pppppppppppppppppppp

Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár

pppppppppppp

Eugéniusz:

Barát/ellenség felismerő ABC – III.

Minden, amit egy (kis)ember másnak árthat

akár rossz, akár - sőt többnyire - jó szándékkal,

és legtöbbször, illetve leginkább előszeretteinek…



A hollóról

és rókáról

Egy holló egy igen szép

darab sajtat ragada egy ablakból,

és felröpüle egy magas fára véle.

Látván azt egy róka,

igen kezdé a sajtot kévánni.

És a fa alá méne, és szólni kezde a hollónak,

és igen dicsírni, mondván:

"Ó, te holló, nemes madár vagy!

Nincsen tenéked mása.

Szép tollaid vannak, fénesek,

melyekkel semmi bársony nem ér;

csak hogy szavad szép volna, termethöz hasonló.

Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem hallottam."

A holló igen örüle e dicsíretnek, és elhivé magát;

és hogy szép szavát megjelentené a rókának,

felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát,

hogy ugyan öregen szólhatna.

És midőn a száját megnyitná,

kiesék a sajt a szájából.

És ottan elragadá a róka a sajtot,

és elkezde menni véle.

Ottan elszomorkodék a holló, értvén,

hogy a róka a jó sajtért

tötte volna a szép dicsíreti orációt.

ÉRTELME

Vedd eszedbe magadat!

Ha az Isten bölcs: tehát tudta,

mint kellett teremteni tégedet,

és müvel ajándékozni.

Avval elégödjél meg.

Ne keress hiábavaló

dücsőséget és dicsíretet.

Megnézd a lábodnak kaptáját:

ne kévánj nagyobb sarut.

Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet,

nem szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják,

ha a sajtot kikaphatják szájadból.

Ártalmasb állat nincsen hipokritánál és hízelködénél.

Heltai Gáspár

p 1

p Aki nem piszkolja be a kezét, csak tippeket ad a rablónak

p Aki a világ közepe, követeli is: mindenki őhozzá igazodjon

p Aki született tévedhetetlen, aki ezt nem hiszi, azt megveri

p A rajta esett vélt sérelemért védtelen kutyámon áll bosszút

p Aki bérben/önként is vállalja a hamis terhelő tanúskodást

p Aki már egy pofon ígéretére bármilyen terhelőt rám vall

p Aki éppen akkor elérhetetlen, amikor szükséged lenne rá

p Ő olyan, mint Péter: ha bajba kerülne miattam, megtagad

p

p 2

p Aki az egyetlen mentő tanú lenne, de kimagyarázkodik…

p Ellene nem jó nyerni, mert sír, hisztizik, csalással vádol stb.

p Aki keresi/gyártja az alkalmat a hangos kárörvendezésre

p Aki sztahanovista álélmunkásként rontja a munkanormát

p Aki egy stréber diák, aki a tanárának önként spicliskedik

p A bezzeg gyerek, aki a rossz szülő szemével nézi le társait

p Ő egy lelketlen bürokrata, aki nem ismer méltányosságot

p Aki szereplési viszketegségével elszívja elölünk a „levegőt”

p

p 3

p Aki sportot űz abból, hogy megríkat, megszomorítja szíved

p Aki kihallgatja-kibeszéli a másnak négyszemközt mondottat

p Aki lenéz, ha neked nincs márkás autód, telefonod, cipőd stb.

p Aki a sok potyáért, elit társaságért stb. jó barátságot színlel

p Aki egy ellenséges kém, de önálcával a bizalmadba férkőzött

p Aki még akár öngyilkossággal is zsarol, ha nem őt választod

p Aki valahogy mindig talál elég szemre hányni valót, és hány

p Aki szemétkedő, kekeckedő, szívató – visszaél a helyzetével

p

p 4

p Aki egy szélhámos kereskedő: rád sózza a bóvlit, gagyit

p Aki kiszekírozna a világból – akár az őrületbe is kergetne

p Aki a szarnak-bajnak nem gazdája, vagy pont rád keni…

p Aki intrikusan keveri a szart: összeugraszt jó pajtásokat

p Aki éket ver, áskálódik, szakadékot ás családtagok közé

p Aki alattomban, suttyomban gáncsol, de adja az ártatlant

p Aki sumák és sunyi – ő szemtől szembe mindent letagad

p Aki elsunnyogja, ellógja a közös munka nehezebb részét

p

p x

La Fontaine:

A farkas mint juhász

Mind fölette a farkas, ami volt a birtokán.

Korgó hassal gondolta:"Rongy élet ez így, komám!

Szomszédomban a juhász, rétjén kövér nyáj lakik,

Míg éhen nem pusztulok, megpróbálok valamit."

Nyári dél volt. Lehevert az árnyékba a juhász.

"Amíg alszom - mondta a bojtárnak -, te vigyázz!"

Szemre húzta kalapját, s egy perc múlva már horkolt.

Pisszent erre a bojtár, szólítja a komondort.

"Míg én alszom, te vigyázz!" - S a fa alá lepihen.

Komondor a pulinak vakkant egyet íziben:

"Míg én alszom, te vigyázz!" - S az árnyékban elterül.

Legel a nyáj, s a szegény puli virraszt, egyedül.

Nem sokáig. Ahogy ott ül az árnyék peremén,

kezd az álom neki is fátylasodni szemén.

Sehol senki. Minek is silbakoljon ébren?

Szép csöndesen lefekszik, s elszunnyad a hűs gyepen.

Erdőszélen a farkas leste ezt egy fa mögött.

