Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberi életminőség vizsgálódásaim



Eugéniusz:

A szellemi-társadalmi elit - VIII.

Hivatások, árulások és pokoljárások



Gárdonyi Géza
LEVÉL BRASSAI SÁMUEL ÚRNAK.

Tisztelt és szeretett bölcs tanító-mester
kinek tanítványa szép Székelyországon
s ideát is majdnem minden művelt ember, -
levelem jókedvben, erőben találjon.

Valahányszor képed felötlik énnékem,
a fölmagasodó havasra gondolok,
mely áll mozdulatlan, nyugodtan, fehéren,
míg lábánál jönnek-mennek az évszakok,
s lombot hoz, lombot visz az idő folyása, -
csak a vén hegy, az áll, s nincsen változása.

Te születni láttad ezt az agg századot,
s térdeden ringattad öregapáinkat.
A halál azóta négy termést aratott,
s az első termésből fűszál sem maradott.
Te meg ringatod most az unokáinkat.

Egy század! Micsoda irdatlan nagy pálya!
A gondolatnak is megfárad a szárnya,
amíg átrepül rajt, s lankadtan száll hozzád,
hogy bámulja a te agg, eleven orcád.

Egy század! Mennyi víz folyt a Tiszán, Dunán,
s mennyi vér a földön!
Te láttad, amikor Napoleon után
a hollók ezre szállt át a Székely-földön.
Láttad nemzeteknek színe-változását,
fölemelkedését, térdre bukását.

Mikor te születtél, még e földön lépdelt
Byron, Schiller, Goethe s a mi Csokonaink;
a vidám Gvadányi verseket pöfékelt
s a nagy testőr búsan kószált jószágain;
Dugonics még akkor mondásokat gyüjtött,
s Révai éhezve írta nagy nyelvtanát;
Kölcsey gyermek volt, pillangókat űzött,
s Berzsenyi még zárva tartotta asztalát.
Erdélyben azidétt dörgött Wesselényi:
"Nem taníthatott meg József császár félni!"

Hallottad ébresztő szavát Széchenyinek,
s láttad a legelső gőzhajót a Dunán;
láttad Magyarország mi volt s aztán mi lett,
mint virágzott a föld az ő lépte nyomán.
(Pozsonynál végződött akkor Európa.
Oláhországig nyúlt határa azóta.)

Te láttad halovány arcát Kazinczynak
s olvastad az ő szent-lángú leveleit;
tapsoltál te is a két Kisfaludynak,
s új könyvül lapoztad Himfi Szerelmeit;
a Szózat költője bátyámnak nevezett.
Úr korában láttad a magyar nemzetet.

Egy göndörhajú és nagyfejű legényke
járogatott hozzád akkortájt ebédre;
hóna alatt mindig egy göngyöleg kóta:
maga-csinálgatta mindenféle nóta.

Ottan próbálgatta a te zongorádon,
s te rá-rábólintál: Ez jó itt, barátom!
Már akkor ott volt az ifjú írásában
az a tiszaparti szép furulya-nóta,
amit elbájolva hallgattunk Bánk bánban.
Erkel Ferenc... - ő is érccé vált azóta.

S érc immár Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi...
Szobrok itt e földön, csillagok az égen.
S akit üstökösként láttál megjelenni,
s a Küküllő mellett lehullni, eltűnni,
káprázatba ejtő fényes csodaképpen, -
Petőfi is immár ércszoborrá válott.
S az idő új század küszöbére hágott.

Óh mondd te, százéves időnek tanuja,
ki emberkorában láttál egy réteg port,
vak véletlen-e a sors vagy Isten ujja?
jobb-e így, ahogyan van? vagy jobb ahogyan volt
Merre megy e nemzet százesztendő óta?
Fakul-e vagy virul hármas lobogója?
S ahogy egy hosszú út Nébó-hegyén állasz,
mi az, amit láthatsz?

S óh mondd, te mindenben-tudós bölcs aggastyán
aki száz esztendőn át folyton tanultál,
s ki a földet, eget egyaránt vizsgálván,
mélyben és magasban legtovább jutottál,
érdemes-e élni?

Ha visszasiklana az időnek lába,
s Isten megkérdezne születésed előtt:
igent-e vagy nemet válaszolnál rája?
végigélnéd-e még egyszer a jövendőt?
mit felelnél neki?

Mennyi egy század, ha magad mögé nézel?
hosszú zürzavar-e? vagy csak rövid álom?
S megmondhatod-e már százesztendős észszel,
miért él az ember ezen a világon?
S melyik él hát bölcsen itt: a hangya-lelkű?
vagy pedig a másik: a pillangó-lelkű?
a szent vagy az állat? a búvó? a bátor?
a gaz? vagy a jámbor?

Melyik ér többet: az arany, vagy a rózsa?
a paloták terme? - vagy a füves róna?
a mosolygó lány? - vagy a mosolygó király?
dicsőség? - vagy a tavaszi napsugár?
Melyiknek jobb itt: a bölcsnek? vagy butának
Kinek higyjünk jobban: Jézusnak? - Buddhának?
Mózes mond-e valót vagy Darwin tanai?
Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai?

Mi jobb: tudni mindent és nem hinni semmit?
avagy: hinni mindent, és nem tudni semmit?
S megtudjuk-e vajjon, ha vénségbe estünk:
testünké-e lelkünk, vagy lelkünké testünk?

Mi a legszebb, amit életedben láttál:
a csillagos ég? - a nap kelte és szállta? -
a szerelmesére mélázó virágszál? -
a megbocsátó arc? - a boldog kis árva? -
vagy az anya képe,
mikor rámosolyog a csecsemőjére?

S mondd: mindétig nyiló virág-e a remény,
ez az örökké zöld, ritkán termő növény?
vagy ez is a korral - gondolom szomorú, -
emlékké szárad, mint a nászi koszorú?

De te még máig se tetted le a könyvet.
Mi az, mit még nem tudsz? Mit tanulhatsz többet?
Mit kutatsz-keresel? Tudni mit kivánsz még?
Micsoda homályok oszlására vársz még?

Óh mondd: ki megéri a századik évet,
hajnalt érez-e vagy közeledő éjet?
S ahogy útja végén lassabbodik lépte,
hová néz az ember: a földre? - az égre?

Óh mondd: úgy vagyunk-e, mint az erdő fája,
mely aggon visszadől a földnek porába;
vagy úgy, mint ama nagy égitestnek fénye:
remegve szállongók, minden sötétségbe';
s nem tudva: mi élet, mi halál, mi álom,
csak csüggünk a hiten, mint a pók a szálon.

(1897)

p.s.:

A mester épp

százesztendős volt,

mikor e levél iródott.

Azt mondják, felelt is rá

valamelyik kolozsvári lapban.

*

p x

p

p Lassan adta fel

p ifjonti álmait, észre

p sem vette/vetették vele,

p csak az alkoholizmusa jelzett

p

p

p

p Túl

p otthonos e világban,

p de nagyon idegen

p az égi másban

p

p

p

p A

p tigris

p nem volt ott

p a pártértekezleten:

p meg is eszi a nyuszit,

p aki pimaszul kötekedik vele,

p mert deklarálták: ma ő a Jani…

p

p

p Daj-

p dajozó

p Harsogva

p harsányan danolász:

p a privát bánata/öröme

p így tétetik

p közhírré...

p

p

p Akinek

p a még szilaj,

p a vadcsikó ifjúság

p gyors betörése a szakmája

p

p

p Ő az,

p aki azt tanítja,

p mit maga sem tud

p (angol órát vesz és ad)

p

p

p

p Talentum

p „őrző” = elásó,

p vagy aprópénzre váltó,

p vagy azt rosszra kamatoztató...

p

p

p Önmagával

p maximálisan elégedett,

p csak a protekciója kevés,

p ezért játszik statisztaszerepet

p

p

p Fizetett

p hirdetésben

p dicséri fel magát,

p illetve „korszakalkotó művét”

p

p

p Ön-

p kezével

p csonkítja meg,

p és heréli ki műveit

p (megkönnyítve ezzel a

p cenzor/szerkesztő dolgát)

p

p

p Idegen

p meg-vezető:

p bevisz az erdőbe...

p (vagy ő se tudja, hol jár)

p

p

p Szellemi

p időzített bomba

p hatástalanítását vállaló

p szellemi tűzszerész-mester

p

p

p Az

p ifjúság számára

p tompít szellemi kardot,

p gyengít le, herél ki, ír át

p eredetileg erős műveket

p

p

p Zárol,

p elkótyavetyél,

p vagy megsemmisít

p kulturális hagyatékot

p

p

p Busás

p haszonnal,

p extraprofittal

p „nesze semmi,

p fogd meg jól” értékű

p dodonai jóslatokat értékesítő

p

p

p Békés

p fiatalokat,

p család-apákat

p egymás ellen heccelő,

p emberölő-gyilkossá tevő

p

p

p Kismamát

p orvosi tekintéllyel

p ijesztgető, „kaparásra”

p vagyis magzatölésre rávevő

p

p

p Az

p ön-túlbiztosításból

p emberi végtagot, szerveket

p feleslegesen amputáló, csonkító

p

p

p A

p zsidós

p Róbert bácsi,

p aki ingyen-konyhából

p nagy vagyont harácsol

p

p

p Ad

p ugyan pénzt

p magyar történelmi filmre:

p de csak annyit, hogy bukjon

p

p

p A

p kegyelemdöfés

p hálátlan feladatát

p „elvi okból” hárító bajtárs

p

p

p Pedofil

p és/vagy

p bántalmazó szülőnek

p falazó házi gyerekorvos

p

p

p A

p tűz-

p keresztséget,

p az éles bevetést

p gyáván kerülő katona(tiszt)

p

p

p Kormány-

p bizonyítványt

p jól kimagyarázó:

p szart aranynak mondó

p

p

p Munka-

p ideje leteltével

p már elsősegélyt sem

p nyújtó „orvosdoktor”

p

p

p Lelki

p betegét

p nemhogy gyógyító,

p de még drogfüggővé is tevő

p

p

p Tovább-

p képzését,

p önművelését stb.

p elsunnyogó/elszabotáló,

p helyette disznó-tenyésztő,

p MLM ügynök stb. tanár…

p

p

p Hamis

p orvosi igazolások,

p receptek sorozatgyártója,

p de nem méltányossági okból…

p

p

p A

p tanuló

p tehetségét

p meg nem látó, vagy

p nem figyelő és gondozó

p

p

p Pofozó-

p bábukat

p igénybe vevő,

p de az úrfiúkat

p kényeztető házinevelő

p

p

p A

p házi-

p asszonyt nem,

p csak úri dámát

p képző leánynevelő intézet

p

p

p A

p leg-

p szentebb

p hivatásokat,

p pl. az anyait fitymáló

p harcos nő-emancipátor

p

p

p Napi

p betevő falat:

p mérgezett alma mater:

p liberális/katonai nevelő

p

p

p Jó

p képességet,

p isteni adottságait

p szélhámosként kamatoztató

p

p

p Szellemi élete

p csak obskúrus és

p okkult, babonás spiritizmus

p

p

p A

p szellemvilágban

p nem otthonos gyanútlant

p csőbe húzó idegenvezető

p

p

p Igéző,

p jó szellem-

p idézésben nem jártas,

p aki csak ördögöt hív elő…

p

p

p Ő

p nem

p halottlátó –

p a holt költővel/

p versbetűkkel nem társalgó

p

p

p A

p bolondságba

p menekülő légvárépítőtől

p ő csak a magas lakbért szedi

p

p

p A

p partra

p vetett halat

p ő csak simogatja,

p de vissza nem segíti

p

p

p Kín-

p keservesen

p kiszenvedett szellemi

p gyöngyeit disznók elé veti

p

p

p Tilalomfa-

p dzsungelében

p tudva-tudatlanul,

p de hazugságra nevel

p

p

p Persze,

p hogy te

p mindig csakis

p pont azt az egy

p fanyalgót látod,

p ami már elegendő

p a pályaelhagyásra!?

p

p

p A

p nincstelent

p korhelynek,

p a tehetőst meg tolvajnak

p meg- és kinevező ítélkező

p

p

p A

p teher alatt

p magasra nőne a pálma,

p de így terhelés nélkül elsatnyul

p

p

p A

p nagy-

p mellényű,

p de már üzemi vak gyülis tesó,

p aki leiskolázza a frissen megtértet,

p aki még érzi, hogy valami bűzlik itt..

p

p

p Pálya-

p társát ún.

p kabátlopási

p ügybe keverő:

p tettes volt, vagy áldozat...!?

p

p

p A

p pofáját

p sírig tartó,

p így neki is jut

p valamicske a koncból

p

p

p Spiritus rector –

p a gonosz, durva tréfák

p értelmi szerzője, sőt kivitelezője

p

p

p Kiuzsorázott

p a termő anyafölded,

p ott jövőre semmi sem terem:

p egy rablógazdálkodó vagy

p

p x

Gárdonyi Géza

LEVÉL SZABOLCSKA MIHÁLYNAK.

Kedves jó poétám, élsz-e vagy meghóttál?
Vagy magaduntából tán megházasodtál?
Én bezzeg, pajtikám meg nem házasodtam,
sőt kicsi hija mult, hogy el nem patkoltam.
A tél a hóhérom, ez gyötör pogányul:
minden tagom jajgat kegyetlen fogátul.
De szeretnék hozzád beállni medvének:
meleg kályhád mellett nevetni a télnek!
Itt a fővárosban nincsen tél barátom;
a hó, ha esik is, fordul a lapáton.
Szemét lesz belőle. Mert itt minden szemét,
amit a természet szent keze hord eléd.
Szemét az ember is: kőben lakó féreg.
Elsöprik, ha kifagy belőle a lélek.
Hát mondom, nincs itt tél, csak hószemét s hideg,
melytől csavarodik emberben az ideg.
A kőszénkályha is oly barátságtalan:
komor, mikor üres; bőg, mikor rakva van.
Hej, falun a tél is milyen más, barátom:
Szűztiszta fehérség az egész világon!
A háztetőkön is ünnepi takaró;
kristály-jégrojtokat lógat körül a hó!
S benn pattog az ölfa; piroslik a lángja;
meleget lehel a kandallónak szája;
s melegen dobog a szív is az emberben,
kiváltha nincsenek többen, mint csak ketten.
Hej Miska, ha most ott ülhetnék melletted,
de kivirágoznék néked is a kedved!
Áldanánk a jó bort, s az egész világot:
a néppel nem érző monoklis néppártot;
dicsérgetnénk bőven az Akadémiát,
amely mindent, ami nem magyar mű kiád;
s eltünődnénk azon, hogy a magyar kormány
mért tartja a lovat a kultúra ormán?
Hiszen nem lólábon halad a kultúra!
Gondolatnak is ez rámnézve tortúra!

Hálistennek megy a kultúra magától.
Hát ne is beszéljünk államról, kormányról.
Oltáruk, oltárunk, más isten oltára:
az ő városuk Wien, mienk Budavára;
a mi ápolt tüzünk: a nemzeti érzés,
s a mi létünk szent cél; az övéké: kérdés.
A mi törekvésünk: független hatalom.
Az ő törekvésük: az "Összbirodalom".
Mink: piros-fehér-zöld; ők fekete-sárga.
Mink fölfelé megyünk, ők meg le a sárba!

Mindezen keresztül búsulnánk magunkat,
s néznénk a pohárban világbánatunkat,
melyből mint a mese szellemóriása
fölszáll a borongás feketélő gyászba'.
S amihez már szavunk elég bús nem volna,
egy-két cigány mellett könnyeinkbe folyna.
Pesti ember látná, mondaná: "Jánápot,
ejnye de busulják iten á mágyárok!"
Pedig a búsulás, ha bor van hozzája,
a magyar embernek ősi mulatsága.

Nem mehetek hozzád búsulni barátom:
messze van Szász-Régen, messzebb még, mint nyáron.
Nyáron vörösre sül az ember odáig,
télen pedig megfagy tetőtől bokáig!
Olvastam: a hóban, mint a vakondokok
úgy furkálódnak az erdélyi vonatok.
Néha kivetődnek a hó tetejére;
Néha nem látszik más, csak a gép kéménye.
Igy hát csak vágyódó gondolatim szállnak
hótakart völgyébe szép Erdély-hazádnak.
Irj kedves poétám: élsz-e vagy meghóttál?
vagy nagy unalmadban tán megházasodtál?
S írj főképp dalokat hallgató szívünknek,
gyári zajban tikkadt, kiszáradt lelkünknek.
Hiszen akármilyen tél borúl a tájra,
mindig virágozik a te lelked fája,
s mikor dalod zendűl, örömben, panaszban,
télen is tavasz van!

(1894)

*

p A

p papolásra

p koncentráló,

p miközben folyamatosan

p rossz példát mutató álszent

p

p

p Olyasmit ígér,

p de azt dögivel,

p számolatlanul,

p aminek beváltása

p egyáltalán nem tőle függ

p

p

p Nem

p nyerted meg,

p kicsi is rá az esélyed,

p de már osztogatod

p a nagy főnyereményed

p

p

p Te

p vagy

p az a kagyló,

p ami/aki csak

p a szemetet látja,

p és nem izzad gyöngyöt

p

p

p Az

p öntömjénezés

p füstjében veri a mellét,

p miközben csak a máséból adakozik

p

p

p Egy

p királyi sas-

p madárnak születtél,

p aki éhenkórászként

p csak legyek után kapdos...

p

p

p Jobb

p ügyhöz

p méltó buzgalom:

p legyeket csapkodó

p büszke: hetet egy csapásra

p

p

p Amúgy

p rendes ember:

p csak épp a legfőbb,

p egyéni küldetését nem teljesítő

p

p

p Te

p kivétel vagy:

p felesleges ember –

p téged Isten nem választott ki semmire

p

p

p Pótolhatatlan,

p mint a mesebeli Csipike,

p az erdőt „vezénylő” gonosz törpe

p

p

p Hírből

p sem ismered

p az elemi tapintatot,

p a diszkréciót és a kegyes hazugságot

p

p

p Bűntudatos

p elvált anya vagy apa:

p bűneit tetéző – azokat

p kompenzáló majomszerető

p

p

p Simogatásoddal,

p etetéseddel kezessé

p szelídült ez a farkas!?

p Pedig csak veszett volt

p

p

p Egy kiadó,

p kibérelhető lelkiismeretű

p kapa-kaszakerülő „szellemi munkás” …

p

p

p Neked

p mindig csakis

p hátsó szándékaid vannak,

p de amik tényleg komolyak

p

p

p Jószándék-

p kövek szorgos lerakója:

p az ő féltve őrzött gyereke

p útja így biztosan vezet a pokolba

p

p

p Nincs

p senkid se,

p aki figyelmeztessen-

p emlékeztessen a bűnös mulasztásaidra

p

p

p Idegen

p tollakkal

p átmenetileg

p ékeskedő-éktelenkedő,

p hamar és végleg felsülő

p

p

p Ki mást,

p egy színvakot

p kér fel a festménye,

p süketet a dala, éneke bírálatára

p

p

p Rombol,

p tör-zúz inkább –

p hiszen így gyorsan

p igen látványos eredményt ér el

p

p

p Barátja

p nincsen,

p az ellenségre nem figyel:

p pedig pont egyedül ő mond igazat!

p

p

p Nem látod

p a fától az erdőt,

p a résztől az egészet –

p el is veszel a részletekben

p

p

p Tetves

p (nek mondott)

p cigányok, gyerekek

p megalázó fertőtlenítése

p

p

p Költő

p élettársad

p máshoz írja

p a szerelmes verseit,

p de neked olvassa fel

p

p

p Akit

p mindig

p rossz poszton,

p szerepben játszatnak,

p de soha nem szól ezért,

p nem is futja ki a formáját…

p

p

p Nem

p tudod,

p hogy mit

p nem tudsz –

p ill. csak azt hiszed,

p hogy nagyon is jól tudod

p

p

p A

p tudásod

p alapját is,

p fundamentumát

p valami más tudásban

p keresnéd – de mindhiába

p (ezek axiómák és érzékelések)

p

p

p Amit

p nem lehet

p objektíven mérni,

p ott szerinte nem is

p lehet vmit bizonyítani

p

p

p Tömegméretű

p nagy agymosás –

p társadalmi amnézia

p kiötlő és kivitelező agytröszt

p

p

p Kétéltű

p Nappal pandúr,

p éjszaka meg betyár

p

p

p Kettéhasadt,

p meghasonlott lélek vagy,

p aki ilyen országot is teremt

p

p

p Szabadon

p szolgálna a szellem,

p de ő aranyketrecben bértollnok

p

p

p Ha

p nem jól

p felelsz a szfinx

p találós kérdéseire,

p akkor vége a mesédnek

p

p

p Körötted

p liliomokat tipornak,

p és te mégis cinkosan

p mindvégig csak hallgatsz

p

p

p Az

p én marx-

p izmusom:

p a lóvé, a „lé”

p határozza meg a tudatot

p (I love lóvé)

p

p

p Az

p érvelési

p hiányokat

p retorikai fogásokkal

p pótolom, álcázom stb. –

p nemhiába jártam annyit iskolába

p

p

p Az

p esküdtszék

p tizenkét dühös

p emberéből vagyok az egyik

p (de nem az „akadékoskodó”!)

p

p

p Az

p eszközből

p célt csinálok,

p a végcélt pedig

p a ködbe veszejtem

p

p

p Az

p éter

p hullámhosszain

p messzire és sokaknak

p sugárzom velem született

p + kiművelt pesszimizmusom

p

p

p Az

p az én

p ún. siker-

p élményem,

p ha sikerül

p a nemzedékek

p közé éket verni

p ha sikerül a fiúkat

p apáik ellen fellázítani

p

p

p A

p jól fizető

p unatkozó idegeneknek

p ún. katasztrófaturista

p programokat ajánl, szervezek

p

p

p Az

p iskolának tanulok:

p mint örök öreg-vén diák

p halmozom végzettségeimet

p

p

p Az

p iskolát

p átalakítom

p versenyló-

p tenyésztő istállóvá

p

p

p Az

p isteni

p szikrából

p tüzet csiholok:

p kicsit, nagy füsttel

p

p

p Az

p orosz-

p tanulást tüntetően,

p a többit pedig csak

p suttyomban szabotálom

p

p

p Az

p orvos-

p etikai vétségek

p állatorvosi lova vagyok:

p pl. mint Mengele „doktor”

p (szaktudásommal legalább nem

p használok, de minél többet ártok)

p

p

p Az

p ön-

p tömjén-

p füst miatt nem

p látok tovább az orromnál

p

p

p Az

p ördög

p patikájával

p betegítelek:

p a sátáni kikacagással, a kifigurázással,

p a gyilkos gúnnyal, a nevetségessé tétellel…

p

p

p Az

p ördög

p rút pofáját

p angyali ábrázatra

p sminkelem, kozmetikázom

p

p

p Az

p öröm,

p jókedv, nevetés

p írmagját is kiirtom

p a templomokban és az iskolákban

p

p

p Az

p öröm-

p hírt elhallgatom,

p kétkedve fogad(tat)om,

p a rossz hírt nagydobra verem

p

p

p Az

p új

p kérdésekre

p is a régen „bevált”

p rossz válaszokat adom

p

p

p Az

p utca

p kisemberétől

p megszépítő

p messzeségbe távolodom

p

p x

*

Gárdonyi Géza

KORVIN JÁNOS.

Futott a csatából Mátyás király fia:
Kinizsivel nem is lehetett vívnia.
Fejét csak éjfélkor mosta ki a vértől.
S akkor keserű könny csordult a szeméből:

Óh elvakult nemzet! Kígyószivű papok!
Apám emlékére de rátapodtatok!
Legyen hát az áldás, amint imádkoztok:
idegen a király, ha idegent hoztok!
idegen! idegen! ki magának kapar!
aki sohse mondja: Nemzetem a magyar!
Panaszodra siket, vigaszodra néma,
lelkében is balog, nagy lépésre béna!
Ha édesnek mondod, érezd keserűnek,
ha apádnak mondod, mostoha-kezűnek,
s ha mondod: a király a leghívebb barát,
ellenséges fogát vicsorítsa reád!
Bánatot szántsatok! Könnyeket vessetek!
Mátyásról sóhajtva így emlékezzetek!
S ha kínja nőttével sörényét borzolván
megrázná a láncát a fölkelt oroszlán,
sápadtan írja le az idők írója:
"A magyar szabadság fája a bitófa".

******************

Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/büntetésük….

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: a summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.