Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – IV.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Kosztolányi Dezső

KÖLTŐ A HUSZADIK SZÁZADBAN

Az önimádat büszke heverőjén

fekszem nyugodtan s paplanomra sárgán

hull éji villany, nappali verőfény.

Füst és kávé között henyélek,

mivel a dolgom, végzetem csak annyi,

hogy élek.

Csak annyit érünk, amennyit magunkba,

mit nékem a hazugság glóriája,

a munka.

Mit a csaló próféták csácsogása,

nem alkuszom én semmiféle rúttal,

se a labdákért ordító tömeggel,

se számarányokkal, se Hollywood-dal.

Tőlem locsoghat megváltó igéket

s unalmas őrültségeket az ép ész,

nem az enyém a század rongy bohóca,

se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.

Nem kell hatalmasoknak úri konca

s a millióktól olcsó-ócska kegy.

Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,

de több az egy.

Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,

nekem magasabb kincset kell megónom.

Uralkodom tűzhányó kráterén is,

még áll a trónom.

Én önmagamat önmagammal

mérem.

Szavam, ha hull, tömör aranyból

érem.

Mindegyiken képmásom, mint királyé

s a peremén

a gőgös írás:

én

p p pp

p 1

p

p Szimulánsként, kenőpénzzel, protekcióval nem honvédő katona

p

p Port hint szemembe, elvakít, hogy a magam alatt vágjam a fát

p

p Úgy kúrálja a sántaságot, hogy még egy púpot is tesz a hátadra

p

p Puszta kénye végett megvonja a menekülőtől az utolsó menedéket

p

p A nem buta ember: tudja, hogy kit mivel/hogy érdemes rágalmazni

p

p Másokat mindörökre zongoracipelőnek tesz, hogy ő brillírozhasson

p

p A rövidtávú előnyöket nagyítva, vakítva rábeszél az „abortuszra”

p

p

p 2

p

p Igazságtalan ledorongoló kritikájával örökre eltérít a versírástól

p

p A hangszórókba nem a Tiborcok, de privát piti panaszát mondó

p

p Elrontja mások örömét, ha netán nem ő kapja meg az első díjat

p

p Áskálódik, megfúr, klikkezik: a csapat egységét jól bomlasztó

p

p Csak rémhíreket terjeszt, és azokat még alaposan ki is színezi

p

p A jó esetben részvétlen, rosszban még tetézi a szenvedésem

p

p Aki tényleg a tettek embere: a rémtetteké, a gaztetteké stb. stb.

p

p

p 3

p

p Neki a szegény az korhely, ha van valamije, akkor tolvaj

p

p Elrútítja a környezeted, csúf épületeket tervez/emel(tet)