Megizzadt a szűr alatt, mert juhásznak öltözött,

fején süveg, kezében kampósbot, a nyakában

duda lógott, úgy indult a nyáj felé, csizmásan.

Juhász, bojtár, komondor, puli mélyen alszanak.

Térítgeti a nyájat farkas koma azalatt,

el a juhász rétjéről, arra, ahol ő lakik.

Gyanutlanul előtte bandukolnak a barik.

Ez sikerült! A farkas telke már csak egy dobás.

"Csakhogy nyáját terelve danolgat is a juhász!"

gondolja, és nótára gyújt a farkas rekedten.

Visszhangzik a nótaszó réten, erdőn, berekben.

Fölneszel rá a puli, puli után komondor:

látják-hallják: megy a nyáj, kosa messze kolompol:

ráismernek nyomban a hangjáról a juhászra:

fölugranak, csaholva iramodnak utána.

Bojtár, juhász fölserken, kampósbotot ragadnak.

"Megállj, beste!" - Ők is a farkas után szaladnak.

Fut a tolvaj. Nyom a szűr, elbotlatják csizmái.

Hasmánt tanul, bot alatt, kesztyűjébe dudálni.

p 5

p Aki elbújik az ütközetnél, majd diadalittasan tér haza…

p Aki ócska strici: züllésbe vitt lányok zsarnok élősködője

p Aki egy sorozatgyilkos: kiölne hitet, reményt, szeretetet

p Ő mindent magának akar akkor is, ha ebbe belepusztulsz

p Aki kifigurázza, kigúnyolja legszentebb vallási érzéseket is

p Aki beoltana az életellenes családrombolás ideológiájával

p Ő azért szponzorálja tehetséged, hogy eláruld nemzetedet

p Aki magába bolondít, hogy majd farkamnál fogva vezessen

p

p 6

p Aki téged teljesen átvilágít, de ő maga inkognitóban marad

p Neki jó menlevele van, ha tetten érik: ő cigány, ő zsidó stb.

p Ő tőled kéri számon, amit szerinte őseid ősei ellen elkövettek

p Mint Dávid, a csatába küld, hogy elcsábíthassa a feleségedet

p Aki oly feladattal/pozícióval bíz meg, mibe csak belebukhatsz

p Aki a kudarcélményeid buzgón gyarapítva tesz ön-agresszívvé

p Ő lebetegítve, elszegényítve stb. hoz és tart örök függőségben

p Aki tudja: munkabéred az egyetlen jövedelmed – sakkban tart

p

p 7

p Aki csak annyit fizet munkádért/árudért, hogy ne halj éhen

p Aki rászoktat az „ingyen-konyhára”, hogy csicskása maradj

p Aki rémmesékkel traktál, hogy még a szép álmodat is ellopja

p Rábeszél: iskola helyett dolgozz: buta maradsz, koravén leszel

p Aki nem akar kilökni a fészekből, sőt, a mamahotelben tart jól

p Aki úgy tesz, mintha engem védene, miközben éppen vádol

p Ő visszaél a jóhiszeműségemmel és a vendégszeretetemmel

p Ő éppen a döntő ütközet előtt lelép, dezertál, cserbenhagy

p

p 8

p Ő összeugraszt a barátoddal, s így ő lesz a nevető harmadik

p Hitelre itatat, becsap, adósságba ver, majd dobra veri házam

p Aki ügyesen bánik a nyelv-fegyverrel: üt, vág, szúr, aláz vele

p Ő elbájol-elbűvöl, hogy azután majd bármi rosszra rávehessen

p Hülyét csinál belőlem, mindig csak a bolondját járatja velem

p Ő megtudja-megszerzi szégyellt titkom, majd holtig zsarol vele

p Ő szemtől szembe dicsér, de a hátam mögött ócsárol, piszkol

p Ő értelmi szerzője, hangadója, szervezője a kirekesztésednek

p

p x

La Fontaine:

A ravasz róka meg a buta farkas

Egy este, hogy róka koma a kútba lepillantott,

mit nem látott lent a mélyben? - egy jókora nagy sajtot.

"Ha én ahhoz hozzájutnék!" - szólt, és szeme kerek lett,

ahogy alant az érett sajt, vagyis a hold kereklett.

Gondolt egyet, beugrott a fönn himbáló vödörbe.

Azon nyomban megindult a lánc sebesen, csörögve.

Egyik vödör le a vízbe a rókával, a másik

üresen föl, és máris a káva mellett hintázik.

Róka koma nyúl a sajtért: nyelve alatt elolvad!

Ott kucorgott a vödörben három éjjel, három nap.

Rángatja a láncot, de a fönti vödör nem mozdul.

Ő csak úgy jut föl, ha abba bekerül egy nagyobb súly.

Ázik, fázik, éhkoppot nyel. Végre vigyori pofát

lát odafönt: a kútkáván kárörvendően hajol át.

"Hát te? - szól a farkas (ő volt) - Csak nem lettél remete?"

"Sajtot eszem - így a róka. - Nyomban elfogy a fele.

De ha lejössz, hogy lásd, milyen igaz barát vagyok,

abból, ami maradt, adok neked egy szép darabot."

"S hogy jutok le?" - "Ott a vödör!" - Farkas pajtás beleül.

Csörren a lánc: föl a róka, a farkas meg lerepül.

Csobban a víz. Kiugrik fönt s nagyot kacag az álnok.

"Egyél-igyál, farkas pajtás! Jó étvágyat kívánok!"

*

Kártevők,

ártók, megrontók

A jó/rossz szándéktól

a rossz következményig

Önmagamtól

és a „jóbarátaimtól”

védjen meg az Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is…!?

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…