|
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódások
p p pp p p
Eugéniusz:
Magyar írástudók árulása – I.
Alkalmatlan, megalkuvó, kártevő, parazita,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
Petőfi Sándor:
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június
p p pp p p
p A talentum elásó, vagy kiárusító/elaprózó
p
p Ő nem töri - be - a fejét, nem mond igazat
p
p Kapa-kaszakerülő: büdös a munka, ezért bölcsész
p
p Vészmadár: ijesztő rémhírekkel szőnyeg-bombáz
p
p Ha az állathecc/viadal betiltva, marad még zsidóhecc
p
p Önuralom-hiányos, de szemétdombi parancsolgató úr
p
p Platóni „idealista”: a gyerekeket állami intézet nevelje
p
p Csinálja is és tanítja is a sajt-kiéneklés útját-módját
p
p Bárki úton bármilyen eszközzel nyomoz, ha fizetik
p
p A tehetsége lustája: se szorgalma, se „szerencséje”
p
p Teljesítményét utcahosszal kenterbe veri a hiúsága
p
p A meggyőzés mestere, aki nem válogat, bármire kész
p
p Ő Szolgálni akar, elszegődik idegen titkos Szolgálathoz
p
p Istenképet hitelesnek tűnő helyről hihetően hamisító
p
p A kincsed leértékelő, szarért-húgyért kótyavetyéltető
p
p A hiszékeny balekot átverő piti/nagystílű szélhámos
p
p A szellem szabadon szolgálna, de ő rab vagy szabados
p
p Érti módját: mesterséges társadalmi amnézia előidéző
p
p A társadalom nem éber, de alvó-elaltatott lelkiismerete
p
p Pöcegödörbe ugratna veled fejest a hamisgyöngyért
p
p Visszaél helyzeti stb. előnyével, más nem rúg labdába
p
p Közszereplési, feltűnési viszketegségben „szenvedő”
p
p Öncélú botrányhős/polgárpukkasztó aranyifjú álfenegyerek
p
p Rá bízott (szellemi) kiskorút kihasználó-rontó gyám(ügyes)
p
p Vaklármával a köz veszélyérzetét „direkt” tompító, rontó
p
p Szellemi tápláléknak látszó lélekméreg készítő-tukmáló-adó
p
p Gumicsontokon rágódik: tét nélkül jól elvan/kínál is belőle
p
p Álproblémákat gyárt épp a jó tanulói idejének lefoglalására
p
p Zárt körben habzó szájú hőzöngő, nyíltan kussoló, hunyó…
p
p Illemtudó családirtó – nem beszél csúnyán, nem köpköd…
p
p Gyilkos gúnya nyilával mindig csak a gyengébbre célzó
p
p Bebörtönzött írótársa művét nyíltan, kifigurázva ledorongoló
p
p A politikai üldözöttekkel semmilyen szolidaritást nem vállaló
p
p A szabad prédát „bátran” hajtó- és levadászó, megnyúzó…
p
p Ő soha nem előzi meg korát - sőt: ő messze utána kullog
p
p Iskolarendszere nem jobb jövőt anticipál, rosszat konzervál
p
p Személyes hiúság, sértődés/kényelem: közéletből kivonuló
p
p A köztéri/magánéleti szemetet-szemetét szőnyeg alá seprő
p
p Az arányos közteherviselést büszkén trükkösen elbliccelő
p
p Még a színaranyból is sarat/szart csinál(tat)ó „alkimista”
p
p Ő harsogva danolász a saját privát bánatáról/öröméről
p
p Nem él, vagy sőt visszaél vele: a közfigyelembe kerülés
p
p Piszlicsáré gondjai – a magamutogató média-telebőgő
p
p Hazaáruló kormánytól szinekúrát, kegydíjat stb. tarháló
p
p Életműve: önigazoló jelentés/életrajz fabrikálgatása
p
p Tehetségét a műkincs-hamisításokban kamatoztató
p
p Koncepciós/törvénytelen pereket kiötlő, levezénylő stb.
p
p A jónépet riogató, rettegtető Mumust kreáló/játszó
p
p Az abszolút sikeredző: a kudarc csak a játékos érdeme
p
p Meghirdette az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott
p
p Aki más farkával veri a csalánt, más bőrét viszi vásárra
p
p A másokra szüntelenül elviselhetetlen terhet rakosgató
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
