Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – II.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Szabó Lőrinc:

Hazám, keresztény Európa

Útálom és arcába vágom:

– Száz év, de tán kétezer óta

őrült, mocskos, aljas világ ez,

ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt

csitítja karddal, üres éggel

és cinkos lelkiismeretét

avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta

hány szent vágy halt meg gaz szivében!

Hazám, keresztény Európa,

mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll

a Megcsúfolt és Megfeszített,

s mert jósága, hite, imája

egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli

lángszórókkal, gépfegyverekkel,

vassisakos, pestishozó,

bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és

új országot teremt a földön,

ha elhullanak a banditák

s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi

szükséghez szabja ama Bárány

s újra megvált – óh, nem a jók,

de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,

ha túléled a harcok végét,

elbírod-e még te az Istent,

a Szeretetet és a Békét?

1923

p p pp

p 1

p

p Az idegen tollakkal éktelenkedő, a diadal-lóvét besöprő

p

p „Salto mortale” – egy világszám rejtett védőhálók felett

p

p Cinkos bűnpártolás: pl. a kikiáltási árak beépített felverője

p

p Másokban fölösleges, sőt káros bűntudatot gyártó pap stb.

p

p A házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó parázna

p

p Hamis illúziókba ringat a már rég süllyedő hajón (Titanic)

p

p A műkincs-rejtő/rabló régész, illetve a vele feketéző, seftelő

p

p

p 2

p

p A kegyeletsértő, sírrabló, hullagyalázó kincskereső/régész

p

p Ügyel ő, nehogy a tanítványa túlszárnyalja Őt, a Mesterét

p

p A vadcsikó ifjúság hatékony betörés, idomítás, mint szakma

p

p Ő az, aki pontosan azt „tanítja”, amit még ő maga sem tud

p

p Ő önmagával max. elégedett, csak épp a protekciója kevés

p

p Fizetett hirdetésben, cikkekben az egekbe dicsére fel magát

p

p Önkezével csonkítja, túl-cenzúrázza: heréli ki a jó műveit

p

p

p 3

p

p Idegen meg-vezető: bevisz a sötét erdőbe, majd lelécel

p

p Szellemi bomba hatástalanítását elvégző (pl. delfinológia)

p

p Az ifjúság számára letompít örökölt éles szellemi kardot

p

p Zárol/megsemmisít/hamisít értékes kulturális hagyatékot

p

p Busás, extra profit: dodonai jóslatot értékesítő cégvezető

p

p Orvosi-tudósi álruhás, egy rejtett gyógyszergyári ügynök

p

p Nem gyógyít, de/sőt gyárt-fenntart-fokoz betegségeket

p

p

p 4

p

p Fontos pontos adatokat ad: a hasára üt, vagy manipulál

p

p A susztertől kérdi, hogy pontosan hogyan fessen jó képet

p

p Neki még-már csak – maximum - költői kérdése vannak

p

p A privát megélhetési gondjaival telebőgi a Panaszkönyvét

p

p Ő nem „remete”, mindig nyüzsög, mutogatnia kell magát

p

p Másként gondolkodóval még szellemileg sem nem érintkező

p

p Büszke rá: ő teljesen önerőből lett mára egy jónevű senki

p

p

p 5

p

p Nemcsak öndicsérete miatt büdös, de mert erkölcsi hulla

p

p A Rendszer igazi, komoly kritikusait bolonddá nyilvánító

p

p Ha bűnön/tetten érik, akkor ő épp beszámíthatatlan volt

p

p Aláírta ugyan az ’56-ot mocskoló nyílt levelet: de részegen

p

p Tanítványa, pályatársa eredményét a saját nevén publikáló

p

p A plágium vádas perek: „jó” ügyvédekkel kimosdatja magát

p

p Olimpiai bajnoki címről is döntő megvesztegetett sportbíró

p

p

p 6

p

p A riválisokat gyérítő: szilencium/börtön/emigráció stb.

p

p A néplapba pártos pozitív „munkáslevelet” író zugfirkász

p

p Pártba beépülő, infiltrálódó titkos kommunista stb. tégla

p

p A médiumot nyíltan cirkuszban alázó-manipuláló hipnotizőr

p

p Mások ötleteit, találmányát elorzó, a feltalálót kisemmiző

p

p Kétéltű/skizofrén lény: nappal szadista smasszer, éjjel költő

p

p „Nagysága jele”: mást gondol, mást mond, mást ír/fest stb.

p

p

p 7

p

p A parancs az parancs: a saját népére/még anyjára is lő!

p

p Rugalmas, illeszkedő szaki: bármely rezsimet jól kiszolgál

p

p Pusztuljon az elvhű tölgy! Ő minden rendszert túlélő nád…

p

p Az újgazdagék torz ízlését jó pénzért kiszolgáló „építész”

p A homlokára nyalt bankóért bármilyen nótát elhúzó cigány

p

p Szépítve mecénásnak mondja az amúgy diktátor szponzort

p

p Óriásplakát, köztévé hírveri, multi árulja: bestseller lektűr

p

p 8

p

p Ő olyan „szabadúszó”, akinek mindig teli van a medencéje

p

p Ha találó róla a karikatúra, a paródia: nagyon megsértődő

p

p Tabuszavakat ki sem ejt: magyarok istene, édes hazám stb.

p

p Hosszú életű volt: de holtáig csak ígéretes kezdő maradt

p

p A talentumát rossz ügyekért jól kamatoztató szélhámos

p

p Ő elővigyázatos: nem töri - be - a fejét, nem mond igazat

p

p A destruktív rivalizálás/lelki hadviselés avatott nagymestere

p

p x

p p pp

Szabó Lőrinc:

Különbéke

Ha tudtam volna régen, amit

ma már tudok,

ha tudtam volna, hogy az élet

milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán

ilyen vigan:

valószínűleg felkötöttem

volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló

más fiai,

azt hittem, lehet a világon

segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak

ér valamit

s az élet, ha sokan akarjuk,

megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,

fiatalon,

de, hálistennek, egyre csökken

az undorom,

egyre jobban bírom az évek

förtelmeit,

és az idő és a közöny már

fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,

egymásután,

s harminchárom évem ma átlát

minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint

az ifjukor

sejteni bírta volna bennem

valamikor,

látom, milyen rútúl becsapják

a baleket,

s hogy a balek azért balek, mert

mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,

és hogy magát

sugaras hőssé a bitang is

hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész

az ideál,

és hogy nem hozhat egyetértést,

csak a halál, –

s mert mindez mégcsak nem is aljas,

nem szomorú,

s minden dolgok apja valóban

a háború:

úgy nézem, elszánt nyugalommal,

az életet,

mint reménytelen lepratábort

vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,

hogy itt mi van,

egész biztosan felkötöttem

volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,

akart velem:

megmutatott mindent, de lassan,

türelmesen:

különbékét ezért kötöttem

a semmivel,

ezért van, hogy csinálom, amit

csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó

pillanatot,

ezért van, hogy a háborúban

verset irok

s a leprások közt fütyörészek

és nevetek

s egyre jobban kezdem szeretni

a gyerekeket.

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...