pppppppppppppppppppp

Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár

pppppppppppp

Eugéniusz:

Barát/ellenség felismerő ABC – I.

Minden, amit egy (kis)ember másnak árthat

akár rossz, akár - sőt többnyire - jó szándékkal,

és legtöbbször, illetve leginkább előszeretteinek…



HA SZÁMBAVETTED...

Ha számbavetted mind a vétkeid 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma 

S talán nem az a legölőbb csapás, 

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 

S tán az se, mit suttogva, hátmögött 

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, 

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk - csak nem vettük észre -

És eltapostuk, mint egy bogarat.

Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

Ha számbavetted mind a vétkeid, 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

Reményik Sándor

*

p 1

p Pont azért csúfol, amiről végképp nem tehetsz (zabi gyerek)

p Nem képes belátni: jó szándékú tett/ bűnrossz következmény

p Aki durván kihasználja a mindenkiben élő elemi együttérzést

p A jóságos cukros bácsi álarcában lopakodó megrontó pedofil

p Aki szellemi kiskorúságban tartva a rovásodra kihasználó gyám

p Ismeri a gyenge pontjaidat, és nagyon jól tudja, mivel kísértsen

p Ő egy kisállatot hoz ajándékba, amit nincs képed visszautasítani

p Ő annyira élvezi a társaságodat, hogy sehogy nem tudod lerázni

p

p 2

p Ő barátság címén mindenben, sűrűn hozzád fordul kölcsönért

p Az örök dilettáns: ő élvezi a produkciót, a néző-hallgató szenved

p Ő csupa olyat ígér, aminek betartása nem tőle függ, de hálát vár

p Aki vendégét csak a silány, maradék, rontott étellel kínálja meg

p Aki pont olyan ételt süt-főz, amiről tudja: nem szereted/eheted

p Aki csúnya szavak nélkül, gúnyos iróniával tud elevenbe vágni

p Aki csírájában fojtja el a virágot: bimbót tör - vagy liliomtipró

p Aki gúnyosan, ironikusan „dicsér”, ennél az is jobb, ha szidna

p

p 3

p Aki csak azért dicsér fel másokat, hogy azt duplán visszakapja

p Aki csakis a vita kedvéért vitázik - ha győz, átállva kezdi újra

p Aki csak a másik félre tartja kötelezőnek a házastársi hűséget

p Csak a házasságkötés után, későn vall: betegség, nagy múlt stb.

p Aki csak a feleslegéből, csak lassan, csak későn és kioktatva ad

p Aki beleharap a segítő kezébe, vagy berántaná őt is a verembe

p Aki a fészkedből kilökdösi a tieid, hogy kakukkfiókát táplálj

p Aki beáll a szemmel verve meztelenül vessző-futtatatók közé

p

p 4

p Be nem tarthatót előíró, dorgálási alkalom/bűntudat gyártó

p Neki az is baj, ha van rajtad sapka, az is, ha nincs: leteremt

p Aki a barátja bizalmas gyónásával másnap rohan spicliskedni

p Aki bármit megtesz azzal, aki nincs vele - mert az ellene van

p Aki balhitével mozgat hegyeket, s nem is hiába: a te károdra

p Azt tanítaná, amit maga se tud: az orvosi tanácsot adó beteg

p Aki azt nézi és erősíti, ami elválaszt, s nem azt, ami összeköt

p Aki azt hiszi: a kárörvendőnek sokkal örömtelibb az élete

p

p 5

p Azt a titkot is megőrzi, amit „elárulva” most életet menthetne

p Aki azt a sebet tépi fel és mélyíti el, ami még be sem hegedt

p Aki azt a csónakot fúrja ki, amin sok barátja is evez, utazik

p Aki magával rántana mindenkit, ha már őneki is buknia kell

p Aki csak azért szül gyereket, hogy az majd hálából eltartsa őt

p Aki pont az öröm- és ünneprontásban a legleleményesebb…

p Az emberiség barátja, de hidegen hagyja szenvedő hitvese

p Aki rabló-gazdálkodik mások rovására a természet stb. ellen

p

p 6

p Aki ön- és közveszélyesen száguld haza: otthon unatkozni…

p Ő olyan, mint a rossz tanár: a válaszban magát hallaná vissza

p Aki annyira „férfi”, hogy egy beígért pofontól bármit rám vall

p A nősülés után leépíti/hagyja elveszni a baráti köreit/engem

p Aki nem szól rögtön „bűzöm” miatt, majd már ő is megszokja

p Aki nem is szeretne vigaszt találni – ebben a szerepben pózol

p Neki elvből mindig rossz a kedve, de elvárná, hogy felvidítsam

p Aki nem „csak” szereti, hanem imádja gyerekét: tönkre is teszi

p

p 7

p Aki a mesében se segít a kis hangyának kimászni a pocsolyából

p Ő nem nyugszik bele válásába: tíz év múlva is hideg-háborúzik

p Aki nem mer egy rá váró lányt csókolni, hátha nem kapja vissza

p Ő nem képes önmagát „megalázva” ölelni, ő inkább „büszkén” öl

p Könnyen hagyja elrontani saját jókedvét, majd meg ezzel tüntet

p Ő nem lopva, elfojtva ásít, sőt szinte tüntetően: ami így fertőző

p A pártjáért ölre megy, érted egy szalmaszálat se tesz keresztbe

p Folyóba ugrik - utolsó szalmaszálként beléd kapaszkodva lehúz

p

p 8

p A szemet hunyó profitáló, ha lánya a sarkon/neten árulja magát

p Aki az otthonában tisztaságmániás, de nálad maga alá/eléd rondít

p Ő ezeregy módját fundálta ki a közeli embertársai bosszantásának

p A figyelemfelhívás e módját ismeri: bűntudatkeltő álöngyilkosság

p A földi bírónál keresi igazát, ha bele is pusztul még a családja is

p Ő egy a három aranyásó cimborából - végül egymást is kinyírják

p A hideg szívét az országa felgyújtásával melegítő didergő király

p Aki élősködő hipochonder – s lentről int sírfeliratára: Na, ugye!

p

p x

*

A katonák

Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.

Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, mikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.

Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.

Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj együtt: a halál.

Reményik Sándor

*

Kártevők,

ártók, megrontók

A jó/rossz szándéktól

a rossz következményig

Önmagamtól

és a „jóbarátaimtól”

védjen meg az Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is…!?

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi - segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…