p

p Aki manipulálja a tájékozatlan, jóhiszemű szellemi kiskorút

p

p Ő obszcén viselkedésével megbotránkoztatja a kisdedeket

p

p Aki még a sírodban sem hagy nyugton, még ott is megforgat

p

p Visszaél vele: a halott már nem tudja megvédeni magát/ügyét

p

p Ő nagyokat mozdít ugyan, de soha nem előre, de mindig hátra

p

p

p 4

p

p Szándékosság/gondatlanság: nem gyógyszer-, méregkeverő

p

p Ő lázas semmittevéssel hatékonyan szabotálja a közmunkát

p

p Aki óriás-nagy jótékonykodó cégérrel takargatja sötét üzelmeit

p

p Ő bujtogat, felbiztat, majd időben felszívódik, kihátrál mögüled

p

p Kéretlenül is osztogatja – a kalács helyett - a „bölcs” tanácsait

p

p Úgy győz le, hogy egy idegen óriást hív be magának segítségül

p

p Elcsábít, majd eldob, hogy lelki vergődésem tanulmányozhassa

p

p

p 5

p

p Elfoglalja a házam/hazám, majd a kedvére átírja történetem

p

p Megtámadja a hazám, majd háborús bűnösnek kiált ki engem

p

p Előbb leutánoz, majd meg még engem vádol meg plagizálással

p

p Menten az élünkre álló apostol, ha másként nem tudott legyőzni

p

p Az éjjeli menedékhelyen a vendég-dalos: itt van már a Kánaán…

p

p Aki fejlődésnek ábrázolja és tanítja a Nyugat/Európa alkonyát

p

p Csak annyira enged picit érvényesülni: őt el ne homályosítsd

p

p

p 6

p

p Építő-tápláló szellemi eledel helyett álkérdés-gumicsontot lök

p

p Nem mutat be teljes választékot: döntési szabadság-korlátozó

p

p Tekintélyével visszaélve rávesz az aranyaid elkótyavetyélésére

p

p „Beszélni nehéz” címmel egy eleve rossz üzenetű műsort vezető

p

p Papírtalpú bakancsot stb. küld a téli frontra, így gazdagszik meg

p

p Tudásvágy-lehűtő, igazság-szomjúság kioltó képesítetlen tanerő

p

p Képes vagy bármelyik csodagyerekből egy hülye-gyereket csinálni

p

p

p 7

p

p A zseniális diákot gyógypedagógiai esetként kezeli: kisegítőbe!

p

p A szíve/zsebe szerint kajánul összeuszít mindenkit mindenkivel

p

p Kibúvó, kifogás kereső-ajánló, alibiszállító kényszer-kisvállalkozó

p

p A nyitott-házasság, az ún. szabadszerelem felkent igehirdetője

p

p Csizmával durván tapossa el a kibújó zsenge gondolatcsíráimat

p Hipnotizőri képesség: fizikai erőszak nélkül is kifoszt, megaláz

p

p Az emberek gondolkodását a balek-birka szerepre átprogramozó

p

p x

p p pp

Kosztolányi Dezső

Forradalmár

Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.

Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos

gubancba lóg. Véres, meleg szívét

künn a kabátján hordja, láthatólag,

mint futtatáson lóverseny-jegyet.

Fáj néki ez a "szörnyű Ázsia",

e "drága ország", melyet tönkretesznek

s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.

Ifjúkorában elvett egy csunya,

kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.

Azóta ez kitartja s ő egészen

"eszméinek élhet". De mégse boldog.

A termetét kissé rövidre szabták,

orrát piszére, szűkre homlokát.

Egyenlőséget kíván mindenütt,

egy nagy fölosztást, abban a reményben,

hogy néki is jut ekkor egy derék,

délceg gerinc, egy főúri sasorr,

s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.

A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:

az Emberiséget megváltani.

Csak ezt imádja. Mit neki család,

mit gyermek és mit árva asszonya,

olyan goromba véle, mint a pokróc

s az anyja is padlásszobába kuksol,

míg ő utazgat és habot zabál.

Az Emberiség szent barátja ő.

Ha hallja, hogy egy konferencián

az Emberiség tyúkszemére hágtak,

vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt

s nem bír aludni, olyan izgatott.

Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.

Az Emberiség végtelen szerény,

nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,

cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,

s így véle ő békésen éldegél.

Örök szerelme nem is fogy soha.

A koldusoknak, kik feléje nyújtják

sovány kezük, sosem ad alamizsnát,

de mindegyikkel szívesen kezet fog,

mint ember az emberrel. Ez az elve.

És közbe készül a leszámolásra.

Mikor vasárnap lengenek a burzsuj

erdők s virulnak a burzsuj virágok

és hektikás, kis dijnokok söröznek

és nénikék, nyugdíjas özvegyek,

akik egész héten padlót suroltak,

kávéjukat kevergetik s fiucskák

és kisleányok ünnepi ruhában

sóskifliket rágcsálnak és az úton

léggömböket eregetnek kacagva,

ő zordonan szemléli dőzsölésük

és a barátját meglökve így szól:

"Itt vér fog folyni nemsokára, vér".

Mert amikép ábrándozol te arról,

hogy egykor a saját szőlődben ülsz,

vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy

játszik magában vérrel, lámpavassal,

parasztkaszákkal, rémekkel, halálos

társasjátékot és feketelistát

vezet, amelybe mindenkit beír,

hullát szagol és csöndesen akasztat.

Nem gyűlöletből, ám, "történeti

szükségességből." Közveszélyes őrült.

Nem önveszélyes. Hisz magának ő

sohasem árt. Ez minden érdeme.

Máskép vele a fene se törődik

és ez dühíti egyre jobban. Egyszer

volt boldog. A korzón utánament

szelíden egy angyali detektív,

mint ápoló a mániás után,

hogy egy kicsit vigyázzon életére,

hogy meg ne üsse oktalan fejét.

Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,

botrányt csapott és Isten, emberek

előtt a művelt és szabad világhoz,

a csillagokhoz föllebezve vérben

forgó szemekkel és tág orrlikakkal

ekkép kiáltott: "Ez reakció!"

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...