” 17 méter magasból kiugrott az ÁVH épületéből, és szörnyethalt. Mindenki tisztában volt vele, hogy hogyan fordulhatott ez elő: ezek az események is magyarázzák azokat az indulatokat, amelyek 1956. október 25-én több ÁVH-s meglincseléséhez vezettek (korábban az ÁVH székházából sortüzet is adtak le a tüntetőkre, amelynek számos halálos áldozata volt).
Nem tisztázott, hogy a lövetésben Kucserának mi volt a szerepe.
Amikor a BorsodAbaúj-Zemplén megyei főosztály védhetetlenné vált, a pártbizottság épületében, majd a határőrség parancsnokánál kért menedéket. Miután ezt megtagadták, állítása szerint gyalog
ment Budapestre, ahová október 29-én érkezett meg, s azonnal jelentkezett a BM-ben.
Az is elképzelhető azonban, hogy ebben az időszakban bujkált, és önéletrajzában gyalogos meneküléssé stilizálta szökését. Október 30-án a szovjet alakulatokkal együtt hagyta el a BM épületét, és harcolva tért vissza. November 5-től a szovjet megszállókkal együtt külön harci feladattal lett megbízva, amelyet dicsérettel végzett el. (Hogy ez pontosan mit jelentett, nem tudjuk – feltehetően helyismeretét vették igénybe a harcok során.)
Az MSZMP KB 1957 áprilisában a BM Politikai Nyomozó Főosztály szabotázselhárítási osztálya vezetőjének nevezte ki, 1962. május 15-től a BM II/1. osztály vezetője, később a BM III/IV. csoportfőnöke
1975-ös nyugdíjazásáig. 1962-ben a Pártfőiskola levelező tagozatát is elkezdte, de mivel a követelményeknek nem tudott eleget tenni, visszarendelték.
A forradalom utáni megtorlásban, a koncepciósan hozott halálos ítéletekben, mint bírósági ülnök, kitüntetett szerepe volt. 24 alkalommal részesült kitüntetésben, és 27 alkalommal jutalomban.
Kucsera László hivatali pályafutásának adatai levéltárunk honlapján:
A BM III/IV. Csoportfőnökség ügyrendje:
