Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten aranykora és/vagy földi-égi pokol

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Eugéniusz:

A bölcs bátor dicsérete

és a balga gyávaság korholása – I.

Szellemiségek, egy test-lélek, társas egy-én

(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)

pppppppppppppppppppppppp

Kipling

Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: ,,Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.

(Fordító: Kosztolányi Dezső)

*

Magyar-

kritikus/

ellenes vicc?

Három fazék

rotyog a pokolban.

Az egyikben németek,

a másikban oroszok,

a harmadikban magyarok vannak.

Lucifer meglátogatja mindet.

Az elsőnél csak az van kiírva,

hogy "ne gyere ki".

Megkérdezi Lucifer a segítőit,

hogy miért nincs itt őr.

Mire mondják, hogy

ebben németek vannak,

ők szabálybetartóak,

úgysem jönnek ki.

A másodiknál

nincs kiírva semmi,

de ott van egy őr.

Mire a segítők:

ezek az oroszok.

Ők mindig próbálkoznak,

de erővel vissza lehet tartani őket.

A harmadik fazéknál

csodálkozik Lucifer,

hogy nincs se őr, se tiltás.

Hogy lehet ez?

Mire a segítők azt mondják:

azért mert ebben magyarok vannak.

Ha az egyik megpróbál kimászni,

a többiek úgyis visszahúzzák!

*

Légy résen!

Másként úgy jársz,

mint az a béka, aki

nem ugrik ki a vízből,

ha szép lassan melegítik oly forróra,

hogy a végén ott elpusztul, megdöglik…

Ilyen módon is lehet embert ölni/népet irtani...

*

Tudat-

hasadásban vagy:

önmagad vádolod és véded,

majd önmagad felett ítélkezel,

és az ítéletet is te hajtod végre...?

*

Ön- és

közveszélyesen

száguldasz haza,

de csak unatkozni -

így tényleg lassabban telik az időd,

de visszatekintve: mintha kiesett volna...

*

Széllel

szemben

köpködsz és pisálsz,

szemre hánysz és okádsz,

majd meg még csodálkozol,

hogy te lettél ennyire mocskos...

*

Minden

végleges

lemondás

egy kis halál,

az isteni ösztön elfojtása:

kész csoda, hogy még élsz,

vagy ez már csak egy látszat,

egy életjeleket imitáló hulla vagy...?

*

Az elvetettség

kényszerképzetében

az Isten háta mögött

érzed-véled magadat –

pedig Ő a tenyerén

hordozna, ha hagynád…

*

A hátad

mögött állt a Jóisten,

de nem érezted/tudtad,

és te nem fordultál meg,

inkább heroikus pótcselekvés:

felforgattad érte az egész világot,

megkerülted érte az egész Földet

*

Te

pankrációra,

vagy edzésre készülsz,

vagy gyerekkel imitált birokra

de te egy bokszmeccsbe csöppensz,

és ez így óhatatlan verekedéssé fajul,

aminek végzetes következménye lehet...

*

Előtted

semmi nem

maradhat titok,

mert te, a vesztedre

mindent tudni akarsz,

még az isten útjait is

ki akarod fürkészni?!

*

Neked

mégis sikerült

„megállítani az időt”:

így egy élő anakronizmus,

egy holt muzeális tárgy lettél...

*

Élő beszéded

holt betűtömegnek,

magnófelvételnek veszed:

vissza- és előre pörgetnéd,

szüneteltetnéd, törölgetnéd,

utólag vágnád, szerkesztgetnéd…

*

Nyelveddel

is érezhetted,

hogy pénzen vett

amúgy életédesítő

„szerelemnek” sok

és csak ecet az alja...

*

Nem

nyugszol bele

szerelmed elvesztésébe,

a kudarcodból okulás helyett

még szép emlékét is meggyalázod

és így jó eséllyel maradsz egyedül

életed – nem kis – hátralevő részére...

*

Szerelmi

bánatodban

főleg nassolással

vigasztalod meg magad,

de így csak elhízol, eldeformálódsz,

bánathájas súlyos önleértékelő leszel

és nem kívánatosan ördögi körbe kerülsz...

*

A

kortárs

mérvadó csoportod

folyamatos nyomására

beszállsz abba a versenybe,

hogy ki veszíti el hamarabb

sarkalatos női erényét/szüzességét...

(ami életre szólóan „nemi bajod” lehet)

*

Aggszűz

Azzal büszkélkedsz,

hogy még szűz vagy,

pedig nem kellett védened,

nem is akarták tőled elvenni,

mert vagy nem kívánatossá, vagy

megközelíthetetlenné tetted magad...

*

Panaszkodsz,

hogy mindenütt

zárt ajtókra találsz,

noha még csak nem

is kopogtál, zörgettél,

és ott őszülsz meg, mint

F. Kafka egyik antihőse...

(vagy éppen a nyitott

kapukat döngeted vadul)

*

Megtört lelked

nem forrasztod egybe,

gerinced nem egyenesíted ki,

bűneid/másokét nem bocsátod,

haraggal szívedben „nyugszol”,

önértékelésed nem helyesbíted,

és ezzel egyre táguló rést nyitsz

testi immunrendszered erős gátján...

*

Próba-szerencse

Vak tyúk is talál szemet

Foghúzás van a fogorvosi rendelőben.

Egyszer csak feljajdul a beteg:

– Jaj! Mit csinál, doki?

Nem a beteg fogamat húzta ki!

Az orvos:

– Maradjon nyugton!

Szép lassan az is sorra kerül.

*

Egyetlen

ugrással akarsz

az emeleten lenni,

de visszagurulsz a lépcsőn

egyből, rögtön a hordágyra –

nem tartod be a fokozatokat,

nem egyesével veszed a létrafokokat.

*

Még

két lábon

állni, lépni, járni

sem nagyon tudsz,

de máris virtuóz tánc-

figurákat akarsz előadni...

Még egy kis edző-súlyzót

sem tudsz a magasba felemelni,

de egyből a világcsúcsot akarod kinyomni…

*

Megirigyled

a kövek maradandóságát,

ezért kihűtöd, megkeményíted

eredendően lágy, meleg szíved,

kőszívű kőemberré varázsolod magad,

aki hamar megbánja ezt a metamorfózist,

és már csak abban bízhatsz, hogy pont ők,

akikhez irgalmatlan volt, azok fognak

megkönyörülni rajta..

*

Annyi

bölcsességed sincs,

- mert túlértékeled magad -,

hogy meghallgasd/megfogadd

egy valódi bölcs jó tanácsait...

Akinek nem lehet tanácsot adni,

azon nehéz/lehetetlen segíteni…

*

Az

elkerülhetetlen,

születésünkkel járó

haláltól való örök rettegés

vagy a képzelt rémmel viaskodás

csak leblokkol, és gátol, akadályoz

a közvetlen életveszély elhárításában…

*

Nagy erővel

és ravaszkodással,

nyakatekert okoskodással,

jobb ügyhöz méltó buzgalommal

próbálsz kibúvót, kifogást keresni

muszáj, terhes stb. feladatok alól,

amik pedig lelki épülésed szolgálnák...

*

Orvost, papot,

sőt barátot/barátnőt stb. is

kizársz magánszentélyedből,

de a tévét/netet magadra nyitod...

Titkos naplódat a Hálózatba kötött

számítógépedre pötyögöd lehúzott

redőnyök mögött, éji homályában...

*

Megistenülni

mentél egy szektába,

de ott fanatizál(ód)va,

profin átprogramozva stb.

csak egy ragadozó vadállattá,

bármire kész „hitharcossá”, vagy

egy préda nyájbirkává süllyedtél...

*

Neked

a papod,

a prédikátorod szava

magának az Istennek a szava,

mindig s legutolsó igehirdetését,

igeértelmezését/magyarázatát követed,

bár nincs rajta a Szentlélek hiteles pecsétje...

*

Milyen igaz

ez a prédikáció!

S rögtön rá is ismersz

a kifigurázott típusra…

Persze sosem magadban,

mindig a szomszédodban…

Az ő szemében szálkát is,

a tiedében gerendát se látsz

*

Üdvözülő

„méltatlan”

A pap és a buszsofőr

egyszerre kopogtatnak

a mennyország kapuján.

Kijön Szent Péter,

röviden elbeszélget velük,

majd beengedi a buszsofőrt.

A pap fölháborodva kérdezi:

- És én?

- Engem, aki egész életemben

Isten szavát hirdettem,

nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál,

mindenki aludt. Bezzeg amíg

a buszsofőr vezetett,

addig mindenki imádkozott.

*

Irigykedsz

beteg testvéredre,

hogy most kényeztetik,

hogy most kívánságait lesik,

és a legszívesebben rögtön

helyet is cserélnél vele, mert

csak a betegség előnyét látod:

játszmába kezdesz és úgy maradsz...

*

Olimpiai bajnok

akarsz/szeretnél lenni,

vonz a dics/életjáradék,

csak ne kelljen hajnalban

kelni és hideg vízben úszkálni...

Nem magadat akarod „legyőzni”,

a lustaságod, a jóra való restséged,

de a zéró kimenetelű sportjátékban

az összes lehetséges ellenfeledet –

ezért minden aljas eszközt bevetsz,

amíg le ne buksz, le nem rokkansz..

*

Nincs

elég hited,

türelmed várni,

pedig rángatózásoddal,

heves, de káros erőlködéseddel

csak szorul a nyakadon a hurok,

csak lehúz, s nem dob ki az örvény...

Máskor meg csak a sült galambra vársz…

*

Ha

választhatsz,

akár végleg is elhagyod

szeretett szülő-anyafölded

a csak csodált távoli tájért,

a képzelt/nagyított előnyért,

netán még a hidat is felégeted –

késő lesz a bánat, mire rájössz,

hogy sikertelen a szívátültetés...

*

Autód

elsötétített üvegén,

foncsorozott ablakvédőn,

hogy is hatolhatnának át

stimuláló emberi impulzusok...

Minden utazás csak egy eszköz,

hogy balesetmentesen célba érj,

és minden autós útitársad csak

akadály, rivális, potenciális veszély.

Mennyire más gyalog/kerékpárral

jó élmény-gazdagon közlekedni…

*

Detonáció

Amikor rádöbbensz,

sajnos már vénülő fővel,

hogy a drága jó édesanyád

akihez ősbizalommal voltál,

nem, vagy nem jól szeretett -

csak magának, a maga képére,

vagy mostohán, vagy majomként stb.

És már csak magad kárhoztathatod

a túl kései felismerésért, amikor már

erre szinte teljesen ráment egy életed…

De nem lehetetlen: innen szép nyerni…

*

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved -

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be...

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe,

vagy összeforrt csontok helyett

összecsórt fontokat mondasz…)

*

Oltásterror

A jövőbe látó rajzfilm:

A Mézga család kalandjai

Máris szomszéd, mint „doktor”

kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

ahol e kiskirályé minden: a kórház,

a patika és a temető is, s aki egyre

nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit -

pl. hogy meleg vízzel kötelezően

oltsák be az egész lakosságot,

a fizető turista mentesülhet...

*

Pénz

„Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít,

a lelkeket mikéntha megcserélné,

jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja,

hogy legyen minden lépés

istentől elrugaszkodott.”

(Szophoklész: Antigoné)

*

Jótékony

Nagylelkűnek

hiszed magad,

pedig a kalácskérőt

tanácsadással ráztad le

(akinek meg halat adtál,

azt nem tanítottad halászni)

*

Lazarus –

A világ rendje

Kinek sok jószága van,

az rabolhat sokkal többet.

Akinek kevés jutott,

annak kevesére törnek.

S hogyha semmid sincs, bitang,

kotródj félre és dögölj meg!

Itt csak annak van joga

élni, kit a pénze fölvet

Heinrich Heine

*

Szegény gazdagok

Meghal a skót milliomos,

de a fia egyetlen könnyet sem ejt érte.

A temetés utáni istentisztelet után

a sekrestyés körbejár a persellyel,

hogy adományokat gyűjtsön jótékony célokra.

A milliomos fia ekkor felpattan,

és elkezd keservesen sírni.

- Mi történt? - kérdezik a többiek.

- Most, hogy a persely zörgésére

nem ugrott fel az apám,

hogy elszaladjon,

most döbbentem rá,

hogy tényleg meghalt.

*

Adni

Magyar

közmondások:

A ki kérdi: kell-e,

nem örömest ad. 

Ha nem adok,

te haragszol,

ha meg adok: én is.

Adj uramisten, de hamar.

Ha adtál, felejtsed,

ha vettél, említsed.

Könnyű adni, a mi nem kell.

Szép ott adni, a hol senki se kér.

Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.

Könnyű a máséból adakozni.

*

Adós(ság)

Magyar közmondások: 

Adós fizess, beteg nyögj.

Sarkalással szokott adós jól fizetni. 

Adós embernek sokszor kell hazudni. 

Ki vagyonánál többel adós,

semmije sincs.

Fülig adós.

Szalma adósságnak polyva interese.

Pénzzel, nem búsulással fizetik az adósságot.

Régi adósság annyira fölmegy,

hogy utoljára el sem éred.

*

Bodóné

Mást beszél Bodóné,

mikor a bor árát kérik.

Bodóné, ha megszólítá

a korcsmáros, hogy

fizesse meg a bor árát,

ugy szinlé mintha nem is hallaná,

mit kér, és másra fordítá a beszédet. –

Innen, ha valakinek

a gyönge oldala érintetik,

s ő más egyébrül kezd szólani,

akkor e km. van helyén ellene.

*

Olcsó

Olcsó a katonának vére.

Könnyű a só, ha olcsó.

Könnyű olcsó városban megszokni.

Nem mind kicsiny, a mi olcsó.

Olcsó fának hideg a lángja.

Olcsó húsnak híg a leve.

Olcsó János.

Olcsó, mint a cigányhal. (Szálkás.)

Olcsó, mint a kurafi

Olcsó, mint a polyva.

Olcsó, mint a vasszar.

(Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

Olcsó ott az ember, a hol sok van.

Olcsón vették, olcsón adták.

Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

*

Rossz-

hiszemű

nagygazda(g)

Ócsó mán a pásztor, 

Nincsen becsületi! 

A nagy gazdák előtt 

Mind huncut a nevi. 

Ha valamije van 

Azt mondják, hogy lopta, 

Ha semmije sincsen, 

Hogy elkorhelkodta. 

Hát a szegény pásztor, 

Hogyne szomorkodna: 

Kicsinke a kenyér, 

Kevés a szalonna.

http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs

*

Plusz-mínusz tét

Emberélet-minőség:

őrzés, javítás helyett rontás

A közvetlenül legfőként önmagának,

de közvetve legtöbbet az előszeretteinek,

majd hatalmától függően másoknak is sokat ártó:

profi segítőként, írástudóként, vezetőként stb. stb.

És aki nem tudja megkülönböztetni: barát/ellenség.

Akinek jó szándékkal kövezhetik az útját a pokolba,

mert nem kéri: csak álbarátaitól védje meg a Jóisten,

az ellenségeivel elbánik maga is – sőt, még tanul is tőlük…

Aki nem látja, nem becsüli, őrzi, gyarapítja az aranyát,

de sárnak tartja, vagy ügyesen-szorgosan azzá változtatja,

ahelyett, hogy még a sárból is aranyat próbálna kovácsolni,

vagy pedig azt, ami sár-szar, pont azt aranynak veszi/nevezi…

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot s javítva visszanyerjük egészségünket!

A mese, példabeszéd stb. rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulásod kezdete, fél sikere -

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra -

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

Érzékenyítő, elképzeltető, megértető, elemzendő-újra összerakandó,

tovább gondoltató, megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,

értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás, ige, példabeszéd,

életkép, tanmese, vicc, jellemrajz, bölcsesség, vers: részek az egészből